Fedőnevek: Négyszemközt

Már közel 5 éve annak, hogy a BGG által szervezett nyereményjátékon megnyertem a Codenames névre hallgató társasjátékot. Amikor a róla készült ismertetőt írtam, nem gondoltam volna róla, hogy milyen szép karrier áll előtte. Kivívta a társasjátékos nagyközönség elismerését és közben számos, nagyra tartott díjat is bezsebelt. Ezt követően nem volt kétséges, hogy érkeznie kell a folytatásoknak is.

Természetesen érkezett a képes variáns is Codenames: Pictures néven, a nyelvi akadályok leküzdésére, de talán ez nem lett annyira népszerű a játékosok körében. Ezt követték a különféle, tematizált "hibridek", ahol már nem csak az volt újítás, hogy Disneys, Marveles, Harry Potteres, vagy hasonló ruhába bújtatták a kiadást, hanem az is, hogy a lapkák egyik felén kép, a másik szöveg volt található.

Az alapjáték 2 fős, vagy kooperatív variánsa ugyan nem volt olyan rossz, de úgy gondolták a kiadónál, hogy talán érdemes lehetne kiadni egy kifejezettén két főre optimalizált verziót. Jelen írásomban erről szeretnék megosztani pár gondolatot. Bár maga a játék már évek óta megtalálható a boltok polcain, sőt már magyar kiadást is kapott Fedőnevek: Négyszemközt néven, de csak az elmúlt időszakban szereztem be és próbáltam ki.

Mi lapul a dobozban...

A játék kibontását követően gyakorlatilag az első dolgom volt, hogy átpakoljam a tartozékokat az alapjáték dobozába, ahol kényelmesen elfér a korábbi tartozékokkal, sőt még a saját magyarított kártyáimmal is.

A szókártyákon túl, kódkártyák és sikerességet vagy kudarcot jelző kartonlapkák találhatóak meg. Igazából semmi érdekes vagy magával ragadó, még akkor is, ha az ügynökkártyák meglehetősen hasonlítanak különféle színészekre.

A játék célja

Az alapjátékhoz hasonlóan az ügynökök megtalálása. Viszont jelen esetben szigorúan együttműködő, kooperatív játékról van szó, azaz közösen kell megtalálni a 15 ügynököt, úgy hogy a szemben lévő két játékos a kódkártya feléjük eső részén csak 9-9 ügynököt lát.

Játékmenet

A játékszabály nagyon részletekbe menően taglalja a lehetőségeket, de a lényeg annyi, hogy a két játékos felváltva ad egy szót és egy számot tartalmazó tippet a szemben lévő játékosnak, aki ennyiből igyekszik kitalálni, hogy hol lehetnek a jó ügynökök.

A tippadó játékos csak egyetlen szót mondhat ki és egyetlen számot, semmilyen másféle utalást. Tegyük fel, hogy azt mondja a tippadó, hogy "szín 3", amivel ő a "piros", a "fehér", "barack" szavakra gondolt. De ugyanakkor a szemben lévő játékos gondolhat a kitett kártyák között lévő "rózsa" szóra is, ami nem feltétlenül jó megoldás.

A játék elején a műanyag talpba tett kódkártya 2 oldalas, ami azt mutatja, hogy a feladványt feladó játékosok melyik kártyákról tudják, hogy az a saját ügynököket rejti maga mögött. Mint korábban is írtam egy ilyen kódkártya egy-egy oldalán 9-9 saját ügynököt lehet látni, 3-3 bérgyilkos és 13-13 járókelő található. Ebből az következik, hogy míg az egyik játékos 3 bérgyilkost lát, abból a másik oldalon csak 1 bérgyilkos található, a másik két lehetőség egyike járókelő, míg a másik saját ügynök.

Az egyik oldalról járókelőnek tűnő kártyák mögött ügynök is található. Így előfordulhat, hogy az egyik játékos rosszul tippel, és egy járókelőt fed fel. Ilyen esetben a másik játékos még tippelhet erre a lapra, ami lehet bérgyilkos, ügynök, vagy járókelő is. Az első esetben azonnali vereség lép életbe, a második esetben egy zöld ügynök kártya kerül rá, míg a harmadik esetben a két járókelő (vagy szabály szerint idő-) lapka úgy kerül rá, hogy a szót teljesen kitakarja.

A játékban fordulókorlátozás van, azaz az időlapkák jelzik, hogy mennyi kör van még hátra. Ezek vagy a sikert jelentő oldalukkal kerülnek a játékos elé, vagy pedig a kártyákra kerülnek rá. Ha ezek elfogynak, akkor vereséggel ér véget a játék. Ezért vannak a játékosok arra kényszerítve, hogy minél magasabb számot jelentő tippet adjanak a másik játékosnak. A győzelem ugyanis csak akkor lehetséges, ha az időkorláton belül sikerül megtalálni a 15 ügynököt.

A játék során elméletileg felváltva addnak tippeket egymásnak a játékosok, de ugyanakkor lehetőség van arra, hogy az egyik játékos újra tippeket adhasson a másiknak. Mivel partijátékról van szó, ezért a játékosok maguk dönthetik el, hogy mennyire szigorúan vagy megengedően játszák a Fedőnevek: Négyszemközt.

Vélemény

Igazságtalan lenne, ha nem dícsérném a játékot. Be kell ismernem, hogy két személyre sokkal jobban működik ez a variáns, minthogy csak az egyik fél adjon folyamatosan tippeket. Így nincsen egyik fél részéről sem unatkozás, hiszen folyamatosan történi az agyalás a magas számot tartalmazó tippadás kapcsán.

Nálam a megvétel mellett szólt még az is, hogy angol nyelvű alapjátékom volt, amit nem tudtam mindenkivel játszani. Így viszont már van egy magyar paklim is, ami talán nem annyira erős. Különösen bosszantó volt egyszerre felfordítani a "csacsi" és "szamár" kártyákat, és a kódkártyán azt látni, hogy az egyik ügynök a másik bérgyilkos. Valószínűleg erre is lehet adni jó tippet, de nem egyszerű.

Én alapvetően nem szeretem a partijátékokat. Egy Activity-vel a világból ki tudnának kergetni. De a Fedőnevek (Codenames) egy kifejezetten kellemes darab, a két fős varinánsa pedig párok számára is remek szórakozást tud nyújtani. Én a különféle verziókkal együttesen már több, mint 100-at játszottam, ami szerintem elég szép szám. Ráadásul a játék ára is elég baráti.

Ugyanakkor el lehet mondani, hogy nem mindenkinek való. Sokat számít, ha az embernek jó asszociációs érzéke van, és ha jól tud látni a másik fejével. Itt kifejezetten hasznos tud lenni, ha a másik játékos szemszögéből vizsgál egy-egy szót. Az "erő" szó kapcsán pl. lehet, hogy valaki a fizikában gondolkodik, míg a másiknak a Star Wars ugrik be. Azt sem túlságosan ajánlom, hogy kettőnél több fő játsza egyszerre, mert úgy kell sugdolózni az azonos oldalon lévőknek, hogy a másik oldal ne ebből találja ki a helyes megoldást.

A játék erőssége, hogy nem igényel nagy játékterületet, sok előkészületet és segíthet egymás jobb megismerésében.