Yonderboi Egyenes labirintus

Tegnap a Yummie.hu talált rá e remek mixre, én pedig úgy gondoltam, hogy megosztanám olvasóimmal. Elég érdekes próbálkozás, amiben az elektronikus zenét ötvözi a lemezpörgető zenész a magyar versekkel. Emlékszem, hogy néhány éve láttam a tévében valami magyar lemezlovas versenyt, ahol volt egy srác, aki pl. József Attilától a Születésnapomra című verset keverte rá valami zenére.

Ha van közel 40 percünk, akkor érdemes meghallgatni Yonderboi Egyenes labirintus alkotását.

Láthatatlan kiállítás

Karácsony után Évinek eszébe jutott, hogy van valami "Láthatatlan" című kiállítás Budapesten, a volt E-Klubban (erről azt sem tudtuk, hogy eszik-e vagy isszák), amit meg kellene nézni.

Nos nálunk minden ilyen megmozdulás elég nyűgös dolog Annamária miatt, ezért bevontuk apósékat is. Már a december 31-ei mozinál is igénybevettük a kicsi leányzó lepasszolására őket, ezért most is könnyen sikerült őket meggyőzni, hogy jöjjenek segíteni.

Évi interneten keresztül csinált két foglalást egymástól 30 perces csúszással, mert az volt a terv, hogy először bemennek apósék és mi vigyázunk Annamáriára, aztán csere. A foglalás után Évi megtudta, hogy egy "tárlatvezetés" nagyjából 45 perc, ezért lesz egy kicsi problémánk. Szerencsére, az ottani szervezetlenségnek köszönhetően sikerült megoldani, hogy apósék egy negyed órával korábban induló csoporttal mentek be, mint ahová be voltak jelentve.

Menek közben az is kiderült, hogy "tárlatvezetés" nagyjából egy óra, és nem is 45 perc, úgyhogy egy kicsit nyűgössé vált a kisasszonyra vigyázni. Apósék elmondása szerint a belépésünk után 10 perccel Annamária már aludt Kriszta kezében.

Mi egy 13 fős csoport részeként mentünk be, ahol az optimális létszám nagyjából olyan 6 lett volna. Úgy talán valóban sokkal élvezetesebb lehetett volna, mint így. Bent megvalósul a "vak vezet világtalant" dolog, ugyanis teljes sötétségben mentünk az egyik helyszínről a másikra. A vezetőnk, Krisztián, először Évinek mondta a dolgokat (és mindig jól meg is tapizta), ugyanis ő volt az sor elején. Bent, a sötétben, egy rövid "betekintést" kaptunk, hogy miként is él, tapasztal egy vak ember. Odabent az egyik helyről a másikra botorkáltunk át, ahol szinte mindent végigtapiztunk. Nekem már rögtön az elején vigyáznom kellett egy fej magasságban lévő kapával.

Összeségében elég érdekes volt az egész, bár az 1500Ft-os belépődíj elég húzós (lett volna, de most ingyen meg lehetett tekinteni). Az egészben az a legrosszabb, hogy bár mindannyian kijövünk a sötét termekből, de a végén mi látunk, és a vezetőink nem...

A Jövő háza

A tavalyi "Múzeumok éjszakáján" sajnos nem sikerült annyi múzeumot végigjárni, mint amennyit szerettünk volna. Mivel Évi hasában ott volt még a pici Babbancs, ezért elég hamar elfáradt, és nem jutott időnk mindenre.

Jártunk a Millenárisnál, vagy hol... ahol van a Csodák palotája és a Jövő háza. Az előbbit nagyjából sikerült végigjárnunk, de ott sem szemléltünk meg mindent tüzetesen. Mivel nem jutott idő a Jövő házára, ezért gondoltuk, hogy idén megnézzük, hogy miből maradtunk ki.

Kifizettük a belépőt és bementünk... A nagy hangárban igazában semmi sem volt. Semmi érdekes. Volt néhány nagy kép, mellette unalmas szövegek, valamint az egész közepén paravánokkal körbevett számítógépes terminálok. Ezekben a boxokban szinte csak másodlagos volt a kiállítás témája, a különböző fejlődéshez kötődö dolgok. A lényeg az 1-3 db internetezésre is alkalmas PC volt. Itt a gyerekek tudtak netezni és játszani (javás játékok, meg ilyen város/faluépítős és megtámadós játékok).

Fent néhány nagyon csúnya mechanikus szerkezetet lehetett megcsodálni, ami igazából az állatok működését akarta a technológiához hasonlítani. Ezen kívül még voltak egy különleges LEGO termékből készült robotok. Ezekből volt olyan 50 darab, de a prezentálást találó személyek (akik inkább csak tehénkedtek és pöffeszkedtek a babzsákjaikon) szerint csak 1 (lassan írom, hogy mindenki értse), EGY darab működött... úgy-ahogy. A pókergép elég döcögősen haladt és teljesítette funkcióját.

Ha valaki véletlenül erre vetődik, akkor csak akkor menjen be ide, ha még van felesleges ideje, vagy úgy gondolja, hogy az egész napját el szeretné tölteni a környéken, de igazából nem nagyon ajánlom...

Múzeumok éjszakája

A szombat nagy részét alvasnál szenteltük. Ugye ott volt az előző napi bulizás, ami egy picit sokáig tartott, valamint készülni kellett az esti Múzeumok éjszakája programra is. Délelőtt szinte csak annyi időre voltam ébren, hogy beleírjak a blogomba, illetve elovassam az új híreket és leveleket.

Este 6 órára volt megbeszélve találkozó a Hősök terénél lévő Szépművészeti Múzeum előtt, ahová mi meg is érkeztünk időben (Én személy szerint utálok késni. Inkább odaérek valahová félórával előbb, csakhogy ne késsek el.), de a jegyszerzőnk egy kicsit csúszott. Az "Inka kiállításra voltunk kiváncsiak, ahogy sokan mások is, ezért szép kis sor kialakult. Egy termet kellett megkerülnünk, ahol valami idióta zenés előadás volt. Szépen, lassan, türelmesen haladtunk a sorral, majd végül a végső beengedő kapu elé jutottunk. Ekkor valami baromállat úgy döntött, hogy oldalról is beengedi a tömeget, akik átvágtak mindenen, és tátolakodtak az addig békésen haladókra. A hülye indokuk az volt, hogy most idegenvezetés van, és azt hallaniuk kell. Közben a várakozók egy része elkezdett dühöngeni, és mindenkivel ordibálni, hogy ezt miként képzelik, az őröket miért fizetik, és hogy lehetnek ilyen bunkók.

Nos, ezen izgalmak után végre sikerült bejutnunk, ahol az idegenvezetés miatt elég sűrűn voltunk. Akik a nő nem túlerős hangját hallgatták nem láttak semmit abból, amiről a nő beszélt, ha meg valaki azt nézte, akkor nem hallotta a nőt. Jól volt ez kitalálva... Én kihasználtam a lehetőséget, és inkább végignéztem a kiállítást, míg Évi végighallgatta a magyarázatokat. Volt sok érdekes agyag-, ezüst-, arany- és fémtárgy. Tehát egyszer érdemes megnézni, az más kérdés, hogy a teljes árat - szerintem - nem érné meg...

A következő célpontunk a Millenáris volt, ami igencsak jó szórakozást ígért. Kívül volt valami fizikai előadás, ami igencsak érdekes volt, de sajna csak a végére értem oda. Aztán bementünk a Csodák Palotájába, ahol talán máskor még több időt is szívesen eltöltenék. Itt megnéztünk egy teljes, "kísérletekkel" tarkított előadást, ami után már eléggé lefáradtunk, és nem nagyon tudtuk megnézni az ott található dolgokat. Egy picit benéztünk a Jövő Házába is, de ez sajna nem volt több. Remélem, hogy egyszer majd visszamegyünk még Évivel...

Napi kultúra

Tegnapelőtt este, alighogy hazaértünk Évivel a délutáni focimat követően, rögtön "ránktört" az alattunk levő lakó. Este fél kilenckor, a fürdés után gyakorlatilag egyszál fa... semmiben mászkáltam a lakásban, amikor megszólalt a csengő. Az alsó szomszéd csak annyit szeretett volna, hogy van-e kedvünk kultúrális szórakozásra menni másnap este 7kor (azaz tegnap). Sokkal többet nem tudtunk belőle kiszedni, csak hogy a Dunapalotában lesz, és hogy valami 1000Ft a jegy. Annyit megér gondoltuk...

Majdnem sikerült elkésnünk, de szerencsére még az előadás előtt beestünk. Adri már foglalta nekünk a helyeket. Ott kiderült, hogy operettet fogunk látni és hallani. Igazából nem volt rossz, bár egy kicsit nagyon műnek tűnt számomra. Amúgy is idegesíteni szoktak a színházban ezek a művigyorok, valamint az idétlen ruhák (ráadásul az énekes csaj minden(!) énekéhez átöltözött). Végeredményben nekem tetszett az előadás, de szerintem nem fogok belőle sűrű hagyományt csinálni. Az egészben még az zavart, hogy a terem olyan volt, mintha egy templomból csináltak volna színháztermet, valamint a nézőközönség átlagéletkora erősen 50 év felett volt.