2009/10/26

M3-as autópálya

Ha szüleimhez utazunk, akkor a gyorsabb haladás érdekében mindig szoktunk venni 4 napra matricát. Most is így tettünk, de utólag elmondható, hogy sok értelme nem volt...

Október 22. csütörtök, este 7 óra. Először Hatvan felé szerettünk volna haladni, de már a fővárosból is elég lassan jutottunk ki. Majd nagyjából a Budapest táblával egyvonalban szinte teljesen megállt a forgalom. Sajnos a PDA-m (GPS funkciójával együtt) a táskámban, a kocsi csomagtartójában volt, amit esélyem nem volt kivenni, ugyanis a két gyerek között szorongtam a hátsó ülésen. Nagyon kevés helyet hagynak egy harmadik személynek ezek a gyerekülések.

Olyan ötletünk támadt, hogy menjünk el az M2-s autópályára (ami nem is az), és Balassagyarmaton keresztül menjünk Salgótarjánba, majd szüleimhez. Nagyjából csinálhattunk egy közel 50km-es kerülőt a kanyargós utakon, de végül elértük a célunkat. Tudom, hogy talán mehettünk volna a 3-as úton is, de szerintem ott sem haladtunk volna túl jól. Az M3-ason a káoszt két baleset okozta, és esély sem volt a belátható időn belüli haladáshoz...

Október 24. szombat, este 5 óra. Jöttünk volna visszafelé is az autópályán, de az ügyes hídépítőknek köszönhetően Gödöllőnél egy sávra korlátozódott az út, és nagyon lassan haladt a forgalom. Mondanom sem kell, hogy volt nyüglődés a gyerekek részéről. Aztán amikor haladni is tudtunk volna, akkor lementünk a 3-as útra, hogy be tudjunk menni Fótra.

Elég felháborító, hogy az ember megveszi magának a matricát, aztán végül nem tudja élvezni annak előnyeit... Ez Magyarország.

2009/10/15

Küzdelem a T-Home-mal

Úgy tűnik, hogy mióta több terméket összevontak a T-Home márka alatt csak még több terhet és káoszt okoztak maguknak, a T-csoportnak. Mert minden szép és jó, hogy egy név alatt összpontosul minden, azonban mégis mindent külön kezelnek. Aktívabb küzdelmem már több, mint egy hónapja kezdődött...

Méghozzá azzal, hogy lejárt a T-Online-os hűségidőm az internetre, és szinte vele egy napon történt meg az újabb, már-már szokásosnak mondható sávszélesség emelés. A korábbiaktól eltérő módon most nem növekedett meg automatikusan a fel- és letöltési sebesség, hanem csak kérés alapján. Ezt az egyik munkatársam derítette ki a telefonos ügyfélszolgálatukon keresztül, majd gyorsan kérte is. Én teljesen naívan azt hittem, hogy egy olyan szép, modern világban élünk, ahol e-mailben (a szokásos azonosítók mellett) is el lehet intézni mindent. Az elektronikus levelet a My T-Home felületen írtam meg és válaszcímnek a jó G-mailes címemet adtam meg. Majd vártam...

Ezzel párhuzamosan újabb fejlemények jelentek meg. A levelem megírásának napján vagy az azt követőn levelet kaptam a (lég)kábel szolgáltatómtól, az Antenna Digitaltól, hogy lejár a hűségidőm. Nem értettem, hogy a búbánatba történhet, amikor még egy éve sincs, hogy két évre aláírtam náluk. Rögtön el is kezdtem kombinálni, hogy mi lenne, ha azt is lecserélném. Ugyan a szolgáltatással elégedett voltam, de a T-csoport triplakedvezményes árai verhetetlennek bizonyultak. Nagyon jó érv. Ráadásul közel azokat a csatornákat megkapom, amelyek megvoltak korábban... A következő lépésem az volt, hogy hétvégén az online felületen (ugye szép, modern világban élünk) megrendeltem.

A következő héten nem igazán akart történni semmi, ezért szerda magasságában megnéztem a közeli T-Pontot, hátha mondanak nekem valamit. Sokat nem tudtak, csak annyit, hogy valami karbantartásaik vannak a rendszerrel, ezért nem biztos, hogy a kéréseimet fogadni tudják. Ezen felül még annyit tudtam meg a nemhivatalos fórumokból, hogy nem ritka a több, mint egy hónapos (azaz a 30 napos keretidőn túl) szerelési várakozás. A tervem az volt, hogy várok még egy hetet, aztán megint T-Pont.

Közben a nekik írt levelemre a 8. napon megérkezett a válasz is. Egy teljesen általános sablonlevelet kaptam, amiben közölték, hogy e-mailben nem lehet kedvezményezni a szolgáltatásváltást. Hívjam őket vagy irány te T-Pont. Ráadásul a többi kérdésemre nem is válaszoltak. Problémáim voltak a vonallal, mert elég gyakran szakadt meg a net valamiért, ráadásul nem is csatlakozott az ő általuk meghátározott maximumon (6,8Mbit a 8Mbit helyett), valamint szerettem volna, ha My T-Home felületen és a számlán is végre együtt látom az összes szolgáltatásomat.

A következő hét, T-Pont. Hurrá! Sikerült elintézni, hogy egy számlán kapjam a telefont és az internetet. Bár ez inkább csak nekik könnyebbség, de lehet, hogy tévedek. Még mindig nem tudnak rögzíteni semmit.

A T-Pont látogatást követő napokban felhívtak telefonon egyeztettem velük, hogy volt T-Sat rendelésem, és mellékesen felsoroltam egyéb problémáimat (internet díjcsomag-váltás, My T-Home felület). A délelőtti hivást követően délután is felhívtak. Ugyanazokat a lépéseket végigjártuk. De szinte szó szerint... Erős déja vu. Azt monták, hogy szerelő lesz 2 héten belül. Nem lett...

Közben folyt a harcom az internet terén is. Végül csakfelhívtam a 1412-es számukat, ahol végre tudtam beszélni emberrel is. A T-Satom folyamatban, a netemet elutasíották... Micsoda? Gondok voltak a vonallal (nem mondják, még mindig vannak), de csináltak vele valamit a héten és most már bírnia kell. Kiegyeztünk, hogy akkor újra nézzük meg a 15Mbit-es letöltést kínáló csomagot. Valahogy csak nem állították be, ezért a következő héten még egy telefon. Itt most azt a választ kaptam, hogy mivel a T-Online-os módosítást a T-Sattal együtt rendeltem meg, ezért csak akkor történik valami, ha a T-Satos rendelésem megvalósul.

A műholdas tévémnél ketyegett az óra. Egyrészt megszűnőben volt az Antenna Digitalos előfizetésem, és nem akartam listaárat fizetni a kedvezményes helyett, valamint már majdnem lejárt a 30 nap. A netboard.hu oldalon lévő fórumtársak segítségével sikerült gyorsítani a folyamaton és a 31. napon letelepítették az eszközt. A szerelők gyors és profi munkát végeztek, amivel elégedett vagyok. Ráadásul működik minden...

Évi azért elmondta, hogy a szerelők egy picit furcsálták, hogy az Antenna Digitalt szolgáltató AH-nál dolgozom és miért váltok T-Home-os cuccra. Azt hitték, hogy van valami komolyabb kedvezményem. Lehet, hogy nekik ingyen van, amiért nekem fizetnem kellett.

Szóval lezárult a tévés ügy és már csak az internet volt hátra. Hívtam a 1412-t, ahol benyögték, hogy nem tudják létesíteni a 15Mbitet. Remek... Akkor fizessek továbbra is 7eFt-ot a 6,8Mbps/420kbps-ért? Hiába mondtam, hogy nekem elég lenne az is, ami most van, csak alacsonyabb áron, nem mentek bele. Pedig a triplakedvezménnyel 6eFt lett volna... Kiderült, hogy már a lefelé történő csomagváltás is ingyenes, ezért úgy döntöttem, hogy akkor legyen nekem 5Mbps/512kbps-em. Ez lett... a speedtest tegnaptól 5200/520-as eredményeket hoz. Még a feltöltésem javult is egy kicsit. És már csak havi 4eFt a net. Az élet kemény...

2009/10/06

Dollhouse - Azaz mi újság a babaházban

Az a jó a sorozatok utólagos egyben való megnézésével, hogy nem kell hétről-hétre várni az új részre, valamint saját magam szabhatom meg, hogy mennyit és mikor nézek meg belőlük. A Dollhouse-nál még meg kell említeni, hogy a sorozat első évadának befejezése után még két részt kaptunk pluszban.

Nehéz lenne eldönteni, hogy kinek van igaza. Nekem az eredeti, tévében nem játszott, felvezető rész (gyk. pilot) annyira nem tetszett. Igaz, hogy én először ezt néztem meg sokkakkal ellentétben. Fordított esetben talán nekem is más lett volna a véleményem.

Nahh... de néhány szót a sorozatról. Az alapfelállás szerint létezik néhány úgynevezett babaház, ahol üres testeket töltenek fel személyiséggel. Tökéletes testű és kinézetű egyének adják oda magukat önként vagy egyfajta büntetés letudásaként. Természetesen nem csak örömlány vagy selyemfiú szerepét tudják betölteni, hanem akár lehetnek nyomozók vagy atomtudósok is. Ez utóbbi egy picit erős, de lehetne...

Az a gáz az egésszel, hogy egynek még jó, egyszer meg lehet nézni, de semmi extra. Szombat délutáni matinéműsor. Sokkal több potenciál lett volna a dologban.

A dvd-n lévő plusz részről még azért megemlítenék pár dolgot. Egy picit feleslegesnek éreztem. Nem tudom, hogy a készítők szándéka ezzel az volt-e, hogy még 10 éven menjen a sorozat, és hogy addig mi minden történhet. Mindenesetre nincs az egészben elég erő, hogy túl sokáig menjen. Már most, a második évad néhány része után temetik a sorozatot. Ki tudja, hogy még hány részt fogunk látni... lezárásra azonban ne számítsunk.

Hétköznapi élet Mátyás király korában

Igazából ezt a könyvet először ajándékba szántam volna, de mivel elég húzósnak tűnt az ára az oldalszámokhoz képest, ezért inkább elvetettem. Az egyik kolléganőm viszont megvette magának. Mondjuk ez főleg a jó marketingnek is köszönhető volt, ugyanis valahol úgy reklámozták, hogy ebből megtudhatjuk "hogyan bazdmegolt Mátyás király".


Mikor a könyvet a kezembe vettem, akkor éreztem, hogy talán megérte volna az árát. Bár csak 180 oldal körül van, de elég nagy alakú. Jelen esetben a rengeteg kép pozitívumnak hathatna, de ugyanakkor egy kicsit rendezetlenül szerepelnek. Ugyan valamelyest kötődnek az adott témához, de nincsen teljes összhang, ami miatt úgyéreztem magam, mintha csak úgy "keressünk már valamilyen képet ehhez a témához" szerkesztési metódus állt volna a háttérben.

A könyv valójában nem csak Mátyás király éveiből csemegéz, hanem kiterjeszti a kort a XV. század elejétől a XVI. század első feléig tartó időszakba. Több helyen is új adalékokat tudhatunk meg a korszakról, több mindent megcáfol, és még a középkorban lévő szituációkat is felvázol.

Sajnos több helyen is találtam kivetni valót. Az író elég sokszor aprólékosan tájékoztat, méghozzá annyira, hogy nulla ismeretséggel is meg lehet érteni a leírtakat, ugyanakkor párszor átcsap a másik végletbe, tehát nem túl ismert dolgokat gondol közismertnek. Néha nem sikerült elkapnom a gondolatmenetét, hogy mire szeretett volna utalni egy-két mondatával. Aztán ott vannak a korszakból kiemelt szituációk, amik a napi életbe nyújtanának betekintést. Ezek annyira csapongóra vagy rosszul megfogalmazottra sikerültek, hogy többször is kiestem az olvasás ritmusából. Néhol nem érteni, hogy mit is akart vele... és az sem ritka, hogy ezek némelyikét még viccesnek is tartotta.

Nos... a bazdmegolásból sincsen túl sok, ez egy nagyon jó marketingfogásra sikerült. Valamint nem sikerült megtudni pár olyan dolgot, amikre előzetesen számítottam. Nem tudtam meg, hogy mennyi alapja volt az "igazságos Mátyás" és az "álruhába bújt Mátyás" fogalmaknak vagy mítoszoknak. Az nekem kevés, hogy abban a korszakban nem is hívták "fekete seregnek" a zsoldosseregét és hogy Dugovics Títusz igazából nem is létezett, vagy ha igen, akkor sok Dugovics Títusz létezett.

A könyv ezektől eltekintve nagyon jól sikerült. Átfogó betekintést nyújt a korszakba, és néhány dolgot elég részletesen is megoszt. A bosszantó dolgai miatt azonban nem merném bárkinek nyugodtan ajánlani a könyvet. Persze, aki szereti a történelmi írásokat, vagy szeretne elmerülni a múlt rejtelmeibe az nyugodtan szerezze be, mert talán nem fog annyit csalódni, mint én.

Derék dolog

A múlt hét keddjén már napközben is egy kicsit rozsdásnak éreztem a derekamat. Valami nem igazán stimmelt vele, bár nem fájt, csak olyan furcsa volt. Túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, és arra számítottam, hogy az aznapi foci majd úgyis helyre rakja.

Nos... fordítva sült el a dolog. Egy kis passzolgatást követően megindultam. Futtottam, majd alig tudtam megállni, mert éreztem, hogy valami nem jó. Ennyi volt az aznapi és egyben idei utolsó szabadtéri fociból. Még akkor este be akartam nézni a dokihoz, de egy kicsit túl sokan voltak nála, ezért úgydöntöttem, hogy majd másnap reggel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már korábban is volt hasonló gondom és az el is múlt néhány nap után magától, ezért én nem nagyon akartam erőltetni, hogy orvoshoz menjek... azaz inkább beteg emberek közé.

A doktornő sok érdemit nem tudott mondani. Azóta sem tudom, hogy meghúztam, megfázott, vagy esetleg becsípődött, esetleg ezek közül több is. Kétfajta gyógyszert is felírt, de meglepetésemre nem kaptam semmilyen krémet... Érdekes.

Még most is érdekes kérdőjelben van a testartásom, és nem érzem valami jónak a dolgot. Nagyon rossz fekvő helyzetből állóba tornászni magam vagy vissza. Sajnos a hétvége sem igazán úgy alakult, hogy ki tudtam volna magam pihenni, és talán még egy picit rá is erőltettem, ezért még mindig nem javult meg. De most már legalább jobb, mint tegnap.

Most már csak reménykedni tudok benne, hogy lesz egy nyugodt hétvégénk, amikor tudom pihentetni. Addig meg valahogy csak eltelnek a napok. Semmi kedvem 50-60%-os táppénzre elmenni, mikor minden forint számít.

(Ha már a bajaimmal jöttem ezzel a bejegyzésben, akkor azt is megemlíteném, hogy érdekes módon már közel majdnem minden ismerősünk 1-el több alkalommal járt nálunk Márton-baba látogatóban, mint az akinek már többször meg kellett volna fordulnia nálunk. Mondjuk a nullát elég nehéz felülmúlni.)
Szerencsére a család többi tagja jobban van, mint én. Kivételesen, most Évinek nincsen semmi baja, Márton egész fitt és már egyre többet van ébren. Annamária azonban egy kicsit taknyos, meg ma még be is ütötte egy kicsit a fejét. Az élet kemény... reméljük, hogy a kisasszony feje is.