2021/09/29

Party-time! (Similo, Top 10, Csak egy)

A 2021-es augusztus 20-át éppen Debrecenben töltöttük. A némiképpen csalódást keltő „virágkarnevál” megtekintését követően a telefonomat böngésztem, hogy esetleg milyen aznapi program jöhet még szóba. Ekkor derült ki, hogy a „Mit játsszunk” házaspár éppen játszatást tart a helyi vidámparkban, és úgy döntöttünk, ha már így alakult, akkor nézzük meg milyen új játékokat ismerhetünk meg. Utólag is köszönet a játékok megismertetéséért!

Nyilvánvaló, hogy ilyenkor nem a nehezebb, bonyolultabb játékokat mutatják meg, hanem sokkal inkább a könnyedebb, gyorsabb családi, vagy party játékokat. Ezek pont olyanok, amiket önszántamból nem nagyon szoktam hazavinni, mivel kevésbé szoktak vonzani, kevésbé tudok bennük elmélyülni. Ezeket nagyon kipróbálni sem tudom mostanság, hiszen a helyi klubbot sajnos elmosta a Covid, távolabbiakba pedig nem nagyon szoktam járni. Ez a „játszatás” márcsak ezért is volt jó, hogy olyan játékokkal találkozzak, amik fizikai megtapasztalására elég kevés az esély.

Similo

Hallottam már korábban erről a játékról, de egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Valahogy az árához képest nem tűnt túl izgalmasnak vagy vonzónak. Igazából jelen esetben egy sorozatról beszélhetünk, ugyanis a különböző témákra készített paklik külön-külön vehetőek meg. Ugyan ezek kombinálhatóak is egymással, de én úgy gondolom, hogy nagyon kevesek vesznek meg majd több paklit, darabját nagyjából 4000Ft-ért.

A szabályok elég egyszerűek. Lesz egy személy, aki kap egy titkos kártyát, majd a többieknek ezt kell megtalálni az asztalra 3x4-es formába kitett 12 kártyalap közül. A titkos kártyát ismerő játékos 5 lapot kap a kezébe, amiből egyet kijátszhat maga elé. Ha a kitett kártyalapokkal azonos irányban (függőlegesen) áll, akkor a választott lap megegyezik a kitalálandóval, ha pedig vízszintesen elfordítva, akkor azt jelenti, hogy véletlenül se olyan lapot keressük, ami erre hasonlít. Nehézséget jelent, hogy a titkos kártyát ismerő ennél többet nem kommunikálhat, csöndben kell lennie. A többi játékos viszont hangosan megvitathatja, hogy szerintük melyik lapra lehet utalás a 3x4-es hálóban az éppen kitett lap. Ennek alapján kell az első körben 1 kártyát kiválasztani, ami biztosan nem a jó megoldás. A következő körben is ugyanez történik, de már 2 kártyát kell kidobni. A következőben 3-at, majd 4-et, 5-öt, míg 2 kártya nem marad a végső választáshoz. Ha a játék során bármikor eldobásra kerül a kitalálandó kártya, akkor az egész csapat veszített. Győzelem ugye csak akkor van, ha a végére megmaradt a kitalálandó kártyalap.

A játék során több nehézség is felmerülhet. Az egyik, hogy tippeket adó nem segíthet semmilyen módon, csak a kitett kártyával és annak irányával. Nagyon nehéz nem mosolyogni, vagy fejet csóválni egyes esetekben, miközben a többiek eszmefuttatását hallgatja. Egy másik nehézség a megfelelő tipp megadása. A tippadáshoz kitett kártyalap többféleképpen utalhat a közös nevezőre. Lehet a kártya háttere, a rajta lévő figura bőr- vagy szőr színe, mérete, formája, vagy a lapon szereplő szöveg. Az elején még könnyű a dolgunk, viszont a végére zavart is okozhat egy korábban kijátszott lapon lévő jellemző.

A játék egyáltalán nem bonyolult, nem rossz, gyorsan tanulható és lejátszható. Igazán könnyedén újrajátszható, de - szerintem - hamar meg is unható. A kis mérete miatt akár zsebben is elfér és jó lehet nyaralásra, kirándulásra, de nem hinném, hogy sokaknál gyakori vendég lesz az asztalon.

Top 10

A következő játék a semmiből jött és számomra gyorsan a homályba is vész… A leírás és az ismertetők alapján már tudtam, hogy ez nem az én játékom lesz. Itt is nagyon egyszerű az alapötlet. Valaki kiválaszt egy adott helyzetet egy kártyalapról, majd ismerteti a többiekkel. A játékosok kapnak egy 1-től 10-ig terjedő pakliban lévő kártyát és az azon szereplő számhoz kell igazítani hangulatában az adott helyzet saját előadását. A helyzetet választó személy az előadásokat végighallgatva sorban felszólítja a szereplőket. Ha sikerül kitalálni a megfelelő sorrendet, akkor mindenki örül.

Azért írnék erre egy példát is, mert talán nem derült ki a fentiekből, hogy mi is történik a játékban. Pl. én vagyok, aki kiválasztja a helyzetet, ami legyen az, hogy meg kell dicsérni a szomszéd kertjét. A játék során, tetszőleges sorrendben a következő mondatokat hallja:
„Milyen szépek a rózsáid!”
„Szép zöld!”
„Szebb a kerted, mint Mari nénié!”
„Hogyan sikerült ilyen mesébe illő alkotást a kertedbe varázsolni?”
„Nem rossz!”

Ezekből a mondatokból és mellé társuló hanglejtésből, színészi játékból kiválasztani, hogy mi lehet a helyes sorrend. Maga a játék nem bonyolult, viszont a sorrend kiválasztása komoly fejtörést okozhat. Nem feltétlenül lesz mindenki megfelelő partner a játékhoz. Megfelelő társaságokban egész jól működhet, viszont 1-2 erre nem vevő játékostárs már el tudja rontani a többiek szórakozását. Nem tudom nyugodt szívvel ajánlani, ugyanakkor a szabályok egyszerűségéből látszik, hogy akár könnyen ki is lehet próbálni. Csak 10 darab kártyára van szükségünk 1-10-ig pontozással. (Igazán kemény játékosok akár 104-en, a Vigyáz(z)6! paklijával is játszhatják…). Saját kútfőből eredő, egyedi alaphelyzettel pedig csak még jobban fel lehet dobni a játékot, azok számára, akik vevők rá.

Csak egy

Ebből a hármasból erre voltam a legkíváncsibb. Túl sok díjat nyert ahhoz, hogy ne érdekeljen.

A csapat kap 13db 5 szót tartalmazó kártyát. Az éppen aktuális kitaláló mond egy számot, úgy hogy elfordul/becsukja a szemét, nem nézi meg a kártyát.  A többiek viszont igen és a számhoz tartozó dolgot kell egy szóval leírniuk a maguk előtt lévő táblára. Majd egymással összevetik, és ha két személy írta ugyanazt a szót, akkor azok kiesnek a játékból. A kitaláló gyakorlatilag ekkor fordulhat vissza és a maradék szavakból kell kitalálnia megoldást. Persze vannak még apróbb szabályok, hogy miket nem szabad leírni, hogy mik esnek ki és hasonlók, de nagyjából ennyi tudással játszható az egész.

Nem egy rossz játék, de itt is megint arról van szó, hogy nulla kommunikáció van. Valaki szigorúan saját magába fordul, a többiek meg szigorúan, németesen leírnak egy szót. Aztán siker esetén lehet örülni. Nem tudom, hasra nem vágtam magam ettől a játéktól sem, viszont ez már olyan, amit nagyobb kedvvel játszanék. Nagyobb benne változatosság, gondolkodni kell a megfelelő szó kiválasztásán és persze közben nem is kell bohócot csinálni magunkból.

Ez is egy olyan játék, amit egy kis leleményességgel a doboz megvétele nélkül is kipróbálhatunk. Persze, ha tetszik és megvan hozzá a társaság, akkor nyugodtan merem ajánlani megvásárlásra.

(Nem sok képet csináltam a játékokról, de ügyes módon valahogy sikerült a telefonomból idő előtt kitörölni.)

2021/08/12

Mythos Tales

Az előző bejegyzésemben arról írtam, hogy egy kicsit jobban elmélyültem H. P. Lovecraft munkásságában. Ennek fényében egy kicsit már más máshogyan tekintek az irodalmi művek alapján készült egyéb alkotásokra.

Mellékszál, de néhány hete sikerült pár nap alatt végigjátszanom a Prisoner of Ice című PC-s kalandjátékot, amit szintén a 20. századi író munkássága ihletett. Miután sikerült megtanulni a játék kezelését és túllendültem a második képernyőn történő gyors elhalálozásban (amit elsősorban annak köszönhettem, hogy nem tudtam hogyan lehet a tárgyakat használni) már egész jól ment a dolog. Nem volt túl nehéz és csak nagyon ritkán akadtam el. Beismerem, hogy párszor azért beletekintettem a végigjátszásba, de ha kitartóbb vagyok, akkor magam is megtaláltam volna a rejtett pixeleket vagy a nem túl bonyolult talányokat. A több, mint 25 éves játék még most is nagyon jó szórakozást nyújtott.

De vissza fő témához... A társasjáték témájú nyomtatványaim között rátaláltam a pár éve kinyomtatott Mythos Tales mappára. A leánykori nevén még Arkham Investigator rajongói nyomozásként indult a Sherlock Holmes Consulting Detective című társasjátékhoz, de egy kis paranormális, lovecrafti érzéssel megfűszerezve. A szerző megmérette magát egy társasjáték készítő versenyen is, amit a Board Game Geek szervezett, és ugyan itt nem ért győzelmet az egyedülálló próbálkozása, de sikerült annyira felbátorodnia, hogy közösségi finanszírozás keretében hivatalossá tegye a játékát. A szerző volt olyan kedves és az első két kalandját továbbra is ingyen elérhetővé tette és hagyta. Csak egy nyomtató és sok papír kell hozzá.

Mi lapul a dobozban?

Mivel magam csak a két, ingyen elérhető pnp kaland "birtokosa" vagyok, ezért igazából csak egy halom A4-es és A3-as papírról van szó. Nincs szükség ollózásra sem, csak plusz papírra és írószerszámra.

A játék célja

Meg kell fejtenünk a Dr. Henry Armitage által felvázolt esetet. Lehetőleg minél eredményesebben.

A játékmenet

Tegyük ki az asztalra a lehetőleg A3-asban kinyomtatott térképet és "újságokat". Ezen felül tartsuk még szintén mindig látható helyen a játékszabály utolsó oldalán lévő fontosabb szereplőket tartalmazó listát. Ezen felül még van egy jegyzék is, amiben a térképen található helyszínek vannak nevesítve. Pl. ha egy adott vegyesboltot keresünk az északi részen, ebből a regiszterből kinézhetjük, hogy melyik boltok vannak azon a részen. Ha esetleg tudjuk a pontos nevét is, akkor könnyebb a dolgunk. Ezen játékelemek minden játékban szerepet kapnak. Az újságok esetében viszont csak az ügyhöz tartozókat olvassuk el.

Vannak külön nyomozási "akták" is. Ennek első felében Dr. Armitage ismerteti az esetet, amit meg kell fejtenünk. Ad néhány kapaszkodót, hogy milyen helyeket látogassunk meg és talán azt is elmondja, hogy hová nem érdemes menni. A játékszabály utolsó oldalán lévő címek közül mindig van, amit érdemes megkeresni, míg a többit a jegyzék alapján kell kitalálnunk. Ha jól választunk meglátogatandó helyszínt, akkor ott újabb nyomokra bukkanhatunk, amiket követve eljuthatunk a megoldáshoz.

Lehet ezt bírni térk-ép-ésszel?
Mikor úgy gondoljuk, hogy képben vagyunk az esetet illetően, akkor lapozzunk a kérdésekhez és válaszoljuk meg azokat. A kérdések 2 csoportra oszthatóak, vannak, amik szorosan az adott ügyhöz kapcsolódnak és vannak mellékszálak is, amik pontokat adhatnak. A megoldásokat egyeztetve, majd Armitage hivatalos verzióját megtudva lehet kiszámolni, hogy hány pontot szereztünk. Itt lehetni látni, hogy a jó professzor mely helyszínek segítségével jutott a végső megoldásra. Ha mi is jártunk ezeken a helyeken, akkor azokért nem járt pontlevonás, viszont minden olyanért igen, ami nem szerepel a felsorolásban. Ez egy kicsit szemétség a játék részéről, de egyfajta időszabályozás is, hogy ne nyújtsuk túl a játékot.

Néhány szót említenék az újságok kapcsán is. Ezeket már az ügy elkezdése előtt is érdemes elolvasnunk. De akár lehet utána is vagy közben. Itt egy kicsi bepillantást nyerhetünk Arkham város eseményeibe, de akár az ügy kapcsán is kaphatunk nyomokat. Ugyancsak innen indulhatunk el a mellékszálak megoldásaihoz is.

Fontos, hogy a kérdéseket ne olvassuk el előre! Fontos, hogy az ügyhöz tartozó helyszínek eseményei közül tényleg csak azt olvassuk el, amit meglátogattunk. Ez egy kicsit nehéz, ugyanis véletlenül is "bepillanthatunk" egy másik helyszínre. Itt talán szerencsés lett volna valami app használata, de ez lehet, hogy csorbított volna a játék hangulatán. Azt még megemlítem, ha meglátogatunk egy helyszínt, akkor ott mindig adott történés fut végig. Nincsen lehetőségünk semmilyen választásra az első nyomozás során. A másodikban már megjelenik egy új szabály, hogyha az adott helyszínen már rendelkezünk egy korábbi információval, akkor ingyen továbblapozhatunk egy adott oldalra. 

A vélemény

Már korábban is kacérkodtam, hogy kipróbálnám a Sherlock Holmes Consulting Detective-et. A már lassan 30 éves korba lévő játék egyedi nyomozást ígér a 20. század eleji Angliában. Ugyanakkor ennek megfelelően a nyelvezete is erősen korabeli. Tehát mégha jól is beszéled és ismered az angol nyelvet, akkor sem biztos, hogy szótárnyitogatás nélkül végig tudnád játszani bármelyik nyomozást. A Mythos Tales viszont egy amerikai kisvárosba visz minket, ahol valamivel egyszerűbb a nyelvezet, bár érezhetően a szerző igyekezett igényesen fogalmazni. Ráadásul Arkham városában, egyéb misztikus dolgok is történnek, amik nem szokványos, evilági magyarázatokkal szolgálhatnak.

Nézzük mit találtam a pozitívumok listáján:
+ A térkép és az újságok nagyon hangulatosak. Én pl. étkezés közben olvasgattam az újságot, majd csak azt követően vágtam bele a nyomozásba.
+ A játék 2 nyomozása ingyen van, a nyomtatási költségeket leszámítva.
+ Az angol nyelvezete nem olyan brutális, mint SHCD-é.
+ Elég szórakoztató a nyomozás.

Sajnos negatívumból akad rendesen:
- A teljes értékű Mythos Tales már nem ingyenes és talán nehezen beszerezhető.
- Igazából nehéz megtalálni azt a pontot, amikor úgy érezzük, hogy megvan a megoldás. Kedvünk lenne még tovább nyomozni, megismerni mindent, elolvasni minden bejegyzést. Ezek azonban negatív ponttal járnak a játék végén.
- A játék részéről talán az is szemétség, hogy a kérdések második fele nem szorosan az ügyhöz kapcsolódik.
- A második nyomozás már elég kiterjedt jegyzetelést igényel. Itt elég sok minden le kellene írni, vagy meg kellene jegyezni. Itt éreztem úgy, hogy bizonyos nyomok talán jobban működtek volna külön kártyák formájában, amiket bármikor elő lehet venni.
- A játék nincsen magyar nyelven, csak angolul.
- A teljes bolti verzióról az a hír járja, hogy nem tökéletes. A neten található erraták és fórumok böngészése is szükséges lehet a későbbi kalandok hibáinak orvoslására.

Hiába írtam hosszabb listát a negatív oldalra én mégis szerettem ezt a két nyomozást. A hangulat igazán egyedire és remekre sikerült. Kár, hogy a többi üggyel szinte esélytelen találkoznom. Így talán nem fog más maradni, mint egyszer tényleg belevágni a Sherlock Holmes Consulting Detective nyomozásaiba...

2021/08/11

Howard Phillips Lovecraft összes művei 1.

Nagyon úgy tűnik, hogy a 2021 nem lesz számomra az olvasás éve. Már jócskán túl vagyunk az év felén, de én még csak két könyvet olvastam el idén. Na jó, volt még egy, de azzal inkább annyira nem büszkélkednék, valamint néhány képregényt is sikerült befejeznem.

Tavaly csak egy rövid bejegyzésre futotta Andrzej Sapkowski Az utolsó kívánság kötete kapcsán. Ez volt a Vaják-univerzum (akik az angolra gajdulnak, annak Witcher) első kötete, amiben afféle rövid, egymástól különálló történetekben ismerkedhettünk meg a szörnyvadász kalandjaival. Kicsit pofátlanul nyúlta a meseklasszikusokat, de igazából jól állt neki a dolog. Még a tavalyi év végén sorra került A végzet karja című folytatás is, amiben szintén hasonló történetek szerepeltek. Igazából szórakoztatóak voltak, de semmi extra.

Az idei évben került sor a "sorozat" 3. kötetére, a Tündevérre. Ez már annyiban más volt, hogy itt ez igazából egy összefüggő történetet mutatott be, és nem számos kicsit. Nem tudom, hogy ez volt-e az oka, amiért olyan lassan haladtam az olvasással. Valahogy annyira nem is kötött le és mindig találtam valami mást. Hogy ne csak pusztán a kütyüzésre fogjam az olvasási időm elvesztését megemlíteném, hogy azért az idei év során is elolvastam számos társasjátéknak a szabályát. Egészen a pár oldalasoktól az 50+ oldalt tartalmazókig.

A blogbejegyzés elkezdésekor sem volt még számomra világos, hogy hová fog kifutni ezen - még cím nélküli - írásom. Nem sejtettem előre, hogy mire lesz időm és kapacitásom e kései órán. Már pár percel elmúlt éjfél, ezért talán hangulati szempontból nem utolsó rátérnem a fő fogásra.

Howard Phillips Lovecraftról és munkásságáról már elég sokat hallottam és közvetve találkoztam is teremtményei egy részével. A társasjátékok világában elég népszerű az ő műveiből meríteni, főleg azért, mert műveinek felhasználásáért már nem kell jogdíjat fizetni. Írtam már a Rettegés Arkhamban című csodáról, az Elder Signról (ami közben szintén megjelent magyarul Ősi jel címen) és a Study in Emeraldról is. Ezen felül sikerült még játszanom a Study in Emeralddal, az Eldritch Horrorral és a magyar fejlesztésű Cultistormmal is. Ezen címeket leírva igencsak nagy kedvet kaptam lovecrafti ihletésű játékokhoz, csak kár, hogy partner nem nagyon van hozzájuk... Ennek ellenére terveim között szerepel egy még nem említett játékról írnom a közeli jövőben.

Szóval H. P. Lovecraft. Tényleg nem sokat tudtam róla, csak annyit, hogy valamikor a 20. század elején ténykedett, mégpedig a horror irodalomban. Aki kicsit szeretne bővebben olvasni, annak ajánlom a wikipédiát, mert én most csak a saját tapasztalásomat szeretném megosztani, nem pedig egy konkrét önéletrajzot. Azért érdemes ellátogatni a megadott linkre, mivel elég érdekes olvasmány. Én magam a Lovecraft által alkotott irodalmat a magyarul megjelent Howard Phillips Lovecraft összes művei 1. kötetével kezdtem. A magyar kiadó előszava megadta az alaphangulatot.

A kötetben számos novella található valamilyen egyedi elrendezésben elhelyezve. Ebbe most nem akarok belemenni és abba sem, hogy milyen irományok találhatóak a könyvben. Már az első sorokat olvasva arra gondoltam, hogy ez valami zseniális dolog. Valami ilyesmiket kellett volna feladni kötelező olvasmánynak. A nagyon hosszú leíró részek, nagyon hosszú, kacifántos mondatokból épültek fel. A magyar fordítók is nagyon szépen kitettek magukért, mert elég élvezhetően ültették át magyar nyelvre az amerikai író hömpölygő szóáradatát. Az oldalakon keresztül tartó leírásokat és történetfolyamot szinte nem is szakították meg párbeszédek, ami valahogy még nyomasztóbbá tette rémséges történetei hangulatát.

Lovecraft nem rémisztget. A hősökkel együtt mászunk be a sötét folyosókra, amelyek bármelyikén valami leírhatatlan borzalommal találkozhatunk. A pontos körülírás szerint sokszor csak sejteti író, hogy miből is áll konkrétan a rettegés tárgya. Talán pont ezért is nem sikerültek olyan jól műveiből a különféle mozgóképes adaptációk. A leírt szavaival nem ijesztgetni próbált, hanem lelkünk mélyén elszórni a rettegés és félelem magvait. Nem egy ismert szörnyről, hanem sokkal inkább az ismeretlenről.

A novelláit nem tudom mindenkinek jó szívvel ajánlani. Némely ugyan tényleg irodalmilag egészen magasröptűnek ható, mégis a tartalom olyan, ami miatt már csak a felnőtt, bizarr dolgokat befogadó olvasóknak ajánlanám. Úgy gondolom, hogy már csak a leíró részek gazdagsága miatt is kell a mű értékléséhez egy befogadó készség, egyfajta érettség. Ugyanakkor az józan észt megkérdőjelező történetek miatt nem éppen a művelt értelmiségieket látom az olvasóközönségnek.

Annak ellenére, hogy nem voltam teljesen elégedett, biztos vagyok benne, hogy folytatni fogom Lovecraft műveinek olvasását. A novellái kapcsán egy kicsit már más szemmel is nézem a fantázia-világát, szönyuniverzumát felhasználó társasjátékokat is.

2021/07/30

Pontsaláta

Bizonyára mással is előfordult már, hogy az elsődlegesen kiválasztott termékek nem voltak elégségesek az ingyenes szállítási feltételhez, ami miatt még valamit be kellett rakni webshopos kosárba. Egy ilyen vásárlás eredménye lett a Pontsaláta beszerzése is.

A Reflexshop (már megint ők?) által magyarul is kiadott játék ugyanakkor nem volt teljesen ismeretlen számomra. Még a magyar megjelenése előtt lehetett róla elismerő szavakat olvasni, vagy számos youtubertől dicséreteket hallgatni. Az előzetes következtetésem az volt a játék kapcsán, hogy ez nem egy rossz játék, nem lehet vele mellélőni.






Mi lapul a dobozban?

A nem túl hosszú és egyszerű szabálykönyvön túl csupán 108 darab kártya van a két részre választott inzertben. Úgy gondolom, hogy a játék simán elférhetett volna a szokásos kétpaklis kártyajáték dobozában (Solo, Uno, Keltis kártyajáték, Babszüret, stb.), de így magasabb áron lehet értékesíteni és persze akár kártyavédőzve is vissza lehet tenni a kártyákat. Én személy szerint jobban örültem volna egy kisebb doboznak, főleg mivel a játék esetében feleslegesnek tartom a kártyavédőzést. Ugyanis, ha tényleg rongyosra játsszuk a paklit, akkor nem túl fájdalmas újra megvásárolni.

A játék célja

Ez sincs túlbonyolítva. A játék végi pontozásnál neked legyen a legtöbb pontod.

A játékmenet

Első lépés a pakli összeállítása. Fontos, hogy játékosonként minden színből 3 kártya legyen. Ez 2 fő esetén 2x6x3=36 db, 6 fő esetén 6*6*3=108 db lapot jelent. Az így kapott paklit tudományosan egyenlően vagy érzésre, nagyjából 3 külön kupacba pakoljuk. A kártyák egyik oldalán egy pontozási szabály (a sarokokban jelezve, hogy a túloldalt milyen zöldség van), a másik oldalt pedig a zöldség-oldal található. A korábban megalkotott három paklit úgy helyezzük az asztal közepére, hogy a szabályokkal felfelé nézzenek. Ezt követően minden kupacról fordítsunk fel 2-2 lapot az adott paklik alá.

A kezdőjátékossal kezdve, sorban haladva mindenki egy kötelező akciót hajt végre a körében. Ez lehet egyetlen pontozó szabálykártya elvétele és magunk elé helyezése, vagy két darab zöldségkártya elvétele. Utóbbi lehetőség esetén a húzott lapokat pótoljuk a hozzátartozó paklikból. Ha egy pakli elfogyna, akkor a meglévőket úgy osszuk szét, hogy mindig 3 pakli legyen. Ha az összes lap elhúzásra került, akkor a játék véget ért és jöhet a pontozás.

A két fő akción túl még lehetőség van egy korábban húzott szabálykártya átforgatása a zöldség oldalára. Ugyanakkor ezt az ellenkező irányban nem lehet megtenni!.

A pontozás során minden szabályt végig kell pontozni, ami azt jelenti, hogy egy zöldségkártya minden szabály esetében figyelembe vételre kerül. Fontos, hogy csak a saját magunk előtt lévő szabályok alapján kapunk pontot, viszont többségi feltétel (pl. nálunk legyen a legtöbb paradicsom) esetében meg kell nézni, hogy játékostársaknál mennyi van az adott laptípusból.

Ha minden játékos minden szabálya pontozásra került, akkor a legtöbb ponttal rendelkező nyeri a játékot. 

A vélemény

Gondolom a szabályismertetésből kiderült, hogy egy meglehetősen egyszerű, családi kártyajátékról van szó. Nagyon jól működik minden játékosszám mellett, játsszuk csak ketten, vagy a maximális 6 fővel. Igyekszem most is összeszedni a számomra negatív és pozitív dolgokat, de megjegyezném, hogy összességében nagyon elégedett vagyok a játékkal és egyáltalán nem értem, hogy a Reflexshop miért nem nevezte Magyar Társasjátékdíjra. Úgy gondolom, hogy legalább a legutolsó szűrt körbe is eljuthatott volna. A kihagyott ziccer miatt egy kicsit virtuálisan megvesszőzném a Reflexshopot.



Kezdem a felsorolást a számomra negatív dolgokkal:
- Nekem a kisebb doboz jobb lett volna. Megértem, hogy van, akik szeretnek kártyavédőzni és számukra tényleg kellemesebb ez a dobozméret. De még így is könnyen szállítható.
- Nem túl tematikus. Zöldségek helyett bármi is lehetett volna.
- Minden játék elején össze kell állítani a paklikat. Ugyan semmi nem tiltja, hogy ugyanazon paklival játszunk többet egymás után, de szerintem többen vagyunk, akik szeretik, ha változatosabban jönnek a pontozószabályok. Kis túlzással a pakliösszeállítós előkészület és a végső pontozás végrehajtása tovább tart, mint maga a játékmenet.
- A játék végi pontozás nagy matekozás. Ráadásul hajlamos vagyok az egyszer már lepontozott kártyákat eltenni, majd rádöbbenni, hogy egy másik pontozás során rádöbbenni, hogy ott is figyelembe kellene venni a lapokat. Ráadásul vannak olyan szabályok is, ahol a másnál lévő lapok is számíthatnak. Ha már nagyobb a doboz, akkor egy pontozófüzet igazán beleférhetett volna.

Lássuk a pozitívumokat:
+ A szabályok nem bonyolultak, itt tényleg játszhat egy unoka a nagymamával, vagy alkalmi játékos egy gémerrel.
+ A játék nagyon gyors és gördülékeny. Játszható bemelegítő, levezető játéknak, vagy akár ebédszünet alatt is.
+ Nincsen holtidő. Nem ragad be egy játékos sem a gondolkozás-csapdába.
+ Nem túl drága. Az "ár / lejátszott parti" mutató egész kedvező értéket hoz ki a játék életútjában.

Még egy apró kiegészítés. Ugyan játékszabály nem túl szigorúan, de úgy írja, hogy miután elhúztunk 2 zöldséglapot a "piacról" utána kell pótolni a hozzárendelt pakliból. Mi már játszottuk úgy a játékot, hogy elhúztunk egy zöldséget, azt pótoltuk a felette lévő pakliból, majd elhúztuk második lapként az újonnan megjelent zöldséget. Ez egy picit változtat a taktikán, úgyhogy javasolt a játék előtt megvitatni, hogy ezt szabad-e így csinálni vagy sem.

Úgy gondolom, hogy a játék tényleg megérdemelte a különféle díjakat és dícséreteket. Tényleg nem volt hiba beszerezni ezt az árban is igazán elfogadható játékot.

2021/07/05

Sherlock: A régész sírboltja


Az egyszer játszható játékok esetében nagy eséllyel zsákbamacskát vásárolsz, mert ezek jellegükből olyanok, amiket nem tudsz csak úgy kipróbálni, majd az alapján megvenni. Nekem már több, egyszer játszható társasjáték-sorozathoz volt szerencsém (pl. Unlock, Exit, Szabadulópakli, stb.), de a Reflexshop magyar kiadásában megjelent Sherlock-sorozattal még nem találkoztam. Úgy gondoltam, hogy a nyaralás során remek lehetőség nyílik majd a sorozat egyik darabjának kipróbálására, ezért beszereztem a Sherlock: A régész sírboltja névre hallgató paklit.

Alapvetően óvatos lelkesedéssel akartam megközelíteni, de idő közben kaptam egy nagyon pozitív a ajánlást A régész sírboltja kapcsán, ami egy picit megnövelte az elvárásaimat. Mivel mások számára szeretném egy kicsit csökkenteni a zsákbamacska hatást, ezért mindenképpen szerettem volna a játékról írni, de csak úgy, hogy nem árulok el a megoldással kapcsolatban dolgokat, és hogy lehetőleg ne romboljam a játékélményt.

Mi lapul a dobozban?

32 db nyom kártya és egy játékszabály. Ez utóbbi úgy van összehajtva, hogy először csak a szabályt és a bevezetőt lehessen megismerni.
Nehéz elsőre nem előitéletesnek lenni, mert egy viszonylag kis pakli kártyát kapunk 2500Ft-ért. De ilyenkor nem ezt kell nézni, hogy anyagban mit kapunk, hanem hogy milyen élményt kapunk tőle.

A játék célja

Nem más, mint megfejteni a rejtélyt, a lehető legmagasabb pontszámmal.

A játékmenet

Minden játékos kap három kártyát. A kártyákon lévő szöveget teljesen nem olvashatja el, csak a rajtuk aláhúzott részeket. Valamennyit ugyan lehet beszélni a kézben tartott lapokról, de azok teljes tartalmát közölni nem megengedett. Ezek alapján, amikor egy játékos sorra kerül egy lapot vagy letesz képpel felfelé a bizonyítékok közé, vagy pedig eldobja, mert az ügy szempontjából nem tartja fontosnak. Ezt követően pedig húz egy újabb lapot a kezébe.

Mikor minden játékos kezéből a lapok az asztalra kerültek összegezni kell az esetet, majd a játékszabályt is tartalmazó lapról fel kell olvasni a kérdéseket és azokra válaszokat kell adni. A válaszok helyessége megad egy pontszámot, amiből később le kell vonni feleslegesen megtartott és a tévesen megtartott lapok utáni büntetést. A kapott végeredmény alapján kapunk egy összpontszámot és egy nyomozói szintet.

A vélemény

Előre leszögezném, hogy itt nagyon számít a játékosok közötti kommunikáció és a nyomozásra való hajlandóság! Csak olyan játékosokkal üljünk le ehhez a Sherlock játékhoz, akik tényleg akarnak is játszani! Egy Exit vagy Unlock esetében nem gond, ha valaki csak tessék-lássék módon van jelen, mert kevésbé számít. Itt viszont aktívan részt kell venni gondolkodásban, és itt igenis számít, hogy mit hová teszünk le.

A játékban ugyanis nyomozunk. Az elején csak az ügyet és a kezdő kártyát ismerjük, valamint azt a 3 lapot, ami a kezünkbe került az előkészületek során. Ez alapján kellene kitalálnunk, milyen irányban induljunk el. Ki kell gondolni, hogy melyik lap lehet az, aminek semmi jelentősége az ügy kapcsán és nyugodt szívvel eldobhatjuk... Ez viszont egyáltalán nem könnyű, mert rögtön három olyan lapot is kaphatunk, amely tévútra vezethet, vagy egyáltalán nem releváns. A játékszabály ugyanakkor csak arra tér ki, hogy a játék befejezéséig legalább 6 lapot dobjunk el véglegesen, mert különben elveszítettük a játékot. Arra nem tesz utalást, hogy esetleg sokkal több az ügy szempontjából nem fontos lap is lehet a játékban.

A lapok alapján teljesen el lehet menni rossz elmélet irányába is, és amire erre rádöbbenünk már az ügy szempontjából fontos lapokat dobhattunk a dobópakliba. Ennyiből szerencsésebb az egyszemélyes variáns, ahol a nem véglegesen eldobott lapokat újra megforgathatjuk.

Persze meg lehetett volna csinálni úgyis a játékot, hogy 32 lapot kiborítom képpel felfelé az asztalra és azok alapján oldjuk meg közösen az ügyet, csak ebben az esetben egy alfajátékos egyedül megoldotta volna az ügyet és kevesebb lett volna a kommunikáció a nyomozók között.

Sajnos én a játékban csalódtam, de az is lehet, hogy csak túl buták voltunk hozzá. Ugyan az ügyet sikerült több-kevesebb szerencsével megoldanunk, de valahogy nem volt teljes az élmény. Ha lesz esélyem a sorozat többi játékához is, akkor azok esetében már sokkal bölcsebben fogok az ügy megoldásának nekilátni. Ezt a paklit meg majd odaajándékozom valakinek.

2021/06/02

Laserox inzertek

Sajnos a böhöm dobozos Gloomhaven (Homályrév) nem nagyon akar asztalra kerülni. Ennek az egyik fő oka a hosszadalmas ki- és bepakolási procedúra (míg a másik, hogy egyelőre nincsen rá érdeklődő társaságom). A különféle FB csoportokat olvasva arra a következtetésre jutottam, hogy segítséget jelenthet, ha megfelelő dobozbelsőre cserélem a gyárit. Ezzel két legyet ütve egy csapásra, mert nem csak az előkészülési és elpakolási idő fog majd lecsökkenni, hanem a játék közben összetevők kezelése is egyszerűsödik majd.




A Folded Space megoldásai korábban beváltak (A Mars terraformálása, SW: Lázadás, Lords of Waterdeep) praktikus rendszerezés szempontjából, de a Gloomhaven kapcsán nem volt ennyire egyértelmű a helyzet. Ugyan szépen szét tudtam volna pakolni és rendszerezni az elemeket, de valószínűleg sokat nem gyorsított volna a pakolási folyamatokon. A különféle társasjáték csoportokat olvasva végül arra az egyértelmű következtetésre jutottam, hogy nekem bizony a Laserox Gloombox-át kell megvennem. És ha már úgyis a webshopjukat nézegettem mellé dobtam még egy Collector's Crate-et is, amit az Arkham Horror TCG-hez gondoltam.

Az elején még tanácstalanul nézed,
hogy ebből hogy lesz valami.
Bemelegítésnek ezt a kisebb pakkot kezdtem összerakni. Úgy gondoltam, hogy ezzel lemérhető, hogy mennyire megy nekem ez a "barkácsolás", és hogy mennyi ideig tarthat majd a nagyobb csomag összerakása. Menet közben hamar kiderült, hogy jó ötletnek bizonyult az összeszerelő egységcsomag megvétele is. Ugyanis a ragasztón túl szükség volt a szikére és a gumifejű kalapácsra is. 

Az elemek kitekerése és kipattintásának óvatosan láttam hozzá. Kinyomó karton is tréfált már meg korábban, csúnya papírszakadást okozva egy-egy jelölőn. A lézerrel kivágott dobozrészek, mérettől és formától függően 2-4 ponton kapcsolódtak a kerethez. A 2 ponton kapcsolódakat kis tekeréssel és pattintással viszonylag könnyen ki lehetett venni. Először azt gondoltam, hogy itt lesz majd szerepe a szikének. Azonban nem nagyon sikerült mást elérni, minthogy a tenyerembe állítsam a vágóeszközt, ezért inkább ezzel sokáig nem próbálkoztam. Arra viszont jó volt a szike, hogy a kivett elemeken farigcsálni tudjak, ha egy kicsit csúnyábban jött ki a keretből. A 3 vagy több kapcsolódási ponttal rendelkező elemeknél egy kicsit nehézkesebb volt a kinyomkodás, itt egy pici hitre és bátorságra is szükség volt.


Szerencsére gyenge kézművesi és farbrikáló képességeimmel is sikerült közel fél óra alatt befejezni a Collector's Crate-et, ami nagy megelégedéssel töltött el. Úgy éreztem, hogy sikerült szintet lépni és jöhet a következő kihívás.

A Gloombox esetében az összeszerelési leírás és a rengeteg tábla elbizonytalanított egy kicsit. A falapok sokasága miatt extra óvatossággal áltam neki a kisebb dobozok összerakásának. Folyamatosan figyeltem, hogy melyik táblából melyik elemet kell kivennem, hogy azt majd összeillesszem. FONTOS: tényleg csak azokat az elemeket vegyük ki a falapokból, amikre éppen szükségünk van! Ha az összes elemet előre kinyomkodjuk, akkor később nagyon nehéz lesz megtalálni a szükséges darabokat. Ami még ajánlott lehet, hogy ahol nagyon sok elem van (pl. small token doboz), ott érdemes lehet először ragasztás nélkül összerakni a dolgokat és megnézni, hogy mit csináltunk, mert úgy jártok, mint én, hogy rosszul rakom először össze az egyik dobozt. Szerencsére még időben észrevettem és javítani tudtam a hibát. Leszögezném, hogy én voltam a probléma a képletben, és nem az amúgy remekül összeállított összeszerelési útmutató.

Mivel ez nem egy fizetett bemutató, ezért megemlítenék pár "negatívumot" vagy problémát is. A többséget úgyis ez érdekli... Szerencsére ebből nincsen sok, és ezek is inkább csak apróbb szőrözések:
- A fának súlya van! Most lehet meglepődni. Az eredeti dobozunk egy kis súlytöbbletet kap a Laserox megoldásával. Ugyanakkor ez egyáltalán nem vészes.
- Nem egy "kész" terméket kapunk, hanem lapra szereltet, amivel azért lesz munka. A Gloombox összerakása nekem meg volt 3-4 órán belül úgyis, hogy közben mást is kellett csinálnom. De itt is kiemelném, hogy ez az összerakás egy egész jó móka, szinte LEGOzás hangulatú.
- Nem olcsó. Viszont itt kalkuláljunk bele több dolgot is, és ne csak azt nézük, hogy kapunk egy halom fát! Ki kellett találni koncepciót, ami valószínűleg nem sikerült elsőre. Többszöri kísérletezés eredménye lehetett, mire összeállt a végleges tartalom. Ráadásul egy egész jó szerelési útmutatót is készítettek a srácok, amely sokkal jobb, mint egyes lapraszerelt bútor összerakási kézikönyv.
- Egyes dobozbelsők megemlik a doboztetőt. Nem vagyunk egyformák, ezért bizonyára lesz olyan, akit zavarhat, ha nem illeszkedik pontosan a tető az alsó részre. Szerencsére a termékek adatlapján ezt szintén megtaláljuk, a súly mellett.


Igyekszem megemlíteni külön pozitívumokat is, mert összességében nagyon elégedett vagyok a LézerÖkrök megoldásával:
- A végeredmény nagyon szép, egyfajta prémium érzést ad. (Most sóvárogva nézek az Arkham Horror káosz tokenekre.. ami nekem valószínűleg soha nem is lesz.)
- Jól lehet tárolni benne az alkatrészeket. Ehhez javasolt az adott termék adatlapján a képeket megnézni, így látjuk, hogy mit hová érdemes pakolni. Szerencsére ez is egész jól dokumentálásra került.
- Segít lerövidíteni az elő- és kipakolási időket.
- Nem egy utolsó dolog az összerakás élménye, valamint hogy büszkén nézhetjük a végén mit alkottunk. Még egy kis önbecsülést is ad, hogy mégiscsak tudunk barkácsolni.

Végül még két fésünk is lesz...

Összességében azt tudom mondani, hogy nem vettem zsákbamacskát, pontosan azt kaptam, amit akartam és szerettem volna. Az egyes termékek adatlapján nincsen titok. Ott vannak a pontos paraméterek, valamint az is hogyan érdemes a játékok tartozékait a tárolókba pakolászni. Szóval a magasnak tűnő ár ellenére is azt mondom, hogy bőven megéri egy ilyen inzertbe beruházni, főleg ha egy olyan játékhoz vesszük, amit szeretünk játszani!

2021/05/25

MicroMacro - azaz forró nyomon a monokróm Tesz-Vesz városban

A játék bejelentését követően osztotta meg valaki velem ezt a linket, ahol egy érdekes, újszerű ötlettel bíró társasjátékot próbálhattunk ki egy online felületen. A kérdések ugyan angolul vannak, de könnyen megérthetőek, és ha mégsem bírnánk velük, akkor mindenre ott a szótár. A lényeg, hogy nyomozni kell egy fekete-fehér világban játszódó térképen, ahol a helyszíneken egy-egy esemény van megörökítve. Ezekből kell rekonstruálnunk és megoldanunk a különféle bűneseteket. Ezt a jópofa, online variánst több gyermekkel is kipróbáltam, akik egyöntetűen szavazták meg, hogy nekünk kell ez a játék.

Szerencsére a hazai Reflexshop elég hamar bejelentette a magyar kiadást, ezért úgy döntöttünk, hogy azt várjuk be. A napokban megérkezett, majd egy szülinap alkalmával átadásra is került. Szerencsére az ünnepnap tökéletes volt a játékfelavatására is.

Mi lapul a dobozban?

Egy figyelemfelhívó lap, aminek a szövegét akár nagy betűvel a rövid játékszabályra is rá lehetett volna tenni. Egy elég nagy, régi autóstérképekre emlékeztető térképlap, néhány kicsi boríték és konkrét ügyeket tartalmazó kártyalapok. Ezen felül még kapunk egy műanyag nagyítót és ehhez egy rátehető matricát. Ennek azért van jelentősége, mert - saját példából kiindulva - ez a nagyító könnyen elkallódhat (és már csak karcosan kerül újra elő). A matricázást követő feladatként tegyük az összetartozó esetkártyákat egy-egy borítékba. Itt fontos, hogy próbáljuk meg nem rátekinteni a kártyák hátoldalára, mert azzal a megoldásokat is megtudhatjuk!

A játék célja

Mint már korábban is említettem a MicroMacro egy "családi", nyomozós játék, ahol a nagy térképen böngészve kell az esetkártyák kérdéséire, egymás után választ találnunk. A térképet álljuk/üljük körül, majd igyekezzünk minél ügyesebben megtalálni a kérdéses helyszíneket. 

A játékmenet

Crime City, ahogy a neve is mondja a bűn városa. Szerencsére a fekete-fehér kivitel sem viszi el túlságosan a Sin City című képregény és film világába a játékosokat. Itt egyfelé Tesz-Vesz város hangulattal találkozhatunk, ahol bizony egy macskamentő-akciónál komolyabb bűnesetekkel találkozhatunk.
A játék elején válasszunk ki egy főnyomozót, aki majd elolvassa a kártyákon lévő szöveget. A felső, azaz történet kártyán egy viszonylag jól beazonosítható helyszínre kapunk utalást. Itt megtudjuk, hogy a térkép melyik negyedében történt az eset, valamint azt is, hogy milyen megfogható helyszín közelében. Vicces lehet, ha egy-egy cégért úgy keresünk, hogy összekeverjük a kelet és nyugat fogalmakat. A főnyomozó azonban azért is van, hogyha nagyon elakadnánk, akkor egy-egy kérdéskártyát megfordítva utalásokat tehet, hogy mit is keressünk pontosabban, vagy hogy melyik a jobb és a bal kezünk. Ha pedig biztosak vagyunk a megoldásban, akkor a főnyomozó megmondja, hogy a kérdéslap megfordított kártyáján valóban az a megoldás szerepel-e, vagy próbál tovább segíteni.
Miután az adott ügyhöz tartozó összes esetkártyát megválaszoltuk az ügy is megoldásra kerül. Ennyi lenne maga a játék.

A vélemény

Mint korábban írtam, nagyon vártam ezt a játékot. Nagyon újszerűnek is gondoltam, de rávilágítottak, hogy igazából ez a játékforma már létezik "böngésző" néven, valamint akár könyvekben is találkozhatunk hasonlóval. Mindenesetre ennek ellenére is hozott valami újat a társasjátékok világában, aminek köszönhetően az egyik legrangosabb díjra, a német Spiel des Jahres-ra is jelölték. Itt megemlíteném Lacxox kollégát, akinek végül igazat adnék abban, hogyha nem kapja meg a díjat (amit szerintem megérdemelne), akkor annak a játék erőszakos tartalma lesz az oka. És innen fordulnék is rögtön a negatívumokra:
- A játék aranyos ruhája, és a fekete-fehér színekkel az erőszakosság csökkentése még nem teszi teljesen családivá a játékot. Sajnos a 12 éves kortól való ajánlás részben jogos, bár néhány esetet lehet fiatalabbak is játszani. Ezért is nem értem, miért jöttek rá a tesztelés során, hogy az eseteket lehetne már életkor szerint is csoportosítani. Ha ezt megtették volna, akkor már tényleg a dobozon érezhetné a SdJ plecsnit a játék.
- A nagyító jópofa ötlet, és tényleg ne felejtsük matricázni! Viszont hamar és könnyen karcolódik, ezért ez sem annyira tartós megoldás.
- A térkép a régi, kihajtogathatós, autós térképekre hasonlít. Idővel biztos tönkremehet, de szerintem a dobozban lévő eseteket még gond nélkül kibírja.
- A játékszabály említi, hogy az egyes helyszínek mellett hagyhatunk jelölőket. Ez remek ötlet, de kérdés, hogy ezek miért maradtak ki a dobozból?
- Hamar elfogy az a 16 eset, egyes vélemények szerint 4 óra alatt kijátszható az egész. Ugyan a neten van még hozzá pár kisebb eset is, de nem ad túl sok játékórát. A játékszabály ugyan javasolja, hogy a játék végén kereteztessük be a térképet és tegyük ki a falra, amivel a haveroknak lehet promózni a játékot...
Szerencsére a negatív dolgok ellenére inkább pozitív az élmény.
+ Igazán remek, szórakoztató a nagy térképet böngészni nyomok után.
+ Már a neten lévő online demó, vagy a játék dobozán lévő ügy kapcsán el tudjuk dönteni, hogy kell-e nekünk ez a játék vagy sem. Ha bosszant az apró dolgok keresése, akkor ez nem a te játékod!
+ Ha tetszett, akkor még idén jön a folytatás, amiben a negatívumok nagy részben javításra is kerülnek.

Összegzésként még néhány dolog. A játékhoz valóban javasolt a megfelelő fényviszony és megvilágítás. Az apró részleteket nem mindig könnyű észrevenni és ebben a kapott nagyító sem ad mindig segítséget. Fontos a megfelelő asztal is, amit körbe tudunk mozogni, vagy azon forgatni a térképet. A játékot ugyan 1-4 főre tervezték, de inkább az alacsonyabb játékszámokkal működik jól. Az sincs kizárva, hogy 4-nél többen játszuk, csak igazából már 2 főnél több játékos esetében is nehezebben lehet hozzáférni a térkép egy-egy apró részletéhez.
Személy szerint a játékot jónak tartom, és már alig várom, hogy a még hátralévő eseteket keresgessük a családdal.

2021/05/21

Star Wars képregények

Korábban írtam, hogy naívság lenne minden képregényt a gyerekeknek szánt kategóriába gondolni. Ugyanakkor vannak olyan füzetek, amik végtelenül gyerekesek, és most ezen nem is a Bobo vagy Góliát történeteket értem.

Az utóbbi időben kedvet kaptam a képregények olvasására. Olvastam jót is (Saga), olyant is, ami jól indult, aztán a vége eléggé hagyjuk kategória lett (Hellboy), de sikerült rosszul is választanom. Most ez utóbbi kategóriában a nemrég olvasott Star Wars képregények kerülnek röviden terítékre.

Először a Thrawn-trillógiát olvastam újra, képregényes formában. Erről írtam is pár sort egy korábbi blogbejegyzésben. Akkor még reménykedtem, hogy igazából nem is volt olyan rossz, amit olvastam, csak valamiért nem tudtam értékelni. Sejthettem volna, hogy a Star Wars univerzum tartogat még igazi borzalmakat is (az Erőpróbán túl is).

Szerencsére egy viszonylag szórakoztató darab került a Thrawn-sorozat után a kezembe. Egy afféle "mi lett volna, ha..." történet, ami ott indul, hogy Luke kilövi a protontorpedóit, de a Halálcsillag mégsem pusztul el. A "Végtelen lehetőségek: Egy új remény" kicsit visszahozta azt a hangulatot, amit régebben a Star Wars kapcsán éreztem. Ha nem is élveztem minden paneljét, de akkor is a kellemes időtöltés kategóriába sorolnám a képregénnyel töltött időt.

Aztán vettem a bátorságot és következő kötetnek a Sötét Birodalom sorozatot néztem ki. A remény erős volt, hogy hátha valami jó fog a dologból kisülni. Utólag úgy érzem, hogy igazi hőstett volt átrágnom magam a Sötét Birodalom és A Birodalom vége füzeteken. Sokakhoz hasonlóan én sem voltam teljesen elégedett a Disney-féle Star Wars filmekkel, bár a Zsivány egyes szerintem még egész jól sikerült, illetve az új trillógiának is voltak jó pillanatai. Nekem az a véleményem, hogy a Thrawn-vonal nem lett volna annyira jó folytatásnak, ez a Sötét birodalom pedig egyszerűen szörnyű lett volna. A történet nagyjából olyan, mint amiket én írtam 12 éves koromban. Rettenetesn butyuta és nevetséges. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezen véleményemmel, ugyanakkor bizonyára sokan fel is háborodnak miatta... persze, csak ha olvassák, amit írok. A történetről pár dolgot poénlelövősen elmondanék. A császár itt sem halt meg teljesen, hanem klónozva lett. Próbálja Luke-ot a saját oldalára csábítani, ami aztán elég furcsa dolgokat szült. Később Luke véletlenszerűen belebotlik pár jedibe, akiket maga mellé akar állítani. Meglehetősen fura csapat. A történetben akad egy Vader-szerű erőhasználó, jedik közötti szerelem, jedi által használt düh, valamint egy erőérzékeny nép. És még Boba Fett is felbukkan, hogy Han Soloval találkozhasson. Igazából alapanyagnak nem annyira rossz a történet és van olyan érzésem, hogy merítettek is belőle a későbbi filmes alkotásokhoz... 

A történet borzasztósága mellett hiba lenne nem említést tenni a képi megvalósításról. A saját kézügyességem szörnyű, én nem tudnék ilyen képeket rajzolni, de attól még lehetőségem van minősíteni azt. Nos... nem szép. Az illegális, magyar, de hazai nyomtatásban megjelent Csillagok háborúja füzetek még úgyis sokkal szebb képi világot adnak, hogy azok fekete-fehérben készültek. A képzelőerővel megtámogatva megrajzolt lényei és robotjai sokkal jobban sikerültek, mint ezekben a füzetekben. A hőseink itt sem annyira felismerhetőek, a droidok és űrhajók nagyon viccesen néznek ki. A Millenium Falconra feleszkabált fegyverzet pedig nem tudom, hogy milyen agyszülemény terméke.

Én végigrágtam magam a köteteken, de senkinek ajánlom őket. De az is lehet, hogy csak az én ízlésemmel van baj, amit a Hálózsák értékelői is alátámasztanak. Tényleg minden tiszteletem a magyar verzió elkészítőinek, ők mindent megtettek, de nem tudták menteni a menthetetlent. Mindenesetre nem adom fel, vannak még Star Wars képregények, amiket el szeretnék olvasni.

2021/03/04

Folded Space dobozbelső-rendszerező

A zacskókkal teli káosz
Bölcsen, a karácsonyi hajrá végén, azaz valamikor december közepén rendeltem egy rendszerezőt (leánykori nevén: inzertet) a Mars terraformálása játékomhoz, a Bulgáriában lévő Folded Space-től. Korábban támogattam az egyik Kickstarter kampányukat, és nagyon jó dobozbelsőim lettek a Lords of Waterdeep és Star Wars: Lázadás nevű társasjátékokhoz. Szóval egész jó tapasztalatom volt a céggel és termékeikkel kapcsolatban.

Mint írtam Bulgáriából érkezett volna a cucc, elvileg 14-21 napos szállítással, de amikor még február elején sem volt sehol a csomag felkerestem őket e-mailben. A vevőszolgálatuk nagyon korrekt, a pár soros levelemre oldalnyi hosszúságú, és nem csak szokásos alapszöveget kaptam, de a lényeg az volt, hogy várjak. Én vártam, de heti rendszerességgel jeleztem, hogy még mindig semmi. Közben próbálkoztam a Magyar Postánál is, de mivel nem volt a küldeményen követési szám, ezért nem tudtak, de inkább nem akartak segíteni. Az megint más kérdés, hogy ezen Covid-19-terhes időkben elvárták, hogy személyesen és nem telefonon vagy e-mailben kommunikáljak velük...

A lényeg, hogy a Folded Space újra feladta a csomagot, ezúttal futárral és csomagkövetéssel, így rendben meg is érkezett, és tegnap már lehetett ragasztgatni.

Mi lapul a dobozban?

Mi is ez a Folded Space inzert és mire is jó? Igazából a Mars terraformálása játékomhoz elég sok kiegészítővel rendelkezem, ezért időszerűnek láttam, hogy legyen hozzá valami rendezőm, és csak a zacskókon belüli zacskórengetegben tárolódjon minden. Egy jó rendszerező belső nagyban le tudja rövidíteni az előkészületeket, az elpakolást és a játékot is gördülékenyebbé teheti.

A dobozban volt 6 db A4-es nagyságú lap. A lapok belseje valami dekorgumi-szerű anyag, amit két oldalt vastagabb papír fog közre. A társasjátékok kinyomó íveihez hasonlóan itt is előre ki van vágva minden, csak ki kell nyomkodni. Egy A4-es lap két oldalán kapunk még leírást, hogyan kell összerakni a különböző tárolókat, melyik tárolókba milyen játékelemeket érdemes belerakni, majd a végén hogyan kell azokat behelyezni a dobozba.

Az összeszerelés

A korábbiból gondolom kitalálta mindenki, hogy a terméket igazából félkészen kapjuk és akad még vele teendő. A leírást követve ki kell nyomkodni a megfelelő elemeket, majd azokat először érdemes összerakni, hogy miképpen is néznek ki. Ezt követően pedig szedjük szét, majd PVA, vízbázisú ragasztóval ragasszuk össze a megfelelő helyeken. Erre nem kapunk ugyan bővebb leírást, de értelemszerűen meg kell találni azokat a részeket, amik összeillenek, és ott kell ragasztani. Ha készen vagyunk, akkor esztétikai okok miatt, érdemes a kifolyt ragasztót vizes ruhával letörölgetni. Az összeragasztott dobozokat nagyjából egy fél napig hagyjuk száradni és utána már be is lehet mindent pakolni a társasjáték dobozába.

Nem egy ördöngőség, én magam is meg tudtam csinálni.

Vélemény

A Folded Space rendszerezője igazán praktikus darab, ami az alapanyag miatt nem is teszi sokkal nehezebbé a játék dobozát. Nem nehéz összerakni, de azért időigényes. Még mindig ez az egyik legolcsóbb megoldás, ha rendesen megérkezik...

Mint korábban írtam egész jól elférnek benne a játékelemek, viszont nem vagyok teljes mértékben elégedett. A dobozbelsőt még a Turmoil/Hatalmi játszma kiegészítő előtt tervezték, tehát ha ezzel nem rendelkezünk akkor tényleg minden egész jól elfér a dobozban. Panaszra nem lehet semmilyen ok. Ugyanakkor, ha rendelkezünk az aktuálisan utolsó kiegészítővel, akkor trükkösebb lesz a dolog. Kártyavédőzve már nem fogunk elférni az egy dobozban. Ha nincs is kártyavédőnk, akkor is szükséges egy kicsit átgondolni, hogy milyen játékelemeket hová pakolunk. De még ez sem jelent nagyobb problémát.

Mivel a FS-inzert elemei azért elvesznek valamennyi dobozhelyet, ezért sajnos a plusz, bemélyesztett táblák már biztosan nem fognak visszamenni a dobozba. Sőt, ha beletesszük a Hatalmi játszma plusz tábláit, akkor már a doboztető is megemelkedik egy kicsit. (Amúgy miért nem lehetett ezeket a táblákat úgy megcsinálni, hogy egymás mellett is elférjenek az alapjáték dobozában?) 




A végeredmény


Csak rendezettebbnek és szebbnek tűnik, nem?

Kár, hogy a bemélyesztett játékostáblák így már nem férnek vissza a dobozba.


2021/02/23

Burgle Bros.

Törj be, gyűjtsd be a zsákmányt, majd juss ki! Nagyjából erről szólna a Burgle Bros társasjáték, amiben egyedül vagy három társunkkal együtt tevékenykedünk a meggazdagodás reményében. Egyéb különösebb bevezető nélkül lássuk is a szokásos tartalmat, hogy mi is ez a Betörő Banda.

Mi lapul a dobozban?

A hosszabb bevezetőt igazából ide terveztem. Egy kicsit lemaradtam a játék támogatásáról a Kickstarteres a felületen. Ugyan megnéztem pár ismertetőt és elgondolkodtam rajta, hogy jó lehetne ez nekem, de akkor még nem kattant be az akarom érzés. A tényleges megjelenést követően páran el kezdtünk gondolkodni, hogy jó lenne elkészíteni a játékot magyar nyelven. A kis csapatunkban volt grafikai szerkesztői tehetséggel bíró és fordító is, ezért neki is láttunk a közös munkának. Ennek eredményét pedig kinyomtattuk egy nyomdában. Egy külön történetet megérne, hogy miként jutottunk az alapötlettől a kinyomtatott anyagig, de most ezzel nem untatnám olvasóimat. Ugyanakkor az utolsó pillanatos felismerések kapkodások, máig emlékezetesek maradtak (de sajnos így is maradt hiba a kinyomtatott anyagunkban).

Szóval a játék tartalmaz négyzet alakú kártyákat, amikből felépítjük a betörési helyszínünk 2 vagy 3 szintjét. Ezen felül vannak karakter-, tárgy-, esemény- és zsákmány kártyák. Valamint az őrök mozgásához szükséges lapok is.

A tokeneket és jelzőket nem sikerült ugyan kör alakúra csináltatnunk, de négyzetes megoldással is teljesen elégedett vagyok. Ezen felül szükség volt még dobókockák beszerzésére (ebayről free shippinggel). valamint az egyik barkácsáruházból a falakat jelző "pálcikákra". (Ehhez azt hiszem, hogy 1 méter hosszú, 3 vagy 4 mm-es négyzet alappal rendelkező fa rudakat vettem, majd itthon lefűrészeltem a megfelelő hosszra.) A figurák jelölésére először korongokat használta, de végül a BGG boltjából rendeltem az eredeti játékban is szereplő meeple-öket.

Az egész folyamat nem volt egyszerű és olcsó mire összeállt, de végül lett egy magyar verzióm, egy olyan játékból, ami esetében nem volt várható a hivatalos magyar kiadás... egészen mostanáig. A napokban ugyanis bejelentették, hogy mégis jön magyarul.

A játék célja

Mint már korábban írtam a cél, hogy betörjünk, zsákmányoljunk, majd biztonságba kijussunk. Itt nincsenek mögötte semmilyen Robin Hood-eszmék, mi itt elit bűnözők vagyunk, akik kifosztják egy épület minden szintjét. A grafika alapján az 1960-as vagy 1970-es években járhatunk, nekem egy kicsit hasonlított érzésre a No One Lives Forever című számítógépes játékra. Magával a betörés résszel nem kell foglalkozni, mert eleve az épületben születünk. Tehát igazából "csak" az épület helyiségeit fedezzük fel, majd próbáljuk feltörni a széfet az őrök elkerülésével. Ha minden páncélszekrényt sikeresen feltörtünk, akkor már csak ki kell jutni, mégpedig a tetőn keresztül. Valamiért én jobban el tudom képzelni, hogy felül törünk be és lent menekülünk ki, de ez legyen az én bajom.

A játékmenet

Mondhatni Pandemic-es a játékmenet, mert játékosonként 4 akció van, amit az őr mozgása követ, majd újból egy játékos következik. A négy akciónk a következő lehet:
1. Kukucskálás. Felfordítunk egy lapot és megnézzünk, hogy mi van rajta, anélkül, hogy vakon berontanánk oda. Ez annyiból lényeges, hogy csapdák lehetne az adott szobákban, amik akár árthatnak is.
2. Mozgás egy szomszédos lapra. Ez lehet olyan, amit már felfordítottunk, de olyan is, amit még nem. Utóbbi esetben lehetnek kellemetlen meglepetések, ugyanakkor van az a pillanat, amikor már nem érdemes óvatoskodni.
3. Egy hack-elés jelző lerakása. Számítógép termekben lehetőség van ilyen jelzők lerakására, hogy később a különféle riasztók ellen védettségünk legyen.
4. Széf feltörése. Itt kockákat lehet tenni a széfre, majd ezek dobásával el lehet kezdeni feltörni a széfet.

Ha 2 vagy kevesebb akciót hajtunk végre, akkor esemény kártyát kell húzni. Ez általában rossz, de van - nagyon kevés - pozitív hatású esemény is.

Ha végeztünk a saját akciónkkal, akkor az őr következik (és nem egy a soron következő játékostársunk!), aki egy előre meghatározott lap felé igyekszik, hacsak azt meg nem zavarja egy riasztás.

Fontos még kiemelni, hogy az elit bandánk minden tagja valamilyen szakterület mestere. A játék elején való kiválasztásnál vegyük figyelembe, hogy milyen egyedi képességgel induljunk, amit aztán ne felejtsünk el használni sem.

A játékot akkor nyerjük meg, ha minden szinten feltörtük a széfet, majd mindannyian kimenekültünk az épületből. Vereséget akkor szenvedünk, ha ez nem sikerült és az őrök túl sokszor elkaptak minket.

Vélemény

Kétségtelen, hogy a játék itthon is elég nagy népszerűségnek örvend, hiszen - a mi projektünkkel együtt - legalább három csapatot ismerek, akik a játék fordításával foglalkoztak. És most jön hivatalosan magyarul is, legalább 5 év késéssel.

Annak ellenére, hogy galád gonosztevők vagyunk mégis szerethetőnek tűnik a játék. Remekül hangzik az ötlet, hogy részt vehetünk egy Mission Imposible, vagy Ocean 12 kalandban, viszont a játék során nem feltétlelnül jön át ez az élmény. Folyamatosan az őr elől kell menekülni, vagy áldozatot hozni. Mivel a sötét ruhás security-s folyton a közelben van, ezért kevésbé érezzük azt, hogy a kukucskálás akciót válasszuk, inkább vakon rohanunk be mindig a következő helyszínre.

A kockadobás is lehet egy kicsit flusztráló. Vannak olyan helyek, ahonnan csak 6-os dobás esetén lehet továbbjutni. A széf esetén pedig ki kell dobni a megfelelő kombinációt. Ugyan a kockák számát lehet növelni, de még így is elég nagy a szerencse szerepe.

Úgy gondolom, hogy Tim Fowers egy remek játékot szeretett volna összerakni, de ez sajnos nem lett tökéletes. A karakterek képességei ugyan változatosak, de koránt sem kiegyensúlyozottak. Az események és tárgyak esetében az érződik, hogy azok egy része szinte kényszerből került a játékba.

Meg kell még jegyeznem, hogy a játék meglehetősen nagy alapterületet kér. Három szint nem könnyen fér el egy asztalon. Ugyan itt volt próbálkozás emeletes kivitelre, de szerintem az elég bénácska megoldás.

Sajnos nem tudom a játékot mindenkinek ajánlani. Egy kicsit Pandemic-szerű, ahol megjelenhet az alfa-játékos (aki minden játékos helyett megmondja, hogy mit kellene csinálni). A téma ugyan érdekes, de a kivitelezés közel sem lett tökéletes. Én nagyon akartam szeretni ezt a játékot, talán azért is vagyok egy kicsit csalódott.

2021/02/22

Képregényekről 2.

Korábbi írásomat követően nem sokkal később készített Csibu egy videót az 5 kedvenc retró képregényéről. Ekkor keltette fel az érdeklődésemet egy Batman képregény, amit ugyan már láttam mozgóképes formában, de kedvet kaptam az elolvasásához is.

A gyilkos tréfa

A történet megtalálható online, vagy cbz letölthető formában a Hálózsák nevű képregényes oldalon. Egy kicsit ismerősen köszönt vissza a képi világ a néhány hónapja, a szüleim padlásáról lehozott Semic-es kiadványokéval. A szkennelt oldalak iPad-ről történő olvasása közben szinte éreztem a durva tapitású, kissé megsárgult lapok forgatását a kezeim között. Arra sem vennék mérget, hogy nem olvastam volna ezt valamikor 25 évvel ezelőtt, mivel mintha halvány emlékképeim lennének róla korábbról.

A történetben a Denevérember meglátogathaja az Arkham Elmegyógyintézetet, hogy Jokerrel beszéljen. A vizit során kiderül, hogy a leghíresebb főellensége megszökött az intézmény falai közül. A fekete ruhás igazságőr ezt követően megtudja, hogy Gordon felügyelőt elrabolták, a felügyelő lánya pedig kórházba került. A képregény további lapjairól kiderül Joker eredettörténete, valamint brutális, groteszk képeket kapunk Gordon felügyelő kínzásáról. Ez utóbbi kapcsán jelezném, hogy ez erősen korhatáros tartalom. Nem is értem, hogy 25 éve hogyan kerülhetett ez az újságosokhoz abban a formájában, a Kandi lapok magyar kiadásában.

A történet durva, Joker túljátsza a szerepét, Batman pedig próbál végig kimért és rideg maradni. Szinte csak egyetlen érzelem, a keserűség sugárzik belőle. Sajnos én valahogy nem kaptam meg azt az élményt, ami szerettem volna.

Tempest (The LXG IV.)

A The League of Extraordinary Gentlemen képregénysorozat 4. "évada" a Tempest. Az 1-es és 2-es szériát szerettem, a harmadiknál és a Nemo történeteknél már megbicsaklott valami, egyre kevéssé vettem rá magam a kötetek olvasására, tehát voltak félelmeim a lezáró 6 kötet kapcsán is.

Sajnos ezen aggódalmaim teljesen beigazolódtak. Talán nem kellett volna annyira nagyon keresnem a neten annyira megbúvó Tempestet. Talán nem véletlenül rejtőzött...

A történet megint a világ megmentéséről szól. Van benne időutazás, az aktuális Nemo újra megtalálása, szuperhősök és elborult elemek. Azaz inkább csak az elborult elemek vannak néha megszakítva "normális" történetmenettel. Egy kicsit olyan érzésem volt, amikor reklámból többet látunk az adott filmnél valamelyik kereskedelmi csatornán. A sok, egymásba füzött, de különöbőző stílusú vagy színezetű képregény-töredék egy egészet alkotna, és mégis nem tudtam értékelni a művészet ezen formáját. Az alkotók mintha olvasták volna A gyilkos tréfát és Gordon felügyelő helyett ők őrültek volna meg. Igazi szenvedés volt végigküzdenem a 6 köteten, és szerintem nagyon nem érte meg.

Star Wars: Thrawn-trilogy

A végére maradjon egy kis ponyva. Valamikor az 1990-es évek elején került a kezembe A birodalom örökösei című könyv, amiről akkor még nem tudtam, hogy egy trilógia első kötete. Korábban el sem tudtam képzelni, hogy A jedi visszatéren túl lehet még irodalma a Csillagok háborúja világának. A birodalom örökösei csak napokat volt nálam, pont annyi ideig, hogy ki tudjam olvasni. Utána viszont elég sok új Star Wars könyvet sikerült megvenni, többek között a Thrawn-trillógia másik két darabját is.

Emlékszem, hogy ez annak idején nagy kedvenc volt. Folytatódik Luke és Han kalandja A jedi visszatér után! VII., VIII. és IX. epizód! Hűha! Faltam a könyveket, és kevésbé problémáztam a történeten. Az egyedüli gondom a VII. vagy VIII. epizód után olvasott hamisítvánnyal volt. Akkor... Mai fejjel már jóval több lenne.

A képregényes formában minden összetöpörödik. Nem egyszer fordult elő, hogy 3 egymást követő oldalon 3 helyszín van, és ezek között volt olyan is, hogy ugyanaz a karakter került elképesztő gyorsan egy másik helyszínre. Szinte már-már követhetetlen módon. Sokkal jobban látszódott az is, hogy Thrawn a semmiből hoz elképeztető következtetéseket. Már csak Sherlock sapkája és pipája hiányzott a képekről... 

Apropó, képek! A borítókon egészen hasonlítanak a karakterek a filmbeli kinézetükre, de a képregények belsejében szinte csak az öltözékből lehet kikövetkeztetni őket. Lehet az én elvárásaim voltak magasak, de néhol elég csúnyácskára sikerültek panelek.

A szórakoztatási tartalommal egyébként nincsen problémám. Megnézve a korábban említett képregényes oldal Star Wars tartalmát, szerintem fogok még olvasgatni a témában...

2021/02/15

Pöckölős játékok

Hosszú éveken át kerülgettem egy Crokinole tábla beszerezését, mert bizony az egy szerelem volt első látásra. Viszont a mellbevágó ára miatt sokáig inkább a helyettesét kerestem, több-kevesebb sikerrel. Ezekről szeretnél pár gondolatot ejteni ezen blogbejegyzésben.

Eredetileg a Vigyázat, vadnyugat! (Flick 'em up!) lett volna csak a téma, de arról talán nem tudtam volna annyit írni, mint szerettem volna, ezért kiterjesztettem az írásomat más, kicsit hasonszőrű játékokra is. Először két éve akartam írni a játékról, de mindig valami közbejött. Főleg az én lustaságom.

Már többször láttam különböző bemutatókban, külföldi csatornákon a Flick 'em up! névre hallgató ügyességi pöckölős játékot. Míg sikerült egy Társasjátékok Ünnepén a magyar verziót megvásárolni. A masszív műanyagból készült alkatrészek egyáltalán nem tűnnek gagyi minőségnek, sőt meglepően  jó érzést is keltenek. A nem túl nagy méretű dobozt kinyitva ráadásul elég jó inzertet is kapunk.


A játék ki- és elpakolása, valamint egyéb előkészületei a megszokottnál talán egy kicsit hosszabb időt vesznek igénybe, de bőven megéri ez a kis többlet ráfordítás, ha lövöldözni szeretnénk a vadnyugaton. A játékban több forgatókönyvet játszhatunk végig, vagy a törvény vagy pedig a gonosztevők oldalán. Én úgy gondolom, hogy ez alapvetően egy kétfős játék, de két csapatra osztva magunkat többen is játszhatunk. Ehhez egy viszonylag sík területre (szőnyegmentes padlóra, vagy terítőmentes asztalra) van szükségünk, ahol a korongok zökkenőmentesen csúszhatnak.


Egy nagyobb korongot pöckölve mozgathatjuk karakterünket a saját magunk által kialakított pályán, különféle tereptárgyakat kerülgetve. Két kisebb korong pedig a fegyverlövedékeinket szimbolizálja. Ezek megfelelő, ujjtámaszt mellőző(!), pöckölésével sebezhetjük ellenfelünk (vagy véletlenül saját) embereinket.

Néhány éve elég sokáig méltatlanul olcsón árulták, de úgy tűnik, hogy mára már kikopott a magyar raktárakból. Ha véletlenül belebotlunk és szeretjük a vadnyugati témát, akkor nyugodtan beszerezhetjük. Mivel a szabály sem túl rövid és az előkészületek sem pár percesek, ezért nem merném jó szívvel ajánlani kezdőknek.

Viszont, amit igen az az Icecool. A dobozt pillanatok alatt át lehet alakítani a játéktérré, ahol azonnal indulhat a renitensek utáni fogócska. Pöckölni szabadon lehet, bármilyen módszerrel, de meglehetősen fájdalmas is lehet. Viszont meglehetősen vicces az asztalt körülállni és a kis Keljfeljancsi pingvineket egyre fájósabb ujjakkal pöckölni. Sok változást nem hoz a játék második része sem, ami különálló játékként is játszható. A két pályát viszont lehetőségünk van együtt kombinálni, amivel állítólag nagyobb lehet a móka is.


Szintén Crockinole helyett vettük itthonra a Klask-ot is, aminek semmi köze a pöcköléshez. Hangulatilag adhat valami hasonlót, ha nem komoly versenyszellemben ülünk le hozzá. Utólag megvallva ezt egy kicsi impulzusból vásároltuk és inkább csak mások lelkesedése okozta, hogy megvegyük, mert azért annyira nem jó játék. De igazából lehet, hogy segítene rajta, ha újra bedobnám itthon a köztudatba és levenném a szekrény tetejéről (szerintem ez ma meg is fog történni).

A Klaskban egy négyzetalakú játéktéren kell az ellenfél "gödrébe" bejuttatni labdát, mégpedig úgy, hogy alulról mozgatjuk egy mágnes segítségével a fenti bábukat. Arra figyeljünk, hogy ne tapadjanak ránk pályaelemek, mert azokért is büntetőpont kapható. Pár perc alatt lejátszható egy menet, nem kíván bonyolult előkészületeket sem. Ugyanakkor vannak benne kopó alkatrészek.

És a végére marad a Crokinole. Mi is ez a játék valójában? A lényege, hogy két játékos kap egy saját korongkészletet, amiből felváltva kell középre pöckölni a korongokat. Nem mindegy, hogy hová érkezik a korong, hogy az ellenfélnek van-e fent korongja és még sok apróbb szabály is van. Részletesebben már írtam erről a játékról.


Szerencsére mi meglehetősen amatőrök vagyunk a játékhoz, ezért nem sűrűn fordul elő, hogy sorozatban többször bepöcköljük a korongot középre. A saját ügyetlenségünk elég sok izgalmat hoz így a játékba. A Crokinole nem egy olcsó mulatság, minőségibb darabokat akar 100eFt felett is vásárolhatunk. Nekem egy jelentősen olcsóbb verziója van, kevésbé minőségi anyagokból, de mindenképpen megérte. Itthon már nagyon sok kellemes játékórát adott ez a játék, ami egyben egy bútordarab is.