2020/08/17

Bizonyos szemszögből (Star Wars)

Miközben böngésztem, hogy milyen Star Wars könyvek jelentek meg a közelmúltban akadtam rá a Bizonyos szemszögből című novella gyűjteményre. A történetek nagyjából az általunk Csillagok háborúja néven megjelent Egy új remény című film időtartama alatt játszódik, csak ahogy a cím is mondja egy kicsit más, bizonyos szemszögből.

Korábban már olvastam hasonló Star Wars novellákat, ahol egy kicsit részletesebb betekintést nyerhettünk a fejvadászok, Mos Eisley söpredéke, vagy Jabba palotájának lakóinak az életébe. Homályos emlékeim szerint azok a könyvek eléggé tetszettek, ezért voltak bizonyos elvárásaim a Bizonyos szemszögből iránt is.

A történetben a film cselekményét lehet végigkövetni - bizonyos szemszögből -, mint azt már korábban írtam. Kicsit belepillanthatunk a Scarifról elmenekült lázadók fejébe, de ugyanakkor a birodalmi adminisztráció útvesztőjéből is izelítőt kapunk. Majd a Tatuinon találjuk magunkat, ahol a buckalakók és jawák szemszögéből láthatjuk a sivatagi világot. Elég hosszú kitérőt teszünk Mos Eisley-ban is, és így tovább.

Az Egy új remény szinte minden mellékalakja kap néhány oldalnyi megemlékezést. Még a szemétzúzó, híres egyszemű szörnyének is hosszú oldalak vannak szánva. Mivel több író és több különféle stílus van a könyvbe zsúfolva, ezért sajnos a minőség is elég vegyes. Hiába volt összességében pozitív a könyv, azért voltak - számomra - elég gyengének tartott írások is, amik nem is nagyon tartották fent a figyelmemet. Szerencsére a történetek viszonylag rövidek voltak, ezért nem tartott sokáig a szenvedés.

Érzésem szerint ugyan a Tatuinon egy kicsit hosszasabban időztek el a kelleténél, és mintha az írók nem is olvasták volna a korábbi történeteket. Az is kicsit unalmasra sikerült, amikor már vagy negyedszer mentek neki a pilóták a Halálcsillagnak.

Összességében viszonylag egész jó szórakoztam, és igazából várom A Birodalom visszavág időszakához írt rövid történeteket is. De azokat leghamarabb csak jövőre vagy később olvashatom. Részben, mert egy kicsit belefáradtam a masszív Star Wars írásokba, részben pedig azért, mert most megint egy hosszabb olvasmányfolyam vár rám, egy teljesen más világban.

Annyit még hozzátennék, hogy a Bizonyos szemszögből című novellagyűjteményt sokkal szívesebben ajánlom, mint bármelyik más, mostanában olvasott Star Wars könyvet. Rajongóknak szinte kötelező darab!

A Jedik örököse (Kevin Hearne)

A Birodalom és Lázadás SW sorozatnak lett volna egy harmadik kötete is, amit a Disney-s felvásárlás egy kicsit megkavart, ezért végül nem annak a sorozatnak a 3. köteteként jelent meg. Az előző kettőről már korábban írtam pár gondolatatot, és ezt sem tervezem túl hosszúra nyújtani.

A történetet teljesen Luke szemszögéből tudjuk végigkövetni, mivel egyes szám első személyben íródott. Nem vagyunk sokkal a Halálcsillag felrobbanása után, mikor Luke már "hős", de ugyanakkor még elég csetlő-botló alak. Keresi az Erő tudatos használatának lehetőségét, és még néha a fénykardját is megvillantja. Az író próbált volna egy kis románcot is belevinni a párafarmerfiú életébe, de ez is csak elég esetlenül mutatja be Luke-ot. 

A fő küldetés szerint egy kódfejtőt kellene majd kimenekítenie a birodalom markából, de elég sokfelé elkalandozik a történet. Kapunk egy kis "Alien"-jelenetet, amiből én azt hittem, hogy többet akarnak kihozni. De igazából volt egy olyan érzésem a könyv olvasása közben, hogy az írónak volt pár jónak gondolt ötlete, és ezeket akarta valahogy A Jedik örökésébe beleerőszakolni. 

Összességében nem volt rossz, de azért túl jónak sem nevezném. Menet közben olvastatatta magát, de - sajnos - elég feledhetőre sikerült. 

2020/08/06

Endeavor: Age of Sail

New box cover
Volt időszak az életemben, amikor szerettem a történelmet. Ugyan nem a hajós felfedezések kora volt a kedvencem, de mégis volt valami érdekes abban, hogy a kor adta technikai korlátok dacára voltak olyan bátrak, akik nem féltek a nagy vizeken minél messzebbre merészkedni. Az Endeavor: Age of Sail nevű társasjáték pont ebben a korba vezet el minket, amikor Európából kiindulva igyekszünk feldezni a lapos Földet.

Zsolt barátom már egy ideje mondogatta, hogy ki kellene próbálni az Endeavor: Age of Sail-t. A játék beszerezése se ment könnyen, de végül tudott venni egy példányt (ami elsőre nem volt teljesen tökéletes, de kapott javítást), majd a tegnapi napon a hozzá való kiegészítőt is, az Endeavor: Age of Expansion-t. A csillagok állása szerint úgy alakult, hogy a szerdai foci kimaradt, így valahogy társasjátékos est lett az aznapi program, és a címben említett játékot rögtön a kiegészítőjével tudtam kipróbálni. 

Mi lapul a dobozban...
Szép nagyméretű dobozról van szó. Dimenizióiban ugyan "csak" fele akkora, mint a Gloomhaven/Homályév doboza, de ez csak a magasságában látszódik. Szépen ki van tömve tartalommal és műanyag belsővel, ami helyet ad a sima és a Kickstarter exkluzív tartozékoknak is.
A térkép szép nagy, amin rengeteg jelzőt kell véletlenszerűen elhelyezni. Ez nagyjából egyetlen olyan nagyobb elem, ami véletlenszerűséget visz a játékba. Azaz majdnem, de a játék előkészületei után már csak a játékostársaink lépései jelenthetnek random-faktort.
A tökhintó

A kipakolást követően megcsodálhatjuk a saját játékostáblánkat, ahol a fejlődésünket tudjuk majd követni. Kapunk hozzá egyszerű faj jelzőket, valamint egy kezdőépületet, aminek segítségével vízen vagy szárazföldön tudunk majd terjeszkedni.
A dobozban lévő elemek közül kiemelném még a kezdőjátékos jelölő, műanyag koronát, amiről nekem a Hamupipőke tökhintója jutott az eszembe.


A játék célja
Minél több győzelmi pont elérése. A Voyages of the Marco Polo-val ellentétben itt tényleg van utazás. A térképen kell meglátogatni a szárazföldi és vízi helyszíneket, és az ott található jelzők segítségével tudjuk majd előre haladni az adott fejlődéssávunkon. Ami nem csak könnyíti a további lehetőséget, hanem a végén fontos eleme lesz a győzelmi pontok számlálásának.
A fejlődéssávokon túl lehet még győzelmi pontokat szerezni a megszerzett területek és kártyák segítségével is.

A játékmenet
Mint korábban írtam az Age of Expansion névre hallgató kiegészítővel együtt próbáltam a játékot. Úgy gondolom, hogy maga az alapjáték is megállná a helyét, viszont így rögtön egy fejlesztett változat részese lehettem. A játékostársaim korábban már többet is játszottak pusztán az alapjátékkal, és abban mindketten egyetértettek, hogyha nem is volt szükséges a kiegészítő, mégis elég jó irányba vitte el a játékot az a néhány változtatás.

A kiegészítőben elérhető épületek
Lecserélésre kerültek az alapjáték épületei, amik valamit gyorsítottak a játékon. Ugyanakkor szimpatikus húzás volt a készítőktől egyrészt, hogy remek műanyag tartót adtak

 hozzá, másrészt pedig, hogy az alapjáték épületei a lapkák túloldalán megtalálhatóak. Ezen felül a gyarmat./régiókártyák is lecserélődtek, amik gondolom, hogy némi változatosságot adtak azoknak, akik már rongyosra játszották volna az alapjátékot. És ha még ez sem lett volna elég, akkor kaptunk történelmi hangsúly kártyákat is, hogy még több irányban tudjuk égetni az agysejteket.

A játék pontosan 7 fordulóból áll, amiken belül 5 fázis van.

1. fázis: Építés
Itt nem kell beadni semmilyen nyersanyagot, hanem a rendelkezésre álló épületekből az adott ipari szintünknek megfelelőt (vagy alacsonyabb értékűt) vehetünk el. Ezen épület hozzájárulhatnak a fejlődéssávokon való haladáshoz, illetve az akciófázisban a lehetséges akciók végrehajtásához.

2. fázis: Növekedés
A kultúrasávon lévőn értékhez megfelelő mennyiségű lakost (munkást) jelző korongot vehetünk el a saját készletünkbe. Ezek segítségével tudunk majd akciókat végrehajtani.

3. fázis: Fizetés
A jólétsávunkon elfoglalt helyünk alapján visszakapunk munkásokat az akcióhelyszínekről a saját kikötőnkbe.

4. fázis: Akciók végrehajtása
A saját játékostábla a játék végén

Ez a játék fő része. Annyiban eltért a többi fázistól, hogy míg azokat párhuzamosan is végre tudjuk hajtani, itt a kezdőjátékostól kezdve megyünk körbe-körbe, míg mindenki ki nem passzol. Nincsen előre rögzített akciókorlát, ezért előfordulhat, hogy mikor már mindenki kipasszolt, akkor egy játékos még több akciót is végre tud hajtani.
A következő akciók lehetnek:
- hajózás: amikor egy tengeri területet hódítunk meg,
- elfoglalás: amikor egy szárazföli területet követelünk magunknak,
- támadás: egy már meghódított terület ellen intézhetünk támadást,
- kifizetés: ennek során egy választott épületen lévő korongot tehetünk vissza a saját készletbe, hogy azzal majd egy újabb akciót hajthassunk végre.
- gyamatosítás (amit mi csak "dobozolásnak" hívtunk): a régiókról vehetjük el a felső kártyát, ami valami többletet ad nekünk.
Az akciók kapcsán még van számos dolog, de ezekre most nem térnék ki, ezekről szabálykönyvben lehet részletesebben olvasni.

5. fázis: Lapok eldobása
A forduló végén meg kell nézni, hogy a befolyás sávunk alapján megtarthatunk-e annyi kártyát, amivel rendelkezünk. Ha nem, akkor ezekből el kell dobni.

A 7. fordulót követően a játék végétér és következik a legszárazabb rész, a pontozás. Nemcsak ennél a játéknál vettem észre, hogy érdekes módon be tud szippantani egy bármilyen játék, tudom élvezni a gondolkodást, a fejlődésemet és a lehetőségek mérlegelését. Viszont mikor véget ért, akkor rögtön kijózanítóan jön egy "pofon", előkerül a pontozótömb és egy számológép (vagy fejben számolás). Ilyenkor mindig csökken valamit a varázs, ugyanakkor jön egy kis izgalom is, hogy vajon pontszámban miként állhatok a többiekhez képest.

A végső térkép
Vélemény

A játékon érződik, hogy a mechanika és a téma együtt fejlődött, és nem csak egy ruha lett ráhúzva az Excel-táblára. A tervezők (Jarrat Gray és Carl de Visser) bizonyára nagy rajongói a történelem ezen korszakának, mivel pl. a kiegészítő szabálykönyvében számos történelmi tényt olvashatunk.
Az a tematika is nagyon átjön, hogy nem csak úgy megjelenünk egy adott térségben, hanem azt "tapogatódzva" kell felfedeznünk. A különféle hajók először feltérképezik a régiót, majd csak azt követően kezdik azt meghódítani.

Negatívumot nem tudnék a játék kapcsán mondani. Ugyan sima és KS-fejlesztett változat elemei eltérhetnek, de igazán elégedettek lehetünk az egyszerűbb elemekkel is.

Az Endeavor egy jó játék, aminek érezhetően lelke van. A történelmet és ezt a korszakot kedvelők számára szerintem remek választás, ugyanakkor jó választás lehet azoknak is, akik már játszottak néhány haladóbb szintű játékkal. A szabályok nem bonyolultak, nyelvfüggőségről nem nagyon beszélhetünk és még a játékidő sem túl hosszú (1,5-2 óra). Szerencse nincsen a játékban, de ennek ellenére lehet érezni benne kalandot, a tematikát.