2019/05/27

Trónok harca, azaz valami véget ért...

Utolsó főiskolás éveimben ajánlotta és adta kölcsön egy kedves barátom a Jég és tűz dala fantasy sorozat első három kötetét. Előzetesen elmondta, hogy ez egy másfajta fantasy, amiket olvasni szoktunk. Nem nagyon van benne mágia, furcsa szörnyek, harcok sem igazán, hanem afféle politikai csatározás zajlik. Valamint tele lesz meglepetéssel...

Azt is elmondta a barátom, hogyha túl vagyok az első száz oldalon, akkor onnantól már valószínűleg nem nagyon akarom letenni a könyvet. Ráérzek majd az író (és a fordító) stílusára, és onnantól már jobban fog folyni az események áradata. Még úgyis, hogy sokáig nem leszek tisztában ki kicsoda, és ki kivel van... nos, ez utóbbi persze mindig változik.

Az első három könyvet viszonylag gyorsan elolvastam. Aztán beszereztem a negyediket is angolul. Ez sem tartott túl sokáig, és ezt követően bőven volt lehetőségem innen-onnan információmorzsákat szerezni. Ekkora megtudtam, hogy az író - George R. R. Martin (vagy szerintem csak "grr Martin") - korábban a film/sorozatiparban is tevékenykedett és azért kezdett írni, mert ott jobban ki tud teljesedni, nincsen megkötések és bármi megtörténhet. Nem kell amiatt aggódni, hogy valaki határozottabban belenyúl a történetbe, vagy éppen elvárásoknak kell megfelelnie.

Azóta persze sokat változott a világ. Az internet egyre szélesebb rétegeket elért, ezért jobban eljutott hozzá az elvárások visszhangja. Ráadásul meglepő módon felkeresték az HBO-tól, hogy tévéképernyőre vinnék azt, amit ő egyáltalán oda szánt. Ekkor szinte eldobtam az agyam... Sorozatos fórumokon párszor megemlítettem, hogy milyen jó lenne, ha a Jég és tűz dala megvalósulhatna, mert biztos földbe döngölne minden mást. persze ez csak egy álom volt... ami valósággá vált.

Ugyanakkor elkezdtem aggódni is. Mi lesz így a könyvsorozattal? Martin írási tempója érezhetően belassult. Ezt részben köszönhette a mégis kialakult elvárásoknak, a növekvő népszerűségének, amit majd csak tetézett, hogy a sorozat első évadjaiban is tevékenyebben részt vett. Afféle írói válság is kialakulhatott nála, mivel érezhetően (feleslegesen?) dagadt a történet és a világ. Egyre több szál került be, sőt még ellenkező nézőpontból is láthattunk eseményeket. 2011-ben azonban csak készen lett az ötödik könyvvel is... azóta pedig semmi. Még két könyvet várunk, már akik még várják, hogy a szakállas mester milyen befejezést talált ki. Mert elméletileg el is fog majd térni a sorozatos változattól, meg nem is. Reméljük, hogy sem az öreg, sem pedig a DOS-os számítógépe nem mondja be az unalmast...

Igazából a sorozat kapcsán vettem magam elé a billentyűzetet. A képi megvalósítás nagyon sokáig elég pontosan követte a könyves változatot. Persze a nézőpontbeliséget már a kezdetektől nem tudta visszaadni, de ez várható is volt. Az alkotók persze igyekeztek és azt egész jól csinálták. És szerintem nem csak a kezdetén, hanem a végén is. Én a sorozat középső szakaszában éreztem, hogy egy kicsit leült a dolog. De ez valamennyire összefügg azzal is, hogy a könyvsorozat is egy kicsit megrekedt. Aztán eljutottunk arra a pontra is, amikor már nem csak az egyszerűsítés lépett be, hanem teljesen új dolgok is. Mikor a mozgógép lehagyta a könyvet.

Egy tévésorozatnál nem lehet éveket várakozni a következő évadokra. Nem tudni, hogy ez az utolsó, közel 2 éves szünet vajon annak is szólt-e, hogy GRR Martin közben kiad egy újabb könyvet. Az öreg persze kiadott egy újabb kötetet, de nem azt, amire a rajongók vártak... és persze több egyéb dolog is érkezett tőle de a várt vonulatban nem történt semmi előrelépés. Pedig milyen jó is lett volna egy újabb 800-1200 oldalas tégla, tele intrikákkal és sárkányokkal.

Érdekes módon idén a tévésorozat hozta el a zárást a történetnek. Erre ugyan lehetett számítani már a mozgóképes sorozat elkezdésének idején is, de azért sokunkban élt a remény, hogy a könyv mindvégig előrébb lesz. Az HBO-nak dolgozó csapat lényegi magja ugyan megkapta az iránymutatást Martintól a végkifejletet illetően, de vajon tényleg ilyen véget szánt-e a dolognak a mester? Reméljük, hogy éveken belül majd ezt is megtudhatjuk.

Amit viszont tudunk, hogy a sorozatos "út" végére értünk. Tudom, hogy nem lehetett minden igényt kielégíteni, és hogy ez nem akart boldog véggel befejeződő mese lenni. Ezt már menet közben megtudhattuk, hogy látszólag könnyű kézzel és szívvel írt ki a szerző olyan karaktereket, akik a tökéletes befejezésig juthattak volna. De mint tudjuk nem az út vége a lényeg, hanem az odáig vezető út. A lényeg, hogy mennyire sikerült jól és tartalmasan szórakozni, amíg a történet végéhez nem értünk. Persze nem lehet mindenki teljesen elégedett, de én majdnem az vagyok Örülök, hogy az HBO bevállalta a dolgot és végig is vitte.

Remélhetőleg a vállalkozásuk új utat is nyitott, és a közeljövőben lesznek olyan fantasy sorozatok, amik nem hagynak űrt a Trónok harca után. Nem tudom, hogy mit sikerül majd kihozni a hamarosan induló Az idő kereke sorozatból, de remélem, hogy az is kellően szórakoztató lesz. Én ugyan megragadtam egy kicsit az olvasásban, de talán majd újabb lendületet veszek.
Ugyanakkor megteremtődött a remény, hogy érkezhet még más remek fantasy is a tévék képernyőjére. Akár Joe Abercrombi, vagy Mark Lawrence által könyvei alapján...

Levezetésnek pedig hallgassunk sok Ramin Djawadi szerzeményt. Ne csak a főcímdalt, a The Rains of Castamere-t, a Light of the Seven-t, hanem mindent...

2019/05/15

Dominant Species

Sokszor át szoktam böngészni a BoardGameGeek-en az aktuális ranglistát, hogy az elsők között van-e olyan játék, amit valamikor érdemes lenne majd kipróbálni (esetleg beszerezni). Egy ilyen átnézés során került elém a Dominant Species is, amit néhány éve majdnem ki is próbáltam. Akkor sajnáltam, hogy nem jött össze, de az elmúlt hónapokban mégis lehetőségem lett a kipróbálására. 

A megjelenés 

A különféle képeket elnézve rögtön látszódott a játékról, hogy ez bizony egy erős, nehéz euró játék, ahol sokat kell majd gondolkodni és nem a kaland viszi előre a játékmenetet. Az egyszerű játéktáblán fából készült kockák, hengerek és a kúpok jelennek meg különböző színekben, amit egy játékot nem ismerő személy akár káoszként is jellemezhet. Annak ellenére, hogy erről szó sincsen, azért mégsem olyan könnyű áttekinteni a terepet és többször át kell nézni a játék folyamán, hogy minden kúp jó helyen van-e, illetve van-e létjogosultsága egy adott mezőn a fajainknak.
Ha már mezők... A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Földet jelképező játéktáblára, a kezdeti kiinduló állapotot követően, a játékosok további élőhelytípusokat (szavanna, sivatag, hegyvidék, mocsár, stb.)  jelentő hatszögletű mező lapkákat helyeznek fel. Aztán ezeken támad majd a jeges tundra, kisebb hatszögletű lapkák formájában, részben elfedve az alattuk lévő területeket.
Fontos még megemlíteni a "dominancia kártyákat" is, amelyek felhasználása feltétlenül szükséges a játék végének kiváltásához. 

A játék
A Dominant Speciest 2-6 játékos játszhatja, de igazából a nagyobb játékosszámokkal csillantja meg igazán, hogy mire képes. Ezért is van olyan variáns, hogy 2-3 játékos esetén a játékosok egyenként 3-2 fajt vigyenek egyszerre. Csak azt nem tudom, hogy ezt igazából ki látja át rendesen...
Túl sok kocka...
A játékban 6 faj közül választhatunk. A tápláléklánc sorrendjében a következő fajokat képviselhetjük: emlősök, hüllők, madarak, kétéltűek, pókok vagy rovarok. A választott fajaink jelzőihez kapunk még egy saját állattáblát, ami egyben segédlet is, hogy milyen akciók vannak. Az állattábla tetején vannak a kezdő "elemeink", azaz azok a tényezők, amik mellett életképes a saját fajunk. Csak olyan helyen maradnak meg a saját fajunk egyedei, ahol az állattáblánkon is megtalálható elemek vannak.
A játéktábla jobb oldalán található meg az akciótábla, ami mutatja, hogy milyen akciókat és milyen sorrendben hajthatunk majd végre. A tervezés fázisban ide helyezzük le az akcióbábujainkat, majd a végrehajtás fázis során innen vesszük le, jelezve, hogy végrehajtottuk az adott akciót. Ezen két fázist mindig a visszaállítás követi, amikor ellenőrzésre kerül, hogy haltak-e ki fajok, kinél van a legtöbb faj a tundra lapokon, és az akciótábla is mindig átalakul egy kicsit.
A játék motorját a különféle akciók jelentik. Ezekből van rengeteg, és ezért nem is akarok mindenre részletesen kitérni.

A kezdeményezés akcióval előrébb kerültünk a körsorrendben. Majd ezt követően választhatunk majd egy újabb akciót. 
Az alkalmazkodás akcióval újabb elemeket szerezhetünk fajunk számára, így az több helyen is életképes marad.  A visszafejlődés akcióval elemeket menthetünk meg a játéktáblánkról. Ha ezt nem tesszük, akkor csúfos fajpusztulás következhet be.
A bőség  akcióval elemeket tehetünk a Földet jelentő hatszögletű lapkák egyik sarkára, ezzel is jelezve, hogy azon a területen az adott elem képességgel bíró elemek majd meg tudnak élni.
A pusztaság igencsak nagy vérengzést tud okozni. Ugyanis, ha innen nem mentünk meg elemeket, akkor azok minden tundra lapka melletti elemet eltávolítanak. Az ezt követő kimerülés során mi dönthetünk, hogy honnan veszünk le elemet a Földről.
Az eljegesedéssel a tundra területét növeljük.
A sokasodással fajaink számat növelhetjük olyan területeken, amikhez adott elemet választottunk. 
A felfedezéssel újabb lapkák kerülnek a Földre.
vándorlással fajainkat mozgathatjuk.
A versengés során az ellenfeleink fajait vehetjük le egy olyan tereptípusról, amin a saját fajaink egyedei is megtalálhatóak.
Rengeteg akciólehetőség
Végül a dominancia következik, azaz megnézhetjük, hogy egy adott tereptípuson kinek van a legtöbb faja és azok után pontokat kaphatunk. Ezt követően, ha van domináns faj az adott lapkán, akkor neki húznia kell egy dominanciakártyát, és annak a hatását végre is kell hajtania.

Ennél azért jóval több minden van, amikre a segédletekből egészen jól lehet támaszkodni. A Dominant Speciesben nagyon sok mindenre figyelni kell, hogy mit mikorra időzítsünk, hogy milyen problémák jöhetnek elő a következő körökben, stb. A dominancia kártyákra már a kezdetektől fogva kiemelt figyelmet kell fordítani. Ezek rengeteg negatív hatást hordoznak magukkal, de kevés jót is. Ezek döntően befolyásolhatják majd a végeredményt.

A vélemény
Ahogy előzetesen sejthető volt ez nem egy könnyed szórakozást igénylő játék. Nagyon igényli, hogy fejben ott legyünk, tudjunk előre gondolkodni, és lássuk tetteink várható következményét. A figyelmünknek egy pillanatra sem szabad lankadnia, mert akkor kész a baj.
Az ember nem lehet elég türelmes, miközben
a játékpartnerek gondolkodnak
Azt kell mondanom, hogy én nagyon kellemesen csalódtam ebben a játékban. Külsőre nem látszik rajta, de nagyon jól illeszkedik a téma a mechanikához, és egyáltalán nem olyan száraz, hogy az legyen az érzése a játékosoknak, hogy csak fakockákat pakolgat.
Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a Dominant Species nem rövid, egy laza 3 órával nyugodtan számolhatunk, ami tovább növekedhet, ha szeretünk gondolkodni. Gondolkodás viszont lesz bőven, a rengeteg akciólehetőség és a várható következmények ezeket mind magukban hordozzák. Az első néhány játék során többször is át kell nézni, hogy melyik akció mire is jó pontosan, és hogy mit veszíthetünk, ha valamire nem figyelünk. 
Ezek fényében igazából csak olyanoknak merem tiszta szívvel javasolni, akik nem riadnak vissza egy hosszabb, sok gondolkodást igénylő játéktól. Valamint ez tényleg egy olyan játék, amit inkább nagyobb társasággal játszunk, mint csak kettesben.
(A BGG-n elég sok magyar nyelvű anyag található a játékhoz, aminek köszönhetően nem kell megijedni, hogy magyar nyelven nem kapható a játék.)

Szerk.: A bejegyzésemből kimaradt, hogy a játék nagyon-nagyon konfrontatív. Ez annyiban nem is meglepő, hogy a játék kiadója (GMT Games) nagy szeretettel ad ki wargame-eket, vagy harci stratégiákat. Ez nem afféle békés, párhuzamos pasziánsz, hanem elkeseredett harc a győzelemért, ahol bizony keresztül kell húzni az ellenfelek számítását. Ehhez több módszert is be lehet vetni az elemek elpusztításától kezdve, a tundrásításon át, egészen a dominancia kártyák használatával. A játék agresszív mivoltára már az elején hívjuk fel a játékostársak figyelmét, nehogy nagy sértődés legyen a vége!