2011/10/28

MEH kontra ELMŰ - Döntés első fokon

Talán mégiscsak visszanyerem az igazságszolgáltatásba vetett hitemet és bizakodóbban tekintek a jövőbe. Azt történt ugyanis, hogy első fokon a Magyar Energia Hivatal győzött az ELMŰ-vel szemben.

Az eredményhirdetés során a bírónő kifejtette, hogy álmatlanul forgolódott a döntés meghozatala előtt, de végül döntött. Jogosnak ítélte a MEH részéről a kötbérünk törlését (300.000Ft), de ugyanakkor törölte az ELMŰ-re kírótt bírságot (5.000Ft) is. Megállapította, hogy a törvény nem mondja ki, hogy a Magyar Energia Hivatalnak nincsen jogköre a kötbér eltörlésére, ami világosan látszott is. De az ELMŰ csak bepróbálkozott rá.

Egyszerűen nem értem, hogy még mit szívózik az áramszolgáltató. Vannak nagyon egyértelmű esetek, amikor a fogyasztók megpróbálnak ingyen vagy jóval olcsóbban hozzájutni az áramhoz, vagy éppen lopják azt. Lásd pl. a tegnap cikket az index.hu-ról: http://index.hu/bulvar/2011/10/27/villanyszerelok_loptak_az_aramot/

Azonban ezen lopások mögött inkább olyanok állnak, akik megtehetnék, hogy kifizessék az elfogyasztott mennyiséget vagy pedig olyanok, akik amúgy is tojnak egy nagyot mindenféle törvényre. Nem egyszer lehet hallani, hogy vendéglató iparban bepróbálkoznak érdekes megoldásokkal, de aztán vagy ráfáznak, vagy megoldják máshogy.

A lényeg, hogy ezen lopásokat az áramszolgáltatók azokon próbálják behajtani, akik nem csak hajlandóságot mutatnak a havi számlák kifizetésére, hanem becsületesen azt ki is pengetik. Egyszerűbb egy riadt magánszemélyre kiszabni többszázezres bírságot olyan dologért, ami még csak fel sem merült benne. A szerencsétlenek az óracserét követően könnyelmű módon aláírják a mágnesezés vádját is, mert fogalmuk sincs róla, hogy mit mondanak a szerelők. Már itt járnak a fogyasztók megtévesztése miatt valami bírság nekik. Talán teszek is feljelentést...

Visszatérve a mi ügyünkhöz. A MEH első körben nyert, de még nem lehet tudni, hogy lesz-e folytatás, fog-e fellebbezni az ELMŰ. Vélhetően igen, csak nem tudom, hogy milyen alapon. Talán azt élvezi, hogy milyen szépeket írok róla folyamatosan és nagyon szeretné, hogy továbbra is mindenhol rontsam a megítélését.

2011/10/25

Alhambra

Az első újkori társasjátékaink közé tartozik a címben említett Alhambra, melyet viszonylag könnyen választottunk ki. A Sárkányvár okozta sokk és kellemetlen tapasztalatok miatt úgy döntöttünk, hogy inkább a biztosra megyünk és a 2003-ban Spiel des Jahres díjat nyert narancssárga dobozt választjuk. Már csak azért is, mert a doboz hátoldaláról úgy tűnt itt is lapkákat kell letenni, mint a Carcassonne esetében.




A Queen Games viszonylag magas, de egyéb dimenzióiban nem túl nagy dobozba csomagolta a magyar játékszabállyal rendelkező Alhambrát.


Mi van a dobozban?- az említett magyar nyelvű játékszabálya, ami helyett érdemes a neten keresni egy javítottat,
- egy széthajtható lépéstjelző-/pontozótábla,
- egy piactér, vagy ahogy a magyar szabály nevezi építőanyag piaclap,
- 12 színes fakorong (2-2 mind a hat játékos számára),
- 6 kiindulási alap,
- 54 építési lap,
- 108 pénzkártya,
- 2 értékelő kártya,
- 6 értéktábla és egy
- vászonzsák.




A játékról általánosságbanA játékot 2-6 játszhatja és 8 éves kortól ajánlott. A tartozékok nyelvfüggetlenek és viszonylag könnyen megérthető szabállyal rendelkezik. A http://www.boardgamegeek.com/ oldalon a 223. helyen áll a játék, ami elsőre nem tűnik annyira előkelőnek (mert pl. nincsen benne az első százban), de ha azt vesszük, hogy a listában mint 54.000 játék közül érdemelte ki ezt a pozíciót, akkor máris sokkal többet nő a szemünkben. Főleg, hogy 2003-ban készült a játék.


A játékmenetrőlA játékszabályt nem szeretném leírni, csak nagy vonalakban a játékot ismertetni. Az Alhambra lényege, hogy egy saját várost építsünk az adott kezdőlapka köré, egy saját magunk kiválasztotta stratégia mentén. A játék során lehetőségünk van:
- a középre kitett kártyalapok elhúzására, melyek segítségével később területlapkákat vehetünk a piacról,
- a kártyalapok segítségvel területlapka húzására, amit vagy rögtön beteszünk az alhambránkba, vagy félretesszük későbbi felhasználásra,
- a korábbban lerakott vagy még be nem épített területlapkák áthelyzésére, az alhambránk átépítésére.
Fontos szabály, vagyis inkább szabály adta lehetőség, hogy amennyiben pontosan annyi összeget adtunk egy területlapkáért, mint amennyibe került, akkor lehetőségünk van újra a fent említett lépések közül valamit végrehajtani.




A különböző színű kártyalapok segítségével a piactérről vehetünk alhambra darabokat, melyeket lehetőleg úgy kellene beépíteni a városunkba, hogy az hosszú és egységes fallal rendelkezzen. A városfalon túl még fontos, hogy adott színű területlapkákból nálunk legyen a legtöbb, mert a közbülső- és végpontozásnál ezzel nagyon sokat lehet nyerni, vagy bukni.


A pontszerzés három alkalommal történik a játék folyamán. A pakli felső és középső részébe 1-1 pontozókártyát kell elrejteni, amik idővel előkerülnek. Ilyen esetekben kerül megszámlálásra, hogy az egyes játékosok adott színű területlapkából mennyivel rendelkeznek, és a pontozókártyán szereplő számot léphetik le a pontjelzőn. A területlapkák megszámlása után kerül sor az összefüggő városfal pontjainak összeszámlálásra is. Az említett harmadik pontszerzésre a játék végén kerül sor. A játéknak akkor van vége, ha a zsákból elfogytak a lapkák, vagy pedig elfogytak a pénzként funkcionáló kártyalapok. A játékot végül az nyeri, akinek a legelől áll a pontozótáblán.




Lehet, hogy nem tűnik ezek alapján túl izgalmasnak a játék, valamint talán a szabály átolvasása után sem, de én azért mindenkit megnyugatnék, hogy nem véletlenül nyerte meg azt a díjat, valamint számtalan másikat. Ha közvetlen konfliktushelyzetek nem is alakulnak ki a játékosok között, azért az eléggé tud fájni, ha valaki pont olyan területlapkát csór el az orrunk elől a piactérről, amit mi már korábban kinéztünk, sőt amire pontosan a megfelelő összeget gyűjtöttük össze (hogy majd legyen még egy lehetőségünk a vásárlásra).


ÖsszegzésAz Alhambra remek családi játék, amely jó szórakozást nyújt család minden tagjának. A szerencse és statégia alkalmazhatóságát eléggé sikerült kiegyensúlyozni, úgy hogy még egy kis teret annak is hagy, ha borsot akarunk törni játékostársaink orra alá. Annyit még érdemes megjegyeznem, hogy a játék - a Carcassonne-hoz hasonlóan - rengeteg kiegészítővel bír, valamint nagydobozos verziója is létezik.


(A képek a www.boardgamegeek.com oldalról vannak)

2011/10/23

Gondolatok az igazságszolgáltatásról

Több helyről több félét lehet hallani vagy olvasni az igazságszolgáltatásról és annak hibás, esetenként korrupt működéséről. Persze nem minden esetben kell igazat mindennek, de ha jobban belegondolunk, akkor talán lehet egy kis igazságtartalom a sok felháborodottságban.

Az esetünkben nem tudom, hogy mi fog dönteni az ELMŰ kontra Magyar Energia Hivatal perben, ahol mi ugye "csak" beavatkozók vagyunk, ugyanakkor mégis a mi bőrünkről van szó. Nem lehet tudni, hogy a bírónőt mi sodorta a láthatóan tehetetlenségi helyzetébe, mivel nem tudott dönteni ügyünkben és a döntést csütörtökre napolta el. Csak remélni tudom, hogy az ügyünk irányában táplált közöny (ez is csak egy munka, amit el kell végezni) helyett végre normálisan beleássa magát a témába. Ahogy azt is, hogy az áramszolgátató esetleges pénzbeni felajánlkozását nem fogja elfogadni, és végleg tényleg a munkájától elvárt szakmai profizmussal lát neki feladatának.

Csütörtökön valamit dönteni fog. Mi nem vagyunk bűnösök. De most nagyon úgy tűnik, hogy szerinte igen. Mert most még szerinte ELMŰ és a mögötte álló "szakértők" tévedhetetlen és egyértelműen az igazságot fedik fel előtte. Az nem számít, hogy a tárgyaláson hazudnak, mert az ellentétes állítások valamiért, valami véletlen folytán nem kerültek be a jegyzőkönyvbe. Ahogy sok más lényegi momentum sem. Az ELMŰ ügyvédje rutinos, ráadásul baráti hangot üt meg a MEH kirendelt ügyvédjével is. Mintha barátok lennének. Ez kérem egy kurva nagy színjáték, ahol mi csak nézők vagyunk és ezért tőlünk várják, hogy fizessünk. Olyasvalami miatt, ami egy vicc. Nagyon rosssz vicc.

Bizonyára nehéz észrevenni, de egyre másra történnek a miénkhez hasonló ügyek. Meghibásodik a villanyóra, "vélhetően" a fogyasztó mágnesezni próbálta, hogy lassítsa, tehát csalni akart. Az fel sem merült, hogy esetleg egyéb okok miatt is tönkremehetett. Ja, hogy felmerült! Sőt, már az áramszolgáltatók által pénzben támogatott egyetemek erről tanulmányokat is végeztek és arra az érdekes megállapításra jutottak, hogy csakis egy módon produkálhat a villanyóra ilyen tüneteket. Ugye még csak említenem sem kell hogyan... Az pedig teljesen mellékes, hogy igazán független, külföldi tanulmánok más véleményen vannak. Mert itt ugye a magyar viszonyokat kell vizsgálni...

Nem hiszem, hogy ez a bírónőt különösebben meghatná, vagy érdekelné. Az ügyünk számára csak egy napi munka. Őt aztán lehet, hogy nem is érdekli, hogy mi történik. Egykedvűen nyomja a pecsétet és biggyeszti az aláírását a dokumentumra, mert ez az irányadó. A kollégák is így döntenek. Majdnem mindig így döntenek.

Egyre több lesz az ilyen ügy és egyre nagyobb rutinnal sütheti rá a fogyasztóra, hogy bűnös és fizessen. Nem hiszem, hogy különösebb lelkiismeret furdalása lenne. Ez csak akkor fog majd megváltozni, ha közvetlen környezében is megvádol valakit az egyik áramszolgáltató a divatosan "mágnesezésnek" nevezett baromságával. Ekkor vagy arra is rásüti a bélyeget és örökre elássa a szemében az illetőt, vagy talán végre felébred a lelkiismerete, hogy vajon hányszor ítélhetett rosszul az ilyen esetekben.

Sok a ha és a talán. De az baj, lehet, hogy a pénz is, mely könnyebben tudja elcsendesíteni az olykor-olykor feltámadt lelkiismeretet. Az nagy szolgáltatók idővel úgyis ki fogják annyira tömni az igazságszolgáltatásban működők zsebeit, hogy nem lesz kérdés kinek a javára fognak dönteni. A pénz nagy úr... Ítélethirdetés csütörtökön... Majd jelentkezem...

2011/10/21

Kindle

Eddig sem vettem sértésnek, ha valaki kütyümániásnak nevezett, de lassan már szinte sértésnek veszem, ha nem tesznek így. Az újabb elektronikus eszköz, ami a kezembe került a címben szereplő Kindle, e-book reader, vagyis elektronikus könyvek olvasására szolgáló szerkezet.

Az amerikai amazon-on keresztül rendeltem meg egy pénteki napon, és a következő hét keddjén már izgatottan bonthattam ki kicsiny dobozzából a Kindle 2011-es alapváltozatát. A végtelenségig egyszerű, minimalista, papírból és műanyagból összerakott csomagolásban lapult maga az eszköz, egy microusb-usb kábel, valamint egy rövid ismertető.

Hiába is néztem erősebben a dobozt, külön hálózati töltőt nem találtam. Utólag kiderült, hogy ezt alapban nem adják a készülékhez, mert úgy gondolták, hogy számítógépen keresztül is fel tudja tölteni a felhasználó. Meg amúgy is havi egyszer(!) elég tölteni. Erre a mondatra bizonyára sokan kapják fel a fejüket. A korábbi Kindle felhasználók azért, mert nekik elég volt kéthavonta tölteni, a többiek meg azért, mert mi az az elektronikus szerkezet, amivel a töltést elég havonta egyszer elvégezni.


Korábban említettem, hogy ez a 2011-es vagy más néven 4-es változat, ami több mindenben is eltér elődeitől:
- nincs benne 3G,
- nincs billentyűzete, de nem is érintőképernyős,
- a tárhelye 2gigabyte,
- nincs lehetőség fül-/fejhallgató csatlakoztatására, tehát nem lehet rajta hangoskönyvet vagy zenét hallgatni,
- nincs hálózati töltő.

A 6 hüvelykes készülék bekapcsolása után elég fapados érzésem volt. A könnyű eszköznek volt egyfajta minimalista, műanyag hatása, de főleg olyan érzésem volt, mintha egy műanyag lap mögött egy papírt olvasnék. Csodálattal forgattam minden irányba a képernyőt, hogy gyönyöködhessek a(z elektronikus) papír illúziójában.

Következő lépésben hozzákötöttem a számítógéphez, hogy néhány könyvet másoljak rá. Nem különösképpen lepődtem meg, hogy a csatlakoztatás után szinte pendriveként használhattam. Másoltam egyszerűen a könyves főkönyvtárába néhány file-t, valamint ezen belül hoztam létre alkönyvtárakat és oda is. Az usb kábel kihúzása után pedig megnézhettem, hogy miként is kerültek fel az állományok az eszközre. A könyvtárakat külön nem érzékelte, hanem ömlesztve lehetett megtalálni a könyveket. Mondjuk ezen felesleges elgondolkozni, hogy ez miért jó vagy nem, mivel pusztán csak abba kell belegondolni, hogy egyszerre hány könyvet szoktunk olvasni. Azt kell mondanom, hogy a 2gb tárhely még bőven sok is...

Ha már szóba kerültek a könyvek, akkor essen szó arról is, hogy milyen fileformátumokat támogat a Kindle 4. A mezei .txt állományokon túl meg lehet még vele nézni .prc és .mobi állománykat is, valamint a mazochisták megnyithatják a .pdf-eket is. Az eszköz képes képek megnyitására is (.bmp, .jpg), de ugyanakkor elektronikus képregényeket is olvashatunk vele (.cbr, .cbz), ha nem riadunk el a nehézségektől. Fontos megjegyezni, hogy .epub formátumot a Kindle készülékek nem támogatnak, de erre nem is nagyon van szükség, hiszen majdnem minden megtalálható .prc/.mobi formátumban is.

Most pedig essen szó a gombokról. A készülék alján, a microusb csatlakozás mellett van a fő ki- és bekapcsoló gomb. Az egy tévhit, hogy a Kindlet nem lehet kikapcsolni, mert csak alvó módba megy. Ha sokáig tartjuk lenyomva a gombot, akkor a képernyőkímélő helyett üres lapot kapunk.

Az eszköz jobb és baloldalán egyaránt megtalálhatjuk a nagy előre lapozó és a kicsi visszafelé lapozáshoz használandó gombokat.

A készülék előlapján vannak a fő gombok. Az első a vissza gomb, amivel az előző művelethez lehet visszatérni, vagy a szótárt (erről majd később) eltüntetni, a billentyűzet előhívó gombot (a "gépeléshez" a joystick gombokat kell használni), a joystick gombokat, középen egy enter gombbal, majd tőle jobbra menü és a kezdőlap (home) gombokat.

A készülék képes szótár használatára. Ez nagyon jól jön, ha idegen nyelven olvasunk valamit. Alapesetben a beépített angol-angol értelmezőszótárt lehet használni, de ez lecserélhető angol-magyar, vagy bármilyen egyéb szótárra is. A használata elég egyszerű. A joystick gombokkal kell le- vagy fellfelé, majd jobbra és balra mozogni a szövegben az ismeretlen szóhoz. Amennyiben az adott szót felismeri a szótár, úgy a képernyő alján vagy tetején lehet olvasni az értelmezést. Arra nem árt figyelni, ha még nem aktív a szótár, akkor ne a jobbra vagy balra vezető gombokat nyomjuk meg a joystick részen, mert különben fejezetet ugrunk előre vagy hátra.

Fontos még említést tenni a menü gombról. Könyvolvasás közben és a főlapon is más-más dolgokra jó. A főlapon/kezdőképernyőn át eljuthatunk vele a beállításokoz, vagy a wifi ki- és bekapcsolásához, míg egy könyv esetében például a könyvjelzőket használhatjuk.

Még rengeteg dologról lehetne szót ejteni, de néhány perc után könnyedén tudjuk a készülék alapfunkciójára használni a Kindlét, azaz az olvasásra. Persze ezen kívül még lehet böngészni is vele! Vicces dolog úgy internetes tartalmakat nézni, mintha egy újság lenne, mert a papírhatás miatt pontosan ez az érzetünk.

A végkövetkeztetésem az, hogy egy nagyon jó kis eszköz ez a Kindle és sokat könnyíthet, javíthat olvasási szokásainkon. Nem fárasztja a szemet, mint egy másik, kijelzővel ellátott elektronikus kütyü, ugyanakkor szükség van külső fényre az olvasáshoz. Nem hiszem, hogy leszoknék a papír alapú olvasásról, de ez az eszköz lehetővé teszi, hogy ne kelljen nehéz 500-1000 oldalas köteteket magammal cipelnem, valamint hogy jobban megértsem az angol nyelvű írásokat is.

2011/10/11

Sir Arthur Conan Doyle - Az Agra kincse

Mivel vannak nagy tömött táskával való utazós napjaim is, ezért eddig egyértelmű volt, hogy párhuzamosan kell könyveket olvasnom. Ugyanis a nagyobb, 400 oldal feletti irományok már nehezen férnének el a táskámban.

Ezért kezdtem el SACD Az Agra kincse című írását a mobilomon, majd fejeztem be Kindlén. Ez utóbbi eszközről majd hamarosan megírom a véleményemet és tapasztalataimat.


Nem is nagyon tudom, hogy mit írhatnék erről a könyvről. Sherlock Holmes és hű katonaorvos társa, egyben a történet mesélője Watson doktor egy újabb kalandba keveredik. Jelen könyvben valóban csak egyben, ugyanis ez egy hosszabb történetet mesél el.

Egy ifjú hölgy apja halála után furcsa leveleket és ajándékokat kap, de amikor már a személyes találkozó felmerül, akkor úgy dönt, hogy bevonja a híres nyomozót. Mint kiderült ezen ötlete nagyon jó döntés volt, mert kaland gyilkosságba torkollik.

A súlyos kedélyváltozásokon átmenő Sherlock személyében meglehetősen érdekes karaktert ismerhetünk meg, de ugyanakkor Watson jellemében és életében is új dolgokra akadhatunk rá. Utóbbi esetében még megjelenik egy meglehetősen szűkre szabott, de ugyanakkor sokkal nagyobb eredménnyel bíró szerelmi szál is.

Magáról a nyomozásról, annak eredményéről és egyéb történésekről bővebben nem írnék, mert azzal lelőném a poént és sokak szórakozását tenném tönkre. Annyit azonban még elmondhatok, hogy Az Agra kincse nem a leggördülékenyebb történetvezetésű Sherlock Holmes írás. Nem mondom, hogy rossz lenne, de elég sok ponton ötlethiányosnak éreztem. Szórakozásnak jó volt és nem szegte a kedvemet a további hasonló történet elolvasásától.