2009/04/30

Itt van május elseje...

Vannak azok az ünnepek, amiknek igazából nincsen túl sok értelme mostanság, és ugye vannak olyan mondvacsinált "ünnepek", amiknek szintén semmi. Most itt van ez a Majális dolog is, amit nem tudok sehová sem tenni.

Régebben ugye még valamennyi kényszerítő erővel bírt, és azon kellemesebb nagyobb összejövetelekhez tartozott, ami még szabadabbnak volt nevezhető. Mert ugye ott volt a felvonulásos áprilisnégy és novemberhét... Ez a május egy egyfajta nekünk ittmaradt szocialista hagyaték, amely nem csak a volt szocialista területeken van/volt/lesz ünnep. Mára már erősen megkopott az egész dolog... szerintem... Bár még mindig szokott lenni gulyásleves, sültkolbász, vattacukor- és kürtőskalács árus. De valahogy nem az igazi, valami hiányzik. De vajon mégis mi történhetett?

Pedig a rendszerváltást követően szinte virágoztak kicsiny falunkban az ilyen események. Annyira be volt lelkesülve a közösség, hogy a majális mellett még volt juniális és augusztusi nyárbúcsúztató is. Ez utóbbi átalakult a formálisabb augusztus 20-ai ünnepéllyé.

A kifogyott lendület mellett általában már csak lézengés van. Persze mindig jönnek nagyon jó ötletek, de valahogy olyan fásultak az emberek. Az idősebbek még jobban érzik magukat, és talán az egészen kicsik is. Az negyven év feletti férfiak a korább majálisok jó hangulatán merengnek el, kezükben a műanyagpoharakba csapolt sörrel, míg a nők a gyermekeket kísérgetik újabb pletykákra éhesen. Persze ez nem azt jelenti, hogy az erősebb nem képviselői nem pletykát folytatnának, de azért ezt ki mégsem lehet mondani...

Az egészen kicsik pedig örülnek az árulós bódéknak, ahol ételen kívül meg lehet venni minden szemetet, amit csak el lehet képzelni. A szülők és nagyszülők beleegyező sóhajok közben azzal nyugtatják magukat, hogy "ünnep" van, ezért megkönnyítjük azt a pénztárcát. Nem mondom, én is nagyon szívesen veszek jégkrémet vagy kürtőskalácsot (saját magamnak)...

Az is lehet, hogy csak én érzem így és csak én változtam. Az tény, hogy közel a 30 éves kor felé a dolgokat már máshogy látom. Azt csak remélni tudom, hogy az egy évvel fiatalabb barátom lelkesedése megmarad, és fel tud tüzelni kicsit és nagyot, valamint lendületet tud vinni egy lassan kikopó, fásult szokásba. Szerencsére minden évben kitalál valami újat, és sikerül ezekkel valami színt vinni a szürke hétköznapokban... Ide most beszúrnám szülőfalum Majálisának programját. Elvileg a kép kattintásra nagyobb lesz.


Folytatom tovább, de most már más megközelítésben, hogy számomra mennyire változtak a május elsejék. Emlékszem, hogy középiskolás koromban, minden év április 30-án mennyire vártam az este 10 órát, amikor a német Viva csatornát élőben adták a MayDay nevű eseményt. Most már ez az izgalom sincsen bennem. Nem várom, azt sem tudom, hogy lesz-e majd valami. A zenei irányzatok is nagyot változtak. A kezdeti rave vonalat felváltották más zenei stílusok, és most inkább már csak zúzda, vagy house van.

Szóval most úgy tűnik, hogy ez is csak egy szokásos hosszú hétvége lesz...

2009/04/28

Folynak az események

Most egy kicsit (na jó nagyon) mérges vagyok. Történt ugyanis, hogy megírtam egy egész hosszú bejegyzést, majd az egész szőrén-szálán eltűnt. Ehh... Akartam ugyanis írni, hogy mennyire történnek a dolgok amellett, hogy mennyire nem írok mostanában ilyeneket. Végülis a beszámolást a húsvét előtti eseményekkel kezdtem...

Pénteken a kicsi családom megjelent a munkahelyemen, és itt voltunk kora délutánig, hogy majd innen induljunk szüleimhez. Elég sűrű volt már eleve is a péntek is. Mozgalmasabb volt a munkahelyem, és még az Alexandra is kihozta az előző nap rendelt könyveket (ma is rátekintettem az oldalukra, és nagy meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a szokásos kedvezmény mértékét 15%-ra csökkentették).

Évi úgy döntött, hogy inkább ne pénteki napon induljunk, és hagyjuk ki Annamária szokásos szombati babaúszását, ezért már a kisasszony aznap nézegethette a kiscsirkéket, valamint örülhetett a "vau-vau"-knak. Valahogy eltelt ez a hétvége is, és sok hasznosat nem lehetett csinálni. Annamária elég sokat mászkált odakint, fel lett neki szerelve a hinta, egy kicsit játszhatott a frissen vett műanyagmotorjával. Ő bizonyára elég jól érezhette magát, hogy a figyelem központjában volt, és kézről-kézre járt.

A hétfői visszautazást követően is folyatódott ez a dolog, mert akkor Évi szülei nyúzták így a kisasszonyt. Vasárnap estére kellően fáradtan várhattuk a következő munkás hétköznapokat. Mert az ilyen hosszabb nem-otthonléteket követően azért hétköznapra marad rengeteg fontos otthoni teendő. Ki kell takarítani, fel kell porszívózni, mosogatni, mosni, teregetni és persze vasalni kell... Persze mindezt csak akkor lehet, ha már én is otthon vagyok.

Mert Évi napközben lemerül Annamáriával, én meg dolgozni vagyok.

Erősen hiú ábránd volt az, hogy a következő hétvége is pihenéssel fog eltelni. Szombat reggel babaúszás, nagy bevásárlás, F1, házimunka, és persze volt egy kis kiruccanása Évinek Kecelre is, hogy elhozza onnan a drótkerítést, amit majd a homokozó kerítéséhez akartunk felhasználni.

Újabb nyűgösen induló hét, ráadásul a cirkókazánunk is elkezdett vacakolni. Nem tudni, hogy magával az eszközzel van-e baj, vagy csak gáz minősége romlott ennyit az elmúlt napokban. Elég kicsi az őrláng, és nem lobban be a gázkazán része, amikor vizet akarunk melegíteni és inkább elalszik. Majdnem sikerült is magamat felrobbantani velem. Szerencsére a nagy ilyedtségen kívül csak a szemöldököm és a szempilláim egy részé bánta az egészet. Nem volt valami jó érzés... Azóta azt hittem, hogy sikerült kidolgoznom egy jó módszert a bekapcsolására, de sajnos tegnap este a negyed órás szenvedés sem hozta meg a várt sikert, ezért Annamária nem tudott fürdeni.

A miniblogomban már említettem, hogy keddenként el fogok járni focizni, mert a kosárlabda erősen halódik. Sokba kerül a terem, egyre kevesebben vagyunk, és még ráadásul nem is mindig tudunk mindannyian menni. Nem tudom, hogy ősszel egyáltalán el fog-e valami kezdődni, vagy kereshetek másik csapatot magamnak... Kár lenne érte, mert nagyon jó közösség.

Igazából ez a hét sem volt egyszerű, és hiába vártam megmentőként a hétvégét, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem. Szombat reggel ugyanis körbekerítettük a homokozót. Évi nem érezte magát elég erősnek, hogy babaúszásra menjen, ezért megint kimaradt egy alkalom, ahogy most is ki fog, mert csütörtökön utazunk...

Szóval a szombat elég munkásra sikerült, ezért aznap már sok mindenhez nem volt kedvem. Vasárnapra maradt a takarítás is. Mikor lesz majd megint egy olyan hétvégém, hogy nem megyek sehová és nem csinálok semmit?

Ez a hét is érdekes lesz. (Plusz el kellene majd utalni a szokásos számlákat, vásárolni is kellene, meg az utazás miatt tankolni. Jó kis bankszámlaegyenleg csökkentés lesz.) Talán vasárnap majd megpihenhetünk...

2009/04/26

Hungarian House Allstars (CKM-melléklet)

Az egyik kedves barátom említést tett a blogjában, hogy felkerültek a címben szereplő lemezre, ezért úgy gondoltam, hogy kivételt teszek a (magyar) house irányzattal, és végighallgatom.

Sajnos azt kell mondanom, hogy nem csalódtam, mert nem jött be... Pedig én próbáltam nagyon figyelni, és pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de valahogy nem. És sajnos már az első számtól. Pedig a Náksi & Brunner formáció az, akit még valamennyire elismerek magyar house körökben, de ez lehet, hogy csak azért van, mert korábban Náksi vitte a Soho Partyt. Az ő számuk egyszerűen összeszedetlen, és nagyon durvák a váltások, vagy az is lehet, hogy a vokális rész nem való bele. Mikor anno még a Fast Tracker 2-vel zenéket csináltunk, akkor a haverok leszedték volna a fejemet, ha ilyen durva váltásokat pakolok bele.

Igazából két szám volt, ami valamilyen szinten tetszett, egyik a barátomék csapának műve (Vanilla Creep & Newik feat. Virág - I stand by your side (Original edit), míg a másik a Belocca & Soneec - What a feelin (Test edit).

Igazából több gondom is volt. Nem értem, hogyha egyszer egy magyar válogatásról van szó, akkor miért nem tudnak magyar nyelvű számot is felpakolni a korongra, vagy magyarul már túl degradáló lenne? Menet közben meg persze a diszkóban magyar nyelven a lemezlovasok gusztustalanul tudnak káromkodni, és a 18 éven alattiakkal boldogan skántáltatni, hogy "sz*pjon le". Szörnyű... Szerencsére ez az album trágárság mentes volt.

Az egyik munkatársnőm elég jól ismeri magyar house lemezpörgetőket, mivel a kedvese is közéjük tartozik, bár egy picit más, nem ennyire kedvelt stílusban. Szóval ő mesélte, hogy ezt a Hamvai PG-t a szakma legaljának tartják. Nem tudom... Igazából nekem nem nagyon volt gondom a számaival, azon kívül, hogy nem jöttek be. Bár ez az egész gusztustalan kiabálós dolog tőle jön, és ez feletébb elítélendő... Azt hiszem, hogy csupán irigyek. Míg más elektronikus műfajokban sorra jönnek a muzsikagyártóink nemzetközi elismerései, addig a house-ban nem igazán. Elég csak Sunny Laxra gondolni, akit előszerettel játszanak nagy lemezlovasok, és a DJ MAG szavazása szerint tavaly benne voltak a nemzetközi top 200-ban. Tehát még csak nem is kellene említeni a Myon & Shane 54 formációt, aki a 400. ASOT ünnepi adásán ott lehetett vendégelőadóként, és a tavalyi évben az Above & Beyond - Trance Around the World műsorának legjobb vendégmixét adták. Szóval lenne még hová fejlődni... lehet, hogy majd lesz valaki, aki megcáfol, de az ilyen hozzászólásokat is szívesen várom.

Visszatérve az albumra. Végig ment a pumpálás, ami azt az érzést keltette bennem, mintha valaki egy teremben, több társsal együtt, egy helyben toporog, és lassan mozog. Erre mondta anno az egyik salgótarjáni zeneboltos srác, hogy tipikus füves zene, azaz csak fűvel lehet élvezni. Igazából a háttérben elszólt, de bulizni valahogy nem nagyon tudnék rá. Hiányzik belőle a pörgés, vagy az emelkedettség, nem az én stílusom.

Nem állt szándékomban leszólni az albumot, mert lehet, hogy a stílust kedvelőknek nagyon bejön, és valóban a szakma csúcsa, de van egy olyan érzésem, hogy ez még lehetne jobb. A Vanilia Creepnek azonban annyit üzennék még, hogy gyerünk, csak így tovább, és az sem lenne baj, hogy még vinnék mellette a dance stílust is.

2009/04/23

Mesterdetektív (Sleuth)

A Mesterdetektív megnézése után nem értettem, hogy miért ezt a magyar címet kapta ez a film. Aztán megnéztem szótárban, hogy mit jelent a Sleuth szó, és kiderült, hogy már az eredeti cím is ilyen idióta.

Azt tanácsolom, hogy előzetesen senki se nézze meg a szereposztást, mert úgy nagyobb a meglepetés. Bár van benne Michael Caine és Jude Law. Az egészben az a mókás, hogy az 1972-ben játszott eredeti filmben Caine még a másik főszereplőt játsza. Azt pedig, ha nem említenék meg az elején, hogy egy színházi darab feldolgozásáról van szó, az első néhány perc után könnyedén kitalálnánk.


A készítők azonban mindent megtettek azért, hogy ne tűnjön az egész olcsó színháznak, mert Andrew Wyke otthona nem nélkülözi a luxust és a modern elemeket. Sokan elfogadnának maguknak egy olyan házat, mint az övé. Azonban mégiscsak színház az egész... Kevés a helyszín, és a szereplők is úgy játszanak, mint egy Shakespeare darabban. Valahogy életszerűtlenek a viselkedések és a mondatok, valamint túljátszottak a szerepek, és sajnos a csavarok is könnyen előreláthatóak vagy kitalálhatóak.

Az elejétől kezdve nagyon idegesítő kameraképeket és mozgásokat kapunk, amelyek a vége felé már kezdenek eltűnni. Az egészre filmre valahogy egyfajta nyomott hangulat telepszik rá, ami nem csak a furcsa színek használata miatt van, de mégis egész izgalmas szórakozást nyújt. Feszült figyelemmel néztem végig a közel másfél órát, de nem hiszem, hogy újranézném.

Egy fiatal Armin rajongó

Ezt a videót még annak is érdemes megnézni, aki nem szereti Armin van Buurent vagy a trance zenét, ugyanis a kisgyerek nagyon jól nyomja.

2009/04/22

Terry Pratchett: A kaszás

Nem tudom, hogy születésnapomra vagy népnapomra kaptam-e ezt a könyvet az apósoméktól, ráadásul még csak nem is az idén, de csak most volt időm elolvasni.


Terry Pratchett-et furcsa megítélni. Van, hogy nagyon jól sziporkázik, ugyanakkor néha követhetetlen és szinte fárasztó. Sajnos ebben a könyvében is erősen érezhető volt ez a kettősség.

Pedig milyen izgalmak között vettem kezembe a könyvet! Kétségtelen, hogy a Korongvilág egyik számomra egyik legkedveltebb karaktere a HALÁL, csak így csupa nagybetűvel, ugyanis, az ő szavai mindig így jelennek meg a könyvben. Innen lehet tudni, hogy akkor ő mond valamit. A fordító meg valahogy következetesen elfelejti ezen mondatok elől a gondolatjelet, de ez már mellékes.

Szóval itt egy könyv, már címszerepben is a kaszásról, az érzéketlennek tűnő magas fickóról, alig mindenezek mellett nagyon mókás... vagy legalábbis eléggé megmosolyogtató helyzetekbe kerül.

A revizorok megelégeli, hogy a HALÁLnak kezd egyénisége kialakulni, mert egy ilyen fontos pozíciót betöltő személynek nem lehet személyisége. Ezért le akarják cserélni, a hősünk mehet a halandók közé. Ahol történetesen a Kapu Bill nevet használja... 1991-ben íródott a könyv, és itt történetesen nem biztos, hogy Bill Gates-t akarta megszemélyesíteni (amúgy is Bill Door az angol neve). A fordító egyébként viszonylag jól elboldogult a beszédes nevekkel és elnevésekkel, de sajnos nem tudta minden esetben visszaadni az eredeti angol nyelv szóvicceit. Ezt azonban nem lehet hibának felróni... ilyen a magyar nyelv.

Szóval a HALÁL alászáll a halandók közé, és megismeri az életet. Eközben a Korongvilágon elszabadul a pokol, felborul az egyensúly. Élőholtak császkálnak, tárgyak jelennek meg a semmiből, és nem lehet semmit sem tenni...

Ahogy az elején is említettem a könyv egyes helyeken nagyon szórakoztató, szinte már alig várjuk, hogy újra a HALÁL száll fusson, és ne a varázslók harca a bevásárlókocsik ellen... Mr. Alánk ténykedése is elég fárasztó, bár néha ott is van néhány megmosolyogtató dolog. A Korongvilágot nem ismerők számára is könnyedén megáll a történet, bár azért akad pár olyan szituáció, amikor elgondolkodhat pár pillanatra az olvasó, hogy most mi is van.

Nem mellékesen azért megjegyezném, hogy a vérfarkast Lupinnak hívják. Ismerős valahonnan?

És nem adom fel a Terry Pratchett könyvek olvasását.

2009/04/16

Stephen King: Rémület a sivatagban (Desperation)

Kolléganőmtől kaptam kölcsön Stephen King ezen írását. Régebben már több könyvet is olvastam, ezért nagyjából sejtettem, hogy mire várhatok.

A regény pont úgy van megírva, ahogy egy Stephen King könyvnek kell lennie. Azt hiszem, hogy semmi sem hiányzik. Szerencsére a misztikus dolgok a szokásosnál érthetőbben vannak leírva, és legalább a fordító itt nem hibázott.

A történet szerint egy őrült zsaru mondvacsinált okokkal letartóztat néhány autóst a Desperation nevű kisvároska környékén. Az elején még azt gondoljuk, hogy csak megvadult zsernyák az ellenség, de a cselekmény fokozatos alakulásával egyre több disznóságra is fény derül. A könyvben nagyon jól működnek az idősíkok, és pont jókor kerülnek bemutatásra a korábbi események, amelyek a cselekmények alakulását érthetőbbé teszik.

Erős vallásosak csak óvatosan kezdjék el olvasni a könyvet (nem hiszem, hogy valaki nagyon vallásos létére pont Stephen King könyvet olvasna), mivel új fényben jeleníti meg Istent. Valamint a csodák is könnyen kiverhetik a biztosítékot.

Most nem a fordítást kellett elemeznem, de úgy tűnik, hogy mostanában egyre többet veszek észre hibákat különböző művekben. A cselekmény visszaadása tökéletesre sikerült, de találkoztam az olvasás közben néhány olyan kifejezéssel, aminek lettek volna sokkal jobb magyar megfelelői is. Ezeknél látszódott, hogy néhány dolog hátterével nincsen tisztában a fordító, és csak szó szerint adta vissza az angol szavakat.

A könyvnek szerencsére van befejezése, és nem marad nyitott a végén. Ez is egy pozitívum. Ahogy az egész könyv igencsak jól sikerült. Az író rajongói bizonyára már olvasták, akik viszont még nem nyugodtan nekiláthatnak, mert nem annyi "borzasztó" és gusztustalan.

2009/04/15

Californication - Kaliforgia 2. évad

Nem tartott sokáig, amíg a 2. évad 12 részét megnéztük. Aki még nem tekintette meg az első évadot, az gyorsan tegye meg (és élje túl az utolsó előtti részek szenvedését), majd ugorjon neki ennek.


Szerencsére a második szezon kevesebb punnyadást tartalmaz, és fokozatosan tudja ugyanazt az élményt nyújtani. Akkor attól fél, hogy a főhősünk nem folytatja a további "farkalásos" kalandjait, az kellemesen fog csalódni, ugyanis kedvenc írónk mindent megtesz, hogy másoknak örömöt okozzon.

A családi helyzet csak tovább bonyolódik, ugyanis az első részben Hank Moody gyakorlatilag kasztráltatja magát, nehogy egy újabb gyerek beleszaladjon a képletbe. Azonban véletlenül mégiscsak bonyodalmat kavar, ugyanis rossz "mézesböndönt" akar kinyalni. Gyorsan véget ér az idill, és folyik tovább a bonyodalom. Több poént nem akarok lelőni, de nagyon aktív szereplővé válik a BSG egyik cyclon bácsija.

A kedvenc kopasz ügynökünk és Kokszitörp (külön gratuláció a fordítóknak, akik nagyon jól visszadtak néhány kifejezést) élete is alaposan felborul. Többek közt belecsapnak a pornó szakmába is...

Az első évadot követően persze jöhetnek kérdések, amik megvalósulását itt részben láthatjuk is. Ezek nagy vonalakban: Mi lesz az újra egyesült családdal? Vajon mi lesz Hank korábban írt, de ellopott könyvével? Vajon kiderül-e, hogy ki olyannal feküdt le, akivel nem kellett volna? Mit dolgoznak hőseink?

Az a legnagyobb baj a második évaddal, hogy túl hamar végetért, és túl sokat kell várni a következőre. Nem baj... addig majd nézünk mást. Ha pedig eddig még tényleg nem nézted a Kaliforgiát, akkor ideje rákattani. Persze főleg akkor, ha nem botránkoztat meg egy kis szexualitás...

Miniblogot is indítottam

Többször van úgy, hogy nincsen igazából időm blogot írni, de vannak mégis olyan gondolatok, amiket jó lenne valamilyen okból leírni. Ilyenkor nem akarom csak néhány rövid sorral "összeszemetelni" ezt a blogot, de ugyanakkor a gondolat is elveszik.

Twitterezni nem fogok. Vagyis nem hiszem, hogy újra ott aktívkodnék. A Google Readeren át így is nagyon sok mindent megosztok az ismerőseimmel, de az valahogy nem az igazi. Ezért gondoltam, hogy indítok egy úgynevezett miniblogot is, ahol csak apróságok, 1-2 mondatok, esetleg képek és videók lesznek. Itt meg folytatom tovább a szokásos agymenéseimet, elemzéseimet, családbéli történéseket és bőven az unalomban fulladó hülyeségeimet.

2009/04/14

Battlestar Galactica 6 percben

Felnéztem az index.hu-ra, csodák csodájára a comment: com blogon is pont a BSG-ről esett szó, meg persze röviden a Caprica című sorozat bevezető-teszt filmjéről, ami ugye mellékszál lenne. Azt hiszem, hogy azt is nézni fogom (meg persze az 1978-as, eredeti BSG-t is meg kellene majd valamikor tekinteni). Jahh... és majd lesz valamikor egy BSG film is. :)

Nahh... De akkor én is bevágom ide azt a videót, ami 6 percben elmeséli az egész Battlestar Galacticát.



End of line.

Battlestar Galactica

Vége. Sajnos. De mivel előre tudtuk, hogy a negyedik évad lesz egyben a záró is, ezért szerencsére kapott egy tisztességesnek mondható lezárást, ami már eleve dícséretes. Egy zseniálisan induló, és remekül folytatódott sorozatnak mondhatunk búcsút. A Sci-Fi csatorna egy újabb nagy nevet nyakazott le, vagy dicsően hajtott rajta végre mártírgyilkosságot.

A negyedik évadot sikerült elég hosszúra nyújtaniuk a szünettel, ami miatt beszélhetnénk két utolsó 10 részes évadról is. Mivel jobb szeretek egymás után több részt megnézni, ezért inkább megvártam mire teljesen véget ért az utolsó szezon, és nem hetekről hetekre követtem végig az eseményeket. Így durván elég volt egy hét is.

A sorozat elég durva volt, és azt hiszem, hogy még a nem sci-fi rajongóknak is bejöhetett. Lényegében inkább dráma volt, mint űrcsatás kalandok sorozata. Az emberek ellenfelei itt nem különféle, hülyén kinéző űrlények voltak, hanem robotok (cylonok) és saját maguk. Ráadásul a géplényeket között is voltak olyanok, akik embernek voltak nevezhetők, és nem csak élő szövetnek a fémvázon. Tudtak érezni, szeretni és gyűlölni, valamint emberi érzések hajtották őket céljaik eléréséhez.

Innentől fogva olyanokat is írhatok, és valószínűleg fogok is, amik a negyedik évad nagy meglepetéseiből árulnak el dolgokat, ezért csak óvatosan az olvasással. A befejező évad egyik nagy kérdése volt, hogy az utolsó 5 emberi kinézetű cyclon közül ki az ötödik. A másik négyet már megismerhettük a 3. évad végén (elég durva meglepetések voltak itt is), ezért elég izgalmas találgatások voltak az utolsót illetően. Baltar, Starbuck, Adama, Lee, az elnök, az alelnök... vagy ki? Baltar ugye túlélt egy atomrobbanást, Starbuck is halottnak volt elkönyvelhető, és a többiek is erősen esélyesek voltak különböző okok miatt az 5. cyclon címre. Elég sok mindenre lehet számítani, mégis meglepetés lesz... Bár nekem annyira nem ütött a dolog.

A másik nagy kérdés, hogy akkor most sikerül megtalálni a Földet és elérkezünk-e az utazás végéhez, vagy mi lesz? Azt hiszem, hogy az nem meglepetés, hogy végül sikerül elérni az áhított bolygót, de az ott talált dolgok elég mély depresszióba viszik az emberiséget. Ezt követően elég durva dolgok következnek be a flottában, amit az elkeseredettség szül... meg persze az, hogy köztük élt a 4 cyclon, és ráadásul a múltban elég sok mindent köszönhettek nekik.

A korábbi évadok erős Baltar szállja erősen megkopott, és ezért a negyedik évadban már nem is süthette el a színész a Baltarstar Galactica poént. Nekem ez elég nyögvenyelősnek tűnt, bár a záró képsorok szerint szükséges volt a tudós, ex-elnök, messiás, stb szereplése. Ahogy a Hatosé is... Héra szintén ilyen szereplőnik tűnik, bár volt egy pár kulcsmozzanata, ami erősen meghatározta a véget. A cyclonok is egész emberivé váltak, ugyanis sikerült a nézeteiket teljesen kettészakasztaniuk, és összeveszniük.

Az utolsó két rész, ami terjedelem alapján inkább három, erősen megoszthatja a rajongótábort. Az elsőből kiderül pár karakter háttere és esetleges motívációjuk, jobban beleláthatunk a lelkivilágukba. A másodikban történik meg az, amire a rajongók vártak... Egy űrcsata, ami sajnos elég sok logikátlanságot és következetlenséget tartalmaz. A látványorgia ellenére sajnos ez sikerült tartalom szempontjából a leggyengébben. Az utolsó harmadról pedig gondolom, hogy nem nekem jutottak eszembe egyedül A gyűrűk ura hobbitkái. Nagyon jó az alapötlet, de valahogy nem az igazi a megvalósítás, túl sokat "szenvednek"... az is kérdés, hogy jobban meg lehetett-e volna valósítani.

Az összességében a negyedik évad, ahogy az egész sorozat is, nagyon jól sikerült, és kár hogy vége. De egyben jó is, mert így nem egy végtelen történetté vált, ami majd egyszer a semmi közepén ér véget. Sajnos az évadok számának növekedésével egyre esett a színvonal, és így sajnos voltak töltelékrészek is. Persze lehet magyarázkodni, hogy ezekkel kerekebb lett a történet, csak igazából nem sokat lendült velük előre a főszálon a cselekmény.



Mit lehet még elmondani? Vége. End of line...

2009/04/09

Nem-newtoni folyadék

Nemrégiben az egyik kolléganőm mesélt róla, hogy látott valamelyik tévécsatornán valami olyan ismeretterjesztő filmet, amiben a nem-newtoni folyadékokról volt szól. Elég érdekesen hangzott a dolog, és ráadásul múlt hét pénteken prezentálta is.

A kisfilmben sikerült félrefordítani a hozzávalókat, mert kukoricalisztet említettek, holott kukoricakeményítőre van hozzá szükség. Na meg persze vízre... Nincsen semmilyen titkos adalékanyag.

A lényeg az, hogy a keverék elég érdekesen viszonyul a hirtelen kölcsönhatásokra. Ha például a tenyerünkbe veszünk belőle, akkor gombócot tudunk gyúrni, amely a gyúrást követően szétfolyik. Ha pedig gyorsan ütögetni kezdjük, akkor nem süllyed bele a kezünk. Mellékelek egy videót is, ahol azt is prezentálják, hogy nagy mennyiségben járni is lehet rajta.

Jó kísérletezgetést! ;)


J. K. Rowling: A kviddics évszázadai

Meg kell mondanom, hogy elég nagy elmaradásban vagyok, ami blogomat illeti, és mindenről csak sokkal-sokkal később írok bármit is. Ez részben lustaság, míg részben az elfoglaltságom miatt van. Sajnos könyvek olvasására főleg csak utazás közben van módom, és mivel van egy olyan perverzióm is, hogy szeretem hosszú könyveket, ezért ezek hordozása ne minden esetben kényelmes. Ilyen esetekben vagy van nálam egy vékony könyv, vagy elő kell vennem a PDA-mat, hogy arról olvassak valami e-könyvet / e-bookot.


Szerencsére sikerült megjavítani a kütyümet, ezért el tudtam olvasni "A kviddics évszázadai" című könyvet, amit még a hiba előtt elkezdtem. Rowling a könyvet "álnév" alatt készítette, ezért talán sokan nem is csapnak le rá, mert automatikusan a neve alapján keresik az írást, és ha véletlenül meg is látják, akkor azt mondják, hogy biztos csak valami hamisítvány...

A könyv keletkezése itt is valami hasonló lehetett, mint a legendás állatos írás esetében. Megírt egy csomó háttéranyagot, aztán gondolta, hogy a száraz tartalmakat kiegészíti pár humorosnak szánt dologgal, aztán kiadja. Előzetesen valami hasonlóra számítottam, mint a másik könyvnél, csak kevésbé szárazabbra. Ez nagyjából így is volt, mert a játék történeteinek és szabályainak alakulása volt viszonylagos történetekkel való kerítésben tálalva. Sajnos, eléggé erőltetten lett megoldva az egész, bár az is lehet, hogy csak a fordítás egyik hibája... Igen, egyík. Mert rengeteg van.

A szöveg egész gördülékeny, de erősen bántja a szemem, hogy több minden angolul maradt. Mivel fantasy-ről beszélünk, egy félig-meddig kitalált világban, ahol az írónő ragaszkodott a beszédes nevekhez, ezért a különböző csapatok neveit fordíthatta volna a fordító. Ez kevésbé róható fel hibának, mert az amerikai kosárlabda csapatok neveit sem fordítjuk magyarra, de itt ugye mégiscsak részben kitalált a világ...

Eléggé fájdalmas viszont a kifejezések angolul hagyása. Néhány kifejezést nagyon egyszerűen át lehetett volna ültetni magyar nyelvre, de szinte minden angolul marad. Így sajnos elég féloldalas lett a dolog.

Sajnos maga a könyv sem olyan szórakoztató. Bár nem volt annyira száraz, mint a másik, de hiányzott belőle a humor, és ritka volt, amikor el tudtam volna akár mosolyodni is rajta.

Mese a T-Home-ról

A múlt hét hétfőjén este hat óra környékén érkeztem haza. Miután beléptem a lépcsőház ajtaján, rutinszerűen nyúltam a levélszekrény felé. Egy darab levél árválkodott benne. T-Home. Hmm... Mit szeretnének vajon? Nem lehet számla, mert nem akkor szokott megérkezni, és a borítékon is lehetett érezni, hogy nem elég vastag.

Felsétáltam a lakásba, majd kinyitottam. Egy tájékoztató volt benne, mely szerint aznap(!) vonalkarbantartást végeznek a környéken, ezért a telefonszámomhoz tartozón fél órás kimaradás következhet be, valamikor a nap folyamán. Az időintervallumra pontosan nem nagyon emlékszem, de mintha 8 és 16 óra lett volna. Vicces, időben tájékoztatnak...

Élt bennem egy nagyon halvány gyanú, és egy kicsit bíztam benne, hogy a mosolyom szélesebb lesz, ezért a böngészőbe gyorsan beírtam a http://www.speedtest.net/ oldal címét, hogy lemérjem az aktuális sebességemet. Azt hiszem, hogy többször is meg kellett dörzsölnöm a szemem, de nem volt kétség... 6,88 Mbps-et írt ki letöltési sebességnek! Tudni kell, hogy már tavaly szeptember óta 8Megabitem van, papíron. Azóta írtam nekik pár levelet, hogy mi miatt lehet, de érdemi választ nem kaptam. Igaz, hogy volt egy modemcsere, és a sokak által szidott Askey típusút kaptam meg, de túl nagy változás nem volt. Valamivel stabilabbnak tűnik, mint az előző, és mivel remekül melegszik, ezért akár tojást is lehetne rajta sütni...

Szóval furcsa volt látni a közel 7Mbps-t azok után, hogy előtte csak nyögve, többszöri reset után volt csak 3Mbps. Eddig nem is nagyon akartam írni róla, mert azt hittem, hogy csak valami vicc, és hogy úgyis vissza fog esni, de szerencsére nem. A modem ki- és bekapcsolásokra sem tűnt el, most már egy hét óta mondható atomstabilnak.

Minden gúny nélkül kijelenthetem, hogy: T-home, gratulálok!

2009/04/04

PDA megjavítva és Vatera

Ha egy kicsit az ember elhavazódik a munkába, és a mellette beválalt Baldur's Gate 2 és Oblivion fordítási kötelezettségeit nem hanyagolja el, akkor annak a blogírás is kárát látja. Ha már napi szinten iksz-ezer karakter került beverésre, akkor újabbakhoz nem sok kedvem marad.

A lényeg annyi lenne, hogy Évi vaterázásainak újabb gyümölcse termett. A sok 1 forintos ruha mellett sikerült egy olyan fickót találnia, aki nemcsak, hogy tudott kijelzőt szerezni a PDA-mhoz, de ki is tudta cserélni a rosszat. Igaz, hogy az egész 12 ezer pénz volt, de mégsem 17. A Mitac Mio 169RS típusú készülékem szinte olyan, mint új korában. (Ezt az érzést csak tovább fokozta, hogy a "hard reset" miatt mindent újra kellett csinálni és telepíteni. Valamint, hogy még nem vettem le az elejérő a védőfóliát sem.)

Ha már megemlítem a Vaterát. Eddig nagyon sokat tudtunk neki köszönni, mert elég sok jószándékú egyén teszi fel oda a cuccait 1Ft-ért vagy potom áron. Nem kifejezetten az a célja, hogy sokan nyerjen a ruhán (bár ilyennel is találkoztunk), hanem az, hogy jó kezekbe kerüljön. Most, hogy galád módon bekebeleztek egy másik hasonló oldalt, így még nagyobbra nőtt a részesedésük, és meg tudták azt tenni, hogy előnytelenebb feltételeket nyújtsanak a felhasználóknak, azaz gyakorlatilag fizetőssé tették a dolgot. Most kellenének jó aukciósoldal-motort író szakértők, mert egy hasonló oldallal most elég jól tudnának járni. Persze azért vannak gyengébb próbálkozások, amik Évinek annyira nem tetszenek (és a Vaterán is vannak kevésbé jól átgondolt funkciók), de én mégis látnám benne a potenciált.