2009/09/22

Keréklopás

Nem mondanám, hogy szép reggelre ébredtem, bár legalább este viszonylag jól aludtak a gyermekek, ezért már pihentebb vagyok. Éppen indultam munkába, amikor egy pillantást vetettem az autóra. Valamiért furcsa volt, mintha az egyik oldala elől lent lett volna.

Mi a fene, gondoltam, talán leeresztett a kerék. Mikor átmentem az alacsonyabb felére, akkor látom, hogy ellopták a bal első kereket. Remek...

Ez mind történt olyan fél8 magasságában. Rögtön hívtuk a rendőrséget, de ekkor még csak ügyelet vette fel a telefont. Mondták, hogy majd küldik a kollégákat, akik nagyjából egy óra múlva meg is érkeztek. Már éppen hívtuk volna őket újra, amikor a rendőrautójuk a ház elé lassított. Két fiatal rendőr volt, akikkel egész normálisan el lehetett beszélgetni. Sajnos ők nem sokat tehettek. Felvettek néhány adatot, körbenéztek, de semmi.

Annyi tényt lehetet rögzíteni, hogy a bal első gumit, nehézacél felnivel valamint az öt csavarral elloptak. Mondták, hogy szólnak a helyszínelőnek, aki majd másfél óra múlva érkezik.

A rendőrök elmentek, én pedig felhívtam a közeli Skoda szalont, hogy van-e nekik kerékcsavarjuk. Azt mondták, hogy kerítenek, és nyugodtan menjek el érte. Kérdeztem a gumi és felni árakat is, ami alapján úgy döntöttem, hogy nem tőlük szerzem ezeket be. Elég mézes-mázosak voltak, és a telefonban először 300Ft-ra taksált csavarokat végül 900Ft-ért akarta adni. Aztán végül 3db-ot számlázott ki 2800Ft-ért... Mindegy a lényeg, hogy volt nekik.

A helyszínelő 2 óra múlva érkezett csak meg, de ennyi késés talán még belefér. Normális volt, bár nem tudom, hogy mit vizsgált meg, mire mi is az autóhoz értünk. Nem tudom, hogy mennyire vette figyelembe az autó mellett talált cigicsikket, és tudott-e valamit kezdeni a 3 elmosódott újlenyomattal. Gondolom, hogy a magyar módszerek még nem olyan jók, hogy a cigicsikk alapján dns-vizsgálatot végezzenek, valamint (ezt az egyik rendőr mondta) a csikk csak azt tudná bizonyítani, hogy az illető ott volt, de azt nem, hogy ő lopta el a kereket.

Pont ez a kiadás hiányzott a laptop probléma mellé...

2009/09/14

Az emberiség elleni gasztromerényletek 1. - A mazsola

Tervem szerint indítok egy sorozatot, ahol olyan ételekről vagy ételadalékokról szólnék, amelyeket egyszerűen az "emberiség elleni gasztromerényletnek" tartok. Az első ilyen áldozat, vagyis inkább az első olyan étel, aminek áldozatai vagyunk a mazsola.

Előzetesen leszögezném, hogy ezt az aszalt szőlőt magában megeszem, de azt, hogy más ételeket tegyünk vele tönkre, azt nem tolerálom. Nem nagyon tudok rá ésszerű okot adni, hogy miért van ez így. Talán onnan jön, hogy alap aszalt étek kemény, elcsócsálható és talán még finom is. Szó se róla, hogy általában nem érzek rá ingerenciát, hogy csak magában mazsolát egyek, de ha elém tennék, akkor eleszegetném.


Azonban ételben? Egy merénylet. Az aszalt szőlőszemek megszívják magukat, és valami puha gusztustalanság lesz, magokkal a közepén. Olyan, mintha szemölcs lenne az ételben.

Nem is értem, hogy a túrós süteményekhez miért raknak szinte kényszerszerűen mazsolát. Miért kell tönkretenni vele pl. a túróslepényt vagy a Rákóczi túróst? Talán indítani kellene egy petíciót, hogy száműzzük az ételekből a mazsolat. Így megelőzhetjük, hogy tönkretegye az ízek harmóniáját a túrós édességekben valamint a somlói galuskában is.

Azt hiszem, hogy azt említenem sem lenne szükséges, ha van olyan étel, aminek a receptjében említik, akkor én azt onnan gondolkodás nélkül kihagyom.

Szilikonos, hajlítható billentyűzet - teszt

Végül a kíváncsiság elsöprő győzelmet aratott az előzetes józan átgondolással szemben, és vettem egy szilikonos billentyűzetet.

Elsőre az a gondolat jött, hogy milyen praktikus egy találmány, mert könnyen csomagolható, szállítható, sőt ha sikerül bármivel leönteni, akkor nagyon könnyű a takarítása is. Ezekben a vásárlást követően sem csalódtam, mert ezek mind igazak.

Mikor a boltban megláttam, akkor a kitekerest követően feltűnt, hogy méretileg nagyjából megegyezik a hagyományos klaviatúrákkal. Pedig én azt gondoltam, hogy valamivel kisebb lesz. Még ott a helyszínen kipróbáltam, hogy milyen rajta a gombok nyomogatása. Semmi extra, de majd élesben kiderül.


Otthon csatlakoztattam PS2-es csatlakozóba, majd indítottam a gépet. Fel sem tűnt, hogy új billentyűzet, indult minden normálisan...

Az első gondok, már az első gépelésnél jelentkeztek. Nem tudom, hogy szedtetek-e már szét vagy láttatok-e már billentyűzetet belülről. Én eddig még kétfélét láttam belülről, az egyikben hasonló szilikonos betét volt, míg a másikban egy műanyagra nyomtatott áramköri rajz. Mindkettőben viszont közös volt, hogy a gomboknál ott volt a rugós rásegítés, és persze az, hogy szinte teljesen mindegy volt, hogy az adott gombot melyik részén nyomom meg.

A szilikonos billentyűzetnél nincsen semmilyen rásegítés, ezért telibe el kell találni a közepét, hogy érzékelje a gép a gomb lenyomását. Úgy vettem észre, hogy egy kicsivel nagyobb erőfeszítés is szükséges hozzá. Rendben, gondoltam, hogy a gépelés talán még megszokható, ezért próbálkozzunk más dolgokkal is.

Elsőnek a gyorsbillentyűzést akartam tesztelni. Mivel a cégnél bent laptoppal dolgozok, ezért elég sok gyorsgombot megtanultam már. Ez azért szükséges, mert elég nyűgös mindig jobb kézzel az egér után nyulkálni, és ezzel egy csomó időt elveszíteni. A céges gépemhez ezért külön nincs is egér csatlakoztatva, csak az érintőfelületes "egeret" használom, és igyekszem minnél több gyors, billentyűzetkombinációt megtanulni (a kedvencem Excelben az Alt lenyomása és közben a T O L billentyűk nyomkodása).

A lényeg, hogy próbáltam volna serényen Alt-olni, de mindig rossz gombot nyomtam le. A szilikonos jellegből adódóan a szóköz billentyű használata jóval bonyolultabb, valamint ennek rásegítésée plusz ilyen gombok vannak a klaviatúrán. Ezeket sajnos elég nehéz megszokni.

Nem hagyhattam ki a játéktesztet sem. Mi is lehet a legjobb tesztjáték, ha nem a sokat nyúzott CoD2 multiplayer. A gombok reakcióideje lassabbnak tűnik, és sajnos eléggé megnehezíti a gyors és hatékony játékot az, hogy telibe el kell találni a billentyűt. A nyomva tartással sem voltam elégedett, mert nem mindig reagált jól.

Összességében mit lehet elmondani a billentyűzetről... Szállítani ugyan könnyű és egyszerű, de a használatkor egy normál billentyűzetnyi kemény felület kell alája. A tisztitása egyszerű és teljesen folyadékbiztos is. Ugyanakkor a gombok megnyomása nehézkes és sok türelmet igényel. Reálisan nem tudom megmondani, hogy ki lehet a termék jó célcsoportja...

2009/09/13

Egy szép magyar mondat

Igazából a miniblogomba vagy a twitterembe való lenne a következő mondat, amit (kicsit színesítve) az egyik kolléganőm mondott a héten:

"Update-elnéd a Business Review-ban a CAPEX tábla Estimate-jét?"

A mondat gyors megfejtői átszaladhatnak hozzánk, a még hülő félben lévő sütire. :)

Diákcsemege

Lehet, hogy van aki más néven ismeri, vagy mást ismer ezen a néven, de én így tudom. Jobban ezen a néven kaptam a receptet. A mai első adag olyan jól sikerült, hogy most sül a második... :)

Hozzávalók:
30dkg liszt
25dkg cukor
1 csapott teáskanál sütőpor
2 tojás
2dl tejföl
15dkg aszalt gyümölcs és/vagy csoki

Az elkészítési eljárás igen egyszerű. Veszünk egy őzgerinc formát, majd kikenjük margarinnal, aztán kilisztezzük.

Az előbb felsorolt hozzávalókat pedig beletesszük egy edénybe és összekeverjük. Nem kell különválasztani a tojásokat, nem kell semmit sem külön kikeverni. Egyszerűen csak mindent bele. Aszalt gyümölcsként bármi belekerülhet. Mi nem szeretjük a mazsolát (erről tervezek majd egy külön bejegyzést), ezért az még véletlenül sem kerül bele. Kandírozott(?) papayát szoktunk és csokit vegyesen. Ez utóbbiból az ét-fajtát.

A kikevert masszát beleöntöm az őzgerinc formába, majd közepes fokozaton nagyjából 40 percig sütöm. Ki fog egy kicsit emelkedni, és szét fog nyílni a teteje, de emiatt nem kell idegeskeni. Attól még finom marad. Érdemes fogpiszkáló próbával tesztelni, hogy mikor nem ragad már a közepe, és mikor van megsülve. Azt azért észben kell tartani, hogy a csoki megolvad, ezért az állaga a sütiben nem kemény, csak miután kihült.

2009/09/09

A böngészők csúnyán megbuktak

Nagyon egyszerű dolgot akartam csinálni, csupán csak egyszerre több képet szerettem volna feltölteni a Picasa-ra. Nem állt szándékomban, hogy a böngészőket ilyesfajta "tesztnek" tegyem ki, de nem volt más lehetőségem...

Jöhetnek a kövek, de IE8-at használok otthon, az első próbát tehát itt tettem. A feladat nagyon egyszerű lett volna, csupán csak egyszerre több képet szerettem volna feltölteni a képalbumomba. A feltöltésre kattintás után kiválasztottam, hogy hová akarok feltölteni, majd vártam a feltöltési lehetőséget. Erre előjött egy activex-es dolog, hogy ő bizony telepítene nekem a gépemre valami uploader2.cab-ot. Itt totálisan lefagyott minden, és nem értem, hogy miért. Rengeteget próbálkoztam ezt követően, még megbízható helynek is felvettem, a NOD-ot, a tűzfalat, a TeaTimert is kikapcsoltam, de az eredmény ugyanaz. Fagyás.

A következő áldozat a Mozilla Firefox, vagy ahogy az asszony nevezi Godzilla. Nagyon lassan, nagyon lomhán indult, ahogy szokott. A képfeltöltést ugyan hagyja, de csak egyesével! Nincs lehetőség itt semmi activex-es letöltésre. FosZilla...

Rendben, nézzük meg a Google berkeiből kikerülő Chrome böngészőt. Gyors, kellemes böngésző, de csak ugyanazt lehet vele picasaweb terén alkotni, mint az előbb említettel. Felejtsük el ilyen témában ezt is. Bár nem értem, hogy a saját alkalmazásait miért nem támogatja a guglis böngésző.

Végső elkeseredésem egyikeként felraktam a Picasa programot a gépemre. Ami elég idiótán van megcsinálva, mert bár képeket tudtam vele feltölteni, de az egyik könyvtárban lévő alkönyvtárakat sehogy nem akarta megjeleníteni, így azokból nem is tudtam feltölteni semmit. Sokkal előrébb nem jutottam...

Nézzük meg a sokak által dícsért Operát. Miután beléptem a picasawebes oldalamra, az Opera szépen kiírta, hogy bizonyos funkciók nem működnek a weboldalon. Ez azt jelentette, hogy nem volt feltöltés gomb! Eddig ez a legrosszabb...

A munkahelyem alapértelmezettben IE7 fut. Ezzel minden megy tökéletesen, pedig még csak rendszergazda jogom sincsen a gépen... Innen jött az ötlet, hogy otthonra telepítsem fel a korábban sűrűn használt Maxthon böngészőt, ami IE6 vagy IE7-es motorra épít. Mondanom sem kell, hogy tökéletesen fel tudtam vele telepíteni az activex-es cuccot, ami után már az IE8 alatt is vígan lehetett képeket feltölteni...

Amiről és akiről még nem igazán meséltünk: Mártonka és az új napirendünk (vendégblogger)

Mártonka betöltötte a múlt csütörtökön a 3. hetet. Eddig egészen biztos voltam benne, hogy rossz a mérlegünk, mert két hetesen úgy mutatta, hogy több, mint 600 grammot hízott. Emiatt 3 hetesen elvittem a védőnénihez, hogy megmérjük, hogy mégis mennyi az annyi. Hát, tényleg annyi: 4300 gramm (csak emlékeztetőül: majdnem 3 hete 3100 grammal hoztam haza a cseppet). Szóval tejcsi van dögivel :)) Annyira, hogy naponta többször annyira szopizik a kicsi, hogy elfelejt levegőt venni, úgyhogy gyakoroljuk a hátba veregetést :( Az elején nagyon kétségbeejtő tud lenni, amikor nem kap levegőt a gyermeke az embernek. Aztán idővel már nem annyira kétségbeejtő, de természetesen nem is megnyugtató...

Viszont Mártonka a több, mint 3 hét alatt kb 3-szor bukott csak, és azt se nagy mennyiséget, és ami a legjobb, hogy nem hasfájós. A szelek és kakikák is egyre ügyesebben távoznak belőle, már szinte nem is sírdogál miattuk. A büfizést még nem fejtettem meg, hogy mitől függ, hogy még több órával a hami után is van belőle (nem is kicsi), de igyekszem.



Mártonka egyre többet nézelődik, egyre jobban kinyitja a szemecskéjét. Hétvégén már olyan volt, mintha tudatosan próbálgatna mosolyogni. Vannak már nagyon éber órái is. Van, hogy a babakocsit árnyékba leteszem, és csak nézelődik, ha a tetejét kinyitom neki. Kezd érdeklődni a világ felé.

A napi menetrendet igyekszem úgy megoldani, hogy Annamária korábbi időbeosztását ne nagyon kelljen szétrombolni. Éjjel a szoptatást már a gyerekszobában sikerül megoldani, és Annamária már kezd immunis lenni a mocorgásra, sirdogálásra, mert van, hogy meg se moccan az egész szoptatás-büfiztetés alatt. Reggel 6 után már nem teszem vissza Mártonkát a kiságyba, mert 7 örül mindenképpen föl szokott ébredni, és nem szeretném, ha Annamária nem pihenné ki magát rendesen.

Annamária 8 körül szokott ébredni, reggelizünk, ekkor még nagyon igényli, hogy csak vele foglalkozzam, úgyhogy ha Mártonka is velem szeretne lenni, akkor szegényke kicsit háttérbe szorul, és időnként van negyed óra sírdogálás is (a cumit azonnal kiköpi), mire Annamáriát úgy el tudom rendezni, hogy ne kezdjen elhisztizni amiatt, hogy Mártonkával foglalkozom. Ebben segít a korábbi bejegyzésben említett Barney is (sajnos). Annamária amint fölkel, Barneyt akar nézni. Én korábban nem indítottam el, de mostanában jó, hogy van valami, ami kicsit leköti, és közben tudok a kicsivel is foglalkozni.

Reggeli után általában el tudunk menni sétálni. Jó, hogy ilyen nyugis környéken lakunk, mert Annamária ki is szállhat a babakocsiból, és mivel alig van autó, nem is kell annyira odafigyelnem. Annamária nagyon ügyesen megszokta, hogy amikor autó jön, akkor a legközelebbi kerítéshez vagy villanyoszlophoz lehúzódik az útról (Akkor is, ha én ott maradok a babakocsival az út szélén.). Akkor is, ha mondom neki, hogy nem kell :)) Úgyhogy már nem is mondok ilyet, csak örülök, hogy ilyen ügyeske a kislányom.

Séta közben vannak megszokott dolgok: be kell menni a pékségbe vagy az orvosi rendelőbe (egymás mellett vannak), mivel Annamária tudja, hogy korábban jártunk ezeken a helyeken többször is, így felismeri :) Aztán az összes kutyusnál megállunk, ha nagyon ugat, akkor csak messzebbről megnézzük. Van egy csigagyűjtő hely is, itt legalább fél órát el szoktunk tölteni, mert nagyon izgalmas a csigákat begyűjteni, aztán a kis oszlopok tetejére visszatenni. Van több hely, ahol kavics van, ott azt kell az úttestre kidobálni, majd visszadobálni az út mellé. Találtunk egy házat, ahol vannak kot-kotok. Itt is el tudunk tölteni vagy negyed órát, míg megbeszéljük, hogy a kot-kot hogyan is eszik. Aztán van egy macskás ház, amit szintén hosszabb ideig szemlélünk, van egy ház, ami előtt nagy sövény van, és el lehet bújni mögötte, hogy megszoptassam séta közben Mártonkát is. Kb. 11-1/2 12-re érünk a ház elé, ahol még tudunk focizni is. Ha jön a tejes ember (heti 3 alkalom), akkor 11-re haza kell érni, nehogy lekéssük). Természetesen motor nélkül el se lehet indulni, illetve nagyon nagy segítség a testvérbabakocsi is a sétában, mert amikor Annamária egy kicsit elfárad, akkor nem kell fölkapkodni, ha sietni kell, akkor se.



Mikor hazaértünk, ebédelünk, és tentézünk. Vagy legalábbis Annamária. Ekkor lenne időm egy kicsit Mártonkával kettesben lenni. De ilyenkor általában ő is alszik. Úgyhogy én is :) Jól föl tudok töltődni, mert éjjelente a 2-3 egyhuzamban alvással eltöltött órák nem annyira frissítenek föl. De majd csak alakul még ez az éjjeli rendszer is. Délután Annamária - ha eléggé elfáradt, és nem jön a Family F(r)ostos autó -, akkor csak 4 körül/után kel föl a kisasszony, uzsi, aztán megyünk le az udvarra játszani újra. Ilyenkor kicsit labdázunk, és sokat homokozunk és hintázunk. Ezt is nagyon élvezi a kicsi lányunk. Illetve ilyenkor általában több gyerek is kijön játszani, és nagyon szereti Annamária, ha sokan vannak. Utánoz mindenkit. Nagyon hasznos dolgokat tud megtanulni: tentézni a homokba, zacskót húzni a fejére, homokot szórni a saját illetve mások fejére, netán a homokot meg is lehet enni, stb.... De ennyi kell neki is :)

Mártonka eközben általában nem nagyon kel föl, max. szopizni. Ilyenkor a bébihordóban szoktam kivinni, úgyhogy ha jól érzi magát, akkor ott tud tentézni. Ha időnként ki kell venni böfizni, azt Annamária ilyenkor már nem nagyon tolerálja, általában kezdődnek a hisztik.



Általában igyekszem nem beszélni a kicsiről Annamária előtt, de természetesen akárki meglátja a gyerekeket (és ez általában egy társasház előtt gyakran megesik), egyből csak a kicsi érdekli. Nem tudom, hogy a többszörös nagymamák miért nem tudják, hogy ez a nagyobb gyermeknek rosszul esik? Ilyenkor Annamária egy műesés után akár hosszas perceket is hisztizik, jelezve nemtetszését.

De Annamária legalább nem a kistestvérére haragszik. Ennek nagyon örülök. Sokszor csak úgy, magától odamegy kistesóhoz, és ad neki puszit, vagy csak betakarja, ha talál olyan ruhát, ami kstesóé, azt ráteszi :)) Nagyon kedves hozzá. Van, hogy nem tetszik neki, hogy Mártonka fölfelé tartja a kezét,és lehajtja neki :) Nagyon vicces, amikor már vagy tizedszer csinálja :) Ha a pelusát veszem le a kicsinek, akkor szólok Annamáriának, és már jön is, hogy kiszabadítsa a ruhájából, és a pelusból :)

A fürdetést már nem ő csinálja, az most nem annyira érdekli. De Mártonka nagyon élvezi. Ha fürdés előtt sírdogált is, akkor amint megérzi, hogy a vízben van, azonnal abbahagyja a sírást. Annamária ennek pont az ellenkezőjét művelte, amikor ennyi idős volt :) Viszont fürdetés után Annamária akarja a fürdőszobába a kád vizet kivinni, a fürdetőkenőcsöt visszatenni a kád szélére, és a textil pelust kiteregetni. Amikor meg öltöztetjük a kicsit, akkor jelzi, hogy az alkoholnál szokott sírni (nem azért, mert fáj, hanem a hideget nem annyira tolerálja Kishercegünk). :) Utána megszoptatom a kicsit, addig Annamária fürdik, így nem okoz gondot, hogy a kicsivel vagyok. Aztán kb. egyszerre le tudjuk egyelőre őket fektetni. Remélem, ez így is fog maradni hosszútávon is.

A tejadás buktatói: a védőnők (vendégblogger)

A múlt héten el is kezdtem újra tejcsit adni. A vizsgálatokat már az előtte való héten elvégeztettem, mert akkor még Apahajó itthon volt, és egyszerűbb egyedül elmenni, mintha a 2 gyermeket cipelgeti magával az ember. Arról nem is beszélve, hogy egy két hetes gyermeket nem szívesen visz az ember különböző, betegeket ellátó intézményekbe.

A védőnői hozzáállás és tejadással kapcsolatos ismeretek totálisan és teljesen fatálisak és/vagy hiányosak. Ha valaki tejet akar adni, az a tejadók honlapján vagy telefonon tud érdeklődni, és sokkal jobban jár. Viszont a védőnőt nem lehet kikerülni, mert ő jelenti a tejadó állomás felé, hogy szeretne az ember tejet adni.

Tudtam már a terhesség során, hogy szeretnék tejet adni. Ezért megkérdeztem a védőnőnket, hogy nem lehetne-e 1-2 vizsgálatot hamarabb is elvégezni, hogy ne a két gyermekkel kelljen elmennem mindenféle orvoshoz. Egyértelműen nem volt a válasz.

Aztán kiderült, hogy legalább a HIV-szűrést el lehetett volna végezni (ami tőlünk a legmesszebb van), illetve a székletvizsgálatot is (bár, az esetben fizetős lett volna, mert nem tudta volna a tejesember elvinni). Mivel apahajó is eljött velünk,és közel van a Heim Pál Kórház a BMF-hez, egyúttal átvettem a diplomámat, amire valószínűleg sose leszek büszke. Eddig nem hittem el, hogy a PSZF jó iskola, de már érzem a különbséget. Erre legalább jó volt...

A tüdőszűrés 2000ft-ba kerül 30 éves kor alatt, amit nem térítenek vissza, úgyhogy gyakorlatilag az első liter tej ajándékba megy... azt hiszem, ezen még lehetne kicsit javítani...

A tejcsiért hetente háromszor szoktak jönni, most általában dél körül, ami azért jó, mert itthon vagyunk ilyenkor, mert mennek a gyerekek a délutáni alvás miatt. Amikor Annamáriával adtam tejet, nagyon rapszodikus volt, hogy mikor jön a milky man. Most egyelőre eléggé kiegyensúlyozottnak látszik a rendszer.

A felszerelés is előnyére változott. A tejes üvegek tetejére korábban majdnem koton vastagságú gumit kellett rátenni, ami nem nagyon bírta a gyűrődést, vagyis gyakran elszakadt. Most egy majdnem fél cm vastag gumit kell rátenni, és nem kell vele annyit vacakolni, mivel sokkal jobban megtartja alakját is. Aztán korábban a szájmaszk textilpelenka anyagból készült, több helyen lyukas rongy volt, most viszont eldobható/egyszer használatos maszkokat kaptunk, ami jóval bizalomgerjesztőbb.


Úgyhogy egyelőre sokkal elégedettebb vagyok a tejesemberek és az állomás hozzáállásával. Azt hiszem, ez az első pozitív dolog, amit észrevettem az ország egészségügyi ellátásban (leszámítva a fizetős tüdőszűrést, és hogy a háziorvoshoz is el kell menni széklettartályért, és naplószámos beutalóért).

2009/09/07

Barney és barátai

Nincs mit a dolgon szépítenem és egyenesen ki kell jelentenem: a lányunkból sorozatfüggőt csináltam. Egyszerűen valami hihetetlen mámor uralkodik el rajta, amikor végre láthatja kedvenc sorozathősét. Ugyanakkor néha egyszerűen hisztiszerűen követeli "Pá! Pá! Pá!" felkiáltásával, hogy ő bizony a lila dinoszauruszt akarja nézni.


Miről is van valójában? Annamária korában az egyetlen nézhető gyermekcsatorna, a JimJam műsoráról. A Baby TV-t már erősen kinőtte így 20 hónaposan, és ott túl lassan mennek az események, a többi gyermekcsatorna meg egyszerűen botrány. Van azokon valami jó műsor? Esetleg valaki tudna valami jót mondani? (a Spongybobtól kíméljetek).

Szóval Barney egy plüssdinoszaurusz, aki a 22-24 perces műsor első néhány percében átváltozik emberméretűvé. Ezt követően pedig belendül az igazi játék, tánc, móka, kacagás és szórakozás. A nagy lila "szörny" barátai igazi gyerekek, akiket próbál jóra nevelni. Teszi ezt közben úgy, hogy sokat énekelnek és játszanak. Igazi gyermeknevelős műsor, ami nem agresszív agymosó techikával veri bele a gyerekbe, hogy mit szabad és mit nem.


Egy-egy rész általában egy külön témára épít. Hol a számok kerülnek bemutatásra, hol a közlekedési szabályokról van szó, de volt már olyan rész is ahol az önzetlenség kerül a fókuszba.

A gyermekeken és Barney túl még meg szokott jelenni néha egy-két igazi felnőtt, élőállat vagy két további dinójelmezes. Ez utóbbiak feltűnése általában mindig viccesebbé teszi az egész műsort, és kevésbé érezhető a tanító jelleg. Annamária kedvence a minden műsor végén lévő "I love you" (Itt vagyunk, jó nekünk, hogy barátok lehetünk) dal, aminek következtében odajön hozzánk, megszeretget minket és talán még puszit is a pacsi mellett.

A lányom egyszerűen imádja. A dalokat és táncolós részeket átugrálja, közben pörög és szaladgál. Igazából arra is jó, hogy lefárassza. Közben pedig figyel azokra a szavakra, amik a műsorban elhangoznak és próbálja utánozni.

Az egyetlen gond az egész "sorozattal", hogy bár több évadja létezik külföldön, nálunk csak 1-2-t lehet látni. Eddig neten is csak valami 38 részes csomagot találtam, és igazából ezek a részek mennek a JimJamen is. Remélem, hogy idővel majd azért frissítik a tévében nézhető kínálatot és hogy majd neten is elérhető lesz több rész. Arra is érdemes még figyelni, hogy havonta szokott változni a műsorrend, úgyhogy nem biztos akkor kezdődik a műsor, amikor a gyermeket elé ültetjük.

Esetleg ha valaki tud Barney plüssállat beszerzési helyet, akkor szólhatna. Annamáriának jó ajándék lenne.

Tiramisu

Korábban még bele sem gondoltam, hogy milyen primitív is a Tiramisu névre hallgató étel elkészítése. Valójában eléggé kevés dolgunk van vele, főleg ha saját készítésű piskót helyett babapiskótát használunk. Olyan egyszerű a recept, hogy fejből tudom mi kell bele.

Hozzávalók:
500g Mascarpone sajt
4 tojás
200g cukor
Nagyjából 3dl kávé, valamint ebbe valamennyi rum
300g babapiskóta

A 4 tojást kettéválasztom, és a cukrot a sárgájával kikeverem. Ezt követően beleöntöm a mascarpone-t (Ennek az íze magában teljesen semleges, mivel natúr krémsajtról van szó. Bár van neki egy kis vajas ízbeütése.), majd óvatosan hozzáadom a felvert tojásfehérjét.

A babapiskótákat nagyjából 1 percre a kávés-rumos lötyiben áztatom, majd el lehet kezdeni az összerakást. Igazából egy sor krémsajtos keverék és egy sor babapiskóta sorrendben kell megtölteni egy kívánt edényt, és készen is vagyunk.

Az egészet be kell rakni hűtőbe állni hagyni, majd a tálalást megelőzően kakaóporral kell meghinteni.

Mivel nem nagyon vagyunk kávésak (csak valami instant kávéporunk volt otthon), ezért lehet, hogy majd keresek valami olyan receptet is, amibe ez nem kell.

Végeredményben szerintem egészen jól sikerült... Igaz, nem is nagyon lehet elrontani.

Egy újabb fárasztó hét mögöttünk...

A múlt héten már munkába álltam, ezért Évi egyedül maradt otthon Annamáriával és Mártonnal. Elég vegyes izgalmakkal tekintettel néztünk a dolgok elébe, mert nem nagyon tudtuk, hogy mire számíthatunk és hogyan lehet elbírni egyszerre a két gyerekkel.

Meg kell mondanom, hogy Évi egész jól viselte a hetet, annak ellenére is, hogy nyűgösebb napok száma nagyobb volt, mint a nyugodtabbaké. A hétvégén már én is jobban tudtam segíteni, és nem csak az esti fürdetésben és mosogatásban merült ki minden.

Szombaton elmentünk babaúszásra, ahol Évi és Márton még csak a partról szemlélte, ahogy Annamária próbál úszkálni. Ezt követően sikerült egy elég elnyújtott vásárlást tartanunk, ami után kaptunk két nyűgös gyereket. Annamária nagyjából akkora aludt el a kocsiban, amikorra hazaértünk, és ezt követően már elég nehéz volt rábírni az ágyban való alvásban... Ebből nem is lett több fél óránál. Évi ezt követően lement a gyermekkel játszani, én meg otthon maradtam házimunkát végezni. Volt mit csinálni...

Vasárnapra vendégeket vártunk. A szüleim és öcsémék jöttek aznapra, valamint Évi még meghívta apóst és mostohaanyóst. Mivel nem tudtuk előzetesen, hogy mennyi kaját hoznak anyukámék (120km-ről), ezért még csináltunk valamennyit. Én pl. csináltam még Tiramisut is. Erről utólag kiderült, hogy baromi egyszerű megcsinálni.

A lényeg, hogy rákészültünk a dologra, és emiatt szombaton sem volt pihenés. Még este 9kor is ezen ügyködtünk. Mint kiderült részben feleslegesen, mert Évi apja benyögte, hogy ők nem tudnak 2 előtt jönni, csak később. Remek... Nem tudom, hogy mi lehet a nyűgük, hogy gyakorlatilag egész nyáron kerülték a velünk való találkozást. Amikor Annamáriát is elvitték (főleg másoknak való bemutatás céljából), akkor is utána Mártonra rá sem néztek. Szegény Évi meg nagyon ideges és mérges emiatt... és persze még ott van mellette az állandó fáradtság is. Mindegy... felesleges rajta idegeskedni. (Azon viszont már annál inkább idegeskedhetek, hogy csütörtökön Évi a két gyerekkel elmegy egy fél napra Kecelre... Bátor...)

Remélem, hogy még 1 vagy maximum 2 hónap és nyugodtabb lesz az egész helyzet. Mivel már nincsen túl sok szabim, ezért Évinek ki kell húznia, ameddig csak bírja. Én meg próbálok segíteni, ahol tudok, még ha nem is nagyon látszik meg. Azt hiszem, hogy részemről nem igazán fogunk sehová mászkálni hétvégékén a következő hetekben.

2009/09/02

200 Ft

Ezen bejegyzésemet is már régóta tervezem, de mindig csúszott valami miatt. De mivel a dolog még mindig aktuális, ezért gondoltam, hogy mégiscsak bepötyögök ide róla pár szót.

Talán még mindenki emlékszik rá mekkora hírértéke volt az újonnan kiadott 200 forintos érméknek. Elég sokat beszéltek róla az elmúlt hónapokban a különféle sajtóformákban, azonban nem sok szó esett a múltról.


Rendben van, hogy van egy új 200Ft-os érménk. Hurrá! Örüljünk, lelkesedjünk! Az első napokban sokan milyen büszkék voltak, hogy új "kétszázforintostkaptam", ami később életünk szürke része lesz. Úgy, mint ahogy jelenleg a papírból készült 200Ft-os bankjegy, ami szépen lassan kifog menni a köztudatból. Egyszercsak azon vesszük majd magunkat észre, hogy tele van a zsebünk érmével, véletlenül 200Ft borravalót adunk, mert az csak apró, és idővel rádöbbenünk majd arra is, hogy bankjegy formában már nem is létezik.


1994 és 1998 között is volt már ilyen érménk, amit idővel eltűnt a forgalomból (és felváltotta a bankjegy). Kiderült, hogy nem gazdaságos a gyártásuk, mivel a míg a benne lévő ezüst értékálló, addig a magyar forint nem az. Több mint évtized jegeltetés után azonban előjöttek az új érmével.

De mit is jelent az új 200Ft-os megjelenése? Annyit, hogy a kedvelt (majdnem drágát írtam) forintunk értéke újra esett. Nem egy pillanat műve volt ez, hanem egy hosszabb-rövidebb időtartamé. Azt jelenti, ha valakinek "aprót adunk", akkor az már lehet 200Ft is. A templomi perselyekben is jobban zörög, mint a papír változatuk... (Innen jut eszembe, hogy egyesek majd milyen lekicsinylően nézhetnek a másikra, hogy olyan pénzt dob be, ami zörög.)

Miközben a képeket kerestem a blogbejegyzéshez a wikipédia hozzá kapcsolódó oldaláról elég sok érdekes dolgot sikerült megtudnom. Idézem: "A kétszáz forintoson lévő Károly Róbert portré nem hiteles. Károly Róbertről nem maradt fenn használható ábrázolás, a királyportréhoz Koltai Ferenc, egy a Pénzjegynyomdának beszállító nyomdatechnikai cég ügyvezető igazgatója ült modellt".

A linkelt oldalt mellesleg azért is érdemes megnézni, hogy lássuk a múltban milyen papírforintjaink kerültek véglegesen a süllyesztőbe, valamint el lehet azon gondolkodni, hogy milyen forintérméket és forintbankjegyeket hoz majd a jövő az euró bevezetéséig.

2009/09/01

Life on Mars

Lehet, hogy saját magamtól soha nem akadok rá erre a sorozatra. Talán korábban párszor át is futott a szemem a különféle sorozatokkal foglalkozó oldalakon, a különös című Life on Marson, amiről azért lehetett sejteni, hogy nem a vörös bolygón játszódik. Különösen, mivel egy angol sorozat amerikai feldolgozásáról van szó.


Az előbbi bekezdésből talán kitűnik, hogy az eredeti, két évados, Egyesült Királyságban készült elődöt nem láttam, ezért utólag végeztem egy pici nyomozást. Amiből kiderült, hogy az angol verzió összesen 16 részből áll, lezárt történetet alkot, és a vége teljesen eltér az amerikai verziótól.

A történet nagyvonalakban arról szól, hogy egy Sam Tyler (Jason O'Mara) nevű nyomozót munka közben baleset éri, majd amikor felébred 1973-ban találja magát. Kiderül, hogy abban a korban is egy nyomozó, akit frissen helyeztek át Hyde-ból a New Yorkban lévő 125-ösökhöz.

A beilleszkedés közel sem mondható zökkenőmentesnek, ugyanis az 1970-es évek bűnüldözői módszerei jelentősen eltérnek a 21. században alkalmazottaktól, valamint a nyomozók viselkedése is meglehetősen furcsa mai szemmel.

Sam Tyler főnöke Gene Hunt (Harvey Keitel) például munkája közben meghúzza a zsebeiben lévő piát tartalmazó butykosokat, valamint Ray Carling (Michael Imperioli) nevű kollégájával rendszeresen verik laposra a gyanúsítottakat kihallgatás címén. Főhősünk számára még a női egyenjogúság kérdése is igen furcsa, ugyanis Annie "No-nuts" Norris (Gretchen Mol) rendőrnőt nem igazán veszik zsaruszámba. Az ötödik főszereplő Chris Skelton (Jonathan Murphy), aki egy tipikus béna, lágyszívű zsarut alakít, de nagyjából ebben ki is merül minden szerepe.


Igazából soha nem voltam az 1970-es évekért. Mai szemmel nézve béna ruhákban, béna kinézettel mozognak egy olyan korszakban, amikor még a zenék is bénák voltak... Gondoltam először. Aztán sikerült kellemeset csalódnom, mert nagyon jó atmoszférát sikerült teremteniük a készítőknek. Persze ez nem azt jelenti, hogy magamtól el kezdenék olyan zenéket hallgatni, mint amik ebben a sorozatban voltak, de az 1970-es évek hangulatának megteremtéséhez pont megfelelő.

Szerintem a Life on Mars egy üde színfolt volt a mostani nyomozós sorozatokat felvonultató választékból. Nem a technika dominál, klasszikus bűnüldöző és kihallgatási módszerek... Meglehetősen vicces, amikor Ray ráhamuzik vagy majonézzel leeszi a hullát. Nem is beszélve arról, hogy milyen szövegeket mond saját társainak, különösen Annienek.

Aztán külön mókára ad okot, amikor Tyler az anyjának Luke Skywalkerként mutatkozik be, vagy egy akkor frissen játszott filmről úgy nyilatkozik, hogy nagy klasszikus. Nagyon sok olyan pici dolog van, ami könnyen mosolyt csal az arcunkra.

Szerencsére el lehet mondani a sorozatról, hogy folyamatosan ugyanazt a minőséget hozta. Ha valamit ki kellene emelnem, akkor az az első rész humorban bővelkedése, vagy a túszdrámás rész szükségtelensége, és az utolsó rész remek befejezése lenne. Ezen kívül is akadnak olyan epizódok, amelyekben vannak olyan jelenetek, amelyek negatív értelemben verik ki egy kicsit a biztosítékot (Tyler Windy nevű szomszédja, a "2B-zés", a "nu-nuts"-ozás, és pár jópofizás, amint amúgy nehéz lesz magyarra fordítani, mert csak az idióta amerikai szleng használ ilyeneket), azonban összességében annyit elmondhatok, hogy nem bántam meg azt, hogy George R. R. Martin Not a blog-jának írása alapján a sorozat megnézése mellett döntöttem. Az pedig külön jó pont, hogy a17 részből álló Life on Marsnak van befejezése és lezárása. Nem is akármilyen...