2021/05/25

MicroMacro - azaz forró nyomon a monokróm Tesz-Vesz városban

A játék bejelentését követően osztotta meg valaki velem ezt a linket, ahol egy érdekes, újszerű ötlettel bíró társasjátékot próbálhattunk ki egy online felületen. A kérdések ugyan angolul vannak, de könnyen megérthetőek, és ha mégsem bírnánk velük, akkor mindenre ott a szótár. A lényeg, hogy nyomozni kell egy fekete-fehér világban játszódó térképen, ahol a helyszíneken egy-egy esemény van megörökítve. Ezekből kell rekonstruálnunk és megoldanunk a különféle bűneseteket. Ezt a jópofa, online variánst több gyermekkel is kipróbáltam, akik egyöntetűen szavazták meg, hogy nekünk kell ez a játék.

Szerencsére a hazai Reflexshop elég hamar bejelentette a magyar kiadást, ezért úgy döntöttünk, hogy azt várjuk be. A napokban megérkezett, majd egy szülinap alkalmával átadásra is került. Szerencsére az ünnepnap tökéletes volt a játékfelavatására is.

Mi lapul a dobozban?

Egy figyelemfelhívó lap, aminek a szövegét akár nagy betűvel a rövid játékszabályra is rá lehetett volna tenni. Egy elég nagy, régi autóstérképekre emlékeztető térképlap, néhány kicsi boríték és konkrét ügyeket tartalmazó kártyalapok. Ezen felül még kapunk egy műanyag nagyítót és ehhez egy rátehető matricát. Ennek azért van jelentősége, mert - saját példából kiindulva - ez a nagyító könnyen elkallódhat (és már csak karcosan kerül újra elő). A matricázást követő feladatként tegyük az összetartozó esetkártyákat egy-egy borítékba. Itt fontos, hogy próbáljuk meg nem rátekinteni a kártyák hátoldalára, mert azzal a megoldásokat is megtudhatjuk!

A játék célja

Mint már korábban is említettem a MicroMacro egy "családi", nyomozós játék, ahol a nagy térképen böngészve kell az esetkártyák kérdéséire, egymás után választ találnunk. A térképet álljuk/üljük körül, majd igyekezzünk minél ügyesebben megtalálni a kérdéses helyszíneket. 

A játékmenet

Crime City, ahogy a neve is mondja a bűn városa. Szerencsére a fekete-fehér kivitel sem viszi el túlságosan a Sin City című képregény és film világába a játékosokat. Itt egyfelé Tesz-Vesz város hangulattal találkozhatunk, ahol bizony egy macskamentő-akciónál komolyabb bűnesetekkel találkozhatunk.
A játék elején válasszunk ki egy főnyomozót, aki majd elolvassa a kártyákon lévő szöveget. A felső, azaz történet kártyán egy viszonylag jól beazonosítható helyszínre kapunk utalást. Itt megtudjuk, hogy a térkép melyik negyedében történt az eset, valamint azt is, hogy milyen megfogható helyszín közelében. Vicces lehet, ha egy-egy cégért úgy keresünk, hogy összekeverjük a kelet és nyugat fogalmakat. A főnyomozó azonban azért is van, hogyha nagyon elakadnánk, akkor egy-egy kérdéskártyát megfordítva utalásokat tehet, hogy mit is keressünk pontosabban, vagy hogy melyik a jobb és a bal kezünk. Ha pedig biztosak vagyunk a megoldásban, akkor a főnyomozó megmondja, hogy a kérdéslap megfordított kártyáján valóban az a megoldás szerepel-e, vagy próbál tovább segíteni.
Miután az adott ügyhöz tartozó összes esetkártyát megválaszoltuk az ügy is megoldásra kerül. Ennyi lenne maga a játék.

A vélemény

Mint korábban írtam, nagyon vártam ezt a játékot. Nagyon újszerűnek is gondoltam, de rávilágítottak, hogy igazából ez a játékforma már létezik "böngésző" néven, valamint akár könyvekben is találkozhatunk hasonlóval. Mindenesetre ennek ellenére is hozott valami újat a társasjátékok világában, aminek köszönhetően az egyik legrangosabb díjra, a német Spiel des Jahres-ra is jelölték. Itt megemlíteném Lacxox kollégát, akinek végül igazat adnék abban, hogyha nem kapja meg a díjat (amit szerintem megérdemelne), akkor annak a játék erőszakos tartalma lesz az oka. És innen fordulnék is rögtön a negatívumokra:
- A játék aranyos ruhája, és a fekete-fehér színekkel az erőszakosság csökkentése még nem teszi teljesen családivá a játékot. Sajnos a 12 éves kortól való ajánlás részben jogos, bár néhány esetet lehet fiatalabbak is játszani. Ezért is nem értem, miért jöttek rá a tesztelés során, hogy az eseteket lehetne már életkor szerint is csoportosítani. Ha ezt megtették volna, akkor már tényleg a dobozon érezhetné a SdJ plecsnit a játék.
- A nagyító jópofa ötlet, és tényleg ne felejtsük matricázni! Viszont hamar és könnyen karcolódik, ezért ez sem annyira tartós megoldás.
- A térkép a régi, kihajtogathatós, autós térképekre hasonlít. Idővel biztos tönkremehet, de szerintem a dobozban lévő eseteket még gond nélkül kibírja.
- A játékszabály említi, hogy az egyes helyszínek mellett hagyhatunk jelölőket. Ez remek ötlet, de kérdés, hogy ezek miért maradtak ki a dobozból?
- Hamar elfogy az a 16 eset, egyes vélemények szerint 4 óra alatt kijátszható az egész. Ugyan a neten van még hozzá pár kisebb eset is, de nem ad túl sok játékórát. A játékszabály ugyan javasolja, hogy a játék végén kereteztessük be a térképet és tegyük ki a falra, amivel a haveroknak lehet promózni a játékot...
Szerencsére a negatív dolgok ellenére inkább pozitív az élmény.
+ Igazán remek, szórakoztató a nagy térképet böngészni nyomok után.
+ Már a neten lévő online demó, vagy a játék dobozán lévő ügy kapcsán el tudjuk dönteni, hogy kell-e nekünk ez a játék vagy sem. Ha bosszant az apró dolgok keresése, akkor ez nem a te játékod!
+ Ha tetszett, akkor még idén jön a folytatás, amiben a negatívumok nagy részben javításra is kerülnek.

Összegzésként még néhány dolog. A játékhoz valóban javasolt a megfelelő fényviszony és megvilágítás. Az apró részleteket nem mindig könnyű észrevenni és ebben a kapott nagyító sem ad mindig segítséget. Fontos a megfelelő asztal is, amit körbe tudunk mozogni, vagy azon forgatni a térképet. A játékot ugyan 1-4 főre tervezték, de inkább az alacsonyabb játékszámokkal működik jól. Az sincs kizárva, hogy 4-nél többen játszuk, csak igazából már 2 főnél több játékos esetében is nehezebben lehet hozzáférni a térkép egy-egy apró részletéhez.
Személy szerint a játékot jónak tartom, és már alig várom, hogy a még hátralévő eseteket keresgessük a családdal.

2021/05/21

Star Wars képregények

Korábban írtam, hogy naívság lenne minden képregényt a gyerekeknek szánt kategóriába gondolni. Ugyanakkor vannak olyan füzetek, amik végtelenül gyerekesek, és most ezen nem is a Bobo vagy Góliát történeteket értem.

Az utóbbi időben kedvet kaptam a képregények olvasására. Olvastam jót is (Saga), olyant is, ami jól indult, aztán a vége eléggé hagyjuk kategória lett (Hellboy), de sikerült rosszul is választanom. Most ez utóbbi kategóriában a nemrég olvasott Star Wars képregények kerülnek röviden terítékre.

Először a Thrawn-trillógiát olvastam újra, képregényes formában. Erről írtam is pár sort egy korábbi blogbejegyzésben. Akkor még reménykedtem, hogy igazából nem is volt olyan rossz, amit olvastam, csak valamiért nem tudtam értékelni. Sejthettem volna, hogy a Star Wars univerzum tartogat még igazi borzalmakat is (az Erőpróbán túl is).

Szerencsére egy viszonylag szórakoztató darab került a Thrawn-sorozat után a kezembe. Egy afféle "mi lett volna, ha..." történet, ami ott indul, hogy Luke kilövi a protontorpedóit, de a Halálcsillag mégsem pusztul el. A "Végtelen lehetőségek: Egy új remény" kicsit visszahozta azt a hangulatot, amit régebben a Star Wars kapcsán éreztem. Ha nem is élveztem minden paneljét, de akkor is a kellemes időtöltés kategóriába sorolnám a képregénnyel töltött időt.

Aztán vettem a bátorságot és következő kötetnek a Sötét Birodalom sorozatot néztem ki. A remény erős volt, hogy hátha valami jó fog a dologból kisülni. Utólag úgy érzem, hogy igazi hőstett volt átrágnom magam a Sötét Birodalom és A Birodalom vége füzeteken. Sokakhoz hasonlóan én sem voltam teljesen elégedett a Disney-féle Star Wars filmekkel, bár a Zsivány egyes szerintem még egész jól sikerült, illetve az új trillógiának is voltak jó pillanatai. Nekem az a véleményem, hogy a Thrawn-vonal nem lett volna annyira jó folytatásnak, ez a Sötét birodalom pedig egyszerűen szörnyű lett volna. A történet nagyjából olyan, mint amiket én írtam 12 éves koromban. Rettenetesn butyuta és nevetséges. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezen véleményemmel, ugyanakkor bizonyára sokan fel is háborodnak miatta... persze, csak ha olvassák, amit írok. A történetről pár dolgot poénlelövősen elmondanék. A császár itt sem halt meg teljesen, hanem klónozva lett. Próbálja Luke-ot a saját oldalára csábítani, ami aztán elég furcsa dolgokat szült. Később Luke véletlenszerűen belebotlik pár jedibe, akiket maga mellé akar állítani. Meglehetősen fura csapat. A történetben akad egy Vader-szerű erőhasználó, jedik közötti szerelem, jedi által használt düh, valamint egy erőérzékeny nép. És még Boba Fett is felbukkan, hogy Han Soloval találkozhasson. Igazából alapanyagnak nem annyira rossz a történet és van olyan érzésem, hogy merítettek is belőle a későbbi filmes alkotásokhoz... 

A történet borzasztósága mellett hiba lenne nem említést tenni a képi megvalósításról. A saját kézügyességem szörnyű, én nem tudnék ilyen képeket rajzolni, de attól még lehetőségem van minősíteni azt. Nos... nem szép. Az illegális, magyar, de hazai nyomtatásban megjelent Csillagok háborúja füzetek még úgyis sokkal szebb képi világot adnak, hogy azok fekete-fehérben készültek. A képzelőerővel megtámogatva megrajzolt lényei és robotjai sokkal jobban sikerültek, mint ezekben a füzetekben. A hőseink itt sem annyira felismerhetőek, a droidok és űrhajók nagyon viccesen néznek ki. A Millenium Falconra feleszkabált fegyverzet pedig nem tudom, hogy milyen agyszülemény terméke.

Én végigrágtam magam a köteteken, de senkinek ajánlom őket. De az is lehet, hogy csak az én ízlésemmel van baj, amit a Hálózsák értékelői is alátámasztanak. Tényleg minden tiszteletem a magyar verzió elkészítőinek, ők mindent megtettek, de nem tudták menteni a menthetetlent. Mindenesetre nem adom fel, vannak még Star Wars képregények, amiket el szeretnék olvasni.