2021/08/12

Mythos Tales

Az előző bejegyzésemben arról írtam, hogy egy kicsit jobban elmélyültem H. P. Lovecraft munkásságában. Ennek fényében egy kicsit már más máshogyan tekintek az irodalmi művek alapján készült egyéb alkotásokra.

Mellékszál, de néhány hete sikerült pár nap alatt végigjátszanom a Prisoner of Ice című PC-s kalandjátékot, amit szintén a 20. századi író munkássága ihletett. Miután sikerült megtanulni a játék kezelését és túllendültem a második képernyőn történő gyors elhalálozásban (amit elsősorban annak köszönhettem, hogy nem tudtam hogyan lehet a tárgyakat használni) már egész jól ment a dolog. Nem volt túl nehéz és csak nagyon ritkán akadtam el. Beismerem, hogy párszor azért beletekintettem a végigjátszásba, de ha kitartóbb vagyok, akkor magam is megtaláltam volna a rejtett pixeleket vagy a nem túl bonyolult talányokat. A több, mint 25 éves játék még most is nagyon jó szórakozást nyújtott.

De vissza fő témához... A társasjáték témájú nyomtatványaim között rátaláltam a pár éve kinyomtatott Mythos Tales mappára. A leánykori nevén még Arkham Investigator rajongói nyomozásként indult a Sherlock Holmes Consulting Detective című társasjátékhoz, de egy kis paranormális, lovecrafti érzéssel megfűszerezve. A szerző megmérette magát egy társasjáték készítő versenyen is, amit a Board Game Geek szervezett, és ugyan itt nem ért győzelmet az egyedülálló próbálkozása, de sikerült annyira felbátorodnia, hogy közösségi finanszírozás keretében hivatalossá tegye a játékát. A szerző volt olyan kedves és az első két kalandját továbbra is ingyen elérhetővé tette és hagyta. Csak egy nyomtató és sok papír kell hozzá.

Mi lapul a dobozban?

Mivel magam csak a két, ingyen elérhető pnp kaland "birtokosa" vagyok, ezért igazából csak egy halom A4-es és A3-as papírról van szó. Nincs szükség ollózásra sem, csak plusz papírra és írószerszámra.

A játék célja

Meg kell fejtenünk a Dr. Henry Armitage által felvázolt esetet. Lehetőleg minél eredményesebben.

A játékmenet

Tegyük ki az asztalra a lehetőleg A3-asban kinyomtatott térképet és "újságokat". Ezen felül tartsuk még szintén mindig látható helyen a játékszabály utolsó oldalán lévő fontosabb szereplőket tartalmazó listát. Ezen felül még van egy jegyzék is, amiben a térképen található helyszínek vannak nevesítve. Pl. ha egy adott vegyesboltot keresünk az északi részen, ebből a regiszterből kinézhetjük, hogy melyik boltok vannak azon a részen. Ha esetleg tudjuk a pontos nevét is, akkor könnyebb a dolgunk. Ezen játékelemek minden játékban szerepet kapnak. Az újságok esetében viszont csak az ügyhöz tartozókat olvassuk el.

Vannak külön nyomozási "akták" is. Ennek első felében Dr. Armitage ismerteti az esetet, amit meg kell fejtenünk. Ad néhány kapaszkodót, hogy milyen helyeket látogassunk meg és talán azt is elmondja, hogy hová nem érdemes menni. A játékszabály utolsó oldalán lévő címek közül mindig van, amit érdemes megkeresni, míg a többit a jegyzék alapján kell kitalálnunk. Ha jól választunk meglátogatandó helyszínt, akkor ott újabb nyomokra bukkanhatunk, amiket követve eljuthatunk a megoldáshoz.

Lehet ezt bírni térk-ép-ésszel?
Mikor úgy gondoljuk, hogy képben vagyunk az esetet illetően, akkor lapozzunk a kérdésekhez és válaszoljuk meg azokat. A kérdések 2 csoportra oszthatóak, vannak, amik szorosan az adott ügyhöz kapcsolódnak és vannak mellékszálak is, amik pontokat adhatnak. A megoldásokat egyeztetve, majd Armitage hivatalos verzióját megtudva lehet kiszámolni, hogy hány pontot szereztünk. Itt lehetni látni, hogy a jó professzor mely helyszínek segítségével jutott a végső megoldásra. Ha mi is jártunk ezeken a helyeken, akkor azokért nem járt pontlevonás, viszont minden olyanért igen, ami nem szerepel a felsorolásban. Ez egy kicsit szemétség a játék részéről, de egyfajta időszabályozás is, hogy ne nyújtsuk túl a játékot.

Néhány szót említenék az újságok kapcsán is. Ezeket már az ügy elkezdése előtt is érdemes elolvasnunk. De akár lehet utána is vagy közben. Itt egy kicsi bepillantást nyerhetünk Arkham város eseményeibe, de akár az ügy kapcsán is kaphatunk nyomokat. Ugyancsak innen indulhatunk el a mellékszálak megoldásaihoz is.

Fontos, hogy a kérdéseket ne olvassuk el előre! Fontos, hogy az ügyhöz tartozó helyszínek eseményei közül tényleg csak azt olvassuk el, amit meglátogattunk. Ez egy kicsit nehéz, ugyanis véletlenül is "bepillanthatunk" egy másik helyszínre. Itt talán szerencsés lett volna valami app használata, de ez lehet, hogy csorbított volna a játék hangulatán. Azt még megemlítem, ha meglátogatunk egy helyszínt, akkor ott mindig adott történés fut végig. Nincsen lehetőségünk semmilyen választásra az első nyomozás során. A másodikban már megjelenik egy új szabály, hogyha az adott helyszínen már rendelkezünk egy korábbi információval, akkor ingyen továbblapozhatunk egy adott oldalra. 

A vélemény

Már korábban is kacérkodtam, hogy kipróbálnám a Sherlock Holmes Consulting Detective-et. A már lassan 30 éves korba lévő játék egyedi nyomozást ígér a 20. század eleji Angliában. Ugyanakkor ennek megfelelően a nyelvezete is erősen korabeli. Tehát mégha jól is beszéled és ismered az angol nyelvet, akkor sem biztos, hogy szótárnyitogatás nélkül végig tudnád játszani bármelyik nyomozást. A Mythos Tales viszont egy amerikai kisvárosba visz minket, ahol valamivel egyszerűbb a nyelvezet, bár érezhetően a szerző igyekezett igényesen fogalmazni. Ráadásul Arkham városában, egyéb misztikus dolgok is történnek, amik nem szokványos, evilági magyarázatokkal szolgálhatnak.

Nézzük mit találtam a pozitívumok listáján:
+ A térkép és az újságok nagyon hangulatosak. Én pl. étkezés közben olvasgattam az újságot, majd csak azt követően vágtam bele a nyomozásba.
+ A játék 2 nyomozása ingyen van, a nyomtatási költségeket leszámítva.
+ Az angol nyelvezete nem olyan brutális, mint SHCD-é.
+ Elég szórakoztató a nyomozás.

Sajnos negatívumból akad rendesen:
- A teljes értékű Mythos Tales már nem ingyenes és talán nehezen beszerezhető.
- Igazából nehéz megtalálni azt a pontot, amikor úgy érezzük, hogy megvan a megoldás. Kedvünk lenne még tovább nyomozni, megismerni mindent, elolvasni minden bejegyzést. Ezek azonban negatív ponttal járnak a játék végén.
- A játék részéről talán az is szemétség, hogy a kérdések második fele nem szorosan az ügyhöz kapcsolódik.
- A második nyomozás már elég kiterjedt jegyzetelést igényel. Itt elég sok minden le kellene írni, vagy meg kellene jegyezni. Itt éreztem úgy, hogy bizonyos nyomok talán jobban működtek volna külön kártyák formájában, amiket bármikor elő lehet venni.
- A játék nincsen magyar nyelven, csak angolul.
- A teljes bolti verzióról az a hír járja, hogy nem tökéletes. A neten található erraták és fórumok böngészése is szükséges lehet a későbbi kalandok hibáinak orvoslására.

Hiába írtam hosszabb listát a negatív oldalra én mégis szerettem ezt a két nyomozást. A hangulat igazán egyedire és remekre sikerült. Kár, hogy a többi üggyel szinte esélytelen találkoznom. Így talán nem fog más maradni, mint egyszer tényleg belevágni a Sherlock Holmes Consulting Detective nyomozásaiba...

2021/08/11

Howard Phillips Lovecraft összes művei 1.

Nagyon úgy tűnik, hogy a 2021 nem lesz számomra az olvasás éve. Már jócskán túl vagyunk az év felén, de én még csak két könyvet olvastam el idén. Na jó, volt még egy, de azzal inkább annyira nem büszkélkednék, valamint néhány képregényt is sikerült befejeznem.

Tavaly csak egy rövid bejegyzésre futotta Andrzej Sapkowski Az utolsó kívánság kötete kapcsán. Ez volt a Vaják-univerzum (akik az angolra gajdulnak, annak Witcher) első kötete, amiben afféle rövid, egymástól különálló történetekben ismerkedhettünk meg a szörnyvadász kalandjaival. Kicsit pofátlanul nyúlta a meseklasszikusokat, de igazából jól állt neki a dolog. Még a tavalyi év végén sorra került A végzet karja című folytatás is, amiben szintén hasonló történetek szerepeltek. Igazából szórakoztatóak voltak, de semmi extra.

Az idei évben került sor a "sorozat" 3. kötetére, a Tündevérre. Ez már annyiban más volt, hogy itt ez igazából egy összefüggő történetet mutatott be, és nem számos kicsit. Nem tudom, hogy ez volt-e az oka, amiért olyan lassan haladtam az olvasással. Valahogy annyira nem is kötött le és mindig találtam valami mást. Hogy ne csak pusztán a kütyüzésre fogjam az olvasási időm elvesztését megemlíteném, hogy azért az idei év során is elolvastam számos társasjátéknak a szabályát. Egészen a pár oldalasoktól az 50+ oldalt tartalmazókig.

A blogbejegyzés elkezdésekor sem volt még számomra világos, hogy hová fog kifutni ezen - még cím nélküli - írásom. Nem sejtettem előre, hogy mire lesz időm és kapacitásom e kései órán. Már pár percel elmúlt éjfél, ezért talán hangulati szempontból nem utolsó rátérnem a fő fogásra.

Howard Phillips Lovecraftról és munkásságáról már elég sokat hallottam és közvetve találkoztam is teremtményei egy részével. A társasjátékok világában elég népszerű az ő műveiből meríteni, főleg azért, mert műveinek felhasználásáért már nem kell jogdíjat fizetni. Írtam már a Rettegés Arkhamban című csodáról, az Elder Signról (ami közben szintén megjelent magyarul Ősi jel címen) és a Study in Emeraldról is. Ezen felül sikerült még játszanom a Study in Emeralddal, az Eldritch Horrorral és a magyar fejlesztésű Cultistormmal is. Ezen címeket leírva igencsak nagy kedvet kaptam lovecrafti ihletésű játékokhoz, csak kár, hogy partner nem nagyon van hozzájuk... Ennek ellenére terveim között szerepel egy még nem említett játékról írnom a közeli jövőben.

Szóval H. P. Lovecraft. Tényleg nem sokat tudtam róla, csak annyit, hogy valamikor a 20. század elején ténykedett, mégpedig a horror irodalomban. Aki kicsit szeretne bővebben olvasni, annak ajánlom a wikipédiát, mert én most csak a saját tapasztalásomat szeretném megosztani, nem pedig egy konkrét önéletrajzot. Azért érdemes ellátogatni a megadott linkre, mivel elég érdekes olvasmány. Én magam a Lovecraft által alkotott irodalmat a magyarul megjelent Howard Phillips Lovecraft összes művei 1. kötetével kezdtem. A magyar kiadó előszava megadta az alaphangulatot.

A kötetben számos novella található valamilyen egyedi elrendezésben elhelyezve. Ebbe most nem akarok belemenni és abba sem, hogy milyen irományok találhatóak a könyvben. Már az első sorokat olvasva arra gondoltam, hogy ez valami zseniális dolog. Valami ilyesmiket kellett volna feladni kötelező olvasmánynak. A nagyon hosszú leíró részek, nagyon hosszú, kacifántos mondatokból épültek fel. A magyar fordítók is nagyon szépen kitettek magukért, mert elég élvezhetően ültették át magyar nyelvre az amerikai író hömpölygő szóáradatát. Az oldalakon keresztül tartó leírásokat és történetfolyamot szinte nem is szakították meg párbeszédek, ami valahogy még nyomasztóbbá tette rémséges történetei hangulatát.

Lovecraft nem rémisztget. A hősökkel együtt mászunk be a sötét folyosókra, amelyek bármelyikén valami leírhatatlan borzalommal találkozhatunk. A pontos körülírás szerint sokszor csak sejteti író, hogy miből is áll konkrétan a rettegés tárgya. Talán pont ezért is nem sikerültek olyan jól műveiből a különféle mozgóképes adaptációk. A leírt szavaival nem ijesztgetni próbált, hanem lelkünk mélyén elszórni a rettegés és félelem magvait. Nem egy ismert szörnyről, hanem sokkal inkább az ismeretlenről.

A novelláit nem tudom mindenkinek jó szívvel ajánlani. Némely ugyan tényleg irodalmilag egészen magasröptűnek ható, mégis a tartalom olyan, ami miatt már csak a felnőtt, bizarr dolgokat befogadó olvasóknak ajánlanám. Úgy gondolom, hogy már csak a leíró részek gazdagsága miatt is kell a mű értékléséhez egy befogadó készség, egyfajta érettség. Ugyanakkor az józan észt megkérdőjelező történetek miatt nem éppen a művelt értelmiségieket látom az olvasóközönségnek.

Annak ellenére, hogy nem voltam teljesen elégedett, biztos vagyok benne, hogy folytatni fogom Lovecraft műveinek olvasását. A novellái kapcsán egy kicsit már más szemmel is nézem a fantázia-világát, szönyuniverzumát felhasználó társasjátékokat is.