Az Ügynökség

Bizonyára Corey Konieczka számára is unalmassá vált egy idő után a sokadik FFG-sablonba illő játék készítése. Fárasztó lehetett, hogy mindig majdnem ugyanazt a dolgot hozza létre, de más ruhába öltöztetve. A kiadó „biztonsági játékának” köszönhetően talán nem is kapott elég támogatást az egyedi ötleteire. Vagy csak nem illett volna a The Initiative (vagy magyar nevén az Ügynökség) a Fantasy Flight Games profiljába. A lényeg, hogy a szerző elhagyta a nagy kiadót, hogy egy sajátot alapítson és annak keretében újabb játékok készítésébe kezdett. A mai írásomban az Unexpected Games első játékáról lesz szó.

Megmondom őszintén, hogy nekem nem jött azonnal a „kell” érzés, amikor megláttam a játék borítóját. Csak úgy sugározza magából a retróságot, ami még nem is lenne baj. Ám ez a doboz tartalmát tekintve is megmaradt. Hiába lehet látni az FFG-dobozokban található inzertet, a műanyagtalpakra szerelhető kartonszereplőket, valahogy olyan érzésem volt, mintha egy 30 évvel ezelőtti játék lenne előttem. Viszont valami bujkált benne, ami végül arra késztetett, hogy vegyem meg a játékot. Lássuk, hogy vajon jól döntöttem-e…

Mi van a dobozban?

Kapunk kártyákat, kartonjelölőket, műanyag talpakat, játéktáblát, valamint egy összerakható, műanyag táblát, ahol ahová a feladványokat kell becsúsztatni. Ez utóbbit leszámítva még mindig teljesen az az érzetem volt, hogy ez egy FFG játék. Persze majdnem megfeledkeztem a lényegről… A játékszabályon túl van egy képregény is, ahol kampány története van felvázolva.

A játék célja

Ezt előzetesen nem sok helyen olvastam vagy hallottam, de gyakorlatilag egy legacy/örökség jellegű kampányjáték van a dobozban. Majd, ha ezzel végeztünk, akkor utána egyedi feladványokat is megoldhatunk. A kapott képregényből megtudhatjuk, hogy (1994-ben) négy tini egy garázsvásáron szert tesz a „Kulcs” nevű társasjátékra, amivel szinte azonnal el is kezdenek játszani. Gyakorlatilag mi is ezt játsszuk a játéktáblán, a kártyák segítségével. Majd, ha sikerül megoldani a feladványt, akkor a játéktáblán túl is törnünk kell a fejünket. A sztoriról nem árulnék most el többet, mert a lényegi meglepetésektől fosztanék meg mindenkit.

A játékmenet

Elolvassuk a képregény vonatkozó részét, majd lejátsszuk a szabályok szerint az aktuális küldetést. Minden karakternek van egy egyedi képessége, de igazából mindig ugyanazt csináljuk. Húzunk egy pakli kártyából 4 lapot, majd ezekből játszhatunk ki egyet, hogy valami akciót hajtsunk végre. Ez lehet mozgás a játéktáblán, nyomjelző felfedése, nyomjelző begyűjtése, vagy pedig a korábban kijátszott lapok begyűjtése. Majd végrehajthatunk még egy akciót, ami lehet ugyanaz, mint korábban. Választhatjuk az egyedi akciót is (akár kétszer is), de ehhez két lapot kell eldobni a kezünkből.

Nézzük egy picit részletesebben az akciókat. Fontos, hogy amikor akciót választunk, akkor a kezünkből olyan lapot rakhatunk le (bármilyen színben) az adott akcióra, amin magasabb kártyaérték szerepel, mint a korábban lerakotton. A kezünkben lévő lapok pontos értékét soha nem mondhatjuk meg a többi játékosnak, de utalhatunk rá, hogy alacsony, vagy magas értékű lapot tudnánk-e csak kijátszani.

Az első akció lehetőség a mozgás. Miután leraktuk a kártyát maximum három szobányit mozoghatunk, ha nincsen korlátozó tényező. Érdemes olyan helyen megállni, ahol nincsen semmilyen csapda.

A másik lehetőség a nyomjelzők felfedése. Az adott helyzetünktől függetlenül, bármelyik szobában felfedhetünk nyomokat, de mindig csak egyet. Ha valami korlátozó tényezőbe ütközünk, akkor többet nem fordíthatunk fel.

A harmadik lehetőség a nyomok begyűjtése. Itt abban a szobában kell lenni, ahol le- vagy felfordított nyomjelzők találhatóak. A lefordítottakat is fel lehet venni, de ebben az esetben megvan a kockázat, hogy valami csapdába futunk bele.

A negyedik akció a „nullázás”, amivel a másik három akciópakliról tudjuk levenni már ottlévő lapokat és ezzel lehetőséget teremtünk, hogy azokra az akcióhelyekre alacsonyabb értékű lapokat is kijátszhassunk. Emellett azért is hasznos még ez az akció, mert a korlátozó csapda jelzőket is eltávolíthatjuk az akciópaklik tetejéről.

Igazából ez nem is olyan bonyolult, még afféle Pandemic játékélmény-szerűséget is éreztem a játék közben. Az idő és sok eldobott lap viszont ellenünk dolgozik mivel, ha elfogy a húzópakli, akkor a dobópaklit kell megkeverni, néhány időkártyával együtt. Ha ezekből túl sokat húznánk fel, akkor azzal elbukjuk az adott küldetést.

A játéktáblán történő játék során nyomokat fedünk fel. Az adott szimbólumokat felfedhetjük a műanyag „játéktáblán”, és bármikor megmondhatjuk, hogy szerintünk mi a jó megoldás. Ehhez a csapat teljes egyetértésére is szükség van. Ez egy picit a Szerencsekerékre hasonlít az elején, aztán később nehezedik a dolog. Vagy egy kérdést kell megválaszolni, vagy az összekevert betűkből szavakat alkotni, esetleg valami számsorozatot kell megfejteni.

Az adott küldetés végén viszont nem ér véget a játék. Általában kapunk titokkártyákat is. Ezeket felhasználva, a képregényt és a szabályfüzetet forgatva egyéb fejtörőket is meg kell oldani. Ezek között nem egy nagyon egyedi, jó ötlet is van.

A kampány négyféleképpen is véget érhet, ami igazából két szál, amelyik mindegyike végződhet sikerrel vagy kudarccal. A végkifejlettel nem is voltam teljesen elégedett, még úgysem, hogy sikerült megnyerni a kampányt, de az odáig vezető út nagyszerű volt.

A vélemény

Meglepődtem, hogy Évinek mennyire tetszik ez a játék. Először Mátyás fiammal kezdtem el, majd a feleségem is érdeklődést mutatott. Újrakezdtük és együtt vittük végig az egészet… Azaz majdnem az egészet, mert a kampány utáni egyedi küldetések jó nagy része még hátra van. Szerencsére nem „csak” 15 játék van benne, hanem ennél jóval több. És most nem csak arról beszélek, hogy vannak bónusz küldetések, hanem arról is, hogy játéktáblás játékon túl is van játék. Ott kell egy picit többet gondolkodni is, de szerencsére a szabálykönyv és képregény segít.

A játékelemek nagyon olcsónak, már-már gagyinak hatnak. A retró érzés behozatala miatt nem is kellett nagyon törnie magát a készítőcsapatnak az összkép javításán, de ez szerencsére nem vesz el a játékélményből. Fontos megemlíteni, hogy a magyar kiadás fordításilag is nagyon jól sikerült, ami miatt hatalmas pirospont a Gémklubnak.

Bátran merem ajánlani ezt a játékot családoknak, de akár kicsit gémerebb társaságoknak is. Az elején még talán túl egyszerűnek tűnnek a feladványok, de a későbbiek során ezek nehezednek. Jó, ha nem csak 1-2 ember töri a fejét.

Kár, hogy a játék nem kapta meg a kellő figyelmet, mert szerintem bőven megéri a pénzét.

A képek a BGG-ről vannak és a Gémklub készítette őket (remélem nem haragszik meg érte senki, hogy felhasználtam őket).