Sokakban még mindig él az a téves nézet, hogy a képregények kizárólag gyerekeknek készülnek. Ez nagyjából ugyanolyan téves nézet, hogy a társasjáték kimerül a Monopoly-ban vagy a Gazdálkodj okosan!-ban. Az is külön megérne egy bejegyzést, hogy az említett játékok igazából soha nem voltak jók, csak végtelenül egyszerűek és primitívek, de most nem erről lesz szó.
Már lehet van 10 éve is, amikor apósom egy képregényt vett
az unokaöccsének. Ki is nyilatkozta, hogy mi ez a gyerekes hülyeség, ami persze
egy manga képregény volt. Még az sem biztos, hogy életkori besorolásban
megfelelő az unokaöccs számára. Persze nem mindenki tudhatja, hogy a képregények
megragadnak a Bobo és Góliát világában, ahonnan már nem tudnak szintet lépni.
De persze tudnak.
Én is a Bobo/Góliát vonalon indultam el, mivel itthon ezeket
lehetett kapni külön kiadványban. Később megjelentek a szuperhősök is a Semic /
Kandi lapok kiadásában. Mit tudtuk még akkor, hogy a Pókember és Szupermen még
csak nem is egy univerzumban léteznek, egyáltalán, hogy mik azok a különálló
univerzumok. Egyszerűen csak jöttek a képregények és örültem. Emlékszem mekkora
dilemmában voltam, hogy az X-ment rendeljük-e elő 1 évre, vagy valami mást.
Mert az X-men „több szuperhőst is ad egyszerre, és nem csak egyet”. Mostani
fejjel valószínűbb, hogy A bosszú angyalait választottam volna, és nem hagynám,
hogy befolyásoljon a fura címe.
Aztán egyszercsak abbamaradt a képregények (és Star Wars
könyvek) gyűjtése. Elég nagy szünet következett, mire újra kézbevettem a
szövegbuborékos rajzok gyűjteményeit. Felrémlik, hogy a Watchmen film
megjelenése előtt még egy fél évvel is legagyiztam az egészet. Aztán valamiért
megvettem az akkkoriban kiadott, magyar nyelvű képregényeket és egy új világ
tárul elém. Egyszerűen zseniálisnak tartottam. Ahogy azon ritka nézők közé is
tartozom, akik nagyon szerették a belőle készült filmet, mégha nem is úgy
fejeződött be, mint a rajzolt verzió.
Ugyan még ekkor sem robbant be nálam újra a
képregényolvasás, de már kezdett kitárulni a világ. Rengeteg képregény, sőt
rengeteg igazán minőségi képregény létezik. (Az igazán felnőtt, több, mint
erotikus vonalra nem térnék ki, de ott is igencsak bő és változatos kínálat
van.) Azonban az utóbbi években mégiscsak el kezdtem jobban képregényeket
olvasgatni.
Locke & Key
Egy család új környezetbe költözik, az elhúnyt családfő
korábbi birtokára, ahol az ott talált egyedi kulcsokkal misztikus dolgokat
lehet művelni. Időközben a Netflix ebből is sorozatot csinált, ami nem sikerült
olyan rosszul, de azért pár dolog kimadt a képregény-sorozathoz képest. A
horrorisztikus történet sokszor inkább csak ijesztget, mint
gusztustalanságokkal árasztana el minket.
Hellboy
Az első két filmről elég jó emlékeim voltak, ezért úgy
gondoltam, hogy próbát teszek a képregénnyel. Nosza rögtön be is szereztem az
akkor magyarul kiadott első három kötetet, ami végig is olvastam. Mivel
tetszettek, ezért a maradék részeket angolul pótoltam. Mire a végére értem az
egész szériát tekintve elég vegyes érzesek kavarogtak bennem. A történetek nem
lennének rosszak, de átfordultak valami egész groteszk dologgá. Ahogy a rajzoló
– mások által sokat dícsért - képi világa nekem kevésbé jött be.
Saga
Ez egy igen kellemes meglepetés volt! A képregény-sorozat
elég durván indít, egy szüléssel, és később sem szűkölködik egyéb, elég
sokszínű paraználkodásban. Gyerekek kezébe semmiképpen nem ajánlanám, de mégis
a Hellboy-jal ellentétben ez kevésbé volt undorító. Pedig tényleg elég érdekes
dolgok történnek. Egy kislány szemszögéből ismerjük meg a különös világot, ahol
– a képregény szempontjából - a központi problémát egy bolygó és annak holdjának
lakói ősi, véget nem érő viszálykodása adja. Két faj két egyede nászából
keverék gyerek születik, aki után megindul egy hajsza. Ahogy halad előre a
történet találkozhatunk újabb furcsa fajokkal és jobban megismerhetjük a
felszín alatti motívációkat. Sajnos az 54. számmal félbemaradt a történet.
The League of Extraordinary Gentlemen
Némó kapitány, a láthatatlan ember, Alain Quaterman,
valamint Dr. Jekyll és Mr. Hyde egy történetben? Afféle viktoriánus korban élő
szuperhősök? Gondolom, hogy nem csak nekem tűnt érdekesnek ez a felvetés. Az
első két történetszál (6-6 kötetben) – szerintem – elég jól sikerült. Érdekes
történet, érdekes karakterekkel. Csak itt is előjött a szex és brutallitás.
Főleg az ezeket követő füzetekben. Nemrég fejeztem be a III. kötetet, ami 3 füzetben
egy évszázados történetet mesél el, meglehetősen sok perverz és groteszk
dologgal. Kár, hogy ilyen irányt vett a sorozat, de ettől függetlenül még el fogom
olvasni a IV. kötetet és a Nemo-s történeteket is.
Konklúzió jelenleg nincsen. Azt kellene még kitalálnom, hogy
mi lesz majd a folytatás, hogy milyen képregényeket fogok ezek után olvasni.