2013/04/25

Alfred Bester - Tigris! Tigris!

Több helyen olvasni arról, hogy ez minden idők egyik legjobb sci-fi regénye, ezért én is úgy döntöttem, hogy elolvasom ezt az 1956-ban íródott történetet. Annak ellenére, hogy az írás még ma is viszonylag időállónak bizonyult, én mégsem voltam teljesen elégedett vele.
 
Amikor sci-fi könyvek toplistájáról beszélnek, akkor szinte nem találtunk olyan, aminek az első 10 helyezettje között ne lenne ez a könyv. Egy-két kívételen túl szinte csak jókat lehet hallani Alfred Bester ezen munkájáról. Én ezen kívételek közé fogok tartozni.
 
A történet szerint főhősünk, Gulliver Foyle a Nomád névre hallgató űrhajó utolsó túlélőjeként tengeti napjait. Az ekkor szánni való hős már közel hat földi hónapja él egyik napról a másikra, különösebb cél nélkül, amikor feltűnik a Vorga névre hallgató űrhajó. Először megközelíti a roncsot, majd minden további nélkül továbbáll. Főhősünkben ekkor pattan meg valami, ami kizökkenti korábbi nyomorúságából. Kapott egy új célt. A bosszút.
 
Hirtelen fejlődésen esik túl, ami a könyv további részében is hasonló hihetetlen tempóban zajlik le. Szinte még fel sem fogtuk mi történt az egyik helyszínen, máris haladunk egy másik felé. Nem nagyon van lehetőségünk egyik környezetben is, mert az írás lendülete sodor minket tovább. Gully Foyle egyfajta modern Monte Christo-ként (több internetes oldalon használják ezt a hasonlatot) veszi az akadályokat fejlődik fel a nulláról egy szinte legyőzhetetlennek tűnő szuperlénnyé, közben pedig további rettentes kínokat él át, amik ahelyett, hogy megtörnék még erősebbé teszik.
 
Még nem említettem, hogy a történet a 25. évszázad Naprendszerében zajlik, amikor a bolygók és holdak egy részét lakhatóvá tette az emberiség. A fejlettség ekkor már nem csak technikai jellegű, hanem maguknál az embereknél is észrevehető valamiféle szintlépés, mégpedig a dzsauntulás (leánykori nevén jauntulás) formájában. Ez nem más, mint egyfajta, külső behatás nélküli teleport eljárás, aminek segítségével egy személy az egyik helyről a másikra jelenhet meg, mindazon tárgyakkal, amik rajta vannak. Ennek persze vannak korlátai, de ezeket a könyvből úgyis megtudjuk.
 
Ebben a környezetben harcolja meg bosszúhadjáratát hősünk. Ezt nem egyedül teszi ugyan, de a mellé szegődő társakat nem nagyon lehetne bajtársaknak nevezni. Mindannyian csak eszközök, akik akár el is dobhatóak.
 
Bester regénye nem nélkülözi a fordulatokat, ezzel tele van az egész könyv. Mint korábban említettem meglehetősen időt álló, sodró lendületű írásról van szó. Én azonban mégsem vagyok vele teljesen elégedett. Egy kicsit elhamarkodott módon, de csak 2 csillagot adtam rá a Goodreads-en. Talán a túlzott elvárások is közrejátszottak, de igazából volt még a művel pár bajom.
 
Lehet erősen közrejátszott, hogy nem nagyon lehetett az egész írásban egy pozitív karaktert sem találni. A végére ráadásul teljesen elszabadult a téboly. Persze ennek már korábban is voltak jelei. A szemem előtt többször olyan jelenetek pörögtek le, amik nagyon jól megfilmesíthetőek lennének egy Terry Gilliam rendezte filmben. Mintha az író valami tudatmódosító szerek hatására írta volna az egész történetet (persze egyáltalán nem meglepő, ha összevetjük más híres sci-fi írók alkotásaival).
 
Nem tetszett továbbá, hogy túl gyorsan történt minden, túl hirtelen váltások és ugrások voltak a történetben. Amik egy kicsit hiteltelenné tették az amúgy hihetetlen történetet. Úgy gondolm, hogy ezt egy kortárs író legalább trilógia méretben írta volna meg, nem sűrített, hajszolt volna bele mindent cirka 300 oldalba. Ezen felül még a moralizálós rész sem lett volna olyan szájbarágós. Talán lehet, hogy ezek voltak azok a tényezők, amik miatt annyira nem tetszett, a néhol mégis nagyon élvezetes mű. Talán, ha az egész nem csak valami vázlatosnak tűnő ötletroham lett volna, hanem részletesebben kidolgozot írás...
 
A gyenge pontozásom ellenére mégis azt mondanám, hogy ez egy kötelező mű, amit mindenkinek el kell olvasni, aki csak egy kicsit is szereti a tudományos-fantasztikus írásokat. Ezt követően pedig mindenki levonhatja a maga következtetéseit.

2013/04/24

Egreat R6S Plus

Azt hiszem, hogy minden dícséretet megérdemel a korábbi médialejászóm, ami egy - többek között -divx/xvid képes dvd-lejátszó volt. Több, mint hét évet kihúzott a Yamada DVX-6700 névre hallgató "játékos", de sajnos eljött a váltás ideje. Ugyan, még nem ment teljesen tönkre, de az utóbbi fél évben már akadtak lemezolvasási gondjai, nem is beszélve a formátumváltozások okozta gondokról. Ezért úgy döntöttem, hogy valamit lépek.
 
Az elsődleges kívánalmam ugyan az volt, hogy legyen benne optikai meghajtó is, de több hetes böngészés, fórumolvasást követően rájöttem, hogy nem fog menni, ezért beruháztam egy Egreat R6S Plus médialejátszóba, amiről most szeretném megírni az eddig, nagyjából 3 hónapos tapasztalataimat. Először azonban szólnék pár szót, hogy mik voltak a főbb kritériumaim a választás előtt:
- össze tudjam kötni régi, katódsugárcsöves tévémmel RCA/EURO AV csatlakozóval,
- amennyiben új tévét vennék, úgy HDMI csatlakozóval is,
- legyen wifi-s, tudjon hálózati lejátszást,
- legyen lehetőség usb csatlakozásra,
- lehetőleg minden médiaformátumot lejátszon,
- ne legyen túl drága.
 
Főleg az első és utolsó két pont együttes megléte jelentett nagy kihívást, de végül 30.000Ft alatt ráakadtam a számomra tökéletesnek tűnő megoldásra, az Egreat R6S Pro-ra. Szerencsére az eszköz a többi pontot is könnyedén teljesítette, sőt ezen felül még néhány plusz jó tulajdonsággal is szolgált. Nézzük mik ezek:
- HDD csatlakoztatható rá, nem csak usb-n keresztül, hanem sata kábellel is,
- DVD-ROM is köthető hozzá az előbb említett módon, tehát nem kell búcsút mondanom a dvd megvásárolt dvd-lemezeim lejátszásának,
- kis helyen is elfér,
- nem bonyolult a kezelése,
- lehetőség van a filmeket onnan folytatni, ahol legutoljára abbahagytuk (egyszerre többet is megjegyez),
- az eszközre android módban alkalmazásokat is telepíthetünk.
 
Az utolsó pont kapcsán azonban nem kell nagyon elszállnunk. Nem teljesen csodakészülék ez a kicsi médialejátszó. Sokan talán még ennek sem neveznék, ugyanakkor az én kívánalmaimnak tökéletesen megfelel. Jó, talán örülnék neki, ha tudnék rajta keresztül Youtube-ot nézni, de erre még mindig lehetőséget nyújt a számítógép, vagy egy tablet is. Ahogy a böngészésre is. Persze nem lenne rossz, ha az androidos telefonommat nem csak "sima" wifis távirányítónak tudnám használni, hanem ennél egy picivel többnek is. Azonban mégsem vagyok elégedetlen.
 
Igazából az első meglepetés akkor ért, amikor a Speedshop-ból a futár meghozta. Nem gondoltam volna, hogy könnyedén elfér egy 9x15x22 cm-es dobozkában, a hálózati csatlakozójával és távirányítóval együtt, valamint azt sem, hogy milyen pici maga a készülék (3x10x14cm). Talán ez azért volt számomra ekkora meglepetés, mert amikor a Magyar Telekom kihozta az IPTV-s dobozt, akkor dobtam egy hátast. A 4x16x23cm-es IPTV settopboxot és a távirányítót egy 15x33x41cm-es óriásdobozban hozta a szerelő. Nem is igazán értettem. De szerencsére ezzel is nagyjából ez volt a legnagyobb bajom.
 
Az Egreat R6S Pro rendelkezik külön wifi antennával, ami egy picit kilóghat, de igazából ez is könnyedén állítható. A tévéhez való csatlakoztatás könnyen ment, ahogy a bekapcsolást követő üzembe helyezés is. Az eredetileg feltelepített operációs rendszer nyugodtan használható, nem szükséges újabb firmware-ek letöltése, habár erre is van már mód. A menüben akár a magyar nyelv is beállítható, de még ennek ellenére is - néhány nem használt menüpont - kínai írásjelekkel van megjelenítve. Ha már hoztam néhány negatívumot, akkor ezeket most fel is felsorolnám: 
- egy kicsit lassan bootol (igaz, mindig teljes boot van, mivel standby helyett áramatalanítom a készüléket),
- az android boot még lassabb,
- az android mód szinte felesleges,
- Youtube-ozni nem, vagy csak nagyon körülményesen lehet,
- a böngésző nem nagyon működik, érdemes Skyfire browser telepíteni,
- néhány androidos alkalmazáshoz egeret vagy billentyűzetet kell kötnöm az eszközhöz (bár ezt megtehetem a két usb 2.0 és egy usb 3.0-ás csatlakozónak köszönhetően),
- a menüben 1-2 helyen kínai írásjelek vannak (bár ezek inkább csak zavaróak),
- pici a kijelzője,
- a hangerő állítás kitakarja a feliratot,
- picit lassan jutok el a hálózati menüben a kívánt helyre.
 
Bár soknak tűnik a felsorolt hibák száma, de ez igazából mégsem vészes. Ezek csak apróságok, amik mellett még remekül lehet élvezni az eszköz nyújtotta élvezetet. Összeségében elégedett vagyok a választással. Igazából csak remélni tudom, hogy sokáig ki fogja húzni ez a kis készülék, bár hét évben - a mozgó alkatrészek hiánya ellenére - sem bízok. Érdekes módon a Prohadveren összegyűjtött tesztcsomagot még wifi-n keresztül is majdnem teljesen megugrotta, igazából a killa sample okozott neki csak gondot.
 
Az Egreat R6S-t bátran merem ajánlani mindazoknak, akik nem akarnak 100eFt+ összegért okostévét venni, és nem elsődleges szempontjuk, hogy belső háttértár is legyen a "mindentevő" médialejátszójukban.

2013/04/22

Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története

Azt hiszem, hogy Sherlock Holmest nem kell bemutatnom, hiszen még az is hallott róla, aki egyetlen olyan történetet sem olvasott, amiben ő lett volna a főszereplő. A legendás detektív most újra reneszánszát éli, mivel Robert Downey jr. megszemélyesítésében az utóbbi években igencsak jól termelt a mozipénztárnál. Nem is beszélve a BBC sorozatáról, ahol Benedict Cumberbatch alakjában nagyon jó modert Sherlock Holmest találtak. Én most azonban nem ezeket szeretném további magasságokba emelni, hanem sokkal inkább a Sir Conan Doyle által írt eredeti történetekről.
 
Sherlock Holmes ősatyja igencsak termékeny volt a detektívtörténetek tekintetében. Habár írt más sok történetet is, mégis ezek váltak a legismertebbekké. Ráadásul, mikor több ízben befejezeni kívánta az ilyesfajta kalandokat a köz nyomására újabbakat kellett írnia. Azzal sem lövöm le a poént, hogy az egyik esetben gyakorlatilag feltámasztotta a főhöst.
A történeteket nagy részben a detektív mellé szegődő Watson doktor szemén keresztül látjuk. Ő Sherlock Holmes krónikása, és az eseteket az ő tollából tudhatjuk meg. Kicsit bosszantó, amikor néha olyan ügyeket említ meg, amik soha nem kerültek megírásra.
 
Sajnos a korábbi Sherlock Holmes tévés sorozatok elég sokat tettek, a bennem a főhősről kialakult kép tekintetében. Ezek alapján mindig egy nyurga fickót képzelek el, amint testreszabott öltönyében komótosan, megfontolva pipázgatva igyekszik megoldani az aktuális esetet. A regényekben ennél azért sokkal mozgékonyabb képet kaphatunk róla. Nem csak a sajátos életviteléről, az alkalmankénti kábítószerhasználatról, hanem álcázózseniéjéről és atletikus képességeiről elég sok mindent megtudhatunk. Az utóbbi évek mozifilmjeiben egy kicsit sokkolónak hathatott, hogy mennyire is pöröghet kedvenc detektívünk és hogy mennyire ügyes a küzdősportok tekintetében. Pedig, az írások alapján, ez teljesen elképzelhető.

A történetek elég sokfélék. Terjedelmükben alapvetően megkülönböztethetjük a hosszú írásokat a rövidebbektől, de nem ez az, ami alapvetően befolyásolta a minőséget. Azonban néha a rövidebbek -számomra - szórakoztatóbbak voltak.

Az is jó ezekben a történetekben, hogy nem csak gyilkoságokról szólnak, hanem más jellegű ügyekről is. Egész apróságnak tűnő dolgokról, amikor mögött sokkal több rejtezik. Persze ACD stílusát erősen szokni kell, néha szinte éreztem bizonyos eseteket erősen túlmisztifikál. De természetesen nem lehet minden műve egyformán jól kidolgozott és kellően érdekfeszítő. Szerencsére akadt jó sok meglepő történet is!

Kedvenceket nem nagyon emelnék ki és olyant sem, ami nem nagyon tetszett. Igaz, ez utóbbira nem is nagyon volt példa. Inkább csak bizonyos írásait döcögősebben tudtam olvasni, ezért nem nyerték meg annyira a tetszésemet, vagy mert már volt hasonlóra példa a korábbiakban. Nem lehet mindig megugorni ugyanazt, a magasra tett lécet.

Úgy érzem, hiányozni fog, hogy nem olvashatok további történeteket ACD-tól...