2012/06/26

Prometheus

Sajnos ismét sikerült beleszaladnom egy csapdába. A Prometheushoz felépített marketing gépezetnek sikerült elhitetnie, hogy végre kapunk egy jó sci-fit. A kezdeti hírmorzsák kiszivárgásakor még annyira nem érdekelt a dolog, hiszen nem vagyok túl nagy rajongója az Alien filmeknek. Annak ellenére, hogy szinte hisztérikusan követeltem elsőéves iskolásként, hogy én bizony meg akarom nézni a Csillagok háborúját és A nyolcadik utas a halált.

Az előzetesek nem is tudom, hogy mit sugalltak. Talán egy jól összerakott film látszatát, ahol legalább a látvány lehengerlő lesz, ha történet nem is. Nagyjából ez így is lett, tehát igazából nem nagyon kellene magamat csalódottnak éreznem.

Tudomásom szerint először a Prometheus afféle Alien-előzményfilmnek indult, ezért talán az egyik végkifejleten nem kell meglepődnünk. Azért sem, mert az előzetesekben ez is látszik, még akkor is, ha nem tudjuk, hogy A nyolcadik utas: a halál mivel kezdődik. Szóval nyugi, de azért nyugodtan izguljunk, hogy miként is alakulnak a dolgok és mit tudhatunk erről az érdekes univerzumról.

Sajnos a karakterekről túl sok jót nem lehet elmondani, ahogy a színészi játékról sem. Mondom ezt úgy, hogy vagyok szakértő. Néhány szereplő egyszerűen irritált, nem csak az arcával, kinézetével, hanem logikával nem mérhető viselkedésével is. Tudom, hogy ezek egy részét az írók aggatták rájuk, de pont ezek miatt csak szürke színészek lesznek számomra, akikre már nem is nagyon fogok úgy emlékezni, hogy "hé, ez a csaj/fickó játszott a Prometheusban".

Sajnos nem csak a szereplők viselkedésében és játékában voltak logikai gondok, hanem magában a filmben is. Ezekről talán nem is írnék, mert azzal az élményt rombolnám azok számára, akik még nem tekintették meg ezt a mozgóképes sci-fit. De mint korábban is mondtam, már előre sejtettem, hogy a Prometheus első sorban a látványról fog szólni. Ezért még véletlenül se gondoljunk bele, hogy vajon mennyire számít élhetőnek a bolygó, vagy hogy milyen flóra és fauna veheti közre.

3D-s előadásra mentünk, mert a szomszédom meggyőzött. Kiderült, hogy ez túl sokat nem adott az élményhez, ahogy a csupasz 2D látványvilága sem. Valahogy többet vártam, mint a sötétben, sötét kontrasztok között való bujkálást és szaladgálást. Azt javaslom, ha lehet, akkor ne erőltessük a 3D-t, mert a sima változat is bőven jó, vagy legalábbis nem ad sokkal többet a szemüveg nyújtotta élmény.

A Prometheus a végére rengeteg kérdést hagy nyitva. Nem tévedünk nagyot, ha ezzel az alkotók csupán csak egy újabb filmsorozat nyitórészét akarták volna megalkotni. Ez csak a kedvcsináló lehet egy sokkal nagyobb kalandhoz, ha elég bevételt sikerül a kasszákban tudniuk. Én azért szurkolok, hogy legyen folytatás, és az jobban sikerüljön, mint ez. Jó lenne már valóban egy érdekes űrhajós sci-fit is látni valamikor.

Jasper Kent - Thirteen years after

Az angol nyelven történő könyvolvasás akár származhatna sznobizmusból is, de én ezen vádakat határozottan tagadnám. Nálam a nagy lökést, egyfajta bizonyítási vágyat az angol nyelven írt könyvek iránt az adta, hogy nyertem pár darabot. Szinte kötelességemnek éreztem, hogy ezeket, vagy nagy részüket valóban el is olvassam és ne csak porfogóként tartsam őket a polcokon. Szerencsére a megnyert könyvek nagy része igencsak jó olvasmánynak bizonyult és olyan írók is kedvencemmé váltak, akik Magyarországon nem igazán ismertek.

Ilyen például Jasper Kent, akitől először a Twelve című könyvet sikerült elolvasnom. Annak ellenére, hogy vámpíros elég jó benyomást tett rám. Főleg, mivel elég érdekes megközelítést használt, az 1812-es évek történelmi eseményeit, konkrétan Napóleon oroszországi hadjáratát. A vámpírok ezen környezetbe való helyezése - megítélésem szerint - nagyon jól beleillett a kor eseményei közé. Mikor emberek halnak meg - értelmetlen - háborúskodások miatt, akkor pártucat ember különleges halála egyáltalán fel sem tűnik. Vagy legalábbis nem tűnik különlegesnek.

A Thirteen Years Later, mint az angol címe is elárulja, 13 évvel a napóleoni események után veszi fel a cselekmény fonalát. Oroszországban ugyan örülnek a franciák felett aratott győzelmük miatt, de ugyanakkor elégedetlenek a cárral. Már nem nagyon elégszenek meg a reformokkal és azok esetleges sikereivel, ők többet akarnak és országuk vezetőjének halálát szervezik. Ebben a környezetben próbál boldogulni, többszörös kettős életével, az előző könyvben megismert Alekszej Ivanovics Danilov. Nem elég, hogy az otthona és szeretője között kell megosztani életét, de mindként nőszemélyhez már tartozik egy-egy gyermek is. Ezen felül döntenie kell, hogy vajon azt választja, ami az országnak, vagy ami az ország vezetőjének jó.

Ezen többszörös őrlődésbe kavarnak bele egyéb dolgok, például egy régen használt rejtjelkód, amit csak a korábbi, már azóta elhunyt barátai ismertek. Vajon ki lehet a titokzatos jelek mögött? Vajon a cárt sikerül megmenteni a vérrel megpecsételt sorsa elől?

A múlt többször megjelenik, ahogy a természetfeletti erők is munkába lépnek. A könyv rengeteg izgalmat és fordulatot tartalmaz, szinte faltam a lapokat, amíg a végére nem értem. Én ugyan a kötetet már 100 oldallal a vége előtt befejezettnek nyilvánítottam volna, de az író nem így gondolta. Tovább kellett fűznie az események szálait, hogy az amúgy 5 részesre tervezett sorozat 3. részének is megfelelő talajt tudjon előkészíteni.

A Thirteen years later nem egy vámpíros környezetbe írt tini/leány/szerelmes regény. Itt sokkal érdekesebb dolgok történnek és a szívügyek is egészen mást jelentenek. Elég meglepően sikerült beleírni egy alternatív magyarázatot, egy az orosz történelemben történt, - már-már misztikus - esemény magyarázatára. Szinte hihetőnek is tűnik az egész...

A Thirteen years later egy jó könyv, Jasper Kent pedig nagyon élvezetesen ír. Azt hiszem, hogy az olvasási listámon előrébb fogom hozni a 3. könyvet, még akkor is, ha a sorozat második részében találtam néhány nagyon bosszantó döntést és irányvonalat.

2012. június végi helyzetjelentés

Eltelt több, mint egy hónap és nem volt bejegyzés. Pedig lett volna miről írni, azaz van miről írni, és fogok is, ha minden úgy alakul, ahogy szeretném.

Igazából nem is tudom, hogy hol kezdjem.

Voltunk nyaralni, Horvátországban, egy Pulán belül található üdülőfaluban. Erről majd szeretnék egy hosszabb bejegyzést is csinálni, néhány képpel illusztrálva. Párral talán már instagramos megosztásaim során találkoztatok is.

Sikerült megnéznem néhány filmet és bedarálni néhány sorozatot. Ezekről nem nagyon írnék hiszen nem vagyok sem sorozatos, sem filmes blog. Ezt mások sokkal jobban és ügyesebben tudják nálam, de ugyanakkor talán mégis fogok arról írni, amit moziban néztem, mint pl. a ma megnézett Prometheusról.

Befejeztem egy könyvet és majdnem egy másikat is, illetve egy harmadik végén járok. Azt hiszem, hogy hamarosan egy ilyen bejegyzés fog következni, tehát tovább nem is szaporítanám a karakterek sorát.

Most zajlik a foci eb, ami szintén egy kicsit visszavet mindenben. Nos... talán annyiban nem is, hiszen elég nagy százaléka zajlott le a nyaralásunk alatt. Gyakorlatilag az összes csoportmeccs.

A nyaralás alatt újra több társasozás sikerült végrehajtanunk. Azt hiszem, hogy elég jó partikat játszottunk le Évivel, illetve Annamária lányommal. Mártonnal meg inkább rosszalkodtunk... cserébe viszont ő egyre közelebb van a teljes szobatisztasághoz.

És igen... az a blogbejegyzésem is képtelen lesz.