Társasjátékok Ünnepe 2024, 2. nap.

A szombatom bőven átnyúlt a vasárnapba, ezért nagyjából 4 óra alvással ugrottam neki a Társasjátékok Ünnepe 2. napjának. Nem sokkal 10 óra előtt értem oda, majd beálltam a kígyózó sor végére. Gond nélkül, pillanatok alatt sikerült beérni.

Ezüsthegy építészei (bgg link)

Elég gyorsan találtunk egy asztalt, ahol a grafikából jól láthatóan a Roll Player/Kartográfusok világán játszódó társasjáték volt előkészítve.

Először kártyákat draftolunk. Ezen kártyák kerülnek majd be a saját kazamatánkban/dandzsönünkbe, valamint a rajtuk szereplő pénzösszeg fogja majd megmondani, hogy mennyi bevételünk lesz az adott fázisban. Az éppen eldraftolt kártyát azonnal be kell építenünk a kis útvesztőnkbe. 

Még a játék kezdetén kapunk egy tervrajz kártyát, hogy miképpen is kell majd kinéznie a 4x4 nagyságú labirintusunknak. A végső pontozásnál sokat fog majd számítani, hogy sikerült-e mindent is megépíteni a megfelelő helyre, és hogy a bejárat össze van-e kötve a kijárattal.

A draftolás során szerzett kártyákon lévő bevételek fogják először megállapítani a játékossorrendet is. Mindig a legtöbb pénzzel rendelkező személy vásárolhat valamit a piacról, vagy passzolhat ki. Ha még mindig neki van a legtöbb pénze, akkor újra ő jön. Ha úgy dönt kipasszol, akkor többet már jöhet az adott fázisban, és ennek megfelelően kerülhet előre a játékossorendbe.

A legelőször kipasszoló játékos vehet majd új küldetéskártyát, ami alapján további pontokat szerezhet. Majd sorban jönnek a többiek is.

A játék akkor ér véget, ha mindenki szépen felépítette a labirintusát. Ezt követően pedig jön a kiértékelés és végső pontozás. 

Összességeben azt tudom mondani, hogy egy egész szórakoztató darabról van szó jelen esetben, aminek talán még a beszerzésén is el fogok gondolkodni.

Foxy (bgg link)

Egy egyszerű memória játékot is sikerült kipróbálnunk. Sorban felfordítunk 20 lapot és minden egyes lapfordításkor meg kell mondanunk, azaz lapra felírnunk, hogy a korábbiakkal együtt összesen hány olyan állatot láttunk, mint ami az éppen felfordított kártyán van.

Nem egy bonyolult, vicces, gyors családi játék, amit akár kicsikkel is jól lehet játszani.

Homokcsapda (bgg link)

Ezt követően egy újabb egyszerű szabállyal rendelkező, könnyed, családi, ügyességi/gyorsasági játék elé ültem le. A homokcsapdában homokórákat kell a célba léptetni bizonyos színeket és formákat tartalmazó mezőkről/korongokról. Ha megfelelő színű, vagy szimbólumot tartalmazó kártyát játszunk ki a kezünkből, akkor az összes létező homokórával lépünk és azokat forgatjuk a másik felére. Ha nem tudunk lépni, akkor csak forgatunk. A játék még nehezíthető újabb homokórákkal, hosszabb pályával vagy egyéb szabályokkal is. 

Kicsit hasonlít a Sárkányokra, de valamilyen szinten az Escape-ben található feszültséget is hozta.

Evergreen (bgg link)

Ez volt a vasárnapi napon talán a „legkomolyabb” játék, amit játszottam. Sajnos a szabályokat nem teljesen jól kaptuk meg, ami okozott némi értetlenséget. Nem tudtuk eldönteni, hogy vajon tesztelési hiányosságokból fakad-e a problémánk, vagy valami más van.

A játékban a saját „bolygónkra” fákat kell ültetni. Ezeket a különféle éghajlati területekre kell pakolni, és minél jobban be kell zöldíteni a saját bolygónkat. Lehetőleg úgy, hogy a legtöbb pontunk is legyen a játék végére.

Az éghajlatoknak megfelelő színű kártyát választunk és húzunk fel, majd arra a területre teszünk valamilyen fát, vagy növelünk, lombosítunk és hasonlók. A húzott kártyák még egyéb plusz akciót is adnak, amiket azonnal felhasználhatunk. Gyakorlatilag 4 évszakot játszunk végig, míg minden évszakban majd máshonnan süt a nap és máshogy kapunk pontot az árnyékolások kapcsán.

Minden egyes évszak egyre rövidebb, azaz egyre kevesebb kártyát kapunk az akcióink végrehajtására, de végülis a játékterünk is folyamatosan „csökken”/változik. Közben folyamatosan figyelnünk kell arra, hogy minél nagyobb összefüggő zöld területünk legyen, és a fák se nagyon árnyékolják egymást.

Ez valahogy kevésbé jött be nekem. Ennek oka lehet a természet téma, a nem teljesen jól átvett szabályok, és a játék kinézete is. De biztos vagyok benne, hogy ennek is meglesz a maga közönsége és játékosbázisa.

A játék egész kellemesen néz ki grafikailag, a fa elemek is ügyesen vannak kifaragva (bár volt, aminek túl széles volt a „talpa”) és a saját játéktáblák is süllyesztettek. Igazából ezekre nem lehet panasz.

Scout (bgg link)

A cirkuszos játék, ahol igazából nem látod a témát, hanem csak a számokban fogsz gondolkodni. Okos, szórakoztató és gyors játék, nagyon pici dobozban és – szerintem – erősen túlárazva. A dobozban van 45 kártya, néhány kartonjelző és játékszabályok több nyelven.

A játék elején mindenki egyenlő számú kártyát kap. Ezeket megnézhetjük, de a sorrendjüket nem változtathatjuk meg. Viszont most lehetőség van arra, hogy fejjel lefelé átfordíthassuk őket. A számozás 1-10-ig megy, és minden kártyán 2 szám látható.

A játék elején valaki kijátszik egy kártyát, amit a soron következő játékosnak ütnie kell. Ezt megteheti egy magasabb értékű kártyával (ha egy lap van lent), több azonos értékű kártyával, vagy kártyasorral. Ha valaki mondjuk egy 5-6-7 értékű kártyasort tesz le, akkor azt a következő játékos ütheti egy 6-7-8 értékű sorral, vagy egy olyannal, amiben már eggyel több lap van, tehát akár egy 1-2-3-4 lapokból állóval is, vagy pedig három azonos értékű lappal (mondjuk akár 3 db 1-essel is).

Szóval az egyik lehetőség, hogy ütjük a lent lévő lapokat, míg a másik hogy a letett lapokból egyet felveszünk és bármilyen irányban bárhová tehetjük a kezünkben lévő lapok közé.

Illetve egyszer van arra is lehetőség, hogy ezt a kettőt kombináljuk. Amikor lapot veszünk el, akkor mindig adunk a lap tulajdonosának egy győzelmipont jelzőt.

Egy kör addig tart, amíg valakinek a kezéből el nem fogynak a lapok. Ezt követően összeszámoljuk az elütött lapok számát és ebből levonjuk a kézben maradt lapokét. A játékban összesen annyi kör lesz, ahány játékos van. A végén a legtöbb ponttal rendelkező nyer.

Ez egy nagyon jó kis játék. Tényleg jó, hogy kis helyen is elfér, de talán védőzve nem fog a dobozba férni. Viszont nagy hátránya, hogy a méretéhez képest elég drága. Bár minden viszonyítás kérdése.

Lapzárta (bgg link)

A végén gyorsan egy gyors játékot játszottunk. Sajnos – miattam – egy kicsit kapkodva is. A játékban egy újságot kell megszerkesztenünk, de úgy hogy a középre kiszórt cikk és hirdetés lapkákból kell kivenni a többi játékos elől a nekünk tetszőket egy kis asztalra. Majd ezt követően bejelentjük, hogy szerkesztünk és mi már többet nem húzunk. A nálunk lévő lapkákat próbáljuk bepakolni bizonyos szabályok szerint az újságunkba.

Az egyik csavar ott van, hogy mindezt időre tesszük. 3-4 percünk van megegyezés szerint. Ennyi idő alatt kell a cikkeknek az újságunkba kerülnie.

További nehezítés, hogy vannak egyéni célok, valamint nem mindegy, hogy mi kerül mi mellé. A következő fontos dolog, hogy az újságban kell lennie pozitív és negatív híreknek is, valamint hirdetéseknek is.

Az egész valahogy egy áttematizált Galaxis Roncsderbi élményét adta vissza, valamivel komolyabb témával. Csak itt jobban kellett figyelni, hogy milyen elemek kerüljenek egymás mellé, mert úgy több pontot lehetett összeszedni.

Családi játéknak mindenképpen ajánlott, főleg mivel gyorsan le lehet vele pörgetni néhány partit.

És egy újabb előadás...

A Lapzártát egy kicsit kapkodva játszottuk le, mert szerettem volna még elmenni a nap végén az Arany Málna díjatadóra és beszélgetésre, ahol bizonyos szempontok alapján próbáltak az ítészek "lehúzni" jó játékokat. Azzal lehet vitatkoznék, hogy mi számít jó játéknak és mi nem, de minden megítélés kérdése.

A színpadon lévők csak a nevezetteket mutatták be és a végső döntést ránk, nézőkre bízták. Mi voltunk azok, megkaptuk a szavazás lehetőségét és így nekünk kellett bevinni a végső döfést.

Egy picit csalódott vagyok, mert bár több helyen is szellemes volt a felvezetés és érdekesek voltak a szempontok, mégis valahogy nagyobb bátorságot és erősebb "troll-tartalmat" vártam az egésztől.

Nekem ez a műsor lett a napzárta, mert ezt követően elindultam haza. Előtte még azért elmentem az egyik bolt standjához és megnyugodva vettem észre, hogy azt a játékot, aminek a megvételén filóztam végül valaki más megvette helyettem...

Összegzés

Úgy érzem, hogy nagyon jó volt az idei Társasjátékok Ünnepe. Nem igazán lehetett panaszom semmire, és a főbb dolgokat már úgyis felsoroltam a korábbi bejegyzésemben.

Sok emberrel sikerült találkozni és lepacsizni. Mert – szerintem – egy kicsit erről szólnak ezek a rendezvények, hogy találkozhatunk azokkal, akiket a csak kijelzőnk túloldaláról ismerünk.

Ezen felül vásárolni is sikerült. Nem volt túl sok kivételes akció, de azért akadt. (Ugyanakkor bennem van a gyanú, hogy karácsony előtti leárazások során talán sikerül belefutni pár jó ajánlatba.) Nyilván kiadó oldalról elsősorban arról szólna ez az „ünnep”, hogy minél több terméket ismertessen meg a lehetséges vevőkkel és azokat adja is el nekik. Mi pedig csak játszani, impulzusokat gyűjteni mentünk… és azért, hogy mit vegyünk meg otthonra.

Arra a kérdésre, hogy jövőre szeretnék-e újra menni a Társasjátékok Ünnepére elég lesz csak feldobni azt az érmét, amit a Laserox standjánál kaptam.

Társasjátékok Ünnepe 2024, 1. nap.

Az utóbbi évek Társasjátékok Ünnepét (a továbbiakban szigorúan csak TÜ) különböző okokból kihagytam, és az idei látogatás kapcsán is elég sokat vacilláltam, hogy akarok-e menni. Nagyjából addig vártam, amíg nem jött velem szembe, hogy a „vasárnapi jegyek 80%-a már elfogyott”. Ekkor találtam ki, hogy két napra szeretnék menni… Majd a honlapra fellátogatva szembesültem vele, hogy a korábbi üzenet gyakorlatilag azt jelenti, hogy CSAK vasárnapra van már elővételes jegy. Valamint lehet azzal majd az adott napon próbálkozni, hogy talán beengednek… vagy nem.

Szerencsémre azonban sikerült másodkézből jegyet vennem a szombati napra is, így már nem volt akadálya, hogy két napon át élvezhessem a Millenáris vendégszeretetét.

A szombati úgy alakult, hogy autóval mentem, és a szerencsém annyiból kitartott, hogy a helyszíntől pár percre találtam szabadtéri, ingyenes parkolási lehetőséget. Fél 10 körül érkeztem és jobb dolgom nem volt, ezért beálltam az egyetlen sorba. Csak a karszalagosoknak volt sor, mivel nagyjából ezt mindenki előre átvette, vagy pedig közvetlen megkapta a bejáratnál. (Állítólag, aki így tett azt rögtön be is engedték, hogy ne kint fagyoskodjon.) De igazából elég lett volna tényleg 10 körül érkezni, és akkor egy 5-10 percen belül simán be lehetett volna jutni.

Mindenesetre panaszra nem lehet okom, mert 10-kor már két kisdobozos kiegészítővel boldogabb voltam és nekiláthattam egy gyors felfedezésnek.

Mielőtt még a játékokra térnék, jöjjön pár gondolat.

- A karszalagok és tombola előbbi átvétele szerintem jó ötlet volt. Tényleg gyorsan be lehetett jutni, aki korábban ment kvázi feleslegesen várakozott.

- A tombola egy picit vicc, de itt se legyünk igazságtalanok. Volt aki nyert és kapott valamit. Mi többiek pedig az élményt nyertük, hogy ott lehettünk a rendezvényen.

- A napi 4000 eFt-os belépőjegyár viszonylag korrekt volt a lehetőségért. Itt is hallottam több féle véleményt, hogy játszani otthon is tudott volna ingyen, vagy klubban olcsóbban. Valamint nem biztos, hogy az akciók fedezik a belépődíjat. Én nem ezért mentem…

- Akciók: Lehet, hogy voltak kiemelkedő akciók is, de szerintem ez a rendezvény nem erről szól. Vagy ha úgy vesszük, akkor egy elő „Black Friday”, ami egy hónapig fog tartani. Szerintem ez is viszonylag korrekt volt, bár a nap végén már jelentek meg olyan mémek, hogy a 10%-os akcióban lévő játékok a Tesco-ban töredékáron megvehetőek.

- Elrendezés. Alapvetően ez is rendben volt, kaptunk néhány „térképet” is, de így is rengeteg dolog mellett elmentem elsőre, és másodikra is. Volt, amit nem is nagyon találtam meg. Nem tudom, hogy ezen mit és hogyan lehetne javítani.

- A hőmérséklet végig jó volt. Pólóban is. A rövidnadrág talán túlzás lett volna.

- Az étkezés. Támogatva lett az evési lehetőség, mert kint voltak kaját osztogató járművek. Ezeket nem a TÜ szervezte (legalábbis az áraikat), szóval ezekről inkább nem mondanék többet. Ami kicsit rossz volt, hogy ezeket kint kellett megenni és nem igazán volt asztal ahová le lehetett volna ülni.

- Játékmesterek. Egy rossz szavam nem lehet, vagy jókor jó embereket fogtam ki. Talán lehettek volna többen, de ilyen alapon én is jelentkezhettem volna játékmesternek. Talán jövőre.
- Külön köszönet minden játékostársnak, akivel játszhattam, és mindenkinek, akivel pacsizhattam a két nap alatt.

Hajdanvölgy mítosza (bgg link)

Igazából ez volt az egyetlen játék, amit előzetesen szerettem volna kipróbálni. A Reflexshop előre kiküldött egy hírlevelet, amiben lehetett foglalni a játék kipróbálására, így 10:30-tól délután 1-ig meg is volt az elfoglaltságom.

A Hajdanvölgy mítoszában különféle színű és minimálisan eltérő képességű frakciónkat fogjuk irányítani, ahol a figuráinkat az előre előkészített hexákra helyezzük le, majd azokon végrehajtunk valami akciót. Vannak munkásaink, harcosunk, mágusunk, sőt még sárkányunk is! A játékban keveredik a munkáselhelyezés, az építés, a területfelfedezés, valamint az elemek és területek birtoklásáért folyó harc is.

Amikor sorra kerülünk, akkor két fő dolog közül kell az egyiket csinálnunk. Vagy lehelyezzük egy fafiguránkat az egyik hexára és végrehajtjuk azt, amit ott lehet, vagy pedig visszahívjuk az összes bábunkat és saját kártyáinkon hajtjuk végre a visszahívási akciókat. Kezdetben még egy alap kártyánk van, amiket a későbbiek során bővíthetünk újabbakkal.

Ahogy haladunk előre úgy bővül Hajdanvölgy területe, szerezhetünk újabb kártyákat, jöhetnek újabb szörnyek és kaphatunk újabb feladatokat. Egy idő után elkerülhetetlenné válik a konfrontáció, mert bizony a területért is harcolunk. És igazából én itt szaladtam bele egy kisebb problémába, még úgyis, hogy én voltam a szerencsés. A kis munkásomat megtámadta a szomszéd, viszonylag nagyobb erőkkel. Én úgy döntöttem, hogy nem használok plusz segítséget ezért egyetlen hatoldalú dobókockával vártam az ellenfelem 5 db hatoldalúját. Én nyertem. Még poénkodtam is, hogy dobok egy hatost és nyerek, de csak ötös lett. És mivel az ellenfelem nem dobott jobbat, ezért veszített. Ez egy kicsit igazságtalan szerintem. Persze ment a poénkodás más játékostársaktól, hogy olyan jó kitérő manővert dobtam, hogy az ellenfeleim egymás kardjába dőltek… És sajnos erre nem volt semmi kompenzáció is. Mindannyian mentek a holtak birodalmába.

A játék maga nem rossz, de szerintem nem kiemelkedő. Kaptunk nagyjából egy fél óra játékmagyarázatot, és utána a maradék két órában nem tudtuk végigjátszani. Talán tud pörgősebben is menni, ha már mindent ismerünk.

Fontos leszögezni, hogy a játék szép, gyönyörű! De 10-ből 9 hozzáértő társasjátékos az overproduce szót, vagy ennek szinonimáit fogja felemlegetni. A játékelemek, tartozékok és egyszerűen minden kiemelt figyelmet kapott, ezért is lett végül maga a játék picit csalódás. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz lenne, csak annyit, hogy enni pénzért inkább más foglalja az amúgy nem kis helyet az egyik polcomon.

Marvel United: Spider-Geddon és Polgárháború (bgg link)

Egy asztallal ültem tovább, nem mentem messzire. Ez a minifigurás játék már egész régóta érdekelt, és még csak nincs is túl borzasztó áron. Igazából az érdekelt, hogy mennyire tud jól működni.

Két doboz tartalma volt vegyítve, mert a Spider-geddon egy alapjáték, míg a Polgárháború „csak” egy kiegészítő. Viszont ez utóbbiban több a közkedvelt hős. Én saját karakternek az „alapdoboz” Noir pókemberét választottam, már csak a kalapja miatt.

A játék során saját paklinkból lapokat kapunk a kezünkbe, azokat kijátszuk, majd az előttünk lévő játékos lapjaival akár össze is kombózhatjuk ezeket. Aztán bizonyos játékos után jön a főgonosz, aki próbál nekünk keresztbe tenni. A kijátszott lapoknál túl sok akció nincsen. Igazából mozoghatunk, harcolhatunk, vagy valamit megmenthetünk (helyszínt vagy civilt). Nem túl bonyolult a működés, szórakoztató a küzdelem és aranyosak a figurák. Valamint még nem is egy durva a játék ára. (Vettem is egy Multiverzimos verziót.)

Ugyanakkor itt se legyünk teljesen egyoldalúak. Őszintén nem tudom, hogy mennyi játék lehet majd benne, mikor lehet megunni. De manapság már, ha 5-10 alkalommal játszunk egy közepes vagy nagy dobozos játékkal, akkor szinte már az is ünnep. A figurák aranyosak, a lehetséges akciók kártyái és a főellenség lépései viszont elég random érkeznek. Ezen felül itt is könnyen elő tud ugrani az alfajátékos, aki megmondja a többieknek, hogy mit kellene csinálni. Abban nem vagyok biztos, hogy tényleg mindent jól csináltunk-e de sajnos egy paraszthajszálnyival elbuktuk a harcot Spot ellen.

Intermezzo

Ezt követően beültem egy előadásra, ahol a Dice and Decks csatorna arcai beszélgettek a társasjátékozásban idegesítő dolgokról. Sajnos szinte csak Balázs beszélt, mert Pisti hangja valahogy nem volt a helyén. De talán a nézőközönség egy kicsit interaktívabbá tette a beszélgetést.

5 torony (bgg link)

A kis pihenő után újra a játékok felé mentem, és bár az egyik játékostársam nagyon a Harmóniával akart játszani, de addig még be kellett iktatnunk bár megállót. Az első ilyen az 5 torony volt.

A nem túl bonyolult kártyajátékban középre kikerül 5 kártya. A kezdőjátékos megmondja, hogy mennyit lenne belőle hajlandó elvinni, majd a következő felüllicitálhatja. Az összes lapot el kell venni és bele kell tenni a magunk előtt épülő toronyba (van néhány kivétel lap). Nehézség, hogy csak csökkenő sorrendben lehet építeni a tornyokat. 5 szín van, tehát 5 tornyunk lehet (lásd játék címe). A kártyák 14-től vannak 0-ig számozva, és ha valahová nullát leraktunk, akkor az a torony nem épülhet tovább.

A játékban egy kicsit érdekes ez a licit, hogy hány kártyát vihetünk el, de igazából ez is egy olyan játék, amit mintha már láttunk volna valahol. Igazából egy kellemes filler, semmi extra. Ha nincsen otthon Lost Cities vagy Keltis kártyajátékunk, akkor be lehet szerezni.

Navoria felfedezői (bgg link)

Megmondom őszintén, hogy nem igazán vártam semmit ettől a játéktól. Arra bizonyíték volt, hogy tud úgyis szép, szemet vonzó egy játék, hogy nincsen túltolva. De igazából már ez lenne az elvárás minden játékkal szemben. A színekbe és a rajzokba bele lehetne kötni, de igazából – szerintem – ezek is rendben vannak.

A játékban nyersanyagokat gyűjtünk, utakat fedezünk fel, amikre állomásokat helyezhetünk fel, és persze győzelmi pontokért hajtunk. Néhány perc múlva itt is leesett a téma a mechanikáról, de ezzel lehet csak én voltam így. Ennek ellenére elég szórakoztató darab volt.

Érdekessége, hogy játékossorendben egy zsákból húzunk 2 korongot, ami alapján olyan színű kártyát vehetünk el. A következő játékos választhatja az előző játékos otthagyott korongját, vagy húz kettőt és azokból választ. Ezt mindenkit megcsinálja még kétszer, tehát addig, amíg 3 kártya nem lesz előtte. Ezek a lapok adhatnak nyersanyagokat, lépéseket, győzelmi pontokat a játék végén, vagy menet közben valamit.

A kártyabegyűjtés után jön egy kisebb csavar, ugyanis ezt követően a megfordított játékossorendben helyezhetjük le a kártyapaklikra tett korongokat, és azokból hajthatunk végre valami akciót. Nagyjából ugyanazokat, mint korábban is írtam.

Ezt követően jön bevételfázis (bizonyos kártyák itt fejtik ki hatásukat), majd a hazatérés.

Ezt követően még kétszer megcsináljuk ugyanezeket a fázisokat, majd a végső pontozás után megállapítjuk, hogy ki nyert.

Igazából egy kellemes családi darab, de semmi kiemelkedő. Nem tudok és nem is akarok jobban belekötni. Ez egy olyan játék, amit bátran mernék ajánlani a nem túl gémer beállítottságú családoknak a vasárnapi vagy ünnepi ebéd után.

Harmónia (bgg link)

Végül Laci barátom vágya is teljesült és kipróbálhattuk ezt az absztrakt, Azul-érzést is adó, családi játékot. Akkor nem jutott az eszembe, hogy mire is hasonlít annyira, de végül másnap rájöttem, hogy ez olyan, mint egy kicsit továbbfejlesztett Reef (ami valahogy eltűnt az ismeretlenség homályába, pedig az sem egy rossz játék).

De ne szaladjunk előre. A játékban van középen egy „tárcsa”, amit valamiért forgatunk, hogy a nyíl mindig afelé a játékos felé mutasson, aki éppen következik. A lényeg, hogy valahonnan el kell venni 3 korongot, valamint el lehet venni egy játékcél kártyát is. A három elvett korongot azonnal el kell venni és le kell tenni valahová a saját játékterünkön. Az adott célkártyákon többször is teljesíthető a cél, és eszerint megy a pontozás. Egyszerre 4 célkártya lehet aktívan előttünk, és nem jár érte büntetés, ha a játék végén nem sikerül teljesíteni.

A korongok valami természeti dolgot hivatottak jelenteni, a kék a víz (amit talán nem lehet egymásra tenni), a szürke a kő/hegy, a barna a fa (ami lehet a fa alapja, amire a zöld lombkorona megy, vagy egy faház alsó része), a piros a tégla/vagy tető, a zöld a fű vagy fa lombkorona, a sárga pedig talán virág. De lehet ezeket máshogy nevezik, mert ugyan a szabályt nem olvastam, de a tematikából ezek jól következnek. Kivételesen meg is dicsérem, hogy absztraktsága ellenére milyen jól érezhető benne a tematika.

Ez is elég kellemes családi darab, amit egy óra alatt le lehet játszani. Én mondjuk egy picit belekötöttem a szabályba, mert nem értettem, hogy a folyóm miért nem kanyaroghat szabadon, de a többiek próbálták azzal magyarázni, hogy akkor tó lenne.

Macskalak (bgg link)

A nap végén még kipróbáltunk egy roll&write darabot (amikor dobni kell dobókockákkal, majd az eredményt valahová beírni, és csúnya kombóláncokat lehet építeni velük.

Nos, nap végi levezetésnek elment, de szerintem nem volt olyan jó játék. Bár lehet ez a macskás/cicás dolog része is taszított egy picit.

Itt olyan érzésem volt, mintha a Ganz Schön Clever játékot szerették volna egy picit tematizálni, és így sikerült. Macskával, egérrel és sajttal. Amit pluszként azért el lehet mondani, hogy a különféle bónuszok mindig a játék elején sorsolódnak, ami ad egy kis plusz újrajátszhatóságot.

Idővel majd jön a második nap beszámolója is. Köszönet annak az 5 embernek, aki elovasta. :)

(A nap margójára még hozzákívánkozik, hogy az esemény után elmentem talán az életem egyik legjobb happy hardcore bulijába. Ezután túl sokat nem aludtam (alkoholt az eseményen nem fogyasztottam) és így mentem ki a második napra.)

10 éves a Facebook-os Társasjáték csoport

2013-ban már javában benne voltam a társasjátékos hobbiban, ezért még valamikor az elején (talán még az első százban) csatlakoztam a Rigler Laci által alapított Társasjáték Facebook csoporthoz. A kezdetben igencsak baráti hangvételű csoport gyorsan kinőtte magát és több ezres rajongótáborrá alakult. Az évek során jelentősen változott az egész hangulata és arculata, de a tagok társasjátékok iránti rajongása egy cseppet sem csökkent.

Tavaly jártam először a KMO-ban, mint társasjátékos helyszínen, és ezen alkalom után tudtam, hogy a 10 éves évforduló megünneplésén kötelező ott lennem. A tegnapi napon több terem is nyitva állt a földszinten és az emeleten a játszani kívánóknak, mégsem volt olyan könnyű a megfelelő asztalokhoz odakerülni.

Már valamivel 10 óra előtt a helyszínen voltam, ezért gyorsan le sikerült ülni ahhoz az asztalhoz, ahol a Reflexshop magyar kiadásában megjelenő Mind MGMT volt előkészítve. A játékról előzetesen nem sokat tudtam, csupán annyit, hogy a hasonló című képregénysorozat ihlette. A dobozon és az egyéb tartozékokon lévő plusz feliratok kapcsán egy kicsit fellelkesültem, mert azt hittem, hogy Az ügynökséghez hasonló élményben lesz részem.

A játékismertető kapcsán egy kicsit csalódtam, mert igazából egy bújócska-fogócska játék (Scotland yard, Police 07, Mr. Jack) körvonalazódott előttem. A játékban van ugyanis az egyik játékos a Mind MGMT fejvadásza, aki titokban lépked a játéktáblán, de ezen mozgását egy paraván mögött rögzíti a saját térképén. Fontos, hogy lépései során bizonyos elemeket begyűjtsön és a mozgásával nem léphet vissza, vagy nem keresztezheti a saját korábbi útját.

Az 1 a sokaság elleni küzdelem másik oldalán az Ellenállás van, akik igyekeznek elkapni a fejvadászt. Ők a körökben 2 két ügynököt mozgathatnak és tippelhetnek valami jellegzetességre vagy arra, hogy éppen ott van-e fejvadász az adott mezőn. Ennek során a dedukciót könnyítő nyomok kerülnek fel a térképre.

Az ellenállás akkor nyer, ha sikerül elkapni a fejvadászt adott időn belül. A fejvadász pedig akkor nyer, ha lejár az idő, vagy összegyűjtött megfelelő számú ügynököt.

Mi a „Kiképzés” játékmódot próbáltuk ki, kétszer is. Ugyanis az első alakalommal nagyon gyorsan kizártuk, hogy merre járhat a fejvadász. A Mind MGMT-ben van más játékmód is, alkalmazás segítségével lehet teljesen kooperatív módon is játszani.

Tudom azoknak ajánlani, akik szeretik a korábban felsorolt, hasonló dedukciósan bújócskázó játékokat. Sajnos nekem tematikailag nem adott eleget, ezért itthonra nem tervezem beszerezni, viszont ez is egy olyan játék, amihez máskor is szívesen leülnék játszani.

A következő játékig kellett keringenem egy negyed órát, és közben szomorúan vettem észre, hogy az akciós Szunnyadó istenek kiegészítőből már egy sincsen. Annyiból mégsem voltam elkeseredett, hogy így legalább a pénz a pénztárcámban maradt.

A lényeg, hogy a következő játék, amihez sikerült leülni az Unmatched kalandok: Titokzatos történetek (Reflexshop) volt . Ugyan már a játékot sikerült korábban itthonra beszerezni, de konkrét játékig még nem sikerült vele eljutni. Sokkal kényelmesebb úgy játékot tanulni, ha valaki elmondja és esetleg mankóként tud segíteni, ha elakadunk.

A sima Unmatched játékok alapjait már ismertem, ezért ezeket el tudtam mondani előre a játékostársaimnak, mire megérkezett volna a játékmester. A Titokzatos történetekben a korábbi Unmatched játékoktól eltérően nem egymást kell püfölni, hanem egy közös ellenfelet és azok csatlósait. A játék addig tart, amíg a főellenfél, vagy a játékosok mindjének életereje nullára nem csökken.

A játék során a kezdeményezést jelölő kártyák mondják meg, hogy éppen milyen sorrendben jönnek a játékosok és azok ellenfelei. Ha ezek kipörögtek, akkor új keverés és játékossorend kerül meghatározásra.

Az ellenfelek köreiben követni kell a játékossorend kártyákon lévő szövegeket, míg a saját körünkben az alap Unmatched szabályait kell alkalmazni. Azaz léphetünk (és egy kártyát húzunk), kijátszunk egy villámos kártyát, megtámadunk valakit.

Persze ezeken túl számos egyéb szabály és egyedi képesség színesíti a játékot, de dióhéjban ennyi a feladat. Lehet, hogy a játék beszerzésekor egy kicsit túl lelkes voltam, de úgy gondolom, hogy sok remek játék vár még rám ezzel a dobozzal. Külön plusz pont, hogy a korábbi Unmatched karakterekkel is játszható ez a játék, valamint ezek a karakterek is megküzdhetnek egymás ellen bármelyik doboz korábbi karaktereivel.

A több fős kooperatív játék után elég gyorsan eljutottam egy két fős kooperatív játék asztalához, a Sky Teamhez, ami a magyar keresztelője során A légi társaság címet kapta (Reflexshop). A szabálymagyarázat utáni első játékot ugyan gyorsan elbuktuk, de a második játékban már sikerült teljesítenünk a célt, azaz landolni a repülőgéppel.

A játékban egy pilótát és másodpilótát alakítunk, akik feladata, hogy biztonságban le tudják tenni a repülőgépet. Ehhez „csupán” annyi a feladat, hogy a gép egyensúlyban, megfelelő sebességben és fékezhetőségben legyen landoláskor. Valamint az ereszkedés során se ütközzön össze egy másik géppel sem.

A játékban mindkét fél egyszerre dob a 4 kockájával titokban egy paraván mögött, majd ezeket felváltva lehelyezik a közös játéktérre. Fontos, hogy kommunikálni a játék során csak a dobások előtt lehet, tehát azt már nem lehet megbeszélni a dobást követően, hogy „én leteszek egy 3-as kockát erre a helyre”. A kockák lerakásakor fontos, hogy két helyre mindenképpen kell tennünk kockát. Az egyik a kormány beállítása, a másik pedig az ereszkedés sebessége. A többi hely pedig opcionálisnak tűnik, de ugyanakkor nagyon fontos, hogy lehetőleg minden helyen „bekapcsoljunk” mindent, vagy tűntessük el a leszálló gépünk útjából a többi repülőt. Ha pedig nem tudunk mit csinálni, akkor érdemes kávét szereznünk, amivel a későbbiekben változtathatjuk egy-egy értékkel egy kockánk értékét.

A Sky Team egy kis dobozos, nagyon érdekes, két fős kooperatív játék. A kockadobások elég nagy szerencsfaktort adnak, amit ugyan lehet egy kicsi módosítani, illetve nagyon sok lehetőségünk van a kockák felhasználására is. Mi az első játék során elrontottuk, mert csak a közelben lévő repülőkre koncentráltunk, és inkább kockadobás módosító kávét szereztünk ahelyett, hogy a távolabbi gépeket szedtük volna le az utunkból.

A játék esetében erős pluszpont, hogy nem csak egy alapjáték van benne, hanem több forgatókönyvet is le lehet játszani, amelyekben erősen nehezedik a játék teljesíthetősége. Fontos, hogy a két játékos egymásra hangolódjon, de néha még ez sem elég, mert a kockadobások elég nagy véletlent jelentenek. A limitált játékosszám miatt elsősorban társasjátékos pároknak ajánlanám.

Egy újabb 15 perc bolyongást és felderítést követően az egy Cuvée-s asztalhoz sikerült leülnöm negyediknek. Előre bocsátom, hogy sem a téma (borok), sem a színvilág nem ragadott magával, de azért nagyon kíváncsi voltam a magyar Private Moon Studios játékára.

Külön megtiszteltetés volt, hogy a játékot maga a szerző, Pierrot, mutatta be nekünk. Első elmondásra egy kicsit bonyolultnak tűnt minden, de a játék során sikerült mindennek kitisztulnia. El kell mondanom, hogy kellemes csalódás volt, főleg ahogy a tematika visszaköszönt a logikus lépéslehetőségek során.

A forduló elején mindig kiválasztják a játékosok, hogy melyik évszakokban szeretnének akciózni. Ennek során lesz olyan évszak, ahol nem fogunk semmit sem tenni és annak akciói elvesznek. Ugyanakkor tovább szűkíti a lehetőségeket, hogy a választott évszakokhoz sem tud mindenki saját bábut tenni. Fontos megemlíteni, hogy akinek van az adott évszakban bábuja ő két akciót hajthat végre, míg mindenki más csupán csak egyet. Sőt, akár a két akciólehetőséget is fel lehet adni 2 pénzért, valamint egy eseménykártyáért cserébe.

A játékban 6 fordulót, azaz évet játszunk végig. Mindegyikben 5 évszak van (az ősz duplázódik, de mások az akciólehetőségek). Mint mondtam, hogy lesz olyan évszak, amely adott évben nem kerül játékban, így azon az évszakon jelenik majd meg egy időjárást jelző kártya, ami egy kicsit szabotálhatja majd a terveinket.

Akkor pár szóban megemlíteném az akciókat is. Tavasszal lehetőségünk van oltani, azaz jobb minőségű szőlőt létrehozni (ehhez át kell forgatni az adott kártyát). Csinálhatunk zöldszüretet, amikor a termelés mennyiségét lefelezzük, de a szőlő értékét kettővel növeljük. Valamit akár el is adhatjuk a pincénkben lévő borunkat.

Nyáron lehet gondozni a szőlőt, amivel annak értéke eggyel nő. Ugyanakkor lehetőségünk van az egyik szőlőtelkünkön valamilyen épületet építeni. Ilyenkor ugyan feladjuk a telken történő szőlőtermesztést, viszont cserébe több pénzt egy győzelmi pontot gyűjthetünk

Az őszi évszakokban lehetőség van leszüretelni, azaz a pincéikben tenni a boroshordókat. Az I-es ősz esetében további szőlőtelket vásárolhatunk. Itt ez annyiból érdekes, hogy igazából itt már egy olyan telkünk lesz, amin megtermet a szőlő, tehát akár ezt is le tudjuk szüretelni. A II-es ősz esetében pedig tudunk házasítani, tehát különböző borokat összeönteni és ezekből cuvée-t létrehozni. Ez azért fontos, mert itt igencsak jó minőségű, azaz sok pénzt és pontot hozó terméket lehet végül előállítani.

A téli évszak pedig arról szó, hogy itt lehet eladni a pincében lévő borokat, vagy azokat bormustrára küldeni.

Az akciók végrehajtását követően a forduló végén még van pár lépés (év végi teendők), amit végre kell hajtani. Az épületek igényeit teljesíteni kell, a munkásokat ki kell fizetni, be kell gyűjteni a bevételeket, bort lehet (olcsón) eladni és korosítani kell az el nem adott borokat. Ezt követően elő kell készíteni a következő fordulót, ha még nem tartunk a játék végén.

A győztes, a borÁSZ (ha-ha-ha) az lesz, aki a legtöbb presztízs pontot gyűjtötte. (Megúszta mindenki, hogy ezen írásomban nem erőltettem túlságosan a BORzasztó szóvicceket.)

Tudom, hogy rengeteg mindent kihagytam és talán vannak dolgok, amik pontosításra is szorulhatnak, de a célom nem egy teljes játékismertető volt, csupán csak betekintés a lehetőségekbe.

Azt kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam a Cuvée-ben. A játék ugyan egy kicsit hosszúra nyúlt, a színvilág és téma továbbra sem lett a szívem csücske, sőt néhol az ikonokgráfia is lehetett volna egy kicsit jobb vagy egyértelműbb. Ugyanakkor számomra, a borászat tekintetében laikus személy számára nagyon is tematikusnak és logikusnak tűnt az egész. Szerintem nagyon szépen ki lett találva, hogy mit, mikor, hogyan lehet csinálni.

A nap végére maradt egy rövid, nem teljes játék a Dübörgő derbivel. Nos, ez volt a számomra legkevésbé tetsző társasjáték a 10 éves FB csoporttalálkozón. Mivel partijátékról van szó, ezért talán nem is kellett volna túl sokat várnom.

Két lehetőség van. Vagy van egy kijelölt személy, aki dobálja a kockákat és tologatja a lófigurákat a táblán, miközben esetleg kommentálja az eseményeket is, vagy használjuk az alkalmazást. Ez utóbbi életképesebbnek tűnik, még akkor is, ha egy idő után a kommentálás átcsap fárasztóba.

A játékmester vagy app kockadobásai során lehetőségünk van bizonyos lehetőségekre fogadni. Pl. melyik ló hányadik lesz, vagy hogy melyik ér be előbb, mint a másik, stb. Miután három ló is átlépte a piros vonalat onnantól megszűnik a fogadási lehetőség. Az adott forduló pedig akkor ér véget, amikor, az egyik ló végül célbaér. Négy fordulót követően pedig a legtöbb pénzt összegyűjtő lesz a győztes.

Sajnos a Ready Set Bet-ről, azaz a Dübörgő derbiről (Reflexhop megint) nem készítettem saját képeket, mert eléggé pörgött a játék. Az elsőre még vicces kommentálás – nekem - elég hamar unalmassá vált. Ha kézzel kellett volna tologatni a pici falovakat a pici versenypályán, akkor az is elég sok káoszt szült volna. Úgy gondolom, hogy lehet ugyan app nélkül játszani, de nem annyira érdemes. Pozitívum, hogy a játékot 2-9 fő játszhatja, de nyilván a minél nagyobb játékosszám a szerencsés.

A nagyobb csapatban játszó barátoknak ez egy jó választás lehet, habár tényleg csak egy partijáték, tehát túl sokat ne várjunk tőle. Lehet izgulni a lovainknak, jókat lehet nevetni vagy bosszankodni az eredmények kapcsán, de nagyjából ennyi.

Azt kell mondanom, hogy összességében nagyon jól éreztem magam az eseményen, és már várom a következőt. Köszönet az adminoknak, a szervezőknek és a fáradhatatlan játékmestereknek, hogy remekké varázsolták ezt a szombati napot.

Cartaventura

Egy The Dice Tower videó hallgatása közben lettem figyelmes egy játékra, ami kapcsán elhangzott a "The 7th Continent light" kifejezés. Ennek kapcsán rögtön nyomozásba, egy kis utánolvasásba kezdtem, majd megrendeltem a Cartaventura sorozatból két dobozt is. Most pedig azt szeretném megosztani olvasóimmal, hogy milyen benyomások keletkeztek bennem a játékokkal kapcsolatban.

Előzetesen nem árt tudni, hogy a The 7th Continent egy nagyszabású, túlélős, felfedezős kalandjáték, kicsit megidézve a Kaland, Játék, Kockázat (lánykori nevén Fighting Fantasy) könyvek hangulatát, de mindezt társasjáték környezetbe helyezve. A nagy dobozban (vagy dobozokban) rengeteg kártya lapul, amik előre viszik a kontinens felfedezését, a történetet, a harcokat és kalandokat. A Cartaventura játékokkal kapcsolatban az volt az előzetes elvárásom, hogy ez is valami hasonlót nyújtson, rövidebben és közel azonos élménnyel.

A német Kosmos kiadó által megjelenített játéksorozattal kapcsolatban nem voltak túl jók az előjelek, hiszen már vagy kiadásra kerültek az sorozat első darabjai, mégis alig váltottak ki valami visszhangot. A beszerezhetőségük is elég nehézkes, valamint a magyar kiadás sem volt erőltetve a Piatnik részéről. Ez utóbbi kevésbé volt meglepő, hiszen mostanság nagyon tartaléklángon működnek.

Mi van a dobozban?

Kapunk egy 11x11x3 cm-es dobozt, benne 70 darab, négyzet alapú kártyalappal, valamint egy kis füzettel, ami valamennyi háttéranyagot ad a történethez. A Szabadulópaklikhoz hasonlóan itt sincsen külön játékszabály, hanem az első kártyalappal kezdődően indul a szabálymagyarázat. Itt is belefutunk a felszólításba, hogy csak akkor forgassunk át a másik oldalára egy lapot, ha arra kifejezett utasítást kapunk.

A játék célja

A Cartaventura akkor ér véget, amikor egy végkifejletet tartalmazó kártyaoldalra jutunk. Öt vagy hat befejezés lehetséges, amik között lehet totális kudarc, vagy valamilyen jellegű győzelem. Amikor idáig eljutunk, akkorra tudjuk, hogy a játék véget ért.

A játékmenet

A doboz szerint 1-6 játékos játszhatja le, nagyjából 60 perc alatt. A valóság az, hogy ez igazából egy szóló játék, ahol lehetnek még más "játékosok" is, akik figyelnek, közbeszólnak vagy véleményeznek. Igazából nincsen meg az az élmény, mint egy szabadulószobás játéknál, hogy talányokat kell megoldani.

A kártyákon lévő hosszú, fárasztó szövegeket kell elolvasni, majd az alul található opciókból választani. Egy kicsit olyan, mint egy fent említett KJK könyv, de sokkal kevesebb lehetőséggel. A választásoktól függően új lapokat húzhatunk, régebbi lapot átforgathatunk, vagy teljesen lecserélhetünk. A kártyák között vannak "térkép" lapok is, ahol a The 7th Continenthez hasonlóan építünk valami látképet. Igazából ez nem olyan csúnya, és a kártyák kinézete is egész jó, de valójában ez csak egy nagy csapda!

A mutatós asztalkép csak a játék eladhatósága miatt van. Igazából a térkép nem tölt be különösebb funkciót, csak azt mutatja meg, hogy milyen lapokat kell felhúzni. Nem kell rajtuk akciókat végrehajtani, vagy titkos dolgok után kutatni. 

Tegyük fel, hogy felhúzom a 7-es kártyát, ami egy térképlap. Ezen van egy térképszelet, valamint egy utalás, hogy húzzuk fel a 8-as, 9-es és 10-es kártyákat, majd azokat tegyük fel a mutatott helyekre. A 8-as kártyán az szerepel, hogy ha akarunk, akkor mehetünk északra vagy keletre. A 9-es kártya lehetőséget ad, hogy megnézzünk egy verekedést és esetleg beleavatkozzunk. A 10-es kártya pedig megengedi, hogy bemenjünk egy kocsmába/templomba/egyéb helyre. Ezek felett van egy halom, sűrűn írt szöveg, ami alapján nem kapunk egyértelmű segítséget, hogy mi a helyes lehetőség. Elképzelhető, hogy elindulsz keletre, és akkor elveszíted az összes többi választható lehetőséget, de az is lehet, hogy megmarad minden és még vissza tudsz menni választani. Vagy az is lehet, hogy a templomba lépést választod, ahol a belépést követően rádesik az orgona és meghalsz.

Nem teljesen ezek a lehetőségek, mert - teljesen - nem akarom elvenni senki kedvét a játékoktól azzal, hogy elárulok valami konkrét dolgot és oda a meglepetés. Néhol akadnak morális döntések, sajnos ezek sem növelik az élvezeti értéket.

A vélemény

A Cartaventura játékok nagyon, de nagyon félrementek. Legalábbis én úgy érzem, de talán ezt alátámasztja a játéksorozatot körbevevő csend is. Lehetett volna jobb dolgot is kihozni belőle, de érzetre olyan volt, mintha egy nagyon béna KJK könyvet olvasnék, ahol nem a kaland van a fókuszban, hanem az ismeretterjesztés.

A rengeteg szöveg olvasása, a szinte megalapozatlan döntési lehetőségek szűkössége a közösségi élmény lehetőségét is elveszi. A jelenlévő "játékostársak" inkább elfáradnak és befásulnak a történetbe, minthogy azt élvezzék. Inkább csak felbosszantják magukat, hogy adott helyen el lehetne költeni valamire egy nyersanyagot, aminek megszerzését egy korábbi kártyalapon elveszítették (vagy az ezt adó kártya úgy került a dobópakliba, hogy arról még tudomásunk sem volt), vagy csak később döbbennek rá, hogy ehhez más akciót kellett volna korábban választani. Visszamenni természetesen nem lehet.

Amint elértél egy végkifejletet nem fogsz késztetést érezni, hogy újrajátszd egy másik reményében. Tudod, hogy nem vár semmilyen kartazis, csak egy kártyaoldalnyi tömör, leíró szöveg. Én először a Vinland című kalandot "olvastam" végig az egyik megoldásig, de mivel igazából csúfos kudarcot vallottam, ezért mégegyszer nekifutottam a siker reményében. Igazából valójában nem hittem el, hogy a játék csak ennyi. Sajnálatos módon a Lhasa is csúnyán "elhasalt". Kicsit más volt az erőforrás, de a koncepció hasonló volt és itt sem igazán működött.

Sajnos a Cartaventura nem egy titkos gyöngyszem. Senki sem fog egy könnycseppet sem elmorzsolni azért, mert nem kap magyar kiadást, vagy mert eltűnik süllyessztőben. Nem egy közösségi élményt adó társasjáték, de még csak nem is kártyásított interaktív kalandkönyv. Kár érte, határozottan nem ajánlott! Inkább olvass el egy 20+ oldalas szabálykönyvet egy olyan játék kapcsán, amivel úgysem fogsz játszani... Még az is nagyobb szórakozást fog nyújtani.

Az Ügynökség

Bizonyára Corey Konieczka számára is unalmassá vált egy idő után a sokadik FFG-sablonba illő játék készítése. Fárasztó lehetett, hogy mindig majdnem ugyanazt a dolgot hozza létre, de más ruhába öltöztetve. A kiadó „biztonsági játékának” köszönhetően talán nem is kapott elég támogatást az egyedi ötleteire. Vagy csak nem illett volna a The Initiative (vagy magyar nevén az Ügynökség) a Fantasy Flight Games profiljába. A lényeg, hogy a szerző elhagyta a nagy kiadót, hogy egy sajátot alapítson és annak keretében újabb játékok készítésébe kezdett. A mai írásomban az Unexpected Games első játékáról lesz szó.

Megmondom őszintén, hogy nekem nem jött azonnal a „kell” érzés, amikor megláttam a játék borítóját. Csak úgy sugározza magából a retróságot, ami még nem is lenne baj. Ám ez a doboz tartalmát tekintve is megmaradt. Hiába lehet látni az FFG-dobozokban található inzertet, a műanyagtalpakra szerelhető kartonszereplőket, valahogy olyan érzésem volt, mintha egy 30 évvel ezelőtti játék lenne előttem. Viszont valami bujkált benne, ami végül arra késztetett, hogy vegyem meg a játékot. Lássuk, hogy vajon jól döntöttem-e…

Mi van a dobozban?

Kapunk kártyákat, kartonjelölőket, műanyag talpakat, játéktáblát, valamint egy összerakható, műanyag táblát, ahol ahová a feladványokat kell becsúsztatni. Ez utóbbit leszámítva még mindig teljesen az az érzetem volt, hogy ez egy FFG játék. Persze majdnem megfeledkeztem a lényegről… A játékszabályon túl van egy képregény is, ahol kampány története van felvázolva.

A játék célja

Ezt előzetesen nem sok helyen olvastam vagy hallottam, de gyakorlatilag egy legacy/örökség jellegű kampányjáték van a dobozban. Majd, ha ezzel végeztünk, akkor utána egyedi feladványokat is megoldhatunk. A kapott képregényből megtudhatjuk, hogy (1994-ben) négy tini egy garázsvásáron szert tesz a „Kulcs” nevű társasjátékra, amivel szinte azonnal el is kezdenek játszani. Gyakorlatilag mi is ezt játsszuk a játéktáblán, a kártyák segítségével. Majd, ha sikerül megoldani a feladványt, akkor a játéktáblán túl is törnünk kell a fejünket. A sztoriról nem árulnék most el többet, mert a lényegi meglepetésektől fosztanék meg mindenkit.

A játékmenet

Elolvassuk a képregény vonatkozó részét, majd lejátsszuk a szabályok szerint az aktuális küldetést. Minden karakternek van egy egyedi képessége, de igazából mindig ugyanazt csináljuk. Húzunk egy pakli kártyából 4 lapot, majd ezekből játszhatunk ki egyet, hogy valami akciót hajtsunk végre. Ez lehet mozgás a játéktáblán, nyomjelző felfedése, nyomjelző begyűjtése, vagy pedig a korábban kijátszott lapok begyűjtése. Majd végrehajthatunk még egy akciót, ami lehet ugyanaz, mint korábban. Választhatjuk az egyedi akciót is (akár kétszer is), de ehhez két lapot kell eldobni a kezünkből.

Nézzük egy picit részletesebben az akciókat. Fontos, hogy amikor akciót választunk, akkor a kezünkből olyan lapot rakhatunk le (bármilyen színben) az adott akcióra, amin magasabb kártyaérték szerepel, mint a korábban lerakotton. A kezünkben lévő lapok pontos értékét soha nem mondhatjuk meg a többi játékosnak, de utalhatunk rá, hogy alacsony, vagy magas értékű lapot tudnánk-e csak kijátszani.

Az első akció lehetőség a mozgás. Miután leraktuk a kártyát maximum három szobányit mozoghatunk, ha nincsen korlátozó tényező. Érdemes olyan helyen megállni, ahol nincsen semmilyen csapda.

A másik lehetőség a nyomjelzők felfedése. Az adott helyzetünktől függetlenül, bármelyik szobában felfedhetünk nyomokat, de mindig csak egyet. Ha valami korlátozó tényezőbe ütközünk, akkor többet nem fordíthatunk fel.

A harmadik lehetőség a nyomok begyűjtése. Itt abban a szobában kell lenni, ahol le- vagy felfordított nyomjelzők találhatóak. A lefordítottakat is fel lehet venni, de ebben az esetben megvan a kockázat, hogy valami csapdába futunk bele.

A negyedik akció a „nullázás”, amivel a másik három akciópakliról tudjuk levenni már ottlévő lapokat és ezzel lehetőséget teremtünk, hogy azokra az akcióhelyekre alacsonyabb értékű lapokat is kijátszhassunk. Emellett azért is hasznos még ez az akció, mert a korlátozó csapda jelzőket is eltávolíthatjuk az akciópaklik tetejéről.

Igazából ez nem is olyan bonyolult, még afféle Pandemic játékélmény-szerűséget is éreztem a játék közben. Az idő és sok eldobott lap viszont ellenünk dolgozik mivel, ha elfogy a húzópakli, akkor a dobópaklit kell megkeverni, néhány időkártyával együtt. Ha ezekből túl sokat húznánk fel, akkor azzal elbukjuk az adott küldetést.

A játéktáblán történő játék során nyomokat fedünk fel. Az adott szimbólumokat felfedhetjük a műanyag „játéktáblán”, és bármikor megmondhatjuk, hogy szerintünk mi a jó megoldás. Ehhez a csapat teljes egyetértésére is szükség van. Ez egy picit a Szerencsekerékre hasonlít az elején, aztán később nehezedik a dolog. Vagy egy kérdést kell megválaszolni, vagy az összekevert betűkből szavakat alkotni, esetleg valami számsorozatot kell megfejteni.

Az adott küldetés végén viszont nem ér véget a játék. Általában kapunk titokkártyákat is. Ezeket felhasználva, a képregényt és a szabályfüzetet forgatva egyéb fejtörőket is meg kell oldani. Ezek között nem egy nagyon egyedi, jó ötlet is van.

A kampány négyféleképpen is véget érhet, ami igazából két szál, amelyik mindegyike végződhet sikerrel vagy kudarccal. A végkifejlettel nem is voltam teljesen elégedett, még úgysem, hogy sikerült megnyerni a kampányt, de az odáig vezető út nagyszerű volt.

A vélemény

Meglepődtem, hogy Évinek mennyire tetszik ez a játék. Először Mátyás fiammal kezdtem el, majd a feleségem is érdeklődést mutatott. Újrakezdtük és együtt vittük végig az egészet… Azaz majdnem az egészet, mert a kampány utáni egyedi küldetések jó nagy része még hátra van. Szerencsére nem „csak” 15 játék van benne, hanem ennél jóval több. És most nem csak arról beszélek, hogy vannak bónusz küldetések, hanem arról is, hogy játéktáblás játékon túl is van játék. Ott kell egy picit többet gondolkodni is, de szerencsére a szabálykönyv és képregény segít.

A játékelemek nagyon olcsónak, már-már gagyinak hatnak. A retró érzés behozatala miatt nem is kellett nagyon törnie magát a készítőcsapatnak az összkép javításán, de ez szerencsére nem vesz el a játékélményből. Fontos megemlíteni, hogy a magyar kiadás fordításilag is nagyon jól sikerült, ami miatt hatalmas pirospont a Gémklubnak.

Bátran merem ajánlani ezt a játékot családoknak, de akár kicsit gémerebb társaságoknak is. Az elején még talán túl egyszerűnek tűnnek a feladványok, de a későbbiek során ezek nehezednek. Jó, ha nem csak 1-2 ember töri a fejét.

Kár, hogy a játék nem kapta meg a kellő figyelmet, mert szerintem bőven megéri a pénzét.

A képek a BGG-ről vannak és a Gémklub készítette őket (remélem nem haragszik meg érte senki, hogy felhasználtam őket).

Brian Boru: High King of Ireland

Időszámításunk szerint 1000 körül járunk, a széttagolódott Írország területén. Mint olyan sok esetben a történelemben, most is az egységesítés felé halad a történet. A címszereplő Brian Borunak sikerült létrehozni az egységes Írországot, egy kis hadakozás, valamint a családtagjainak megfelelő beházasításával. Ugye milyen izgalmas téma?

Mi van a dobozban?

A doboztető sem különösebben izgalmas, ugyanakkor megfelelő szögben tartva a dobozt megcsillan valami. A doboznyitást követően sem kerülök különösebben izgalomba. A színes, egyszerű fakorongok, a korabeli ábrázolást utánozni próbáló kártyák, kartonjelölők és szintén egy bizonyos szögben csillogó tábla. Lehet, hogy szép, de számomra egy kicsit unalmas. Első látásra nem kínálja azt a játék, hogy én azonnal játszani akarjak vele.

A játék célja

A szokásos módon a legtöbb győzelmi pont megszerzése. Ebben segítséget nyújthat a területek megszerzése, a papi-, harci- és házassági területen történő, minél hatékonyabb jelenlét. Nem feltétlenül nyerő taktika, ha minél több helyen ott vagyunk, de erről majd később.

A játékmenet

A Brian Boru társasjáték ezen a területen akar valami újat mutatni, az érdekes mechanikák használatával. A nagyobb szakaszok előtt kártyákat draftolunk, azaz a kezünkben lévő lapokból kettőt megtartunk, a többit pedig tovább adjuk. Majd ezt megcsináljuk még egyszer, és így alakul ki az a "kéz", amivel majd gazdálkodni  tudunk.

Ezt követően megpróbálunk területet szerezni, vagy éppen valahol előnyt kiépíteni. A területszerzés érdekes módon ütés-vivős mechanizmussal történik. Azaz az éppen aktív várost lehelyező játékos kiválaszt egy kártyát, majd ezt követően sorban mindenki kijátszik egyet. Aki az aktív színből (vagy joker kártyából) a legnagyobb értékűt játszotta ki az viheti el az adott területet. Ebben az esetben a kártya felső sorában lévő dolgokat kapja meg vagy fizeti be. A felsősoros akciók esetében mindig fix, hogy területet kap az adott játékos. Viszont, ha alacsonyabb értékű kártyával szerzi meg a területet, akkor kap még mellé egyéb bónuszokat is. Ugyanakkor, ha magasabb értékű kártyával viszi el az ütést, akkor még valamit be kell fizetni.

A vesztes játékosok az általuk kijátszott kártyák egyik alsó sorát választhatják ki. Itt lehetőség van a vikingek legyőzésére, a házassági sávon előre lépni, valamint a papságban nagyobb befolyást szerezni. Ezen felül lehet még pénzt szerezni, és 5 aranyért szomszédos területeket vásárolni.

Nem feltétlenül csak a területszerzés lehet hatékony. Ugyanis a házassági sávon előre lépve fontos pontok és területek szerezhetőek. A vikingekkel történő harcok során dicsőséget, valamint pontokat szerezhetünk. Valamint megszállhatunk velük egy rivális települést. A papi sávon történő előrelépésnél pedig nem csak a kezdőjátékos szerepét vehetjük át, hanem egy településünk értékét is megduplázhatjuk.

A nagyobb szakaszok végén ellenőrizni kell, hogy melyik "megyében" vagyunk többségben és vehetjük át annak az uralmát. Fontos megjegyezni, hogy a játék végére ezek többször is gazdát cserélhetnek. Hasznos dolog még több megyében jelen lenni, mert ez után is lehet pontokat kapni. Ha úgy vesszük, akkor ez afféle "szettgyűjtős" mechanizmus.

A játék végén ellenőrizzük, hogy miből lehet pontokat szerezni, majd legtöbb ponttal rendelkező játékos megnyeri a játékot.

A vélemény

A játék több mechanizmus okos kombinációját ötvözi magában, és ezzel elég különleges játékélményt adni. Sokan vannak, akik ennek kapcsán örömmel csettintenek egyet, mert nálam jobban tudják értékelni ezt az egyediséget. Ugyanakkor azt én is elismerem, hogy ezek nagyon jól működnek. A kezünkben lévő kártyáknál nem csak azt nézzük, hogy melyikkel tudjuk az ütést bevinni és a területet megszerezni, hanem azt is, hogy milyen hasznos akciót akarunk véghez vinni.

A Brian Boru sokszor büntet. Ha első helyen egyenlőséget érünk el valamelyik területen, akkor senki nem kap semmit. Érdemes átgondolni, hogy ezzel bosszantsuk-e riválasainkat. A házassági sávon történő előrejutás is érdekes. Tegyük fel, hogy hármat mehetnénk előre, ugyanakkor a sávon előttünk kettővel és hárommal is van valaki. Ugyanarra a helyre nem kerülhetünk, hanem mindig csak a következő szabad helyre. Tehát a három előrelépés helyett csak egyet mehetünk előre. Vagy befizetünk 2 pénzt és akkor már lehetőségünk van 3+1-et lépni, azaz megelőzni mindenkit. 

További érdekesség, ha valamelyik területen nyerünk az adott szakasz végén, akkor gyakorlatilag elveszítünk ott mindent, és a következő körökben megint gyűjtögethetünk. A második helyezettek is kaphatnak valami jutalmat, de itt az egyenlőségek esetében már jár mindekinek minden.

A játékélményt semmiben nem befolyásolja, de a jelzők esetében jóval többet kapunk, mint amire szükségünk van. Mondom ezt úgy, hogy pl. a vikingek esetében kellett egy plusz egyéb jelző. De a fakorongokból, kerek jelzőkből bőségesen kapunk. Ezen felül a játéktábla szélén végigfutó pontozás is egy picit túlzó. Eleve már a 10-es helyről indulunk, és nem fogunk így sem a végére érni. Játékostársaim ezt egy picit frusztrálónak találták, mivel olyan érzésük volt, hogy sokat nem jutottak előre.

A kártyák draftolásánál egy picit megjelenik a szerencse is. A játék végén jelezte Évi, hogy hozzá szinte az egész játék során nem érkeztek magas értékű lapok. Nyilván ilyenkor kell stratégiát váltani, és nem a területszerzést elsődlegesnek választani.

Kinek ajánlanám a Brian Borut? Aki szereti az érdekes mechnikákat halmozni és nem zavarja a játék képi világa, vagy éppen az ilyenért rajong. Mindenképpen okos játék, kell benne gondolkodni, hogy mi a célravezető az adott lehetőségekből, de nem kell aggódni közben amiatt, hogy valaki az analízis-paralízis hibájába esne. Négyen 1-1,5 óra alatt lejátszható.

Kiknek nem ajánlanám a Brian Borut? Azoknak, akik a kalandot, történetet tartják fontosabbnak. Nem mondanám, hogy rosszul van a témához társítva a sok mechanika, sőt! A középkori Írország tematikája jól kapcsolódik a játék euró jellegéhez, de én valahogy ezt már kevésnek érzem. És mint érezhető volt, engem a grafika sem varázsolt el különösképpen.

Party-time! (Similo, Top 10, Csak egy)

A 2021-es augusztus 20-át éppen Debrecenben töltöttük. A némiképpen csalódást keltő „virágkarnevál” megtekintését követően a telefonomat böngésztem, hogy esetleg milyen aznapi program jöhet még szóba. Ekkor derült ki, hogy a „Mit játsszunk” házaspár éppen játszatást tart a helyi vidámparkban, és úgy döntöttünk, ha már így alakult, akkor nézzük meg milyen új játékokat ismerhetünk meg. Utólag is köszönet a játékok megismertetéséért!

Nyilvánvaló, hogy ilyenkor nem a nehezebb, bonyolultabb játékokat mutatják meg, hanem sokkal inkább a könnyedebb, gyorsabb családi, vagy party játékokat. Ezek pont olyanok, amiket önszántamból nem nagyon szoktam hazavinni, mivel kevésbé szoktak vonzani, kevésbé tudok bennük elmélyülni. Ezeket nagyon kipróbálni sem tudom mostanság, hiszen a helyi klubbot sajnos elmosta a Covid, távolabbiakba pedig nem nagyon szoktam járni. Ez a „játszatás” márcsak ezért is volt jó, hogy olyan játékokkal találkozzak, amik fizikai megtapasztalására elég kevés az esély.

Similo

Hallottam már korábban erről a játékról, de egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Valahogy az árához képest nem tűnt túl izgalmasnak vagy vonzónak. Igazából jelen esetben egy sorozatról beszélhetünk, ugyanis a különböző témákra készített paklik külön-külön vehetőek meg. Ugyan ezek kombinálhatóak is egymással, de én úgy gondolom, hogy nagyon kevesek vesznek meg majd több paklit, darabját nagyjából 4000Ft-ért.

A szabályok elég egyszerűek. Lesz egy személy, aki kap egy titkos kártyát, majd a többieknek ezt kell megtalálni az asztalra 3x4-es formába kitett 12 kártyalap közül. A titkos kártyát ismerő játékos 5 lapot kap a kezébe, amiből egyet kijátszhat maga elé. Ha a kitett kártyalapokkal azonos irányban (függőlegesen) áll, akkor a választott lap megegyezik a kitalálandóval, ha pedig vízszintesen elfordítva, akkor azt jelenti, hogy véletlenül se olyan lapot keressük, ami erre hasonlít. Nehézséget jelent, hogy a titkos kártyát ismerő ennél többet nem kommunikálhat, csöndben kell lennie. A többi játékos viszont hangosan megvitathatja, hogy szerintük melyik lapra lehet utalás a 3x4-es hálóban az éppen kitett lap. Ennek alapján kell az első körben 1 kártyát kiválasztani, ami biztosan nem a jó megoldás. A következő körben is ugyanez történik, de már 2 kártyát kell kidobni. A következőben 3-at, majd 4-et, 5-öt, míg 2 kártya nem marad a végső választáshoz. Ha a játék során bármikor eldobásra kerül a kitalálandó kártya, akkor az egész csapat veszített. Győzelem ugye csak akkor van, ha a végére megmaradt a kitalálandó kártyalap.

A játék során több nehézség is felmerülhet. Az egyik, hogy tippeket adó nem segíthet semmilyen módon, csak a kitett kártyával és annak irányával. Nagyon nehéz nem mosolyogni, vagy fejet csóválni egyes esetekben, miközben a többiek eszmefuttatását hallgatja. Egy másik nehézség a megfelelő tipp megadása. A tippadáshoz kitett kártyalap többféleképpen utalhat a közös nevezőre. Lehet a kártya háttere, a rajta lévő figura bőr- vagy szőr színe, mérete, formája, vagy a lapon szereplő szöveg. Az elején még könnyű a dolgunk, viszont a végére zavart is okozhat egy korábban kijátszott lapon lévő jellemző.

A játék egyáltalán nem bonyolult, nem rossz, gyorsan tanulható és lejátszható. Igazán könnyedén újrajátszható, de - szerintem - hamar meg is unható. A kis mérete miatt akár zsebben is elfér és jó lehet nyaralásra, kirándulásra, de nem hinném, hogy sokaknál gyakori vendég lesz az asztalon.

Top 10

A következő játék a semmiből jött és számomra gyorsan a homályba is vész… A leírás és az ismertetők alapján már tudtam, hogy ez nem az én játékom lesz. Itt is nagyon egyszerű az alapötlet. Valaki kiválaszt egy adott helyzetet egy kártyalapról, majd ismerteti a többiekkel. A játékosok kapnak egy 1-től 10-ig terjedő pakliban lévő kártyát és az azon szereplő számhoz kell igazítani hangulatában az adott helyzet saját előadását. A helyzetet választó személy az előadásokat végighallgatva sorban felszólítja a szereplőket. Ha sikerül kitalálni a megfelelő sorrendet, akkor mindenki örül.

Azért írnék erre egy példát is, mert talán nem derült ki a fentiekből, hogy mi is történik a játékban. Pl. én vagyok, aki kiválasztja a helyzetet, ami legyen az, hogy meg kell dicsérni a szomszéd kertjét. A játék során, tetszőleges sorrendben a következő mondatokat hallja:
„Milyen szépek a rózsáid!”
„Szép zöld!”
„Szebb a kerted, mint Mari nénié!”
„Hogyan sikerült ilyen mesébe illő alkotást a kertedbe varázsolni?”
„Nem rossz!”

Ezekből a mondatokból és mellé társuló hanglejtésből, színészi játékból kiválasztani, hogy mi lehet a helyes sorrend. Maga a játék nem bonyolult, viszont a sorrend kiválasztása komoly fejtörést okozhat. Nem feltétlenül lesz mindenki megfelelő partner a játékhoz. Megfelelő társaságokban egész jól működhet, viszont 1-2 erre nem vevő játékostárs már el tudja rontani a többiek szórakozását. Nem tudom nyugodt szívvel ajánlani, ugyanakkor a szabályok egyszerűségéből látszik, hogy akár könnyen ki is lehet próbálni. Csak 10 darab kártyára van szükségünk 1-10-ig pontozással. (Igazán kemény játékosok akár 104-en, a Vigyáz(z)6! paklijával is játszhatják…). Saját kútfőből eredő, egyedi alaphelyzettel pedig csak még jobban fel lehet dobni a játékot, azok számára, akik vevők rá.

Csak egy

Ebből a hármasból erre voltam a legkíváncsibb. Túl sok díjat nyert ahhoz, hogy ne érdekeljen.

A csapat kap 13db 5 szót tartalmazó kártyát. Az éppen aktuális kitaláló mond egy számot, úgy hogy elfordul/becsukja a szemét, nem nézi meg a kártyát.  A többiek viszont igen és a számhoz tartozó dolgot kell egy szóval leírniuk a maguk előtt lévő táblára. Majd egymással összevetik, és ha két személy írta ugyanazt a szót, akkor azok kiesnek a játékból. A kitaláló gyakorlatilag ekkor fordulhat vissza és a maradék szavakból kell kitalálnia megoldást. Persze vannak még apróbb szabályok, hogy miket nem szabad leírni, hogy mik esnek ki és hasonlók, de nagyjából ennyi tudással játszható az egész.

Nem egy rossz játék, de itt is megint arról van szó, hogy nulla kommunikáció van. Valaki szigorúan saját magába fordul, a többiek meg szigorúan, németesen leírnak egy szót. Aztán siker esetén lehet örülni. Nem tudom, hasra nem vágtam magam ettől a játéktól sem, viszont ez már olyan, amit nagyobb kedvvel játszanék. Nagyobb benne változatosság, gondolkodni kell a megfelelő szó kiválasztásán és persze közben nem is kell bohócot csinálni magunkból.

Ez is egy olyan játék, amit egy kis leleményességgel a doboz megvétele nélkül is kipróbálhatunk. Persze, ha tetszik és megvan hozzá a társaság, akkor nyugodtan merem ajánlani megvásárlásra.

(Nem sok képet csináltam a játékokról, de ügyes módon valahogy sikerült a telefonomból idő előtt kitörölni.)