2021/06/02

Laserox inzertek

Sajnos a böhöm dobozos Gloomhaven (Homályrév) nem nagyon akar asztalra kerülni. Ennek az egyik fő oka a hosszadalmas ki- és bepakolási procedúra (míg a másik, hogy egyelőre nincsen rá érdeklődő társaságom). A különféle FB csoportokat olvasva arra a következtetésre jutottam, hogy segítséget jelenthet, ha megfelelő dobozbelsőre cserélem a gyárit. Ezzel két legyet ütve egy csapásra, mert nem csak az előkészülési és elpakolási idő fog majd lecsökkenni, hanem a játék közben összetevők kezelése is egyszerűsödik majd.




A Folded Space megoldásai korábban beváltak (A Mars terraformálása, SW: Lázadás, Lords of Waterdeep) praktikus rendszerezés szempontjából, de a Gloomhaven kapcsán nem volt ennyire egyértelmű a helyzet. Ugyan szépen szét tudtam volna pakolni és rendszerezni az elemeket, de valószínűleg sokat nem gyorsított volna a pakolási folyamatokon. A különféle társasjáték csoportokat olvasva végül arra az egyértelmű következtetésre jutottam, hogy nekem bizony a Laserox Gloombox-át kell megvennem. És ha már úgyis a webshopjukat nézegettem mellé dobtam még egy Collector's Crate-et is, amit az Arkham Horror TCG-hez gondoltam.

Az elején még tanácstalanul nézed,
hogy ebből hogy lesz valami.
Bemelegítésnek ezt a kisebb pakkot kezdtem összerakni. Úgy gondoltam, hogy ezzel lemérhető, hogy mennyire megy nekem ez a "barkácsolás", és hogy mennyi ideig tarthat majd a nagyobb csomag összerakása. Menet közben hamar kiderült, hogy jó ötletnek bizonyult az összeszerelő egységcsomag megvétele is. Ugyanis a ragasztón túl szükség volt a szikére és a gumifejű kalapácsra is. 

Az elemek kitekerése és kipattintásának óvatosan láttam hozzá. Kinyomó karton is tréfált már meg korábban, csúnya papírszakadást okozva egy-egy jelölőn. A lézerrel kivágott dobozrészek, mérettől és formától függően 2-4 ponton kapcsolódtak a kerethez. A 2 ponton kapcsolódakat kis tekeréssel és pattintással viszonylag könnyen ki lehetett venni. Először azt gondoltam, hogy itt lesz majd szerepe a szikének. Azonban nem nagyon sikerült mást elérni, minthogy a tenyerembe állítsam a vágóeszközt, ezért inkább ezzel sokáig nem próbálkoztam. Arra viszont jó volt a szike, hogy a kivett elemeken farigcsálni tudjak, ha egy kicsit csúnyábban jött ki a keretből. A 3 vagy több kapcsolódási ponttal rendelkező elemeknél egy kicsit nehézkesebb volt a kinyomkodás, itt egy pici hitre és bátorságra is szükség volt.


Szerencsére gyenge kézművesi és farbrikáló képességeimmel is sikerült közel fél óra alatt befejezni a Collector's Crate-et, ami nagy megelégedéssel töltött el. Úgy éreztem, hogy sikerült szintet lépni és jöhet a következő kihívás.

A Gloombox esetében az összeszerelési leírás és a rengeteg tábla elbizonytalanított egy kicsit. A falapok sokasága miatt extra óvatossággal áltam neki a kisebb dobozok összerakásának. Folyamatosan figyeltem, hogy melyik táblából melyik elemet kell kivennem, hogy azt majd összeillesszem. FONTOS: tényleg csak azokat az elemeket vegyük ki a falapokból, amikre éppen szükségünk van! Ha az összes elemet előre kinyomkodjuk, akkor később nagyon nehéz lesz megtalálni a szükséges darabokat. Ami még ajánlott lehet, hogy ahol nagyon sok elem van (pl. small token doboz), ott érdemes lehet először ragasztás nélkül összerakni a dolgokat és megnézni, hogy mit csináltunk, mert úgy jártok, mint én, hogy rosszul rakom először össze az egyik dobozt. Szerencsére még időben észrevettem és javítani tudtam a hibát. Leszögezném, hogy én voltam a probléma a képletben, és nem az amúgy remekül összeállított összeszerelési útmutató.

Mivel ez nem egy fizetett bemutató, ezért megemlítenék pár "negatívumot" vagy problémát is. A többséget úgyis ez érdekli... Szerencsére ebből nincsen sok, és ezek is inkább csak apróbb szőrözések:
- A fának súlya van! Most lehet meglepődni. Az eredeti dobozunk egy kis súlytöbbletet kap a Laserox megoldásával. Ugyanakkor ez egyáltalán nem vészes.
- Nem egy "kész" terméket kapunk, hanem lapra szereltet, amivel azért lesz munka. A Gloombox összerakása nekem meg volt 3-4 órán belül úgyis, hogy közben mást is kellett csinálnom. De itt is kiemelném, hogy ez az összerakás egy egész jó móka, szinte LEGOzás hangulatú.
- Nem olcsó. Viszont itt kalkuláljunk bele több dolgot is, és ne csak azt nézük, hogy kapunk egy halom fát! Ki kellett találni koncepciót, ami valószínűleg nem sikerült elsőre. Többszöri kísérletezés eredménye lehetett, mire összeállt a végleges tartalom. Ráadásul egy egész jó szerelési útmutatót is készítettek a srácok, amely sokkal jobb, mint egyes lapraszerelt bútor összerakási kézikönyv.
- Egyes dobozbelsők megemlik a doboztetőt. Nem vagyunk egyformák, ezért bizonyára lesz olyan, akit zavarhat, ha nem illeszkedik pontosan a tető az alsó részre. Szerencsére a termékek adatlapján ezt szintén megtaláljuk, a súly mellett.


Igyekszem megemlíteni külön pozitívumokat is, mert összességében nagyon elégedett vagyok a LézerÖkrök megoldásával:
- A végeredmény nagyon szép, egyfajta prémium érzést ad. (Most sóvárogva nézek az Arkham Horror káosz tokenekre.. ami nekem valószínűleg soha nem is lesz.)
- Jól lehet tárolni benne az alkatrészeket. Ehhez javasolt az adott termék adatlapján a képeket megnézni, így látjuk, hogy mit hová érdemes pakolni. Szerencsére ez is egész jól dokumentálásra került.
- Segít lerövidíteni az elő- és kipakolási időket.
- Nem egy utolsó dolog az összerakás élménye, valamint hogy büszkén nézhetjük a végén mit alkottunk. Még egy kis önbecsülést is ad, hogy mégiscsak tudunk barkácsolni.

Végül még két fésünk is lesz...

Összességében azt tudom mondani, hogy nem vettem zsákbamacskát, pontosan azt kaptam, amit akartam és szerettem volna. Az egyes termékek adatlapján nincsen titok. Ott vannak a pontos paraméterek, valamint az is hogyan érdemes a játékok tartozékait a tárolókba pakolászni. Szóval a magasnak tűnő ár ellenére is azt mondom, hogy bőven megéri egy ilyen inzertbe beruházni, főleg ha egy olyan játékhoz vesszük, amit szeretünk játszani!

2021/05/25

MicroMacro - azaz forró nyomon a monokróm Tesz-Vesz városban

A játék bejelentését követően osztotta meg valaki velem ezt a linket, ahol egy érdekes, újszerű ötlettel bíró társasjátékot próbálhattunk ki egy online felületen. A kérdések ugyan angolul vannak, de könnyen megérthetőek, és ha mégsem bírnánk velük, akkor mindenre ott a szótár. A lényeg, hogy nyomozni kell egy fekete-fehér világban játszódó térképen, ahol a helyszíneken egy-egy esemény van megörökítve. Ezekből kell rekonstruálnunk és megoldanunk a különféle bűneseteket. Ezt a jópofa, online variánst több gyermekkel is kipróbáltam, akik egyöntetűen szavazták meg, hogy nekünk kell ez a játék.

Szerencsére a hazai Reflexshop elég hamar bejelentette a magyar kiadást, ezért úgy döntöttünk, hogy azt várjuk be. A napokban megérkezett, majd egy szülinap alkalmával átadásra is került. Szerencsére az ünnepnap tökéletes volt a játékfelavatására is.

Mi lapul a dobozban?

Egy figyelemfelhívó lap, aminek a szövegét akár nagy betűvel a rövid játékszabályra is rá lehetett volna tenni. Egy elég nagy, régi autóstérképekre emlékeztető térképlap, néhány kicsi boríték és konkrét ügyeket tartalmazó kártyalapok. Ezen felül még kapunk egy műanyag nagyítót és ehhez egy rátehető matricát. Ennek azért van jelentősége, mert - saját példából kiindulva - ez a nagyító könnyen elkallódhat (és már csak karcosan kerül újra elő). A matricázást követő feladatként tegyük az összetartozó esetkártyákat egy-egy borítékba. Itt fontos, hogy próbáljuk meg nem rátekinteni a kártyák hátoldalára, mert azzal a megoldásokat is megtudhatjuk!

A játék célja

Mint már korábban is említettem a MicroMacro egy "családi", nyomozós játék, ahol a nagy térképen böngészve kell az esetkártyák kérdéséire, egymás után választ találnunk. A térképet álljuk/üljük körül, majd igyekezzünk minél ügyesebben megtalálni a kérdéses helyszíneket. 

A játékmenet

Crime City, ahogy a neve is mondja a bűn városa. Szerencsére a fekete-fehér kivitel sem viszi el túlságosan a Sin City című képregény és film világába a játékosokat. Itt egyfelé Tesz-Vesz város hangulattal találkozhatunk, ahol bizony egy macskamentő-akciónál komolyabb bűnesetekkel találkozhatunk.
A játék elején válasszunk ki egy főnyomozót, aki majd elolvassa a kártyákon lévő szöveget. A felső, azaz történet kártyán egy viszonylag jól beazonosítható helyszínre kapunk utalást. Itt megtudjuk, hogy a térkép melyik negyedében történt az eset, valamint azt is, hogy milyen megfogható helyszín közelében. Vicces lehet, ha egy-egy cégért úgy keresünk, hogy összekeverjük a kelet és nyugat fogalmakat. A főnyomozó azonban azért is van, hogyha nagyon elakadnánk, akkor egy-egy kérdéskártyát megfordítva utalásokat tehet, hogy mit is keressünk pontosabban, vagy hogy melyik a jobb és a bal kezünk. Ha pedig biztosak vagyunk a megoldásban, akkor a főnyomozó megmondja, hogy a kérdéslap megfordított kártyáján valóban az a megoldás szerepel-e, vagy próbál tovább segíteni.
Miután az adott ügyhöz tartozó összes esetkártyát megválaszoltuk az ügy is megoldásra kerül. Ennyi lenne maga a játék.

A vélemény

Mint korábban írtam, nagyon vártam ezt a játékot. Nagyon újszerűnek is gondoltam, de rávilágítottak, hogy igazából ez a játékforma már létezik "böngésző" néven, valamint akár könyvekben is találkozhatunk hasonlóval. Mindenesetre ennek ellenére is hozott valami újat a társasjátékok világában, aminek köszönhetően az egyik legrangosabb díjra, a német Spiel des Jahres-ra is jelölték. Itt megemlíteném Lacxox kollégát, akinek végül igazat adnék abban, hogyha nem kapja meg a díjat (amit szerintem megérdemelne), akkor annak a játék erőszakos tartalma lesz az oka. És innen fordulnék is rögtön a negatívumokra:
- A játék aranyos ruhája, és a fekete-fehér színekkel az erőszakosság csökkentése még nem teszi teljesen családivá a játékot. Sajnos a 12 éves kortól való ajánlás részben jogos, bár néhány esetet lehet fiatalabbak is játszani. Ezért is nem értem, miért jöttek rá a tesztelés során, hogy az eseteket lehetne már életkor szerint is csoportosítani. Ha ezt megtették volna, akkor már tényleg a dobozon érezhetné a SdJ plecsnit a játék.
- A nagyító jópofa ötlet, és tényleg ne felejtsük matricázni! Viszont hamar és könnyen karcolódik, ezért ez sem annyira tartós megoldás.
- A térkép a régi, kihajtogathatós, autós térképekre hasonlít. Idővel biztos tönkremehet, de szerintem a dobozban lévő eseteket még gond nélkül kibírja.
- A játékszabály említi, hogy az egyes helyszínek mellett hagyhatunk jelölőket. Ez remek ötlet, de kérdés, hogy ezek miért maradtak ki a dobozból?
- Hamar elfogy az a 16 eset, egyes vélemények szerint 4 óra alatt kijátszható az egész. Ugyan a neten van még hozzá pár kisebb eset is, de nem ad túl sok játékórát. A játékszabály ugyan javasolja, hogy a játék végén kereteztessük be a térképet és tegyük ki a falra, amivel a haveroknak lehet promózni a játékot...
Szerencsére a negatív dolgok ellenére inkább pozitív az élmény.
+ Igazán remek, szórakoztató a nagy térképet böngészni nyomok után.
+ Már a neten lévő online demó, vagy a játék dobozán lévő ügy kapcsán el tudjuk dönteni, hogy kell-e nekünk ez a játék vagy sem. Ha bosszant az apró dolgok keresése, akkor ez nem a te játékod!
+ Ha tetszett, akkor még idén jön a folytatás, amiben a negatívumok nagy részben javításra is kerülnek.

Összegzésként még néhány dolog. A játékhoz valóban javasolt a megfelelő fényviszony és megvilágítás. Az apró részleteket nem mindig könnyű észrevenni és ebben a kapott nagyító sem ad mindig segítséget. Fontos a megfelelő asztal is, amit körbe tudunk mozogni, vagy azon forgatni a térképet. A játékot ugyan 1-4 főre tervezték, de inkább az alacsonyabb játékszámokkal működik jól. Az sincs kizárva, hogy 4-nél többen játszuk, csak igazából már 2 főnél több játékos esetében is nehezebben lehet hozzáférni a térkép egy-egy apró részletéhez.
Személy szerint a játékot jónak tartom, és már alig várom, hogy a még hátralévő eseteket keresgessük a családdal.

2021/05/21

Star Wars képregények

Korábban írtam, hogy naívság lenne minden képregényt a gyerekeknek szánt kategóriába gondolni. Ugyanakkor vannak olyan füzetek, amik végtelenül gyerekesek, és most ezen nem is a Bobo vagy Góliát történeteket értem.

Az utóbbi időben kedvet kaptam a képregények olvasására. Olvastam jót is (Saga), olyant is, ami jól indult, aztán a vége eléggé hagyjuk kategória lett (Hellboy), de sikerült rosszul is választanom. Most ez utóbbi kategóriában a nemrég olvasott Star Wars képregények kerülnek röviden terítékre.

Először a Thrawn-trillógiát olvastam újra, képregényes formában. Erről írtam is pár sort egy korábbi blogbejegyzésben. Akkor még reménykedtem, hogy igazából nem is volt olyan rossz, amit olvastam, csak valamiért nem tudtam értékelni. Sejthettem volna, hogy a Star Wars univerzum tartogat még igazi borzalmakat is (az Erőpróbán túl is).

Szerencsére egy viszonylag szórakoztató darab került a Thrawn-sorozat után a kezembe. Egy afféle "mi lett volna, ha..." történet, ami ott indul, hogy Luke kilövi a protontorpedóit, de a Halálcsillag mégsem pusztul el. A "Végtelen lehetőségek: Egy új remény" kicsit visszahozta azt a hangulatot, amit régebben a Star Wars kapcsán éreztem. Ha nem is élveztem minden paneljét, de akkor is a kellemes időtöltés kategóriába sorolnám a képregénnyel töltött időt.

Aztán vettem a bátorságot és következő kötetnek a Sötét Birodalom sorozatot néztem ki. A remény erős volt, hogy hátha valami jó fog a dologból kisülni. Utólag úgy érzem, hogy igazi hőstett volt átrágnom magam a Sötét Birodalom és A Birodalom vége füzeteken. Sokakhoz hasonlóan én sem voltam teljesen elégedett a Disney-féle Star Wars filmekkel, bár a Zsivány egyes szerintem még egész jól sikerült, illetve az új trillógiának is voltak jó pillanatai. Nekem az a véleményem, hogy a Thrawn-vonal nem lett volna annyira jó folytatásnak, ez a Sötét birodalom pedig egyszerűen szörnyű lett volna. A történet nagyjából olyan, mint amiket én írtam 12 éves koromban. Rettenetesn butyuta és nevetséges. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezen véleményemmel, ugyanakkor bizonyára sokan fel is háborodnak miatta... persze, csak ha olvassák, amit írok. A történetről pár dolgot poénlelövősen elmondanék. A császár itt sem halt meg teljesen, hanem klónozva lett. Próbálja Luke-ot a saját oldalára csábítani, ami aztán elég furcsa dolgokat szült. Később Luke véletlenszerűen belebotlik pár jedibe, akiket maga mellé akar állítani. Meglehetősen fura csapat. A történetben akad egy Vader-szerű erőhasználó, jedik közötti szerelem, jedi által használt düh, valamint egy erőérzékeny nép. És még Boba Fett is felbukkan, hogy Han Soloval találkozhasson. Igazából alapanyagnak nem annyira rossz a történet és van olyan érzésem, hogy merítettek is belőle a későbbi filmes alkotásokhoz... 

A történet borzasztósága mellett hiba lenne nem említést tenni a képi megvalósításról. A saját kézügyességem szörnyű, én nem tudnék ilyen képeket rajzolni, de attól még lehetőségem van minősíteni azt. Nos... nem szép. Az illegális, magyar, de hazai nyomtatásban megjelent Csillagok háborúja füzetek még úgyis sokkal szebb képi világot adnak, hogy azok fekete-fehérben készültek. A képzelőerővel megtámogatva megrajzolt lényei és robotjai sokkal jobban sikerültek, mint ezekben a füzetekben. A hőseink itt sem annyira felismerhetőek, a droidok és űrhajók nagyon viccesen néznek ki. A Millenium Falconra feleszkabált fegyverzet pedig nem tudom, hogy milyen agyszülemény terméke.

Én végigrágtam magam a köteteken, de senkinek ajánlom őket. De az is lehet, hogy csak az én ízlésemmel van baj, amit a Hálózsák értékelői is alátámasztanak. Tényleg minden tiszteletem a magyar verzió elkészítőinek, ők mindent megtettek, de nem tudták menteni a menthetetlent. Mindenesetre nem adom fel, vannak még Star Wars képregények, amiket el szeretnék olvasni.

2021/03/04

Folded Space dobozbelső-rendszerező

A zacskókkal teli káosz
Bölcsen, a karácsonyi hajrá végén, azaz valamikor december közepén rendeltem egy rendszerezőt (leánykori nevén: inzertet) a Mars terraformálása játékomhoz, a Bulgáriában lévő Folded Space-től. Korábban támogattam az egyik Kickstarter kampányukat, és nagyon jó dobozbelsőim lettek a Lords of Waterdeep és Star Wars: Lázadás nevű társasjátékokhoz. Szóval egész jó tapasztalatom volt a céggel és termékeikkel kapcsolatban.

Mint írtam Bulgáriából érkezett volna a cucc, elvileg 14-21 napos szállítással, de amikor még február elején sem volt sehol a csomag felkerestem őket e-mailben. A vevőszolgálatuk nagyon korrekt, a pár soros levelemre oldalnyi hosszúságú, és nem csak szokásos alapszöveget kaptam, de a lényeg az volt, hogy várjak. Én vártam, de heti rendszerességgel jeleztem, hogy még mindig semmi. Közben próbálkoztam a Magyar Postánál is, de mivel nem volt a küldeményen követési szám, ezért nem tudtak, de inkább nem akartak segíteni. Az megint más kérdés, hogy ezen Covid-19-terhes időkben elvárták, hogy személyesen és nem telefonon vagy e-mailben kommunikáljak velük...

A lényeg, hogy a Folded Space újra feladta a csomagot, ezúttal futárral és csomagkövetéssel, így rendben meg is érkezett, és tegnap már lehetett ragasztgatni.

Mi lapul a dobozban?

Mi is ez a Folded Space inzert és mire is jó? Igazából a Mars terraformálása játékomhoz elég sok kiegészítővel rendelkezem, ezért időszerűnek láttam, hogy legyen hozzá valami rendezőm, és csak a zacskókon belüli zacskórengetegben tárolódjon minden. Egy jó rendszerező belső nagyban le tudja rövidíteni az előkészületeket, az elpakolást és a játékot is gördülékenyebbé teheti.

A dobozban volt 6 db A4-es nagyságú lap. A lapok belseje valami dekorgumi-szerű anyag, amit két oldalt vastagabb papír fog közre. A társasjátékok kinyomó íveihez hasonlóan itt is előre ki van vágva minden, csak ki kell nyomkodni. Egy A4-es lap két oldalán kapunk még leírást, hogyan kell összerakni a különböző tárolókat, melyik tárolókba milyen játékelemeket érdemes belerakni, majd a végén hogyan kell azokat behelyezni a dobozba.

Az összeszerelés

A korábbiból gondolom kitalálta mindenki, hogy a terméket igazából félkészen kapjuk és akad még vele teendő. A leírást követve ki kell nyomkodni a megfelelő elemeket, majd azokat először érdemes összerakni, hogy miképpen is néznek ki. Ezt követően pedig szedjük szét, majd PVA, vízbázisú ragasztóval ragasszuk össze a megfelelő helyeken. Erre nem kapunk ugyan bővebb leírást, de értelemszerűen meg kell találni azokat a részeket, amik összeillenek, és ott kell ragasztani. Ha készen vagyunk, akkor esztétikai okok miatt, érdemes a kifolyt ragasztót vizes ruhával letörölgetni. Az összeragasztott dobozokat nagyjából egy fél napig hagyjuk száradni és utána már be is lehet mindent pakolni a társasjáték dobozába.

Nem egy ördöngőség, én magam is meg tudtam csinálni.

Vélemény

A Folded Space rendszerezője igazán praktikus darab, ami az alapanyag miatt nem is teszi sokkal nehezebbé a játék dobozát. Nem nehéz összerakni, de azért időigényes. Még mindig ez az egyik legolcsóbb megoldás, ha rendesen megérkezik...

Mint korábban írtam egész jól elférnek benne a játékelemek, viszont nem vagyok teljes mértékben elégedett. A dobozbelsőt még a Turmoil/Hatalmi játszma kiegészítő előtt tervezték, tehát ha ezzel nem rendelkezünk akkor tényleg minden egész jól elfér a dobozban. Panaszra nem lehet semmilyen ok. Ugyanakkor, ha rendelkezünk az aktuálisan utolsó kiegészítővel, akkor trükkösebb lesz a dolog. Kártyavédőzve már nem fogunk elférni az egy dobozban. Ha nincs is kártyavédőnk, akkor is szükséges egy kicsit átgondolni, hogy milyen játékelemeket hová pakolunk. De még ez sem jelent nagyobb problémát.

Mivel a FS-inzert elemei azért elvesznek valamennyi dobozhelyet, ezért sajnos a plusz, bemélyesztett táblák már biztosan nem fognak visszamenni a dobozba. Sőt, ha beletesszük a Hatalmi játszma plusz tábláit, akkor már a doboztető is megemelkedik egy kicsit. (Amúgy miért nem lehetett ezeket a táblákat úgy megcsinálni, hogy egymás mellett is elférjenek az alapjáték dobozában?) 




A végeredmény


Csak rendezettebbnek és szebbnek tűnik, nem?

Kár, hogy a bemélyesztett játékostáblák így már nem férnek vissza a dobozba.


2021/02/23

Burgle Bros.

Törj be, gyűjtsd be a zsákmányt, majd juss ki! Nagyjából erről szólna a Burgle Bros társasjáték, amiben egyedül vagy három társunkkal együtt tevékenykedünk a meggazdagodás reményében. Egyéb különösebb bevezető nélkül lássuk is a szokásos tartalmat, hogy mi is ez a Betörő Banda.

Mi lapul a dobozban?

A hosszabb bevezetőt igazából ide terveztem. Egy kicsit lemaradtam a játék támogatásáról a Kickstarteres a felületen. Ugyan megnéztem pár ismertetőt és elgondolkodtam rajta, hogy jó lehetne ez nekem, de akkor még nem kattant be az akarom érzés. A tényleges megjelenést követően páran el kezdtünk gondolkodni, hogy jó lenne elkészíteni a játékot magyar nyelven. A kis csapatunkban volt grafikai szerkesztői tehetséggel bíró és fordító is, ezért neki is láttunk a közös munkának. Ennek eredményét pedig kinyomtattuk egy nyomdában. Egy külön történetet megérne, hogy miként jutottunk az alapötlettől a kinyomtatott anyagig, de most ezzel nem untatnám olvasóimat. Ugyanakkor az utolsó pillanatos felismerések kapkodások, máig emlékezetesek maradtak (de sajnos így is maradt hiba a kinyomtatott anyagunkban).

Szóval a játék tartalmaz négyzet alakú kártyákat, amikből felépítjük a betörési helyszínünk 2 vagy 3 szintjét. Ezen felül vannak karakter-, tárgy-, esemény- és zsákmány kártyák. Valamint az őrök mozgásához szükséges lapok is.

A tokeneket és jelzőket nem sikerült ugyan kör alakúra csináltatnunk, de négyzetes megoldással is teljesen elégedett vagyok. Ezen felül szükség volt még dobókockák beszerzésére (ebayről free shippinggel). valamint az egyik barkácsáruházból a falakat jelző "pálcikákra". (Ehhez azt hiszem, hogy 1 méter hosszú, 3 vagy 4 mm-es négyzet alappal rendelkező fa rudakat vettem, majd itthon lefűrészeltem a megfelelő hosszra.) A figurák jelölésére először korongokat használta, de végül a BGG boltjából rendeltem az eredeti játékban is szereplő meeple-öket.

Az egész folyamat nem volt egyszerű és olcsó mire összeállt, de végül lett egy magyar verzióm, egy olyan játékból, ami esetében nem volt várható a hivatalos magyar kiadás... egészen mostanáig. A napokban ugyanis bejelentették, hogy mégis jön magyarul.

A játék célja

Mint már korábban írtam a cél, hogy betörjünk, zsákmányoljunk, majd biztonságba kijussunk. Itt nincsenek mögötte semmilyen Robin Hood-eszmék, mi itt elit bűnözők vagyunk, akik kifosztják egy épület minden szintjét. A grafika alapján az 1960-as vagy 1970-es években járhatunk, nekem egy kicsit hasonlított érzésre a No One Lives Forever című számítógépes játékra. Magával a betörés résszel nem kell foglalkozni, mert eleve az épületben születünk. Tehát igazából "csak" az épület helyiségeit fedezzük fel, majd próbáljuk feltörni a széfet az őrök elkerülésével. Ha minden páncélszekrényt sikeresen feltörtünk, akkor már csak ki kell jutni, mégpedig a tetőn keresztül. Valamiért én jobban el tudom képzelni, hogy felül törünk be és lent menekülünk ki, de ez legyen az én bajom.

A játékmenet

Mondhatni Pandemic-es a játékmenet, mert játékosonként 4 akció van, amit az őr mozgása követ, majd újból egy játékos következik. A négy akciónk a következő lehet:
1. Kukucskálás. Felfordítunk egy lapot és megnézzünk, hogy mi van rajta, anélkül, hogy vakon berontanánk oda. Ez annyiból lényeges, hogy csapdák lehetne az adott szobákban, amik akár árthatnak is.
2. Mozgás egy szomszédos lapra. Ez lehet olyan, amit már felfordítottunk, de olyan is, amit még nem. Utóbbi esetben lehetnek kellemetlen meglepetések, ugyanakkor van az a pillanat, amikor már nem érdemes óvatoskodni.
3. Egy hack-elés jelző lerakása. Számítógép termekben lehetőség van ilyen jelzők lerakására, hogy később a különféle riasztók ellen védettségünk legyen.
4. Széf feltörése. Itt kockákat lehet tenni a széfre, majd ezek dobásával el lehet kezdeni feltörni a széfet.

Ha 2 vagy kevesebb akciót hajtunk végre, akkor esemény kártyát kell húzni. Ez általában rossz, de van - nagyon kevés - pozitív hatású esemény is.

Ha végeztünk a saját akciónkkal, akkor az őr következik (és nem egy a soron következő játékostársunk!), aki egy előre meghatározott lap felé igyekszik, hacsak azt meg nem zavarja egy riasztás.

Fontos még kiemelni, hogy az elit bandánk minden tagja valamilyen szakterület mestere. A játék elején való kiválasztásnál vegyük figyelembe, hogy milyen egyedi képességgel induljunk, amit aztán ne felejtsünk el használni sem.

A játékot akkor nyerjük meg, ha minden szinten feltörtük a széfet, majd mindannyian kimenekültünk az épületből. Vereséget akkor szenvedünk, ha ez nem sikerült és az őrök túl sokszor elkaptak minket.

Vélemény

Kétségtelen, hogy a játék itthon is elég nagy népszerűségnek örvend, hiszen - a mi projektünkkel együtt - legalább három csapatot ismerek, akik a játék fordításával foglalkoztak. És most jön hivatalosan magyarul is, legalább 5 év késéssel.

Annak ellenére, hogy galád gonosztevők vagyunk mégis szerethetőnek tűnik a játék. Remekül hangzik az ötlet, hogy részt vehetünk egy Mission Imposible, vagy Ocean 12 kalandban, viszont a játék során nem feltétlelnül jön át ez az élmény. Folyamatosan az őr elől kell menekülni, vagy áldozatot hozni. Mivel a sötét ruhás security-s folyton a közelben van, ezért kevésbé érezzük azt, hogy a kukucskálás akciót válasszuk, inkább vakon rohanunk be mindig a következő helyszínre.

A kockadobás is lehet egy kicsit flusztráló. Vannak olyan helyek, ahonnan csak 6-os dobás esetén lehet továbbjutni. A széf esetén pedig ki kell dobni a megfelelő kombinációt. Ugyan a kockák számát lehet növelni, de még így is elég nagy a szerencse szerepe.

Úgy gondolom, hogy Tim Fowers egy remek játékot szeretett volna összerakni, de ez sajnos nem lett tökéletes. A karakterek képességei ugyan változatosak, de koránt sem kiegyensúlyozottak. Az események és tárgyak esetében az érződik, hogy azok egy része szinte kényszerből került a játékba.

Meg kell még jegyeznem, hogy a játék meglehetősen nagy alapterületet kér. Három szint nem könnyen fér el egy asztalon. Ugyan itt volt próbálkozás emeletes kivitelre, de szerintem az elég bénácska megoldás.

Sajnos nem tudom a játékot mindenkinek ajánlani. Egy kicsit Pandemic-szerű, ahol megjelenhet az alfa-játékos (aki minden játékos helyett megmondja, hogy mit kellene csinálni). A téma ugyan érdekes, de a kivitelezés közel sem lett tökéletes. Én nagyon akartam szeretni ezt a játékot, talán azért is vagyok egy kicsit csalódott.

2021/02/22

Képregényekről 2.

Korábbi írásomat követően nem sokkal később készített Csibu egy videót az 5 kedvenc retró képregényéről. Ekkor keltette fel az érdeklődésemet egy Batman képregény, amit ugyan már láttam mozgóképes formában, de kedvet kaptam az elolvasásához is.

A gyilkos tréfa

A történet megtalálható online, vagy cbz letölthető formában a Hálózsák nevű képregényes oldalon. Egy kicsit ismerősen köszönt vissza a képi világ a néhány hónapja, a szüleim padlásáról lehozott Semic-es kiadványokéval. A szkennelt oldalak iPad-ről történő olvasása közben szinte éreztem a durva tapitású, kissé megsárgult lapok forgatását a kezeim között. Arra sem vennék mérget, hogy nem olvastam volna ezt valamikor 25 évvel ezelőtt, mivel mintha halvány emlékképeim lennének róla korábbról.

A történetben a Denevérember meglátogathaja az Arkham Elmegyógyintézetet, hogy Jokerrel beszéljen. A vizit során kiderül, hogy a leghíresebb főellensége megszökött az intézmény falai közül. A fekete ruhás igazságőr ezt követően megtudja, hogy Gordon felügyelőt elrabolták, a felügyelő lánya pedig kórházba került. A képregény további lapjairól kiderül Joker eredettörténete, valamint brutális, groteszk képeket kapunk Gordon felügyelő kínzásáról. Ez utóbbi kapcsán jelezném, hogy ez erősen korhatáros tartalom. Nem is értem, hogy 25 éve hogyan kerülhetett ez az újságosokhoz abban a formájában, a Kandi lapok magyar kiadásában.

A történet durva, Joker túljátsza a szerepét, Batman pedig próbál végig kimért és rideg maradni. Szinte csak egyetlen érzelem, a keserűség sugárzik belőle. Sajnos én valahogy nem kaptam meg azt az élményt, ami szerettem volna.

Tempest (The LXG IV.)

A The League of Extraordinary Gentlemen képregénysorozat 4. "évada" a Tempest. Az 1-es és 2-es szériát szerettem, a harmadiknál és a Nemo történeteknél már megbicsaklott valami, egyre kevéssé vettem rá magam a kötetek olvasására, tehát voltak félelmeim a lezáró 6 kötet kapcsán is.

Sajnos ezen aggódalmaim teljesen beigazolódtak. Talán nem kellett volna annyira nagyon keresnem a neten annyira megbúvó Tempestet. Talán nem véletlenül rejtőzött...

A történet megint a világ megmentéséről szól. Van benne időutazás, az aktuális Nemo újra megtalálása, szuperhősök és elborult elemek. Azaz inkább csak az elborult elemek vannak néha megszakítva "normális" történetmenettel. Egy kicsit olyan érzésem volt, amikor reklámból többet látunk az adott filmnél valamelyik kereskedelmi csatornán. A sok, egymásba füzött, de különöbőző stílusú vagy színezetű képregény-töredék egy egészet alkotna, és mégis nem tudtam értékelni a művészet ezen formáját. Az alkotók mintha olvasták volna A gyilkos tréfát és Gordon felügyelő helyett ők őrültek volna meg. Igazi szenvedés volt végigküzdenem a 6 köteten, és szerintem nagyon nem érte meg.

Star Wars: Thrawn-trilogy

A végére maradjon egy kis ponyva. Valamikor az 1990-es évek elején került a kezembe A birodalom örökösei című könyv, amiről akkor még nem tudtam, hogy egy trilógia első kötete. Korábban el sem tudtam képzelni, hogy A jedi visszatéren túl lehet még irodalma a Csillagok háborúja világának. A birodalom örökösei csak napokat volt nálam, pont annyi ideig, hogy ki tudjam olvasni. Utána viszont elég sok új Star Wars könyvet sikerült megvenni, többek között a Thrawn-trillógia másik két darabját is.

Emlékszem, hogy ez annak idején nagy kedvenc volt. Folytatódik Luke és Han kalandja A jedi visszatér után! VII., VIII. és IX. epizód! Hűha! Faltam a könyveket, és kevésbé problémáztam a történeten. Az egyedüli gondom a VII. vagy VIII. epizód után olvasott hamisítvánnyal volt. Akkor... Mai fejjel már jóval több lenne.

A képregényes formában minden összetöpörödik. Nem egyszer fordult elő, hogy 3 egymást követő oldalon 3 helyszín van, és ezek között volt olyan is, hogy ugyanaz a karakter került elképesztő gyorsan egy másik helyszínre. Szinte már-már követhetetlen módon. Sokkal jobban látszódott az is, hogy Thrawn a semmiből hoz elképeztető következtetéseket. Már csak Sherlock sapkája és pipája hiányzott a képekről... 

Apropó, képek! A borítókon egészen hasonlítanak a karakterek a filmbeli kinézetükre, de a képregények belsejében szinte csak az öltözékből lehet kikövetkeztetni őket. Lehet az én elvárásaim voltak magasak, de néhol elég csúnyácskára sikerültek panelek.

A szórakoztatási tartalommal egyébként nincsen problémám. Megnézve a korábban említett képregényes oldal Star Wars tartalmát, szerintem fogok még olvasgatni a témában...

2021/02/15

Pöckölős játékok

Hosszú éveken át kerülgettem egy Crokinole tábla beszerezését, mert bizony az egy szerelem volt első látásra. Viszont a mellbevágó ára miatt sokáig inkább a helyettesét kerestem, több-kevesebb sikerrel. Ezekről szeretnél pár gondolatot ejteni ezen blogbejegyzésben.

Eredetileg a Vigyázat, vadnyugat! (Flick 'em up!) lett volna csak a téma, de arról talán nem tudtam volna annyit írni, mint szerettem volna, ezért kiterjesztettem az írásomat más, kicsit hasonszőrű játékokra is. Először két éve akartam írni a játékról, de mindig valami közbejött. Főleg az én lustaságom.

Már többször láttam különböző bemutatókban, külföldi csatornákon a Flick 'em up! névre hallgató ügyességi pöckölős játékot. Míg sikerült egy Társasjátékok Ünnepén a magyar verziót megvásárolni. A masszív műanyagból készült alkatrészek egyáltalán nem tűnnek gagyi minőségnek, sőt meglepően  jó érzést is keltenek. A nem túl nagy méretű dobozt kinyitva ráadásul elég jó inzertet is kapunk.


A játék ki- és elpakolása, valamint egyéb előkészületei a megszokottnál talán egy kicsit hosszabb időt vesznek igénybe, de bőven megéri ez a kis többlet ráfordítás, ha lövöldözni szeretnénk a vadnyugaton. A játékban több forgatókönyvet játszhatunk végig, vagy a törvény vagy pedig a gonosztevők oldalán. Én úgy gondolom, hogy ez alapvetően egy kétfős játék, de két csapatra osztva magunkat többen is játszhatunk. Ehhez egy viszonylag sík területre (szőnyegmentes padlóra, vagy terítőmentes asztalra) van szükségünk, ahol a korongok zökkenőmentesen csúszhatnak.


Egy nagyobb korongot pöckölve mozgathatjuk karakterünket a saját magunk által kialakított pályán, különféle tereptárgyakat kerülgetve. Két kisebb korong pedig a fegyverlövedékeinket szimbolizálja. Ezek megfelelő, ujjtámaszt mellőző(!), pöckölésével sebezhetjük ellenfelünk (vagy véletlenül saját) embereinket.

Néhány éve elég sokáig méltatlanul olcsón árulták, de úgy tűnik, hogy mára már kikopott a magyar raktárakból. Ha véletlenül belebotlunk és szeretjük a vadnyugati témát, akkor nyugodtan beszerezhetjük. Mivel a szabály sem túl rövid és az előkészületek sem pár percesek, ezért nem merném jó szívvel ajánlani kezdőknek.

Viszont, amit igen az az Icecool. A dobozt pillanatok alatt át lehet alakítani a játéktérré, ahol azonnal indulhat a renitensek utáni fogócska. Pöckölni szabadon lehet, bármilyen módszerrel, de meglehetősen fájdalmas is lehet. Viszont meglehetősen vicces az asztalt körülállni és a kis Keljfeljancsi pingvineket egyre fájósabb ujjakkal pöckölni. Sok változást nem hoz a játék második része sem, ami különálló játékként is játszható. A két pályát viszont lehetőségünk van együtt kombinálni, amivel állítólag nagyobb lehet a móka is.


Szintén Crockinole helyett vettük itthonra a Klask-ot is, aminek semmi köze a pöcköléshez. Hangulatilag adhat valami hasonlót, ha nem komoly versenyszellemben ülünk le hozzá. Utólag megvallva ezt egy kicsi impulzusból vásároltuk és inkább csak mások lelkesedése okozta, hogy megvegyük, mert azért annyira nem jó játék. De igazából lehet, hogy segítene rajta, ha újra bedobnám itthon a köztudatba és levenném a szekrény tetejéről (szerintem ez ma meg is fog történni).

A Klaskban egy négyzetalakú játéktéren kell az ellenfél "gödrébe" bejuttatni labdát, mégpedig úgy, hogy alulról mozgatjuk egy mágnes segítségével a fenti bábukat. Arra figyeljünk, hogy ne tapadjanak ránk pályaelemek, mert azokért is büntetőpont kapható. Pár perc alatt lejátszható egy menet, nem kíván bonyolult előkészületeket sem. Ugyanakkor vannak benne kopó alkatrészek.

És a végére marad a Crokinole. Mi is ez a játék valójában? A lényege, hogy két játékos kap egy saját korongkészletet, amiből felváltva kell középre pöckölni a korongokat. Nem mindegy, hogy hová érkezik a korong, hogy az ellenfélnek van-e fent korongja és még sok apróbb szabály is van. Részletesebben már írtam erről a játékról.


Szerencsére mi meglehetősen amatőrök vagyunk a játékhoz, ezért nem sűrűn fordul elő, hogy sorozatban többször bepöcköljük a korongot középre. A saját ügyetlenségünk elég sok izgalmat hoz így a játékba. A Crokinole nem egy olcsó mulatság, minőségibb darabokat akar 100eFt felett is vásárolhatunk. Nekem egy jelentősen olcsóbb verziója van, kevésbé minőségi anyagokból, de mindenképpen megérte. Itthon már nagyon sok kellemes játékórát adott ez a játék, ami egyben egy bútordarab is.