2011/11/20

Nem olvasok mostanában?

Dehogynem! Csak valahogy kevesebb időm van a munka és az otthoni gyermekzsivaj mellett. Az olvasási időim már szinte csak a munkából haza, illetve itthonról munkába útvonalra korlátozódik, ha elég világos van. Szerencsére a Kindle-n elég jó lehet olvasni, ráadásul még nem is nehéz (ellentétben néhány nyomtatott könyvvel).


Azért a kevés, olvasásra fordított pillanatomban azért igyekszem haladni a George R. R. Martin által lassan megszült A Dance with Dragons művével, valamint néha-néha itthon azért sikerül elolvasnom 1-2 képregényt iPad-en. Az előbbivel már majdnem a felénél tartok, de nem tudom, hogy idén sikerül-e még befejeznem... Szerintem nem.


A képregények közül sikerült elolvasnom a Cowboys and Aliens című művet, amitől annyira nem voltam elájulva. Elég összevissza kavalkád volt, igazi mondanivaló nélkül. Mondjuk, aki mondanivalóra vágyik az ne a képregényekben keresse azt.

Most jelenleg a Steven King Setét torony című írásából készült képregénysorozatot nyűvöm. Már a hármadik füzetnél tartok, de sok újat nem tudtam meg... ahogy valószínűleg nem is fogok, mert a könyvsorozatban olvasható visszaemlékezések vannak képregényesítve, közte fő történetként a mejisi szál.


Sajnos a blogolásra is elmondható, hogy kevés az időm. Ha meg van, akkor kedv- és ihlethiányban szenvedek. Megint elég sok minden összejött, ami aggódásra késztet és nem igazán jelent nyugodalmat az itthon tomboló káosz sem. De most nem kívánok panaszkodni, mert az is csak az időmet fecsérli.

2011/11/02

Pingu-party

Először vettem részt másokkal csoportos rendelésben, amelynek keretében vettem 3 társasjátékot potom áron, szállítási költséggel együtt. A szállítmány legolcsóbb darabja a címben szereplő Pingu-party volt, és most erről szeretnék pár gondolatot megosztani.


Reiner Knizia neve elég ismerősen cseng a társasjátékokkal foglalkozók körében. Számtalan játékot készített a végtelenül egyszerűektől kezdve a bonyolultakig. A Pingu-party is az ő gyermeke és ezen tervezése az előbbi kategóriába esik. Olyanannyira, hogy a 4 év felé közeledő Annamária lányom is 1 perc alatt simán elsajátította a szabályait.

A kicsiny dobozban összesen 36 pingvines kártya kapott helyett, amiben 4 színből 7db lap, míg 1 színből (a zöldből) 8 db lap található. Ezek segítségével kell piramist építeni a következő képpen.


A játékosoknak egyenlő arányban kell kiosztani a lapokat. Az amúgy 2-6 játékos által játszható játéknál, ha 5-en veszünk részt a partiban, akkor az egy fennmaradó lap lesz a kezdőlap, ezzel kell indítani a piramist. Az alsó sorba 8db lapot kell tetszőleges sorrendben lerakni. Minden egyes játékos hozzátesz egy-egy darabot a sorhoz vagy akár a felette lévő sorba, ha már alatta van két kártya, és legalább az egyik színe egyezik azzal, amit a felette lévő sorba teszünk. A mellékelt ábra alapján lehet látni, hogy miképpen is épül fel a piramis.

Egy idő után a játékosok nem tudnak új pingvint a piramisba építeni. Ekkor lefordítva maguk elé kell rakni a lapjaikat és kivárni, hogy a többi játékos is végezzen. Ha már senki nem tud a piramishoz rakni, akkor van vége a játéknak. Ekkor össze kell számolni, hogy kinek hány lapja van maga előtt, ugyanis ennyi büntetőpénzt (a kicsik 1-et, a nagyok 5-öt érnek) kell magához vennie. Aki előtt egy lap sem maradt, az visszarakhat a korábbi körökből felgyűjtött mennyiségből maximum 2 érmét.

A játék annyi körből áll, ahány játékos vesz benne részt, hogy egyszer mindenki kezdő lehessen. A végső győzelem azé, akinek az utolsó elszámolást követően, összesítve a legkevesebb büntetőpénze van.

(A képek a www.boardgamegeek.com oldalról vannak.)