2011/02/26

Kac kac kukac (Pickomino)

A Kac kac kukac egy zseniális partijáték. Talán nem is a zseniális rá a jó szó, mert csupán a maga egyszerűségével tarol, mint a jól kigondolt szabályrendszerével. Ez a társasjáték igazából bemelegítésnek vagy levezetésnek ideális, valamint esetlegesen hangulatjavítónak. Lássuk miről is van szó...

A http://www.boardgamegeek.com/ oldalon nincsen valami előkelő helyen, de ez nem is baj. Ha úgy gondoljuk, hogy megvesszük a játékot 3000Ft körüli áron, akkor talán csalódással nézünk - az amúgy is kicsi - dobozba, hogy csak 16 dominó és 8 dobókocka van benne a játékszabályon kívül. Ez egyszerűen vérlázítóan nagy szemtelenség... Valamelyik blogban olvastam is, hogy ezen játék megálmodója, a híres Reiner Kniza (ki sok-sok nagyszerű társasjáték kitalálója) igazából már minden apró ötlete után dobozos megrendelést kap a kiadóktól. Szemtelen egy lehúzás a dolog, ezért úgy döntöttünk, hogy Évivel csinálunk egy "print & play" verziót... Ahol igazából nem is volt nyomtatás, hanem Évi egyszerűen kivágta dekorgumiból a dominókat, majd megrajzolta rá a szükséges számokat és kukacokat, én pedig vettem néhány dobókockát. Így pár száz forintból lett egy remek kis tárasjátékunk, amiről csak egyetlen képet tudok beszúrni, de azt hiszem, hogy ez is bőven elég.


Most pedig néhány szó a szabályokról. A játékot 2-7 játékos játszhatja, aki már nagyjából 40-ig el tud számolni. Ugyanakkor 36-ig is bőven elégséges... :) Miután szám szerint növekedő sorrendben leraktuk a dominókat és kitaláltuk, hogy ki kezdi a dobásokat már el is lehet kezdeni a játékot.

Az első kockadobás után válasszunk a 8 dobókockából azokat az egyforma számokat tartalmazóakat, amelyek nekünk szimpatikusak (mondjuk három darab 5-öst, vagy négy darab négyes), majd dobjuk addig, amíg annyi nem lesz, hogy számunkra egy szimpatikus kukacdominót ki nem választhatunk középről. Két fontos lényeg van:

1. 5 pontot érő kukacot (vagy a mi esetünkben hatos dobást) valamelyik dobássorozatban ki kell dobnunk, vagy nem ér semmit a kidobott pontmennyiség, és nem vehetünk el egyetlen dominót sem.
2. Ugyanolyan számú kockákat már nem vehetünk ki a dobottak közül. Tehát, ha elvettük a 4-eseket és 2-eseket, akkor már csak 1, 3, 5, kukac (6) értékű kockákat vehetünk el.

Nem fogok senki sem untatni a részletes játékszabállyal, ezért akit érdekel a dolog az a http://www.gemklub.hu/jatek/470/kac_kac_kukac oldalon szerezheti be, vagy pedig az http://tarsasoznijo.blog.hu/2009/01/22/kac_kac_kukac oldalon olvashat róla bővebben.

Összefoglalva a Kac kac kukac egy remek "minijáték", amit minden korosztálynak bátran ajánlok. És nem csak azért, mert könnyen megtanulható, hanem azért is, mert van lehetőség benne, hogy a játékostársakkal genyózzunk...

Scott Pilgrim a világ ellen (Scott Pilgrim vs. the world)

Sajnos az utóbb években eléggé visszaszorultak a film és sorozatnézési lehetőségeim, ezért elég nagy lemaradásban vagyok, amit talán soha nem is fogok behozni.

A címben szereplő filmtől tartottam egy kicsit, mert igazából olyanok sztárolták, akik még a tinikorosztályhoz vannak közel és szeretik a gitárpengetős zenéket. Sajnos ezért majdnem azt gondoltam erről a mozgóképes alkotásról, hogy valamitinivígjáték szerűség. Nos, talán az is, de egész elviselhető... persze csak akkor, ha fogékony vagy a baromságokra. Mert baromságokból a Scott Pilgrim a világ ellen nagyon jól áll.

A címszereplő és egyben főszereplő srác, ha nem is a világ vesztese, de azért túl jól sem érzi magát. A búfelejtőnek megszerzett 17 éves ázsiai barátnőjéről már az elején sejthető, hogy nem lesz túl sokáig a srác kedvese. Így is lesz, a városban feltűnik AZ új lány, akiben hősünk rögtön szerelmes lesz. Az ázsia csajjal való elég harmonikus románcból inkább szenvedés lesz... Scott Pilgrim pedig megkapja keresztjét, a gonosz ex-ek ligáját.

Az első összecsapásnál elgurul a gyógyszer, és onnantól érezhetjük, hogy ez is egy képregényfilm, csak nem a megszokott, komolykodó hangvételben. A könnyedtsége miatt talán nem is érezzük gagyinak az egymás után következő, pörgő képsorokat, és feszengés nélkül tudjuk élvezni, mosollyal az arcunkon a történéseket.

A Scott Pilgrim a világ ellen szerintem nem egy jó film, de arra bőven elég jó, hogy kikapcsoljon egy jó másfél- vagy kétórára. Persze az idiotizmusra egy kicsit fogékonynak kell lenni.

2011/02/17

Öncélú szpem

Mivel a múlt héten besz.rt a digitális fényképezőképünk, ezért az a minimum, hogy minden látogatómat az ebben a bejegyzében megosztott linkre való kattintásra buzdítsak. Bocs érte, de ez van. LINK

2011/02/13

Néhány aktuális gondolat az ELMŰ-kapcsán

Délután szunyókálásom után megtekintettem a Google Readerem-et, amiben láttam, hogy a villanyóra blog megint hozott egy friss bejegyzést. Különösebb hozzáfűznivalóm nincsen az írásához, mert a Kossuth Rádióban lévő reggeli ELMŰ-s félóra bizonyára nagy mértékben javított az állami rádió EBITDA-ján. Az egyedüli furcsaság az egészben talán az, hogy áldozatot is hagytak megszólaltatni, aki meglehetősen összeszedetten beszélt.

Az tény, hogy vannak, akik tényleg lopni akarják és lopják az áramot, de nem kellene bűnösnek bélyegezni, akinek tönkrement a villanyórája. Aki bűnös az valóban megérdemli, hogy viselje a következményeit!

A riport kapcsán a legnagyobb fájdalmaim:
1. Härtlein Károly szerepe az egészben. Nem értem, hogy egy viszonylag szép pályafutást miért kell azzal tönkretenni, hogy saját magából bazári majmot csinálva rögtön bepucsít az ELMŰ által felkínált pénzre. Nem kizárt, hogy őt is megvezették. Legyen így vagy úgy nagyon sokan rontott a renoméján. Kiérdemelte, hogy ezek után majd csak HK-59-es droidként hivatkozzak rá. HK-47-et ugye mindenki ismeri?

2. Imrei Józsefné... Nem tudom, hogy igazságügyi szakértőként miért vállal szerepet egy ilyen beszélgetésben. Talán azért, mert a műsorban Norbertként szólítja Boross urat, és talán azért mert jó viszonyban vannak egymással. Ami miatt írom most ezt a bejegyzést azt csak saját magának köszönheti a hölgy, ugyanis a következőket íratta az AKontroll.hu-s konferencia kapcsán: "A rendezvényt követően Imrei Józsefné írásban közölte azon sérelmét a szervezőnél, miszerint a beszélgetésen elhangzott segítőkész előadásokat - köztük a sajátját is - számára ismeretlen blogíró jórészt elferdített értelemben tette közzé, amely ellen védekezni csak a további beszélgetésektől való távolmaradással lehet."

Ehhez a következőket tudnám hozzáfűzni:
a, A konferenciáról van hanganyagom, amit bármikor visszahallgathatok.
b, A közönség soraiból miért mondták az, hogy "őt küldte az ELMŰ" a konferenciára?
c, Miért rohant el olyan hirtelen, amikor érdemi kérdéseket kapott a Társadalmi Unió ügyvédjétől? (Az már csak másik kérdés, hogy miért viselkedett vele bunkón.)
d, Miért furcsálja, hogy egy saját vélemény jelenik meg egy blogírótól? Talán azért, mert más médiákban kontrollhatja, hogy mi jelenjen meg?
e, Az említett beszélgetésen valóban voltak segítőkész előadások, és az is tény, hogy neki is voltak segítőnek tűnő mondatai, de összességében olyan kép alakult ki, mintha a túloldalon lenne. Ez mostani rádióbeszélgetés is csak ezt támasztja alá.
f, Ismeretlen blogíró lennék? :)
g, A jövőben nyugodtan maradjon távol, ha akkor legközelebb a bizonyítékértű videót megtekinthetjük.

Szomorú vagyok, hogy egy elismert fizikus és egy újabb igazságügyi szakértő esett el a sötét oldalnak. De bizonyára van az a pénz, amire én is elcsábulnék...

2011/02/09

Stephen King - A setét torony 3. rész - Puszta földek

Egyszerűen hihetetlen, amit Stephen King mester művel ezzel a sorozatával. Megmondom őszintén, hogy korábban nem nagyon voltam rajongói könyveinek (annak ellenére, hogy számosat elolvastam belőlük a múltban), de most egyszerűen le kell borulnom írói nagysága előtt.


Nem meglepő, de a Puszta földek története ott folytatódik, ahol A hármak elhivatása befejeződött. Roland két társát a harcossá vezető úton tereli, és meglepően jól. Annyira, hogy az első nagyobb ellenfelükkel, egy gépmedvével már ők végeznek. Rájönnek, hogy a Belső-világban most különösnek tűnő lény igazából egy őrző, ami a Setét toronyhoz vezető tizenkét sugár egyik végét vigyázta.

Ahogy hőseink haladnak a sugár mentén Rolandnak egyre nagyobb gondja akad a Jake-et illető paradoxonnal. Nem tudja elfogadni, hogy egyszerre élhet és halhat, hiszen mikor Jack Mortban volt, akkor sikerült megmentenie, így nem kerülhetett át az ő világába. A kisfiú is hasonló problémával küzd, ezért idővel átjárót keres a másik világba. A Roland vezette ka-tet hamarosan ki is egész Jake-el és később egy szőrmókussal.

Stephen King könyvsorozatának nagyszerűsége abban rejlik, hogy egyetlen regényfolyamban képes egymástól nagyon eltérő és valószínűtlen helyszíneket megjeleníteni. A Puszta földekben mikor Lud városában bolyonganak, akkor valahogy önkéntelenül is a Menekülés New Yorkból című film jut az eszembe, csak sokkal primitívebb emberekkel. Az őrült városban őrült dolgok történnek, mire ráakadnak egy új állomást jelentő vasútállomásra.

Az egyik legdurvább dolog, ahogy a karakterek formálódnak. Roland a kímeletlen gyilkológép és harcos kezd emberibbé válni. Miközben Susannah megtalálja igazi önmagát, Eddie is kezd egy picit megkomolyodni. Hármuk között elég erős kötelék alakul ki, érezhető, hogy olyanok mind egy család. És az egész még családisabbá válik a kisfiúval és a kutyával... izé, szőrmókussal.

Azt kell mondanom, ahogy haladok a regényfolyamban egyre zseniálisabb az egész. Tény, hogy ehhez szükséges Stephen King őrült személye és cselekménybonyolítása. Szerencsére a rettegést kiváltó műveihez képest ez sokkal jobban érthető és sokkal jobban szerethető is.

2011/02/08

Az út (The road)

Vajon mi fog történni világunkkal, ha egyszer olyan sorscsapás következik be, aminek nyomán eltűnik az elektromosság a világunkból? Valami hasonlóra keresi a választ Az út című film, amely az azonos című könyv alapján készült.

Furcsa volt Viggo Mortensent egy kvázi hajléktalan szerepében bolyongani, de azt kell mondanom, hogy nagyon jól illeszkedett a komor, szürke és nyomasztó környezetbe. Mondjuk szerintem ez nem volt annyira nehéz, és talán bárki nagyon jól beleillett volna a környezetbe. Ugyanis a film szürke látványvilága és a sok kosz még Steven Segalra is olyan maszkot rakott volna, mely eltüntette volna ezer arcát. Persze ezzel egyáltalán nem a szereplők érdemeit szeretném kisebbíteni, mert ők végeredményben teljesen rendben voltak.


A történet szerint a világot valami nagyon súlyos csapás éri, ami miatt megszűnik az energiaellátás, majd hanyatlásnak indul minden. Sajnos több magyarázatot nem kapunk a miértékre, mert a film szempontjából nem ez a fontos. Az igazi katasztrófa csak később következik be...

A történet előrehaladtával néhány visszaemlékezésből láthatjuk a hanyatlást, a család széthullását. Elég szívszorító míg apa és fia együtt vándorolnak - általában a semmi közepén -, miközben szinte mindenhol csend és hullaszag. A világ tényleg olyan, hogy nem szabad bízni senkiben. Már csak azért sem, mert az élelmiszerkészletek annyira elapadtak, hogy néhányan emberevésre fanyalodtak.

Mint korábban említettem a film elég szívszorító, mert közben belegondulunk, hogy velünk mi lenne hasonló helyzetben. Mi mit csinálnánk? Meg tudnánk őrizni a végsőkig emberségünket vagy elállatosodnánk? Feladnánk a reménytelennek tűnő küzdelmet, vagy mennénk makacsul előre, hátha egyszer megoldódik minden? Az életben maradás elég sok borzalmat szül... A filmben lehet látni, hogy egyesek mennyire lealjasodnak és milyen ocsmányságokat hajtanak végre. (Csak zárójelben jegyzem meg, azért annak örülök, hogy nem valami zombis marhulás lett Az útból.)

Az út - szerintem - nem egy szerethető film, a megtekintéséhez erős gyomor kell, ezért sem merem mindenkinek ajánlani. Nem csak a néhány igazán véres és megrázó jelenet miatt, hanem egy lehetséges posztapokaliptikus jővő képe által okozott sokk miatt is.

2011/02/06

Csak néhány kép

Nem vagyunk fényképész nagymesterek, de én most mégis néhány képet szeretnék megosztani.
Annamária éppen vicceskedik

Márton komolykodik

Márton is tud vicceskedni

Annamária maci formájú kötés villant köldöksérvműtétjét követően

Vacsorakészítők

Annamária elaludt a székemben

Isznak és kulturáltan szórakoznak

Anne McCaffrey - Pegazus nyergében

Évi rövid vaterázásának eredményeképpen kemény 300Ft körüli összegből sikerült beszerezni Anne McCaffrey - Pegazus nyergében című könyvét. A vékony kötetet úgy gondoltam, hogy hamar el fogom olvasni és nem fogok vele sokáig tökölni. Nem igazán így történt. Néhány hónapig eltartott, amire az utolsó lap végére értem.


A Pegazus nyergében egy három kötetből álló sorozat első része, amit 1973-ban írt meg Anne McCafrey. A wikipedia ide vonatkozó oldala alapján a második rész 1990-ben, a harmadik 2000-ben készült el. Én azt hiszem, hogy a folytatásokat már nem fogom elolvasni, még akkor sem, ha már azóta az írónő mögött tekintélyes pálya és elismert munkásság van.

A könyv eleje egész jól indult, a bevezetés elég hangulatosra sikerült, ami után elég bizakodó lettem. Sajnos a folytatás már elég nyögvenyelősen alakult. Nem hiszem, hogy a fordításban lett volt a probléma, mivel az egész írás szerkezete nagyon csapongó lett. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha többször hangulati és alkotási válságban lett volna, de erőlködött, hogy befejezze ezt a könyvet.
A Tehetség sorozat első kötete nagyjából arról szólt, hogy néhány különleges képességgel megáldott személy tudományosan is ki tudta mutatni, hogy ők valóban mások és nem holmi sarlatánok. Miután sikerült létrehozni a saját központjukat, rájuk vonatkozó törvényeket elfogadtatni, de ez nem jelentette azt, hogy mindenki megbékélt volna velük. Mivel társadalmilag nem voltak mindenhol kívánatosak, ezért előfordult, hogy megpróbálták titkolni adottságukat.

A könyv gyakorlatilag az elfogadásról szóló harcról szól, de sajnálatos módon túlságosan csapongó. Vannak benne nagyon jó jelenetek, de ugyanakkor az őket összekötő habarcs nagyon hiányzik. A folytatások már elképzelhető, hogy jobbra sikerültek, de mint korábban is említettem valahogy nem érzek késztetést rájuk. Így is van még mit olvasnom...