Az Ügynökség

Bizonyára Corey Konieczka számára is unalmassá vált egy idő után a sokadik FFG-sablonba illő játék készítése. Fárasztó lehetett, hogy mindig majdnem ugyanazt a dolgot hozza létre, de más ruhába öltöztetve. A kiadó „biztonsági játékának” köszönhetően talán nem is kapott elég támogatást az egyedi ötleteire. Vagy csak nem illett volna a The Initiative (vagy magyar nevén az Ügynökség) a Fantasy Flight Games profiljába. A lényeg, hogy a szerző elhagyta a nagy kiadót, hogy egy sajátot alapítson és annak keretében újabb játékok készítésébe kezdett. A mai írásomban az Unexpected Games első játékáról lesz szó.

Megmondom őszintén, hogy nekem nem jött azonnal a „kell” érzés, amikor megláttam a játék borítóját. Csak úgy sugározza magából a retróságot, ami még nem is lenne baj. Ám ez a doboz tartalmát tekintve is megmaradt. Hiába lehet látni az FFG-dobozokban található inzertet, a műanyagtalpakra szerelhető kartonszereplőket, valahogy olyan érzésem volt, mintha egy 30 évvel ezelőtti játék lenne előttem. Viszont valami bujkált benne, ami végül arra késztetett, hogy vegyem meg a játékot. Lássuk, hogy vajon jól döntöttem-e…

Mi van a dobozban?

Kapunk kártyákat, kartonjelölőket, műanyag talpakat, játéktáblát, valamint egy összerakható, műanyag táblát, ahol ahová a feladványokat kell becsúsztatni. Ez utóbbit leszámítva még mindig teljesen az az érzetem volt, hogy ez egy FFG játék. Persze majdnem megfeledkeztem a lényegről… A játékszabályon túl van egy képregény is, ahol kampány története van felvázolva.

A játék célja

Ezt előzetesen nem sok helyen olvastam vagy hallottam, de gyakorlatilag egy legacy/örökség jellegű kampányjáték van a dobozban. Majd, ha ezzel végeztünk, akkor utána egyedi feladványokat is megoldhatunk. A kapott képregényből megtudhatjuk, hogy (1994-ben) négy tini egy garázsvásáron szert tesz a „Kulcs” nevű társasjátékra, amivel szinte azonnal el is kezdenek játszani. Gyakorlatilag mi is ezt játsszuk a játéktáblán, a kártyák segítségével. Majd, ha sikerül megoldani a feladványt, akkor a játéktáblán túl is törnünk kell a fejünket. A sztoriról nem árulnék most el többet, mert a lényegi meglepetésektől fosztanék meg mindenkit.

A játékmenet

Elolvassuk a képregény vonatkozó részét, majd lejátsszuk a szabályok szerint az aktuális küldetést. Minden karakternek van egy egyedi képessége, de igazából mindig ugyanazt csináljuk. Húzunk egy pakli kártyából 4 lapot, majd ezekből játszhatunk ki egyet, hogy valami akciót hajtsunk végre. Ez lehet mozgás a játéktáblán, nyomjelző felfedése, nyomjelző begyűjtése, vagy pedig a korábban kijátszott lapok begyűjtése. Majd végrehajthatunk még egy akciót, ami lehet ugyanaz, mint korábban. Választhatjuk az egyedi akciót is (akár kétszer is), de ehhez két lapot kell eldobni a kezünkből.

Nézzük egy picit részletesebben az akciókat. Fontos, hogy amikor akciót választunk, akkor a kezünkből olyan lapot rakhatunk le (bármilyen színben) az adott akcióra, amin magasabb kártyaérték szerepel, mint a korábban lerakotton. A kezünkben lévő lapok pontos értékét soha nem mondhatjuk meg a többi játékosnak, de utalhatunk rá, hogy alacsony, vagy magas értékű lapot tudnánk-e csak kijátszani.

Az első akció lehetőség a mozgás. Miután leraktuk a kártyát maximum három szobányit mozoghatunk, ha nincsen korlátozó tényező. Érdemes olyan helyen megállni, ahol nincsen semmilyen csapda.

A másik lehetőség a nyomjelzők felfedése. Az adott helyzetünktől függetlenül, bármelyik szobában felfedhetünk nyomokat, de mindig csak egyet. Ha valami korlátozó tényezőbe ütközünk, akkor többet nem fordíthatunk fel.

A harmadik lehetőség a nyomok begyűjtése. Itt abban a szobában kell lenni, ahol le- vagy felfordított nyomjelzők találhatóak. A lefordítottakat is fel lehet venni, de ebben az esetben megvan a kockázat, hogy valami csapdába futunk bele.

A negyedik akció a „nullázás”, amivel a másik három akciópakliról tudjuk levenni már ottlévő lapokat és ezzel lehetőséget teremtünk, hogy azokra az akcióhelyekre alacsonyabb értékű lapokat is kijátszhassunk. Emellett azért is hasznos még ez az akció, mert a korlátozó csapda jelzőket is eltávolíthatjuk az akciópaklik tetejéről.

Igazából ez nem is olyan bonyolult, még afféle Pandemic játékélmény-szerűséget is éreztem a játék közben. Az idő és sok eldobott lap viszont ellenünk dolgozik mivel, ha elfogy a húzópakli, akkor a dobópaklit kell megkeverni, néhány időkártyával együtt. Ha ezekből túl sokat húznánk fel, akkor azzal elbukjuk az adott küldetést.

A játéktáblán történő játék során nyomokat fedünk fel. Az adott szimbólumokat felfedhetjük a műanyag „játéktáblán”, és bármikor megmondhatjuk, hogy szerintünk mi a jó megoldás. Ehhez a csapat teljes egyetértésére is szükség van. Ez egy picit a Szerencsekerékre hasonlít az elején, aztán később nehezedik a dolog. Vagy egy kérdést kell megválaszolni, vagy az összekevert betűkből szavakat alkotni, esetleg valami számsorozatot kell megfejteni.

Az adott küldetés végén viszont nem ér véget a játék. Általában kapunk titokkártyákat is. Ezeket felhasználva, a képregényt és a szabályfüzetet forgatva egyéb fejtörőket is meg kell oldani. Ezek között nem egy nagyon egyedi, jó ötlet is van.

A kampány négyféleképpen is véget érhet, ami igazából két szál, amelyik mindegyike végződhet sikerrel vagy kudarccal. A végkifejlettel nem is voltam teljesen elégedett, még úgysem, hogy sikerült megnyerni a kampányt, de az odáig vezető út nagyszerű volt.

A vélemény

Meglepődtem, hogy Évinek mennyire tetszik ez a játék. Először Mátyás fiammal kezdtem el, majd a feleségem is érdeklődést mutatott. Újrakezdtük és együtt vittük végig az egészet… Azaz majdnem az egészet, mert a kampány utáni egyedi küldetések jó nagy része még hátra van. Szerencsére nem „csak” 15 játék van benne, hanem ennél jóval több. És most nem csak arról beszélek, hogy vannak bónusz küldetések, hanem arról is, hogy játéktáblás játékon túl is van játék. Ott kell egy picit többet gondolkodni is, de szerencsére a szabálykönyv és képregény segít.

A játékelemek nagyon olcsónak, már-már gagyinak hatnak. A retró érzés behozatala miatt nem is kellett nagyon törnie magát a készítőcsapatnak az összkép javításán, de ez szerencsére nem vesz el a játékélményből. Fontos megemlíteni, hogy a magyar kiadás fordításilag is nagyon jól sikerült, ami miatt hatalmas pirospont a Gémklubnak.

Bátran merem ajánlani ezt a játékot családoknak, de akár kicsit gémerebb társaságoknak is. Az elején még talán túl egyszerűnek tűnnek a feladványok, de a későbbiek során ezek nehezednek. Jó, ha nem csak 1-2 ember töri a fejét.

Kár, hogy a játék nem kapta meg a kellő figyelmet, mert szerintem bőven megéri a pénzét.

A képek a BGG-ről vannak és a Gémklub készítette őket (remélem nem haragszik meg érte senki, hogy felhasználtam őket).

Brian Boru: High King of Ireland

Időszámításunk szerint 1000 körül járunk, a széttagolódott Írország területén. Mint olyan sok esetben a történelemben, most is az egységesítés felé halad a történet. A címszereplő Brian Borunak sikerült létrehozni az egységes Írországot, egy kis hadakozás, valamint a családtagjainak megfelelő beházasításával. Ugye milyen izgalmas téma?

Mi van a dobozban?

A doboztető sem különösebben izgalmas, ugyanakkor megfelelő szögben tartva a dobozt megcsillan valami. A doboznyitást követően sem kerülök különösebben izgalomba. A színes, egyszerű fakorongok, a korabeli ábrázolást utánozni próbáló kártyák, kartonjelölők és szintén egy bizonyos szögben csillogó tábla. Lehet, hogy szép, de számomra egy kicsit unalmas. Első látásra nem kínálja azt a játék, hogy én azonnal játszani akarjak vele.

A játék célja

A szokásos módon a legtöbb győzelmi pont megszerzése. Ebben segítséget nyújthat a területek megszerzése, a papi-, harci- és házassági területen történő, minél hatékonyabb jelenlét. Nem feltétlenül nyerő taktika, ha minél több helyen ott vagyunk, de erről majd később.

A játékmenet

A Brian Boru társasjáték ezen a területen akar valami újat mutatni, az érdekes mechanikák használatával. A nagyobb szakaszok előtt kártyákat draftolunk, azaz a kezünkben lévő lapokból kettőt megtartunk, a többit pedig tovább adjuk. Majd ezt megcsináljuk még egyszer, és így alakul ki az a "kéz", amivel majd gazdálkodni  tudunk.

Ezt követően megpróbálunk területet szerezni, vagy éppen valahol előnyt kiépíteni. A területszerzés érdekes módon ütés-vivős mechanizmussal történik. Azaz az éppen aktív várost lehelyező játékos kiválaszt egy kártyát, majd ezt követően sorban mindenki kijátszik egyet. Aki az aktív színből (vagy joker kártyából) a legnagyobb értékűt játszotta ki az viheti el az adott területet. Ebben az esetben a kártya felső sorában lévő dolgokat kapja meg vagy fizeti be. A felsősoros akciók esetében mindig fix, hogy területet kap az adott játékos. Viszont, ha alacsonyabb értékű kártyával szerzi meg a területet, akkor kap még mellé egyéb bónuszokat is. Ugyanakkor, ha magasabb értékű kártyával viszi el az ütést, akkor még valamit be kell fizetni.

A vesztes játékosok az általuk kijátszott kártyák egyik alsó sorát választhatják ki. Itt lehetőség van a vikingek legyőzésére, a házassági sávon előre lépni, valamint a papságban nagyobb befolyást szerezni. Ezen felül lehet még pénzt szerezni, és 5 aranyért szomszédos területeket vásárolni.

Nem feltétlenül csak a területszerzés lehet hatékony. Ugyanis a házassági sávon előre lépve fontos pontok és területek szerezhetőek. A vikingekkel történő harcok során dicsőséget, valamint pontokat szerezhetünk. Valamint megszállhatunk velük egy rivális települést. A papi sávon történő előrelépésnél pedig nem csak a kezdőjátékos szerepét vehetjük át, hanem egy településünk értékét is megduplázhatjuk.

A nagyobb szakaszok végén ellenőrizni kell, hogy melyik "megyében" vagyunk többségben és vehetjük át annak az uralmát. Fontos megjegyezni, hogy a játék végére ezek többször is gazdát cserélhetnek. Hasznos dolog még több megyében jelen lenni, mert ez után is lehet pontokat kapni. Ha úgy vesszük, akkor ez afféle "szettgyűjtős" mechanizmus.

A játék végén ellenőrizzük, hogy miből lehet pontokat szerezni, majd legtöbb ponttal rendelkező játékos megnyeri a játékot.

A vélemény

A játék több mechanizmus okos kombinációját ötvözi magában, és ezzel elég különleges játékélményt adni. Sokan vannak, akik ennek kapcsán örömmel csettintenek egyet, mert nálam jobban tudják értékelni ezt az egyediséget. Ugyanakkor azt én is elismerem, hogy ezek nagyon jól működnek. A kezünkben lévő kártyáknál nem csak azt nézzük, hogy melyikkel tudjuk az ütést bevinni és a területet megszerezni, hanem azt is, hogy milyen hasznos akciót akarunk véghez vinni.

A Brian Boru sokszor büntet. Ha első helyen egyenlőséget érünk el valamelyik területen, akkor senki nem kap semmit. Érdemes átgondolni, hogy ezzel bosszantsuk-e riválasainkat. A házassági sávon történő előrejutás is érdekes. Tegyük fel, hogy hármat mehetnénk előre, ugyanakkor a sávon előttünk kettővel és hárommal is van valaki. Ugyanarra a helyre nem kerülhetünk, hanem mindig csak a következő szabad helyre. Tehát a három előrelépés helyett csak egyet mehetünk előre. Vagy befizetünk 2 pénzt és akkor már lehetőségünk van 3+1-et lépni, azaz megelőzni mindenkit. 

További érdekesség, ha valamelyik területen nyerünk az adott szakasz végén, akkor gyakorlatilag elveszítünk ott mindent, és a következő körökben megint gyűjtögethetünk. A második helyezettek is kaphatnak valami jutalmat, de itt az egyenlőségek esetében már jár mindekinek minden.

A játékélményt semmiben nem befolyásolja, de a jelzők esetében jóval többet kapunk, mint amire szükségünk van. Mondom ezt úgy, hogy pl. a vikingek esetében kellett egy plusz egyéb jelző. De a fakorongokból, kerek jelzőkből bőségesen kapunk. Ezen felül a játéktábla szélén végigfutó pontozás is egy picit túlzó. Eleve már a 10-es helyről indulunk, és nem fogunk így sem a végére érni. Játékostársaim ezt egy picit frusztrálónak találták, mivel olyan érzésük volt, hogy sokat nem jutottak előre.

A kártyák draftolásánál egy picit megjelenik a szerencse is. A játék végén jelezte Évi, hogy hozzá szinte az egész játék során nem érkeztek magas értékű lapok. Nyilván ilyenkor kell stratégiát váltani, és nem a területszerzést elsődlegesnek választani.

Kinek ajánlanám a Brian Borut? Aki szereti az érdekes mechnikákat halmozni és nem zavarja a játék képi világa, vagy éppen az ilyenért rajong. Mindenképpen okos játék, kell benne gondolkodni, hogy mi a célravezető az adott lehetőségekből, de nem kell aggódni közben amiatt, hogy valaki az analízis-paralízis hibájába esne. Négyen 1-1,5 óra alatt lejátszható.

Kiknek nem ajánlanám a Brian Borut? Azoknak, akik a kalandot, történetet tartják fontosabbnak. Nem mondanám, hogy rosszul van a témához társítva a sok mechanika, sőt! A középkori Írország tematikája jól kapcsolódik a játék euró jellegéhez, de én valahogy ezt már kevésnek érzem. És mint érezhető volt, engem a grafika sem varázsolt el különösképpen.

Lupin

2021-ben a semmi robbant be számunkra a Lupin című sorozat. Semmit sem tudtunk a címszereplőről, ezért teljesen meglepett minket és okozott nagyon kellemes meglepetést. Ugyan az erős kezdést követően némileg visszaesett, de azért még így is elég szórakoztató időtöltésnek bizonyult. Ennek hatására döntöttem úgy, hogy elolvasom a sorozat ötletét adó könyveket.

Maurice Leblanc bizonyára megirigyelte angol nemzetiségű kortása, Sir Arthur Conan Doyle sikereit a Sherlock karakter köré épített regényfolyammal és meg akarta alkotni Franciország saját fikcionális (szuper)hősét. Sőt, még össze is ereszti őket, ahol nem kérdés, hogy ki fog végül győzedelmeskedni.

Arsene Lupin egy nagykaliberű szélhámos, aki kis piti tolvajból egy bűnbanda vezére lesz. Itt persze ne a hutt Jabba, vagy a Keresztapa jusson eszünkbe. Mivel főhősünk nem egy gátlástalan alak, hanem egy igazi "úri betörő", aki a nagyság elérése után is operatívan részt vesz az ügyekben. Kezdetben még csak arról van szó, hogy elveszi a gazdagoktól az értékeket, míg a későbbiek során egész nagy tudathasadáson megy keresztül, mert különféle álnevek alatt inkább magánnyomozósdit játszik.

Mint említettem, a bűnös élete során összefut Herlock Sholmes karakterével, aki egy meglehetősen béna, egy helyben toporgó alaknak tűnik a franciák zsenije mellett. Leblanc írásaiban a szerethető gazember képét akarta megfesteni Lupinról, akinek becsülete tiltja, hogy embert öljön. Ugyanakkor a nép ünnepelt hőse, a rendvédelmi szervek állandó kifigurázója. Erősen túlzó szinten.

Nem szeretnék külön kiemelni egyetlen regényt vagy novellát sem. Nem olvastam el a teljes Lupin életművet, csupán csak egy töredékét, de valószínűleg a magyarra lefordítottak nagy részét. Egy idő után már nem is tudtam, hogy miért olvasom. Sajnos a történetek nem olyan jók. Szerintem a Netflixes sorozat elég sokat javított az alapanyagon. Olyan benyomásom támadt az íróról, hogy alkotás közben elpipázgat, elborozgat és megpróbálja a maga módján másolni az angol mesterdetektívet. Úgy gondolta, hogy egy bűnöző zsenit alkot, aki több lépéssel mindenki előtt jár, minden lehetséges kimenetelre gondolva. Itt is előfordul, hogy a semmiből olyan következtetések alakulnak ki, ami korábban még sejtetés szintjén sem szerepelt. Ilyenkor általában nem a meglepődés tört fel belőlem, hanem inkább egy bosszankodás, vagy düh.

Előfordult, hogy pár szemrevételező pillantás elég a végkövetkeztetés levonására, bár ez csak sok-sok oldal után derül ki, hogy valójában már az első oldalokon megjött a megoldás. De olyan is van, hogy hosszú hónapokat vesz igénybe az ügy megoldása. Mindez úgy, hogy a bűntett helyszínén tölt el hónapokat, ott van elszállásolva, ingyen étkeztetve, mert ő egy úr, aki éppen egy bűnügyet old meg.

Eddig írásomból bizonyára már kiderült, hogy nem vagyok teljesen elégedett, és nem is tudom, hogy néhány könyv után miért nem hagytam abba az olvasást, mert ezek nem annyira jó írások. Találhattam volna más "szemetet" is, ami jobban szórakoztat. Ugyanakkor élt bennem a remény, hogy egyszer majd jobb lesz. Hogy talán megértem miért is annyira népszerű figura Lupin. A megoldás nyilván abban rejlik, hogy a franciáknál más nem írt hasonló történeteket, és mert valamelyest sikerült Sherlock hátán elszörfölgetni. 

Az ajánlásom is ez alapján történik. Ha olvastál Sherlock történeteket és szeretted azokat, akkor elolvashatsz 1-2 Lupin könyvet, hátha az is tetszeni fog. Szerencsére nem hosszúak, 1-2 nap alatt befejezhetőek. Ugyanakkor, ha már az angol detektív sztorijai sem jöttek be, akkor felesleges Lupint olvasni. A Netflixes sorozatot viszont ajánlom!