Az RTL Klub bevette?

Nem tudom, hogy mennyire jó az, ha előre kiadom magamból a mérget egy olyan dolog miatt, ami még nem következett be, csak beharangozásra került. Tegnap egy ismerősöm arra hívta fel a figyelmemet, hogy az RTL Klub Fókusz című műsoroában a villanyórák mágnesezéséről lesz szó.

Az aktuális adást nem láttam, mert nem nagyon követem az ilyen bulvár-félbulvár műsorokat, de úgy tűnik, hogy a mait kénytelen leszek megnézni. Ha nem is élőben a tévéből, de utólag a netről biztos. Ez történt a 2010.10.20-ai adással is, vagyis annak a legvégével, amit az RTL Klub weboldalán néztem meg: link.

Tekintsük meg, hogy mi is áll a szöveges ajánlóban: "Egy balatoni panzióban házilag megbarkácsolt villanyórákat találtunk, a tulajdonos évek óta az elhasznált áramnak csak a töredékéért fizetett. Most hatalmas büntetés vár rá. Megmutatjuk, hogy a csalók legújabb trükkje, a villanyórát lelassító szupermágnes, hogyan mutatható ki, akár utólag is."

Itt gyorsan eloszlatnék néhány nagyon súlyos tévhitet, de az elején elmondanám, hogy még nem tudom, hogy mi volt a balatoni panzióban a trükk és hogy minden ilyen csalást vagy csalási kísérletet mélységesen elítélek. Én most csak a mágnesezés kapcsán szeretnék néhány nagyon fontos gondolatot megosztani.

1. Nem biztos, hogy ez a legújabb trükk, de azt bizton állíthatom, hogy a villanyóra mágnesezésére tett kísérletek nem újkeletűek.

2. Az úgynevezett szupermágnes sem egy új dolog.

3. Az említett szupermágnessel a villanyórát NEM lehet a fogyasztó számára kedvező módon befolyásolni! Nemhogy hosszútávon, de még pár másodperc erejéig sem. Ha valaki ettől eltérő videót, vagy "kísérletet" lát, akkor az már valamilyen manipulált villanyórával történhetett.

4. A szupermágnessel csak egy dolog érhető el, a villanyóra fékmágnesének legmágnesezésre, amire az elveszíti elsődleges a funkcióját, a mérést segítő tárcsa fékezését.

5. A villanyóra fékmágnese egyéb okok miatt is tönkre mehet, amit az áramszolgáltatók, és az ők által felbérelt "szakemberek", szakértők, főiskolai és egyetemi tanárok - érthető okból - tagadnak.

6. A szupermágnes a villanyórával kapcsolatban két dologra jó:

- bevételt jelent a mágnes eladójának,

- hihető fedősztorit teremt az áramszolgáltatók számára, amivel leplezni tudják, hogy a villanyórák igenis tönkre mehetnek!

Nem szeretném tovább ragozni a dolgot, csak óvva intenék mindenkit, hogy nem kell mindent elhinni, és soha senki ne próbálkozzon azzal, hogy mágnessel próbálja befolyásolni a villanyórája működését!

Az elgázolt trafóház esete

Nem volt egy könnyű hétvégénk, de még így is tetéződött a dolog. Évi a gyerekekkel a kádban, én pedig éppen a konyhában voltam, hogy sütit csináljak, amikor volt egy nagy bumm, és kialudtak a fények. Ez este fél 8 körül történt.

Először rohás ki a villanyórához, hogy vajon az csapódott-e le. Furcsa volt, hogy amikor kimentem a folyosóra a keresztben szomszéd is kijött hasonló célzattal. Én azért megnéztem a villanyórát, hogy azzal lett-e valami, de már ekkor sejtettem, hogy nem ott "csapta le az áramot" valami.

Kiderült, hogy valami idióta autóval úgy kerülte ki a ház előtt lévő fekvőrendőrt, hogy közben telibe találta az út mellett, a járdán lévő, műanyag trafóházat. Az elég csúnyán nézett ki, de csak néhány helyen okozott áramkimaradást. Többek között nálunk is. Az este félig-meddig gyertyafény mellett telt el. A gyermekek nem akarták elhinni, hogy nincsen áram, ezért egy párszor kérték, hogy kapcsoljuk fel a villanyt.

Az ELMŰ-s szirénás-villogós autó viszonylag hamar kiért, aztán igazából csak a lábukat lógatták, azaz inkább biztosították a helyszínt, amíg a kollégáik meg nem érkeztek. Vicces volt, hogy ők tényleg nem tudtak intézkedni. Kértek egy trafóházat a "központtól", de ott az a válasz jött, hogy nincsen. Valamint várták, hogy kiválasszák alvállakozót (ahogy ők mondták), aki majd elvégzi a munkát. Válaszként ugye az jött, hogy új trafóház nincsen, de megpróbálják megstoppolni az órát.

Este 10 óra körül már lett is áramunk. Mi addig először laptopról (kb. fél órát), valamint PDA-ról hallgattuk az új Apacuka albumot a Színes világot. Még szerencse, hogy előrelátóan rögtön lerippeltem, amikor Évi hazahozta a megvásárolt lemezt. Eközben Annamária próbálta lapozgatni a cd-hez kapott könyvet, Márton meg szokás szerint valamit rosszaságoskodott.

A félig kidöntött műanyag trafóházat körbetekerték figyelemfelhívó szalaggal és egészen úgy hagyták hétfőig. Ekkor - bejelentés nélkül (mert hogy gondolhatná bárki is, hogy előzetesen szólnak) - lekapcsolták a környéken az áramot, és nekiálltak a javításnak. Abban nem tévedtek, hogy néhány óra alatt el lehet végezni a feladatot, azonban volt így is néhány szomszéd, aki nagyon kiakadt a be nem jelentett áramlekapcsoláson.

Én minden esetre megnéztem az áramszünetkori villanyóra-állás és feljegyeztem az online vezetett villanyóra naplóba. Ha megint valami meghibásodás történne, akkor az már dokumentálva lesz, és majd tudom mihez kötni. Mellesleg van egy új elméletem a meghibásodások kapcsán is, de ezt nem most írnám meg.

Marcipános-mogyorós sarkocskák

Az egyik munkatársnőm osztotta meg velem a következő recepetet, ami sokaknak nagyon bejött. Még nekem is, pedig én nem vagyok annyira oda a mogyoróét.

Hozzávalók:

- 20 dkg liszt,

- 1 csapott teáskanál sütőpor

- 10 + 12,5 dkg cukor

- 1 + 2 csomag vaniliás cukor

- 1 csipet só

- 1 tojás

- 12,5 dkg vaj

- 10 dkg marcipánmassza

- 2 evőkanál konyak

- 5-10 dkg durvára vágott mogyoró (vagy mandula, esetleg dió)

- 20 dkg őrölt mogyoró

- 1,5 dl creme fraice (ez zsíros, édes tejföl, ami helyett sima tejfölt szoktam használni)

- 1 tábla keserű csokibevonó

A 20dkg lisztet, az 1 csapott evőkanál sütőporral, 10 dkg cukorral, 1 vaniliás cukorral, egy csipet sóval, 12,5dkg vajjal és az egy tojással összekeverem, majd kézzel sima tésztát gyúrúnk belőle.

Kinyújtjuk és egy kb 35x40cm-es tepsibe terítem, majd villával megszurkálom.

A 10dkg marcipánmasszát durvára lereszeljük, hozzáadjuk a 2 evőkanál konyakot és a 20dkg őrölt mogyorót.

A 1,5dl tejfölt 12,5dkg cukorral, 2 vaniliás cukorral közepes lángon összemelegítjük, hogy a cukor elolvadjon (nem kell felforralni!). Ezt azonnal a mogyoróra és a marcipánra öntjük, majd a tésztán egyenletesen elsimítjuk.

Megszórjuk a durvára vágott mogyoróval és kicsit belenyomkodjuk a masszába.

Előmelegített sütőben kb. 175 fokon, légkeveréssel 150 fokon, gázsütőben 2-es fokozaton kb. 25 percig sütjük.

A félig kihült tésztát kb. 4x4 cm-es darabokra vágjuk, majd félbevágjuk háromszögekre. Ezeknek a háromszögeknek az egyik sarkát a felolvasztott csokimasszába mártogatjuk, majd tálcára tesszük.

Jó étvágyat hozzá!

J. R. R. Tolkien - A hobbit

Az egyik születésnapomra kaptam meg J. R. R. Tolkien A hobbit című könyvét. Azt hiszem, hogy nagyjából mindenki számára ismerős az író és annak egyik legnagyobb műve A gyűrűk urát. A könyvet és a könyvből készült filmet lehet szeretni vagy utálni, azonban az kétségtelenül kijelenthető, hogy mindkettő mérföldkövet jelentett a maga stílusában.

Hosszasan lehetne fejtegetni, hogy mi a jó és a mi a rossz a könyvekben és a filmben, azonban most nekem nem ez a célom. Tolkien műve sokak számára hozott hosszú és ugyanakkor kellemes perceket. Be kell vallanom, hogy amikor A gyűrűk urát olvastam, akkor igen bizony gyötrelmes volt az első pár száz oldal. Elég nehezen vettem, ahogy Tolkien kifejti a pipafűvel kapcsolatos nézeteit, és eléggé idegesített, amikor a kicsiny hobbitkák a buckák között bukdácsoltak. Azonban ezt követően jött egy változás, ami gördülékenyebbé tette az olvasást. Nem hiszem, hogy ez csupán Göncz Árpád remek fordításának köszönhető, hanem sokkal inkább Tolkiennek, aki jobban beremerült az írásba.

Azonban most nem A gyűrűk uráról szeretnék írni, hanem annak egyik fontos előzményét bemutató könyvről, A hobbitról. Nemrégiben jelent meg nálunk egy úgymond aktualizált és jegyzettekkel ellátott kötet, ami igencska felkelltette az érdeklődésemet. Úgy gondoltam, hogy remek csemege lesz a történet olvasása mellett apróbb vagy hosszabb adalékokat olvasnom. Sajnos ebben tévedtem. A sok jegyzet és a sok kiegészítés inkább zavaró volt, és egy kicsit szagatottá tette az olvasást. Annyira, hogy sokszor nem is volt kedvem olvasni ezt a mesét.

Merthogy eredetileg mesének szánta ezen írását Tolkien. Ezt a fejezetekben nagyon jól észre is lehet venni, ugyanakkor A hobbit nem valami jó mese. Sok felesleges dolog kerül hosszú kifejtésre, ugyanakkor a mozgalmas részéket igen gyakran egy tolvonással lezárja az író. Többször volt olyan érzésem, hogy nem egy könyvet olvasok, hanem több, rövid eseményekből álló regényeket, amelyek valahogy egy nagyobb egész részeit képezik.

Az kell, hogy mondjam A hobbit akár jó is lehetett volna. Remek lehetőség lesz majd a film, ami sokkal többet kihozhat ebből az alaptörténetből. Már eleve képtelen az elképzelés, hogy egy nagyhatalmú varázsló egy ügyetlen törpökből álló csapatba "kényszerít" egy tesze-tosza hobbitot.

Az együtt megélt kalandjaik nagyon suták, már-már bénán kivitelezettek. Egyes nagyobb ellenfeleket bosszantóan vicces, és egyáltalán nem szórakoztató módon sikerül legyőzniük. Szinte magam előtt látom ezt a kétbalkezes, gyáva és erőtlen csapatot.

A történet szerint Gandalf erőteljesen javasolja egy törp király leszármazottjának, hogy keresse fel Zsákos Bilbót és kérje meg arra, hogy legyen a segítségükre. Nem kisebb feladatról lenne szó, minthogy egy sárkány fészkébe kellene bemerészkedni, ahonnan nagyon értékes kincseket kellene ellopni. Persze az is lehetőség lehet, hogy a sárkány végleg kikerüljön a képből, és így Balin végre elfoglalhatná ősei csarnokait és hagyatékát. Nemcsak a cél, hanem a célhoz vezető út is nagyon veszélyes, ami magában hordozza, hogy hőseinknek sok kalandban lesz vége, mire a végére érkezünk.

A fő gond az, hogy nem csak a történet gyenge számomra, hanem az egész megírása is. Most persze jöhetnek hangok, hogy a fordítás rontott az egészen, de ez nem így van. Az egészben még az a bosszantó, hogy az író többször is módosításokat eszközöltet írásán, hogy "tökélesebb" legyen, ugyanakkor nagyon zavaró hibákat hagy hátra. Miért van az, amikor két ismeretlen találkozik, akkor már a második mondatban a nevét szólítja az egyik a másikat, holott sehonnan sem lenne szabad tudnia a nevét? Azt pedig már újra meg sem említem, hogy milyen képtelen módon kerülnek ki "hőseink" a szorult helyzetekből.

Összefoglalásként annyit mondanék, hogy - sajnos - A hobbit nem egy jó mese, amit valahogy mégis kötelező elolvasni minden Tolkien rajongónak. Emellett még erősen reménykedni kell, hogy film sokat fog az írás megítélésén változtatni.

Kaliforgia 3. évad

Most nagyon szemét leszek és úgy írok bejegyzést erről a sorozatról, hogy nem fogok senkit sem képekkel elkényeztetni. Ez a lustaságon túl azért is van, mert a sorozat erősen a 16 vagy 18 éven felüli korosztálynak ajánlott. Ez azért nem meglepő, mert az előző évadok is a dugásról, a drogozásról és a folyamatos bulizásokról szólt. Persze azért körítésnek kellett a család, a testiségen kívüli kapcsolatok és a dráma.

Az előző évad egy kicsit laposabbra sikerült, bár nagyon jó volt látni egy a BSG-ből megismert cyclont. Az ő karaktere sokat lendített az egész sorozaton, és talán még a Hank Moody-t alakító David Duchovny is elszürkült egy picit mögötte.

A harmadik évadot jó reményekkel kezdhettük, mert anyu elment az örök napsütés városából a hideg New Yorkban, ez pedig erősen esélyt adott kedvenc írónk - amúgy is zabolátlan - életének habzsolására. Tudtuk, hogy fel fognak tűnni azok a nők, akik el fogják csavarni Hank fark... fejét. Csak az kérdés, hogy mennyien, és hogy ezek megint milyen új bonyodalmakat fognak jelenteni. Főleg, hogy elvállalt egy tanítói állást.

Azt kell mondanom, hogy ez az évad közel tökéletesen sikerült. Persze azért itt is voltak laposabb részek vagy részeken belüli részek, és megint nem volt minden teljesen vidám, de rengeteg hangosan röhögős jelenet is volt azokon kívül, amikor csak vigyorogra bámultam a tévéképernyőre.

Az évad során számtalan szemrágógumi jelenet volt, persze főleg a férfinézők számára. Mindezek ellenére - számomra - a legnagyobb jelenet az évad első részében volt, amikor az idősebb író szavalt, majd ugrott... Ezt az évad során nem lehetett semmivel sem túlszárnyalni. Annak ellenére, hogy zseniálisan megírt jelenetek voltak még a továbbiakban is.

Az igazi bajom a befejezéssel volt. Az utolsó előtti résznél úgy látszott, hogy az egy biztonsági rész, arra az esetre, ha nem lenne a következő évadra berendelés. Én elégedett lettem volna egy ilyen évadzáróval. Erre megkaptuk az utolsó részt és a vigyor eltűnt az arcomról, a helyét elégedetlenség vagy szomorúság váltotta fel. Mindenesetre nagyon várom a következő évadot...

Plombavágók

Akár a címbe beírhattam volna a divatos "bréking nyúz" kifejezést, de semmi értelme nem lett volna, és a dolog ennél sokkal komolyabb. Persze, hogy megint az ELMŰ-ről van szó...

A lényeg, hogy megbízható forrásból azt tudtam meg (nem én állítom, de a forrás ennek ellenére elég megbízható), hogy akinek - mindenféle trükközés nélkül - tönkremegy a villanyórája és a szokásos szokás procedúra előtt áll, arra még jobban rásegítenek, hogy bűnőssé tegyék. Most már nem elégszenek meg azzal, hogy utólag mindenféle huncutsággal karcossá teszik a mérőt, hanem még durvább módszert alkalmaznak: LEVAGDOSSÁK A PLOMBÁKAT!

Laikus persze azt kérdezné, hogy ez miért baj. Azért, mert ha meg van sértve vagy el van távolítva a zárópecsét, akkor az az áramszolgálatók számára "bizonyítéknak" számít arra nézve, hogy a fogyasztó csalni akart vagy csalt.

Akinek eddig mindenki/bárki számára hozzáférhető villanyórája van, az gyorsan találjon ki valami zárható megoldást, mert nagyot fog szívni. Legyetek nagyon óvatosak és jobb ha előkészítitek fényképezőgépeiteket és/vagy kameráitokat, ha az áramszolgáltató embere van a közelben.

Az ELMŰ összeesküvés

Előre bocsátom, hogy az írásom nagy része csak feltételezés. Ahogy az ELMŰ (Elster Kft.) tényeket megállapító jegyzőkönyvei is csupán csak azok.

A gyógyszer akkor gurult el újra, amikor megérkezett a levél a Fővárosi Bíróságtól, hogy az ELMŰ kontra Magyar Energia Hivatal ügyben szeretnénk-e beavatkozni. Hülye kérdés, mert a mi bőrünkről van szó, ha a MEH elveszíti az ügyet, akkor nekünk kell fizetni. A mi még kiveri a biztosítékot, hogy a hivatalos indokolásban az áramszolgáltató az energiahivatal hozzáértését kérdőjelezi meg.

Évi elkészítette a sokoldalas (alap dokumentumok és mellékletek) pakkot, amit személyesen el is vitt a bíróságra. Ennyivel le is zárhattam volna az egész bejegyzésemet, ha nem kezdtem volna neten megint kutakodni a dolog iránt...

A google főleg a már ismert oldalakat hozta: a http://www.akontroll.hu/, a http://villanyora.blog.hu/ oldalt (ami mostanában eléggé pang), az én blogomat, a Homárt, a zugügyvédet és még néhány egyéb oldalt. Ezeken túl sikerült néhány "gyöngyszemre" is találnom.

Az első egy blogger írása, amiben elég sok és érdekes infó tudható meg: http://www.darren.hu/tag/elmu/. Természetesen ő is abszurnak érzi az egész dolgot, ami egyáltalán nem meglepő.

A következő a http://www.meevet.hu/index.php?com=news&nid=48 oldalon lévő 2010. szeptember 1-ei hír, aminek a "Fogyasztásmérők mágneses befolyásolásának vizsgálata" a címe. Itt egy 2009. novemberében készült tanulmány van, ami az ELMŰ NYRT - ÉMÁSZ NYRT. megbízásából készült a Miskolci Egyetem Elektrotechnika- Elektronika Tanszéken. A 4,5 megás .pdf-ben nagyon részletesen le van írva, hogy - szerintük - a villanyórákat csak mágnessel lehet tönkretenni. Az írást rengeteg számítással próbálták alátámasztani, hogy minél hitelesebb legyen. A konkluziókat majd csak később fogom levonni.

A harmadik linken szintén egy külön letöltendő dokumentum van, aminek számunkra a 15-17 oldalai az érdekesek. www.mee.hu/files/images/5/elektro_2010_07-08.pdf Ezen irás elkövetője Dr. Szunyogh István igazságügyi szakértő (már rosszul kezdődik), mérésügyi vezető főtanácsos (bizonyára az áramszolgáltatók tanácsosa). Ő egy kicsivel hétköznapibb nyelven próbálja ugyanezt elmagyarázni, sőt a végén arra is utal, hogy igazából a fogyasztó irányába kedvezően nem is lehet befolyásolni a mérőket. Az írásában megemlíti az előző linken található tanulmányt, valamint az Óbudai Egyetemet. Ez utóbbit is nem kell mondjam, hogy ki támogatja.

Már készen voltam az írással, amikor bónuszként találtam egy újabb történetet, még 2006-ból. http://www.fogyasztovedelem.com/forums/lofiversion/index.php/t1414.html Itt világosan látszik, hogy mágnes még csak fel sem merült. Tönkrement a villanyóra... (Bár nem lehet tudni, hogy mi lett az ügy folytatása.)

És most jöjjenek az egészből levont következtetéseim

Ebből a rengeteg tanulmányból, ellentámasból, valamint hogy újabban módosítgatják a szövegeiket a jegyzőkönyveikben egyértelműen látszik, hogy kezdenek betojni. Tudomásom szerint erre jó okuk van, és nem csak ezen rövid hír miatt: http://www.mno.hu/portal/736967.

Látszik, hogy az ELMŰ görcsösen próbálkozik, hogy lehetőleg minél több egyetemenet és főiskolát belevonjon saját tanulmányaiba, ahol az általuk rendelkezésre bocsátott mérőkkel kísérletezhetnek. Ráadásul igyekszenek szinte mindenhonnan, úgynevezett szakembereket találni, akik az ő állításaikat alátámasztják.

Tételezzük fel, hogy mindenki tisztességes, becsületes, egy szereplőt leszámítva. Ez pedig NEM a fogyasztó, hanem az áramszolgáltató, akinél mindenki kiszolgáltatott helyzetben van. Az egész onnan indul, hogy elhoznak egy mérőórát, amit valaki hitelesített. Van rajta OMH pecsét, de nem zárja ki semmi, hogy ezt is lehet hamisítani. Sőt az sem kizárt, hogy egyéb módon kerülik meg ezt a "védelmet". A Mérésügyi Hivatalnál vélhetően csak a fogyasztásmérő rendeltetésszerű működését nézik, és azt nem, hogy milyen hatásokra mehet tönkre. Tehát, tegyük fel elméleti szinten, hogy így akár az áramszolgáltató egy távirányítással működő szerkezetet is rakhat bele, amivel saját kényére-kedvére tekerheti a mérőt. Vagy alkalmazhat más megoldásokat is. Talán nem véletlen, hogy egyes mérőkön olvasható az "assembled by ELMŰ" felirat. Honnan lehet azt tudni, hogy a gyártótól kapott alkatrészekből mit raknak össze, illetve, hogy esetlegesen egy kész órát miként módosítanak?

A hitelesítő vizsgálatokon persze jól átmennek ezek a szerkezetek, mert nem azt nézik, hogy mennyi a futásidejük és hogy akar el is romolhatnak. Régebben talán sokkal jobb minőségű fogyasztásmérőket készítettek. Akkor talán még jó mágneseket raktak beléjük, és nem olyanokat, amik környezeti hatásokra (NEM mágnesre) tönkre tudnak menni.

A "szakértőket" persze nem lehet hibáztatni, mert ők kapott anyagból dolgoznak. El fogják hinni, hogy amit kaptak az jó, tökelétes és rendeltetésszerűen működik. Amikor - a blogomban már említett - konferencián voltunk, akkor ott a szakember elég sokat tekergetett és állítgatott magán a villanyórán mire a kívánt hatást elérte. Ezt egy átlagember, egy nem-hozzáértő nem tudja megoldani. Valamint az sem kérdés, hogy kísérlet alatt végig csörömpölő mérőt egy háztartásban sem hallgatnák túl sokáig. Más kérdés, hogy szerintük egy célmágnessel, vagy szupermágnessel akár 10mp is elég, hogy az óra legmágneseződjön és tönkremenjen. Ezekből is látszik, hogy egyedül kinek lehet érdeke az, hogy az országban ilyen mágneseket, vagy "megoldásokat" elterjesszen. És hogy mi lehet vele a cél? Több minden. Nemcsak a túlmérésből fakadó többlettbevétel és az utána való kötbérezés, hanem az eleve hibásan kikerült villanyórák problémáinak leplezése. Meg kell jegyeznem, hogy ehhez a szakemberek és felsőoktatási intézmények nagyon jól kiszolgálják a valódi bűnöst/bűnösöket. Azt még csak feltételezni sem akarom, hogy ők is be lennének vonva a dologba.

A végén még újra leszögezném, hogy ez csak egy vélemény, amin talán el lehet gondolkodni, és ez csupán ugyanolyan feltételezésen alapul, amit az áramszolgáltató megenged a jegyzőkönyveiben. Azonban mindenkit óvatosságra intenék, mert talán mindenki otthonában, időzített bombaként ott ketyeg egy nem tökéletes mérőóra, ami bármikor önmagától(?) meghibásodhat...

Sam Neill

Az előző bejegyzésben megjegyeztem, hogy milyen "ügyesen" sikerült sorozatokat választanom, majd kiderült, hogy a Happy Townról nem írtam semmit. (Nem mintha nagyon annyira megérdemelte volna.) Aztán jutott eszembe, hogy az elmúlt hónapokban néztem néhány filmet is, amikben volt egy kapocs, amit a sorozathoz lehet kötni. Ez pedig nem más, mint Sam Neill. Ezzel a bejegyzéssel három legyet fogok egy csapásra ütni. Ez a három légy pedig név szerint: a Happy Town, a Daybreakers és a Hegy gyomrában (Under the mountain).

Akkor haladjunk sorrendben és kezdjük a Happy Town-nal. Ez egy sorozat, amit kivételesen "tévénézőként", azaz heti szinten néztem és nem egyben darálva. A szokásos sablonra építkezett, azaz adva volt egy békésnek, cukormázasnak tűnő kisváros, ahol egyszercsak egy szörnyű gyilkosság történt. Egy vésővel átütötték egy fickó fejét.

Aztán gyorsan kiderült, hogy azért nem annyira idilli a város képe, mert a múltban több eltűnés is történt, amit egy titokzatos, "Magic man" névre hallgató illetőhöz kötöttek. Az egész sorozat annyira sablon volt, hogy az már fájt. A tipikus kisvárosi serif, akinek nem meglepő módon az apja is az volt. Aztán van itt szerető feleség, idióta polgármester, akit az anyja irányít, intrikáló öreglányok, alkoholista apák és persze hülye tinik.

Az egészet persze próbálták megbolondítani egy elég furcsa szövetségi nyomozóval, valamint a Sam Neill alakította, angol akcentussal affektáló, régiségkereskedővel (vagy inkább afféle nosztalgia boltja volt). Szerencsére ez is csak egy évadot élt meg, bár a befejezés elég idegesítőre sikerült. Ez is elég ígéretes anyagnak tűnt az elején, de az évad során olyan idiotizmusok jöttek elő, hogy már nagyon vártam a végét.

A Daybreakers című elég érdekes elgondoláson alapult. A világot megfertőzte a vámpír kór, és a lakosság elég nagy százaléka éjszakai vérivóvá vált és a csekély létszámban lévő embereket szinte csak élelmiszernek tartják. Azonban ez a vérforrás kezd kiapadni, ezért pótló megoldásokat kell kitalálni. A film a gyógymód megtalálásáról, a vámpírok mutálódásáról, valamint az emberek levadászásáról szól.

Az Ethan Hawke alakította főhös rájön, hogy nem a megoldást nem szintetikus vér, vagy vérpótlkék jelentheti, hanem a visszatérés ember léthez. Ki is derül, hogy erre is van megoldás, de ezt a vámpírok egy része nem nézi jó szemmel. Ebben a filmben Sam Neill egy kimért modorú vállalatvezér vámpírt játszik, és itt sem kell megszakadnia a színészi játékkal. Ha valakit nagyon ki kellene emelnem a színészek közül, akkor az Willem Dafoe lenne.

A film egyszer nézhető, nem csak a szokásos vámpírsablonok vannak benne, és az Alkonyattal szemben nem fulladunk bele a szerelmi nyáltengerbe.

A hegy gyomrában (Under the Mountain) eredetileg egy nyolc részes új-zélandi sorozat volt, amit én is nagy kedvvel követtem ifjabb koromban. Túl sok emlékem nem maradt a szigeten játszódó ifjúsági sci-fi-ből, csak az, hogy nagyon utáltam a nyálkás Wilberforce-ékat.

Nem is tudom, hogy mi vihetett rá rendezőt, hogy ebből egy egész estés filmet csináljon, de utólag kiderült, hogy sok értelme nem volt. Az egész B kategórián alulira sikerült, felesleges jelenetek sorával, idióta történetvezetéssel. Sam Neill karaktere is elég furcsára sikerült, sokáig nem lehetett eldönteni, hogy most akkor kedveljük vagy utáljuk. Egy idő után azonban valahogy elegünk lesz az arckifejezéséből.

Valahogy annyira érdektelen lett, az amúgy is erős nosztalgiából megnézett film, hogy a végén már nem is nagyon szurkoltam a vulkánoknál szenvedő ikreknek. Úgy gondoltam, hogy győzzön a rossz és járjanak sikerrel a nagy féreggel Wilberforce-ék.

Persons Unknown

Nem is tudom mit mondjak... Valahogy sikerült idén olyan sorozatokban is csúnyán beletenyerelnem, amiket talán el sem lett volna szabad kezdenem. Ott volt pl. a Happy Town, amiről valahogy egy sort sem írtam ezen a blogon (Most azon gondolkodom, hogy vajon írjak-e erről is valamit...) és most itt van ez.

Az alapkoncepció érdekes is lehetett volna. Hét, egymás számára ismeretlen személy felébred egy kisvárosban, ahol gyakorlatilag mindenük megvan, csak a szabadságuk nincsen. A várost úgy nem tudják elhagyni, mert valami energiapajzs védi, a fogvatartóik pedig nem akarják elengedni őket. Közben persze megy az agyalás, hogy vajon mi történik velük és miért is tartják őket fogva. Mi az egésszel a cél?

Sajnos a 13 részes első évad elég lassú mederben folyik előre, vannak részek, ahol alig történik valami. Sokkal jobban járt volna mindenki, ha fele ennyi rész van, és dupla ilyen gyorsan pörögnek az események, mert úgy még lehetett volna esély egy második évadra. Ami nem lesz, de nem is hiányzik. Még akkor sem, ha a végkifejlett egy kicsit befejezetlen maradt. Ennek ellenére nincsen bennem hiányérzet és késztetés sem, hogy de jó lenne a folytatódna, mert akkor lehetne tovább nézni. Ebből bőven elég volt ennyi.

Ez igy sajnos alig volt több egy Big Brothernél, ahol mellette a bezárt világon túl a való világban is folytak az események. Kár érte...

DVB-T tuner teszt: Alcor DTV-1000 MPEG-4 HD

Az egyik (külsős) munkatársam biztosította számomra ezt az eszközt, amit a saját laptomonon kezdtem el tesztelni.

A tesztkonfiguráció nagyjából a következő. Toshiba Satellite Pro L100: Mobile Intel Celeron M 380, 1600MHZ, 1GB RAM, amiből 256 jut az ATI Radeon XPRESS 200M videókártyára. A 40GB-os merevlemezen nagyjából 2 giga szabad hely, tehát felvételt nem fogok tesztelni.

Az Alcor DVB-T tunert csatlakoztattam, a saját antennájával együtt (a jobb jelerősség eléréséhez csatlakoztatható egyébb antenna is). A lemezről gyorsan feltelepítettem a meghajtóprogramot, valamint a saját tévénéző szoftverét. Az is hamar kiderült, hogy a nem túl izmos konfiguráció miatt más programot lehetőleg nem szabad futtatni, ugyanis a processzor szinte maximálisan ki volt használva a tévénézés alatt.

A tévénéző programot elindítottam, majd elkezdtem csatornákat keresni. Elsőre csak az A MUX csatornái jelentek meg a listában, ami igazából fel sem tűnt. Lényegében ezzel elérhetővé vált SD és HD adás is, tehát a tesztelésre minden adott volt (a részletes csatornalistát, mindenki megtalálhatja a http://www.mindigtv.hu/ oldalon).

Elsőre az RTL Klub és TV2 adásait néztem, olyan 3-4-es jelerősség mellett. A kép szép volt (digitális műsorszórásnál vagy van jel és vagy nincs semmi, köztes átmenet nincs), de néha-néha pixelesedett és egy kicsit akadt. Mielőtt még javítottam volna a jelerősségen belenéztem az M1 HD adásába is, ahol szintén hasonló volt a jelenség.

A jelerősség javítását úgy végeztem, hogy laptopot az antennával egy olyan ablakhoz vittem, ahonnan közvetlen, akadálytalan rálátás volt a Széchenyi-hegyre. Így már maximális volt jelerősség, és ennek tudatában újabb csatornakeresést végeztem. Közben meglett a C MUX is, a két Duna tévével és a kódolt Mindig TV Extra csatornákkal (ez utóbbiakból csak a név és lakatjel látszódott).

Maximális jelerősség mellett az SD adások mindkét MUX-ról tökéletesen, pixelesedés és szaggatás nélkül jöttek. A gépem procija meg tudott birkózni a feladattal. Jöhetett ezek után a HD tesztje. Az M1 és M2 viszonylag jól jött, egy kicsit csúszott néha a hang, de élvezhetőnek tűnt, azonban a Duna TV HD adásánál már sokkal jobban és zavaróbban tért el a kép a hangtól. Először arra gyanakodtam, hogy azért, mert másik MUX-on, másik frekvencián van, de kiderült, hogy nem ez a gond. A Duna TV HD adása minőségibb, több adat jön át másodpercenként, mint a Magyar TV adásainál.

A kezelőprogram nekem annyira nem teszett. Túl egyszerűnek tűnt, de ugyankkor nem voltak láthatóak gyorsgomb lehetőségek. Ha valaki az ölében fogja a laptopot, miközben tévét akar nézni, akkor vélhetően nem szívesen nyúl külön a távirányítóért vagy az egérért. Remélhetőleg idővel majd el fognak terjedni a különféle, digitális tévénézésre használható programok, és nem lesz ilyen bajom. Azt sem zárom ki, hogy ilyenek már léteznek, csak mivel korábban még nem volt birtokomban ilyen eszköz nem éreztem késztetést a dolog után mélyebben utánanézni.

Konklúzióként levonható, hogy az Alcor DTV-1000 jó kis eszköz, könnyen kezelhető (bár a guruk bizonyára hiányolják a finomhangolási lehetőségeket), és nincsenek túl nagy hardver igényei. Az eszközt ár/teljesítmény viszonylatban nem tudom belőni, mert eddig ez az első ilyen kütyüm. Én egy kicsit sokallom érte a 10eft körüli árat, főleg, hogy e-bay-ről szállítással 2000Ft környékén már lehet hasonló tudású eszközöket beszerezni.

Néhány dolgot azonban nagyon figyelembe kell venni az ilyen eszközöknél, mégpedig az antenna és a vevőegység érzékenyéségét, valamint a jelerősséget! Ha ezen feltételek nem ütik meg az elégséges mércét, akkor lehet bármilyen erős vasunk az eszközhöz, semmit nem fogunk érni vele.

Chris Wraight: Sword of Justice (Warhammer)

Tegnap végére értem Chris Wraight Sword of Justice című könyvének. Korábban eddig még csak a Warhammer - Mark of Chaos (és annak kiegészítője) kapcsán volt kapcsolatom ezzel a világgal, még egy ilyen témájú könyvet sem olvastam el. És ez talán így is maradt volna, ha Graeme fantasy blogján nem akadok egy nyereményjátékra.

A könyv elég hamar és minden gond nélkül eljutott hozzám a Magyar Postán keresztül, ezért most újra van bennük egy kis hitem. Ezt a csomagot már legalább nem nyúlták le...

A könyv elég érdekes borítóval bírt, ugyanis a fedlap nem olyan széles, mint az azt követő lapok, de van egy második fedlap is, ami már normál nagyságú. Ez csupán egyfajta érdekesség és semmi nem von le vagy javít a könyv élvezeti értékén.

Már az első lapokon egy csatatéren találjuk magunkat ahol a Birodalom seregei harcolnak a gaz szörnyetegekkel. Patakokban folyó vér, leválasztott végtagok, csatakiáltások, halálhörgések töltik meg a lapokat. Szerencsére(?) nem olyan erőszakosan, mint Steven Erikson könyveiben, de azért át tudjuk élni harc borzalmat, a kilátástalanságot és a hatalmas csataforgatagot.

A főhösök nagyjából hasonló helyzetbe kerülnek, mint Forgotten Realms könyvekben Drizzt, azaz, a halálos sebeiket legyőzve felülkerekednek saját gyengeségükön és minden ellenségen. Itt azért az író valóban hoz néhány áldozatot is, és néhány kisebb hősének megadja a mártirhalált.

Az alaphangulat megadása és néhány főbb karakter bemutatása után a Birodalom fővárosában találjuk magunkat, ahol az uralkodó új feladattal bízzal meg Lord Ludwig Schwarzhelm-et. (Itt jegyezném meg, hogy a karaktereknek és egyéb neveknek németes vagy német hangzása van, sőt feltűnik egy Ferenc nevű egyén is.) A nagy bajnoknak el kell utaznia szülőföldjére, és ott politikai téren kell megvívnia egy nagyon fontos harcot, hogy ki legyen a terület választófejedelme.

Eközben a káosz erői is feltámadnak a környéken és elindul a zöldbőrűek serege a birodalmi erők ellen. Schwarzhelm figyelme megoszlik, ezért kétségessé válik, hogy sikerül-e neki végrehajtania a császár által rábízott feladatot...

Chris Wraight írása szórakoztató, bár sokszor ugyanazokkal a szófordulatokat és szavakat használja. Mindezek ellenére nem nagyon lehetett panaszom sem a történetre, sem a hangulatra és pedig a történetben (várt és meglepő) csavarokra. A legnagyobb bajom az egésszel, hogy sajnos ez sem ért véget, és belül valami marcangol, hogy majd el kellene olvasni a folytatást is.

Castle

Nyár végén vettem a bátorságot, hogy Évinek javasoljak egy új sorozatot. Azért voltam óvatos, mert általában a sorozatokkal (és a filmekkel kapacsolatban is) az a baja, hogy nincsen nekik végük, nincsen teljes lezárásuk.

Ugyan itt sem volt garantált a dolog, de volt néhány tényező, amivel meg lehetett győzni. Az egész az "egy bűneset, egy rész dologra" van beállítva, ezért talán nem is annyira fontos a főszál. Az egyik főszereplőt az a Nathan Fillion alakítja, akit már korábban megismertünk az általunk annyira kedvelt (és szintén Évi szerint le nem zárt) Firefly sorozatból. További pozitívum volt, hogy a megtekintés előtt már 2 évadot teljesen levetítettek az USA-ban, és berendelték a harmadikat is. És persze arról már nem is kell mondanom semmit, hogy elég jó visszhangot kapott a magyar sorozatos oldalakon.

A történet szerint egy bűnügyi regényeket szerző iró, név szerint Richard Castle, belekeveredik egy gyilkossági ügybe. A dolog annyira megtetszik neki, hogy szeretne még jobban elmerülni a rendőri munkába, és külsősként csatlakozik a nyomozásokhoz. A sorozat egyik legnagyobb mozgatórugója a Castle és a Beckett (Stana Katic) nyomozónő közötti furcsa viszony. A nőnek nagyon "akarom és nem is" hozzáállás van a dologhoz, valamint láthatóan éreznek egymás iránt némi vonzódást, még ha nem is ismerik be ezt teljesen. Ez - szerencsére - rengeteg humoros jelenetet eredményez, ami elég szórakoztatóvá teszi a sorozatot.

Persze - számomra - vannak negatív elemek is. Valahogy nehezen emésztem meg, hogy Castle-t olyan figurának alkották, aki rajong, ha hulla van. A túlzásba vett ripacskodása is nagyon a határon táncol, valamint az is, hogy a rendőrök helyett nagy részben ő oldja meg az ügyet. Főleg azt követően, hogy az anyjával és a lányával otthon megvitatja az esetet vagy éppen a családi események alakulnak valami olyan irányba, ami ötletet adhat a megoldáshoz. Évi részéről (a befejezetlenségen túl) a fő probléma a hullák hirtelen megjelenése, főleg hirtelen, szinte a semmiből való brutális előbukkanásuk.

Mindenezen "hibák" ellenére elég szórakoztató ez a bűnügyi sorozat (az első évad csak 10 részes, míg a második már 24). Bátran merem mindenkinek javasolni, aki könnyed szórakozásra vágyik, azonban óvva intenék mindenkit attól, hogy napi 2-3 résznél egyszerre többet nézzen meg egymás után.

MyAudio MA X14 FM transzmitter

Felesleges lenne tagadnom, hogy igazi kütyübolond vagyok, és imádok szinte mindenféle eszközt, aminek valami elektronikus kijelzője van. A múlt héten lapozgattam a Tesco újság műszaki mellékletét, ahol is észrevettem ezt az FM transzmitter dolgok. Az már csak a szerencsés véletlenek közrejátszása volt, hogy az egyik kollégám pont azon a héten említette ezen eszközök hasznosságát.

Egy ideje már szemezgettünk külfönféle autórádióval az autónkba. Szépen vártunk, hogy vajon mikor lesz arra elkülöníthető, legalább 30.000Ft-unk, hogy vegyünk egy olyan autórádiót, amiben van CD(!) vagy DVD-olvasó és persze usb- és sd-kártya olvasó. Úgy látszik volt értelme türelmesnek lennünk, mert az említett újságban egy olyan kütyüt láttam, aminek értéke még a 2eFt-ot sem haladta meg.

Elkezdtem a világhálón nézelődni, hogy minél több információt tudjak meg erről a dologról. Az le volt írva, hogy nem a legtökéletesebb megoldás, és talán nem is fog minden usb-eszközt felismerni (itt most nem a hordozható vinyókra gondolok, csak egyszerű usb-kulcsokra). A lényeg, hogy igyekeztem minél tájékozottabb lenni. A végkövetkeztetést végül az ár hozta meg, mivel úgy gondoltam, hogy 2eFt nem az az összeg, ami nagyon a földhöz ver, ha végül nem vállik be az eszköz.

Az első probléma a boltban jelentkezett, amikor nem állt rendelkezésre a kívánt típus. Egyértelmű, hogy ez csak afféle reklámfogás lehetett, és hogy a tudatos vásárló akkor már meg fogja venni a 3.500Ft-ba kerül drágább típust is. Én is így tettem. Még ez is olyan összeghatár, hogy belefér, gondoltam. Ráadásul annyit előre olvastam, hogy ez tud id-tag kiírást (mikor a kijelzőn el lehet olvasni a szám előadóját, címét, albumot, stb), valamint rds-t (tehát ugyanezt megjeleníti a magnón is, ha az képes rá). A nagy próbáig egyet aludni kellett, mert csak úgy nem mentem autóhoz, hogy ezzel szórakozzak.

Technikai jellemzők

- MP3 lejátszás és ID-tag kezelés,
- 1,4 colos LCD kijelző,
- SD-kártya és USB csatlakozási lehetőség,
- távirányító,
- dönthető állás, a könnyebb kezelés érdekében,
- frekvencia: elvileg 88-108, de nekem alacsonyabb frekit is tud

A használat

Ez nagyon egyszerű.
1. Be kell indítani az autót.
2. Be kell dugni a szivargyújtóba az eszközt (előtte már érdemes csatlakoztatni hozzá az sd-kártyát vagy usb-t)
3. Ki kell választani az eszközön a kívánt frekvenciát (nekem a 87,6 volt alapban, és tökéletesen meg is felelt a későbbiekben).
4. Az autórádiót erre a frekvenciára kell hangolni, és már lehet is hallgatni. Abban az esetben, ha a frekvencia zajos lenne, vagy más szólna rajta, úgy érdemes újat hangolni a transzmitteren.

Tapasztalatok

A saját usb-kulcsaim és sd-kártyáim tökéletesen működtek. A készüléknek lehet valami minimális belső memóriája, mert megjegyezte, hogy melyik szám szólt utoljára és onnan kezdte újra a lejátszást.

A gombok kezelése nem egyszerű a szivargyújtó környékén, valamint a hozzá adott távirányító is egy picit lassan reagál. Ezt mellesleg főleg a hangerő állítására, valamint könyvtárugráshoz használtam.

Maga a készülék egy kicsit gagyi hatásúnak tűnik, és még nem vagyok benne biztos, hogy mennyire lesz tartós darab. Jelenleg azonban elég megfelőnek tűnik ahhoz, amire használjuk.

Amennyiben a későbbiekben további tapasztalataim lesznek a kütyüt illetően, úgy azokat nem fogom magamban tartani.

Annamária úszáson a 4-es csoporban

A múlt hét előtt sikerült megint egy szintet lépnünk a babaúszás során Annamáriával, így most már a 4. negyedik csoportban úszhat. Most már szó szerint úszhat, mert az első három csoport alapozásai után most már vannak igazán úszós feladatok is.

A legelső alkalom nem annyira tetszett neki. Elég nagy lépcső volt ez az előző után, több munkával és nagyon kevés játékkal találta magát szembe. Itt vannak olyan feladatok, amiket nem annyira szeret, és ezeket bizony meg kell kedveltetni vele. Ilyenkor el szoktam neki magyarázni, hogy ez miért kell, és hogy valójában milyen ügyes is. Ilyenkor lehet látni, hogy ez általában használ.

Az úszó segédeszközök és azok használata is nagyban változott. Már Annamária is érzékeli, hogy ez nem annyira játék, hanem valamivel komolyabb. Bár aggódnivalója nincsen, mert a lába már leér és még mindig imádja a vizet.

Márton a 2-es csoportban "úszik", és teszi ezt egyre nagyobb kedvvel. Olyannyira, hogy már otthon is önként beledől a kádba és buborékot fúj. Ez a gyakorlat mellesleg a 3. csoportban feladat. Amíg azonban nem jár még két lábon felesleges azon gondolkodni, hogy vajon ő mikor fog szintet lépni.

The Office - az amerikai sorozat

Mostanában igencsak elhanyagoltam a blogomat, és sokkal egyszerűbb volt mikroblogolnom. Persze ott igencsak töredékinformációkat lehet megosztani, valamint talán nincs is semmi értelme a világba kürtölnünk mondandóinkat. Az egész különben nem más, mint egy szövevényes üzenőfal-hálózat. Én most azonban nem erről szeretnék írni, hanem a nemrég befejezett The Office sorozatról, és annak is az amerika változata.

Az eredeti angol verziót még nem kezdtem el nézni, és meg kell mondjam egyelőre nincs is a darálási listámon, ami igencsak bő. Az más kérdés, hogy nem látok rá elég időt, amit ezen szenvedélyemnek tudnék szentelni. És még csak arról sincsen szó, hogy mostanában túl sokat játszanék. Egyszerűen fáradt vagyok bármibe is belekezdeni. Kivéve, ha sorozatokról van szó...

A The Office-t már évekkel ezelőtt elkezdtem nézni. Az egyik munkatársam vett, hogy kezdjem el nézni, mert szerinte nagyon jó. Megmondom őszintén, hogy az első évad nem nagyon jött be. Az irodavezető Michael Scott (Steve Carell) személye egy kicsit irritált is a sok pofavágásával és a nagyon idióta viselkedésével. Aztán sikerült a dolgon túllendülnöm és a továbbiakban nagyon szórakoztatónak tartottam az egész sorozatot. Persze ezt sem nagyon kerülték el a hullámvölgyek, ezért a 3. és 4. évadok számomra elég nyögvenyelősen teltek el. Az újítások és frissítések nem a kedvező irányba mentek el. Ráadásul a 40 perces részekben nem lehetet elvárni ugyanazt a színvonalat, mint a 20 percesekben.

A sorozat egyik nagy fegyverténye az állandóság. Bár voltak cserélődések, az iroda magja mégis megmaradt. Mint az előző bejegyzésben is említettem a frissítések nem nagyon jöttek be, és ez a karakterekre is igaz volt. Az új emberek kifejezetten irritálóak és bosszantóak voltak, de szerencsére a többi karakter nagyon jól elviszi a hátán az egész sorozatot. Itt most felsorohattam volna az egész szereplő gárdát, de feleslegesnek tartom, mert az imdb ide vonatkozó oldalán mindent meg lehet nézni.

A rengeteg képtelen helyzeten túl, valamint, hogy az irodában már szinte mindenkinek mindenkivel volt valami intim kapcsolata, a The Office elég életszerű pillanatokat is ad. A humoron és keserűségen felül egyfajta furcsa társadalmi tükröt is fordít felénk, amelyek mellett nehéz csak olyan egyszerűen elmennünk. A 6. évadban lehetet a legjobban érezni ezt a "komolykodást", amikor gyakorlatilag a papírcég a gazdasági válság egyik áldozatává vált. Persze ezt is sikerült túlélniük, de nem lehet tudni, hogy meddig...

A sorozat fárad. Bármennyire is lett szórakoztató a 6. évad lehet rajta látni a problémákat. A karakterek túl sokat nem fognak változni, a sablonok idővel elég unalmassá válnak, és nem lehet tudni, hogy meddig lehet még így húzni. Steve Carell is így gondolhatja, mivel azt mondta ő még egy évadot vállal, aztán "ég veled"...

Az a kérdés, hogy vajon lesz-e nélküle is tovább, vagy néhány hét múlva a The Office utolsó évadát kezdhetjük majd el nézni?

Az ELMŰ visszatámad

Én már komolyan nem tuodm, hogy a címben említett áramszolgáltató mit akar, de talán időszerűlenne össztenniük a pöcseiket, és belőle tarisznyát fonni... Bizonyára nagyon unatkozhatnak a mérésügyi vagy milyen osztályon, vagy most éppen nincsen mágnes-szezon, ezért szinte azonnal válaszoltak a Magyar Energia Hivatal levelére, amit most ide be is illesztenék tanulmányozásra.

Szóval kaptunk egy levelet az ELMŰ Hálózati Kft-től, amiben megírták néhány sorban, hogy nem értenek egyet a döntéssel, ezért az ügyet a Fővárosi Bíróság elé viszik. Évi ma levelet váltott a MEH-nél az ügyünket intéző emberrel, aki elmondta, hogy itt az ő hivataluk és az áramszolgáltató lesz a két fél, és minket csak tanúnak hívhatnak be. Ide már csak azért is el kell menni, mivel a mi bőrünkről/pénzünkről vitáznak. Szóval úgy néz ki, hogy az ügy még korántsem záródot le. Továbbra is hasonlókat tudok mondani a múltban... most azt javasolnám nekik, hogy létesítsenek olyan kapcsolatot egy hímmedvével, amit magamnak nem kívánnék.

Lehet úgy tűnik, hogy mérhetetlenül rosszindulatú vagyok irányukban, de ez talán azért van, mert rászolgáltak. Arról nem is beszélve, hogy ők sem tartják egyenrangú félnek a fogyasztót, csak csupán egy olyan állatfajnak, amit folyamatosan lehet fejni. Ugyanakkor itt lép fel egy fura paradoxon, mert ezzel csak ők szopatják ügyfeleiket...

Talán itt a fény az alagút végén?

A címkéből megint jól láthatjátok, kedves olvasóim, hogy megint az ELMŰ-ügy lesz a téma. Nagyjából egy hónapja volt Évinek egy telefonbeszélgetése a Magyar Energia Hivatal egyik szakértőjével, aki az ügyünkben eljárt. Ebből a beszélgetésből nagyjából kiderült, hogy nekünk kedvező, tehát igazságos ítéletet fognak hozni.

Érdekes módon még a hét elején sem érkezett semmi levél, ezért Évi úgy döntött, hogy tesz egy személyes látogatást a MEH-ben. Ha már úgyis fel volt ajánlva neki ez a lehetőség, akkor gondolta, hogy élni fog vele. Tegnap ment el erre a személyes megbeszélésre, és érdekes módon tegnap érkezett meg a levél is, amiben 6 oldalon minden nagyon részletesen le van írva, hogy miért is nem mi vagyunk a vétkesek az ügyben.

Az iratból kiderül, hogy az ELMŰ számtalan szabálytalanságot vétett az ügy kezelését illetően, mégpedig nem csak a energiatörvényben leírtakkal szemben, hanem gyakorlatilag a saját belső szabályzataikat is szemen köpik. (De ők legalább mégsem csalózzák le egyenesen, bizonyíték hiányában a vétlen fogyasztókat, mint az energiapiac másik nagy szereplője, az E-on.)

A lényeg, hogy van remény. A kapott iratban felszólítják az ELMŰ-t, hogy vegye semmisnek a 300.000Ft-ról szól kötbér követelését, és továbbá kemény 5.000Ft megfizetésére kötelezik őket, mivel nem tettek eleget tájékoztatási kötelességüknek. Az már csak másodlagos, hogy mennyi kárt okoztak nekünk. Olyan károkat, amiket fel sem lehet sorolni, és igazából nem is lehetne betarifázni. Egy nálunk rámenősebb család már bizonyára perre vitte volna a dolgot.

Az Energia Hivataltól Veres Mihály még azt is kérte, hogy BÁRKI, akivel bármilyen visszaélés történt áramszolgáltatói részről, vagy teljes vétlensége esetén is csalással, villanyóra mágnesezéssel gyanúsítsák meg, az nyugodtan forduljon hozzájuk (MEH Fogyasztóvédelmi osztálya). Továbbá azt is mondta, hogy ez olyan is lehet, akinek már az ügye lezárult, tehát megegyezett valami kötbér befizetésben! Az ügyeket hajlandóak lesznek visszamenőlegesen is vizsgálni, és a mostanában gyanúsan nagy számú problémát jobban kielemezni. Úgy tűnik, hogy sejtenek valamit az áramszolgáltatói oldalról való esetleges visszaélésekkel kapcsolatban, és lassan már lesz elég anyaguk, hogy nagyban is tehessenek valamit.

A megbeszélésen felmerült még pár egyéb érdekesség is. Például milyen dolog az, hogy a villanyórát az áramszolgáltató tulajdonának tekinti, de ugyanakkor mégis a fogyasztónak van kötelezettsége arra, hogy vigyázzon rá. Persze ingyen.

Mindegy, nem is szaporítanám tovább a szót. Valamivel nyugodtabban várom, hogy milyen történések lesznek, és hogy végre az ELMŰ oldaláról is le fog-e majd zárulni az ügy.

A gyermekek együtt pancsiznak

Ha már belelendültem a képi anyagok prezentálásába, akkor most jöjjön egy kis mozgókép is. Ezt is aznap rögzítettem, amikor a korábbi bejegyzésben szereplő fényképeket. Nagyjából így telik nálunk minden "fürcsi-pancsi".

Márton egy éves

Márton augusztus 13-án volt egy éves, de különböző okokból egy kicsit ki kellett tolni a születésnapjának ünneplését. Túlzásokba nem estünk, és túl sok képet sem készítettünk. Képek további kommentár nélkül:

Ausztrál(?) palacsinta

Ezt a receptet már korábban kaptam, de még csak egyszer próbáltam ki. Ma újra késztetést érzek az elkészítéséhez, ha felébredt a család. A blogba írás egyik fő célja, hogy máskor is könnyen megtaláljam a receptet.

Hozzávalók:

- 1 tojás

- 1 bögre liszt

- fél bögre (por)cukor

- fél bögre tej

- egy csapott teáskanál szódabikarbóna

- egy evőkanál 10%-os ecet

A tojást a cukorra, a liszttel és a tejjel csomómentesen simára keverem, majd ezt követően adom hozzá a szódabikarbónát és ecetet.

Olvasztott vajon, palacsinta sütöbe nagyjából 4 db kanálnyi méretű darabot helyezek el, majd megsütöm mindkét oldalát. Figyelni kell, mert nagyon gyorsan megsül. Igazából az első néhány sütés alapján tudja mindenki megtapasztalni, hogy milyen lángon és mennyi ideig tart az optimális állag elérése.

Az elkészült palacsintákat ezt követően lehet lekvárral, öntettel, kakaóval, pudinggal, (juhar)sziruppal fogyasztani.

Néhány gondolat a tegnapi szerelésről

Ez a 444. bejegyzésem, de nem hiszem, hogy ennek különlegesebb jelentőséget lehetne tulajdonítani. Tegnap erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, hogy a számítógéphez vásárolt alkatrészeket összetársítom a régebbiekkel.

A meleg, nyári napokon erősen "izzadt" a PC-m. Elég magas hőmérsékleti adatok jöttek ki az Everest mérései alapján, valamint a processzorhűtő is elég magas fordulaton, valamint nagy zaj mellette tekerte a levegőt. Ez volt az egyik fő oka, hogy a gyári processzorhűtőt egy jobbra akaram lecserélni. Választásom egy Cooler Master Hyper 212 Plus nevűre esett, amely elég jó ár-teljesítmény jellemzőkkel bírt. Ennek a procihűtőnek a dimenziói azonban felvetettek egy újabb problémát, mégpedig hogy nem fog normálisan elférni a számítógépházban. Ezért ennek a cseréjét is elhatároztam.

Évi számítógépéből ez volt az utolsó olyan alkatrész, ami a kezdetektől jelen volt a konfigurációjánál (persze, ha nem számítjuk be a használaton kívüli kisfloppy megha.jtót). 10 év nagy idő, és ennyi idő alatt a benne lévők kezdték túlnőni magukat. Mielőtt valaki azt hinni, hogy különféle merev- és optikai meghajtókkal volt/van tele, az most csalódhat, mert - főleg energiatakarékossági okokból - csak egy vinyó és egy dvd-író foglalta a helyet. Fontos még megemlítenem, hogy a nagy melegek miatt a ház oldalai le voltak szedve, ezért a gyermekek bármikor szabadon belenyúlhattak volna (ha a számítógép asztal előtt keresztbe nem teszek egy nagy falapot).

Az alkatrészek meglétének birtokában tegnap úgy határoztam, hogy nekilátok a szerelésnek. Előzetesen bátor vállalkozásnak tűnt, de végül sikerült megbirkóznom a feladattal.

Több helyről is azt olvastam, hogy ajánlatos a CM hyper 212 plus processzorhűtő talprészét polirozni. Ennek végül - megfelelő eszközök és szakértelem hiányában - nem láttam neki. Így is elég feladatnak bizonyult a gyermekek fürdetésével összekombinált számítógépház komplett szerelése.

A régi, 10 éves, névtelen házból gyerekjáték volt kikapkodni az alkatrészeket. Az alaplapról a házhoz vezető vezetékek sorrendjét felirtam egy külön lapra, mert lusta voltam az alaplap kézikönyvét előkeresni. Miután mindent szép sorban kiraktam a nagy asztalra nekiláttam az alkatrészek leporolásának, megtisztításának. Ez is minden gond nélkül lezajlott... jöhetett az alap bütykölése.

A CM 212 hyper plus rögzítése igényelt egy kis többletmunkát, mivel AMD AM2-es processzorom van. Az új hűtőt hátul is rögzíteni kell a súlya és méretei miatt. Ehhez azonban le kellett varázsolnom az alaplapon lévő műanyag rögzítő egységet. Olyan 5 percig nézegettem, amire rájöttem és neki mertem vágni a feladatnak. Nagyon úgy tűnt, hogy csak végleges jelleggel lehet róla leszedni, tehát ha elrontok valamit, akkor nincs visszaút. Végül hosszas szenvedést követően sikerült leszednem.

Az új hűtő fém rögzítőkerete viszonylag egyszerűen felkerült, de ekkor még hátra volt a neheze. Gondosan be kellett kenni a processzort és a hűtő talpát a hűtőzsírral, majd a kettőt egymáshoz kellett társítani. A rögzítéssel egy kicsit szenvedtem (ami miatt kenhettem újra az egészet), mivel állíthatóak voltak a csavarok. Azt gondoltam, hogy létezik valami átalános beállítás, ami miatt nem kell olyan sokat állítgatni. Tévedtem.

Azt hittem, hogy fújhatok egyet, mert a neheze már megvan. Volt azonban még egy kihívásos feladat, mégpedig a ventillátor rögzítése a hűtőradiátorokon. Nem tudom, hogy kinek az idióta ötlete volt ez a megoldás, de kellően felhergelt hangulatba tudott hozni...

Ezt követően szinte könnyedén bele tudtam pakolni az alkatrészeket a számítógépházba. Nem volt semmilyen probléma, élvezet volt szerelni. Még a kábelek elvezetésével is volt kedvem szórakozni, ezért egész szépen néz ki most a ház belseje.

Az első bekapcsolást követően azonban nem történt semmi, sötét maradt a monitor. Hiába világított a bekapcsolást jelző led és tekertek a ventillátorok, nem volt semmi pittyenés vagy működésre utalás. Kiderült, hogy a 12voltos alaplapi csatolót nem kötöttem be... Mondjuk ezt nem értem, hogy miért nem tudják a tizenvalahánytűs alaplapi csatoló mellé tenni. Miért jó, hogy ez máshol található, de mindegy... Ez fél óra további szenvedést jelentett. (Emiatt újra ügyködtem a proci körül és szerelgettem a hűtőradiátort, a hűtőventivel együtt.)

Összességében elmondható, hogy a Cooler Master 690 II Advanced névre hallgató számítógépház választás nagyon jó választásnak bizonyult. Masszív, könnyen szerelhető, tágas belsővel rendelkezik, valamint rövid terheléses tesztet követően nagyon barátságos hőmérsékleti adatokat láttam viszont a kijelzőkön. A bekapcsoló gomb, valamit a közelében lévő usb csatolók könnyebben elérhető helyen vannak. Azonban az első ventinél lévő kékes világításnak semmi értelmét nem találom. Még szerencse, hogy ennek ki és bekapcsolására van külön egy gomb.

Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy egy hosszabb terheléses teszt után milyen számokat látok vissza a hőmérőkről.

Robert Silverberg - Üvegtorony

Évi Vaterán vett néhány "akciós" könyvet, hogy elérje azt az értékhatár, ami felett már az eladó állja a postaköltséget. Ezek közül volt az egyik a már említett Sherlock Holmes regény, a másik pedig a címben szereplő Üvegtorony.

A 24. században járunk, ahol az ember mellett még két faj található. Az egyik a lombikból született ektogének, amik - szerintem - teljesen egyenrangúak az emberekkel, és igazából ők is emberek. Az elején nem is értettem, hogy miért vannak teljesen külön fajként tituálva, de később rájöttem "csak" azért, hogy elég erős kontrasztot teremtsenek a harmadik fajnak az androidoknak. Ők is mesterségesen jönnek létre, az úgynevezett kádakból, a bőrük színe vöröses, hogy meg tudják különböztetni az emberektől, illetve nem képesek a szaporodásra.

Ebben a környezetben teremtődik meg az a helyzet, hogy az űrből különöse jeleket észlelnek. Az androidokat feltaláló és belőlük meggazdagodó Simeon Krug elhatározza, hogy válaszol az üzenetekre és épít egy másfél kilométer magas üvegtornyot. Mérhetetlen pénzt és energiát fektet ezen vállalkozásába, de közben nem veszi észre az androidtársadalom mozgolódását. Két fronton szeretnék érvényesíteni egyenjogúsági törekvéseiket. Polikai úton, valamint a vallásra támaszkodva.

A könyv nagyon érdekes témákat boncolgat, és miközben bevezet minket ebbe a világba, miközben megismerjük az androidok életét, közben megismerjük a motívációjukat, belső vivódásaikat is. A klasszikus értelemben is sci-finek nevezhető irásban nem sok technikai csoda villan meg. Persze, ha csak eltekintünk a világban olyan alapértelmezetnek számító transzmat (gyakorlatilag teleport) hálózatról, a személyiségcserétől és egyéb technikai vívmányoktól. A könyv azonban nem ezekre van kihelyezve, mindez csak háttér, csak körítés a társadalmi problémák körül.

Összességében azt tudom mondani, hogy egy nagyon jó kis írás, és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Az utolsó léghajlító (The last airbender)

A múlt hét folyamán kaptam egy kis szabadságot, amit igyekeztem kihasználni. Az első napon moziba mentem a Magyarítások Portál vezetőségének egy részével. Mivel az Eredetet már láttam, ezért egy másik filmet néztük meg, amire Panyi amúgy sem talált volna más nézőpartnereket.

Az utolsó léghajlítóról szinte semmit sem tudtam, azon kívül, hogy ez az Avatar - Az utolsó léghajlító című rajzfilmsorozat élőszereplős változata, és hogy elég nagyot hasalt az amerikai pénztárakban. Kevés pozitív kritikát kapott, valamint a rendezéssel sem voltak túl elégedettek. Ilyen előzmények után megvolt a kellő negatív alaphangulat, amit a film már csak felfelé tudott tornászni.

Szerintem ez a film elég jó marketinget kapott Magyarországról. Elég csak abba belegondolni, hogy David Cameron Avatarjának köszönhetően sokan kezdték el nézni a TV2-n, a hétvégi reggeli blokkban lévő sorozatot csak a címe miatt. Aztán persze ott ragadtak... A Nickelodeon (tegnap mellesleg egész nap csak ez a rajzfilm ment az adón) csatorna saját gyártasú "meséje" azok közé tartozik, amire Annamária azt mondja "én ezt nem szeretem", "ez nem nekem való", ezért én igazából még egy részt sem láttam belőle. Valójában mi mondtuk neki, hogy ez talán mégsem az ő meséje. A mangaszerű szereplők sok jót nem sejtettek, ezért inkább - egyelőre - lebeszéltük a sorozat követéséről.

Szóval kellő hátszele volt a filmnek, ami alapján elég sok látogató mehetett volna a mozikhoz. Gondolom, hogy sokakat visszariasztottak a már említett negatív kritikák, de mi bátrak voltunk és megnéztük. Én személy szerint egész jól szórakoztam rajta, és kedvet kaptam a rajzfilm-sorozat megnézésehez is.

Az utolsó léghajlító az ázsiai filmekben oly megszokott elemekre (tűz, víz, föld és levegő) támaszkodik. Jön a szokásos maszlag, hogy sokáig nagyon jól éltek egyensúlyban, míg ez egyszercsak felborult és jön a végítélet. Ami a helyzetet bonyolítja, hogy mindenkoron van egy úgy nevezett avatár, aki az összes elem mágiáját képes használni, szemben az adott elem népeivel, ahol csak népek kiválasztotjai a saját varázserejükkel bírnak. A történet elég lassan indult be, mire megtalálták ezt a személyt, illetve mire elindult útjára.

Sajnos a történet felénél éreztem, hogy itt bizony én át leszek verve. Ennek a filmnek igazából nem lesz vége, mert bizonyára csak egy sorozat elejéül szolgál. Annál jobban elszorult a torkom, mivel a végére egész pofássá vált az elején még olyan semmit mondó, gyenge történetvezetés, fájdalmas üresjáratok sorozata, és mivel tudtam azt, hogy a gyenge bevételi adatok miatt kizárt a folytatás. Esetleg majd valamikor újrázás (reboot) lehet, de az már nem ezzel a rendezővel.

Érdekes volt, hogy többször késztetést éreztem órám megnézésére, azonban az utolsó fél órában már szinte azt kívántam, hogy folytatódjon az egész, mindenre derüljön fény. Azonban még ebben a végjátékban is voltak elég nagy idiótaságok. Gondolom ez többnyire annak köszönhető, hogy a sorozat hosszan és bőven kifejt mindent, itt meg nehéz lett volna mindent 2 órába belesűríteni. Kár érte. Minden esetre neki fogok kezdeni a sorozatnak...

Arthur Conan Doyle - A sátán kutyája (Sherlock Holmes)

Meg kell mondanom, hogy eddig olvasás terén még Sherlock Holmes-szűz voltam. Eddig még egyetlen detektívregényt sem olvastam Sir Arthur Conan Doyle-tól, viszont annál többet láttam az írásaiból készült (tévé)filmekből.

Maga A sátán kutyája igencsak vékonyka könyvecske, aminél rögtön látszódni fog, hogy nem tart sokáig az olvasás. Az első pár fejezet során megismerhetjük főhőseinket, megtudhatjuk, hogy mennyire is pökhendi valójában a legendás Sherlock Holmes, és hogy mennyire kioktató tud lenni Watson doktorral. Ez utóbbi szemszögéből követjük végig az eseményeket, hol folyamatos történetként, hol pedig levélösszefoglalóként. Meglehetősen egyedi stílus, ahol az író azt akarja elhitetni velünk, hogy ez bizony megtörtént dolog, és Watson valójában átélte ezeket az eseményeket.

A történet szerint egy régi, angol, nemesi családot egy átok súlyt, amit látszólag semmi nem tud megtörni. Látszólag, a legutóbbi tulajdonost is ez a vég érte el a sátán kutyája személyében. Úgy gyaníthatják, hogy ez az ördögi állat okozot végül szívrohamot a szegény bárónak, ami végül a halálát okozta. Az elhunyt egyik régi barátja arra kéri Holmest, hogy szaglásszon körbe az ügyben, és lehetőleg igyekezzen mindent megtenni, a nemrég amerikából érkezett, új örökös biztonságáért.

A könyv elég könnyen olvasható, habár a fordítással nem minden esetben vagyok elégedett. Néhol apróbb hibák okoznak bosszúságot, de szerencsére ezek drámaian nem vonnak le a mű élvezeti értékéből. Azt hiszem, hogy ez egy ideális nyári olvasmány, amit gyorsan végig lehet lapozni akár vízparton is.

Jasper Kent: Twelve

A sokszor és sokat említett nyeremény része ez a könyv is, de ennek felemlegetését már bizonyára unjátok, ezért linket sem teszek rá.

Nos, ez egy újabb vámpíros könyv. A hátoldali ismertetőből nagyjából kiderült, de szerencsére az is, hogy ez nem a szerelmes-romantikus vonalt fogja követni. Ráadásul a történet a 1812-es évben, Oroszországban játszódik, amikor is Napóleon nagy serege éppen a világ meghódításán volt. Ebben a történelmi környezetben, a nagy és véres harcok közepette ugye fel sem tűnik néhány vámpír?

Az oroszok elég gyengén állnak védekezés terén, a franciák pedig egyre nagyobb területeket hódítanak meg Oroszország területéből. A könyv hőse (akinek szemszögéből van írva az egész történet) három kémtársával azon van, hogy minél jobban keserítse a megszállók tevékenységét. Ennek következtében egyik társuk tizenkét, rejtélyes múltú és képességű elitkatonát hoz az országba. Gondolom, azzal nem sok mindent árulok el, hogy majd ők lesznek a vámpírok. Mikor Alekszej Ivanovics Danilov nevű hősünk erre rájön, akkor rögtön más szemmel nézi őket...

A könyv elég jól sikerült, olvastatja magát. Bár van benne szerelmi vívódás, de szerencsére nem ember-vámpír kapcsolat. Ennek ellenére néha bizony ez is elég bosszantó tud lenni, ahogy a sok - számomra - feleslegesnek tűnő utazás is. A könyv végével sem vagyok teljesen megelégedve, bár tény, hogy tartalmaz nagy meglepetéseket.

Az író elmondása szerint ez egy kvintet első darabja csupán. Ennek ellenére az első könyv önmagában is ajánlható, a végén nincsen olyan hiányérzetünk, hogy már alig várom a folytatást. Persze ez nem azt jelenti, hogyha a kezembe kerülne a következő kötete, akkor azt is ne olvasnám el.

Eredet (Inception)

Tegnap este sikerült újra eljutnom moziba. Nem csak azért csak most, mert nem nagyon volt rá lehetőségem, hanem azért is, mert hosszú idő óta nem volt olyan film, ami igazán érdekelt volna annyira, hogy nagy vásznon nézzem meg.

Sajnos, elég nagy várakozás volt részemről az Eredettel kapcsolatban. Azért írom, hogy sajnos, mert ez azt is jelenti, hogy nagyok voltak az elvárásaim. A pozitív kritikák csak úgy röpködtek a világhálón, és több helyen a Mátrix (szigorúan az első rész) egyediségéhéz hasonlították. Ráadásul a kritikák nagy része szinte semmit sem árult el a filmről, mert szerintük bármilyen említés rontotta volna az összhatást és rombolta volna az élményt. Ezt annyiból tartom hülyeségnek, hogy úgyis az fog elmenni a filmre, aki már látta az előzetest vagy hallott róla. Ma már főleg nem DiCaprio két szép szeme vonza a látogatókat. (Ha már egy színészt megemlítettem, akkor az alant lévő képből látható, hogy milyen jó kis szereplőgárda jött össze.)

A történet arról szól, hogy van egy csapat, akik mások álmaiba kapcsolódnak be, és ezen belül a fő tevékenységük, hogy a tudatalatti gyenge védelmi mechanizmusát kihasználva, olyan információkat szerezzenek az alanytól, amit éber állapotban nem tudnának.

Az előzetes alapján - szerintem - joggal várhattam, hogy a mások álmára tudatosan kapcsolódók az álomvilágban igazi szuperhősök legyenek. Hogy hihetetlen mozdulatsorokat vigyenek végbe, hogy maguk kedvére "hajlítsák" a városokat, hogy tetszőleges fegyvereket álmodjanak, és hogy elkapják a golyókat. Nos, ilyen nem nagyon van. Vannak úgynevezett mátrixos mozdulatok, vagy elemek, de semmi több. Az akció mellett a néző agya is megtornásztatásra kerül. Elgondolkodtató, hogy akkor most kinek az álmában vannak, és mi is történik igazán, meg most akkor ez hogy van?

Az is lehet, hogy csak fáradt voltam, valamint túl nagyon voltak az előzetes elvárásaim, de amikor néztem a filmet, párszor bizony feszengtem és rá akartam tekinteni az órámra. Az is lehet, hogy csak a túl gyors vágások zavartak. Mindenesetre azt elmondhatom a filmről, hogy megérte moziban megnézni és igenis egy jó filmről van szó. Még akkor is, ha szerintem tízes skálán közel sincsen a legnagyobb osztályzathoz.

Ui: Az egyik legviccesebb az egészben az volt, hogy az ázsiai fickót Saito-nak (ejtsd: Szajító) hívták. Ebben az a mókás, hogy Annamária a számítógépet nevezi így. "Apa szajítózik", stb.

Gyerekduma 2010.07.18

Most nagy hirtelen 2 új történet jut az eszembe, az egyik éppen 2 perce történt.

1.

Annamária: Ott van Hold!

Anya: Tényleg ott van!

Annamária: Aludni kell!

Anya: Neked is aludni kell?

Annamária: Mártonnak kell csak.

2.

Annamária egy kicsit szétszórta az amúgy is darabokban lévő autóstérképet. Anya hátrafordult hozzá, és mondta neki:

- Ez nem volt szép, drágám, ha nem haragszol...

Annamária erre egyszerűen csak annyit mondott:

- Nem haragszom.

ELMŰ-s nyereményjáték

Talán már korábbról tudjátok, hogy milyen szeretteljes viszonyt ápolunk ezzel a "drága" áramszolgáltatóval (vagy, ha nem, akkor kattintsatok alul az ELMŰ cimkére), ezért most kitaláltam valamit hirtelen felindulásból.

Nyereményjátékot hirdetek, hogy ki tud ügyesebb megoldást találni az ELMŰ betűszóra. Én rögtön az Egyszerűen Lopjuk Meg Ügyfelünket cégnévmegoldással indítanék. Talán az ű betűre nem a legtökéletesebb megoldást hoztam, de szerintem bőven belefér a szabályokba, ha a magánhangóknak a rövid és hosszú változatát használjuk. A lényeg, hogy legyen ügyes, frappáns és lehetőleg jó negatív megoldás. ;) Határidőt egyelőre nem adnék, tehát hajrá!

És hogy mit kap a győztes? Természetesen a leszerelt, hibás villanyóránk sértetlen(!) burkát, ami szintén bizonyíték, hogy a szerkezet soha nem látott semmilyen mágnest sem.

A végét egy közismert dakota közmondással zárnám: "Az a férfi, akinek fodrozódik a szoknyája, az bizonyára skót vagy meleg."

Ui: Eszembe jutott, hogy egymás után még beírnám a villanyóra mágnes és mágnesezés szavakat, hogy a Google-val ezt a begyjezést is meg lehessen találni.

Áram, de most EON

Ma volt egy riport az RTL Klubon, ahol most nem az ELMŰ volt megemlítve, hanem az EON. A történet nagyjából ugyanaz. Tönkrement a villanyóra, a szolgáltató szerint a fogyasztó a bűnös, és fizessen.

A riport annyiból érdekes, hogy Balogh Dezső a nyilvánosság előtt elmondja, amit már páran egy ideje tudtunk. A villanyóra nem csak az úgynevezett mágnesezéstől mehet tönkre, hanem akár hibás szállítástól, hibás, rossz minőségű fékmágnes használattól, közvetett villámcsapástól és zárlattól. Ez utóbbit bármi olyan eszköz okozhatja, ami "le tudja csapni" a villanyórát. Mostanában pedig egyre több az ilyen nagyteljesítményű háztartási eszköz.

Ennek alapján bátran ki lehet jelenteni, hogy mindenki veszélyben. BÁRMIKOR, BÁRKIVEL előfordulhat hasonló eset, tehát mindenki igyekezzen sűrűn ellenőrizni a villanyórát.

A cikket az RTL Klub oldalán el lehet olvasni, valamint van egy videó is, amit megpróbálok beilleszteni. (Ha nem menne.)

Gyerekduma

Mondanom sem kell, hogy Annamária szókincse egyre bővül, és egyre újabb kifejezésekkel tud minket meglepni. Ezen felül már nagyon jól tud alkudozni, aminek talán a jövőben hasznát is veszi.

Eset 1:

Szereltem a diavetítőt, amikor észrevettem, hogy tesztelés céljából nincsen a közelben diafilm. Ezért Annamáriát visszaküldtem a szobájukba, hogy hozzon be nekem egy szatyorral. Részletesen elmagyaráztam, hogy hol találja, a magnó és a mérleg mellett, ahonnan kivettem a vetítőt. Sikerült is megtalálnia, erre hozza felém a szatyrot, majd megkérdezi:

- Erre gondoltál? (Ez talán nem annyira megmosolyogtató, de azt tudni kell, hogy korábban mindig azt kérdezte, hogy "Ezt?")

Eset 2:

Elalvás előtt szokás, hogy mindig olvasunk valamit. Vagy ő mutogat végig valami könyvet, ahol én megmondom, hogy mi van odaírva, vagy mesét olvasok fel neki. Persze csak olyan mesét hajlandó, ahol a szöveg mellett minimum mindig van egy oldal kép. Ezért mindig mondja este, hogy "Olvassunk. Olvasok neked egyet, csak egyet." Erre mindig választ valami könyvet, és ha szerencsém van, akkor valami rövidet. A Cini-cini muzsika című mondókáskönyv például elég hosszú, de ott már majdnem tudja fejből az összes mondókat! Persze ezt nem könnyű minden esetben megérteni, de lehet rajta látni, hogy igyekszik.

Eset 3:

Vitatkozni azt nagyon tud. Szinte mindenre tudja azt mondani, hogy nem, és közben teli szájjal vigyorog.

Eset 4:

Bár már magára szedett egy kis káromkodást, és ismeri a "basszuskulcs" kifejezést, mégsem használja. Olyan viszont már volt, hogy Évi vezetés közben morgolódott az egyik autósra, hogy "engedj már be", amire Annamária hozzátette, hogy "köcsög". Jahh... és ezt bármikor tudja mondani, ha Évi éppen megemlíti az ELMŰ-t.

Azonban a legviccesebb mégis az, amikor Mártonra szól rá. "Má'ton, Má'ton, nem szabad. Kutyafáját, Má'ton!".

Eset 5:

Évinek van egy olyan erős gyanúja, hogy Annamária érti, amit Márton mond. Ezt arra alapozza, hogy elég sokszor megmondja, ha Márton bekakál a pelusba. Volt, hogy Annamária erősködött igaza van, mi meg nem hittük el, mert aznap már a kicsi fiunk kétszer is elvégezte nagy dolgát. Mondanom sem kell, hogy a lányunknak volt igaza.

Ma este fordult elő az, hogy a lefektetést követően Márton felsírt. Évi bement hozzá és Annamária következőket mondta neki: "Má'ton éhes. Cici kell neki."

Eset 6:

Érdekes dolog, amikor Annamária ragozni próbál. Elég jól használja, azonban az "enyém" szó helyett, még mindig következesen "tiem"-et mond.

Eset 7:

Lefekvés környékén mindig érdekes ügyleteket köt Annamária, a már alvó vagy ébren lévő Mártonnal. Ma például Barney plüssbarátját bedobta fiunk rácsos ágyába, és azt mondta: "Odaadom neked Bá'it. Elveszem tőled, ezt." Majd kivette Márton ágyából a plüssteknőst.

Nagyjából ennyi jutott nagy hirtelen eszembe, de majdnem minden nap van valami megmosolyogtató, amit lehetetlen lejegyzetelni.

Egy telefonhívás

Ma este is történt valami, amivel sikerült felzaklatni a hétvégénket... Ma, azaz 2010. július 3-án, szombaton(!) este, 8 óra után (valamikor 8 és fél9 között) felhívta feleségemet egy igazságügyi szakértő, névszerint Bihary Zoltán, és a "mágnesezési ügyünkről" akart beszélni.

Kérdezem én, hogy hol normális az, hogy este 20:30 tájékán egy hivatalos ügyben eljáró személy telefonhívást intézzen? Biztos nincs jobb dolga, minthogy családokat zaklasson. Vagy akár még az is lehet, hogy éppen borozgatott vagy iszogatott ELMŰ-s cimboráival, és szórakozásképpen telefonálgatott. Persze az is lehet, hogy ma éppen ezidőtájt volt beosztva dolgozni, vagy úgy gondolta, hogy pszichológiailag ez egy optimális időpont a telefonhívásra.

Érdemit nem tudott mondani, csak megpróbált elkeseríteni minket. A feleségemet közvetve, engem pedig közvetlenül. Miután Évi könnyeit - telefonon keresztül is érezhetően -, nem tudta visszafogni elnézést kért, hogy felzaklatta. Igazából nem ő zaklatta fel és nem ő a felelős a témában, hanem maga a téma. Nem az igazságügyi szakértő okozta azt, hogy Évinek elapadt a teje és nem tudta vele normálisan szoptatni kisebb gyermekünket, és még csak nem is ő tehet arról, hogy a kialakult feszültség miatt nagyobb gyermekünk dadogni kezdett. Ezeknek is megvan a felelőse, és azt mondanám neki, hogy szarjon sünt... tarajost.

A telefonbeszélgetés vége felé megjegyezte, hogy hallott már olyan esetet, amikor sikerült az úgynevezet "csalóknak" megegyezni az ELMŰ-vel 50eFt-ban. De most mire fizessünk ki ennyi pénzt, amikor nem követtünk el semmit?

Menet közben arról is beszélt, hogy újabb vizsgálatra lenne szükség, ahová szintén elmehetnénk. Szerintem sok értelme ennek nincsen, mivel az Elster Kft. munkatársai azóta (ahogy előtte is) bármit csinálhattak a villanyórával. Nincsen felettünk kontrol és így igazából azt csinálnak, amit akarnak. Tehát még az is feltételezhető lenne, hogy akár ők szándékosan buherálnak meg eleve hibás villanyórákat, mintha azokat a fogyasztó manipulálta volna. Mindegy, ezen kár is rágódni.

Azt viszont nem értem, hogy az ELMŰ feljelentése alapján a rendőrség vizsgálódik, egy magán feljelentés alapján viszont nem. Nem az igazi károsultat igyekeznek a rend felügyelői és vizsgálói védeni, hanem azt, akinek eleve nem célja, hogy kiderüljön nagyban történik itt valami manipuláció...

Utólagos kiegészítés: Miután Évi olvasta a bejegyzést még annyit tett hozzá, hogy amiután ismertette a problémánkat és érezhető volt, hogy mennyire zaklatott az igazságügyi szakértő úr annyit mondott, hogy "jó, akkor ha ez Önt annyira felzaklatta, akkor mégsem beszéljünk", majd elnézést kért, és letette a telefont.

Egy keresztelő, egy temetés

Múlt hét pénteken meghalt nagymamám. Ő volt az egyetlen olyan nagymamám, akit ismertem, ugyanis a másikkal már nem találkozhattam. Rengeteg dolog kavarog bennem, amiket most le sem tudnék írni, és ezért nem is fogok. Nagyon hiányozni fog.

Múlt hét vasárnapra terveztük a keresztelőt is, amit végül megtartottunk. Szerintünk nagymamám is így akarta volna. Mondta Annamária esetében is a keresztelője után, hogy most már megnyugodott, most már bármi történhet. Márton keresztanyja Katalinka lett, míg a tiszteletbeli keresztanyja Adri.

Az előzetes terveink szerint vasárnap jöttünk volna haza, de így keddig, a temetésig maradtunk. Ez nagyjából rendesen lezajlott.