2018/08/31

Karácsonyfa

Mikor nyaralni, vagy akár egy hosszabb hétvégére kimozdulunk itthonról, akkor mindig egy nagy táskával indulunk útnak. Az idei nyaralás második körének állomásai Bikal, Pécs és Tihany voltak. Előzetesen remélni sem mertem, hogy nem csak a saját táskámból játszok majd játékokkal, hanem számomra addig nem próbáltakkal is találkozni fogok. Az elkövetkezendő néhány bejegyzésben ezen "új" játékokról fogok írni.

Pécsi kirándulásunk során sikerült eljutni a helyi nagy társasjáték klubba, a Játszó-térbe. Itt találkozhattam egy igazi helyi fejlesztéssel, Nagy Balázs játékával, a Karácsonyfával.

Megmondom őszintén, hogy a borító alapján nem vettem volna le a polcról. Amúgy sem vagyok Karácsony-mániás, tehát nemcsak maga a dobozkép, hanem a téma is olyan, ami kevésbé érdekelt. Mindenezek ellenére, ha már lehetőségem volt rá ki is próbáltam.

A játék célja

A játékban mindenki a saját fenyőfáját díszígeti, és az a feladat, hogy kapott célok alapján minél jobb, több pontot hozó karácsonyfát kapjuk. A játék végén természetesen az nyer, aki a legtöbb ponttal rendelkezik a harmadik építési folyamat végén.

A játékmenet

A játék elején megkapjuk a saját fánkat, valamint három linzert, ami 3 szabad akciót biztosít, amivel a későbbiek során bármikor felcserélhetünk 2 díszt, vagy átforgathatunk egy rombuszt más irányba. Ezt követően jön a három nagyobb díszítési szakasz. Mindegyik részben ugyanaz történik. Minden játékos kap 4 célkártyát, amiből majd egyet-egyet kell beadni minden szakasz elején. A játékosok által választott, középre betett célok fognak majd pontokat adni minden pontozási fázisban.

A három díszítési szakaszra minden játékos kap a kezébe 8 kártyát. Ezekből mindenki választ egyet, majd továbbadja a mellette balra ülőnek. Ezt követően mindenki leteszi a rombusz alakú elemet valahová a fájára. Így megy ez egészen addig, amíg mindenki 2 kártyát nem kap, ekkor az egyiket ki kell választani, a másikat pedig el kell dobni. Tehát egy díszítési szakaszban 7 elem kerül a fára.

A fa aktuális állapota és a célok alapján történik meg a pontozás. Majd ezt követően jöhet a következő cél választás és a következő díszítési szakasz, majd egy újabb pontozás. Így megy ez a 3. szakasz végéig, amikor is további állapotok kerülnek megvizsgálásra plusz pontokért.

Néhány szó az elemekről. Ezek között vannak 3 színben a következők: izzók, valamint kerek, csillag, vagy csavarformájú díszek. Ezen felül még vannak szaloncukrok, valamint mézeskalácsok.

A pontozások során több minden is előjöhet. Pontot lehet kapni a valamilyen alakzatban egymás mellett lévő azonos, vagy különböző formákért, vagy pedig az azonos színekért. Az egyes rombuszkártyákon vannak még csillagok, amik további pontokat érnek. A szaloncukrokon ez számmal van jelölve. Külön bonyolítást jelentenek a mézeskalács figurák - amiket akár fejjel lefelé is a fára lehet tenni -, ugyanis ezeknél valamilyen szomszédossági feltételnek kell megfelelni, és az alapján lehet sok pontot szerezni.

Egyéb észrevételek

A Karácsonyfa névre hallgató társasjáték egyáltalán nem azt nyújtja, amit a dobozkép mutat, mert itt egy elég gondolkodtató játékról van szó. Ugyan ajánlható családoknak is, mert nem túl nehéz játék, de ha komolyabb, sokat gondolkodó gémerek leülnek hozzá, akkor bizony nem fog annyira pörögni, mint pl. egy 7 csoda. A célkártyák megkapásakor már ott van az első döntési pont, hogy melyik irányba kell elindulni és melyik kártyát lesz érdemes az első díszítési fázisra kijátszani és melyiket az utolsóra hagyni. Ennek megfelelően minden egyes draftolás során is megy az agyalás, hogy miként is lesz jó egy rombusz alakú kártya a fára. Ha mindez nem lenne elég, még ott van a mézeskalács lapok felhasználásának lehetősége. Az utolsó pillanatig lehetőség van ezek felhasználására, ami további holtidőket képes okozni.


Néhány apróbb negatívum, amik nem vonnak le sokat a játék értékéből, hanem inkább kukacoskodás jellegűek. A játékos színek valahogy nagyon egyformák és nagyon beleolvadnak a környezetbe. Ez ugyan egyfelől jó, de én jobb szeretem, ha jobban elütnek egymástól a színek. A pontozás rögzítésének tervezése során gondolom felmerülhetett, hogy a 7 csodához hasonlóan pontozólapok legyenek, ahová ceruzával/tollal lehet rögzíteni az eredményt, vagy a választott pontozótáblás. Jelen esetben talán a könyveléses megoldás jobb lett volna, de már az is pici javulást adhatott volna, ha teljesen számozva van a tábla.
A rombusz alapú elemek használata egész jó ötlet volt, ugyanakkor a kártyák keverése picit nehézkesebb a megszokottnál.

Személyes vélemény

A Karácsonyfa kipróbálása nagyon kellemes meglepetést okozott! Kaptam még egy virtuális pofont, hogy ne ítéljek előre! Nagy Balázs igazán remek társasjátékot alkotott meg.
Ugyan a dobozkép és a téma könnyed, családi játékot sugall, de igazából stratégia és matek mozgatja előre a játékot. Ugyan családdal is jól játszható, ha nem gondoljuk véresen komolyan, de sokat gondolkodó játékostársak esetében talán kétszer is meggondolom, hogy akarok-e velük játszani.

Köszönöm Erikának, hogy megmutatta ezt a játékot, mert talán soha nem próbálom ki a Karácsonyfát!

A Mars terraformálása

Ahogy az űrhajó lassú ereszkedésbe kezdett, a légforgalmi irányító központban az ügyeletes tiszt, jól megszokott mozdulatokkal megnyomott egy sor gombot.
- Már megint egy újabb vállalat, aki jött segíteni terraformálni ezt a pusztaságot. Kíváncsi vagyok, hogy meddig jutnak - sóhajtott fel.
- Mit tudsz róluk? - kérdezte a kollégája.
- Valami IT cégcsoport, ha jól tudom. Bizonyára azt hiszik, hogy elég lesz beütniük valami "format Mars kettőspont per terra" parancsot, és megoldanak mindent.
- Bárcsak ilyen könnyen és gyorsan menne...

A játékról
A tavalyi év (2017) nagy, magyar nyelvű megjelenései között érkezett A Mars terraformálása játék a Reflexshop kiadásában. A Delta Vision-ös A nagy western utazás mellett ez volt a másik olyan játék, aminek a kipróbálását nem nagyon akartam erőltetni. Nem azért, mert nem érdekelt volna egyikük sem, hanem pont ellenkezőleg, nem akartam egy újabb játékot megvenni. Tudom, hogy egy kicsit hülye logika, de akkor is így van. A nagy western utazást már volt szerencsém kipróbálni, és "szerencsére" nem hozta a reményeimet. Valahogy túl sokat akart, és ahhoz képest nekem keveset adott. De az is lehet, hogy csupán csak az elvárásaim voltak túl magasak vele szemben. Hiába volt valamennyire újszerű a témája, vagy legalább is megszokott zsánerektől eltérő, ez sem segített rajta.

Idén augusztusban elérkezett A Mars terraformálása játék kipróbálásának ideje is. Voltak figyelmeztetések, hogy ugyan a játék jó, de sok időbefektetést kíván, de ez sem tántorított. Az első játékunk során a 11 éves Annamária lányom is jelen volt, és ő is viszonylag könnyen megértette a nem túl bonyolult szabályokat. Ugyanakkor a kártyaválasztások során azért kellett adni neki egy kis segítséget, mert a lehetőségek igencsak nagy számban voltak. De ne szaladjunk ennyire előre. A játékot a Kezdetek kiegészítő bevonásával játszottuk, ami állítólag azért gyorsít valamit a játék hosszán. 

A játék célja

A Mars terraformálásában a játékosok azon küzdenek, hogy vörös bolygót sikerüljön drága védőfelszerelések nélkül is viszonylag élhetővé változtatni. Mindenki egy saját tulajdonságokkal rendelkező cégbirodalmat irányít, aminek van valami erőssége a versenytársakkal szemben. A játékosok közösen dolgoznak a bolygó globális jellemzőinek (óceán, hőmérséklet- és oxigénszint) elérésén (ami a játék végét jelenti), de közben mindent meg kell tenniük azért, hogy a játék végére ők legyenek a legbefolyásosabbak.

A játékmenet

A játék több generáción keresztül zajlik, míg ezen generációk fázisokból állnak. Ezek sorrendben a következők: körsorrend fázis (ahol a kezdőjátékos jelölő egy hellyel balra kerül), a kutatás fázis, az akciófázis, majd a termelési fázis.

A kutatás fázisban a játékosok kártyákat kapnak, majd eldöntik, hogy azokból mennyit tartanak meg. A szabály lehetővé teszi, hogy meghatározott lapot kapjanak a játékosok, majd azokból választanak és vesznek meg kártyákat, vagy pedig draftolásos módszerrel kerüljenek a játékosok kezébe lapok, amikből a draft befejeztével maximum 4 lapot vehetnek meg. A játékban nincsen kézlimit, ezért elég sok lap kerülhet egy-egy játékos elé.

Az akciófázis jelenti a játék lényegét. Amikor egy játékos sorra került, akkor választhat, hogy végrehajt 1 vagy 2 akciót, vagy passzol. Utóbbi esetében a következő generációba lépésig nem lesz akciója. Ha mindenki passzolt, akkor véget ér az akciófázis.



Az akciók a következők lehetnek:
A) 1 kártya kijátszása kézből
B) Egy általános projekt végrehajtása
C) Egy mérföldkő elérése
D) Díj alapítása
E) Kék kártya akciójának használata
F) 8 palánta beváltása 1 növényzetlapkára
G) 8 hő beváltása a hőmérséklet növeléséhez
Ezeket nem ismertetném részletesen, mert a szabályban részletesen mindenki megtudhatja, hogy mi mire jó, vagy akár Szekeres Ferenc úr remek szabályismertető videójából

A termelési fázisban a játékosok erőforrásokat kapnak vagy váltanak, valamint akciókártyákat frissítenek.

Ezen generációs körök addig tartanak, amíg a három fő feltétel nem teljesül, azaz a oxigénszintnek el kell érnie a 14%-ot, a hőmérsékletnek a +8 Celsius fokot és elegendő óceánnak kell lennie (emlékeim szerint ez 9 óceánlapka lerakását jelenti). A játékot az nyeri, aki a legmagasabb pontszámmal rendelkezik.

Személyes vélemény

A Mars terraformálása esetén bejött az előérzetem, és sajnos nagyon tetszik. Ráadásul még az ára is eléggé rendben van, tehát nagyon kellene az itthoni gyűjteménybe. Persze azért ez a játék sem tökéletes, ezért rá is térnék a negatívumokra.

A játék elég hosszú. Valószínűleg rutinnal a játékidő csökkenthető, de valószínűleg akkor is 2 óra időbefektetést kíván. Ez nem feltétlenül baj, mert könnyen elszáll játékkal az idő, viszont meg kell találni azt a 2-3 vagy több óra szabadidőt, amikor le tudunk játszani egy-egy játékot. A sok-sok döntési pont (kártyaválasztás, akcióválasztás) sem egyszerűsít ezen, ami akár még analízis-paralízis helyzeteket is előidézhet.

A játékosok színében van 20 jelölő, amiket elég sok mindenre használhatunk és használunk is a játék során. Ugyanakkor az erőforrások mennyiségének jelölésére arany-, ezüst és bronz színre festett műanyag kockákat használunk. Ezeket ugyan meg lehet szokni, biztos lett volna valamivel jobb megoldás is. Ráadásul az elmondások szerint ezek a kockák csúnyán kopnak is. A saját játékostáblánk ugyan átlátható, viszont Laci barátom ebből csinált egy jobb, használhatóbb verziót. 

Jelen esetben a játékostábla tetején jelölni tudjuk, hogy mennyi típusú kártyákból mennyi van, így kevésbé átláthatatlan káosszal kell megküzdeni. 

A kártyákon lévő képek kapcsán páran megemlítették, hogy kicsit amatőr benyomást keltenek, de ez engem kevésbé zavart. Összességében nagyon elégedett voltam A Mars terraformálásával, indokoltnak tartom a BoardGameGeek-en a magas helyezését, és izgatottan várom a következő játékalkalmat.