Oculus rift

Több szerencsés eseménynek köszönhetően nemrégiben sikerült kipróbálnom az Oculust rift névre hallgató eszközt. Erről szeretnék pár gondolatot megosztani bejegyzésem olvasóival.

Miről is van szó?

Az Oculus rift igazából egy 3D-s hatást megjelenítő eszköz, és teszi ezt úgy, hogy közben minket egy számítógép modellezte térbe helyez. Ennek köszönhetően az eszközt viselő személy úgy érzi magát, mintha benne lenne a környezetben, forduljon előre, jobbra, balra vagy hátra, esetleg dőljön valamelyik irányba.

Előtte

Hogy ne ugorjunk rögtön a mély vízbe megnéztünk pár videót az interneten. Így előre felkészültünk rosszullétre, hányásra és arra, hogy ne boruljunk fel a székkel... mert állva semmiképpen nem mertük volna kipróbálni.

Közben

Kollégákkal érkeztünk a teszt helyszínre. Egy erős vassal rendelkező nagyképernyős tévét láthattunk, ahol szemmel lehetett követni - osztott képernyőn (a jobb és bal szemnek) - mit néz az aktuális virtuális "szemüveget" használó személy. Meglepő volt látni, hogy mennyi vezeték van bekövetve az eszközbe, amit valóban túlzás lenne szemüvegnek nevezni. Ezen kívül még volt egy kis kameraszerű eszköz, ami a fejmozgásunkat követte le, hogy minél jobb legyen a térhatás. A számítógéppel való összekötés sem volt teljesen zökkenőmentes és már majdnem feladtuk, hogy lesz belőle valami, amikor végül minden összeállt.

Egy DK2-es típust volt szerencsénk kipróbálni és én voltam az első szerencsés. Már csak azért is szerencsés, mert nem rögtön a mély vízbe kerültem, hanem egy kevésbé gyomorfogató demóba, amiben a Naprendszerben lévő túrát élvezhettem végig. Érdekes érzés volt egy üveggömbszerű valamiben repülnöm, miközben a bolygók és különféle égitestek elszállnak mellettem. Igazából hiányoltam, hogy egy aszteroida mezőben röpködhessek, úgy mint Han Solo a Birodalom visszavágban. Sajnos ilyen nem volt...

Aztán a kollégák a partról rögtön levethették magukat a mélybe, és felültek egy középkori várban lévő hullámvasútra. Majd érkezett egy durvább hullámvasút is, amit én is megtapasztalhattam. Valóban lehetett érezni a mélységet és magasságot, valamint a forgásokat. És mindezt gyomron belül is. Mikor nem én voltam soron, akkor külön élményt jelentett nézni a kollégák fejét és reakciókat.

Utána

Miután felkeltünk még mindig éreztük a hatást. Egy kicsit kavargott körülöttünk a világ, belül a a gyomrunk. Volt egy kicsi kábaság is, ami csak órákkal később tűnt el teljesen.

Akkor most ez jó volt?

Igen, mindenképpen remek élmény volt, de ez még nem jelenti azt, hogy kellene otthonra és a mindennapok részének akarnám. Most jelenlegi formájában még biztosan nem. Nagy és egy kicsit kényelmetlen is az eszköz, külső szemlélő számára pedig furcsa, hogy miért is venne magára bárki ilyesmit. Az élvezeti tényezője azonban sokkal jobb, mint egy egy Google kartondobozos VR (virtuális valóság) videónak, vagy 3D-s mozifilmnek.

Kell mögé erős vas is, mert néhol érezhetően röccent a kép, nem volt mindig teljesen sima. Látható volt az is, hogy nem egyszerű bekonfigurálni sem. Van még hol javulni ennek a technológiának, és nem tudni, hogy lesz-e majd neki komolyabb jövője.

Végül egy vicces videó, ahol a reakciók nem feltétlen túlzóak:

Nexus 7 kaland

Be kell vallanom, hogy valamiért soha nem voltam oda az ASUS termékeitől. Ha lehetett választani bármilyen más számítástechnikai terméket, akkor mindig, tudatosan mást választottam. A Nexus 7-es, 2012-es változatanál azonban nem volt más választás.

 

A Nexus 7 a Google egyik referenciaterméke, amin biztosan, különösebb buherálás nélkül is remekül fut a legfrissebb Androidos operációs rendszer is. A készülék nagyon jól van összerakva, ha nincs is Apple érzete az embernek, de szó szerint kézzel fogható a minőség. Volt már pár Androidos tablet a kezemben, de egyiknél sem voltam különösebben elájulva. Ez a Nexus 7 közel hozta ezt a szintet.

 

Tavaly karácsony előtt vettem egy refurbished változatot, olyan 50.000Ft körüli árfekvésben az Extreme Digitaltól. Akkoriban már bőven lehetett kapni a 2013-as verziót is, de én nem akartam ennél az összegnél többet szánni egy Androidos tabletre. A készülék gyorsan kapott ebayről egy egyszerű védőtokot, aminek smartcoveres takarója külön bónusz.

 

Különösebb panaszom nem lehet rá, hiszen tökéletesen működik. Az alkalmazások szinte hiba nélkül futnak. Problémába eddig még csak akkor futottam, ha a 4.4-es rendszerre nem volt jól megírva az adott program, ebből pedig nem sok volt.

 

A hónap elején azonban belefutottam egy kis problémába. Hagytam a gyermekeimnek, hogy töltés közben játszanak rajta valamit. 15% körül volt az aksi állapota és egyszercsak azt vették észre, hogy lemerült. Onnan se kép, se hang. Hiába volt 1 napot töltőn, hiába próbáltam más töltővel tölteni, egyszerűen nem tudott bekapcsolni és azt sem lehetett látni, hogy töltődne. Az egyedüli életjelet, akkor tudtam csak kinyerni belőle, ha asztali géphez kötöttem USB kábelen keresztül, de akkor sem lehetett bekapcsolni.

 

Nem volt mit tenni, irány a szervíz. Az egy éves garanciaidőn belül voltam, ezért csak egy picit aggódtam. Az Extreme Digitalhoz gyakorlatilag felesleges volt a plusz út, mert ott eligazítottak csupán, hogy jobban járok, ha közvetlen az ASUS magyarországi szervízéhez fordulok, mert ha rajtuk keresztül megy a dolog, akkor az akár 15 nappal is megnyújthatja a dolgokat. Ezért adtak egy telefonszámot, ahol érdeklődhettem.

 

A hétfői nap délutánján telefonáltam is, ahol egy unott hangú fickó vette fel a kagylót, a gépmadár menün való átverekedés után. Azt mondta, hogy a honlapon keresztül tegyem meg a bejelentésemet. Remek. Ez történt. Néhány perc után készen is voltam mindennel, majd pár óra múlva kaptam egy e-mailt, hogy milyen lépésekkel próbálkozhatok még, hogy életet leheljek a Nexus 7-be.

 

Nem jött be, ezért gyorsan vissza is jeleztem a levélre. Pár perc múlva válaszoltak is, hogy akkor másnap jön hozzám a DHL, pakoljam a készüléket és a töltőjét egy dobozba. Nem kis keresgélést követően találtam egy dobozt és valamenyi pufis műanyagot, amibe be tudtam csomagolni a készüléket. Másnap reggel valóban ott toporgott a DHL-es futár és másnapra már a célállomásra, a cseh Brnoba is vitte.

 

Innentől nem maradt más, csak a várakozás. A nagy meglepetést azt okozta, hogy hétfőn azzal tájékoztattak készen vannak és másnap számíthatok a Nexus 7-emre. Ez a része csak azért nem következett be, mert Évi éppen nem volt otthon, és még egy napot kellett várni az átvétellel.

 

Szinte hihetetlen, már-már más országban érzi magát az ember, hogy ilyen gyorsan, gyakorlatilag a szállítást követően egy héten belül már kézhez is veheti az ember a megjavított készüléket. Nagy köszönet mindenkinek, aki részt vett a láncolatban, szép volt ASUS!

 

Szerencsére garanciális volt az egész, beleértve az ide-oda szállító futárt is. Pici aggodalomra már csak az ad okot, hogy az egyik kollégámnak is van egy ilyen gépe, ami 2 év 1 hónapos (tehát a garanciaidőt túlhaladta) és most kezdi megadni nála magát az aksi.

Ainol Novo Venus 7

Már tavasszal szerettem volna írni erről a 4 magos tablet csodáról, de akkor sajnos úgy esett, hogy a tablett leesett. A keresztben megrepedt kijelző az egész készüléket 2/3-ad részt használhatatlanná tette, ezért nem sok kedvem lett ismertetőt írni. Most is egy kicsit szomorúan tekintek vissza arra a pár hétre, míg használni tudtam, de úgy gondoltam, hogy pár mondatot azért megér ez a kínai tablet.

 

Kellően akciósan választottam ki egy kínai oldalról, majd nagyjából 3 hét várakozási idő után meg is érkezett. Semmi gond nem volt vele, rögtön lehetett használni. Szinte az első látásra megkedveltem, a hátsó részén kellemes tapintás fehér készüléket. A benne lévő IPS panel gyönyörű képet adott vissza, ami még a feleségemnek is tetszett. A hangszórója kevésbé volt erős és jó hangzású, de nekem a célnak megfelelt.

 

A négymagos, ACT ATM729 Arm Cortex A9 procival ellátott készüléket elég sokan lenézték, vagy hátra sorolták be, és még a Prohardver szakfórumain is ugyanezen gyártó egy kétmagos készüléke után rakták a rangsorba, de összehasonlítási alap nélkül nem mondom meg, hogy nekik volt-e igazuk. Az viszont tény, hogy az Ainolnak ez a készüléke egy kicsit hírhedté vált annak okán, hogy az általánosan használt teljesítménymérő programban, az Antutuban bizony csaltak. Annyira, hogy az alkalmazás nem is engedi már ezen készülékek tesztjét és csalónak bélyegzi az Ainolt. Üsse kő! Nekem az a fontos, hogy a készülék megfelelően működjön.

 

A bekapcsolást követően hamar töltőre került és úgy próbáltam még vele egy picit ismerkedni. A kínai érintésvédelmi szabályozások némiképpen szellősek lehetnek, mert párszor éreztem, mintha én is töltődnék. Ráadásul töltés közben az érintőképernyő nem reagált mindig megfelelően. Ha ilyen típusra ruházna be valaki úgy ne nagyon használja töltés közben. Ráadásul a kapott adapteren is egy kicsit faragni kellett, hogy beférjen a konektorba.

 

A szép képen túl még két nagyobb elvárásom volt, mégpedig a kellően erős wifi egység és a gyorsaság. Az elsővel nem is nagyon volt probléma, könnyen és megfelelő erősségben talált a készülék hálózatot. Persze nem olyan ez sem, mint egy iPadben, de bőven elfogadható.

 

A teljesítményben nagyjából hozta azt a szintet, amit elvártam. Néhol érezhető volt a röccenés és a böngészés sem ment hipergyorsan, de szerencsére ez sem volt nekem túl zavaró. A betárcsázós internet korszakát testközelből éltem meg, tehát nem lehetett okom a panaszra. A teljesítmény javítása érdekében azért kicseréltem a ROM-ot, ami megérte azt a nagyjából fél óra időbefektetést. Érezhető volt a gyorsulás és hogy mintha egy kicsit jobban optimalizált lett volna az eszköz a kezemben. Külön plusz pont, hogy a ROM-csere abszolút nem volt ördöngőség.

 

Bizonyára nyüstölhettem volna izmosabb programmal is, de én a Real Racing 3-at választottam, és nyúztam vele a készüléket. Az alkalmazás elindítása már majdnem a régi C64-es betöltési időket idézte, de a rajtnál lévő apró akadozást, illetve a ritka, verseny közbeni akadást leszámítva nem volt vele gond, a játék szinte tökéletesen játszható volt.

 

Fontos még szót ejteni az aksiról. Ezzel a tényezővel előzetesen nem nagyon számoltam, de azért kellemes meglepetést jelentett, hogy 6-8 óra használatot is kibírt (főleg internethaszálat, Real Racing 3 és Candy Crush Saga játékokkal).

 

Sajnos pár hét használatot követően bekövetkezett egy törés. Nagyjából egy méteres magasságból hullott, gagyi kínai tokkal, a parkettára. Elsőre nem is vettem észre rajta semmit. Bekapcsoltam működött, a kijelzőt nem is néztem. Később vettem csak észre a rajta keresztbe átfutó törést, ami miatt az egész 1/3-a volt csak használható. Mit lehet tenni, úgy gondoltam mielőtt kidobnám szétszedem. Elég gyorsan és ügyesen szét lehetett szedni, ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálom házilag megjavítani.

 

Menet közben észrevettem, hogy az "alaplapot" a kijelzővel összekötő "nyákkábel" megsérült/megtört, ezért az érintőképernyővel együtt azt is rendeltem. A fórumlátogatások során kiderült, hogy ez egy nagyon érzékeny rész a tabletekben, általában maximum három hajtást bírnak ki ezek a vékony lapocskák, és utána bizony törnek. Ezzel a résszel nem nagyon számoltam, amikor - ügyességemhez mérten - szétszedtem a tabletet. Ráadásul, az első rendelésem kézbesítés nélkül visszament Kínába, ezért elég sok idő eltelt, mire javíthattam.

 

Az érintőképernyő megérkezésekor jött az első meglepetés, ugyanis ezen felül volt egy műanyag keret, amit a korábbiról le kellett feszegetni. Az egészet kétoldalú ragasztószalag tartotta össze, ezért hasonló anyaggal tapasztottam én is vissza az új kijelzőt. Sajnos itt ért egy következő probléma. Valószínűleg a kétbalkezességemnek köszönhetően megsérült az kijelző is, ami miatt nem sikerült a javítás. Úgy döntöttem, hogy újabb 1 hónapot és 5eft-ot nem ér meg a dolog, ezért feladtam szerelési ambícióimat. Persze nem kizárt, ha véletlenül belebukkannék egy kijelzőbe olyan 2eft összegért, akkor akarjam a készüléket összerakni, de most egyelőre jegelve van ez a projekt. Kár érte, mert jó kis készülék volt, ami teljesen hozta az elvárásaimat. Csak kár, hogy a vacak, műanyag keret és a gyenge terhelhetőség miatt buktam egy ilyen tabletet.

 

A technikai jellemzőkkel és a külsőről készült képekkel talán nem nagyon fárasztanám tovább az olvasót, hiszen Google barát ezekre stabil választ ad, azonban a készülék beljeséről és darabokról megosztanék pár saját képet.

 

 

 

Zárszóként annyit mondanék, hogy aki tud vigyázni egy ilyen tabletre és nem olyan ügyetlen, mint én, vagy jobb minőségű tokban tartja, ami talán védelmet is nyújt a leejtéssel szemben az nyugodtan rászánhat 100-120 dollárt, mert ár/teljesítmény viszonylatban nem rossz vétel.

 

Előnyök:

- szép képet adó, IPS kijelző

- elfogadható teljesítményt nyújtó, négymagos processzor

- 6-8 óra működést bíró akkumulátor

- használható erősségű wifi

- könnyen cserélhető ROM

 

Hátrányok:

- gyenge anyagminőség, főleg a műanyag keret és érintőkijelző esetében

- gyenge hangszóró

- 0,3 megapixeles első és 2,0 megapixeles hátsó kamera

- töltés közben nem megfelelően működő érintőkijelző

 

Ha valaki esetleg olcsón megválna a hozzávaló kijelzőtől, akkor az nyugodtan szóljon. :)

 

 

Egreat R6S Plus

Azt hiszem, hogy minden dícséretet megérdemel a korábbi médialejászóm, ami egy - többek között -divx/xvid képes dvd-lejátszó volt. Több, mint hét évet kihúzott a Yamada DVX-6700 névre hallgató "játékos", de sajnos eljött a váltás ideje. Ugyan, még nem ment teljesen tönkre, de az utóbbi fél évben már akadtak lemezolvasási gondjai, nem is beszélve a formátumváltozások okozta gondokról. Ezért úgy döntöttem, hogy valamit lépek.

 

Az elsődleges kívánalmam ugyan az volt, hogy legyen benne optikai meghajtó is, de több hetes böngészés, fórumolvasást követően rájöttem, hogy nem fog menni, ezért beruháztam egy Egreat R6S Plus médialejátszóba, amiről most szeretném megírni az eddig, nagyjából 3 hónapos tapasztalataimat. Először azonban szólnék pár szót, hogy mik voltak a főbb kritériumaim a választás előtt:

- össze tudjam kötni régi, katódsugárcsöves tévémmel RCA/EURO AV csatlakozóval,

- amennyiben új tévét vennék, úgy HDMI csatlakozóval is,

- legyen wifi-s, tudjon hálózati lejátszást,

- legyen lehetőség usb csatlakozásra,

- lehetőleg minden médiaformátumot lejátszon,

- ne legyen túl drága.

 

Főleg az első és utolsó két pont együttes megléte jelentett nagy kihívást, de végül 30.000Ft alatt ráakadtam a számomra tökéletesnek tűnő megoldásra, az Egreat R6S Pro-ra. Szerencsére az eszköz a többi pontot is könnyedén teljesítette, sőt ezen felül még néhány plusz jó tulajdonsággal is szolgált. Nézzük mik ezek:

- HDD csatlakoztatható rá, nem csak usb-n keresztül, hanem sata kábellel is,

- DVD-ROM is köthető hozzá az előbb említett módon, tehát nem kell búcsút mondanom a dvd megvásárolt dvd-lemezeim lejátszásának,

- kis helyen is elfér,

- nem bonyolult a kezelése,

- lehetőség van a filmeket onnan folytatni, ahol legutoljára abbahagytuk (egyszerre többet is megjegyez),

- az eszközre android módban alkalmazásokat is telepíthetünk.

 

Az utolsó pont kapcsán azonban nem kell nagyon elszállnunk. Nem teljesen csodakészülék ez a kicsi médialejátszó. Sokan talán még ennek sem neveznék, ugyanakkor az én kívánalmaimnak tökéletesen megfelel. Jó, talán örülnék neki, ha tudnék rajta keresztül Youtube-ot nézni, de erre még mindig lehetőséget nyújt a számítógép, vagy egy tablet is. Ahogy a böngészésre is. Persze nem lenne rossz, ha az androidos telefonommat nem csak "sima" wifis távirányítónak tudnám használni, hanem ennél egy picivel többnek is. Azonban mégsem vagyok elégedetlen.

 

Igazából az első meglepetés akkor ért, amikor a Speedshop-ból a futár meghozta. Nem gondoltam volna, hogy könnyedén elfér egy 9x15x22 cm-es dobozkában, a hálózati csatlakozójával és távirányítóval együtt, valamint azt sem, hogy milyen pici maga a készülék (3x10x14cm). Talán ez azért volt számomra ekkora meglepetés, mert amikor a Magyar Telekom kihozta az IPTV-s dobozt, akkor dobtam egy hátast. A 4x16x23cm-es IPTV settopboxot és a távirányítót egy 15x33x41cm-es óriásdobozban hozta a szerelő. Nem is igazán értettem. De szerencsére ezzel is nagyjából ez volt a legnagyobb bajom.

 

Az Egreat R6S Pro rendelkezik külön wifi antennával, ami egy picit kilóghat, de igazából ez is könnyedén állítható. A tévéhez való csatlakoztatás könnyen ment, ahogy a bekapcsolást követő üzembe helyezés is. Az eredetileg feltelepített operációs rendszer nyugodtan használható, nem szükséges újabb firmware-ek letöltése, habár erre is van már mód. A menüben akár a magyar nyelv is beállítható, de még ennek ellenére is - néhány nem használt menüpont - kínai írásjelekkel van megjelenítve. Ha már hoztam néhány negatívumot, akkor ezeket most fel is felsorolnám: 

- egy kicsit lassan bootol (igaz, mindig teljes boot van, mivel standby helyett áramatalanítom a készüléket),

- az android boot még lassabb,

- az android mód szinte felesleges,

- Youtube-ozni nem, vagy csak nagyon körülményesen lehet,

- a böngésző nem nagyon működik, érdemes Skyfire browser telepíteni,

- néhány androidos alkalmazáshoz egeret vagy billentyűzetet kell kötnöm az eszközhöz (bár ezt megtehetem a két usb 2.0 és egy usb 3.0-ás csatlakozónak köszönhetően),

- a menüben 1-2 helyen kínai írásjelek vannak (bár ezek inkább csak zavaróak),

- pici a kijelzője,

- a hangerő állítás kitakarja a feliratot,

- picit lassan jutok el a hálózati menüben a kívánt helyre.

 

Bár soknak tűnik a felsorolt hibák száma, de ez igazából mégsem vészes. Ezek csak apróságok, amik mellett még remekül lehet élvezni az eszköz nyújtotta élvezetet. Összeségében elégedett vagyok a választással. Igazából csak remélni tudom, hogy sokáig ki fogja húzni ez a kis készülék, bár hét évben - a mozgó alkatrészek hiánya ellenére - sem bízok. Érdekes módon a Prohadveren összegyűjtött tesztcsomagot még wifi-n keresztül is majdnem teljesen megugrotta, igazából a killa sample okozott neki csak gondot.

 

Az Egreat R6S-t bátran merem ajánlani mindazoknak, akik nem akarnak 100eFt+ összegért okostévét venni, és nem elsődleges szempontjuk, hogy belső háttértár is legyen a "mindentevő" médialejátszójukban.

iPad Mini

Nem gondoltam volna, hogy erről a készülékről írok leghamarabb bejegyzést. Sokkal nagyobb esély volt egy  Windows Phone-ról vagy egy "noname", Android operációs rendszerrel felvértezett, kínai tabletről. De mivel anyósom beszerzett magának egy ilyen Apple készüléket, ezért volt pár napom arra, hogy egy picit jobban megismerkedjek az iPad2 kistestvérével.

Az "öcsi" vagy inkább "hugi" első ránézésre sokkal jobban megszerkesztettnek tűnik, mint a bátyus. Az iPad2 szinte bumfordinak tűnik, a kicsi, karcsú Mini mellett, mely ugyanazt a technikát hordozza magában, csak sokkal jobban összepasszírozva. Természetesen az egy dolog, hogy a kisebb kijelző kisebb akkumulátort igényel, de az egyéb fontos alkatrészek mérete is jelentősen zsugorodhattak.

Az első benyomások nagyon kedvezőek voltak rám. A készülék egyszerűen kézbe simuló, és talán ezért is tűnik érthetetlennek számomra, hogy az Apple miért nem rukkolt elő korábban egy kisebb iPaddel. Ezzel jelentős lépéshátrányba került az Androidos vetélytárssakkal szemben. Ráadásul az ára sem túl barátságos. Nagyjából két Nexus 7-et lehet ennyi pénzért kapni. A jelentősen túlárazott termékre nem jelent mentséget, hogy prémium kategóriás, luxus hatást kelt, sőt még az alumínium hátlapon lévő almás logó sem.

Az iPad Mini sebességével nincsen gond, ha korábban is hasonló gyorsaságú tablettel rendelkeztünk tapasztalattal. Az alkalmazások döcögés nélkül futnak, DE... A készülékben még nem kaptuk meg a sokat ajnározott retina displayt, valamint számomra azért egy kicsit pici a kijelző. Az iPad2-vel megegyező felbontás, de kisebb kijelzőn jelenik meg, ezért értelemszerűen a böngész során kisebb betűket kapunk vissza, valamint filmet nézni sem olyan élmény, mint a nagyobb tesón. Az más kérdés, hogy a különféle tableteken való film- vagy sorozatnézésnek eleve nem elég magas az élvezeti értéke. (Az pedig megint csak más kérdés, hogy gyakorlatilag egy olyan lejátszó alkalmazás van, amely hivatalosan élvezheti az AC3 támogatást, ráadásul az is fizetős. A régebbi Oplayert sajnos már sokan felfrissítették, vagy egyáltalán nem ismerték.)

A nagytestvérhez képest nem csak a zsugorításban találhatóak javulások. Az iPad Mini sokkal jobb kamerákat kapott, mint az iPad 2. Persze számomra még mindig egy kicsit hülyén néz ki, ha valaki a tabletjével kamerázik vagy fényképezik. 

Az iOS 6-os verziójával felszerelt iPad Minivel természetesen vannak apróbb problémák is. A 6-os operációs sajátja, hogy licensz problémák miatt buta térképprogrammal kapjuk, valamint nincsen alapból Youtube. Továbbá az új, lightning csatlakozó is okozhat problémákat, ha éppen töltenünk kellene a készüléket. Sajnos nem tudunk bárkitől kölcsönkérni egy mikro usb-s töltőt, vagy egy régebbi Apple terméket használótól a korábbi csatolót. Nagyjából ezzel ki is merültek a kütyüvel szembeni aggályaim, problémáim.

Összességében elmondhat az iPad Miniről, hogy remekül megszerkesztett készüléket kapunk kézhez. A jó kis masszív burkolatba rejtett csoda szinte azonnal a szívünkhöz képes nőni. Igaz, hogy inkább női felhasználóknak ajánlott, de szerintem nincsen egy olyan kütyümániás sem, aki ne fogadna el egy ilyen készüléket ajándékba. (Az már csak a saját hülyeségem, hogy én magamnak inkább egy sokkal jobb ár/teljesítmény mutatóval rendelkező kínai, androidos tabletet szereznék be.)

E-book (Rockchip)

Tudvalevő, hogy Kína rengeteg elektronikus kütyü hazája. Nem csak a nagy gyártók számára készítenek - olcsó munkaerőként - eszközöket, hanem ötleteket ellop... magukévá téve saját termékeket is. Abban szinte biztos voltam, hogy egy szállítással 10-15eFt-ba kerülő elektronikus könyvolvasó nem fogja megváltani a világot és nem lesz jobb, mint egy Amazon Kindle, de egy próbát megér a dolog.

Az ebay-ről nagyjából 3 hét alatt meg is érkezett postával a megrendelt Ebook névre keresztelt készülék. Szokás szerint ilyenkor mindig elfog az izgalom és vércseként csapok le a csomag tartalmára. Egy egyszerű postai levélként feladott küldeményben, buborékos védőtasakban volt az eszköz, mellette pedig egy rövid angol nyelvű útmutató, valamint töltő és egy védőzsák volt található.

Túlzott bonyolultságot nem jelentett a kezdeti használata. A tetején található gombbal indul. Azonban ezt elég hosszan lenyomva kell tartani a be- és kikapcsoláshoz. Ezt követően egy meglehetősen egyszerű angol nyelvű menübe kerülünk, amit a készülék jobb alsó sarkában lévő iránygombokkal és a közepén lévő M-gombbal navigálhatunk. Hasznos még a számgombok használata is, amivel egy kicsit gyorsabban tudunk a kívánt menüpontba lépni. A visszalépéshez egy nyíllal jelzett gombot használhatunk.

Menüpontok

Rögtön az első és talán leghasznosabb menüpont az Előzmények, ahol a legutoljára nézett file-okat tudjuk újra megnyitni. Igen, file-okat említettem, mert az Ebook névre hallgató eszköznek csak egyik funkciója az elektronikus könyvek megnyitása. Emellett lehet még vele zenei állományokat hallgatni, valamit mozgóképes tartalmakat megtekinteni.

Az Ebook menüpontban lehet a könyveket megnyitni, egész használható formátumtámogatással: epub, TXT, FB2, PDF, PDB, SKT, HTML. Nekem sikerült .prc/.mobi-t is megnyitni, de a hosszú percekig tartó betöltési várakozás során már szinte lemondtam róla.

A Zene (MP3, WMA, OGG, FLAC, WAV, AAC, APE), Videó (MKV, AVI, RM, RMVB, VOB, DAT, MP4, FLV, 3GP), Kép, FM rádió menüpontok is meglehetősen beszédesek. Érdemes valamilyen fülest csatlakoztatni hozzá, mert a beépített hangszóró elég gyenge, valamint ha rádiót akarunk hallgatni, akkor a fülhallgató kábeljének antenna funkciója sem elhanyagolható.

Igazán nagy meglepetést a képi megjelenítés okozott, mivel elég szép kép jelent meg a kijelzőn. Egy xvid-es, 350 megás sorozatepizódot fel is másoltam a készülékre és további meglepetésemre a kép szép és folyamatos volt, ugyanakkor még feliratot is megjelenített. Igaz, a magyar ékezeteket nem nagyon támogatja. Nem tudom, hogy filmet hány percig lehet rajta nézni újratöltés nélkül, de talán egy-egy 45-60 perces sorozatra még elegendő lehet a kütyü akkumulátora. 

Külön itt említeném a lejátszásra/leállításra szolgáló gombot, amit talán máshol nem is lehet használni. Remek funkció, hogy miközben zenét hallgatunk az eszközön, tudunk könyvet is olvasni. Ha csak a zenét szeretnénk megállítani, vagy újraindítani, akkor nem kell visszamászni a menükben, hanem ezt a gombot elég megnyomnunk.

A Naptár, Felvétel és Fájlkezelő pontokat nem nagyon használtam, mivel ezekre vannak jobb eszközeim is. És különben sem erre a célra vettem a készüléket.

A Beállítások rész viszont elég hasznos. Itt lehet beállítani a fényerőt (az 5 állapot közül nekem 2-esen van), az autómatikus(sic!) kikapcsolást, az időt, valamint a nyelvet is (köztük a magyart). A rendszerinformációs részből pedig megtudhatjuk, hogy a termék neve: EBOOK, a gyártója pedig a RockChip. Továbbá itt lehet megtudni, hogy a 4gigás tárhelyből mennyit foglalunk éppen, valamint a csatlakoztatható memóriákártya telepítettségét is. Ez utóbbi egyedüli haszna akkor van, ha pl. zenéket vagy filmeket akarunk nézni, mert nem hiszem, hogy a 4 gigás tárhelyét valóban olvasásra szánt könyvekkel meg tudnánk tölteni.

Könyvolvasás

Áttérnék a lényegre, az elsődleges funkcióra, azaz a könyvolvasásra. Az Előzményekből, vagy az Ebook menüpontból elérhető filekezelővel tudjuk megnyitni az állományokat. Az epub file-okat tökéletesen kezeli, ezért ezeket javasolnám elsősorban.

Van külön elforgatás gomb, amivel lehet a nézetet állítani. Ezen kívül van lehetőség a betűméret nagyítására is másik gombbal. A lapozás az egyik legfontosabb funkció. Ezekre ugyan csináltak külön gombokat, amelyekből legalább kettőt feleslegesnek érzek. Ezen kívül, a már korábban említett iránygombok is remekül használhatóak. Az M-et használva lehetőség van egy adott lapnál könyvjelzőt beszúrni, vagy törölni, valamint egyéb beállításokat eszközölni.

A számgombok hasznossága is szinte megkérdőjelezhetetlen. Nagyon gyorsan lehet váltani velük, ha az egyik menüpontból a másikba szeretnénk menni, valamint a számokat megnyomva a kívánt oldalhoz lapozhatunk egy elektronikus könyv olvasása esetén.

Negatívumok:

 - erős műanyaghatás, low-budget kivitel

 - gyenge akkumulátor idő

 - nem igazán e-book olvasó (nem e-inkes, hanem lcd)

 - napfényben nehezen használható (mint az elektronikus kijelzős eszközök általában)

 - lassú ki- és bekapcsolás

 - nem érintőképernyős

Pozitívumok:

 - olcsó

 - nem túl nagy (7 colos lcd kijelzővel), nem túl vastag

 - könyvolvasás közben nem kell háttérvilágítás

 - rengeteg formátumot kezel

 - meglepően szép kijelző

 - nem igazán e-book olvasó (lehet rajta filmet nézni és zenét hallgatni)

 - 4GB saját tárhely

Összegzés:

A pénzünkért meglehetősen használható készüléket kapunk. Eredeti célunktól eltéríthet minket, hogy filmet is lehet nézni. Távolsági buszozás/vonatozás közben könnyen idetévedhetünk, cserébe hamarabb lemerül. Elektronikus könyvek olvasására jó, ugyanakkor nem kíméli a szemet. Cserébe ugyan kapunk háttérvilágítást, tehát este nem kell hozzá lámpa, de nappal kb. ugyanannyit látunk rajta, mint az érintőképernyős telefonjainkon. Az érintőképernyős használat szinte kívánkozik a készülékből, mégsem olyan.

Aki nem akar vagy nem tud 30+ eFt-ot költeni egy igazi könyvolvasóra, annak jó választás lehet. Csodát ne várjunk tőle, nem világmegváltó eszköz, és főleg pozitív csalódás volt. Azonban az már megéri a megfontolást, hogy inkább egy hasonló árban lévő, 7 colos kijelzőjű, androidos táblát vegyünk-e szintén Kínából, vagy ezt.

Kindle

Eddig sem vettem sértésnek, ha valaki kütyümániásnak nevezett, de lassan már szinte sértésnek veszem, ha nem tesznek így. Az újabb elektronikus eszköz, ami a kezembe került a címben szereplő Kindle, e-book reader, vagyis elektronikus könyvek olvasására szolgáló szerkezet.

Az amerikai amazon-on keresztül rendeltem meg egy pénteki napon, és a következő hét keddjén már izgatottan bonthattam ki kicsiny dobozzából a Kindle 2011-es alapváltozatát. A végtelenségig egyszerű, minimalista, papírból és műanyagból összerakott csomagolásban lapult maga az eszköz, egy microusb-usb kábel, valamint egy rövid ismertető.

Hiába is néztem erősebben a dobozt, külön hálózati töltőt nem találtam. Utólag kiderült, hogy ezt alapban nem adják a készülékhez, mert úgy gondolták, hogy számítógépen keresztül is fel tudja tölteni a felhasználó. Meg amúgy is havi egyszer(!) elég tölteni. Erre a mondatra bizonyára sokan kapják fel a fejüket. A korábbi Kindle felhasználók azért, mert nekik elég volt kéthavonta tölteni, a többiek meg azért, mert mi az az elektronikus szerkezet, amivel a töltést elég havonta egyszer elvégezni.

Korábban említettem, hogy ez a 2011-es vagy más néven 4-es változat, ami több mindenben is eltér elődeitől:
- nincs benne 3G,
- nincs billentyűzete, de nem is érintőképernyős,
- a tárhelye 2gigabyte,
- nincs lehetőség fül-/fejhallgató csatlakoztatására, tehát nem lehet rajta hangoskönyvet vagy zenét hallgatni,
- nincs hálózati töltő.

A 6 hüvelykes készülék bekapcsolása után elég fapados érzésem volt. A könnyű eszköznek volt egyfajta minimalista, műanyag hatása, de főleg olyan érzésem volt, mintha egy műanyag lap mögött egy papírt olvasnék. Csodálattal forgattam minden irányba a képernyőt, hogy gyönyöködhessek a(z elektronikus) papír illúziójában.

Következő lépésben hozzákötöttem a számítógéphez, hogy néhány könyvet másoljak rá. Nem különösképpen lepődtem meg, hogy a csatlakoztatás után szinte pendriveként használhattam. Másoltam egyszerűen a könyves főkönyvtárába néhány file-t, valamint ezen belül hoztam létre alkönyvtárakat és oda is. Az usb kábel kihúzása után pedig megnézhettem, hogy miként is kerültek fel az állományok az eszközre. A könyvtárakat külön nem érzékelte, hanem ömlesztve lehetett megtalálni a könyveket. Mondjuk ezen felesleges elgondolkozni, hogy ez miért jó vagy nem, mivel pusztán csak abba kell belegondolni, hogy egyszerre hány könyvet szoktunk olvasni. Azt kell mondanom, hogy a 2gb tárhely még bőven sok is...

Ha már szóba kerültek a könyvek, akkor essen szó arról is, hogy milyen fileformátumokat támogat a Kindle 4. A mezei .txt állományokon túl meg lehet még vele nézni .prc és .mobi állománykat is, valamint a mazochisták megnyithatják a .pdf-eket is. Az eszköz képes képek megnyitására is (.bmp, .jpg), de ugyanakkor elektronikus képregényeket is olvashatunk vele (.cbr, .cbz), ha nem riadunk el a nehézségektől. Fontos megjegyezni, hogy .epub formátumot a Kindle készülékek nem támogatnak, de erre nem is nagyon van szükség, hiszen majdnem minden megtalálható .prc/.mobi formátumban is.

Most pedig essen szó a gombokról. A készülék alján, a microusb csatlakozás mellett van a fő ki- és bekapcsoló gomb. Az egy tévhit, hogy a Kindlet nem lehet kikapcsolni, mert csak alvó módba megy. Ha sokáig tartjuk lenyomva a gombot, akkor a képernyőkímélő helyett üres lapot kapunk.

Az eszköz jobb és baloldalán egyaránt megtalálhatjuk a nagy előre lapozó és a kicsi visszafelé lapozáshoz használandó gombokat.

A készülék előlapján vannak a fő gombok. Az első a vissza gomb, amivel az előző művelethez lehet visszatérni, vagy a szótárt (erről majd később) eltüntetni, a billentyűzet előhívó gombot (a "gépeléshez" a joystick gombokat kell használni), a joystick gombokat, középen egy enter gombbal, majd tőle jobbra menü és a kezdőlap (home) gombokat.

A készülék képes szótár használatára. Ez nagyon jól jön, ha idegen nyelven olvasunk valamit. Alapesetben a beépített angol-angol értelmezőszótárt lehet használni, de ez lecserélhető angol-magyar, vagy bármilyen egyéb szótárra is. A használata elég egyszerű. A joystick gombokkal kell le- vagy fellfelé, majd jobbra és balra mozogni a szövegben az ismeretlen szóhoz. Amennyiben az adott szót felismeri a szótár, úgy a képernyő alján vagy tetején lehet olvasni az értelmezést. Arra nem árt figyelni, ha még nem aktív a szótár, akkor ne a jobbra vagy balra vezető gombokat nyomjuk meg a joystick részen, mert különben fejezetet ugrunk előre vagy hátra.

Fontos még említést tenni a menü gombról. Könyvolvasás közben és a főlapon is más-más dolgokra jó. A főlapon/kezdőképernyőn át eljuthatunk vele a beállításokoz, vagy a wifi ki- és bekapcsolásához, míg egy könyv esetében például a könyvjelzőket használhatjuk.

Még rengeteg dologról lehetne szót ejteni, de néhány perc után könnyedén tudjuk a készülék alapfunkciójára használni a Kindlét, azaz az olvasásra. Persze ezen kívül még lehet böngészni is vele! Vicces dolog úgy internetes tartalmakat nézni, mintha egy újság lenne, mert a papírhatás miatt pontosan ez az érzetünk.

A végkövetkeztetésem az, hogy egy nagyon jó kis eszköz ez a Kindle és sokat könnyíthet, javíthat olvasási szokásainkon. Nem fárasztja a szemet, mint egy másik, kijelzővel ellátott elektronikus kütyü, ugyanakkor szükség van külső fényre az olvasáshoz. Nem hiszem, hogy leszoknék a papír alapú olvasásról, de ez az eszköz lehetővé teszi, hogy ne kelljen nehéz 500-1000 oldalas köteteket magammal cipelnem, valamint hogy jobban megértsem az angol nyelvű írásokat is.

iPad

A múlt hónapban írtam egy olcsó tabletről, amit volt szerencsém egy rövid időre kipróbálnom. Aki nem túl jártas az ilyen eszközöket illetően, illetve nem kápráztatta el a komolyabb gépek csillogása talán ideig-óráig örömét lelheti abban az eszközben. De talán csak addig, amíg nem lát működés közben egy iPad-et.

Minden részlehajlás nélkül azt lehet mondani, hogy a címben szereplő eszköz maga a csúcs! Legalább is a táblagépek mezőnyében. Nem fogom a technikai paramétereket részletezni, hiszen, akit érdekelnek az ilyen masinériák, azok úgyis tudják, hogy mekkora a kijelző, hogy mire képes a processzor és hogy mennyit bír az akkumlátor.

Annyit el lehet mondani, hogy elég durva egy masinéria. A laikus felhasználó is láthatja, hogy milyen könnyű kezelni, mivel csak egyetlen gomb található a kijelző felőli oldalon. Bárki észlelheti azt is, hogy milyen könnyű, vékony és ugyanakkor mennyire masszív, nem műanyag hatású. Az eszközben lévő anyag tekintélyt parancsoló, és az ember nem szívesen ejtené el egy márványpadlón.

Bekapcsolás után azt is megtapasztalhatjuk, hogy milyen gyors. Nagyon gyorsan válhatunk a különböző progamok között, szinte azonnal reagál a gravitációs érzékelő, ha lekapcsoljuk a közelben a világítást, akkor automatikusan csökken a kijelző fényereje is, stb. Ha már a képernyő szóba kerül... Rettenetesen jó az eszköz betekintési szöge, szinte minden irányból és szögből remekül látható a képernyő, bár a kinti napsütésben azért már akadnak gondok.

Bár gyakorlatilag majdnem minden megtalálható erre az eszközre és a rajta lévő operációs eszközre is, mint egy androidos készülékre, de azért itt már tapasztalhatóak gondok.

Elsőként az iTunest említeném, amely program arra szolgál, hogy file-okat másuljunk az eszközre, de ott sem mindent. Ez a szinkronizációs dolog nem lett a szívem csücske, de talán annyiból érhető az Apple filozófiája, hogy a buta felhasználónak is leegyszerűsíti az életét. Vagyis úgy gondolja... Azonban az iPad főleg geek-eknek, kütyümániásoknak való. Az eszköz feltörése nélkül meg kell szenvedni a file-kezeléssel. Szerencsére azonban vannak olyan kiválló programok, mint pl. az Oplayer, amivel egyszerűen nézhető film egy számítógép megoszott könyvtárából, vagy éppen akkor, ha wifin vagy iTunes-on keresztül átmásoltuk a gépünkre.

A következő probléma a programok "ingyenessége". Nagyon jó beetetési dolgot használ ki az Apple. Fejlesztgetjük a különféle dolgainkat, míg végül oda jutunk, hogy meg kell venni a prémiumtartalmat a továbbhaladáshoz. Persze a másik oldalt ott van, hogy néhány program teljesre történő cserélése cska néhány euróba kerül, de sok kis euró a végén elég nagy összeg lehet. Bosszantó, hogy az Androidos rendszereken jól ismert Angry Birds itt pl. csak néhány pályányi játékot kínál alapesetben.

A harmadik bosszantó dolog a flash lehet. Az Apple ugyanis nem ismeri el ennek a létjogosultságát, ami részben érhető is, mivel a flash-es dolgok nagy része reklám. Arról meg nem is beszélve, hogy a youtube-on nem csak flash-ben vannak fent a videók. Mindezek ellenére mégiscsak hiányzik...

A legnagyobb negatívum pedig az eszköz ára. Elég borsos összeget kell kifizetni egy olyan eszközért, aminek memóriája külső egységgel nem nagyon bővíthető és csak egyetlen csatlakozó köthető hozzá. Nem szívesen ad valaki nagy összeget a kezéből, hogy a végén valami bekorlátozott dolgot kapjon. Olyan, mintha venne az ember egy Jaguart, amiben automata pilóta van, a sebesség le van korlátozva, és szinte csak a dudát lehet nyomni...

Azonban mégis el lehet mondani, hogy az eszköz jó. Aki használja beleszerelmesedik és csak félre sem tudja tenni.... De itt jön a kérdés, hogy mégis mire lehet használni játékon kívül. A válasz, hogy főleg még több játékra.

Az eszközben meg lenne a potenciál, hogy kicsi gyermekek számára ideális oktatóeszköz legyen, de hiányzik valami. Talán egy nagy adag pénz, amiből ilyen szofvereket lehet vásárolni, de lehet, hogy még valami más is. Egy iPad nagyon jó eszköz, ha nem akarjuk bekapcsolni az asztali gépünket vagy laptopunkat, hiszen tényleg pár másodperc alatt a neten böngészhetünk vagy élhetünk közösségi életet.

A filmnézésre én nagyobb eszközt használnék, de azért a 10 colos kijelző már mégsem olyan rossz dolog. Ez könyv- vagy képregény olvasásra is megfelelő, ha éppen úgy kívánjuk. Bár ez előbbihez inkább valami e-ink-es eszköz javasolt.

Ha nyernék a lottón, akkor bizonyára vennék egy ilyen eszközt minden családtagomnak, mert tényleg kíválló a szórakoztatásra. Mivel azonban nem nyertem, ezért mehet a sóvárgás, hogy idővel talán lesznek olcsóbb táblaszámítógépek is, amik már elég sokat tudnak, hogy igényeim nagy részének megfeleljenek.

M70007T tablet PC

Éppen valami komolyabb tábla-PC-ről szóló leírás kommentjeit olvastam, amikor egy hozzászólás különösen megragadta a figyelmemet. "Ebay-en 14 ezer forintért kapható tableteket" említett benne valaki. Nosza, nézzünk szét az ebay-en, hogy ki kamuzott már megint, aztán kiderült, hogy erről szó sincsen.

Az ebay-en tényleg rengeteg helyről lehet 14, azaz tizennégy ezer forintért ilyen eszközt venni. Van egy pici játszadozás az árral és a szállítási költséggel, de minden esetben ilyen mértékű összeg jön, amiért a bolondnak is megéri. De hogy valóban így van-e, erről fog szólni az a bejegyzés.

Én magam végül nem vettem ilyen eszközt, de miután megmutattam a munkatársaimnak, ők rögtön kaptak az alkalmon. Ketten is vettek - ingyenes szállítással(!) - az M70007T nevű csodából, erről az oldalról: http://www.shopono.com/products/M70007T-Google-android-2.2-WM8650-Tablet-PC-7-inch.html Mivel néhány órát volt az én kezemben is, és a kibontási proceduránál is ott voltam, ezért sikerült kialakítani az eszközről a saját nézetemet.

Mi van a dobozban?

- a tábla PC,
- egy töltő (amihez a biztonság kedvéért vettünk US-EUR átalakítót, szintén az oldalról, 1 dollárért, de végül kiderült, hogy nem kellett volna),
- egy usb/lan átalakító,
- egy rövid, angol nyelvű leírás,
- egy PDA-khoz megszokott ceruza (stylus pen),
- valamint védőfólia a képernyőre.

Az eszköz kívülről

Vegyes izgalommal vettük kézbe a 7"-os készüléket, de azt elsőre láttuk, hogy egy iPad-hez képest bizony ég és föld a különbség... az almás termék javára. A hátsó merevítéssel igazából nincs is különösebb baj, de a kijelző erős műanyag érzetet ad. Olyasmit, mint amilyen a 6 éve kapott PDA-m nyújt. Itt bizony nem az az üveg-hatás van, mint az androidos készülékek esetében, hanem egész más. Nagyon érezhető, hogy külön réteget kapott a kijelző és az érzékelő, sőt erősebb nyomás szükséges, mint a korábban említett készülékek esetében. Itt "simogatással" nem sokra megyünk.

Térjünk át a csatlakozókra. A shopono-ról mentett képen is jól látható, hogy milyen ki- és bemenetei vannak. A tetején egy bekapcsoló gomb, bal oldalt semmi, jobb oldalt hangerőszabályzó, némítás gomb és mikrofon, az alján pedig két (elég gyenge teljesítményű) hangszóró, egy áramforráshoz való csatlakozó, egy fejhallgatóhoz való, 3,5 jack csatlakozó, microSD kártyahely, és a furcsa kialakítású usb csatlakozó. Ez utóbbihoz kell csatlakoztatni azt a furcsa átalakítót, amivel két USB eszközt és egy LAN-kábelt köthetünk az eszközhöz. Külön szót érdemel még, hogy a képernyő alatt csupán egyetlen gomb található, ami erősen az iPad-ekre hajaz. Az egyéb paramétereket a már korábban linkelt oldalon lehet megtekinteni.

Mi történik bekapcsolás után?

A bekapcsolást követően megszokott android-látvány fogad minket. A készüléken a 2.2-es verzió található, amit talán nem érdemes változtatni. Itt szembesülünk először azzal, hogy milyen az érintőképernyő érzékenysége. Bizony erősebben oda kell nyomnunk az ujjunkat, hogy az reagáljon, de cserébe a készülékkel lehet két ujjal nagyítani és kicsinyíteni. A képernyő felső részén találhatóak azok a szoftveres gombok, amelyek a képernyő alatti részről fizikailag hiányoznak. Sajnos ezek az alkalmazásokon belül nem láthatóak.

A menüben való lapozás sebessége sem túl gyors, ahogy az M70007T a különböző oldalakra való döntésekre is lassan reagál. Érezhető, hogy nem túl erős a processzor, és nekem úgy tűnt, hogy talán még a készülék adatlapján ígért 800Mhz közelében sem jár. Ha már a negatívumokat sorolom, akkor nem mehetek el a készülék gyenge aksija mellett sem, ami olyan 1,5-2 óra használatot bír. Érdemes a fényerőt lejjebb venni, amivel további percek nyerhetőek. Sajnos a wifi-s képességei sem túl erősek, ezért lehetőség szerint ne legyünk túl messze a routertől, mert nem biztos, hogy elégséges jelet kapunk. A beállítások menüben magyar nyelvet nem tudunk kiválasztani, de ennek ellenére az eszköz kezelése nem túl bonyolult (gyk. van egy gomb, amit nyomogathatunk).

Ezen negatívumok után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor mire lehet jó ez az eszköz?
- Lehet rajta zenét hallgatni, bár elég gyenge az aksi és a két hangszóró is. Utóbbi orvoslására érdemes lehet fejhallgatót használni.
- Lehet rajta filmet nézni. Meglepő módon az átalakítóba dugott pendrive-ról nagyon jól játszott egy felirattal rendelkezőt .avi-t.
- Lehet vele internetezni, android marketet használni, böngészni és közösségi médiás dolgokat használni (facebook, twitter).
- Lehet rajta könyvet olvasni.
- Lehet vele fényképezni, videót felvenni, de nem hiszem, hogy ezeket a funkciókat sokat használnánk ezzel a készülékkel.
- Lehet rajta játszani.

Játék

Külön bejegyzést szentelnék a játékoknak, hiszen gondolom, hogy sokakat ez érdekel. A gyorsabb, processzorigényes játékokat elfelejthetjük. Pl. az Angry Birds esetében is érdemes kikapcsolni a hátteret a gyorsabb futás érdekében. A gravitációs érzékelős játékok pedig kész katasztrófók, ugyanis valamiért pont ELLENTÉTESEN érzékeli a játékokban a gravitációt az eszköz. Apróbb, egyszerűbb játékok azonban játszhatóak rajta, ha egyszerű unaloműzésre vágyunk.

Összegzés

A sok felsorolt negatívum ellenére én mégis azt mondom, hogy egy egész jó eszközt kapunk a pénzünkért. Persze messze sem ér egy iPad, egy Galaxy Tab, egy iPhone vagy egy androidos okostelefon közelébe. A 7 colos kijelzőjének köszönhetően azért sokkal kényelmesebb ezen filmet nézni, vagy könyvet olvasni, vagy webet böngészni, mint a mobilokon. Annyit még kiemelnék, hogy a youtube-os videók egy kicsit csalókák lehetnek, de 73,80 dollárért mindenképpen jó vétel, ha nem vágyunk túl sokra. (Én most inkább 40.000Ft környékén egy WayteQ xPAD-70-est vennék.) Amennyiben még valakit más is érdekel a készükkel kapcsolatban, az nyugodtan kérdezzen hozzászólásban, vagy e-mailben.

ZTE Blade - telefonismertető

Már lassan három hete, hogy kézhez kaptam a címben szereplő telefont, tehát itt volt az ideje, hogy megosszam másokkal az eddigi véleményemet.

Amit először tudni érdemes a telefonról, hogy semmi köze nincsen Zalaegerszeghez, vagy annak valamelyik sportcsapatához, a ZTE egy kínai (igen, jól olvastátok) márka. Mivel Magyarországra nem csak a telefonjaival, hanem más eszközeivel és szolgáltatásaival is igyekszik betörni, valamint mivel sok jót írtak korábban a Blade típusú telefonjairól, ezért úgy döntöttem, hogy ilyen okostelefont választok magamnak.

Persze, ha lenne annyi pénzem, hogy két kézzel szórjam a pénzt, akkor valószínűleg valami HTC-t kerestem volna, vagy Samsungot, de úgy gondoltam a ZTE is jó választás lehet.

Mi is van a dobozban?

A Nokiákhoz képest elég kis dobozt kapunk készhez, amiben nincs is túl sok dolog. Maga a készülék, egy aksi, egy aksitöltő, valamint headset és egy rövid kézikönyv. A dobozon feltüntették még a fontosabb paramétereket (android telefon, 3,5' WVGA TFT, EDGE/3G+, Wi-Fi, GPS, Bluetooth, 3,2 megapixels auto-focus camera, gyorsulásmérő, MP3/FM rádió, 2G memóriakártya).

A készülék kivülről

Maga a telefon elég pofás darab. Nem ormótlan, kellően lapos, nem nyújt gagyi benyomást, jó fogása van és - szerintem - pont megfelelő súllyal rendelkezik. A tetején található a bekapcsoló gomb és ha 3,5-es jack bemenet, ha headsethez, a jobb oldalán egy-egy gomb a hangerő növelésére, illetve csökkentésére, a bal oldalon egy micro-usb csatlakozó, valamint a készülék elején - balról jobbra haladva - egy home, egy menü és egy vissza gomb (érdemes megemlíteni, hogy más androidos készülékeknél nem feltétlen ez a sorrend, tehát akinek már volt ilyen telefonja vagy erről vált át másikra, azt először meglepetések érhetik). A ZTE Blade hátoldalán van a kamera, és - bármilyen meglepő - elől a 800x480-as kijelző és hangszóró.

Az operációs rendszer

Mivel a Telenortól, a munkahelyem flottáján keresztül, vásároltam a készüléket, ezért 2.1-es Android rendszerrel volt alapesetben ellátva. Mivel még nem vagyok túl jártas az operációs rendszert illetően, ezért nem nagyon mertem okoskodni és mindössze csak odáig merészkedtem, hogy a hivatalos oldalukon található 2.2-re történő frissítést telepítettem fel. Olvasatom szerint minden más frissítés, illetve a telefon root-olása (amivel gyakorlatilag rendszergazdává teszem magam) garanciavesztést vonhat maga után. Ezzel persze elég sok mindentől elesek, amit más ZTE Blade tulajok maguknak mondhatnak. Az egyik legfontosabb ilyen, hogy szabadon garázdálkodhatnak a telefon particóival. A telepítésre alkalmas szabad terület ugyanis mérhetetlenül hamar betelik és kevésnekb bizonyul, ezért nagyon játszani kell azzal, hogy milyen alkalmazásokat telepítünk fel.

Pozitív tapasztalatok:

- kiemelkedő ár/érték arány,
- 800x480-as és nagyon szép kijelző,
- Android operációs rendszer,
- rengeteg felhasználási lehetőség.

Negatív tapasztalatok:

- gyors merülés, alacsony akuidő,
- kicsit lassú processzor,
- a kijelzőt nem árt minden karcolási lehetőségtől védeni,
- alapesetben kevés telefonmemória az alkalmazások telepítéséhez.

Összegzés:

Összességében elmondható, hogy nagyon jó kis telefont kapunk ilyen árért cserébe. Fontos kiemelni, hogy a készülék szinte nem ér semmit, vagyis nem tudjuk az előnyeit kihasználni, ha nem vásárlunk mellé mobilnet előfizetést, vagy nem lógunk állandó szabad elérésű wi-fi hálózatok közelében. Ezért cserébe gyorsan merül. Érdemes mindig kikapcsolva tartani a wi-fit, az adatforgalmat, a bluetooth-t, a szinkronizációt, ha éppen ezekre nincsen szükség. A ZTE Blade igazából mindenkinek jó választás, aki Androidos okostelefont akar magának választani.

Bővebb technikai infó: http://www.telefonguru.hu/keszulekek/keszulek-guru_ZTE_Blade.asp