A Nyugati Királyság építőmesterei

Már a megjelenésekor elkezdtem a játék után érdeklődni A Nyugati Királyság építőmesterei után, hiszen az egyik kedvenc társasjáték mechnikámmal, a munkáselhelyezéssel készült. Az pedig plusz bónusznak tűnt, hogy a doboz megjelenésében nemhogy egy egész polcot nem foglal el, hanem meglehetősen kis helyen is elfér. Az azonnali kipróbálástól és megvásárlástól viszont egy kicsit távoltartott a játék grafikai világa, valamint az, hogy már vannak hasonló működésű játékaim.

Az igazi, legnagyobb kérdésem ugyanakkor az volt, hogy ez kell-e nekem itthonra a Lords of Waterdeep mellé vagy sem. Nos, annyiban előre szaladok, hogy ebben nem igazán tudtam dönteni, ezért továbbra sem fogom miatta a webshopokat felkeresni.

Mi lapul a dobozban...

Szinte szó szerint lapulnak az alkatrészek. Az alkotók igyekeztek kitölteni a doboz minden egyes centiméreteit, és igazi legózás, tetriszezés mindent jól visszapakolni a játék után. A Nyugati Királyság építőmestereihez kapunk egy játéktáblát, több játékkártyát (épületek, segédek, adósságok, megszerezhető jóságok, illetve csúnya büntetések megtestesítésére), nyersanyag jelölőket, pénzeket, munkásokat és egyéb jelölőket. Azt kell mondanom, ha csak az anyagmennyiséget nézem, akkor úgy tűnik nagyon megéri mindaz, amit kapunk a viszonylag olcsó 10-12eFt-os árért.

A játék célja

A legtöbb győzelmi pont elérése. Ezeket megszerezhetjük a katedrális építéséből, az erénysávon elfoglalt helyzetünkből, a megépített építményeinkből, valamint megmaradt nyersanyaginkból és pénzünből. 

Játékmenet

Mint az elején már írtam egy munkáselhelyezős játékról van szó. A körünkben fogjuk a sok munkásunk egyikét és azt elhelyezzük az egyik helyre. A Nyugati Királyság építőmestereiben nem 1-2-5 munkásunk van, hanem jóval több, pont emiatt nincsen meghatározott körszám, hanem egymást követően, sorban rakjuk le a munkásainkat a helyekre, majd azokat a későbbiek folyamán akár vissza is vehetjük.

A játék egész csinos, leszámítva az
emberábrázolásokat.

Általában az egyes termelőhelyek úgy működnek, hogy lehelyezünk egy munkást, ahol vele egyenértékű nyersanyagot (fát, követ, anyagot) kapunk vissza. Ha viszont a már meglévő munkásunk vagy munkásaink mellé újabbat teszünk, akkor minden egyes ottlévő emberünk figyelembe kell venni és annak megfelelően kaphatunk valamit. Olyan is előfordulhat, hogy a munkáson túl pénzt is be kell fizetni az egyes helyeken.

Három fajta helyszínt különböztethetünk meg.

 - Van a városháza, ahonnan már nem kerülhetnek vissza hozzánk a munkásaink, és ezek fogják majd kiváltani a játék végét. Itt valamilyen építményt vagy a katedrális építhetjük.

 - A feketepiac három helyszínnel, ahol az egyes helyekre csak 1-1 munkást tehetünk. Itt valamilyen nyersanyaghoz vagy kártyához juthatunk hozzá pénzért és erényrontásért cserébe. Innen a munkásaink közvetlenül nem kerülnek vissza hozzánk, hanem a fogdába mennek.

- Az "általános" helyekre bármennyi munkásunk felkerülhet. Ezekről a helyekről a városközpont segítségével ejthetjük foglyul a saját, illetve a játékostársaink munkásait is! A sajátjaink visszakerülnek a saját készületünkbe, míg az ellenfél bábujai először a saját fogdánkba. Ezeket innen közvetlenül is visszaadhatjuk pénzért a játékostársunknak, vagy a fogdába tehetjük őket, amiért szintén pénzt kapunk. Ez elég érdekes interakciót tesz a játékba.

A városházán betelt a hely, mindenki
mehet aludni... azaz véget ért a játék!

A játék során nem csak nyersanyagokat, hanem építési terveket és segédeket is szerezhetünk. Az építési tervekből készülhetnek a bónuszt és/vagy játékvégi pontokat adó építményeink. A segédeink viszont elengedhetetlenek az építmények megépítéséhez, de ugyanakkor ők is adhatnak egyszeri vagy tartós bónuszokat.

A játék addig tart, amíg az adott játékosszámhoz megfelelően betelnek a városházán a helyek, vagy mindenki kipasszol/kiesik a játékból.

Vélemény

A játék kifejezetten jó és ajánlott! Remek árért cserébe nagyon jó tartalmat kapunk, mind anyagárban, mind játékélményben. Ha nem lenne Lords of Waterdeepem, akkor nagy eséllyel már beszereztem volna itthonra. Két fővel még nem volt lehetőségem kipróbálni, de azt mondják, hogy úgy kevésbé működőképes és egy automata játékost is be kell vonni.

A foglyul ejtés ugyan magában hordozza a konfliktusokat, de ezt nem éreztem túl erősnek, vagy olyannak, ami miatt a másik megsértődhetne. Ugyan tönkre lehet tenni egy jó nyersanyagbányát, de a munkásokat van esély visszaszerezni, és azokat utána másra felhasználni.

A játék során egy dologra nagyon érdemes figyelni, mégpedig arra, hogy ne fogyjunk ki a munkásokból, mert ezzel ki lehet esni a játékból! Előfordult, hogy volt, aki nem figyelt és elfogytak az emberei, és onnantól csak figyelhette a többiek játékát. Arra is figyeljünk, hogy lehetőleg ne "passzoljon" ki majdnem mindenki, mert tanúja voltam, hogy mindeki szándékos vagy véletlen kiesését követően perceken át elpassziánzott magával, pedig már biztosan ő volt a nyertes. Kiderült, hogy ezt a szabályt rosszul tanították, mert ha nincsen munkásod, akkor egy akcióért egy munkást valahonnan vissza lehet venni.

A játék külalakját ítélje meg mindenki maga. A játéktábla ugyan számomra is szépen néz ki, a színkezeléssel és az egyéb játékelemekkel sincsen túl sok gondom, viszont az emberalakok grafikája nem igazán jön be nekem.

Összefoglalóan úgy gondolom, hogy ez a játék megéri a pénzét, és mindenképpen ajánlott otthonra munkáselhelyezős játéknak vagy "A munkáselhelyezős" játéknak, főleg akkor, ha általában legalább 3 fős létszámmal hozzá tudunk ülni.

A képek a XXII. kerületi, Rózsakert Társasjáték Klubban készültek.

Az Utóhatás trilógia (Star Wars)

Elég régen volt már csak tisztán könyves jellegű bejegyzésem. Miután a tömegközlekedésről autóval bejárásra váltottam az olvasási időm is jelentősen megcsappant. Persze beoszthattam volna úgy is az időmet, hogy többet foglalkozzak a könyvekkel, de ez már egy másik történet.

Egy kicsit megragadtam Az idő kereke sorozat 5. könyvével. Úgy döntöttem annak a befejezését követően, hogy egy picit pihentetem a sorozatot és inkább mást keresek. Elolvastam néhány képregény-sorozatot (Hellboy, Locke & Key, The League of Extraordinary Gentlemen, Saga), de szerintem ezekről már nem lesz külön írás. A könyvek terén igyekeztem valami igazán egyszerűt, kevésbé gondolkodósat választani, ezért került előtérbe a "megújult" idővonalú Star Wars, amiben Thrawn admirális helyett egy kicsit másképpen történtek a dolgok a második Halálcsillag pusztulását követően.

Az Utóhatás-trilóga nem sokkal az endori események után veszi fel a fonalat. Az első könyvben meglehetősen kevésszer szerepelnek a klasszikus Star Wars szereplők, szinte csak említés szintjén. A főbb szerepekben a Wexley család, Jas Emari fejvadász, egy Sinjir nevű ex-birodalmi vallatótiszt és egy igen felturbózott, A baljós árnyakból megismet B-1 (B one, azaz bone, azaz csont) harci droid képtelennek tűnő csapatát ismerhetjük meg.

A Birodalom meglehetősen nehezen akarja beismerni, hogy Palpatine császár meghalt, és a kormányzatuk a végnapjait éli. A csillagromboló parancsnokok, hadurak és főbb kormányzati vezetők nem feltétlen az együttműködésben képzelik el a jövőt. Ezért az Akiván tesznek egy nagyobb kísérletet a lázadók kormányzata, az Új Köztársaság elleni egységes ellenállásra.

Az ébredő erőből elég sok mindent megtudhatunk, hogy ezen próbálkozások mennyire voltak sikeresek, de azért az odáig vezető út is érdekes lehet. Így vágtam neki a regény-sorozat olvasásának. A Wexley családból az anya, Norra részt vett a második Halálcsillag elpusztításában. Sőt, magába az űrállomásba is berepült. A fiát Temmint viszont már Az ébredő erő filmből ismerhetjük, igaz, hogy Snap néven.

Az első könyv lényegében a képtelen összeállítású csapat megalakulásáról szól. A második könyvben már megjelennek a Star Wars történetekből ismertebb karakterek, Csubival, Han Solo-val és persze Leia-val. Meg persze az is kiderül, hogy a volt hercegnő terhes... Luke-ról pedig semmi, a teljes homály. A második könyvben megjelenik egy új császárjelölt, mint főgonosz. Ez utóbbi szereplő a harmadik könyvben teljesedik ki.

Nem akarok könyvekkel kapcsolatban élményromboló lenni, ezért több mindent nem is igazán osztanék meg, de valamennyi véleményt azért megfogalmaznék.

Sajnos a könyvek nem adnak valami sokat. Ez annyiban nem volt meglepetés, hogy a hivatalos, majd kikukázott Star Wars könyvek sem voltak valami irodalmi műremekek. Itt is inkább sok minden a képzelőerőre van bízva. Amit a könyvek adnak, hogy egy kicsit belekinthetünk az Új Köztársaság politikájába, annak megosztottságába. Láthajtuk azt is, hogy egy kicsit felcserélődtek a szerepek. Valamint a végén leírásra kerül az Első Rend kifejezés is.

Sajnos, igazából nem nagyon tudom ajánlani a könyveket, még Star Wars rajongóknak sem. Bár ők bizonyára már régen túl vannak rajta.