2021/02/23

Burgle Bros.

Törj be, gyűjtsd be a zsákmányt, majd juss ki! Nagyjából erről szólna a Burgle Bros társasjáték, amiben egyedül vagy három társunkkal együtt tevékenykedünk a meggazdagodás reményében. Egyéb különösebb bevezető nélkül lássuk is a szokásos tartalmat, hogy mi is ez a Betörő Banda.

Mi lapul a dobozban?

A hosszabb bevezetőt igazából ide terveztem. Egy kicsit lemaradtam a játék támogatásáról a Kickstarteres a felületen. Ugyan megnéztem pár ismertetőt és elgondolkodtam rajta, hogy jó lehetne ez nekem, de akkor még nem kattant be az akarom érzés. A tényleges megjelenést követően páran el kezdtünk gondolkodni, hogy jó lenne elkészíteni a játékot magyar nyelven. A kis csapatunkban volt grafikai szerkesztői tehetséggel bíró és fordító is, ezért neki is láttunk a közös munkának. Ennek eredményét pedig kinyomtattuk egy nyomdában. Egy külön történetet megérne, hogy miként jutottunk az alapötlettől a kinyomtatott anyagig, de most ezzel nem untatnám olvasóimat. Ugyanakkor az utolsó pillanatos felismerések kapkodások, máig emlékezetesek maradtak (de sajnos így is maradt hiba a kinyomtatott anyagunkban).

Szóval a játék tartalmaz négyzet alakú kártyákat, amikből felépítjük a betörési helyszínünk 2 vagy 3 szintjét. Ezen felül vannak karakter-, tárgy-, esemény- és zsákmány kártyák. Valamint az őrök mozgásához szükséges lapok is.

A tokeneket és jelzőket nem sikerült ugyan kör alakúra csináltatnunk, de négyzetes megoldással is teljesen elégedett vagyok. Ezen felül szükség volt még dobókockák beszerzésére (ebayről free shippinggel). valamint az egyik barkácsáruházból a falakat jelző "pálcikákra". (Ehhez azt hiszem, hogy 1 méter hosszú, 3 vagy 4 mm-es négyzet alappal rendelkező fa rudakat vettem, majd itthon lefűrészeltem a megfelelő hosszra.) A figurák jelölésére először korongokat használta, de végül a BGG boltjából rendeltem az eredeti játékban is szereplő meeple-öket.

Az egész folyamat nem volt egyszerű és olcsó mire összeállt, de végül lett egy magyar verzióm, egy olyan játékból, ami esetében nem volt várható a hivatalos magyar kiadás... egészen mostanáig. A napokban ugyanis bejelentették, hogy mégis jön magyarul.

A játék célja

Mint már korábban írtam a cél, hogy betörjünk, zsákmányoljunk, majd biztonságba kijussunk. Itt nincsenek mögötte semmilyen Robin Hood-eszmék, mi itt elit bűnözők vagyunk, akik kifosztják egy épület minden szintjét. A grafika alapján az 1960-as vagy 1970-es években járhatunk, nekem egy kicsit hasonlított érzésre a No One Lives Forever című számítógépes játékra. Magával a betörés résszel nem kell foglalkozni, mert eleve az épületben születünk. Tehát igazából "csak" az épület helyiségeit fedezzük fel, majd próbáljuk feltörni a széfet az őrök elkerülésével. Ha minden páncélszekrényt sikeresen feltörtünk, akkor már csak ki kell jutni, mégpedig a tetőn keresztül. Valamiért én jobban el tudom képzelni, hogy felül törünk be és lent menekülünk ki, de ez legyen az én bajom.

A játékmenet

Mondhatni Pandemic-es a játékmenet, mert játékosonként 4 akció van, amit az őr mozgása követ, majd újból egy játékos következik. A négy akciónk a következő lehet:
1. Kukucskálás. Felfordítunk egy lapot és megnézzünk, hogy mi van rajta, anélkül, hogy vakon berontanánk oda. Ez annyiból lényeges, hogy csapdák lehetne az adott szobákban, amik akár árthatnak is.
2. Mozgás egy szomszédos lapra. Ez lehet olyan, amit már felfordítottunk, de olyan is, amit még nem. Utóbbi esetben lehetnek kellemetlen meglepetések, ugyanakkor van az a pillanat, amikor már nem érdemes óvatoskodni.
3. Egy hack-elés jelző lerakása. Számítógép termekben lehetőség van ilyen jelzők lerakására, hogy később a különféle riasztók ellen védettségünk legyen.
4. Széf feltörése. Itt kockákat lehet tenni a széfre, majd ezek dobásával el lehet kezdeni feltörni a széfet.

Ha 2 vagy kevesebb akciót hajtunk végre, akkor esemény kártyát kell húzni. Ez általában rossz, de van - nagyon kevés - pozitív hatású esemény is.

Ha végeztünk a saját akciónkkal, akkor az őr következik (és nem egy a soron következő játékostársunk!), aki egy előre meghatározott lap felé igyekszik, hacsak azt meg nem zavarja egy riasztás.

Fontos még kiemelni, hogy az elit bandánk minden tagja valamilyen szakterület mestere. A játék elején való kiválasztásnál vegyük figyelembe, hogy milyen egyedi képességgel induljunk, amit aztán ne felejtsünk el használni sem.

A játékot akkor nyerjük meg, ha minden szinten feltörtük a széfet, majd mindannyian kimenekültünk az épületből. Vereséget akkor szenvedünk, ha ez nem sikerült és az őrök túl sokszor elkaptak minket.

Vélemény

Kétségtelen, hogy a játék itthon is elég nagy népszerűségnek örvend, hiszen - a mi projektünkkel együtt - legalább három csapatot ismerek, akik a játék fordításával foglalkoztak. És most jön hivatalosan magyarul is, legalább 5 év késéssel.

Annak ellenére, hogy galád gonosztevők vagyunk mégis szerethetőnek tűnik a játék. Remekül hangzik az ötlet, hogy részt vehetünk egy Mission Imposible, vagy Ocean 12 kalandban, viszont a játék során nem feltétlelnül jön át ez az élmény. Folyamatosan az őr elől kell menekülni, vagy áldozatot hozni. Mivel a sötét ruhás security-s folyton a közelben van, ezért kevésbé érezzük azt, hogy a kukucskálás akciót válasszuk, inkább vakon rohanunk be mindig a következő helyszínre.

A kockadobás is lehet egy kicsit flusztráló. Vannak olyan helyek, ahonnan csak 6-os dobás esetén lehet továbbjutni. A széf esetén pedig ki kell dobni a megfelelő kombinációt. Ugyan a kockák számát lehet növelni, de még így is elég nagy a szerencse szerepe.

Úgy gondolom, hogy Tim Fowers egy remek játékot szeretett volna összerakni, de ez sajnos nem lett tökéletes. A karakterek képességei ugyan változatosak, de koránt sem kiegyensúlyozottak. Az események és tárgyak esetében az érződik, hogy azok egy része szinte kényszerből került a játékba.

Meg kell még jegyeznem, hogy a játék meglehetősen nagy alapterületet kér. Három szint nem könnyen fér el egy asztalon. Ugyan itt volt próbálkozás emeletes kivitelre, de szerintem az elég bénácska megoldás.

Sajnos nem tudom a játékot mindenkinek ajánlani. Egy kicsit Pandemic-szerű, ahol megjelenhet az alfa-játékos (aki minden játékos helyett megmondja, hogy mit kellene csinálni). A téma ugyan érdekes, de a kivitelezés közel sem lett tökéletes. Én nagyon akartam szeretni ezt a játékot, talán azért is vagyok egy kicsit csalódott.

2021/02/22

Képregényekről 2.

Korábbi írásomat követően nem sokkal később készített Csibu egy videót az 5 kedvenc retró képregényéről. Ekkor keltette fel az érdeklődésemet egy Batman képregény, amit ugyan már láttam mozgóképes formában, de kedvet kaptam az elolvasásához is.

A gyilkos tréfa

A történet megtalálható online, vagy cbz letölthető formában a Hálózsák nevű képregényes oldalon. Egy kicsit ismerősen köszönt vissza a képi világ a néhány hónapja, a szüleim padlásáról lehozott Semic-es kiadványokéval. A szkennelt oldalak iPad-ről történő olvasása közben szinte éreztem a durva tapitású, kissé megsárgult lapok forgatását a kezeim között. Arra sem vennék mérget, hogy nem olvastam volna ezt valamikor 25 évvel ezelőtt, mivel mintha halvány emlékképeim lennének róla korábbról.

A történetben a Denevérember meglátogathaja az Arkham Elmegyógyintézetet, hogy Jokerrel beszéljen. A vizit során kiderül, hogy a leghíresebb főellensége megszökött az intézmény falai közül. A fekete ruhás igazságőr ezt követően megtudja, hogy Gordon felügyelőt elrabolták, a felügyelő lánya pedig kórházba került. A képregény további lapjairól kiderül Joker eredettörténete, valamint brutális, groteszk képeket kapunk Gordon felügyelő kínzásáról. Ez utóbbi kapcsán jelezném, hogy ez erősen korhatáros tartalom. Nem is értem, hogy 25 éve hogyan kerülhetett ez az újságosokhoz abban a formájában, a Kandi lapok magyar kiadásában.

A történet durva, Joker túljátsza a szerepét, Batman pedig próbál végig kimért és rideg maradni. Szinte csak egyetlen érzelem, a keserűség sugárzik belőle. Sajnos én valahogy nem kaptam meg azt az élményt, ami szerettem volna.

Tempest (The LXG IV.)

A The League of Extraordinary Gentlemen képregénysorozat 4. "évada" a Tempest. Az 1-es és 2-es szériát szerettem, a harmadiknál és a Nemo történeteknél már megbicsaklott valami, egyre kevéssé vettem rá magam a kötetek olvasására, tehát voltak félelmeim a lezáró 6 kötet kapcsán is.

Sajnos ezen aggódalmaim teljesen beigazolódtak. Talán nem kellett volna annyira nagyon keresnem a neten annyira megbúvó Tempestet. Talán nem véletlenül rejtőzött...

A történet megint a világ megmentéséről szól. Van benne időutazás, az aktuális Nemo újra megtalálása, szuperhősök és elborult elemek. Azaz inkább csak az elborult elemek vannak néha megszakítva "normális" történetmenettel. Egy kicsit olyan érzésem volt, amikor reklámból többet látunk az adott filmnél valamelyik kereskedelmi csatornán. A sok, egymásba füzött, de különöbőző stílusú vagy színezetű képregény-töredék egy egészet alkotna, és mégis nem tudtam értékelni a művészet ezen formáját. Az alkotók mintha olvasták volna A gyilkos tréfát és Gordon felügyelő helyett ők őrültek volna meg. Igazi szenvedés volt végigküzdenem a 6 köteten, és szerintem nagyon nem érte meg.

Star Wars: Thrawn-trilogy

A végére maradjon egy kis ponyva. Valamikor az 1990-es évek elején került a kezembe A birodalom örökösei című könyv, amiről akkor még nem tudtam, hogy egy trilógia első kötete. Korábban el sem tudtam képzelni, hogy A jedi visszatéren túl lehet még irodalma a Csillagok háborúja világának. A birodalom örökösei csak napokat volt nálam, pont annyi ideig, hogy ki tudjam olvasni. Utána viszont elég sok új Star Wars könyvet sikerült megvenni, többek között a Thrawn-trillógia másik két darabját is.

Emlékszem, hogy ez annak idején nagy kedvenc volt. Folytatódik Luke és Han kalandja A jedi visszatér után! VII., VIII. és IX. epizód! Hűha! Faltam a könyveket, és kevésbé problémáztam a történeten. Az egyedüli gondom a VII. vagy VIII. epizód után olvasott hamisítvánnyal volt. Akkor... Mai fejjel már jóval több lenne.

A képregényes formában minden összetöpörödik. Nem egyszer fordult elő, hogy 3 egymást követő oldalon 3 helyszín van, és ezek között volt olyan is, hogy ugyanaz a karakter került elképesztő gyorsan egy másik helyszínre. Szinte már-már követhetetlen módon. Sokkal jobban látszódott az is, hogy Thrawn a semmiből hoz elképeztető következtetéseket. Már csak Sherlock sapkája és pipája hiányzott a képekről... 

Apropó, képek! A borítókon egészen hasonlítanak a karakterek a filmbeli kinézetükre, de a képregények belsejében szinte csak az öltözékből lehet kikövetkeztetni őket. Lehet az én elvárásaim voltak magasak, de néhol elég csúnyácskára sikerültek panelek.

A szórakoztatási tartalommal egyébként nincsen problémám. Megnézve a korábban említett képregényes oldal Star Wars tartalmát, szerintem fogok még olvasgatni a témában...

2021/02/15

Pöckölős játékok

Hosszú éveken át kerülgettem egy Crokinole tábla beszerezését, mert bizony az egy szerelem volt első látásra. Viszont a mellbevágó ára miatt sokáig inkább a helyettesét kerestem, több-kevesebb sikerrel. Ezekről szeretnél pár gondolatot ejteni ezen blogbejegyzésben.

Eredetileg a Vigyázat, vadnyugat! (Flick 'em up!) lett volna csak a téma, de arról talán nem tudtam volna annyit írni, mint szerettem volna, ezért kiterjesztettem az írásomat más, kicsit hasonszőrű játékokra is. Először két éve akartam írni a játékról, de mindig valami közbejött. Főleg az én lustaságom.

Már többször láttam különböző bemutatókban, külföldi csatornákon a Flick 'em up! névre hallgató ügyességi pöckölős játékot. Míg sikerült egy Társasjátékok Ünnepén a magyar verziót megvásárolni. A masszív műanyagból készült alkatrészek egyáltalán nem tűnnek gagyi minőségnek, sőt meglepően  jó érzést is keltenek. A nem túl nagy méretű dobozt kinyitva ráadásul elég jó inzertet is kapunk.


A játék ki- és elpakolása, valamint egyéb előkészületei a megszokottnál talán egy kicsit hosszabb időt vesznek igénybe, de bőven megéri ez a kis többlet ráfordítás, ha lövöldözni szeretnénk a vadnyugaton. A játékban több forgatókönyvet játszhatunk végig, vagy a törvény vagy pedig a gonosztevők oldalán. Én úgy gondolom, hogy ez alapvetően egy kétfős játék, de két csapatra osztva magunkat többen is játszhatunk. Ehhez egy viszonylag sík területre (szőnyegmentes padlóra, vagy terítőmentes asztalra) van szükségünk, ahol a korongok zökkenőmentesen csúszhatnak.


Egy nagyobb korongot pöckölve mozgathatjuk karakterünket a saját magunk által kialakított pályán, különféle tereptárgyakat kerülgetve. Két kisebb korong pedig a fegyverlövedékeinket szimbolizálja. Ezek megfelelő, ujjtámaszt mellőző(!), pöckölésével sebezhetjük ellenfelünk (vagy véletlenül saját) embereinket.

Néhány éve elég sokáig méltatlanul olcsón árulták, de úgy tűnik, hogy mára már kikopott a magyar raktárakból. Ha véletlenül belebotlunk és szeretjük a vadnyugati témát, akkor nyugodtan beszerezhetjük. Mivel a szabály sem túl rövid és az előkészületek sem pár percesek, ezért nem merném jó szívvel ajánlani kezdőknek.

Viszont, amit igen az az Icecool. A dobozt pillanatok alatt át lehet alakítani a játéktérré, ahol azonnal indulhat a renitensek utáni fogócska. Pöckölni szabadon lehet, bármilyen módszerrel, de meglehetősen fájdalmas is lehet. Viszont meglehetősen vicces az asztalt körülállni és a kis Keljfeljancsi pingvineket egyre fájósabb ujjakkal pöckölni. Sok változást nem hoz a játék második része sem, ami különálló játékként is játszható. A két pályát viszont lehetőségünk van együtt kombinálni, amivel állítólag nagyobb lehet a móka is.


Szintén Crockinole helyett vettük itthonra a Klask-ot is, aminek semmi köze a pöcköléshez. Hangulatilag adhat valami hasonlót, ha nem komoly versenyszellemben ülünk le hozzá. Utólag megvallva ezt egy kicsi impulzusból vásároltuk és inkább csak mások lelkesedése okozta, hogy megvegyük, mert azért annyira nem jó játék. De igazából lehet, hogy segítene rajta, ha újra bedobnám itthon a köztudatba és levenném a szekrény tetejéről (szerintem ez ma meg is fog történni).

A Klaskban egy négyzetalakú játéktéren kell az ellenfél "gödrébe" bejuttatni labdát, mégpedig úgy, hogy alulról mozgatjuk egy mágnes segítségével a fenti bábukat. Arra figyeljünk, hogy ne tapadjanak ránk pályaelemek, mert azokért is büntetőpont kapható. Pár perc alatt lejátszható egy menet, nem kíván bonyolult előkészületeket sem. Ugyanakkor vannak benne kopó alkatrészek.

És a végére marad a Crokinole. Mi is ez a játék valójában? A lényege, hogy két játékos kap egy saját korongkészletet, amiből felváltva kell középre pöckölni a korongokat. Nem mindegy, hogy hová érkezik a korong, hogy az ellenfélnek van-e fent korongja és még sok apróbb szabály is van. Részletesebben már írtam erről a játékról.


Szerencsére mi meglehetősen amatőrök vagyunk a játékhoz, ezért nem sűrűn fordul elő, hogy sorozatban többször bepöcköljük a korongot középre. A saját ügyetlenségünk elég sok izgalmat hoz így a játékba. A Crokinole nem egy olcsó mulatság, minőségibb darabokat akar 100eFt felett is vásárolhatunk. Nekem egy jelentősen olcsóbb verziója van, kevésbé minőségi anyagokból, de mindenképpen megérte. Itthon már nagyon sok kellemes játékórát adott ez a játék, ami egyben egy bútordarab is.


2021/02/11

Adventure Games: A börtön

Meglehetősen izgatott lettem, amikor pár éve láttam egy The Dice Tower bemutatóban az Adventure Games gyűjtőnéven szereplő 2 játék bemutatóját. Az ígéret szerint a játékok visszahozzák a KJK (Kaland Játék Kockázat), lapozgatós könyvek világát, egyenesen a társasjáték asztalokra. A videóban szereplő fickó még azt is említette, hogy nála hangulatban lecserélte a T.I.M.E. Stories játékokat. (Ezzel kapcsolatban óvatos voltam, mert tudtam, hogy egy kicsit már belefáradt az időutazós játékokba, részben néhány csalódásnak köszönhetően.)

Érdekes módon a játék német piacon jelent meg először, és angol nyelvterületre is csak több hónapos késéssel érkezett meg. Ehhez képest a magyar kiadás még további hónapokat csúszott, de szerintem ez eléggé megbocsátható. Főleg, hogy egész tetszetős, gördülékenyen olvasható és talán hibátlan fordítást kaptunk a Piatniktól. A végén ugyan feljött egy kártya, ami nem volt teljesen egyértelmű, de össze lehetett rakni, hogy még szabadon felhasználható 4 körünk van, mielőtt a kártyával foglalkoznánk.

Mi lapul a dobozban


Az Exit szabadulószobás játékokhoz hasonló dobozban kapunk néhány nagyobb helyszínkártyát, 100+ kártyát, amin a karaktereink, életpont jelzőink vannak, valamint a történet maga. Ezen felül még van 4 figura, 4 különböző színben.

Fontos még kiemelni a játékszabályt és a segítségeket tartalmazó füzeten túl a történet lényegé tartalmazó füzetet. Ugyanis ebben található a kaland lényege, az egész történet.

Ezen felül még nem árt papírt és íróeszközt is előkészíteni az esetleges jegyezeteléshez.

A játék célja

Egy börtönben ébredünk és semmire sem emlékszünk. Tipikus kezdés. Emlékfoszlányaink vannak, valamint reményünk, hogy később többet is megtudunk saját magunkkal kapcsolatban. Elsődleges célunknak azt tartjuk, hogy minél előbb kiszabaduljunk a börtönből.

A játékmenet

A történet három nagyobb fejezetre tagolódik, amik egyenként 1-1,5 óra hosszúságúak. Érdemes a fejezetek között pihenni és nem egyben lejátszani az egész történetet, mert úgy jobban ülepedik a sztori és nem lesz túl egyhangú a folyamatos olvasás. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem szabad túl sok nap különbséggel játszani a részeket, mert nehezebben rázódunk vissza a játékba.

A játékosok egymás után jönnek. Mi ezt annyira nem vettük szigorúan. Az elején csapatként indultunk neki a játéknak, de később úgy döntöttünk, mindenki együtt mozog és ha olyan kártyát húzunk, amin választani kell, hogy melyik karakter hajtson végre valamit, akkor azt megbeszéljük és szóban kiválasztjuk.

Egy játékos lépése annyiból áll, hogy eldönti melyik helyszínre mozog (vagy nem) és ott végrehajt egy akciót. Egy akció állhat csupán annyiból, hogy felolvassa az adott számot, vagy kombinál valamit vagy valamivel (esetleg valamikkel). A fő szabály, hogy mindig az alacsonyabb számút vesszük előre, hacsak nem az a feladat, hogy megadott sorrendben tegyük ezt. Lássuk mik lehetnek ezek.

1. (Tárgy)kártya kombinálása egy másik másik kártyával. Ebben az esetben a könyben egy 4 jegyű sorszámhoz kell lapoznunk és azt felolvasnunk. Ennek eredménye lehet siker vagy kudarc. 

2. Tárgykártya kombinálása a helyszínlapon található számmal. Itt egy 5 jegyű számot kapunk.

3. Vannak még olyan kombinációk, ahol 6 jegyű kombinációt kell megtalálnunk.

Ha nem találunk a kombinációnkra bejegyzést, akkor azt nem lehet végrehajtani.

Nagyjából ennyi a játék. Próbálunk lépkedni és dolgokat egymással kombinálni. Mondanám, hogy tegyük óvatosan a próbálkozásainkat, mert kellemetlen dolgokba futhatunk bele, de úgy gondolom, hogy a játékban szinte lehetetlen kikapni.

A játék végén a végkimenetelhez kapcsolódóan összegezni kell a maradék életerő pontokat és bizonyos kártyákat. Ezt követően lesz egy pontszám, ami jelzi, hogy mennyire voltunk ügyesek

Vélemény

Kiskamasz korom meghatározó élményét adták a KJK könyvek, amiből van tizenpár darab a polcomon. Az Adventure Games első darabja nagyjából ezt az élményt hozta vissza. (Volt egy rövid rész a játék során, ami ha jobbra indulsz, akkor lapozz a xxx-re, ha balra, akkor az yyy-ra.) Itt ugyan nem kell dobókockával dobni, és vannak fizikaibb játékelemek a bábuk és kártyák formájában.

A játékot lehet egészen szabadon játszani. Szerintem nem kell ragaszkodni a szigorú körsorrendhez. Érdemes egyszerre vinni mind a négy karaktert és együtt dönteni, hogy mit tegyünk. A KJK élmény és a sok olvasás miatt azt gondolom, hogy ez inkább szóló játék, vagy kevesebb fővel jobban működő.

Érdemes jegyzetelni. Felírni a helyszíneken azokat a számokat, amikkel nem tudtunk semmit kezdeni, vagy valamiért gyanúsak maradtak. (A játék befejeztével átpörgettem a megmaradt kártyákat és a segítség megtekintésével megtudtam, hogy maradt még pár felfedezetlen titok. Ezek között olyan is volt, hogy korábban valamit kombináltam, ezért később nem vált elérhetővé egy-egy tárgy megszerzése.)

Nézzük a negatívumokat:
- Elég sok szöveg van, és hiába jó a magyar fordítás és igyekszik hangulatos is lenni, de mégiscsak elég fárasztó a sok szöveg olvasása.
- Nem szabad több napos szüneteket beiktatni a játékalkalmak közé. Hónapokat meg pláne! Sajnos velünk megtörtént, hogy az első játék után nagy kihagyással jött a második, és ez egy kicsit rombolt az élményen. Emiatt ezt követően egyedül újrajátszottam az első két részt, hogy egészben újra képben legyek. Sőt, ez alkalommal már jegyzeteltem is.
- Amikor egy sikertelen kombinálás során akaratlanul is egy másik bejegyzésre csúszhat a szemünk.
- Egyszer lehet végigjátszani. Ugyan nem sérülnek a játékelemek, de egy második nekifutásnak akkor van csak igazán értelme, ha ki akarunk mindent "maxolni".
- Inkább egyszemélyes, mint közösségi élmény.

Szerencsére kapunk pozitívumokat is:
- KJK élmény, dobókockák nélkül, fejtörőkkel!
- Könnyen érthető, gyorsan megtanulható szabályok.
- Az elakadást egész használható súgó könnyíti, aminek köszönhetően biztos a győzelem.
- Nem vészes ár, és lejátszás után továbbajándékozható.

Igazából tiszta szívvel nem tudom mindenkinek ajánlani. Ugyan nincs benne véletlenszerűség, gyerekekkel is könnyen végigjátszható és garantált a siker, ugyanakkor a masszív szöveg és sok olvasás nem lesz mindenkinek kielégítő.