2015/12/15

Chuck Wendig - Aftermath

Emlékszem, hogy mennyire meglepődtem és milyen áhítattal vettem kézben az édesapám által hazahozott Star Wars könyvet, amire a VII. epizód volt nagy betűkkel rávésve. El sem tudtam fogadni, hogyan is létezhet az általam annyira szeretett filmsorozatból újabb rész, mégha egy könyv formájában is. Az azóta sok rajongó szívét megdobogtató Timothy Zahn-féle Thrawn-trilógia örök darabnak számít... Csak kár, hogy már nem az eredeti kánon része.

Miután a Disney felvásárolta a Lucas-műveket, végrehajtottak egy nagy törlést, azaz semmissé tették a nem Lucas által megalkotott könyves, kiterjesztett univerzumot. Ezzel nem csak a nálunk hamisítványként megjelent Star Wars könyvek estek ki a világ történelméből, hanem az addig elfogadottnak vélt, hivatalosan is megjelenhető alkotások is.

A kezdeti lendület meglehetősen hosszan kitartott. Emlékszem, hogy még az általános iskolás éveim végén olvastam nagy lendülettel Timothy Zahn Csillagok háborúja univerzumban álmodott folytatását, valamint Han Solo kalandjait, még az első Halálcsillag felrobbantását megelőzőleg. Még az akkori matektanáromtól is jött kölcsön ilyen könyv. Szüleimnél egy egész polc van tele - a Kaland-Játék-Kockázat  könyvek mellett - Star Wars jellegű könyvekkel. Aztán már annyi folytatás és leágazás következett, hogy egy kicsit követhetetlen lett az egész. Ezt részben be lehet tudni a nálunk megjelent hamisítványokkal is.

Bár még megvettem az I-III. epizód hivatalos könyveit, de ennyi. Jó sokáig egyetlen ilyen könyvet sem olvastam. Az ébredő erő előzeteseinek hatására és egy barátom rábeszélésére újra Star Wars témájú könyvet vettem a kezembe, az Aftermath-ot.

Szóval ott járunk, hogy az Endornál lévő második Halálcsillag a darabjaira hullott és a két ismert Sith is halálát lelte. Innen kellene annak következnie, hogy minden szép és jó, a terroristák... izé lázadók, Új Köztársaság néven egy újabb szuperhatalmat hoztak létre... Nos, ez nem teljesen így alakult.

A második Halálcsillag pusztulásával még nem sikerült az egész Birodalmat megdönteni. Számos világon folynak a harcok, van ahol nem is hiszik el a Császár és Vader pusztulását. Egy kicsit káosz uralkodik az univerzumban, ahol a jövő az ismeretlenség homályába vész.

A történet nagyrészt egy Akiva nevű bolygón játszódik. Ide érkezik az endori csata egyik nagy hőse, Wedge Antilles, aki a környék felderítése során Birodalmi erőkbe botlik. A találkozást nem ússza meg könnyedén, mert fogságba esik.
Eközben a bolygón újabb karakterekkel ismerkedünk meg. Egy fejvadásszal, egy korábbi birodalmi tiszttel, akik mindketten véletlenül már találkoztak az Endoron, a nagy csata idején, valamint Norra Wexley-vel (aki megjárta űrhajójával a második Halálcsillag belsejét), valamint a fiával.

A könyv lehetett volna jó is, de abszolút nem lett az. Most olvasom, hogy az írója 45 nap alatt dobta össze, ami látszik is. Lehet, hogy egy picit igazságtalan vagyok, mert a Star Wars könyvek színvonala soha nem volt túl jó. Volt néhány történeti elem, ami mellé a saját képzeletünk társítva emeltük magasabb szintre az alacsony és középszerű műveket. Már ha rajongói voltunk az SW könyveknek.

A történet faék egyszerűséggel csúszik előre, az író nem mer erősen belenyúlni a karakterek életébe. Ugyan megnehezíti a dolgukat, de ennél többre nem tesz próbát. Ugyan két karaktert is hoz, akik ott voltak a második Halálcsillag belsejében űrhajójukkal, de ezek véletlenszerű megjelenése egy mindentől messze lévő bolygón elég nevetséges. Ahogy a két endort megjárt szereplő egymásra akadása is. Arról nem is beszélve, hogy anyuka is pont jókor érkezett vissza a fiacskájához. Nagyjából már ezen a ponton kezdett elegem lenni a könyvből.

A helyzetet tovább súlyosbította a rettenetes nagy klisé halmaz. A történetben utalások vannak az összes film kulcsfontosságú helyszíneire. Szó esik még az előzmény trilógiákból megismert Naboo-ra és Mustafarra is. Ezen felül többször szakad meg a fő cselekményszál kisebb kitérőkkel, amik nem tartoznak szorosan a történethez. Ezek igazából kis, színesítő elemek, hogy éppen mi is történik a galaxisban. Egy rövid részlet erejéig újra találkozhatunk Han Solóval, valamint látogatást teszünk Jakku bolygóra is. De az egész rettenetesen van megírva. Nem tagadom, hogy egy párszor elvigyorodtam egy-egy utalást olvasva, de egy idő után ez is inkább bosszantóvá vált. Ackbar esetében pl. felhoztál a legendássá vált mondatát, az "It's a trap"-et és még sorolhatnám.

Az Aftermath egy olyan sorozat első kötete, ami átvezető kapocs akart lenni A jedi visszatér és Az ébredő erő között. A Disney a sok találgatás miatt letiltotta a következő könyveket, egészen a VII. rész bemutatójáig. Valamiért tartanak tőle, hogy valami poén ellövésre kerül.

Az alkalmankénti elmosolyodások ellenére nem állítom, hogy túlzottan élveztem volna a könyvet. Persze érdekes volt olvasni olyan szempontból, hogy milyen hangulatra számíthatok majd a filmes folytatást illetően, de sorozat többi kötetének letiltása miatt nem sok minden derült ki. A könyvet olvasásra abszolút nem ajánlom és a gyengén megírt története miatt viszont nem tudom, hogy mikor lesz az, amikor egy újabb Star Wars könyv olvasására szánom el magamat.


2015/12/07

Társasjátékok Ünnepe 2015. 2. nap (vasárnap)

Egy ilyen eseményből egy nap nem elég. Az előző nap frissen beszívott impulzusait újra át kell élni és esetleg pár kinézett játékot kipróbálni. Már csak azért is, mert a szombati napon főleg gyerekjátékokat sikerült kipróbálni. Feleségem morgott is miatta, hogy ő csak a kölykökkel játszott és kipróbált volna valami komolyabbat is. Majd jövőre. Ugyanis a vasárnapi napra egyedül mentem. Igazából előzetesen csak egy konkrét játékot szerettem volna kipróbálni, (A birodalom bajnoka személyében) és még egyet a Raptort, amit nem akart senki sem Kis Norddal játszani.

Egy picivel most is 10 óra előtt érkeztem, és most is előbb beengedtek. Még volt szerencsém megfigyelni, ahogy a hivatalos nyitás előtt a Gémklubbos játékmesterek sem játszák másképpen a Codenames, mint ahogy mi otthon. Sokáig nem szórakozhattak, mert indult számukra a munka és ennek eredményeképpen megismerhettem a Shakespeare nevű játékot.

Ezt igazából annyira nem is akartam megismerni, de ha már éppen felajánlották, akkor nézzük meg, hátha kellemes meglepetés lesz. Nos, nem lett az. A színház világa korábban sem nagyon varázsolt el, és ez hiába akarta megteremteni a Shakespeare-korabeli atmoszférát, valahogy nem sikerült neki. Egy idő után már csak azt néztük, hogyan állunk tollakkal és hogy milyen jelzőket húzunk el. A téma itt is nagyon elveszett.

A játékban egy színházat kell igazgatnunk, ahová színészeket, mestereket bérlünk és egyéb személyektől kérünk segítséget, valamint igyekszünk kialakítani a látványt, mind ruhák, mind színpadkép világában. A játékban 6 napot hajtunk végre, ahol minden nap felbérelhetünk egy újabb karaktert a meglévőek mellé. A meglévő karaktereinknek adhatunk valamilyen munkát vagy feladatot. Azt pedig, hogy egy adott nap hány embert tudunk foglalkoztatni attól függ, hogy mennyi akcióra licitáltunk. Az kezdi ugyani az adott napszakot, aki a legkevesebb akciót szeretné elkölteni. A foglalkoztatott embereink fáradnak is, ezért van akik a következő napot át fogják pihenni. Ez a választás teljesen rajtunk áll. És persze nagyon figyeljünk arra is, hogy kiket fogadunk fel, mert a végén ki kell fizetnünk őket.

Ahogy a játék halad úgy veszünk egyre több ruhadarabot, amikkel a színészekből újabb bónuszok húzhatóak ki. Ugyanez igaz a színpadképre is, ahol törekedni kell annak egyensúlyára. Ha nem szépek a ruhák és a színpad, akkor nem lesz jó a jutalom se. A körök (napok) végén elemezni kellett a belső hangulatot és az alapján járt valami - hangulattól függően - jó vagy rossz dolog.

A játék igyekszik jónak és szépnek mutatni magát, de nálam nem jött a téma és valószínűleg ez befolyásolt. A játékelemek hangulatilag ugyan rendben vannak, de ez akkor is csak egy száraz euró marad. Érdekes volt, hogy hárman háromféle stratégián mentünk (az arcokon folyamatos volt a bizonytalanság, hogy most ezt jól csináljuk-e), de végül abszolút hármas holtverseny lett a pontozósávon és ebben ki is egyeztünk.

Következő játéknak a Raptor került elém. Még erősen az előző játék okozta hatás alatt voltam, amikor a játékszabály ismertetését hallgattuk, ezért a játékaim nem igazán úgy sikerültek, ahogy terveztem. Szerencsére Kis Nord megértő játékpartnernek bizonyult. Ugyanakkor, ha előző nap veti fel, hogy ő bizony ezzel a Bruno Cathala - Bruno Faidutti csodával akar játszani, akkor kimarad egy élmény. Kétszer is. Ugyanis egy 20-30 percbe két játék is belefért.

Az aszimmetrikus, kétszemélyes játékban az egyik fél a raptorvadász csapat, a másik pedig dinócsalád. A vadászok célja, hogy elaltassanak 3 raptorgyermeket vagy 5 altatólövedéket lőjenek a mamába, míg a hüllőkké, hogy az összes emberből vacsora legyen.

Vadász, vadász, te sz... jársz ide! #bajvan
Játékos segédlap
A raptorok a pályán kezdenek, míg az emberek a pálya szélén. A két fél lapokat kap, amikből kijátszhat egyet fejjel lefelé. A felfordítás után két dolog történhet. Az alacsonyabb értékű lappal rendelkező végrehajthatja a kártya akcióját, a magasabb lappal rendelkező pedig a különbséget használhatja fel saját akcióira. Tehát egy 2-es és egy 5-ös kártya került szembe, akkor a magasabb számmal rendelkező 3 saját akcióval rendelkezik. Kártyás akcióval a vadász dzsippezhet, tüzet gyújthat, altatógázt használhat, míg a raptormama vadászt ijeszthet, a kicsinyeit ébresztheti, és hasonlók.



Ugyancsak kettőt játszottunk ezzel, de nagyon mókásnak találtuk. Külön plusz pont, hogy gyorsan le tud pörögni egy játék, de mindezek ellenére szerintem otthon nem jönne be a családnak. Még úgy sem, hogy nagyon aranyosak a kis minifigurák.





A Raptor után jött a Kincsvadász. A Piatnik egy kisebb meglepetést okozott a magyar nyelvű borítóval és játékszabállyal... ugyanakkor a kártyalapok (hangulati) szövegei angol nyelven maradtak. Megmondom, hogy nekem ez a játék alatt fel sem tűnt. Az elején figyeltem Vili játékmagyarázatát, hogy akkor a piros, kék, vagy zöld mezőkre kell elég kincskereső hadat vinni, vagy éppen a kutyáinkkal kell majd a fránya goblinokat elkergetni, vagy szimplán közvetlen pontot hozó lapot tartsunk meg.

A játékban kincsvadászokat alakítunk 5 körön át. Lapokat kapunk, amikből egyet megtartunk és a többi - köriránynak megfelelően - jobbra vagy balra továbbadunk. És ez így megy, amíg az összes lapot ilyen módon szét nem osztottuk. Ezt követően megnézzük, hogy az egyes kincslelőhelyek piros, kék és zöld mezein hogyan állunk. Csak maximum és minimum (de nem nulla) lapokkal rendelkező játékos kapja meg az adott terület kincsét. Ez nem csak pozitív, hanem negatív irányú "kincs" is lehet. A kincsvadászatot követően pedig mindig összefutunk a koboldokkal. Ha nincsen nálunk elég kutya, akkor kincseket veszítünk, ha pedig többen is vannak kutyáink a koboldoknál, akkor mi kobozhatjuk el kicsiny vagyonukat.

Elég egyszerű, jól pörgő játékot ismertem meg a Kincsvadászban. Meglehetősen mókás volt figyelni, ahogy egymásnak próbáltuk a átpasszolni a rossz lapokat, de valahogy mindig én kaptam meg a negatívokat hozó bakancsokat is. Ennek ellenére mégis sikerült győznöm a - szerintem - nem legjobban kitalált pontozósávon. Elég bosszantó ugyanis, hogy kapunk egy viszonylag szórakoztató és minőségi anyagokból álló játékot. A mi még kap egy szép nagy, talán indokolatlanul is nagy dobozt. Erre a korábbi "pálya" túloldalán van a pontozósáv? Ennél elegánsabb lett volna a doboztetőbe is tenni, vagy egyáltalán meg sem jeleníteni, mert a megszerzett kincslapkák is átválthatóak pontra. Szóval ennek beszerzésén még vacilálok. Szerintem már a hatévesem is élvezné. Jó kis családi játék ez.

Ezután átültem a JEM-esek egyik asztalához (Apropó, tudtátok, hogy JEM magazin a magyar társasjátékos világ CD lemeze? :)), ahol a Lutèce névre hallgató játékot ismerhettem meg. Ennek leírásával egy kicsi bajom lesz, mert játékszabályt nem nagyon találtam, de a BGG oldalon való leírásából már látom, hogy mi pár dolgot rosszul játszottunk.

A játékban 4 nyersanyagból kell többségre törekednünk: bor, sör, kenyér és kard. Középre teszünk ki kártyákat, amikre lehet titokban licitálni. Nem csak az adott lapkához tartozó karakterrel (egy szám vagy egy betű), hanem hozzáadott pénzzel is. Aki a legtöbbet kínálja, vagy nincsen vetélytársa, az megveheti a kártyát a ráírt összegért. Döntetlen vagy kisebbség esetén nem jár semmi. Csak akkor, ha egy kártyát sem sikerül elvinnie a játékosnak, mert akkor 2 aranyat kap vigaszdíjul. Ezen felül az el nem vitt kártyákra is kell tenni egy érmét, amit a következő kör(ök)ben meg is lehet majd szerezni a lappal együtt.

A megszerzett lapokon nyersanyagok vagy kombinációk lehetnek. Ezekből kell kihozni a maximumot. Az én győzelmem valószínűleg azon múlt, hogy előzetesen megnéztem a pontozólapot, amin az látszott, hogy az nyer, aki lila színnel tudja a legtöbb pontot szerezni. És lám, ki is fizetődött a stratégiám.

A birodalom bajnokáról majd valamikor később írok. Főleg, hogy sikerült végigjátszani vele egy 2-3 órás játékot, de még ejtenék pár szót a rendezvény kapcsán.

A játékmesterek. Nagyon jó, hogy ilyen sok volt belőlük, mert nekik köszönhetően sokan sok játékot ismerhettek meg, de az öröm nem teljes. Ugyanis, nem mindig sikerült jól elmondani a szabályokat, érezhetően voltak lyukak a magyarázatban, amiket időnként ki is kellett tölteni a játékszabályból. Továbbá olyan is előfordult, hogy a játékmester elkóricált és magunkra hagyott minket. Persze, hogy ilyenkor jött elő valami előre nem látott probléma, ami miatt tanácstalanul vakartuk a fejünket. 
Nem várt módon pont a Piatnikos játékok ismertetése és játszása kapcsán voltak a legjobbak a tapasztalataim és nem éreztem, hogy bármi is hiányozna.

A helyszín. Korábban is írtam, hogy egész jó helyen volt és a méret is nagyjából jó volt. Bár még tudna ez nagyobbra is nőni. Azonban szombat estefelé már igencsak elfogyott a levegő. Egész felüdülés volt egy kicsit átlógni a hűvösebb versenyterembe.

Nyereményjátékok, akciók. Az extrém leértékelések már korábban több helyen is ki lettek vesézve. Ezekhez többet nem is tennék hozzá. A tombolahúzás nagyjából rendben volt, csak hiába sikerült sok tombolát összeszedni, azokkal nem sikerült semmit sem nyerni. 

Jövő? Persze, jövőre is ott a helyem!

2015/12/05

Társasjátékok Ünnepe 2015. 1. nap (szombat)

Még mielőtt tavaly elhagytuk volt a Lurdy házban rendezett eseményt már megfogalmazódott bennem, hogy a Társasjátékok Ünnepét idén is meg kell látogatnom. Ugyan valószínűleg csak töredékét adja vissza a nagy esseni kiállításnak, de egy picit betekintést ad abba a hangulatba. Vagyis én így gondolom.

Hiába vártam nagyon az eseményt, már előre éreztem, hogy nem lesz könnyű mindent tökéletesen szervezni. Csak erre a hétvégére beesett egy csapatépítő tréning vége, 2 gyereknek úszóverseny, nekem egy kosármeccs, a lányomnak pedig egy balettbemutató kulisszáinak megtekintése. Jahh, és persze egy 2 éves gyermek elhelyezése. Volt amiről le kellett mondanom. Köszönöm mindenkinek a segítséget és a megértést.

Szombat reggel, valamivel 10 óra előtt érkeztem egyenesen Egerből. A hátizsákomban többek között egy magyar lapokat is tartalmazó Codenames játékkal. Egy gyors regisztrációt követően sikerült még a hivatalosan meghirdetett megnyitás előtt bejutni. Szétnéztem a termekkel, megnéztem a versenyek helyszínét, a játékokkal telit, a prototípusokat bemutatókat és persze a folyosón lévő árusok kínálatát is átnéztem. Vártam a család többi részét, de közben gondoltam, hogy még egy gyors játék belefér. A Gémklub színeiben Peti gyorsan rá is beszélt egy CVlizationsre. Merthogy az gyors.

A szabálymagyarázat után egy kicsit tanácstalanul néztünk egymásra, hogy ez bizony nem lesz gyors. Aztán mi is belenéztünk a szabályokba és kiderült, hogy mégis az.

A játék célja, hogy 3 nagyobb fordulóban boldogságpontokat gyűjtsünk. Ennek eléréséhez közvetlenül is gyűjthetünk ilyeneket, vagy nyersanyagokat, amikkel ötletkártyák vásárolhatóak, amik további bónuszokat adhatnak.

Játékosonként mindenki kap ugyanolyan 8 darab cselekvés kártyát. Ebből egyet képpel felfelé, egyetl pedig képpel lefelé kell kijátszani. Ennek jelentősége, hogy az adott körben mindenki az összes kijátszott lap után kap(hat) nyersanyagokat. A kártyák felső sarkában lévő sorszám alapján kell haladni. Ez azért fontos, mert lehet nyersanyagot lopni is és nem csak szerezni. Egy akcióválasztás általában akkor a legsikeresebb, ha ketten pályáznak ugyanarra a tevékenységre. Ha már hárman vannak rá, akkor esemény gyakran kudarcba fulladhat. Az akciófázis után, lehet ötletkártyákat vásárolni, amikkel javítható a jövőbeli tevékenységünk.

A körök végén eldobjuk a felhasznált lapokat. A fordulón belül még két kör van, ezt követően újra használjuk mind a 8 akciólapot. A harmadik forduló megkezdésekor II. korszak ötlet lapjai is belekerülnek az ötletbörze piacterére.

A játék szórakoztató. A titkos akcióválasztás vicces dolgokat eredményezhet, amiket már jól ismerhetünk a Citadellából, vagy a Broom Service-ből. A játékosok akcióinak eredményessége erősen a többieken múlik. Ez egy olyan darab, amivel máskor is szívesen újra játszanék.

Játék közben a család is megérkezett és ők is szétnéztek. Többek között A három kismalac nevű játékkal kezdtek el játszani. A kicsit bénácska kinézetű komponensekkel annyira nem élvezték a játék. A pörgettyű ugyan jó ötlet, de mindig fel kellett emelni, mert különben nem működött normálisan. A játékszabályokban nem nagyon sikerült elmélyednem, de a lényeg, hogy a mesére épülő módon házakat kell építeni. Aztán az nyer, akinek a legjobb házai vannak. A feleségem és a fiam arcát látva láttam, hogy ennél fogunk jobb játékot is találni.

Évi közben elszaladt Annamáriáért. Márton labirintusépítő és ügyességi játékokkal szórakozott, majd lassan eljutottunk a Crokinole-hoz. Erről már bővebben írtam korábban. Márton nagyon élvezte. Itt ismertük meg a magyar fejlesztésű Pitrusht.

A Pitrushban is korongpöckölés történik. Az első körben nem egymás után, hanem egyszerre lő mindenki. 2-6 játékos egyszerre röpködő korongjai egész mókásan nézhetnek ki. Miután az összes verem megtelt felváltva lehet vermeket elfoglalni mástól, vagy pozíciót megerősíteni.

Nem rossz, de szerintem elmarad a Crokinole-tól. A pontozást egy kicsit nehézkes megérteni. Javasoltam az ott lévőknek, hogy talán lehetne egy pontozó plexilap, amit a tábla felé helyezve meg lehetne könnyíteni, hogy ki mennyit pontot szerzett.

Megérkezett Annamária is egy FFG-s... izé DeltaVison-ös játékmesternek pedig sikerült rábeszélnie minket a Drakonra. Eddig csak távolról hallottam a játékról, annyira nem jártam utána, hogy mi lehet, de úgy gondoltam, hogy kipróbálhatjuk. Főleg, hogy magyarul van.

Elvileg még tetszhetett is volna, mert fantasy jellegű játék, van dungeon is, kalandozás és sárkány. A történet szerint egy csapat kalandozót bezárt a sárkány a saját kazamatájába, ahonnan csak az juthat ki élve, aki legelőször összegyűjt 10 aranyat. A többi pedig lakomája lesz...
Az alakuló kazamata

A játékosnál lapkák vannak. Ezekből vagy kijátszik valaki egyet a körében, vagy pedig mozgatja valamerre a figuráját. A lapkáknak van lehelyezési tulajdonsága és ugyanakkor valami speciális dolog is történet rajta, ha rálép egy kalandozó. Lehet aranyat szerezni, sárkányt mozgatni, teleportálni, mesterkulcsot szerezni, lapkát elpusztítani, stb. Van bőven lehetőség az akciókkal variálni, de nagyon sok számít azon, hogy milyen értékű érmét szerzünk a lefordított kupacból vagy társunk készletéből.
A hősöm
Végül csak nem lettem sárkánykaja
Négyen játszottunk a játékkal és igazából egyikünknek sem tetszett annyira. Ugyan magyar nyelvű, vannak aranyos minifigurák és sárkány is, de valahogy nem nagyon élvezték a játékot. Később talán bejöhet a gyerekeket, de Évit valahogy nem varázsolta el a dolog. Nem is került fel a kívánságlistámra. Túlzott késztetést én sem érzek egy újabb játékra.


Eztán kipróbáltam az OctoDice névre hallgató játékot. Az esseni felhozatalból ez eléggé érdekelt. Talán azért, mert az AquaSphere korábban nagyon bejött. Ez ugyanazon világban játszódik, hasonló akciókkal csak kockákkal. A játékot Főnix barátom ismertetésében próbálhattam ki.

A játékban kapunk egy pontozólapot, dobunk 6 kockával és az eredményeket serényen jegyzeteljük. Az nyer, aki a végén a legtöbb győzelmi ponttal rendelkezik. A körünkben dobunk 6 kockával, amiből kettőt megtartunk (bármelyik színűt), majd dobunk újra, kettőt megtartunk, majd dobunk a maradék kettővel. A végeredményt aztán tetszés szerint rendezzük, majd két akciót felhasználhatunk. A következő játékos a mi körünkből felhasználhat egy kockakombinációt. Összesen 6 kör van és aztán jön a végpontozás.

A játékban lehet fejlesztéseket szerezni, amikkel további bónuszok szerezhetőek. A fehér kockákról válaszhatók az akciók, a feketékről (amiken színek és számok szerepelnek) pedig az akció színe. Ezen felül még van Tunyacsáp(polip)-irtás opció is. A játék nekem csalódás volt. Ez igazából egy tematizált kockapóker és semmi több. El lehet vele játszogatni, de annyi jobb és szórakoztatóbb játék van.

Feleségem ugyan játszott valamennyit Mártonnal a Carcassonne: Star Wars-szal, de annyira nem nyűgözte le. 

Én aznap még három apróságot próbáltam ki Annamáriával. Az egyik a Speed Cups volt, ahol a lényeg, hogy minél gyorsabban rakjuk ki a poharakat a középre felcsapott kártya alapján. Ezeket rakhatjuk egymás mellé vagy egymásra. Aki gyorsabb az rácsaphat a csengőre és begyűjtheti jutalomként a lapot. Akinek a legtöbb lapja van az nyer. A játék nagyon hasonlít a Thumbs up!-ra. Kicsikkel egy darabig elég szórakoztató tud lenni, vagy átvezető játéknak is el lehet képzelni, ha kellően komolytalan tud lenni a társaság.


A másik a Lift it! volt, ami egy ügyességi játék, ahol kézben tartva, vagy fejre szerelve kell különböző elemek pakolgatni. Elég vicces tud lenni, de ugyanakkor elég bosszantó is. Közben egy óra is ketyeg, majd a végén csörög. A miénk már nem nagyon működött.


A harmadik a Bellz! nevű, szintén ügyességi játék volt. Ezt egy ajánlásra próbáltam ki. Itt színes harangokat kellett saját színben egy mágneses botocskával kiszedni. Az egyik végén erősebb mágnes van, a másikon gyengébb. Egyszerre több harangot is ki lehet szedni. Szerencsés esetben csak a saját színben, ha nem akkor buktuk próbálkozást. Az nyer, aki először begyűjti a saját harangjait. Sajnos szabály nem volt értelmes nyelven, ezért lehet, hogy valamit hibáztunk. A család többi tagja szabályszerűen idegbajt kapott.

Elég kellemesen és gyorsan el tudtuk tölteni az időt a helyszínen, bár a feleségem fájlalta, hogy ő csak gyerekjátékokkal "szórakozott", ami kevésbé tetszett neki. Talán majd jövőre ő is belekóstolhat a helyszínen komolyabb játékokba és arra is rádöbbenhet, hogy talán mégsem magyarázok olyan rosszul szabályt... néhány helyik játékmesterhez képest.

Pár gondolat a rendezvényről... Sikerült neki nagyon jó helyet találni és érzésre a helymennyiség pont telitalálat volt. Igaz ugyan, hogy a szombati napon már a versenyzők termébe is átlógtunk, de teljesen elviselhető volt. Szinte mindig lehetett asztalt találni. A szervezőknek lehet adni egy piros pontot, de attól még jövőre lehetne még nagyobb a rendezvény. Az extrém akciók valóban elég extrémek voltak. Főleg, hogy már a bejelentés előtt 1 órával elkezdtek sorba állni. Nem tudom, hogy mi lenne jó megoldás. Tavaly sikerült megcsípni extrém akciót, most semmit. Bár igaz, hogy a vasárnapi napon akciós áron tudtam Splendort szerezni.

Valamikor folyt. köv.

2015/11/26

Tikal

Az előbbi bejegyzésben említett játéknapon, ez volt a másik klasszikus játék, amit kipróbálhattam. Elsőre le sem esett, hogy kedvenc bányász szerzőim (Michael Kiesling és Wolfgang Kramer) alkotása, csak miután Zsolt említette, hogy ezek ketten milyen jó kis játékokat csinálnak.

Megmondom őszintén, ezt egy kicsit kevésbé vártam és kevésbé érdekelt, mint a Stone Age. A tipikus Ravensburgeres dobozban, az amúgy egész jó műanyagból készült belsőben elég egyhangú, már-már unalmas benyomást keltő lapkák és fa jelölők bújtak meg. A játéktábla sem hozott túlságosan lázba, de azért még így kis kíváncsi voltam a játékra.

A Tikalban felfedező csapatokat vezetünk arra, hogy minél több győzelmi pontot szerezzünk Közép-Amerika őserdeiben, miközben rég elfeledettnek hitt templomok és kincsek után kutatunk. 

A játék során először lapkákat fedünk fel (a játékosok számával megegyező mennyiségűt), és azok elsőként felfedezésére licitálunk. Ez azért fontos, mert ezzel stratégiai előnybe kerülhetünk. A licit során a nyertes fél, a licitjének megfelelő győzelmi pontot lépre hátra, de cserébe ő választhat először lapkát és ő dönti el, hogy az hogy hová és hogyan forgatva kerüljön a játéktáblára. 

Ha a kiválasztott lapka egy vulkán, akkor egy pontozási fázis fog következni, az akciók végrehajtását követően, ha viszont nem vulkán, akkor az csak egy átlagos akciókör. Fontos, hogy vulkán lapka húzásakor mindenki végrehajt egy 10 akciópontos kört, majd értékel és csak aztán rakja le a megszerzett lapkát és csinálja meg a hozzá tartozó 10 akciópontos normál kört.

A játékosok mindannyian kapnak saját jelölőikhez egy segédlet lapkát. Ez elsőre még elég bonyolultnak tűnhet, de igazából nagyon jól elmagyarázza, hogy mi is történik egy körben és mit lehet tenni. Ennek megfelelően az egy körben elkölthető 10 akciópont a következőket csinálhatjuk.
1. Lerakjuk egy felfedezőnket a kiindulóhelyre vagy egy sátrunkhoz (1 akciópont, azaz ap)
2. Az ösvényeken, az ösvény nehézségétől függően 1 ap-ért haladunk egy másik lapkára egy felfedezőnkkel. (A hatszögletű lapkák szélein látható, hogy van-e ösvény, és ha van, akkor annak milyen a nehézsége.)
3. Feltárjuk egy templom egy szintjét (2 ap)
4. Feltárunk egy kincslelőhelyet (3 ap), amiért egy kincsjelző korongot kapunk
5. Elcserélünk egy kincset egy másik játékossal (3 ap)
6. Újabb tábort létesítünk (5 ap), ahonnan újabb felfedezőket indíthatunk
7. Lefoglalunk egy templomot (5 ap), hogy csak nekünk adjon a jövőben akciópontot

Az értékelési fázisban azt kell megvizsgálni, hogy kinek van több régésze/kutatója az adott templom helyszínen a saját kör vége után és a felső templomlapkán szereplő értéket lehet lelépni a győzelmi pontokat jelző sávon. Továbbá meg kell nézni az összegyűjtött kincseket, ahol azok száma alapján lehet győzelmi pontokat szerezni.

A szabály nem túl bonyolult, könnyen megtanulható és átlátható. Ezen írás közben néztem bele a játékszabályba, amiből kiderült, hogy mi a "profi" változatot játszottuk, ami abban tér el, hogy van licitálás. Az egyszerűbb, családi változatban a Carcassonne-hoz hasonlóan kell elhúzni vakon a lapkákat. Nagy hirtelen nem tudnám megmondani, hogy melyik a jobb, de a licitálás kimaradása nagyban lecsökkenti a játékidőt, míg a profi szabály miatt egy kicsit elnyúlhat a gondolkodási idő.

A játék egész kellemes meglepetés volt. Bár elhúzódott (nagyjából 2 óra lehetett, de nem néztem az időt), mégis egész élvezetes volt. Egy kicsit máshogyan kellett matekolni, mint a Stone Age esetében, és ez a számolgatás jelen esetben jobban be is jött. Bár lehet, hogy csak azért, mert hajnali 1 és 2 körül már egyik gyerek sem zavart és jobban oda tudtam figyelni.

A játék utolsó harmadában éreztem, hogy jó lenne, ha már vége lenne és mert a játékideje egy kicsit sok. Nem mondom, hogy nem élveztem volna a játékot, de egy kicsivel rövidebb játékidőnek jobban örültem volna. Ennek ellenére a zöld-zord külső elég megtévesztő volt, mert kifejezetten jó játék a Tikal. Teljesen megérdemelten kapta meg 1999-ben a német év játéka díjat, a Spiel des Jahrest. Azonban ennyi játékidő mellett talán nem ártott volna, ha hangulatban egy kicsit színesebb. Mindenképpen játszanék még vele.


A végeredmény





2015/11/23

Stone Age

Múlt pénteken szerencsém volt kipróbálni két klasszikusnak mondható, eurogém kategóriába eső társasjátékot, ami egy ideig a kívánságlistámon is szerepelt. Ezen bejegyzésben először erről ejtenék pár szót.

A 2008-ban megjelent Stone Age gyönyörű grafikájával szinte rögtön belopta magát a munkáselhelyezős játékot kedvelők szívébe és még ma is egész előkelő helyen található meg a legnagyobb társasjáték oldal toplistájában. Ezen kombinációk tükrében nagyon szerettem volna kipróbálni ezt a játékot.





Mikor Zsolt kinyitotta a táblát akkor egészen közelről is megcsodálhattam a Michael Menzel rajzolta grafikát. Tetszettek a fa elemekkel jelölt nyersanyagok is, az épületlapkák és a civilizáció kártyák is. Külön pluszpont volt részemről, hogy a nyersanyag jelölők nem csak színben, hanem formában is igyekeztek egy a témához közeledni. Kicsit furcsa volt kaptunk dobókockákat és egy nagyon büdös kockavető poharat is. Ezt még egyszer leírom, "egy nagyon büdös kockavető poharat" is.
Ezen felül még volt pár kartonelem, amik az élelmet, a szerszámot, vagy éppen az aktuális körben kezdő játékost jelölték. 

Egy kicsit furcsának találtam, hogy a nyersanyagokat és az élelmet csak úgy rá kellett borítani a tábla egyes részeire. További problémának találtam, hogy a nyersanyagoknál nem volt jelölés arra, hogy mi számít sikeres kísérletnek egy-egy nyersanyag megszerzésére. Tudom, hogy a saját játékostáblánkon ez az információ megtalálható, de én szerettem volna a fő táblán is látni.

A játék célja, hogy a maximum 10 főből álló törzsünk a legkiemelkedőbb legyen mint közül, azaz mi szerezzük meg a legtöbb győzelmi pontot.

Mint korábban említettem a játék munkáselhelyezős kategóriában tartozik, tehát köreink első fázisában munkásokat (törzseket) kell lehelyezni a fő játéktáblán található helyekre. Ezek a következők lehetnek:
a, Szántóföld: Élelmet termel a törzseknek. Ide csak egyik játékos 1 bábuja kerülhet, amiért az adott játékos 1 mezőt előre léphet a szántóföldet jelző sávon. Ez az érték a következő körökben is ennyi lesz, hacsak újabb törzset nem pakolunk egy következő körben a szántóföldre, mert akkor ez az érték egy újabb egységgel nő.
b, Szerszámkészítő: Ide is csak egy bábu kerülhet. Ez gyakorlatilag a folyamatosan fejlődő technológia fejlettséget méri. Itt is csak növekedhet az állapot. A megszerzett szerszámaink a későbbiekben sokat segíthetnek a nyersanyagszerzésben.
c, Kunyhó: Ide 2 bábut kell lehelyezni, akik némi 18 éven felüli tartalmat végrehajtva a következő körtől kezdve 1 bábuval szaporítják felhasználható munkásaink számát.
d, Vadászat: Ide bármennyi bábu tehető. A bábuk számának megfelelő számú kockával dobunk és minden 2 pöttyért egy élelmet kapunk cserébe. Szerszámmal a siker javítható.
e, Nyersanyag lelőhelyek: Itt lehet fát, téglát, követ vagy aranyat szerezni. A körök mutatják, hogy maximum hány munkás kerülhet ide, és a lerakott bábuk számának megfelelő kockával kell dobni a nyersanyagok megszerzéséért. Szerszámokkal a siker itt is javítható.
f, Épületek: Ide csak egy bábu helyezhető. A lapka csak úgy szerezhető meg, ha be tudjuk érte adni a szükséges nyersanyagokat. Itt azonnali győzelmi pont szerezhető.
g, Civilizáció kártyák: Ezekre a lapokra is csak 1 bábu kerülhet. A sorban elfoglalt helyüktől függ, hogy hány tetszőleges nyersanyagért szerezhetőek meg. Ezen lapokkal további bónuszok szerezhetőek, ami lehet nyersanyag, élelem és hasonlók. Azonban a zöld civilizáció kártyákat érdemes gyűjteni, mert szettjei után sok pont szerezhető.

A kör második fázisában a lehelyezett embereink az akcióikat hajtják végre. Tehát valami megszerzésére kísérletet tesznek. Mint korábban említettem a sikerességhez vagy kockadobásra, vagy valamilyen nyersanyagokra van szükség.

A harmadik és befejező fázisban pedig táplálni kell törzseinket. A bábuk számának megfelelő élelmet kell visszatenni a közös készletbe.

Van még pár fontos dolog.
Az első fázisban felváltva jönnek a játékosok. Ha valaki BÁRMENNYI (de a korlátozásokkal behatárolt mennyiségű) munkását lehelyezte EGY adott helyre, akkor a következő játékos jön. Azonban csak egy helyre lehet pakolni. 
A második fázisban egy adott játékos végrehajtja, TETSZŐLEGES sorrendben az összes akcióját. Ennek azért van jelentősége, mert rámehetünk olyan nyersanyag-szükségletű kártyára, aminek nyersanyagait az adott fázison keresztül próbáljuk megszerezni. Fontos az is, hogy tudjuk táplálni törzseinket, mert különben fontos nyersanyagokat vagy súlyos győzelmi pontokat veszíthetünk, 
A játék akkor ér véget, ha a megszerezhető civilizáció kártyákat már nem tudjuk 4-re kiegészíteni, vagy ha az egyik épületpakli elfogyott.

Ketten játszottunk, ezért volt még pár korlátozás, ami kiélezettebbé tette a küzdelmet. Azonban mivel gyermekeim kellően lefárasztottak a parti elején és elvonták a figyelmemet, ezért elég durva pofonba szaladtam bele.

Annyit elmondanék, hogy a játék jó, de hazudik. A szép megvalósítás mögött komoly matekozás zajlik a háttérben. Elsőre biztosan nem láttam meg a legjobb stratégiát, hogy mire kell menni és mit kell nagyon figyelni. Még az sem nagyon segített, hogy a kockadobásaim legalább átlagosak voltak és nem szörnyen rosszak.

Nem nagyon figyeltem a zöld színű civilizáció kártyákra, hogy azokból mennyi pont szerezhető és valamiért az épületekre mentem rá. Egy kicsit sikerült túltáplálnom a törzseimet is és egy későn eszméltem, hogy inkább a törzs gyarapításán kellene munkálkodnom. Mivel nem nagyon találtam az első körökben, hogy mit kellene csinálnom, hogy jó legyen a stratégia, ezért a későbbiekben sem sikerült nagyon felzárkóznom. Mentségemre szolgáljon, hogy Zsolt már elég tapasztalt ebben a játékban.

Elsőre ugyan egy kicsit (igazából csak egy nagyon kicsit) csalódtam, mert nem gondoltam, hogy fejben képletekkel teli Excel-táblákat kell futtatni, de ugyanakkor nem akkorát, hogy ne akarnék még vele játszani. Jó lenne úgyis megmérkőzni benne, hogy már előzetesen van valamilyen stratégiám és nem csak megismerni akarom.

(A kívánságlistámról már korábban lekerült, és azért, mert már van egy hasonló típusú játékom a Lords of Waterdeep személyében. A Stone Age-dzsel való első játék után azt mondanám, hogy az nekem jobban bejön, de ha ezt a kőkorszaki témájú játékot már a LoW előtt megismerem, akkor bizonyára ott lenne a polcomon és nagy kedvenc lenne.)

2015/11/21

Robert Jordan: Az újjászületett sárkány (Az idő kereke III.)

Az elején nagy lelkesedéssel vágtam bele Robert Jordan regényfolyamába. Igazából nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak, de nagyon reménykedtem. Az első két kötet annyira nem váltotta be nálam az előzetes elképzeléseimet. Valami nagyobb dologra számítottam. Így kezdtem neki a 3. könyvnek.

A könyv elején megint szétvált a csapat. Az újjászületett Sárkány próbál megbújni, Moiriane, Lan és Perrin társaságában. Sokáig ez a dolog nem tart, mert Randen kezd előtűnni az őrülete, ezért inkább úgy dönt, hogy elhagyja a tábort és Tearbe indul a legendás Callandor kardjának megszerzésére. 

A folyóközi hölgyek visszatérnek a Fehértoronyba folytatni tanulmányaikat. Az ais sedaiok között ugyan sikerül szintet lépni, még a kapott büntetés ellenére is, de kapnak a nyakukba egy újabb terhet is. A fekete ajahhal kell szembe szállniuk, ráadásul titokban, látható támogatás nélkül.

A előző könyvekben egy kicsit sikerült megutálni Matet, de itt a gyógyítását követően meglepően pozitív karakter lett számomra. Nem tudom, hogy ezt az újonnan szerzett, túlzott szerencséjének köszönheti-e vagy csak az író próbálta szerethetőbbé tenni.

Ezt a könyvet már sokkal jobban kedveltem, mint az előzőeket.

Egész élvezetes volt olvasni a folyóközi szereplők kalandjait, azonban ami meglepődtem az Rand volt. A cím alapján úgy gondoltam, hogy ő lesz a központi és legtöbbet szereplő karakter, ehhez képest alig jut szerephez. A többiek csak a nyomát követik, vagy próbálják megelőzni.

Perrin is kapott egy szerelmi szálat, ami eleinte egy picit idegesítő és kényszerszerű volt. De valahogy sikerült belenyugodnom. Kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége.

Egy kicsit további csalódás a könyv sablonszerűsége. Nagyon hasonlít az előző két könyvre a felépítése. Az utolsó hányada Az újjászületett Sárkánynak kísértetiesen hasonlít az előzőre, gyakorlatilag csak a helyszín változott. Van még pár hasonló idegesítő dolog is, de ettől függetlenül most tényleg sokkal jobban szórakoztam, mint a korábbiaknál.

Apró érdekesség, hogy Az újjászületett Sárkány a könyvsorozat legrövidebbje és ezt követően jön a leghosszabb írás. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit olvasok másféléket is, mielőtt ennek a nagy kötetnek nekilátnék.

2015/11/12

Crokinole, avagy a korongpöckölés magasiskolája

A gyerek őszi szünetét szerettük volna a pihenés és aktív tevékenységek egészséges egyensúlyában eltölteni, amit az ország közigazgatási középpontja (Budapest) és a valaha volt régi Magyarország fizikai középpontja (Szarvas) tengelyén belül tettünk meg. Ugyan a napjaink nagyobb részét Cserkeszőlőn töltöttük a helyi strand benti és kinti(!) medencéiben, de jutott idő kirándulásra és társasjátékozásra is.

Az említett két középpont középpontjába lehetne nagyjából belőni Kecskemétet. Itt található az ország egyik legnagyobb alapterülettel rendelkező társasjáték szakboltja, a Játékmester Társasjátékbolt, ahol abban a szerencsében volt részem, hogy találkozhattam személyesen is a bolt tulajdonosával, Iványosi-Szabó Gáborral és a Crokinole nevű játékkal. Ez utóbbiról írnék most.
Az ízlésesen és vendégmarasztalóan berendezett bolt egy bevásárló központ első emeletén található. Itt láttuk meg az egyik asztalom a közel 150 éve kitalált korongpöckölős játékot. Ugyan lehet azon vitázni, hogy mi számít társasjátéknak és mi tartozhat bele egy asztali táblás játék kategóriába, de teljesen felesleges. Ez a játék, ahogy a boltban található többi is egy célt szolgál: hogy szórakoztasson.

A játék nagy vonalakban elég egyszerű. Van adott számú korongunk, amiket ellenfeleinkkel egymást követve, egyesével kell a tábla középső pontja felé pöckölnünk. Egy koronggal csak egy kísértet tehetünk a tábla felénk eső oldaláról (és annak is csak a külső negyedének vonaláról), ezért nem árt, ha minél ügyesebbek vagyunk. Fix pontot csak az hoz, ha sikerül kör alakú fatábla középső kis mélyedésébe pöckölnünk, minden más esetben a korongokból kapható pontok összege a játék befejeztéig változhat.
A körünkben pöckölünk egyet a korongon és igyekszünk azt a pálya középpontjába küldeni. Ha a pályán nincsen korong, akkor nincsen gond, mert egyenesen középre célozhatunk. Azonban, ha már van az ellenfelünknek a pályán korongja, akkor pöckölésünk csak úgy lesz érvényes, ha az azt érintette. A játékot az nyeri, aki a játék végén a legtöbb ponttal rendelkezik.

A játékhoz létezik többféle szabályvariáns is, de egyik sem túl bonyolult. Mondhatnánk rá, hogy egyszerű, de megfelelő kézügyességet igényel. A Crokinole elég nagy népszerűségnek örvend, olyannyira, hogy még külön versenyeket is tartanak belőle.

Fura, hogy a világ legnagyobb társasjátékos oldalán az első százban legyen a toplistán egy ilyen régi, ügyességi játék, amire elsőre nem is mondanánk, hogy társasjáték. Többen rásütik az "asztali curling" kifejezést is, ami teljesen igaz. Ha úgy vesszük, akkor egyenesen rokona lehet akár a gombfocinak is. Egyáltalán nem akarom elvenni az érdemeit, mert valóban egy nagyon-nagyon jó játékról van szó.
Érdekes volt, hogy nálunk a két évestől kezdve mindenki egyaránt élvezne. Nagyon jó lenne karácsonyi ajándéknak, de az ára miatt ez valószínűleg nem fog megvalósulni semmilyen irányból.

A képeket köszönöm Iványosi-Szabó Gábornak!

2015/09/23

Codenames

Az egyik nyári BoardGameGeek-es nyereményjátékon rám mosolygott a szerencse, aminek nyomán megnyertem a címben szereplő társasjátékot. A Codenames az egyik legfelkapottabb (konkrétan a legfelkapottabb) társas volt az amerikai GenCon rendezvényen és Európában is nagyon várják. Nekem mindösszesen annyi tűnt problémának, hogy nem nagyon szeretem a partyjátékokat és jelen esetben a játékosszámra 3-14 főt írtak. Azt pedig talán csak én találom furcsának, hogy cseh Vlaada Chvátil miért angol nyelven jelentet meg egy nagyon nyelvfüggő játékot a Czech Games Edition kiadásában.



Mi lapul a dobozban...
Látszólag nem sok minden. Egy homokóra, amit eddig még nem használtunk, 8-8 piros és kék ügynököt, 1 kettős ügynököt, valamint 7 ártatlan civilt és 1 bérgyilkost jelző kartonlap. Ezen felül kapunk még egy kódtáblát (mátrix lapot és műanyag talpat) és két vastag pakli kártyát.

A játék célja
Nagyon egyszerű. Meg kell találni a csapatunk színéhez tartozó ügynököket, akiket kódnevek takarnak. Azonban a bérgyilkos megtalálásával vigyázni, mert az azonnal az adott csapat bukását jelenti.

Előkészületek
A kódneveket tartalmazó lapokból véletlenszerűen kiválasztunk 25-öt és azokat 5x5-ös formában rendezünk az asztalon. Ez kártyák kétoldalúak, tehát ha valamelyik szó nem szimpatikus vagy úgy érezzük, hogy nem ismerjük a jelentését, akkor nyugodtan megfordíthatjuk őket, hátha ott "egyszerűbb" szó szerepel. Vagy akár le is cserélhetjük a nem szimpatikus lapokat.
Mivel a játék angol nyelvű, ezért mi végig szoktuk beszélni a szavakat és azoknak lehetőleg minden jelentését.
A játékot két csapat játssza, ezért csapatonként kiválasztunk 1-1 kémmestert, vezérkémet, főkémet, vagy nevezzük ahogy akarjuk, ők kerülnek az asztal egyik oldalára, és velük szemben a csapatuk többi tagja. (Kétszemélyes-, vagy kooperatív játékmódnál 1 kémmester van, és ő próbál súgni a csapattagoknak.) 
Ezt követően húzunk egy kódtáblát.

Játékmenet
A kódtáblát csak a kémmesterek láthatják. Mindegy, hogy melyik oldala van alul vagy felül, de a széleken szín jelzi, hogy melyik csapat kezd. A kezdőcsapatnál lesz kettős ügynök lap, a megfelelő színnel jelölt oldallal és nekik eggyel több ügynököt kell megtalálniuk.
A kezdőcsapat kémmestere megvizsgálja a kódtáblát, hogy hol helyezkednek el a felfedésre váló ügynökök, majd mond egy szót és egy számot (pl. állat 4). Ezt követően a csapata próbálja kitalálni, hogy az asztalra kirakott kódnevekből, hogy mire gondolhatott. Fontos, hogy lehetőleg egy nyelven menjen a játék, legyen az magyar vagy angol és ne csináljunk olyant, hogy "sziti (gyk. city, azaz város angolul) 2", amiből a csapat tudja, hogy az angol/amerikai városok között kell csak keresni.
A játékos csapata miután kigondolja a lehetséges találatokat sorban rámutat a kártyákra. 
Ha helyes az adott tipp, akkor arra a csapat színének megfelelő ügynök kártya jut és folytathatja a tippelést. Ezt egészen pontosan a kémmester által említett szám +1 (Ha egy korábbi körben nem végzetes módon hibázott, akkor próbát tehet 1 egyszer egy kártyára) alkalommal teheti. 
Ha hibázik, akkor három eset lehetséges:
- Bérgyilkost talált: a csapat veszített, azonnal véget ér a játék (a kódnévre rákerül a bérgyilkos).
- Ártatlan civilt talál: a csapat köre véget ér, jön a másik csapat (a kódnévre rákerül egy civilt jelző lap).
- Az ellenfél ügynökét sikerült megtalálni (a kódnévre kerül egy ellenfél ügynökét jelző lap), a csapat köre ezzel az ellenfélt megsegítő lépéssel ér véget és az ellenfél következik.
A játék addig tart, amíg egyik csapat összes ügynöke felfedésre nem került, vagy a bérgyilkos meg nem jelenik.

A kétszemélyes mód abban különbözik, hogy nincsen a játék ellen folyik a verseny. Ha sikeres és sikertelen tippelést követően ugyanúgy kell eljárni, amikor az ellenfél következik, akkor csak 1 lapot fordíthatunk fel neki.

A játékszabályban elég sok minden nagyon alaposan le van írva, amiket most nem ismertetnék, azonban fontos, hogy bizonyos dolgokban előre egyezzünk meg. Például, hogy nem kötelező angolul mondani kódnevet és számot, de akkor következetesen csak magyarul tegyük meg. Egy szót szabad mondani és egy számot, de angol nyelven egy szó lehet a valami nemlegességét kifejező dolog is az un- és non- előtagokkal, ezért a magyar nyelvű játék esetén ezt külön lehet használni (pl. "nem állat 3", "nem olasz 1", stb.).

Gyengeségek
Nagyon nyelvfüggő. Alapesetben érteni kell angolul és ismerni kell a szavak lehetőleg összes jelentését. Ezért is tettünk próbát Dixit kártyákkal. Egyrészt így a játék elveszítette a nyelvfüggőségét és a gyerekekkel is jobban tudtuk játszani.

Erősségek
Egy játék, nem játék. Érdekes módon beszippantja a játékost és újabb fordulókat szeretne játszani. A kódneveket tartalmazó lapok kétoldalúak és sok van belőlük. Azon felül a fordításuk sem nehézkes. Aki nem riad vissza a lapok összefirkálásától, az magyaríthatja is a lapokat egy íróeszköz segítségével (ez elég eretnekségnek hangzik), vagy gyárthat le hozzá egyedi lapokat.

Összegzés, kinek ajánlanám
Első pár játék után azt mondtam, hogy ez egy remek oktatáskiegészítő lehet iskolákba. Egy kicsit feldobhatná az angol tanórákat. A másik jó terület a nemzetközi cégek esetében a csapatépítő tréningen való bevetés lehet. Ezen felül ajánlott lehet olyan baráti társaságoknak is, akik jól beszélik a játék nyelvét, ami később akár még lehet majd a magyar is...

A játék egész jó, nagyon kellemesen csalódtam benne, főleg, hogy 2 fővel is jól működik, annak ellenére, hogy elsősorban party játék. Előny, ha ismerjük a partnerek gondolatmenetét és agyjárását, de még így is nagyon vicces kimenetek születhetnek.

2015/09/13

Nyárbúcsúztató játék a Gémklubban

Egy kicsit megcsúsztam a bejegyzések írásával a munka, egy SAP konferencia és egy 3 napos Excel makró oktatás miatt. Arról nem is beszélve, hogy mostantól teljes erővel dübörög a bölcsőde, az óvoda és az iskola. Ezt a hármat használtuk ki egy szerdai nap Évivel, mikor is a gyermekeink az előbb említett intézményekben voltak éppen és nem velünk.

Előzetesen én nagyon a Terra Mysticával szerettem volna játszani, de előző nap elolvastam a szabályt, valamint egy kicsit utána olvastam a várható játékidőnek is, és ezért inkább úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok be egy esetleges 3 órás kezdőjátékot. Pár perces vajúdást követően a magyar nyelven is kiadott Evolúcióra esett a választásom. Annyi jót hallottam róla, ráadásul több forrásból, hogy egy idő után éreztem ez nem az én játékom lesz, de azért adtam neki egy lehetőséget.

A táplálék
Így néz ki egy faj
A játékban fajokat kell létrehoznunk a húzott kártyákból. Egy lap egy tulajdonságot jelöl és ebből maximum 3 tartozhat egy fajhoz, így akár lehet egy fára mászni tudó, ragadozó zsírdisznónk, vagy páncélos dögevő falkánk. A cél, hogy olyan méretűre növeljük populációnkat, amit még el tudunk látni élelemmel, ugyanis az elfogyasztott kaja adja győzelmi pontjaink legnagyobb százalékát.

Nő a populáció, de vajon lesz-e elég kaja
A kör elején bedobunk fejjel lefelé egy lapot, ami az elfogyasztható kaját jelöli, ezt követően mindenki létrehozhat új fajt, egy korábbi képességét módosíthatja, növelheti a populációját, vagy növelheti mutánsa méretét. Ezeket megpróbálhatjuk okosan tervezni, de ellenfeleink csúnyán keresztülhúzhatják számításainkat. Én elég magasra terveztem egyik fajom populációját, de az asszony csúnyán kipusztította majdnem az egészet, egy megfelelő negatív lapos kaja lappal.

A játék nem rossz, a feleségemnek is tetszett, de engem valahogy nem fogott meg. A lapok nagyon érdekes állatkombinációkat rejthetnek magukban, az is lehet egy stratégia, hogy "leragadozzuk" az ellenfelet és persze az is bebástyázhatja magát megfelelő védelemmel. Lehet, hogy kicsit másmilyen lenne több fővel, de nem hiszem, hogy sokat javítana a megítélésemen.

Ezt követően a Roll for the Galaxy-t vettem le a polcról. A kártyás verzióját mindketten nagyon szeretjük, és még mindig az egyik kedvencünk. Ezért gondoltam, hogy a dobókockás variáns is bejöhet neki. Nekem alapvetően tetszett, apróbb "hibái" ellenére is.

A szabályokat Évi az elején nem nagyon akarta megérteni, nem jött le neki, hogy miért és miket dobálunk a kockákkal, hogyan lehet majd kolonizálni és fejleszteni. Szép lassan ugyan kezdett belejönni, de éreztem rajta, hogy inkább kötelességből játssza végig a játékot. Nem tetszett neki a paraván mögötti dobálás, kockaelhelyezés, a rejtett "dictate" fázis, az apró kockák és még ki tudja, hogy mi. Szóval ezzel a lendülettel a - közel 20e forintos - játékot gyorsan le is vettem BGG-s kívánságlistámról.

Sajnos már nem maradt sok időnk, pedig a fejben még lettek volna tervek, hogy mivel játszunk, ezért úgy döntöttem, hogy levezetésnek próbáljuk ki a Splendort.

A játékban kapunk néhány pakli kártyákat (nemesekkel és 3 szinten "küldetésekkel), valamint 6 színben zsetonokat. Sajnos a téma nem nagyon jön át, igazából nem is tudom, hogy mit csinálunk, mert zsetonokat pakolgatunk, kártyákat húzunk és ezzel további "állandó" drágaköveket tudhatunk magunkénak és/vagy győzelmi pontokat szerzünk. Ha valaki eléri a 15 GYP-t, akkor azzal kiváltja a játék utolsó körét. Akinek legtöbb lesz az utolsó kör végén az nyeri a játékot.

A játékosszámtól függ a használható zsetonszám. Egy körben csak meghatározott számút húzhatunk el és maximum csak 10 lehet nálunk egyszerre (plusz a többletet biztosító lapok). Az elején egy picit unalmas lehet a zsetonok elhúzása és a megfelelő lapok megszerzése, aztán a közepétől beindul a dolog és már vége is van a játéknak. 
Így néz ki a játék a dobozból kipakolva.

A játék jó, szórakoztató, még a téma hiánya ellenére is. A vastag és súlyos pókerzsetonok nagyot dobnak az élményen, aminek következtében önkéntelenül is jön a késztetés egy újabb játékra. Kezdőknek és családoknak szerintem elég jó játék, de a túlárazása miatt nem mondanám kötelező darabnak. Évinek is valamennyire tetszett, bár azt mondta, hogy két játék alapján sikerült kiismernie és a harmadik játék arra volt jó, hogy elméletét beigazolja.




2015/08/26

James S. A. Corey - The churn

Több okom is volt James S. A. Corey Churn című rövid novellájának elolvasására. Egyrészt néha jó megtörni egy kizárólag stílus olvasását, másrészt már elég régen olvastam pár oldalnál hosszabb, összefüggő írást angolul.

A történet a Földön játszódik és igazából nem sok sci-fi elem van benne, akár az egész elmehetne egy egyszer gengszteres-bűnözős novellának is, ha nem tudnánk, hogy az Expanse (magyarul: Térség) könyvsorozathoz kapcsolódik. Szerencsére nem olvastam a Goodreads-es és egyéb értékeléseket/ismertetőket, így poén jobban ütött a végén, mivel igazából csak akkor derült ki, hogy kiről is szól The churn valójában.

A központi téma az, hogy hatalmas, összehangolt rajtaütést hajtottak végre Baltimore városában, főleg a helyi szervezett bűnözés megtizedelésére. A szereplők a "rossz" oldalon állnak, és azt követhetjük végig, hogyan próbálják elkerülni a lebukást. Ugyanakkor azt is megtudhatjuk, ha bekövetkezik az a bizonyos lebukás, akkor az milyen következményekkel járhat. Ebben a közegben ismerhetünk meg főleg egy bizonyos szereplőt, akit már korábban íródott, de cselekményben már előrehaladottabb Térség könyvekben szerepel.

A novella nem rossz, ugyanakkor nem is kiemelkedő. Ha a Térség sorozatból még korábban nem olvastunk részeket, akkor felesleges ezt is kézben venni, mert nem értenénk a lényeget. De ha olvastuk, akkor sem veszítenénk sokat ezen írás kihagyásával, ugyanakkor mégiscsak színesíti az egyik szereplő múltját, hátterét.