2015/09/23

Codenames

Az egyik nyári BoardGameGeek-es nyereményjátékon rám mosolygott a szerencse, aminek nyomán megnyertem a címben szereplő társasjátékot. A Codenames az egyik legfelkapottabb (konkrétan a legfelkapottabb) társas volt az amerikai GenCon rendezvényen és Európában is nagyon várják. Nekem mindösszesen annyi tűnt problémának, hogy nem nagyon szeretem a partyjátékokat és jelen esetben a játékosszámra 3-14 főt írtak. Azt pedig talán csak én találom furcsának, hogy cseh Vlaada Chvátil miért angol nyelven jelentet meg egy nagyon nyelvfüggő játékot a Czech Games Edition kiadásában.



Mi lapul a dobozban...
Látszólag nem sok minden. Egy homokóra, amit eddig még nem használtunk, 8-8 piros és kék ügynököt, 1 kettős ügynököt, valamint 7 ártatlan civilt és 1 bérgyilkost jelző kartonlap. Ezen felül kapunk még egy kódtáblát (mátrix lapot és műanyag talpat) és két vastag pakli kártyát.

A játék célja
Nagyon egyszerű. Meg kell találni a csapatunk színéhez tartozó ügynököket, akiket kódnevek takarnak. Azonban a bérgyilkos megtalálásával vigyázni, mert az azonnal az adott csapat bukását jelenti.

Előkészületek
A kódneveket tartalmazó lapokból véletlenszerűen kiválasztunk 25-öt és azokat 5x5-ös formában rendezünk az asztalon. Ez kártyák kétoldalúak, tehát ha valamelyik szó nem szimpatikus vagy úgy érezzük, hogy nem ismerjük a jelentését, akkor nyugodtan megfordíthatjuk őket, hátha ott "egyszerűbb" szó szerepel. Vagy akár le is cserélhetjük a nem szimpatikus lapokat.
Mivel a játék angol nyelvű, ezért mi végig szoktuk beszélni a szavakat és azoknak lehetőleg minden jelentését.
A játékot két csapat játssza, ezért csapatonként kiválasztunk 1-1 kémmestert, vezérkémet, főkémet, vagy nevezzük ahogy akarjuk, ők kerülnek az asztal egyik oldalára, és velük szemben a csapatuk többi tagja. (Kétszemélyes-, vagy kooperatív játékmódnál 1 kémmester van, és ő próbál súgni a csapattagoknak.) 
Ezt követően húzunk egy kódtáblát.

Játékmenet
A kódtáblát csak a kémmesterek láthatják. Mindegy, hogy melyik oldala van alul vagy felül, de a széleken szín jelzi, hogy melyik csapat kezd. A kezdőcsapatnál lesz kettős ügynök lap, a megfelelő színnel jelölt oldallal és nekik eggyel több ügynököt kell megtalálniuk.
A kezdőcsapat kémmestere megvizsgálja a kódtáblát, hogy hol helyezkednek el a felfedésre váló ügynökök, majd mond egy szót és egy számot (pl. állat 4). Ezt követően a csapata próbálja kitalálni, hogy az asztalra kirakott kódnevekből, hogy mire gondolhatott. Fontos, hogy lehetőleg egy nyelven menjen a játék, legyen az magyar vagy angol és ne csináljunk olyant, hogy "sziti (gyk. city, azaz város angolul) 2", amiből a csapat tudja, hogy az angol/amerikai városok között kell csak keresni.
A játékos csapata miután kigondolja a lehetséges találatokat sorban rámutat a kártyákra. 
Ha helyes az adott tipp, akkor arra a csapat színének megfelelő ügynök kártya jut és folytathatja a tippelést. Ezt egészen pontosan a kémmester által említett szám +1 (Ha egy korábbi körben nem végzetes módon hibázott, akkor próbát tehet 1 egyszer egy kártyára) alkalommal teheti. 
Ha hibázik, akkor három eset lehetséges:
- Bérgyilkost talált: a csapat veszített, azonnal véget ér a játék (a kódnévre rákerül a bérgyilkos).
- Ártatlan civilt talál: a csapat köre véget ér, jön a másik csapat (a kódnévre rákerül egy civilt jelző lap).
- Az ellenfél ügynökét sikerült megtalálni (a kódnévre kerül egy ellenfél ügynökét jelző lap), a csapat köre ezzel az ellenfélt megsegítő lépéssel ér véget és az ellenfél következik.
A játék addig tart, amíg egyik csapat összes ügynöke felfedésre nem került, vagy a bérgyilkos meg nem jelenik.

A kétszemélyes mód abban különbözik, hogy nincsen a játék ellen folyik a verseny. Ha sikeres és sikertelen tippelést követően ugyanúgy kell eljárni, amikor az ellenfél következik, akkor csak 1 lapot fordíthatunk fel neki.

A játékszabályban elég sok minden nagyon alaposan le van írva, amiket most nem ismertetnék, azonban fontos, hogy bizonyos dolgokban előre egyezzünk meg. Például, hogy nem kötelező angolul mondani kódnevet és számot, de akkor következetesen csak magyarul tegyük meg. Egy szót szabad mondani és egy számot, de angol nyelven egy szó lehet a valami nemlegességét kifejező dolog is az un- és non- előtagokkal, ezért a magyar nyelvű játék esetén ezt külön lehet használni (pl. "nem állat 3", "nem olasz 1", stb.).

Gyengeségek
Nagyon nyelvfüggő. Alapesetben érteni kell angolul és ismerni kell a szavak lehetőleg összes jelentését. Ezért is tettünk próbát Dixit kártyákkal. Egyrészt így a játék elveszítette a nyelvfüggőségét és a gyerekekkel is jobban tudtuk játszani.

Erősségek
Egy játék, nem játék. Érdekes módon beszippantja a játékost és újabb fordulókat szeretne játszani. A kódneveket tartalmazó lapok kétoldalúak és sok van belőlük. Azon felül a fordításuk sem nehézkes. Aki nem riad vissza a lapok összefirkálásától, az magyaríthatja is a lapokat egy íróeszköz segítségével (ez elég eretnekségnek hangzik), vagy gyárthat le hozzá egyedi lapokat.

Összegzés, kinek ajánlanám
Első pár játék után azt mondtam, hogy ez egy remek oktatáskiegészítő lehet iskolákba. Egy kicsit feldobhatná az angol tanórákat. A másik jó terület a nemzetközi cégek esetében a csapatépítő tréningen való bevetés lehet. Ezen felül ajánlott lehet olyan baráti társaságoknak is, akik jól beszélik a játék nyelvét, ami később akár még lehet majd a magyar is...

A játék egész jó, nagyon kellemesen csalódtam benne, főleg, hogy 2 fővel is jól működik, annak ellenére, hogy elsősorban party játék. Előny, ha ismerjük a partnerek gondolatmenetét és agyjárását, de még így is nagyon vicces kimenetek születhetnek.

2015/09/13

Nyárbúcsúztató játék a Gémklubban

Egy kicsit megcsúsztam a bejegyzések írásával a munka, egy SAP konferencia és egy 3 napos Excel makró oktatás miatt. Arról nem is beszélve, hogy mostantól teljes erővel dübörög a bölcsőde, az óvoda és az iskola. Ezt a hármat használtuk ki egy szerdai nap Évivel, mikor is a gyermekeink az előbb említett intézményekben voltak éppen és nem velünk.

Előzetesen én nagyon a Terra Mysticával szerettem volna játszani, de előző nap elolvastam a szabályt, valamint egy kicsit utána olvastam a várható játékidőnek is, és ezért inkább úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok be egy esetleges 3 órás kezdőjátékot. Pár perces vajúdást követően a magyar nyelven is kiadott Evolúcióra esett a választásom. Annyi jót hallottam róla, ráadásul több forrásból, hogy egy idő után éreztem ez nem az én játékom lesz, de azért adtam neki egy lehetőséget.

A táplálék
Így néz ki egy faj
A játékban fajokat kell létrehoznunk a húzott kártyákból. Egy lap egy tulajdonságot jelöl és ebből maximum 3 tartozhat egy fajhoz, így akár lehet egy fára mászni tudó, ragadozó zsírdisznónk, vagy páncélos dögevő falkánk. A cél, hogy olyan méretűre növeljük populációnkat, amit még el tudunk látni élelemmel, ugyanis az elfogyasztott kaja adja győzelmi pontjaink legnagyobb százalékát.

Nő a populáció, de vajon lesz-e elég kaja
A kör elején bedobunk fejjel lefelé egy lapot, ami az elfogyasztható kaját jelöli, ezt követően mindenki létrehozhat új fajt, egy korábbi képességét módosíthatja, növelheti a populációját, vagy növelheti mutánsa méretét. Ezeket megpróbálhatjuk okosan tervezni, de ellenfeleink csúnyán keresztülhúzhatják számításainkat. Én elég magasra terveztem egyik fajom populációját, de az asszony csúnyán kipusztította majdnem az egészet, egy megfelelő negatív lapos kaja lappal.

A játék nem rossz, a feleségemnek is tetszett, de engem valahogy nem fogott meg. A lapok nagyon érdekes állatkombinációkat rejthetnek magukban, az is lehet egy stratégia, hogy "leragadozzuk" az ellenfelet és persze az is bebástyázhatja magát megfelelő védelemmel. Lehet, hogy kicsit másmilyen lenne több fővel, de nem hiszem, hogy sokat javítana a megítélésemen.

Ezt követően a Roll for the Galaxy-t vettem le a polcról. A kártyás verzióját mindketten nagyon szeretjük, és még mindig az egyik kedvencünk. Ezért gondoltam, hogy a dobókockás variáns is bejöhet neki. Nekem alapvetően tetszett, apróbb "hibái" ellenére is.

A szabályokat Évi az elején nem nagyon akarta megérteni, nem jött le neki, hogy miért és miket dobálunk a kockákkal, hogyan lehet majd kolonizálni és fejleszteni. Szép lassan ugyan kezdett belejönni, de éreztem rajta, hogy inkább kötelességből játssza végig a játékot. Nem tetszett neki a paraván mögötti dobálás, kockaelhelyezés, a rejtett "dictate" fázis, az apró kockák és még ki tudja, hogy mi. Szóval ezzel a lendülettel a - közel 20e forintos - játékot gyorsan le is vettem BGG-s kívánságlistámról.

Sajnos már nem maradt sok időnk, pedig a fejben még lettek volna tervek, hogy mivel játszunk, ezért úgy döntöttem, hogy levezetésnek próbáljuk ki a Splendort.

A játékban kapunk néhány pakli kártyákat (nemesekkel és 3 szinten "küldetésekkel), valamint 6 színben zsetonokat. Sajnos a téma nem nagyon jön át, igazából nem is tudom, hogy mit csinálunk, mert zsetonokat pakolgatunk, kártyákat húzunk és ezzel további "állandó" drágaköveket tudhatunk magunkénak és/vagy győzelmi pontokat szerzünk. Ha valaki eléri a 15 GYP-t, akkor azzal kiváltja a játék utolsó körét. Akinek legtöbb lesz az utolsó kör végén az nyeri a játékot.

A játékosszámtól függ a használható zsetonszám. Egy körben csak meghatározott számút húzhatunk el és maximum csak 10 lehet nálunk egyszerre (plusz a többletet biztosító lapok). Az elején egy picit unalmas lehet a zsetonok elhúzása és a megfelelő lapok megszerzése, aztán a közepétől beindul a dolog és már vége is van a játéknak. 
Így néz ki a játék a dobozból kipakolva.

A játék jó, szórakoztató, még a téma hiánya ellenére is. A vastag és súlyos pókerzsetonok nagyot dobnak az élményen, aminek következtében önkéntelenül is jön a késztetés egy újabb játékra. Kezdőknek és családoknak szerintem elég jó játék, de a túlárazása miatt nem mondanám kötelező darabnak. Évinek is valamennyire tetszett, bár azt mondta, hogy két játék alapján sikerült kiismernie és a harmadik játék arra volt jó, hogy elméletét beigazolja.