10 éves a Facebook-os Társasjáték csoport

2013-ban már javában benne voltam a társasjátékos hobbiban, ezért még valamikor az elején (talán még az első százban) csatlakoztam a Rigler Laci által alapított Társasjáték Facebook csoporthoz. A kezdetben igencsak baráti hangvételű csoport gyorsan kinőtte magát és több ezres rajongótáborrá alakult. Az évek során jelentősen változott az egész hangulata és arculata, de a tagok társasjátékok iránti rajongása egy cseppet sem csökkent.

Tavaly jártam először a KMO-ban, mint társasjátékos helyszínen, és ezen alkalom után tudtam, hogy a 10 éves évforduló megünneplésén kötelező ott lennem. A tegnapi napon több terem is nyitva állt a földszinten és az emeleten a játszani kívánóknak, mégsem volt olyan könnyű a megfelelő asztalokhoz odakerülni.

Már valamivel 10 óra előtt a helyszínen voltam, ezért gyorsan le sikerült ülni ahhoz az asztalhoz, ahol a Reflexshop magyar kiadásában megjelenő Mind MGMT volt előkészítve. A játékról előzetesen nem sokat tudtam, csupán annyit, hogy a hasonló című képregénysorozat ihlette. A dobozon és az egyéb tartozékokon lévő plusz feliratok kapcsán egy kicsit fellelkesültem, mert azt hittem, hogy Az ügynökséghez hasonló élményben lesz részem.

A játékismertető kapcsán egy kicsit csalódtam, mert igazából egy bújócska-fogócska játék (Scotland yard, Police 07, Mr. Jack) körvonalazódott előttem. A játékban van ugyanis az egyik játékos a Mind MGMT fejvadásza, aki titokban lépked a játéktáblán, de ezen mozgását egy paraván mögött rögzíti a saját térképén. Fontos, hogy lépései során bizonyos elemeket begyűjtsön és a mozgásával nem léphet vissza, vagy nem keresztezheti a saját korábbi útját.

Az 1 a sokaság elleni küzdelem másik oldalán az Ellenállás van, akik igyekeznek elkapni a fejvadászt. Ők a körökben 2 két ügynököt mozgathatnak és tippelhetnek valami jellegzetességre vagy arra, hogy éppen ott van-e fejvadász az adott mezőn. Ennek során a dedukciót könnyítő nyomok kerülnek fel a térképre.

Az ellenállás akkor nyer, ha sikerül elkapni a fejvadászt adott időn belül. A fejvadász pedig akkor nyer, ha lejár az idő, vagy összegyűjtött megfelelő számú ügynököt.

Mi a „Kiképzés” játékmódot próbáltuk ki, kétszer is. Ugyanis az első alakalommal nagyon gyorsan kizártuk, hogy merre járhat a fejvadász. A Mind MGMT-ben van más játékmód is, alkalmazás segítségével lehet teljesen kooperatív módon is játszani.

Tudom azoknak ajánlani, akik szeretik a korábban felsorolt, hasonló dedukciósan bújócskázó játékokat. Sajnos nekem tematikailag nem adott eleget, ezért itthonra nem tervezem beszerezni, viszont ez is egy olyan játék, amihez máskor is szívesen leülnék játszani.

A következő játékig kellett keringenem egy negyed órát, és közben szomorúan vettem észre, hogy az akciós Szunnyadó istenek kiegészítőből már egy sincsen. Annyiból mégsem voltam elkeseredett, hogy így legalább a pénz a pénztárcámban maradt.

A lényeg, hogy a következő játék, amihez sikerült leülni az Unmatched kalandok: Titokzatos történetek (Reflexshop) volt . Ugyan már a játékot sikerült korábban itthonra beszerezni, de konkrét játékig még nem sikerült vele eljutni. Sokkal kényelmesebb úgy játékot tanulni, ha valaki elmondja és esetleg mankóként tud segíteni, ha elakadunk.

A sima Unmatched játékok alapjait már ismertem, ezért ezeket el tudtam mondani előre a játékostársaimnak, mire megérkezett volna a játékmester. A Titokzatos történetekben a korábbi Unmatched játékoktól eltérően nem egymást kell püfölni, hanem egy közös ellenfelet és azok csatlósait. A játék addig tart, amíg a főellenfél, vagy a játékosok mindjének életereje nullára nem csökken.

A játék során a kezdeményezést jelölő kártyák mondják meg, hogy éppen milyen sorrendben jönnek a játékosok és azok ellenfelei. Ha ezek kipörögtek, akkor új keverés és játékossorend kerül meghatározásra.

Az ellenfelek köreiben követni kell a játékossorend kártyákon lévő szövegeket, míg a saját körünkben az alap Unmatched szabályait kell alkalmazni. Azaz léphetünk (és egy kártyát húzunk), kijátszunk egy villámos kártyát, megtámadunk valakit.

Persze ezeken túl számos egyéb szabály és egyedi képesség színesíti a játékot, de dióhéjban ennyi a feladat. Lehet, hogy a játék beszerzésekor egy kicsit túl lelkes voltam, de úgy gondolom, hogy sok remek játék vár még rám ezzel a dobozzal. Külön plusz pont, hogy a korábbi Unmatched karakterekkel is játszható ez a játék, valamint ezek a karakterek is megküzdhetnek egymás ellen bármelyik doboz korábbi karaktereivel.

A több fős kooperatív játék után elég gyorsan eljutottam egy két fős kooperatív játék asztalához, a Sky Teamhez, ami a magyar keresztelője során A légi társaság címet kapta (Reflexshop). A szabálymagyarázat utáni első játékot ugyan gyorsan elbuktuk, de a második játékban már sikerült teljesítenünk a célt, azaz landolni a repülőgéppel.

A játékban egy pilótát és másodpilótát alakítunk, akik feladata, hogy biztonságban le tudják tenni a repülőgépet. Ehhez „csupán” annyi a feladat, hogy a gép egyensúlyban, megfelelő sebességben és fékezhetőségben legyen landoláskor. Valamint az ereszkedés során se ütközzön össze egy másik géppel sem.

A játékban mindkét fél egyszerre dob a 4 kockájával titokban egy paraván mögött, majd ezeket felváltva lehelyezik a közös játéktérre. Fontos, hogy kommunikálni a játék során csak a dobások előtt lehet, tehát azt már nem lehet megbeszélni a dobást követően, hogy „én leteszek egy 3-as kockát erre a helyre”. A kockák lerakásakor fontos, hogy két helyre mindenképpen kell tennünk kockát. Az egyik a kormány beállítása, a másik pedig az ereszkedés sebessége. A többi hely pedig opcionálisnak tűnik, de ugyanakkor nagyon fontos, hogy lehetőleg minden helyen „bekapcsoljunk” mindent, vagy tűntessük el a leszálló gépünk útjából a többi repülőt. Ha pedig nem tudunk mit csinálni, akkor érdemes kávét szereznünk, amivel a későbbiekben változtathatjuk egy-egy értékkel egy kockánk értékét.

A Sky Team egy kis dobozos, nagyon érdekes, két fős kooperatív játék. A kockadobások elég nagy szerencsfaktort adnak, amit ugyan lehet egy kicsi módosítani, illetve nagyon sok lehetőségünk van a kockák felhasználására is. Mi az első játék során elrontottuk, mert csak a közelben lévő repülőkre koncentráltunk, és inkább kockadobás módosító kávét szereztünk ahelyett, hogy a távolabbi gépeket szedtük volna le az utunkból.

A játék esetében erős pluszpont, hogy nem csak egy alapjáték van benne, hanem több forgatókönyvet is le lehet játszani, amelyekben erősen nehezedik a játék teljesíthetősége. Fontos, hogy a két játékos egymásra hangolódjon, de néha még ez sem elég, mert a kockadobások elég nagy véletlent jelentenek. A limitált játékosszám miatt elsősorban társasjátékos pároknak ajánlanám.

Egy újabb 15 perc bolyongást és felderítést követően az egy Cuvée-s asztalhoz sikerült leülnöm negyediknek. Előre bocsátom, hogy sem a téma (borok), sem a színvilág nem ragadott magával, de azért nagyon kíváncsi voltam a magyar Private Moon Studios játékára.

Külön megtiszteltetés volt, hogy a játékot maga a szerző, Pierrot, mutatta be nekünk. Első elmondásra egy kicsit bonyolultnak tűnt minden, de a játék során sikerült mindennek kitisztulnia. El kell mondanom, hogy kellemes csalódás volt, főleg ahogy a tematika visszaköszönt a logikus lépéslehetőségek során.

A forduló elején mindig kiválasztják a játékosok, hogy melyik évszakokban szeretnének akciózni. Ennek során lesz olyan évszak, ahol nem fogunk semmit sem tenni és annak akciói elvesznek. Ugyanakkor tovább szűkíti a lehetőségeket, hogy a választott évszakokhoz sem tud mindenki saját bábut tenni. Fontos megemlíteni, hogy akinek van az adott évszakban bábuja ő két akciót hajthat végre, míg mindenki más csupán csak egyet. Sőt, akár a két akciólehetőséget is fel lehet adni 2 pénzért, valamint egy eseménykártyáért cserébe.

A játékban 6 fordulót, azaz évet játszunk végig. Mindegyikben 5 évszak van (az ősz duplázódik, de mások az akciólehetőségek). Mint mondtam, hogy lesz olyan évszak, amely adott évben nem kerül játékban, így azon az évszakon jelenik majd meg egy időjárást jelző kártya, ami egy kicsit szabotálhatja majd a terveinket.

Akkor pár szóban megemlíteném az akciókat is. Tavasszal lehetőségünk van oltani, azaz jobb minőségű szőlőt létrehozni (ehhez át kell forgatni az adott kártyát). Csinálhatunk zöldszüretet, amikor a termelés mennyiségét lefelezzük, de a szőlő értékét kettővel növeljük. Valamit akár el is adhatjuk a pincénkben lévő borunkat.

Nyáron lehet gondozni a szőlőt, amivel annak értéke eggyel nő. Ugyanakkor lehetőségünk van az egyik szőlőtelkünkön valamilyen épületet építeni. Ilyenkor ugyan feladjuk a telken történő szőlőtermesztést, viszont cserébe több pénzt egy győzelmi pontot gyűjthetünk

Az őszi évszakokban lehetőség van leszüretelni, azaz a pincéikben tenni a boroshordókat. Az I-es ősz esetében további szőlőtelket vásárolhatunk. Itt ez annyiból érdekes, hogy igazából itt már egy olyan telkünk lesz, amin megtermet a szőlő, tehát akár ezt is le tudjuk szüretelni. A II-es ősz esetében pedig tudunk házasítani, tehát különböző borokat összeönteni és ezekből cuvée-t létrehozni. Ez azért fontos, mert itt igencsak jó minőségű, azaz sok pénzt és pontot hozó terméket lehet végül előállítani.

A téli évszak pedig arról szó, hogy itt lehet eladni a pincében lévő borokat, vagy azokat bormustrára küldeni.

Az akciók végrehajtását követően a forduló végén még van pár lépés (év végi teendők), amit végre kell hajtani. Az épületek igényeit teljesíteni kell, a munkásokat ki kell fizetni, be kell gyűjteni a bevételeket, bort lehet (olcsón) eladni és korosítani kell az el nem adott borokat. Ezt követően elő kell készíteni a következő fordulót, ha még nem tartunk a játék végén.

A győztes, a borÁSZ (ha-ha-ha) az lesz, aki a legtöbb presztízs pontot gyűjtötte. (Megúszta mindenki, hogy ezen írásomban nem erőltettem túlságosan a BORzasztó szóvicceket.)

Tudom, hogy rengeteg mindent kihagytam és talán vannak dolgok, amik pontosításra is szorulhatnak, de a célom nem egy teljes játékismertető volt, csupán csak betekintés a lehetőségekbe.

Azt kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam a Cuvée-ben. A játék ugyan egy kicsit hosszúra nyúlt, a színvilág és téma továbbra sem lett a szívem csücske, sőt néhol az ikonokgráfia is lehetett volna egy kicsit jobb vagy egyértelműbb. Ugyanakkor számomra, a borászat tekintetében laikus személy számára nagyon is tematikusnak és logikusnak tűnt az egész. Szerintem nagyon szépen ki lett találva, hogy mit, mikor, hogyan lehet csinálni.

A nap végére maradt egy rövid, nem teljes játék a Dübörgő derbivel. Nos, ez volt a számomra legkevésbé tetsző társasjáték a 10 éves FB csoporttalálkozón. Mivel partijátékról van szó, ezért talán nem is kellett volna túl sokat várnom.

Két lehetőség van. Vagy van egy kijelölt személy, aki dobálja a kockákat és tologatja a lófigurákat a táblán, miközben esetleg kommentálja az eseményeket is, vagy használjuk az alkalmazást. Ez utóbbi életképesebbnek tűnik, még akkor is, ha egy idő után a kommentálás átcsap fárasztóba.

A játékmester vagy app kockadobásai során lehetőségünk van bizonyos lehetőségekre fogadni. Pl. melyik ló hányadik lesz, vagy hogy melyik ér be előbb, mint a másik, stb. Miután három ló is átlépte a piros vonalat onnantól megszűnik a fogadási lehetőség. Az adott forduló pedig akkor ér véget, amikor, az egyik ló végül célbaér. Négy fordulót követően pedig a legtöbb pénzt összegyűjtő lesz a győztes.

Sajnos a Ready Set Bet-ről, azaz a Dübörgő derbiről (Reflexhop megint) nem készítettem saját képeket, mert eléggé pörgött a játék. Az elsőre még vicces kommentálás – nekem - elég hamar unalmassá vált. Ha kézzel kellett volna tologatni a pici falovakat a pici versenypályán, akkor az is elég sok káoszt szült volna. Úgy gondolom, hogy lehet ugyan app nélkül játszani, de nem annyira érdemes. Pozitívum, hogy a játékot 2-9 fő játszhatja, de nyilván a minél nagyobb játékosszám a szerencsés.

A nagyobb csapatban játszó barátoknak ez egy jó választás lehet, habár tényleg csak egy partijáték, tehát túl sokat ne várjunk tőle. Lehet izgulni a lovainknak, jókat lehet nevetni vagy bosszankodni az eredmények kapcsán, de nagyjából ennyi.

Azt kell mondanom, hogy összességében nagyon jól éreztem magam az eseményen, és már várom a következőt. Köszönet az adminoknak, a szervezőknek és a fáradhatatlan játékmestereknek, hogy remekké varázsolták ezt a szombati napot.

Élménybeszámoló a Társasjáték Facebook csoport 2023-as őszi találkozójáról

Új játékot kipróbálni mindig öröm, ha pedig egy egész nap csak – számomra – új játékokat próbálhatok ki, akkor az már ünnepnap kategória.

Szeptember harmadik szombatján egy kicsit túllépve a komfortzónámon a távoli, egzotikus Kőbánya-Kispest felé vettem utamat. Sokan vidékiként nem értik meg, hogy Budapest nem egy nagy egész, hanem sok, távoli kis „szigetből” áll, és minden hídon való átkelés már egy nagy kaland kategória. A kis utcákon keringtem pár percet, mire a paneldzsungelben találtam megfelelő parkolóhelyet a Társasjáték Facebook csoport találkozójának közelében.

Nem sikerült a kezdésre odaérnem, ezért – úgy gondolom – hogy elég nagy szerencsével találtam olyan asztalt, ahol még nem kezdtek bele játékba, sőt a játékmagyarázatba sem. Ráadásul egy olyan játék volt, ami korábban már felkeltette az érdeklődésemet. A Dél-Tigris vándorai névre fordított Wayfarers of the South-Tigris igazán imponáló asztalképpel rendelkezik, ugyanakkor a játékot még nem ismerve valóságos fuldoklásra került sor gazdag ikontengerben. Azt sem mondanám, hogy a folyamatosan gyűjtött kártyák mentődeszkául szolgáltak volna, hogy elkerüljem a végem.

A játékban felfedezőként, térképészként és asztronómusként fedezzük fel a környéket. Legalábbis ezt a színesítő szöveget kapjuk körítésként, de igazából kőkemény számolás és fejben történő Excel-tábla menedzselés folyik egész végig. Hiába van a játékhoz gyönyörű játéktábla és sok, igazán gazdagon illusztrált kártya, ezek szépségében nem tudtam az első játék során elmerülni, mert tényleg nagyon sok mindenre kell figyelni. Rögtön a játék elején dobunk a kockáinkkal, majd az azokon szereplő szám meghatározza, hogy milyen fajta akciót hajhatunk végre minden alkalommal, amikor sorra kerülünk. Ezen felül másik opció, hogy a nálunk lévő bábukat is elhelyezhetjük valamelyik akcióhelyre.

A Dél-Tigris vándorai nem fixen megadott körökből áll. Mindig amikor sorra kerülünk, akkor végrehajtunk egy akciót, majd következik a mellettünk ülő játékos, és így tovább. Ha kifogynánk bábuk és kockák nyújtotta lehetőségekből (vagy már csak egy kockás lehetőségünk van), akkor lehet a kockáinkkal újra dobni.

A szabályokra nem térnék ki részletesen, de a lényeg, hogy tényleg rengeteg lehetőség van. Nem tudom, hogy hány játékra van szükség, hogy ismerjük milyen akciót hol találjunk meg. Én folyamatosan böngésztem az ikonrengeteget és gondolkodtam mit is kellene csinálni, amikor sorra kerülök. Az analízis-paralízist könnyen ki tudja hozni a játékosokból A Dél-Tigris vándorai. Mi három fővel játszottuk, ami nagyjából ideális lehet. Nem hiszem, hogy négyen annyira jó lehet, esetleg, akkor ha már nagyon gyakorlottak vagyunk. Túl sok interakciót nem ad a játék egymással, inkább csak az akcióhelyeket és kártyákat tudjuk egymás elől elvinni. Fontos még megemlítenem, hogy – az amúgy sem kicsi játéktábla mellett – a játéktér folyamatosan bővül, ezért elég nagy a helyigénye.

A lényeg, hogy nem rossz játék A Dél-Tigris vándorai, rengeteg lehetőség és újrajátszás van benne, viszont nekem egy picit sok volt. Mintha a tervező valamennyire túltolta volna az opciókat. Még játszanék vele párat, de arra nem érzek késztetést, hogy otthonra is akarjam magamnak.

A második kipróbált játék a Cryptid volt. Az izgalmas borítóra tekintve egy kicsit csalódáskeltő volt az indító játékkép. Mint egy végtelenül unalmas, tematikátlan euró látképe (nem mintha az „unalmas eurókkal” nem tudnék jókat szórakozni). Elsőre valamiért a Dominant Species jutott az eszembe.

Ez egy 3-5 fős dedukciós játék. Az előkészületeknél kezdődik minden, amikor kiválasztunk egy kártyát, ami meghatározza a játékteret, és amin jelölve van, hogy a játékosonként kapott „kódkönyvből” melyik állítást ismerjük. Tegyük fel A játékos azt tudja, hogy a megkeresendő lény „mocsárban vagy vízben lakik”. A kezdőjátékostól kezdve körben haladunk. Az éppen soron lévő személy lehelyezi a kutatóbábut és vagy azt mondja rábökve egy játékostársra, hogy mondjon valamit, vagy azt állítja – egy korong lehelyezésével együtt -, hogy ott van a lény. 

A játékostárs nem blöffölhet, igazat kell mondania. Ha lehet ott a lény, akkor korong kerül oda. Ha viszont nem lehet ott a lény, akkor egy kockát kell odatenni és a kérdezőnek is le kell helyezni egy kockát olyan helyre, ahol nem lehet a lény. Abban az esetben, ha eleve korongot tettünk le, hogy szerintünk ott a Cryptid, akkor a többi játékos addig tesz rá korongokat, amíg valaki kockát nem tesz rá. Ha mindenki korongot tett a miénkre, akkor mi nyertünk.

Elég egyszerűnek tűnik, de azért van mögötte rendesen gondolkodás. Azt kell mondanom, hogy a nagyon absztrakt kinézete mellett ennek a játéknak a beszerzésén elgondolkodtam. De szerencsére még nem jelent meg. (Ha lenne belőle mégis egy példányom, akkor talán hosszabban is írnék róla legközelebb.)

A két Reflexshoppos játék után leültünk egy Piatnikoshoz is, az Art Galleryhez. Kicsit kényszer szülte a csapatunk döntését, de ha már ott voltunk akkor tettünk vele egy próbát.

A játékban 0-8 számozású kártyákat kaptunk az előkészületek során. Ebből a 9 lapból választottunk ki először egyet, hogy mennyit lépünk a játéktáblán, majd még egyet, hogy titokban mennyit licitálunk a helyszínen lévő kártyára. Ezt követően jött a következő játékos és ezt még megtettük három alkalommal. Az utolsó nálunk maradt lappal meghatároztuk, hogy ki lesz a következő kör kezdőjátékosa, majd ellenőriztük a titkos licitek eredményeit.

Sorban haladva az adott helyszíneken megnéztük, hogy ki licitált többet. Egy helyszínre kerülhetett több lapunk is, sőt, ha 0-s kártyát tettünk le egy másik lap mellett, akkor az 10-est ért. A lap nyertesének meghatározását követően pedig a helyszín meglátogatásának sorrendjében (amit kis kockák jelöltek) választhattunk magunknak kártyákat. Így a kör végén újra 9 lap volt a kezünkben, de ezek már nem biztosan ugyanazok, mint a játék kezdetén.

A megszerzett kártyákon 4 sorban lehetett pontot kapni. Arra már nem emlékszem, hogy a leghosszabb összefüggő sorozat vagy legtöbb pontot hozó sorozatot kellett-e figyelembe venni. Itt sem akarok kitérni az apróságokra, de nagyjából így működik az Art Gallery.

Azt kell mondani, hogy igazából ez egy átlagos családi játék, amivel párszor el lehet szórakozni, de már egy kicsit elhaladt felette az idő. A kártyák megszerzésének ellenőrzése olyan bénácska, és a játékidő is talán valamivel hosszabb, mint kellene. Még úgyis, hogy nem annyira AP veszélyes. Családoknak és kezdő társasjátékozóknak tudnám ajánlani, de nem nekem itthonra biztosan nem kellene.

Ezt követően egy könnyebb partijáték elé ültünk le. A Sárkányokban nem a fantázialényeket, hanem levegőben repkedő papírsárkányokat reptetjük. Mindenki kap 3 kártyalapot, majd amikor körsorrendben ő következik, akkor lerak egyet. A kártyán szereplő szín megmondja, hogy melyik homokórát kell átforgatni. A játék lényege az, hogy minden játékos kezéből fogyjanak el a kártyák úgy, hogy egyik homokórán sem peregjenek le a szemek. Bár folyamatosan lehet és kell is egymással kommunikálni, de így is elég szép káosz tud kialakulni, a néha-néha felboruló homokórák mellett. További nehézség, hogy van egy dzsóker, fehér homokóra is, amit egyszínű kártyával lehet csak forgatni.

Ez egy mindenképpen szórakoztató, színes és jó hangulatot okozni képes játék. Családdal vagy barátokkal jó választás lehet, de mindenképpen sík felületen játsszuk!

Ezt követően ültünk le a szintén Reflexshopos kiadású Witchstone-hoz. A szintén szép asztalképpel és tartozékokkal bíró játék szintén remek élményt adott kis társaságunknak. Boszorkánykodásunk során arra kellett törekedni, hogy a legjobb kombinációkat és láncolatokat hozzuk ki a saját játéktáblánkon, illetve az azokkal szerezhető bónuszokkal.

Minden alkalommal, amikor ránk került a sor egy lapkát tehettünk a saját játéktáblánkra. A lapkánkon két darab akció szerepelt, de ha ezt a lapkát olyan lapok mellé tettünk le, ahol több, összefüggően ugyanolyan akció szerepelt, akkor azzal akár 6-8 erős akciót is végrehajthattunk.

Érdekes volt látni, hogy a lehetőségeinkből milyen utakon indultunk el és melyik akciókra feküdtünk rá jobban. Már közben is, de a játék végén azon értekeztünk, ha nem lenne ilyen nagy játékdömping, akkor ez is elég nagy „klasszikussá” nőhette volna ki magát, de így sajnos eléggé elveszik a többi játék sűrűjében.

Bár nem írtam túl sokat a Witchstone-ról, de mindenképpen kiemelkedett a szombati nap többi játékai közül. Ez is egy olyan darab, amit újra szívesen elővennék, akár családdal, akár barátokkal.

Zárásként már csak egy kétfős, sakkszerű játékra került sor. Előljáróban annyit, hogy nem vagyok sem az absztrakt, sem a macskás játékok nagy kedvelője… Ez pedig a kettő kombinációját adja.

A Gémklub kiadású Huppban egy 6x6-os, kipárnázott(!) játéktáblán kell kiscicákat elhelyeznünk, úgy hogy végül 3 legyen a saját színünkből egymás mellett. A csavart azt adja, ha magányosan álló kiscica mellé rakunk egy másikat, akkor az újonnan lehelyezett szőrmók egy mezővel ellöki a mellette levőket. Vagy lelöki őket a tábláról. Amennyiben sikerült három kisicicát a saját színünkben egymás mellé tennünk, úgy azok lekerülnek a tábláról és nagymacskák lesznek. A végső cél, hogy három nagymacskák legyen egymás mellett vagy az összes nagymacskánk kerüljön fel a táblára.

A felvezetőből már sejthető volt, hogy ez a játék nem lett a kedvencem. El lehet vele játszani és biztos sokaknak tetszeni fog, de én ezzel többet már nem nagyon szeretnék játszani. Vannak számomra sokkal izgalmasabb és kedvezőbb tematikájú játékok is.

Összességében azt kell mondanom, hogy remekül alakult ezt a szombati nap. Kicsit sajnálom, hogy nem sikerült kipróbálnom a Vagabund játékait és még egy-két izgalmasabb címet, de így is remekül szórakoztam. Jó volt a szervezés, a játékostársak és még a játékmesterek is segítettek a szabályokban.  

Az Ügynökség

Bizonyára Corey Konieczka számára is unalmassá vált egy idő után a sokadik FFG-sablonba illő játék készítése. Fárasztó lehetett, hogy mindig majdnem ugyanazt a dolgot hozza létre, de más ruhába öltöztetve. A kiadó „biztonsági játékának” köszönhetően talán nem is kapott elég támogatást az egyedi ötleteire. Vagy csak nem illett volna a The Initiative (vagy magyar nevén az Ügynökség) a Fantasy Flight Games profiljába. A lényeg, hogy a szerző elhagyta a nagy kiadót, hogy egy sajátot alapítson és annak keretében újabb játékok készítésébe kezdett. A mai írásomban az Unexpected Games első játékáról lesz szó.

Megmondom őszintén, hogy nekem nem jött azonnal a „kell” érzés, amikor megláttam a játék borítóját. Csak úgy sugározza magából a retróságot, ami még nem is lenne baj. Ám ez a doboz tartalmát tekintve is megmaradt. Hiába lehet látni az FFG-dobozokban található inzertet, a műanyagtalpakra szerelhető kartonszereplőket, valahogy olyan érzésem volt, mintha egy 30 évvel ezelőtti játék lenne előttem. Viszont valami bujkált benne, ami végül arra késztetett, hogy vegyem meg a játékot. Lássuk, hogy vajon jól döntöttem-e…

Mi van a dobozban?

Kapunk kártyákat, kartonjelölőket, műanyag talpakat, játéktáblát, valamint egy összerakható, műanyag táblát, ahol ahová a feladványokat kell becsúsztatni. Ez utóbbit leszámítva még mindig teljesen az az érzetem volt, hogy ez egy FFG játék. Persze majdnem megfeledkeztem a lényegről… A játékszabályon túl van egy képregény is, ahol kampány története van felvázolva.

A játék célja

Ezt előzetesen nem sok helyen olvastam vagy hallottam, de gyakorlatilag egy legacy/örökség jellegű kampányjáték van a dobozban. Majd, ha ezzel végeztünk, akkor utána egyedi feladványokat is megoldhatunk. A kapott képregényből megtudhatjuk, hogy (1994-ben) négy tini egy garázsvásáron szert tesz a „Kulcs” nevű társasjátékra, amivel szinte azonnal el is kezdenek játszani. Gyakorlatilag mi is ezt játsszuk a játéktáblán, a kártyák segítségével. Majd, ha sikerül megoldani a feladványt, akkor a játéktáblán túl is törnünk kell a fejünket. A sztoriról nem árulnék most el többet, mert a lényegi meglepetésektől fosztanék meg mindenkit.

A játékmenet

Elolvassuk a képregény vonatkozó részét, majd lejátsszuk a szabályok szerint az aktuális küldetést. Minden karakternek van egy egyedi képessége, de igazából mindig ugyanazt csináljuk. Húzunk egy pakli kártyából 4 lapot, majd ezekből játszhatunk ki egyet, hogy valami akciót hajtsunk végre. Ez lehet mozgás a játéktáblán, nyomjelző felfedése, nyomjelző begyűjtése, vagy pedig a korábban kijátszott lapok begyűjtése. Majd végrehajthatunk még egy akciót, ami lehet ugyanaz, mint korábban. Választhatjuk az egyedi akciót is (akár kétszer is), de ehhez két lapot kell eldobni a kezünkből.

Nézzük egy picit részletesebben az akciókat. Fontos, hogy amikor akciót választunk, akkor a kezünkből olyan lapot rakhatunk le (bármilyen színben) az adott akcióra, amin magasabb kártyaérték szerepel, mint a korábban lerakotton. A kezünkben lévő lapok pontos értékét soha nem mondhatjuk meg a többi játékosnak, de utalhatunk rá, hogy alacsony, vagy magas értékű lapot tudnánk-e csak kijátszani.

Az első akció lehetőség a mozgás. Miután leraktuk a kártyát maximum három szobányit mozoghatunk, ha nincsen korlátozó tényező. Érdemes olyan helyen megállni, ahol nincsen semmilyen csapda.

A másik lehetőség a nyomjelzők felfedése. Az adott helyzetünktől függetlenül, bármelyik szobában felfedhetünk nyomokat, de mindig csak egyet. Ha valami korlátozó tényezőbe ütközünk, akkor többet nem fordíthatunk fel.

A harmadik lehetőség a nyomok begyűjtése. Itt abban a szobában kell lenni, ahol le- vagy felfordított nyomjelzők találhatóak. A lefordítottakat is fel lehet venni, de ebben az esetben megvan a kockázat, hogy valami csapdába futunk bele.

A negyedik akció a „nullázás”, amivel a másik három akciópakliról tudjuk levenni már ottlévő lapokat és ezzel lehetőséget teremtünk, hogy azokra az akcióhelyekre alacsonyabb értékű lapokat is kijátszhassunk. Emellett azért is hasznos még ez az akció, mert a korlátozó csapda jelzőket is eltávolíthatjuk az akciópaklik tetejéről.

Igazából ez nem is olyan bonyolult, még afféle Pandemic játékélmény-szerűséget is éreztem a játék közben. Az idő és sok eldobott lap viszont ellenünk dolgozik mivel, ha elfogy a húzópakli, akkor a dobópaklit kell megkeverni, néhány időkártyával együtt. Ha ezekből túl sokat húznánk fel, akkor azzal elbukjuk az adott küldetést.

A játéktáblán történő játék során nyomokat fedünk fel. Az adott szimbólumokat felfedhetjük a műanyag „játéktáblán”, és bármikor megmondhatjuk, hogy szerintünk mi a jó megoldás. Ehhez a csapat teljes egyetértésére is szükség van. Ez egy picit a Szerencsekerékre hasonlít az elején, aztán később nehezedik a dolog. Vagy egy kérdést kell megválaszolni, vagy az összekevert betűkből szavakat alkotni, esetleg valami számsorozatot kell megfejteni.

Az adott küldetés végén viszont nem ér véget a játék. Általában kapunk titokkártyákat is. Ezeket felhasználva, a képregényt és a szabályfüzetet forgatva egyéb fejtörőket is meg kell oldani. Ezek között nem egy nagyon egyedi, jó ötlet is van.

A kampány négyféleképpen is véget érhet, ami igazából két szál, amelyik mindegyike végződhet sikerrel vagy kudarccal. A végkifejlettel nem is voltam teljesen elégedett, még úgysem, hogy sikerült megnyerni a kampányt, de az odáig vezető út nagyszerű volt.

A vélemény

Meglepődtem, hogy Évinek mennyire tetszik ez a játék. Először Mátyás fiammal kezdtem el, majd a feleségem is érdeklődést mutatott. Újrakezdtük és együtt vittük végig az egészet… Azaz majdnem az egészet, mert a kampány utáni egyedi küldetések jó nagy része még hátra van. Szerencsére nem „csak” 15 játék van benne, hanem ennél jóval több. És most nem csak arról beszélek, hogy vannak bónusz küldetések, hanem arról is, hogy játéktáblás játékon túl is van játék. Ott kell egy picit többet gondolkodni is, de szerencsére a szabálykönyv és képregény segít.

A játékelemek nagyon olcsónak, már-már gagyinak hatnak. A retró érzés behozatala miatt nem is kellett nagyon törnie magát a készítőcsapatnak az összkép javításán, de ez szerencsére nem vesz el a játékélményből. Fontos megemlíteni, hogy a magyar kiadás fordításilag is nagyon jól sikerült, ami miatt hatalmas pirospont a Gémklubnak.

Bátran merem ajánlani ezt a játékot családoknak, de akár kicsit gémerebb társaságoknak is. Az elején még talán túl egyszerűnek tűnnek a feladványok, de a későbbiek során ezek nehezednek. Jó, ha nem csak 1-2 ember töri a fejét.

Kár, hogy a játék nem kapta meg a kellő figyelmet, mert szerintem bőven megéri a pénzét.

A képek a BGG-ről vannak és a Gémklub készítette őket (remélem nem haragszik meg érte senki, hogy felhasználtam őket).

Mythos Tales

Az előző bejegyzésemben arról írtam, hogy egy kicsit jobban elmélyültem H. P. Lovecraft munkásságában. Ennek fényében egy kicsit már más máshogyan tekintek az irodalmi művek alapján készült egyéb alkotásokra.

Mellékszál, de néhány hete sikerült pár nap alatt végigjátszanom a Prisoner of Ice című PC-s kalandjátékot, amit szintén a 20. századi író munkássága ihletett. Miután sikerült megtanulni a játék kezelését és túllendültem a második képernyőn történő gyors elhalálozásban (amit elsősorban annak köszönhettem, hogy nem tudtam hogyan lehet a tárgyakat használni) már egész jól ment a dolog. Nem volt túl nehéz és csak nagyon ritkán akadtam el. Beismerem, hogy párszor azért beletekintettem a végigjátszásba, de ha kitartóbb vagyok, akkor magam is megtaláltam volna a rejtett pixeleket vagy a nem túl bonyolult talányokat. A több, mint 25 éves játék még most is nagyon jó szórakozást nyújtott.

De vissza fő témához... A társasjáték témájú nyomtatványaim között rátaláltam a pár éve kinyomtatott Mythos Tales mappára. A leánykori nevén még Arkham Investigator rajongói nyomozásként indult a Sherlock Holmes Consulting Detective című társasjátékhoz, de egy kis paranormális, lovecrafti érzéssel megfűszerezve. A szerző megmérette magát egy társasjáték készítő versenyen is, amit a Board Game Geek szervezett, és ugyan itt nem ért győzelmet az egyedülálló próbálkozása, de sikerült annyira felbátorodnia, hogy közösségi finanszírozás keretében hivatalossá tegye a játékát. A szerző volt olyan kedves és az első két kalandját továbbra is ingyen elérhetővé tette és hagyta. Csak egy nyomtató és sok papír kell hozzá.

Mi lapul a dobozban?

Mivel magam csak a két, ingyen elérhető pnp kaland "birtokosa" vagyok, ezért igazából csak egy halom A4-es és A3-as papírról van szó. Nincs szükség ollózásra sem, csak plusz papírra és írószerszámra.

A játék célja

Meg kell fejtenünk a Dr. Henry Armitage által felvázolt esetet. Lehetőleg minél eredményesebben.

A játékmenet

Tegyük ki az asztalra a lehetőleg A3-asban kinyomtatott térképet és "újságokat". Ezen felül tartsuk még szintén mindig látható helyen a játékszabály utolsó oldalán lévő fontosabb szereplőket tartalmazó listát. Ezen felül még van egy jegyzék is, amiben a térképen található helyszínek vannak nevesítve. Pl. ha egy adott vegyesboltot keresünk az északi részen, ebből a regiszterből kinézhetjük, hogy melyik boltok vannak azon a részen. Ha esetleg tudjuk a pontos nevét is, akkor könnyebb a dolgunk. Ezen játékelemek minden játékban szerepet kapnak. Az újságok esetében viszont csak az ügyhöz tartozókat olvassuk el.

Vannak külön nyomozási "akták" is. Ennek első felében Dr. Armitage ismerteti az esetet, amit meg kell fejtenünk. Ad néhány kapaszkodót, hogy milyen helyeket látogassunk meg és talán azt is elmondja, hogy hová nem érdemes menni. A játékszabály utolsó oldalán lévő címek közül mindig van, amit érdemes megkeresni, míg a többit a jegyzék alapján kell kitalálnunk. Ha jól választunk meglátogatandó helyszínt, akkor ott újabb nyomokra bukkanhatunk, amiket követve eljuthatunk a megoldáshoz.

Lehet ezt bírni térk-ép-ésszel?

Mikor úgy gondoljuk, hogy képben vagyunk az esetet illetően, akkor lapozzunk a kérdésekhez és válaszoljuk meg azokat. A kérdések 2 csoportra oszthatóak, vannak, amik szorosan az adott ügyhöz kapcsolódnak és vannak mellékszálak is, amik pontokat adhatnak. A megoldásokat egyeztetve, majd Armitage hivatalos verzióját megtudva lehet kiszámolni, hogy hány pontot szereztünk. Itt lehetni látni, hogy a jó professzor mely helyszínek segítségével jutott a végső megoldásra. Ha mi is jártunk ezeken a helyeken, akkor azokért nem járt pontlevonás, viszont minden olyanért igen, ami nem szerepel a felsorolásban. Ez egy kicsit szemétség a játék részéről, de egyfajta időszabályozás is, hogy ne nyújtsuk túl a játékot.

Néhány szót említenék az újságok kapcsán is. Ezeket már az ügy elkezdése előtt is érdemes elolvasnunk. De akár lehet utána is vagy közben. Itt egy kicsi bepillantást nyerhetünk Arkham város eseményeibe, de akár az ügy kapcsán is kaphatunk nyomokat. Ugyancsak innen indulhatunk el a mellékszálak megoldásaihoz is.

Fontos, hogy a kérdéseket ne olvassuk el előre! Fontos, hogy az ügyhöz tartozó helyszínek eseményei közül tényleg csak azt olvassuk el, amit meglátogattunk. Ez egy kicsit nehéz, ugyanis véletlenül is "bepillanthatunk" egy másik helyszínre. Itt talán szerencsés lett volna valami app használata, de ez lehet, hogy csorbított volna a játék hangulatán. Azt még megemlítem, ha meglátogatunk egy helyszínt, akkor ott mindig adott történés fut végig. Nincsen lehetőségünk semmilyen választásra az első nyomozás során. A másodikban már megjelenik egy új szabály, hogyha az adott helyszínen már rendelkezünk egy korábbi információval, akkor ingyen továbblapozhatunk egy adott oldalra. 

A vélemény

Már korábban is kacérkodtam, hogy kipróbálnám a Sherlock Holmes Consulting Detective-et. A már lassan 30 éves korba lévő játék egyedi nyomozást ígér a 20. század eleji Angliában. Ugyanakkor ennek megfelelően a nyelvezete is erősen korabeli. Tehát mégha jól is beszéled és ismered az angol nyelvet, akkor sem biztos, hogy szótárnyitogatás nélkül végig tudnád játszani bármelyik nyomozást. A Mythos Tales viszont egy amerikai kisvárosba visz minket, ahol valamivel egyszerűbb a nyelvezet, bár érezhetően a szerző igyekezett igényesen fogalmazni. Ráadásul Arkham városában, egyéb misztikus dolgok is történnek, amik nem szokványos, evilági magyarázatokkal szolgálhatnak.

Nézzük mit találtam a pozitívumok listáján:
+ A térkép és az újságok nagyon hangulatosak. Én pl. étkezés közben olvasgattam az újságot, majd csak azt követően vágtam bele a nyomozásba.
+ A játék 2 nyomozása ingyen van, a nyomtatási költségeket leszámítva.
+ Az angol nyelvezete nem olyan brutális, mint SHCD-é.
+ Elég szórakoztató a nyomozás.

Sajnos negatívumból akad rendesen:
- A teljes értékű Mythos Tales már nem ingyenes és talán nehezen beszerezhető.
- Igazából nehéz megtalálni azt a pontot, amikor úgy érezzük, hogy megvan a megoldás. Kedvünk lenne még tovább nyomozni, megismerni mindent, elolvasni minden bejegyzést. Ezek azonban negatív ponttal járnak a játék végén.
- A játék részéről talán az is szemétség, hogy a kérdések második fele nem szorosan az ügyhöz kapcsolódik.
- A második nyomozás már elég kiterjedt jegyzetelést igényel. Itt elég sok minden le kellene írni, vagy meg kellene jegyezni. Itt éreztem úgy, hogy bizonyos nyomok talán jobban működtek volna külön kártyák formájában, amiket bármikor elő lehet venni.
- A játék nincsen magyar nyelven, csak angolul.
- A teljes bolti verzióról az a hír járja, hogy nem tökéletes. A neten található erraták és fórumok böngészése is szükséges lehet a későbbi kalandok hibáinak orvoslására.

Hiába írtam hosszabb listát a negatív oldalra én mégis szerettem ezt a két nyomozást. A hangulat igazán egyedire és remekre sikerült. Kár, hogy a többi üggyel szinte esélytelen találkoznom. Így talán nem fog más maradni, mint egyszer tényleg belevágni a Sherlock Holmes Consulting Detective nyomozásaiba...

Pontsaláta

Bizonyára mással is előfordult már, hogy az elsődlegesen kiválasztott termékek nem voltak elégségesek az ingyenes szállítási feltételhez, ami miatt még valamit be kellett rakni webshopos kosárba. Egy ilyen vásárlás eredménye lett a Pontsaláta beszerzése is.

A Reflexshop (már megint ők?) által magyarul is kiadott játék ugyanakkor nem volt teljesen ismeretlen számomra. Még a magyar megjelenése előtt lehetett róla elismerő szavakat olvasni, vagy számos youtubertől dicséreteket hallgatni. Az előzetes következtetésem az volt a játék kapcsán, hogy ez nem egy rossz játék, nem lehet vele mellélőni.

Mi lapul a dobozban?

A nem túl hosszú és egyszerű szabálykönyvön túl csupán 108 darab kártya van a két részre választott inzertben. Úgy gondolom, hogy a játék simán elférhetett volna a szokásos kétpaklis kártyajáték dobozában (Solo, Uno, Keltis kártyajáték, Babszüret, stb.), de így magasabb áron lehet értékesíteni és persze akár kártyavédőzve is vissza lehet tenni a kártyákat. Én személy szerint jobban örültem volna egy kisebb doboznak, főleg mivel a játék esetében feleslegesnek tartom a kártyavédőzést. Ugyanis, ha tényleg rongyosra játsszuk a paklit, akkor nem túl fájdalmas újra megvásárolni.

A játék célja

Ez sincs túlbonyolítva. A játék végi pontozásnál neked legyen a legtöbb pontod.

A játékmenet

Első lépés a pakli összeállítása. Fontos, hogy játékosonként minden színből 3 kártya legyen. Ez 2 fő esetén 2x6x3=36 db, 6 fő esetén 6*6*3=108 db lapot jelent. Az így kapott paklit tudományosan egyenlően vagy érzésre, nagyjából 3 külön kupacba pakoljuk. A kártyák egyik oldalán egy pontozási szabály (a sarokokban jelezve, hogy a túloldalt milyen zöldség van), a másik oldalt pedig a zöldség-oldal található. A korábban megalkotott három paklit úgy helyezzük az asztal közepére, hogy a szabályokkal felfelé nézzenek. Ezt követően minden kupacról fordítsunk fel 2-2 lapot az adott paklik alá.

A kezdőjátékossal kezdve, sorban haladva mindenki egy kötelező akciót hajt végre a körében. Ez lehet egyetlen pontozó szabálykártya elvétele és magunk elé helyezése, vagy két darab zöldségkártya elvétele. Utóbbi lehetőség esetén a húzott lapokat pótoljuk a hozzátartozó paklikból. Ha egy pakli elfogyna, akkor a meglévőket úgy osszuk szét, hogy mindig 3 pakli legyen. Ha az összes lap elhúzásra került, akkor a játék véget ért és jöhet a pontozás.

A két fő akción túl még lehetőség van egy korábban húzott szabálykártya átforgatása a zöldség oldalára. Ugyanakkor ezt az ellenkező irányban nem lehet megtenni!.

A pontozás során minden szabályt végig kell pontozni, ami azt jelenti, hogy egy zöldségkártya minden szabály esetében figyelembe vételre kerül. Fontos, hogy csak a saját magunk előtt lévő szabályok alapján kapunk pontot, viszont többségi feltétel (pl. nálunk legyen a legtöbb paradicsom) esetében meg kell nézni, hogy játékostársaknál mennyi van az adott laptípusból.

Ha minden játékos minden szabálya pontozásra került, akkor a legtöbb ponttal rendelkező nyeri a játékot. 

A vélemény

Gondolom a szabályismertetésből kiderült, hogy egy meglehetősen egyszerű, családi kártyajátékról van szó. Nagyon jól működik minden játékosszám mellett, játsszuk csak ketten, vagy a maximális 6 fővel. Igyekszem most is összeszedni a számomra negatív és pozitív dolgokat, de megjegyezném, hogy összességében nagyon elégedett vagyok a játékkal és egyáltalán nem értem, hogy a Reflexshop miért nem nevezte Magyar Társasjátékdíjra. Úgy gondolom, hogy legalább a legutolsó szűrt körbe is eljuthatott volna. A kihagyott ziccer miatt egy kicsit virtuálisan megvesszőzném a Reflexshopot.

Kezdem a felsorolást a számomra negatív dolgokkal:
- Nekem a kisebb doboz jobb lett volna. Megértem, hogy van, akik szeretnek kártyavédőzni és számukra tényleg kellemesebb ez a dobozméret. De még így is könnyen szállítható.
- Nem túl tematikus. Zöldségek helyett bármi is lehetett volna.
- Minden játék elején össze kell állítani a paklikat. Ugyan semmi nem tiltja, hogy ugyanazon paklival játszunk többet egymás után, de szerintem többen vagyunk, akik szeretik, ha változatosabban jönnek a pontozószabályok. Kis túlzással a pakliösszeállítós előkészület és a végső pontozás végrehajtása tovább tart, mint maga a játékmenet.
- A játék végi pontozás nagy matekozás. Ráadásul hajlamos vagyok az egyszer már lepontozott kártyákat eltenni, majd rádöbbenni, hogy egy másik pontozás során rádöbbenni, hogy ott is figyelembe kellene venni a lapokat. Ráadásul vannak olyan szabályok is, ahol a másnál lévő lapok is számíthatnak. Ha már nagyobb a doboz, akkor egy pontozófüzet igazán beleférhetett volna.

Lássuk a pozitívumokat:
+ A szabályok nem bonyolultak, itt tényleg játszhat egy unoka a nagymamával, vagy alkalmi játékos egy gémerrel.
+ A játék nagyon gyors és gördülékeny. Játszható bemelegítő, levezető játéknak, vagy akár ebédszünet alatt is.
+ Nincsen holtidő. Nem ragad be egy játékos sem a gondolkozás-csapdába.
+ Nem túl drága. Az "ár / lejátszott parti" mutató egész kedvező értéket hoz ki a játék életútjában.

Még egy apró kiegészítés. Ugyan játékszabály nem túl szigorúan, de úgy írja, hogy miután elhúztunk 2 zöldséglapot a "piacról" utána kell pótolni a hozzárendelt pakliból. Mi már játszottuk úgy a játékot, hogy elhúztunk egy zöldséget, azt pótoltuk a felette lévő pakliból, majd elhúztuk második lapként az újonnan megjelent zöldséget. Ez egy picit változtat a taktikán, úgyhogy javasolt a játék előtt megvitatni, hogy ezt szabad-e így csinálni vagy sem.

Úgy gondolom, hogy a játék tényleg megérdemelte a különféle díjakat és dícséreteket. Tényleg nem volt hiba beszerezni ezt az árban is igazán elfogadható játékot.

Sherlock: A régész sírboltja

Az egyszer játszható játékok esetében nagy eséllyel zsákbamacskát vásárolsz, mert ezek jellegükből olyanok, amiket nem tudsz csak úgy kipróbálni, majd az alapján megvenni. Nekem már több, egyszer játszható társasjáték-sorozathoz volt szerencsém (pl. Unlock, Exit, Szabadulópakli, stb.), de a Reflexshop magyar kiadásában megjelent Sherlock-sorozattal még nem találkoztam. Úgy gondoltam, hogy a nyaralás során remek lehetőség nyílik majd a sorozat egyik darabjának kipróbálására, ezért beszereztem a Sherlock: A régész sírboltja névre hallgató paklit.

Alapvetően óvatos lelkesedéssel akartam megközelíteni, de idő közben kaptam egy nagyon pozitív a ajánlást A régész sírboltja kapcsán, ami egy picit megnövelte az elvárásaimat. Mivel mások számára szeretném egy kicsit csökkenteni a zsákbamacska hatást, ezért mindenképpen szerettem volna a játékról írni, de csak úgy, hogy nem árulok el a megoldással kapcsolatban dolgokat, és hogy lehetőleg ne romboljam a játékélményt.

Mi lapul a dobozban?

32 db nyom kártya és egy játékszabály. Ez utóbbi úgy van összehajtva, hogy először csak a szabályt és a bevezetőt lehessen megismerni.

Nehéz elsőre nem előitéletesnek lenni, mert egy viszonylag kis pakli kártyát kapunk 2500Ft-ért. De ilyenkor nem ezt kell nézni, hogy anyagban mit kapunk, hanem hogy milyen élményt kapunk tőle.

A játék célja

Nem más, mint megfejteni a rejtélyt, a lehető legmagasabb pontszámmal.

A játékmenet

Minden játékos kap három kártyát. A kártyákon lévő szöveget teljesen nem olvashatja el, csak a rajtuk aláhúzott részeket. Valamennyit ugyan lehet beszélni a kézben tartott lapokról, de azok teljes tartalmát közölni nem megengedett. Ezek alapján, amikor egy játékos sorra kerül egy lapot vagy letesz képpel felfelé a bizonyítékok közé, vagy pedig eldobja, mert az ügy szempontjából nem tartja fontosnak. Ezt követően pedig húz egy újabb lapot a kezébe.

Mikor minden játékos kezéből a lapok az asztalra kerültek összegezni kell az esetet, majd a játékszabályt is tartalmazó lapról fel kell olvasni a kérdéseket és azokra válaszokat kell adni. A válaszok helyessége megad egy pontszámot, amiből később le kell vonni feleslegesen megtartott és a tévesen megtartott lapok utáni büntetést. A kapott végeredmény alapján kapunk egy összpontszámot és egy nyomozói szintet.

A vélemény

Előre leszögezném, hogy itt nagyon számít a játékosok közötti kommunikáció és a nyomozásra való hajlandóság! Csak olyan játékosokkal üljünk le ehhez a Sherlock játékhoz, akik tényleg akarnak is játszani! Egy Exit vagy Unlock esetében nem gond, ha valaki csak tessék-lássék módon van jelen, mert kevésbé számít. Itt viszont aktívan részt kell venni gondolkodásban, és itt igenis számít, hogy mit hová teszünk le.

A játékban ugyanis nyomozunk. Az elején csak az ügyet és a kezdő kártyát ismerjük, valamint azt a 3 lapot, ami a kezünkbe került az előkészületek során. Ez alapján kellene kitalálnunk, milyen irányban induljunk el. Ki kell gondolni, hogy melyik lap lehet az, aminek semmi jelentősége az ügy kapcsán és nyugodt szívvel eldobhatjuk... Ez viszont egyáltalán nem könnyű, mert rögtön három olyan lapot is kaphatunk, amely tévútra vezethet, vagy egyáltalán nem releváns. A játékszabály ugyanakkor csak arra tér ki, hogy a játék befejezéséig legalább 6 lapot dobjunk el véglegesen, mert különben elveszítettük a játékot. Arra nem tesz utalást, hogy esetleg sokkal több az ügy szempontjából nem fontos lap is lehet a játékban.

A lapok alapján teljesen el lehet menni rossz elmélet irányába is, és amire erre rádöbbenünk már az ügy szempontjából fontos lapokat dobhattunk a dobópakliba. Ennyiből szerencsésebb az egyszemélyes variáns, ahol a nem véglegesen eldobott lapokat újra megforgathatjuk.

Persze meg lehetett volna csinálni úgyis a játékot, hogy 32 lapot kiborítom képpel felfelé az asztalra és azok alapján oldjuk meg közösen az ügyet, csak ebben az esetben egy alfajátékos egyedül megoldotta volna az ügyet és kevesebb lett volna a kommunikáció a nyomozók között.

Sajnos én a játékban csalódtam, de az is lehet, hogy csak túl buták voltunk hozzá. Ugyan az ügyet sikerült több-kevesebb szerencsével megoldanunk, de valahogy nem volt teljes az élmény. Ha lesz esélyem a sorozat többi játékához is, akkor azok esetében már sokkal bölcsebben fogok az ügy megoldásának nekilátni. Ezt a paklit meg majd odaajándékozom valakinek.

MicroMacro - azaz forró nyomon a monokróm Tesz-Vesz városban

A játék bejelentését követően osztotta meg valaki velem ezt a linket, ahol egy érdekes, újszerű ötlettel bíró társasjátékot próbálhattunk ki egy online felületen. A kérdések ugyan angolul vannak, de könnyen megérthetőek, és ha mégsem bírnánk velük, akkor mindenre ott a szótár. A lényeg, hogy nyomozni kell egy fekete-fehér világban játszódó térképen, ahol a helyszíneken egy-egy esemény van megörökítve. Ezekből kell rekonstruálnunk és megoldanunk a különféle bűneseteket. Ezt a jópofa, online variánst több gyermekkel is kipróbáltam, akik egyöntetűen szavazták meg, hogy nekünk kell ez a játék.

Szerencsére a hazai Reflexshop elég hamar bejelentette a magyar kiadást, ezért úgy döntöttünk, hogy azt várjuk be. A napokban megérkezett, majd egy szülinap alkalmával átadásra is került. Szerencsére az ünnepnap tökéletes volt a játékfelavatására is.

Mi lapul a dobozban?

Egy figyelemfelhívó lap, aminek a szövegét akár nagy betűvel a rövid játékszabályra is rá lehetett volna tenni. Egy elég nagy, régi autóstérképekre emlékeztető térképlap, néhány kicsi boríték és konkrét ügyeket tartalmazó kártyalapok. Ezen felül még kapunk egy műanyag nagyítót és ehhez egy rátehető matricát. Ennek azért van jelentősége, mert - saját példából kiindulva - ez a nagyító könnyen elkallódhat (és már csak karcosan kerül újra elő). A matricázást követő feladatként tegyük az összetartozó esetkártyákat egy-egy borítékba. Itt fontos, hogy próbáljuk meg nem rátekinteni a kártyák hátoldalára, mert azzal a megoldásokat is megtudhatjuk!

A játék célja

Mint már korábban is említettem a MicroMacro egy "családi", nyomozós játék, ahol a nagy térképen böngészve kell az esetkártyák kérdéséire, egymás után választ találnunk. A térképet álljuk/üljük körül, majd igyekezzünk minél ügyesebben megtalálni a kérdéses helyszíneket. 

A játékmenet

Crime City, ahogy a neve is mondja a bűn városa. Szerencsére a fekete-fehér kivitel sem viszi el túlságosan a Sin City című képregény és film világába a játékosokat. Itt egyfelé Tesz-Vesz város hangulattal találkozhatunk, ahol bizony egy macskamentő-akciónál komolyabb bűnesetekkel találkozhatunk.

A játék elején válasszunk ki egy főnyomozót, aki majd elolvassa a kártyákon lévő szöveget. A felső, azaz történet kártyán egy viszonylag jól beazonosítható helyszínre kapunk utalást. Itt megtudjuk, hogy a térkép melyik negyedében történt az eset, valamint azt is, hogy milyen megfogható helyszín közelében. Vicces lehet, ha egy-egy cégért úgy keresünk, hogy összekeverjük a kelet és nyugat fogalmakat. A főnyomozó azonban azért is van, hogyha nagyon elakadnánk, akkor egy-egy kérdéskártyát megfordítva utalásokat tehet, hogy mit is keressünk pontosabban, vagy hogy melyik a jobb és a bal kezünk. Ha pedig biztosak vagyunk a megoldásban, akkor a főnyomozó megmondja, hogy a kérdéslap megfordított kártyáján valóban az a megoldás szerepel-e, vagy próbál tovább segíteni.

Miután az adott ügyhöz tartozó összes esetkártyát megválaszoltuk az ügy is megoldásra kerül. Ennyi lenne maga a játék.

A vélemény

Mint korábban írtam, nagyon vártam ezt a játékot. Nagyon újszerűnek is gondoltam, de rávilágítottak, hogy igazából ez a játékforma már létezik "böngésző" néven, valamint akár könyvekben is találkozhatunk hasonlóval. Mindenesetre ennek ellenére is hozott valami újat a társasjátékok világában, aminek köszönhetően az egyik legrangosabb díjra, a német Spiel des Jahres-ra is jelölték. Itt megemlíteném Lacxox kollégát, akinek végül igazat adnék abban, hogyha nem kapja meg a díjat (amit szerintem megérdemelne), akkor annak a játék erőszakos tartalma lesz az oka. És innen fordulnék is rögtön a negatívumokra:

- A játék aranyos ruhája, és a fekete-fehér színekkel az erőszakosság csökkentése még nem teszi teljesen családivá a játékot. Sajnos a 12 éves kortól való ajánlás részben jogos, bár néhány esetet lehet fiatalabbak is játszani. Ezért is nem értem, miért jöttek rá a tesztelés során, hogy az eseteket lehetne már életkor szerint is csoportosítani. Ha ezt megtették volna, akkor már tényleg a dobozon érezhetné a SdJ plecsnit a játék.

- A nagyító jópofa ötlet, és tényleg ne felejtsük matricázni! Viszont hamar és könnyen karcolódik, ezért ez sem annyira tartós megoldás.

- A térkép a régi, kihajtogathatós, autós térképekre hasonlít. Idővel biztos tönkremehet, de szerintem a dobozban lévő eseteket még gond nélkül kibírja.

- A játékszabály említi, hogy az egyes helyszínek mellett hagyhatunk jelölőket. Ez remek ötlet, de kérdés, hogy ezek miért maradtak ki a dobozból?

- Hamar elfogy az a 16 eset, egyes vélemények szerint 4 óra alatt kijátszható az egész. Ugyan a neten van még hozzá pár kisebb eset is, de nem ad túl sok játékórát. A játékszabály ugyan javasolja, hogy a játék végén kereteztessük be a térképet és tegyük ki a falra, amivel a haveroknak lehet promózni a játékot...

Szerencsére a negatív dolgok ellenére inkább pozitív az élmény.

+ Igazán remek, szórakoztató a nagy térképet böngészni nyomok után.

+ Már a neten lévő online demó, vagy a játék dobozán lévő ügy kapcsán el tudjuk dönteni, hogy kell-e nekünk ez a játék vagy sem. Ha bosszant az apró dolgok keresése, akkor ez nem a te játékod!

+ Ha tetszett, akkor még idén jön a folytatás, amiben a negatívumok nagy részben javításra is kerülnek.

Összegzésként még néhány dolog. A játékhoz valóban javasolt a megfelelő fényviszony és megvilágítás. Az apró részleteket nem mindig könnyű észrevenni és ebben a kapott nagyító sem ad mindig segítséget. Fontos a megfelelő asztal is, amit körbe tudunk mozogni, vagy azon forgatni a térképet. A játékot ugyan 1-4 főre tervezték, de inkább az alacsonyabb játékszámokkal működik jól. Az sincs kizárva, hogy 4-nél többen játszuk, csak igazából már 2 főnél több játékos esetében is nehezebben lehet hozzáférni a térkép egy-egy apró részletéhez.

Személy szerint a játékot jónak tartom, és már alig várom, hogy a még hátralévő eseteket keresgessük a családdal.

Folded Space dobozbelső-rendszerező

A zacskókkal teli káosz

Bölcsen, a karácsonyi hajrá végén, azaz valamikor december közepén rendeltem egy rendszerezőt (leánykori nevén: inzertet) a Mars terraformálása játékomhoz, a Bulgáriában lévő Folded Space-től. Korábban támogattam az egyik Kickstarter kampányukat, és nagyon jó dobozbelsőim lettek a Lords of Waterdeep és Star Wars: Lázadás nevű társasjátékokhoz. Szóval egész jó tapasztalatom volt a céggel és termékeikkel kapcsolatban.

Mint írtam Bulgáriából érkezett volna a cucc, elvileg 14-21 napos szállítással, de amikor még február elején sem volt sehol a csomag felkerestem őket e-mailben. A vevőszolgálatuk nagyon korrekt, a pár soros levelemre oldalnyi hosszúságú, és nem csak szokásos alapszöveget kaptam, de a lényeg az volt, hogy várjak. Én vártam, de heti rendszerességgel jeleztem, hogy még mindig semmi. Közben próbálkoztam a Magyar Postánál is, de mivel nem volt a küldeményen követési szám, ezért nem tudtak, de inkább nem akartak segíteni. Az megint más kérdés, hogy ezen Covid-19-terhes időkben elvárták, hogy személyesen és nem telefonon vagy e-mailben kommunikáljak velük...

A lényeg, hogy a Folded Space újra feladta a csomagot, ezúttal futárral és csomagkövetéssel, így rendben meg is érkezett, és tegnap már lehetett ragasztgatni.

Mi lapul a dobozban?

Mi is ez a Folded Space inzert és mire is jó? Igazából a Mars terraformálása játékomhoz elég sok kiegészítővel rendelkezem, ezért időszerűnek láttam, hogy legyen hozzá valami rendezőm, és csak a zacskókon belüli zacskórengetegben tárolódjon minden. Egy jó rendszerező belső nagyban le tudja rövidíteni az előkészületeket, az elpakolást és a játékot is gördülékenyebbé teheti.

A dobozban volt 6 db A4-es nagyságú lap. A lapok belseje valami dekorgumi-szerű anyag, amit két oldalt vastagabb papír fog közre. A társasjátékok kinyomó íveihez hasonlóan itt is előre ki van vágva minden, csak ki kell nyomkodni. Egy A4-es lap két oldalán kapunk még leírást, hogyan kell összerakni a különböző tárolókat, melyik tárolókba milyen játékelemeket érdemes belerakni, majd a végén hogyan kell azokat behelyezni a dobozba.

Az összeszerelés

A korábbiból gondolom kitalálta mindenki, hogy a terméket igazából félkészen kapjuk és akad még vele teendő. A leírást követve ki kell nyomkodni a megfelelő elemeket, majd azokat először érdemes összerakni, hogy miképpen is néznek ki. Ezt követően pedig szedjük szét, majd PVA, vízbázisú ragasztóval ragasszuk össze a megfelelő helyeken. Erre nem kapunk ugyan bővebb leírást, de értelemszerűen meg kell találni azokat a részeket, amik összeillenek, és ott kell ragasztani. Ha készen vagyunk, akkor esztétikai okok miatt, érdemes a kifolyt ragasztót vizes ruhával letörölgetni. Az összeragasztott dobozokat nagyjából egy fél napig hagyjuk száradni és utána már be is lehet mindent pakolni a társasjáték dobozába.

Nem egy ördöngőség, én magam is meg tudtam csinálni.

Vélemény

A Folded Space rendszerezője igazán praktikus darab, ami az alapanyag miatt nem is teszi sokkal nehezebbé a játék dobozát. Nem nehéz összerakni, de azért időigényes. Még mindig ez az egyik legolcsóbb megoldás, ha rendesen megérkezik...

Mint korábban írtam egész jól elférnek benne a játékelemek, viszont nem vagyok teljes mértékben elégedett. A dobozbelsőt még a Turmoil/Hatalmi játszma kiegészítő előtt tervezték, tehát ha ezzel nem rendelkezünk akkor tényleg minden egész jól elfér a dobozban. Panaszra nem lehet semmilyen ok. Ugyanakkor, ha rendelkezünk az aktuálisan utolsó kiegészítővel, akkor trükkösebb lesz a dolog. Kártyavédőzve már nem fogunk elférni az egy dobozban. Ha nincs is kártyavédőnk, akkor is szükséges egy kicsit átgondolni, hogy milyen játékelemeket hová pakolunk. De még ez sem jelent nagyobb problémát.

Mivel a FS-inzert elemei azért elvesznek valamennyi dobozhelyet, ezért sajnos a plusz, bemélyesztett táblák már biztosan nem fognak visszamenni a dobozba. Sőt, ha beletesszük a Hatalmi játszma plusz tábláit, akkor már a doboztető is megemelkedik egy kicsit. (Amúgy miért nem lehetett ezeket a táblákat úgy megcsinálni, hogy egymás mellett is elférjenek az alapjáték dobozában?) 

A végeredmény

Csak rendezettebbnek és szebbnek tűnik, nem?

Kár, hogy a bemélyesztett játékostáblák így már nem férnek vissza a dobozba.