2008/01/31

Mi van a Tescós tejben?

Ez azért elég durva... Nem tudom, hogy mennyien vettetek már Tesco márkanevet magán hordozó, tejnek nevezett fehér valamit. Amikor éppen vásárolni voltam, akkor valamiért már csak ilyent lehetett választani a tejes részlegen. Jellemző, hogy akkor járok boltba, ha iszonyat tömeg van, vagy ha az egész le van rabolva...

Szóval megvettem ezt a "tejet". Még csak véletlenül sem tejital, reggeli ital, vagy egyéb baromság szerepel az oldalán, hanem az, hogy tej. Ittam belőle néhány pohárral, és egész fogyaszthatónak tűnt, aztán jó néhány napra megfeledkeztem róla, és valamiért nem ittam a tehénléből.

Ma észrevettem a hűtő ajtaján lévő tárolón... Megnéztem a tetején a dátumot, egy hete lejárt. Fura... nincsen semmi szaga. Aztán nagy merészen nekiengedtem az ízpróbát is, és csodák csodájára semmi romlásra utaló jelet nem vettem észre. A "tej" ihatónak tűnt... de inkább mégis a mosogatóban végezte.

Ezek után kiváncsi lennék, hogy igazából mit is itatnak velünk tej néven...

2008/01/29

Képfrissítés a Picasa-n, 2008.01.29

Így, születésnapom magasságában gondoltam, hogy feltölteném még a maradék képeket a Picassa webtárra. További képeket a linkre kattintva találtok.

Deja Vu

Mint korábban említettem vissza fogok térni az egyéb dolgokkal, és nem csak a Cseppről fog szólni a blog (aki most a háttérben nagyon böfizget).

Hétfőn sikerült megnézni Évivel a Deja Vu című filmet. A nyitó képsorokban a békés ünnepségnek nagy bumm, és sok száz hulla lett a végeredménye. A lehetséges összes hárombetűs rövidítést magában hordozó amerikai szerv nyomozást indított az esetet illetően, de ahogy azt sejteni lehetett Denzel Washington bácsira bízták ügy vezetését. Sötétbőrű hősünk Columbo-t megszégyenítő ügyességgel göngyölte fel az ügy szálait, aminek meg is lett az eredménye. Egy teljesen új, hipermodern berendezést is rendelkezésére bocsátanak, amit elég gyorsan meg és kiismer ahhoz, hogy részben saját javára is tudja fordítani a dolgot.

A film első felében feltűnik egy nő, aki gyakorlatilag hulla mivolta ellenére is, a nyomozás fő szálát fogja jelenteni. Ennél többet a film tartalmával kapcsolatban már nem is szeretnék elmondani.

A film alapjában véve nem rossz. Engem egész végig a főszereplő bácsi vigyorgása idegesített, valamint a film felétől, a kiszámítható vég. Nem mondanám, hogy túl izgalmas, de szerencsére nem túl vontatott is. A világot nem váltotta meg, de azért egyszer nézhető szórakozásra sikerült.

2008/01/24

Képek a Picasa-n

Nagyon szeretjük a Google hasznos funkcióit, és igyekszünk is őket minél jobban megismerni. Eddig valahogy nem esett jól a képtárolós részét használni, de ma úgy döntöttem, hogy a Picasa-t is használt Google alkalmazások közé emelem. És hogy ez mit jelent?

Annyit, hogy a saját Picasa oldalmon megtekintheti mindenki az eddig, a blogomra feltöltött képeket, valami az Annamáriáról készült összes, publikálható képet.

A jövőben vélhetően még régebbi, mászkálós képet is fel fogok tenni a kicsi növekésével kapcsolatos képeken túl. Valamint a blogom vissza fog térni a régi a kerékvágásba is, és nem csak a Cseppről fog szólni (annak ellenére, hogy központi témává lépett elő). :)


Annamária fürdés közben...

... és fürdés után.

2008/01/17

A szülés története

Évi nagy unszolására még ma megírnám a szüléssel kapcsolatos élményeimet.

2007. 12. 25-én este 7-8 óra tájékában Évi úgy érezte, hogy már lehet, hogy lesz valami, mert megérkeztek a periódikusan ismétlődő fájásai. Igazság szerint számítottam rá, hogy aznap este lehet valami, mert előtte egy picit rásegítettem a dologra.

Én megkérdeztem Évit, hogy akkor most rohanás a kórházba, vagy mi legyen, de ő mondta, hogy nyugi még annyira nem kell sietni. Mivel ráértünk, ezért még este belefért egy kis játék valamelyik CoD2 szervern, Évi meg békésen kirakózott. Szépen lassan azonban sűrűbbekké váltak a fájásai, és kezdte ő is úgy gondolni, hogy akkor felöltözik.

Kényelmesen, valamikor este 10 óra tájékán még Évi kivasalt néhány ruhát, és ezt követően elindultunk a kórházba. Ez sem az a rohanós beszállítás volt, amit a filmekben lehet látni, hanem lassú evickélés, mert a mosódeszkaszerű, jó minőségű utak nem nagyon tetszettek Évinek. Minden egyes huppanás után rám szólt, hogy lassíthatnánk olyan 20km/órás sebességre.

Valamikor 11 óra körül megérkeztünk a kórházhoz. Szerencsére találtam előtte parkolóhelyet, ezért nem kellett sokat gyalogolnunk. Az épület labirintusában megkerestük a szülészetet, és Évi bement az ajtón. Én kint várakoztam egy fickóval, aki elmondása szerint már órák óta várt kint. Egyszer aztán kijött a szülésznő, és mondta, hogy nagyon jól állunk. 4cm-re ki van tágulva a méhszáj, és ma meglesz a baba. (Ekkor már 3 perces fájások voltak, de a zárójelentés szerint 5.) Én keressem ki Évinek a hálóinget... Jó vicc volt, mert valahol a táska alján találtam meg (két húzás után a jó kis Antenna Digitális táska cipzárját sikerült tacsra tennem).

Ezt követően én is bemehettem a szülészetre. A nő mondta, hogy vegyem magamra a műtősruhát. Ez különben egy vicc... Előre meg kellett vennem 1500 pénzért, és közben kiderült, hogy aki "véletlenül" elfelejtett vinni, az kap ingyen. A szülésznő kérdezte, hogy hoztam-e papucsot, erre mondtam, hogy nem. Szerencsére az öltözőjükben volt 46-os méretű, így tudtam mit a lábamra húzni. A láb/cipővédő viszont éppen, hogy csak ráment a papucsos lábra. A cípőre való ráhúzását ugyan előzőleg megpróbáltam, de az egész valahogy túl reménytelen volt.

Miután felvettem magamra a zöld műtős cuccot, Évi csinált rólam egy képet, ami a röhögések elkerülése végett nem lesz publikálva. Én is lefényképeztem a leendő anyukát, akinek a szemeinél már igencsak látszott a szenvedés.

Olyan fél12 körül mondta a szülésznő, hogy akkor menjünk be a szülőszobába. Megnézte Évit, és mondta, hogy nagyon jól állunk (az este folyamán ezt vagy 25 alkalommal elmondta), és szerinte 2 órán belül megleszünk. Nekem még mondta, hogy üljek le a székre, és fogjam Évi kezét.

Ezután megmondta Évinek, hogy mit kell csinálni. "Ha jön a fájás, akkor húzza fel a lábát, és nyomjon." Ezt követően még megmutatta, hogy hol van pohár és csap, ha esetleg Évi vizet kérne... ez követően kiment. Bejött valami Kovács doktor, hogy majd ő lesz ott a szülésnél. Nagyban adminisztrálgatott valamit, majd kiment ő is.

Ott voltunk ketten, teltek-múltak a percek. Évi szólt, hogy szóljak a dokinak, mert ő szétreped. Én közben néha segítettem neki felhúzni a lábát, és megitatni vízzel. Unott képpel jött a doki, mondott vagy két szót, aztán megnézte a gyerek szívhangját... azaz csak nézte volna, amivel jól kétségbe is ejtett minket. Mivel a kicsi olyan helyen volt, ahol alig jött át a jel, ezért nehezen találta csak meg. Ezután kiment...

Megint ott voltunk ketten. A szülésig, az orvos és a szülésznő, olyan nettó 10 percet voltak a szülőszobán.

A szülésznő bejött, a nő mondta, hogy nyomjon, majd a nő mondta, hogy látja a gyerek fejét. Én meg hülye fejjel odanéztem... Előtte is már majdnem kétszer leestem a székről, de mikor láttam, hogy valami szőr kandikál ki Évi lábai között erősen meg kellett kapaszkodnom. Korábban mások azt mondták, hogy úgysem látok semmit, mert ott leszek Évi fejénél. De én láttam...

Aztán egyszercsak kijött nyakig a feje. Megint odanéztem, a szülésznő meg ott csavargatta, mint más a kólásüveg tetején a kupakot. Ezt követően már gyorsan kiugrott... 0:37 perckor megszületett Gecse Annamária.

Évit mintha sokkolta volna, hogy nem fiú lett. Annyira biztos volt benne, hogy lány, én meg hiába mondtam neki korábban, hogy 1 alkalomkori vélemény nem vélemény, nem ébredt benne a statisztikus...

Szerencsére nem volt semmi komplikáció, nem volt gátmetszés (a zárójelentés szerint Évi gátsebét ellátták), nem kellett varni semmit, Évi kisebb hámsérülésekkel megúszta. (Előtte sem volt beöntés, sem pedig borotválás... pedig Évi egy kis fazonigazítást kérhetett volna. :P)

Szóval kint volt a kicsi, ez a nő meg jött azzal a szöveggel, hogy fogjam meg a köldökzsinórt, hogy lüktet. Érdekes egy élmény volt... Éviből jött ki valami biokábel, amihez a csepp csatlakozott, és az közben lüktetett. Ezt követően a szülésznő kezembe nyomott egy ollót, és mondta, hogy vágjak. Én vágtam...

Annamáriát lefürdették, aztán kezembe nyomták, ahol ott volt vagy negyed órát, amíg még Évin ügyködtek. Megszülte a méhlepényt, meg előkészült az első szoptatásra. Az orvossal a szülésznő el kezdte nézegetni a méhlepényt, aztán megmutatta nekem is (hülyén hangzik, de ekkorra már úgy éreztem magamat, mint egy disznóvágáson... azt hiszem, hogy ez is egy ok, hogy miért nem akartam soha sem orvos lenni).

A nő mondta, hogy a gyerek legyen negyed órát az egyik mellen, majd negyed órát a másikon, aztán eltűnt. Kb. két óra múlva jött csak vissza, hogy Évit át kellene kísérni a szobájába. Ezzel a sok kis dologgal végülis sikerült megerősíteniük bennem a dolgot, hogy nem feltétlenül kell szolgamód pénzt adnunk nekik, és nem is kaptak semmit. Az orvos le sem tojt minket, a nő meg bár segített, de elég szétszórt volt. Az már csak plusz, hogy a következő nap láttuk a magánorvost, aki azt állította, hogy ő a szüléskor nem lesz ott, és ugye mégis ott volt (emiatt mentünk SZTK-s orvoshoz). Az SZTK-s orvos, akihez Évi járt, de nem vállata szintén a szülést, másnap nem is köszönt vissza. Pénzsóvár, kapzsi népség ez... De az év utolsó napjaiban szerintem rendesen arattak.

Én átvittem a cuccait, kipakoltam, aztán elindultam haza...

Még néhány kép:


A Csepp éppen apun szunyókol...



Annamária fürdés után...

Képek a cseppről

Igaz, hogy ezt a hetet itthon töltöm a lányokkal, de sok teendőm miatt egyszerűen lusta vagyok, hogy megírjam már végre a szülés történetét, vagy hogy új képeket tegyek fel. Ezért még a türelmeteket kérném...

Néhány képet viszont feltöltöttem:

A 2008. 01.08-án készült képen elég nyűgös a kicsi.

Ennyit nyomtam 2008.01.16-án.

Ekkor még nem sejtettük, hogy előállt a "szeretcsomag"

2008/01/14

Ajándék a T-onlinetól

Mikor kezembe vettem a mai postát, akkor egy kicsit furcsán nézegettem a pufis levelet. Gondoltam is magamban, hogy valaki valamilyen optikai lemezt (gyk. cd, dvd) küldött volna valamilyen alkalomból.

A kíváncsiságom csak tovább nőtt, amikor láttam, hogy a Tököm csoport volt a feladó. Kiderült, hogy a T-online-ba vetett töretlen hűségem miatt kapok tőlük egy kis "személyre szabott ajándékot". Voltak ugyanis olyan jófejek, hogy küldtek nekem egy olyan képes asztali naptárt, ahol a képeken mindenhol látszik a Zoltán név. Ezzel sikerült a napi jókedvemet megalapozni, és a jövőben is hosszabbítani foguk náluk csomagot, ha az nekem havi 3000Ft megtakarítást jelent (ugyanis most a 10.500 helyett csak 7.900-et fizetek ugyanazért a csomagért).

Ezzen bejegyzésemmel nem akarom őket továbbra sem eltántorítani a további ajándékoktól. Bármilyen apróságnak örülni tudok.

2008/01/03

Annamária kezdi megszokni az új helyét

A zajos szilveszteri durrogtatásokat követően már volt néhány nyugodt éjszaka, amikor a kicsinek alkalma nyílt szoknia az új környezetét. Igazból sok minden új nem történt, de feltennék néhány képet.


Itt én vagyok éppen nagy munkában...

A kicsi Babcimanó éppen alszik... Itt pedig éppen a fürdés közbeni viháncolást folytatja...

2008/01/01

A kicsi Babu végre itthon

Sajnos a 2. napon a kicsi erősen besárgult, és emiatt egy kicsit tovább bent kellett maradnia a hölgyeknek. A kék lámpázás szerencsére eredményes volt, ezért 2007 utolsó napján végre hazajöhettek. Szegény, kicsi Annamáriának lehet, hogy nem volt a legideálisabb, hogy nagy tűzijátékozás és petárdázás éjszakáján aludt először itthon. Egy itthon töltött nap után egyelőre még csak annyit látok, hogy nagyon jól áll az input-output folyamatokkal.

Képek majd később lesznek, mert lusta vagyok fényképezni... és amúgy sem nagyon szeretek.