2019/06/19

Bang! A kockajáték

Valamiért számomra nem annyira lelkesítőek a vadnyugati témájú játékok. Ez annyiból lehet érdekes, hogy általános iskolás koromban faltam az ilyen jellegű irományokat, nagy kedvvel néztem a western filmeket, de mára ebből már szinte semmi sem maradt. Ennek az lehet a fő oka, hogy a Vigyázat, vadnyugat! (Flick 'em up!) társasjátékon kívül nem igazán találkoztam olyannal, amit említésre méltónak tartanék.

Szerencsére a családunkban a gyerekek is szeretik a társasjátékokat. Elég nagy kedvenc náluk a King of Tokyo angol példánya, amit még jóval az előtt szereztünk be, hogy a magyar kiadás kérdése egyáltalán felmerült volna. Az sem nagyon számít benne, hogy ki lehet esni, mert még a partvonalról is lehet szurkolni egy-egy játékosnak vagy éppen ellene. Az egyszerű szabályainak köszönhetően könnyen tanulható, de mivel a kártyákon a szöveg nálunk angolul van, ezért nem minden lehet teljesen egyértelmű a gyerekek számára.

Nemrégiben találkoztam egy videóval, ahol a Bang! A kockajáték került bemutatásra. Korábban elég vegyes véleményem volt a klasszikus Bang! játékkal kapcsolatban. Ugyan nem játszottam vele, mégis utánaolvastam annyit, amiből kiderült, hogy ez csak bizonyos társaságokban lehet élvezhető, esetenként pedig túl hosszúra nyúlhat (főleg olyan játékosoknak, akik még sorra sem kerülnek, hanem játék nélkül kiesnek). A kockajáték esetében viszont látszott, hogy az gyors és pörgős, valamint hozhatja az alapjátékhoz hasonló vadnyugati hangulatot.

A megjelenés
Tartozékok tekintetében a Bang! A kockajáték nincsen túlbonyolítva. Kapunk 5 darab dobókockát, 30 kártyát és még néhány életerő- és nyíl jelölőt. A kockák minőségére nem lehet panasz, igazán jó őket kézbe fogni és mivel a jelölések bele vannak vésve, ezért attól sem kell nagyon tartani, hogy a jelek a használattól idővel lekopnának és emiatt a játék később használhatatlan lesz. A kártyák minősége és képi világa kapcsán azt mondanám, hogy teljesen átlagos, nem rossz, de nem is kiemelkedő. És bár a doboz még mindig lehetett volna fele akkora is, mégis egész elfogadható méretű.

A játék
A képen a következők lehetnek: 3 ember, ülő emberek, asztal és belső tér
Vajon ki lehet még velem?
A játékot 3-8 fő játszhatja, de szerintem ajánlott a legalább 5 fő. Kezdéskor mindenki kap egy szerepkártyát, ami lehet seriff, seriff helyettes, bandita vagy renegát. Ezen szerepkártyákat a többiek elől eltitkolva, csak saját magunk nézzük meg. Egyedül csak a seriff mutassa meg és jelentse be, hogy ő lesz a város rendfenntartó személye, majd vegyen magához plusz két, életet jelző töltényt.

A szerepkártyán túl mindenki kap még egy karakter kártyát is. Ezen lapok teljesen nyilvánosak, amiken az általunk megszemélyesített vadnyugati szereplő egyedi tulajdonságát és életerejüket ismerhetjük meg.

A megfelelő mennyiségű életerő jelölő kiosztása után, tegyük még a nyílvesszőket középre, jól látható helyre, majd a seriff kapja meg a kezdéshez dobókockákat.
Az aktuális játékos a körében dob a kockákkal. Ha dinamitot dob, akkor azt kötelező megtartania, azzal nem dobhat újra. A többi kockát ugyanakkor újradobhatja, illetve ezt még egyszer megteheti azokkal a kockákkal, amiken a második dobáskor sincsen dinamit. Miután elégedettek vagyunk az eredménnyel (akár az első dobást követően is), vagy arcunkba robbantak a dinamitok, hajtsuk végre a kockák hatásait. Ezek a következők lehetnek, a következő fontossági sorrendben:

1. Nyílvessző: Ha ezt dobunk, akkor rögtön vegyünk magunkhoz egy nyílvessző jelölőt. Az adott kockával ettől független újra dobhatunk még. Az elvett jelölők nem azonnal fejtik ki hatásukat, hanem akkor, amikor az összes jelölő elfogyott középről. Ekkor indiántámadás következik be, és mindenki beadja az összes összegyűjtött nyílvesszőjét, a megegyező számú életerő ponttal együtt. 
2. Dinamit: 1-2 dinamit nem számít semmit. Viszont, ha az adott játékos három dinamitot dobott ki (összesen, akár több dobásból), akkor az felrobban. Veszít egy életet, a többi kocka hatását végrehajtja és véget ért a köre. Mint korábban említettem, dinamitot nem lehet újradobni.
3. Célkereszt: 1-es értékkel a közvetlen szomszédainkat, 2-es értékkel pedig a tőlünk 2 távolságra ülőket sebezhetjük. Ha ez utóbbi - már - nincsen játékban, akkor a szomszédainkat kell sebezni. Mi határozzuk meg, hogy miként osztjuk szét a dobott értékeket.
4. Sör: Egy sör egy gyógyulás. Az aktuális játékos bárkit gyógyíthat, nem csak saját magát.
5. Gatling: 1-2 kidobott gatling jel nem vált ki semmilyen hatást. 3 gatling jellel az adott játékos mindenkit sebez egy értékkel.


A kockák kiértékelése után a tőlünk balra ülő játékos jön, egészen addig amíg győztest nem hirdethetünk. És, hogy ki lehet a győztes?
A seriff (és helyettese) akkor nyerhet, ha az összes bandita és renegát halott.
A banditáknak csak a seriffel kell végezniük, hogy nyerjenek. A helyettes és a renegát is életben maradhat.
A renegát pedig akkor nyer, ha mindenki meghalt rajta kívül. Értelemszerűen a seriffet kell meghagynia utolsó áldozatának.

A vélemény
A képen a következők lehetnek: 4 ember, ülő emberek és asztal
Mátyás itt még csak tanulja a szabályokat
A fentiekből látható, hogy nem egy bonyolult, kis helyen is elférő játékról van szó, amit lehet akár 8 fős társaságban is játszani.
A titkos szerepek visznek egy kis plusz kommunikációt a játékba. (Lehet ugyan rögtön nekirontani a seriffnek, de sokkal szórakoztatóbb, ha először próbáljuk meggyőzni, hogy valójában vele vagyunk..., és csak véletlenül sebeztük meg, mert muszáj volt. Ugyanakkor renegátként is nagyon ügyesen kell lavírozni, mert azzal a szereppel még nehezebb az esély a győzelemre.)
A karakterek pedig további szint visznek a játékba. Az általuk használható képességekkel egy kicsit megnyújthatjuk az életben maradási esélyeinket, vagy jobban ritkíthatjuk vetélytársainkat.

A Bang! A kockajáték remek, kis dobozos, nem túl drága partijáték, amit bátran merek ajánlani nagyobb társaságoknak. Számomra is kellemes meglepetést okozott, még a témája ellenére is. Ráadásul könnyebb szállítani, mint egy Tokió királyát, de ugyanakkor hasonló élményt és hangulatot tud nyújtani. Ezért valószínűleg legközelebb már ezt visszük magunkkal nyarálásra.
Nem kell félni, ha kiesünk, mert a játék onnantól már hamar véget fog érni. Ráadásul halott szereplőként is szurkolhatunk a még életben maradt banditatársunknak vagy a seriffnek. Megsértődni sincsen értelme... sokkal inkább követeljünk még egy partit.
A játékról sokat elmond, hogy a 6 éves gyermekem annyira élvezete, hogy kérte még játszunk vele máskor is. 

A blogbejegyzés írásakor egészen friss infó, hogy hamarosan érkezik magyar nyelven is a játék kiegészítője a Gémklub kiadásában, amit szívesen kipróbálnék. 

(A képek a Rózsakert Társasjáték Klub egyik összejövetelén készültek.)