2021/09/29

Party-time! (Similo, Top 10, Csak egy)

A 2021-es augusztus 20-át éppen Debrecenben töltöttük. A némiképpen csalódást keltő „virágkarnevál” megtekintését követően a telefonomat böngésztem, hogy esetleg milyen aznapi program jöhet még szóba. Ekkor derült ki, hogy a „Mit játsszunk” házaspár éppen játszatást tart a helyi vidámparkban, és úgy döntöttünk, ha már így alakult, akkor nézzük meg milyen új játékokat ismerhetünk meg. Utólag is köszönet a játékok megismertetéséért!

Nyilvánvaló, hogy ilyenkor nem a nehezebb, bonyolultabb játékokat mutatják meg, hanem sokkal inkább a könnyedebb, gyorsabb családi, vagy party játékokat. Ezek pont olyanok, amiket önszántamból nem nagyon szoktam hazavinni, mivel kevésbé szoktak vonzani, kevésbé tudok bennük elmélyülni. Ezeket nagyon kipróbálni sem tudom mostanság, hiszen a helyi klubbot sajnos elmosta a Covid, távolabbiakba pedig nem nagyon szoktam járni. Ez a „játszatás” márcsak ezért is volt jó, hogy olyan játékokkal találkozzak, amik fizikai megtapasztalására elég kevés az esély.

Similo

Hallottam már korábban erről a játékról, de egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Valahogy az árához képest nem tűnt túl izgalmasnak vagy vonzónak. Igazából jelen esetben egy sorozatról beszélhetünk, ugyanis a különböző témákra készített paklik külön-külön vehetőek meg. Ugyan ezek kombinálhatóak is egymással, de én úgy gondolom, hogy nagyon kevesek vesznek meg majd több paklit, darabját nagyjából 4000Ft-ért.

A szabályok elég egyszerűek. Lesz egy személy, aki kap egy titkos kártyát, majd a többieknek ezt kell megtalálni az asztalra 3x4-es formába kitett 12 kártyalap közül. A titkos kártyát ismerő játékos 5 lapot kap a kezébe, amiből egyet kijátszhat maga elé. Ha a kitett kártyalapokkal azonos irányban (függőlegesen) áll, akkor a választott lap megegyezik a kitalálandóval, ha pedig vízszintesen elfordítva, akkor azt jelenti, hogy véletlenül se olyan lapot keressük, ami erre hasonlít. Nehézséget jelent, hogy a titkos kártyát ismerő ennél többet nem kommunikálhat, csöndben kell lennie. A többi játékos viszont hangosan megvitathatja, hogy szerintük melyik lapra lehet utalás a 3x4-es hálóban az éppen kitett lap. Ennek alapján kell az első körben 1 kártyát kiválasztani, ami biztosan nem a jó megoldás. A következő körben is ugyanez történik, de már 2 kártyát kell kidobni. A következőben 3-at, majd 4-et, 5-öt, míg 2 kártya nem marad a végső választáshoz. Ha a játék során bármikor eldobásra kerül a kitalálandó kártya, akkor az egész csapat veszített. Győzelem ugye csak akkor van, ha a végére megmaradt a kitalálandó kártyalap.

A játék során több nehézség is felmerülhet. Az egyik, hogy tippeket adó nem segíthet semmilyen módon, csak a kitett kártyával és annak irányával. Nagyon nehéz nem mosolyogni, vagy fejet csóválni egyes esetekben, miközben a többiek eszmefuttatását hallgatja. Egy másik nehézség a megfelelő tipp megadása. A tippadáshoz kitett kártyalap többféleképpen utalhat a közös nevezőre. Lehet a kártya háttere, a rajta lévő figura bőr- vagy szőr színe, mérete, formája, vagy a lapon szereplő szöveg. Az elején még könnyű a dolgunk, viszont a végére zavart is okozhat egy korábban kijátszott lapon lévő jellemző.

A játék egyáltalán nem bonyolult, nem rossz, gyorsan tanulható és lejátszható. Igazán könnyedén újrajátszható, de - szerintem - hamar meg is unható. A kis mérete miatt akár zsebben is elfér és jó lehet nyaralásra, kirándulásra, de nem hinném, hogy sokaknál gyakori vendég lesz az asztalon.

Top 10

A következő játék a semmiből jött és számomra gyorsan a homályba is vész… A leírás és az ismertetők alapján már tudtam, hogy ez nem az én játékom lesz. Itt is nagyon egyszerű az alapötlet. Valaki kiválaszt egy adott helyzetet egy kártyalapról, majd ismerteti a többiekkel. A játékosok kapnak egy 1-től 10-ig terjedő pakliban lévő kártyát és az azon szereplő számhoz kell igazítani hangulatában az adott helyzet saját előadását. A helyzetet választó személy az előadásokat végighallgatva sorban felszólítja a szereplőket. Ha sikerül kitalálni a megfelelő sorrendet, akkor mindenki örül.

Azért írnék erre egy példát is, mert talán nem derült ki a fentiekből, hogy mi is történik a játékban. Pl. én vagyok, aki kiválasztja a helyzetet, ami legyen az, hogy meg kell dicsérni a szomszéd kertjét. A játék során, tetszőleges sorrendben a következő mondatokat hallja:
„Milyen szépek a rózsáid!”
„Szép zöld!”
„Szebb a kerted, mint Mari nénié!”
„Hogyan sikerült ilyen mesébe illő alkotást a kertedbe varázsolni?”
„Nem rossz!”

Ezekből a mondatokból és mellé társuló hanglejtésből, színészi játékból kiválasztani, hogy mi lehet a helyes sorrend. Maga a játék nem bonyolult, viszont a sorrend kiválasztása komoly fejtörést okozhat. Nem feltétlenül lesz mindenki megfelelő partner a játékhoz. Megfelelő társaságokban egész jól működhet, viszont 1-2 erre nem vevő játékostárs már el tudja rontani a többiek szórakozását. Nem tudom nyugodt szívvel ajánlani, ugyanakkor a szabályok egyszerűségéből látszik, hogy akár könnyen ki is lehet próbálni. Csak 10 darab kártyára van szükségünk 1-10-ig pontozással. (Igazán kemény játékosok akár 104-en, a Vigyáz(z)6! paklijával is játszhatják…). Saját kútfőből eredő, egyedi alaphelyzettel pedig csak még jobban fel lehet dobni a játékot, azok számára, akik vevők rá.

Csak egy

Ebből a hármasból erre voltam a legkíváncsibb. Túl sok díjat nyert ahhoz, hogy ne érdekeljen.

A csapat kap 13db 5 szót tartalmazó kártyát. Az éppen aktuális kitaláló mond egy számot, úgy hogy elfordul/becsukja a szemét, nem nézi meg a kártyát.  A többiek viszont igen és a számhoz tartozó dolgot kell egy szóval leírniuk a maguk előtt lévő táblára. Majd egymással összevetik, és ha két személy írta ugyanazt a szót, akkor azok kiesnek a játékból. A kitaláló gyakorlatilag ekkor fordulhat vissza és a maradék szavakból kell kitalálnia megoldást. Persze vannak még apróbb szabályok, hogy miket nem szabad leírni, hogy mik esnek ki és hasonlók, de nagyjából ennyi tudással játszható az egész.

Nem egy rossz játék, de itt is megint arról van szó, hogy nulla kommunikáció van. Valaki szigorúan saját magába fordul, a többiek meg szigorúan, németesen leírnak egy szót. Aztán siker esetén lehet örülni. Nem tudom, hasra nem vágtam magam ettől a játéktól sem, viszont ez már olyan, amit nagyobb kedvvel játszanék. Nagyobb benne változatosság, gondolkodni kell a megfelelő szó kiválasztásán és persze közben nem is kell bohócot csinálni magunkból.

Ez is egy olyan játék, amit egy kis leleményességgel a doboz megvétele nélkül is kipróbálhatunk. Persze, ha tetszik és megvan hozzá a társaság, akkor nyugodtan merem ajánlani megvásárlásra.

(Nem sok képet csináltam a játékokról, de ügyes módon valahogy sikerült a telefonomból idő előtt kitörölni.)