CoD-os klántalálkozó

A Magyarítások Portál neve alatt létrejött Call of Duty klán szociális-szervező magja (ami először csak a 2. részre specializálódot, majd szépen az összes többire is) idén is úgy döntött, hogy kellene egy személyes találkozót is beiktatni. Ne csak a TeamSpeak nevű programon, hanem élőben is hallhassuk a másik hangját, (végre) láthassuk a másik rusnya pofáját és persze másról is beszéljünk, mint a szemét csíterekről, a CoD2-ről vagy éppen a számítógépekről.

A szokottnál is jobban el vagyok maradva mindennel, ami főleg annak köszönhető, hogy szabadságon voltam. Talán valamennyire hihetetlennek tűnik a dolog, de ha úgy tűnik rengeteg idő áll mindenre rendelkezésre, akkor általában nem jut semmire.

A 2009 július második hétvégéjén, Szigethalomra szervezett találkozó meglehetősen jól sikerült. Tejes és TeeGeey (ejtsd Tídzsé, mint a húker, és nem tégelynek, mert azt nem szereti) urakkal mi már akkor érkeztünk, amikor már üveges volt a hagyma és kieresztette a zsírját a szalonna. Tanúi lehettünk, ahogy a hatalmas bográcsba bekerült a friss, megfelelő méretű darabokra aprított marhahús. (A nyál most kezdi újra kitölteni a pofazacskóimat, már csak a gondolatra is).

Ezt követően - CoD-os szaknyelven - Husimoto mester nekiállt "kempelni" a bogrács mellett. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy ő nem nagyon mozdult el a tűz mellől, amíg el nem készült a zseniális ízvilágot felvonultató marhapörkölt. A hozzá készült krumplit meg sem kóstoltam, hiszen magyar ember kenyérrel szereti csak igazán a pörköltet. Igazán remek volt.

Az ételkészítés közben azért sikerült remek beszélgetéseket folytatni. Klánvezérünk, Lacoka például egy Long Time névre hallgató csít előnyeit ecsetelte, hogy milyen jól jön az 1v1 (egy-az-egy elleni) csatározások elnyújtásában.

Persze az ebédre váráson, a beszélgetésen, a (ital)szűrésen túl folytak más dolgok is. Néhányan az airsoft fegyverekkel játszadoztak. Úgy tűnik, hogy nem csak számítógépes játékokban szeretik a lövésre alkalmas dolgokat. Olyan is akadt, aki kipróbálta, hogy a szigethalmi Duna holtágának vizében milyen lehet megmártózni. Persze nem voltak sokan...

Miután egy labda is előkerült - talán az OSS klántól érkezett vendégeink jóvoltából - egy pici focira hajazó tevékenység is előtérbe került. Sajnos azon a héten kedden sikerült egy kisebb bokasérülést szereznem, ezért ezt a tevékenységet egy picit hanyagoltam.

A sok semmittevésben vagy mozgásban a nép újra megérkezett, és Boltos tatárbifsztekje is előkerült. Nem is tudtam, hogy én ezt szeretem... pedig igen. Nagyon remek étek volt.

Szépen lassan besötétedett, a megfáradt öregek aludni vonultak, a többiek pedig tovább folytatták a beszélgetést. Aztán persze történtek az éjszaka folyamán még említésre méltó dolgok. Valakit fejbetalált egy korábban lenyelt krumplidarab, eltűnt a húsok őrzője, valamint a testvérklán is felmutatott egy női tagot.

Valójában írhatnék még többet is, de most valahogy nem érzem azt a formát, amivel igazán élvezetesen tudnám tovább fűzni összekuszálódott beszámolóm fonalát, valamint sajnos az idő már erősen megkoptatta a találkozóval kapcsolatos szép emlékeket.

Képeket a Sunsetjoy által karbantartott klánoldal galériájában találhattok.

Trance - rave - techno classics

Régen voltam már hasonló eseményen, de azt hiszem, hogy most egy igen jó bulit fogtam ki. Az előtaliról egy kicsit sikerült elkésnem, de szerencsére ez nem befolyásolta negatívan az este további eseményeit. Sikerült jókat beszélgetnem, és érdekes embereket ismertem meg.

A helyszín valahogy jobban tetszett, mint a korábbi Kashmir, és a falak is szép narancssárgák voltak... A bulin sikerült még találkoznom néhány régi ismerőssel, akikkel sikerült jót beszélgetnem. Vicces, de többek között a buli legjobb szettjét is sikerült átbeszélgetnem. Pedig tele volt RMB-vel! A rave zenét játszó dj-k műsora nagyon jól sikerült, míg az első két fellépő egy kicsit koncepciótalannak tűnt számomra. Mintha összevissza nyúlkáltak volna a számok között, azért meg külön fel vagyok háborodva, hogy nem volt Chicane, (legalább a Saltwater lehetett volna), Paul van Dyk (For an angel) és Blank & Jones szám, vagy mondjuk a legnagyobb trance klasszikus a Quench-től a Dreams. Helyettük inkább játszottak néhány igazán furát. Bordee zenéi most annyira nem jöttek be, de csak azért, mert a törtet annyira nem szeretem, és inkább klasszikusokat vártam volna tőle is, de mindenesetre ő sem csinált rossz műsort.

Azt hiszem, hogy kedvet kaptam a következő ilyen jellegű eseményre is.

Trance - rave - techno classics

Gyorsan írok egy party ajánlót, bár azt hiszem, hogy korábban kellett volna. Szóval ma, azaz 2007. július 6-án egy hatalmas, trance-rave-techno klasszikusokat játszó buli lesz a Club K2-ben (klubterem). És hogy hol van a helyszín: Budapest, IX. kerület, Üllői út 51.

Azoknak sem kell izgulniuk, akik még nem kaptak fizut, vagy le vannak égve, mert az esemény teljesen ingyenes. Bővebb infót a rave.hu oldalon találtok. Előtali a Westendben a vízesésnél este 20.00kor, míg a zenei esemény 22.00kor kezdődik. Ne késsen el senki!

Sűrű hétvége

Nem tudom, hogy mikor lesz már egy nyugodt, nyüzsgésmentes hétvégém, mert úgy tűnik, hogy mindig történik valami.

Pénteken, a munka után rögtön indultunk Kabhegyre, ahol egy ilyen céges edzőtábor szerveződött. Veszprémig Évi is velünk tartott, majd onnan Tihany felé vette az utat.

Egész jól sikerült, és a körülmények is egész jók voltak. Mikor tavaly (vagy tavaly előtt) még a korábbi munkahelyem céges összetartásán ott jártunk, akkor nappal a legyek, este pedig szúnyogok jöttek nagy tömegben. Nem is beszélve a (veszett?) rókáról, ami állandóan a közelünkben mászkált, és a vezérigazgatónk zavarta el...

Visszatérve a jelenbe, a mostani összejövetel igencsak jól sikerült. Volt rengeteg hús, amiket a tűz fölé lógatott sütőedényzetben készítettek el. Remek lett a fűszerezés, és a hozzá való saláta is. Utólag kiderült, hogy figyelmes kollégáim súrólószer helyett rovarirtóval mosták ki a sütőedényt... De még élünk.

Aztán aznap este még fociztunk egyet a sötétben, amit szintén túlélt mindenki sérülés nélkül. A többieket lehet, hogy az elfogyasztott alkoholmennyiség védte, nekem meg csak egyszerűen szerencsém volt, hogy nem ment ki a bokám.

Másnap mindenki próbált regenerálódni a paprikáskrumpli készítés, vagy a készítés nézése közben. Aztán 2 óra környékén mindenki úgy gondolta, hogy ideje indulni, és szép lassan szétszéledtünk. Az egyetleg gondom az egésszel csupán annyi volt, hogy most sem sikerült feljutnom a toronyba... Egyáltalán, mikor tudok majd felmenni valamelyik toronyba?

Kabhegyről egyenesen Tihanyba vitettem magam. Mikor megérkeztem, akkor Évi pont akkor mászott ki a Balatonból, melynek vize mintha zöldebb lenne, mint tavaly volt. A nap viszonylag eseménytelenül telt el. Az ünnepeltek felköszöntését nagyon gyorsan letudtuk, ünnepi hangulat szinte nem is érződött, csak úgy eltelt... Ami fura volt, hogy a szokásokkal ellentétben nem gyalog, hanem kocsival mentünk le a Balatonhoz este. Azért volt fura, mert Évi és apja szinte szent szabályként ragaszkodik mindig a régi berögzött szokásokhoz. A vicces az egészben az volt, hogy kocsival is kb. annyi idő alatt értek le a tóhoz, mint én gyalog. Pedig én még később is indultam. Nagyon jól esett este a Balatonban úszkálni. Már nem volt meleg, nem égetett a nap, és a víz sem volt tele. Csak az a rengeteg szúnyog ne lett volna...

Vasárnap még délelőtt lementünk a partra, majd bele a vízbe. Nem vittük túlzásba, mert úgy kellett (miattam) időzíteni, hogy a Forma 1-re hazaérjünk. Ami sikerült is...

Tiesto - Elements of Life Budapest 2006.05.26.

Ekkora élménye ritkán adódik az embernek, hogy egy ilyen részt vehessen. Bár ugye kérdés, hogy kinek mi jelenti a nagy élményt. Master barátomnak köszönhetően én is ott lehettem a holland lemezlovas-mágus magyarországi fellépésén. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora buli fog az egészből kerekedni.

Bőven 10 óra előtt sikerült bejutnunk. Ráadásul gonosz/bunkó módon kikerültünk a sort, mivel láttuk, hogy mások is csak úgy mennek a sor mellett, a sor meg nem halad. Mondhatni nem volt szép dolog, de a cél érdekében mindenképpen hasznos.

Bent azon nem lepődtünk meg, hogy az árak nem tűntek igazán barátinak. Két deci rostos Kepi 400, fél liter ásványvíz 700, míg egy Hejnekem sör 800 pénzbe került. Plusz lehúzás a belépő mellett. Azonban azok, akik még pólót vagy Tiestós ajándékokat vettek maguknak szinte már láma kategóriák voltak. 4000 magyar pénzért olyan pólót csináltatok magamnak, hogy ihaj, nem olyan gagyit. Hallottam, hogy egy páran panaszkodtak a méretek miatt is...

Kicsit mérgelődtem a buli napján, hogy a hivatalos oldalon nincsen semmi a kezdésről, a befejezésről, vagy szett hosszáról. Egy Jes művésznevű hölgy 22.45 magasságában kezdett el szőke fürtjeivel egyetemben a szimpadon ugrálni, és tűzbehozni a közönséget. Nekem annyira nem jött be (a Rush Comes szám kívételével) a produkciója, mert túl dance-es volt.

Őt követte a Mű-tiestó. Egyfajta előre felvett bemelegítő szett volt, amihez egy számítógéppel animált, Tiestóra hasonlító figura adta a vizuális megjelenést. Mi ez alatt a kinti pultnál akartunk innivalót venni. Elég bénák voltunk, mert bent a teremben szinte tolongás nélkül, gyorsan sorra lehetett jutni. Itt jut eszembe, hogy a csarnokban iszonyatos volt a meleg, és annál kevesebb a levegő. Valahogy igazán megoldhatták volna a nagy hő lehűtését. Bár egy idő után már mindegy volt... csak a zenét élveztem.

Éjfél környékén megjelent maga a fő szám. Jó kis tüzijátékot csináltak neki a bevezetéshez, de az egész szettje alatt nagyon jó vizuális effektek voltak kivetítve, valamint egyéb módon megvalósítva (füstgép, fűzkilövelés, tüzijáték, lézer, stb.). A zenék egyszerűen fantasztikusak voltak, szinte megállás nélkül tomboltam a Chicane - Saltwater c. szám kezdetétől. Kár, hogy nem maradtam a végéig, de az egész így is felejthetetlen élmény volt.

Aki nem volt, az ezen listából megtekintheti, hogy miről maradt le: