2020/07/30

Warhammer Quest: The Adventure Card Game

Nem igazán voltam és vagyok túl nagy Warhammer-rajongó. Ennek nem az az oka, hogy nem érdekelne, csak egyszerűen már annyi fantasy világból szóló történetet olvasok, hogy ez nem fér bele. Ugyanakkor nem is teljesen ismeretlen, mivel mikor 2006-ban felajánlották nekünk a Warhammer: Mark of Chaos számítógépes játék magyarra fordításának lehetőségét, akkor azt nem utasítottuk vissza. Az említett játék érdekessége, hogy alapvetően magyarok készítettek, de alapvetően angol nyelven.

A Warhammer Quest: The Adventure Card Game a Fantasy Flight Games kisebb dobozú játtékai között jelent meg. Nem ígért sokat, csak egy 5 játékból álló kampányt, valamint egy "kutatás" küldetést. Nem tudom, hogy volt-e arra terv, hogy később a játék kiegészítőket kapjon, de időközben ezekből nem lett semmi, és jelen állás szerint már nem is lesz. Az FFG elvesztette a Warhammeres témájú játékkiadásos jogait, ezért tőlük már nem érkezehetnek az ezen a világon játszódó társasjátékok. Ennek lett az egyik következménye, hogy újranyomás helyett a Descent/Odalent világára áttematizálva adták ki újra a játékot, Heroes of Terrinoth néven. 

Mi lapul a dobozban...
Ez a kép főleg a remek terítőválasztás miatt. :)
A játék neve is elárulja, hogy a komponensek nagy részét a normál és kis méretű kártyák teszik ki. Ezek mellett van még néhány kartonjelző, a küldetéseket tartalmazó nagyobb kartonlapok, és a játék egyik központi mozgató elemét jelentő dobókockák.

A játék célja

A WQ:TACG egy kooperatív társasjáték, ahol a játékosok (1-4) fő igyekeznek sikeresen végigvinni a kampányt. A küldetéseket nem kötelező megnyerni, mivel vereség esetén is tovább lehet haladni, viszont ezen esetben kevesebb jutalmat kapunk a következő szintre.

Játékmenet
Az WQ:TACG játék egyik fontos eleme az előkészület. Itt a küldetés lapján leírtak alapján kell összerakni a helyszín-, a szörny-, a felszerelés pakikat, valamint az eseményeket és megszerezhető tárgyakat tartalmazó kártyák halmát. Ezen felül minden küldetéshez tartozhatnak egyedi, küldetésfüggő elemek is.
A játékban először a hősök akcióit hajtuk végre. Ezek együttes száma összesen mindig négy (két hős esetén mindenki két akciót hajt végre felváltva, három hős esetén a kezdőjátékos kétszer van, a többiek egyszer). Ezt követően jön a szörnyek köre, majd meg kell nézni, hogy az adott helyszín milyen dolgokat idézhet elő, valamint a küldetéssávhoz is tartozhatnak - általában kedvezőtlen - események.

A játékos a körében négy akció közül válaszhat:
- támadás,
- segítségnyújtás egy másik játékosnak,
- a terület felfedezése,
- és gyógyulás.

A négyfajta karakternek ezeken a kategóriákon belül még vannak egyéb lehetőségei és bónuszai is. Támadás esetén például magunkra húzhatunk ellenségeket, akár a játékostársaink elől is. Terület felfedezésénél húzunk a "dungeon" pakliból, azaz találtunk valami tárgyat, vagy bekövetkezhet valami pozitív vagy negatív esemény. Egyes akciókkal pedig az ellenfeleinket is kimerített állapotba tehetjük, így azok miatt nem kell kockával dobni és a szörnyfázisban sem fognak minket sebezni. 

Azonban az akciókban csak azokat lehet használni, amik nincsenek "kimerítve", azaz amiket még nem használtunk az utolsó frissítés óta. Karakterenként eltérő az is, hogy melyik akciója végén állíthatja az összes akcióját frissített állapotba.

Mint korábban említettem a kockák és a szerencse nagy szerepet kap a Warhammer Questben. Minden akciónál jelezve van, hogy hány fehér kockával dobhatunk, és az éppen rajtunk lógó ellenfelek számától pedig az, hogy hány feketével.
A fehér kockákon a keresztbetett kalapácsok jelzik a sikert. Ezek lehetnek magukban vagy pajzzsal is felszerelve. A siker jelzi, hogy mennyit tudunk egy ellenfélen sebezni, a területből mennyit tudunk felfedezni, mennyit gyógyulhatunk, vagy mennyi támogatást adhatunk bajtársainknak. Van egy speciális kockaérték is, ami 1 sikert jelent, de utána a kocka újradobható. Ha megint ez az érték jön ki, akkor megint újra lehet dobni. A pajzs azt jelzi, hogy az ellenfél sebzéséből mennyit sikerült felfognunk.

A fekete a kocka nem a barátunk. Az üres oldal az egyedüli jó érték, ahol nem történik velünk semmi. A sebzés értéknél mindig annyi életet veszítünk, amennyi az ellenfél sebzés értéke. Pl. ha két aktív ellenfelünk van, ahol az egyik sebzésértéke 1, míg a másiké 2, és a 2 ellenfél-kockával 1-1db sebzést dobtunk, akkor összesen 3 értéket sebesülnénk. Ami sebesülés értéket persze a fehér kockákkal dobott pajzsokkal csökkenthetünk. Az ellenfél-kockának is van egy speciális oldala, ahol a nemezis értéket lehet kidobni. Ennek hatását, mindig a nemezisünk (aktuális kalandhoz tartozó főellenfelünk) lapján olvashatunk.

Vélemény

A Warhammer Quest: The Adventure Card Game nem egy túl bonyolult társasjáték. Van témája, de a történet azért nem túl erős. A fő hangsúly a területek felderítésén van úgy, hogy közben folyamatosan küzdünk a ránk zúduló ellenfelek hadával. Az akcióink
megfelelő kiválasztásával, és a társaink megfelelő támogatásával lehetőségünk van stratégiákat alkotni. A tervezhető dolgokat tovább segíthetik még a különböző felszerelések vagy tárgy kártyák is. Ugyanakkor nagyon sok minden múlik a kockadobásokon, azaz a szerencse szerepét sem modanám elhanyagolhatónak.
Olyan játékosoknak nem igazán ajánlanám, akik szeretnek sok körre előre gondolkodni, mivel elég sok véletlen tényező van a játékban. A téma miatt család számára sem igazán ajánlott, de igazából ez ízlés dolga...
Én úgy gondolom, hogy a kis doboz kellő kikapcsolódási és szórakoztatási értékkel bír. Sajnos mára nem gyártják, de talán használtan be lehet szerezni valamilyen adok-veszek csoportból, vagy még mindig nagyobb esély van megvenni újonnan a ráncfelvarrott, áttematizált verziót a Heroes of Terrinoth-ot. 

2020/07/06

Az idei Star Wars könyv-trojka

Megint olvastam, sőt 3 könyv végére is értem. A Star Wars világ megújulása az új trilógiával egy kicsit borította korábbi történelmet. Thrawn admirális lényegében kukázódott, ha nem vesszük ide a kisebb, tévés megjelenéseit, ezért a filmek közti összekapcsoló történeteket is újra kellett írni.

Ennek tudatában kezdtem neki a James S. A. Corey (a Daniel Abraham és Ty Franck szerzőpáros) neve jelezte Tolvajbecsület című könyvnek. Aztán jött az első csalódás. A történet még az Egy új remény után és A birodalom visszavág közötti időszakban játszódik.
A lázadó hősök éppen a Yavin IV-nél történt emlékezetes ütközet után vannak. Han Solo valamiért még nem hagyta el a felkelőket, hanem bevállal egy újabb rizikós melót. Ki kell csempésznie egy lázadó kémet gyakorlatilag a birodalom szívéből. Természetesen ott újabb veszélyesebb helyzet alakul ki, de igazából nincs miért aggódni. Legalábbis a Star Wars világ főbb szereplői miatt egyáltalán nem kell, hiszen tudjuk, hogy éppen és egészségesen átvészelik A birodalom visszavágig terjedő időszakot. A mellékszereplők életben maradásáért pedig annyira nem lelkesedtem. Maga a történet nem volt rossz, de a könyv második felére mintha elfogyott volna a lendület és az ötlet is. Kicsit azt éreztem, hogy nem az írói lelkesdés és sziporka viszi előre a könyvet és mintha csak egy Hanról Solo (szóvicc!!!) novella lett volna kibővítve. Azonban a 3 könyv közül talán mégis ez tetszett a legjobban.
A történet végére egy kicsit nagyobb szerepet kapott Leia, és megjelent teljesen feleslegesen Luke is. Érezhetően nem nagyon tudott vele kezdeni semmit az író.

A következő könyv Martha Wells Pengeélen című írása volt. Van egy olyan érzésem, mintha amerikában egy kicsit túlzásba vinnék az egyenjogúsági kérdéseket, mert a történet főbb, "nem-játékos-karakterei" kivétel nélkül nők voltak. Han Solo mintha valami feminista szarviharba került volna és próbált volna okos lenni. Leiát sikerült erősen túlírni, míg a történet egyéb, de fontosnak szánt női szereplői egy kicsit fakószürkék maradtak. Még annak ellenére is a központi bonyodalmaka ők okozták. Han Solo most is saját maga volt. Bár egy kicsit unalmas volt annak tekintetében, hogy megintcsak nem volt miért izgulni. Sajnálatos módon ez a történet még kevesebbet adott hozzá a Star Wars univerzumhoz.

Ezek után már minden-mindegy alapon nekiláttam Dean Alan Foster Erőpróba írását. Ez talán nem kellett volna... Ritka borzasztó egy írás.
Dean Alan Foster volt az 1977-es Csillagok háborúja film (Egy új remény) szellemírója is. A könyvön ugyanis George Lucas van megjelenítve, mint író, de gyakorlatilag nem ő írta. Az Erőpróba olyan célzattal íródott, ha a film nem lenne sikeres, akkor ez lehetett volna az alacsony költségvetésű folytatása. Sajnos, ez teljesen érződött is. Utólag belegondolva kicsit olyan volt, mint A jedi visszatér után készült ewokos filmek.
Leia és Luke egy fontos tárgyalásra mentek a Mimban világára, de menet közben beütött egy kis probléma. Az Y-szárnyúban utazó Leia és C-3PO már erős intő jel volt, de ugye az erős sodrású folyó nem jelent minden esetben a végén vízesést. Niagarát pedig pláne nem...
A történet még bőven A birodalom visszavág kitalálása előtt íródott, vagyis inkább helyette. Egy alacsony költségvetésű helyszínen, egy mocsaras bolygón, ahol Luke találkozott egy erőérzékeny, idősebb személlyel. Nem Yodával, de még csak nem is jedivel. Ugyanakkor azért kicsit érződik A birodalom visszavág alapja. Ebből a történetből azonban teljesen kimaradt mindenféle űrharc, vagy nagyobb ütközet. Nincs benne Han Solo és Csubakka sem.
Luke és Leia, mint valami ostobácska szerelmespár próbál egyről a kettőre jutni, a maguk erősen egydimenziós karakterábrázolásukban. A történet kapcsán sokszor nem tudtam, hogy inkább sírni kellene-e vagy a könyvet sarokba vágni... Azonban hősiesen végigküzdöttem magam rajta, ezért nem maradtam el a Vaderes jelentről sem...

Őszintén azt tudom tanácsolni, hogy az Erőpróbát ne olvassa el senki! Esetleg csak a Holiday Special-t már látó veteránok. Ugyanakkor a másik két könyv egészen olvasható, mégha nem is világmegváltó.  A Tolvajbecsületet ugyanakkor jobban ajánlom, mint a másikat.