A 2021-es augusztus 20-át éppen Debrecenben töltöttük. A némiképpen csalódást keltő „virágkarnevál” megtekintését követően a telefonomat böngésztem, hogy esetleg milyen aznapi program jöhet még szóba. Ekkor derült ki, hogy a „Mit játsszunk” házaspár éppen játszatást tart a helyi vidámparkban, és úgy döntöttünk, ha már így alakult, akkor nézzük meg milyen új játékokat ismerhetünk meg. Utólag is köszönet a játékok megismertetéséért!
Nyilvánvaló, hogy ilyenkor nem a
nehezebb, bonyolultabb játékokat mutatják meg, hanem sokkal inkább a
könnyedebb, gyorsabb családi, vagy party játékokat. Ezek pont olyanok, amiket
önszántamból nem nagyon szoktam hazavinni, mivel kevésbé szoktak vonzani,
kevésbé tudok bennük elmélyülni. Ezeket nagyon kipróbálni sem tudom mostanság,
hiszen a helyi klubbot sajnos elmosta a Covid, távolabbiakba pedig nem nagyon
szoktam járni. Ez a „játszatás” márcsak ezért is volt jó, hogy olyan játékokkal
találkozzak, amik fizikai megtapasztalására elég kevés az esély.
A szabályok elég egyszerűek. Lesz
egy személy, aki kap egy titkos kártyát, majd a többieknek ezt kell megtalálni
az asztalra 3x4-es formába kitett 12 kártyalap közül. A titkos kártyát ismerő
játékos 5 lapot kap a kezébe, amiből egyet kijátszhat maga elé. Ha a kitett
kártyalapokkal azonos irányban (függőlegesen) áll, akkor a választott lap
megegyezik a kitalálandóval, ha pedig vízszintesen elfordítva, akkor azt
jelenti, hogy véletlenül se olyan lapot keressük, ami erre hasonlít. Nehézséget
jelent, hogy a titkos kártyát ismerő ennél többet nem kommunikálhat, csöndben
kell lennie. A többi játékos viszont hangosan megvitathatja, hogy szerintük
melyik lapra lehet utalás a 3x4-es hálóban az éppen kitett lap. Ennek alapján
kell az első körben 1 kártyát kiválasztani, ami biztosan nem a jó megoldás. A
következő körben is ugyanez történik, de már 2 kártyát kell kidobni. A
következőben 3-at, majd 4-et, 5-öt, míg 2 kártya nem marad a végső
választáshoz. Ha a játék során bármikor eldobásra kerül a kitalálandó kártya,
akkor az egész csapat veszített. Győzelem ugye csak akkor van, ha a végére
megmaradt a kitalálandó kártyalap.
A játék során több nehézség is
felmerülhet. Az egyik, hogy tippeket adó nem segíthet semmilyen módon, csak a
kitett kártyával és annak irányával. Nagyon nehéz nem mosolyogni, vagy fejet
csóválni egyes esetekben, miközben a többiek eszmefuttatását hallgatja. Egy
másik nehézség a megfelelő tipp megadása. A tippadáshoz kitett kártyalap
többféleképpen utalhat a közös nevezőre. Lehet a kártya háttere, a rajta lévő
figura bőr- vagy szőr színe, mérete, formája, vagy a lapon szereplő szöveg. Az
elején még könnyű a dolgunk, viszont a végére zavart is okozhat egy korábban
kijátszott lapon lévő jellemző.
A játék egyáltalán nem bonyolult,
nem rossz, gyorsan tanulható és lejátszható. Igazán könnyedén újrajátszható, de
- szerintem - hamar meg is unható. A kis mérete miatt akár zsebben is elfér és
jó lehet nyaralásra, kirándulásra, de nem hinném, hogy sokaknál gyakori vendég
lesz az asztalon.
Azért írnék erre egy példát is,
mert talán nem derült ki a fentiekből, hogy mi is történik a játékban. Pl. én
vagyok, aki kiválasztja a helyzetet, ami legyen az, hogy meg kell dicsérni a
szomszéd kertjét. A játék során, tetszőleges sorrendben a következő mondatokat
hallja:
„Milyen szépek a rózsáid!”
„Szép zöld!”
„Szebb a kerted, mint Mari nénié!”
„Hogyan sikerült ilyen mesébe illő alkotást a kertedbe varázsolni?”
„Nem rossz!”
Ezekből a mondatokból és mellé
társuló hanglejtésből, színészi játékból kiválasztani, hogy mi lehet a helyes
sorrend. Maga a játék nem bonyolult, viszont a sorrend kiválasztása komoly
fejtörést okozhat. Nem feltétlenül lesz mindenki megfelelő partner a játékhoz.
Megfelelő társaságokban egész jól működhet, viszont 1-2 erre nem vevő
játékostárs már el tudja rontani a többiek szórakozását. Nem tudom nyugodt szívvel
ajánlani, ugyanakkor a szabályok egyszerűségéből látszik, hogy akár könnyen ki
is lehet próbálni. Csak 10 darab kártyára van szükségünk 1-10-ig pontozással. (Igazán
kemény játékosok akár 104-en, a Vigyáz(z)6! paklijával is játszhatják…). Saját
kútfőből eredő, egyedi alaphelyzettel pedig csak még jobban fel lehet dobni a
játékot, azok számára, akik vevők rá.
A csapat kap 13db 5 szót
tartalmazó kártyát. Az éppen aktuális kitaláló mond egy számot, úgy hogy elfordul/becsukja
a szemét, nem nézi meg a kártyát. A
többiek viszont igen és a számhoz tartozó dolgot kell egy szóval leírniuk a
maguk előtt lévő táblára. Majd egymással összevetik, és ha két személy írta
ugyanazt a szót, akkor azok kiesnek a játékból. A kitaláló gyakorlatilag ekkor
fordulhat vissza és a maradék szavakból kell kitalálnia megoldást. Persze
vannak még apróbb szabályok, hogy miket nem szabad leírni, hogy mik esnek ki és
hasonlók, de nagyjából ennyi tudással játszható az egész.
Nem egy rossz játék, de itt is
megint arról van szó, hogy nulla kommunikáció van. Valaki szigorúan saját
magába fordul, a többiek meg szigorúan, németesen leírnak egy szót. Aztán siker
esetén lehet örülni. Nem tudom, hasra nem vágtam magam ettől a játéktól sem,
viszont ez már olyan, amit nagyobb kedvvel játszanék. Nagyobb benne
változatosság, gondolkodni kell a megfelelő szó kiválasztásán és persze közben
nem is kell bohócot csinálni magunkból.
Ez is egy olyan játék, amit egy
kis leleményességgel a doboz megvétele nélkül is kipróbálhatunk. Persze, ha
tetszik és megvan hozzá a társaság, akkor nyugodtan merem ajánlani
megvásárlásra.
(Nem sok képet csináltam a játékokról, de ügyes módon valahogy sikerült a telefonomból idő előtt kitörölni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése