2015/06/18

Társasjáték este a Gémklubban

A véletlenek szerencsés összejátszásának köszönhetően valahogy úgy alakult a helyzet, hogy szerdán sikerült eljutnom a Gémklubba. Ez már csak azért is szerencsésnek tűnt, mivel a héten ezen a napon hosszabb a nyitvatartási idő, és így lehetőségem volt több játékot is kipróbálni.

Az első bálozók bénaságával toporogtam először egy helyben és próbáltam kitalálni, hogy mi legyen a következő lépés. Több asztalnál már játék folyt, vagy éppen nem volt sehol senki. Én - számomra - új és ismeretlen társasokat szerettem volna kipróbálni, ráadásul olyanokat, amik még valamennyire passzolnak is az érdeklődési körömbe.

Az egyik asztalnál éppen játékra készültek és mivel még volt hely, ezért csatlakozhattam a szintén akkor érkező Gáborral együtt. Az asztalnál Péter még csak éppen el kezdte volna magyarázni a szabályt Krisztinek, ezért pont jókor érkeztünk.

Először furcsán tekintettem az élénk, de ugyanakkor sötét hangulatot árasztó lapokra és különféle jelzőkre, amik közül a pontot érő lapkák úgy néztek ki, mintha valaki színes ceruzával rajzolta volna őket. Péter jelezte, hogy Dark Tales: Snow White kiegészítővel együtt tanuljuk a szabályt, mert úgy sokkal jobb a játék és utólag belegondolva igaz volt, de ezt majd később kifejtem.

A játék lényege, hogy a játék végi- és közbeni célokkal győzelmi pontokat szerezzünk, amiből nálunk legyen a legtöbb értékű miután valamelyik játékosnak elfogyott az összes lapja a kezéből.
A körünkben miután egy lapot húztunk lerakhatunk egy tárgyat (jelző tokent) és le kell raknunk egy kártyalapot. Ezt megtehetjük magunk elé (és így a következő körökben is lesz hatása), középre (hogy a következő körökben valaki kihasználhassa jótékony hatását), vagy eldobhatjuk a dobópakliba (ahonnan csak különleges esetekben szerezhetjük vissza).

A kijátszott lapokkal pontot vagy valamilyen tárgyat szerezhetünk, esetleg egy másik játékos orra alá törhetünk borsot azzal, hogy ellopjuk vagy kinyírjuk az elé tett lapo(ka)t. Ez ugyan interakciót visz be a játékba, de ugyanakkor királycsináló hatása is lehet. Fel lehet róni apróbb problémának a nyelvfüggőségét, ami miatt erősebb lelkületű gyerekkel még nem nagyon lehet játszani. Pedig bizonyára élveznék.

Miután lejátszottuk a második partit sikerült ráéreznem az ízére és arra is, hogy miért használtuk a kiegészítőt is. Nem tudom, hogy anélkül mennyire állná meg magát a játék. Így is szinte több kiegészítőért, más mesehősökért kiált a játék, mert így nem tudom, hogy mennyi játékot lehet beletenni, mielőtt megunná az ember.

Néhány kör Dobble-t követően sikerült rábeszélnem az átformálódott társaságot (Gábort és Pétert, Zoli és Anton váltotta), hogy játszunk az egyik kedvencem, a Race for the Galaxy kockás testvérével. Nemrégiben segédkeztem a paraván és lapkák fordításában, ami miatt még jobban érdekelt ez a társas.

Az első, ami megdöbbentett az a kockák mérete volt. Sokkal kisebb volt, mint amire számítottam, és később az is bebizonyosodott, hogy valóban hajlamos könnyen átfordulni egy másik oldalára, ha rosszul nyúlok hozzá.

A játékban a kezdőlapkáktól meghatározott számú kockákkal (a munkásainkkal) dobunk a saját paravánunk mögött, majd a korábban említett kártyás ősből ismert akciók közül választunk (munkáselhelyezés). Ezek ugyan egy picit mások, mint az elődnél, de nagyjából hasonlóak.
Ezt követően ledőlnek a paravánok és megnézzük milyen akciók következnek be. Ennek megfelelően húzhatunk lapkákat az építési területünkre, ahonnan később elkészülhetnek új bolygóink vagy fejlesztéseink. Gyárthatunk valamilyen anyagot az egyik termelő bolygónkon, vagy ezekből pénzt vagy győzelmi pontokat szerezhetünk.

Az egész játék párhuzamosan zajlik, nincsen egymás között interakció, ami talán egy kicsit zavaró is. Mindenki a saját maga kis birodalmával törődik majd meglepetten kapja fel a fejét, amikor a másik bejelenti, hogy nála már 12 lapka van és véget ért játék. Persze nem biztos, hogy azzal ő nyert, ugyanis a végén a legtöbb megszerzett győzelmi pont számít.

A kipróbálást követően egy kicsit csökkent a lelkesedésem, már nem akarom annyira otthonra, de azért még mindig jó lenne. Igazából szeretném is, meg nem is... Mindenki jól eljátszik magában, egyszer valaki szól, hogy vége és annyi. Arra nincs lehetőség, hogy más elől lapot húzzunk el, az egyetlen egymásra hatást azzal lehet elérni, hogy a saját választott akciónkon túl figyeljük más játékos választott-e olyan akciót, amit mi is tudunk érvényesíteni.

Nagyon sok múlik a kezdő és a későbbiekben húzott lapkákon. Mert azok adhatnak további kockákat, amikkel dobhatunk. Jól kell menedzselni a pénz- és győzelmi pont szerzést, ugyanis előbbivel kockák kerülhetnek a kockavető pohárba, a másikkal pedig nyerni lehet. Másodszorra ez sikerült is, igaz nagyon szerencsés kockadobásoknak köszönhetően.

Akarom, nem akarom, akarom, nem akarom, akarom... mennyeneleazáraésaztáneldöntöm.

Nagyon sok dicsérő szó illette ezt a party-játékot, ami véletlenül az asztalra került. A kartonlapkákból összetákolt vonatszerelvény és hangulatfokozásra szánt, de funkciót be nem töltő karton tereptárgyak érdekes vadnyugati hangulatot árasztottak.

A játék elején kapott mindenki egy speciális tulajdonsággal bíró karaktert, majd mindenki megkapta ugyanazokat a lapokat. 6 töltény lapot amivel lövöldözhet, valamint különböző képességeket megtestesítőeket. Ez utóbbiból lehet sorban, a játékosok sorrendjében kijátszani egy-egy lapot, amit aztán ilyen sorrendben végre is hajtunk. Az akciók között szerepelhet a vonaton le, fel, előre vagy hátra mozgás, ahogy a békebíró is haladhat késztetésünkre a vonaton, illetve pofozkodhatunk, lövöldözhetünk és zsákmányt szerezhetünk.

Ha ütést kapunk, akkor valamerre elszállunk és elhagyunk egy zsákmányt, a lövést, akkor az hígítani fogja az áldozat húzópakliját egy felesleges lappal. Az én paklimat sikeresen fel is dúsították velük, úgyhogy elég csúnyát szívtam vele.

Talán ez is volt a fő oka, hogy annyira nem jött be. Ráadásul a pofonosztás bőven megvan a King of Tokyo/New York játékokban, amiket tudok a gyermekeimmel játszani. Ez ugyan teljesen nyelvfüggetlen, de mégsem érzem benne azt a pluszt, ami miatt kellene. És itt nagyobb lehet a sértődés is.

Ettől függetlenül baráti társaságoknak, vagy ahol kevésbé beszélik az angolt simán bejöhet partijátéknak.

Antont elveszítettük, de mi még játszottunk volna valamit. Azt hiszem, hogy Zolinak jó döntése volt a Kingsburg lovecrafti verzióját elénk tenni. Egy időben szemeztem ezzel is és a Kingsburggel is, csak a 3 fős minimumlétszám ezt megfúrta.

A játékban ősi véneket megidézni kívánó kultistákat alakítunk, akiknek végcélja, hogy a 12. kör végére a legtöbb ősi jellel rendelkezzenek. Ezt persze úgy, hogy közben nem őrülnek bele a különféle borzalmakba.

A körében mindenki dob a saját 3 dobókockájával. Minden körben a dobás értéke határozza meg a sorrendet és a legalacsonyabb összértéket dobó kezd. Ilyenkor egy másik "előny", hogy a két leggyengébb eredményt dobó játékos 2 és 1 ép elmét kap vissza. A játékosok sorban leraknak az erőforrást biztosító lapokra 1, 2 vagy 3 kockát, amíg mindenkinek el nem fogynak a kockái. Erőforrásokat, varázslatokat biztosító lapokat, varázsláshoz szükséges energiát és ősi jeleket is lehet szerezni, de ezeknek lehet valami ára is, elmevesztés formájában. Kiemelten érdemes ügyelni arra, hogy ne érjük el tudattalanságtól habzó szájjal való rettegés állapotát, azaz a nullát, mert akkor már nem nyertünk.

A kapott erőforráskockákkal helyszínekre vásárolhatjuk be magunkat, amik további kedvezményeket vagy ősi jeleket adhatnak győzelmünk eléréséhez. Helyzetünket tovább nehezíthetik a ránk vadászó nyomozók és egyéb negatív hatások.

Alapjában véve elég (sötét, de) hangulatos játékról van szó, ami nekem eléggé tetszett. Véleményem szerint az erőforrást biztosító lapok lehettek volna kisebbek is és a tónusuk lehetett volna valamivel világosabb. Ahogy a tábla is grafikai szempontból egy fokkal sötétebb, mint amilyennek lennie kellene. A fa kockák súlya apróság ugyan, de a játék nem olcsó fogyasztói árába beleférhettek volna egy picivel igényesebb dobótestek is.

Azt hiszem, valamikor még meg kellene ismételnem egy hasonló Gémklubbos látogatást, ahová valahogy el kellene vinni Évit is... vagy még 1-2 plusz gyereket. Köszönet a jó szórakozásért a játszó partnereknek és Zolinak, aki még teával is feldobta ezt a kellemes estét.

2015/06/12

Oculus rift

Több szerencsés eseménynek köszönhetően nemrégiben sikerült kipróbálnom az Oculust rift névre hallgató eszközt. Erről szeretnék pár gondolatot megosztani bejegyzésem olvasóival.

Miről is van szó?
Az Oculus rift igazából egy 3D-s hatást megjelenítő eszköz, és teszi ezt úgy, hogy közben minket egy számítógép modellezte térbe helyez. Ennek köszönhetően az eszközt viselő személy úgy érzi magát, mintha benne lenne a környezetben, forduljon előre, jobbra, balra vagy hátra, esetleg dőljön valamelyik irányba.

Előtte
Hogy ne ugorjunk rögtön a mély vízbe megnéztünk pár videót az interneten. Így előre felkészültünk rosszullétre, hányásra és arra, hogy ne boruljunk fel a székkel... mert állva semmiképpen nem mertük volna kipróbálni.

Közben
Kollégákkal érkeztünk a teszt helyszínre. Egy erős vassal rendelkező nagyképernyős tévét láthattunk, ahol szemmel lehetett követni - osztott képernyőn (a jobb és bal szemnek) - mit néz az aktuális virtuális "szemüveget" használó személy. Meglepő volt látni, hogy mennyi vezeték van bekövetve az eszközbe, amit valóban túlzás lenne szemüvegnek nevezni. Ezen kívül még volt egy kis kameraszerű eszköz, ami a fejmozgásunkat követte le, hogy minél jobb legyen a térhatás. A számítógéppel való összekötés sem volt teljesen zökkenőmentes és már majdnem feladtuk, hogy lesz belőle valami, amikor végül minden összeállt.

Egy DK2-es típust volt szerencsénk kipróbálni és én voltam az első szerencsés. Már csak azért is szerencsés, mert nem rögtön a mély vízbe kerültem, hanem egy kevésbé gyomorfogató demóba, amiben a Naprendszerben lévő túrát élvezhettem végig. Érdekes érzés volt egy üveggömbszerű valamiben repülnöm, miközben a bolygók és különféle égitestek elszállnak mellettem. Igazából hiányoltam, hogy egy aszteroida mezőben röpködhessek, úgy mint Han Solo a Birodalom visszavágban. Sajnos ilyen nem volt...

Aztán a kollégák a partról rögtön levethették magukat a mélybe, és felültek egy középkori várban lévő hullámvasútra. Majd érkezett egy durvább hullámvasút is, amit én is megtapasztalhattam. Valóban lehetett érezni a mélységet és magasságot, valamint a forgásokat. És mindezt gyomron belül is. Mikor nem én voltam soron, akkor külön élményt jelentett nézni a kollégák fejét és reakciókat.

Utána
Miután felkeltünk még mindig éreztük a hatást. Egy kicsit kavargott körülöttünk a világ, belül a a gyomrunk. Volt egy kicsi kábaság is, ami csak órákkal később tűnt el teljesen.

Akkor most ez jó volt?
Igen, mindenképpen remek élmény volt, de ez még nem jelenti azt, hogy kellene otthonra és a mindennapok részének akarnám. Most jelenlegi formájában még biztosan nem. Nagy és egy kicsit kényelmetlen is az eszköz, külső szemlélő számára pedig furcsa, hogy miért is venne magára bárki ilyesmit. Az élvezeti tényezője azonban sokkal jobb, mint egy egy Google kartondobozos VR (virtuális valóság) videónak, vagy 3D-s mozifilmnek.
Kell mögé erős vas is, mert néhol érezhetően röccent a kép, nem volt mindig teljesen sima. Látható volt az is, hogy nem egyszerű bekonfigurálni sem. Van még hol javulni ennek a technológiának, és nem tudni, hogy lesz-e majd neki komolyabb jövője.

Végül egy vicces videó, ahol a reakciók nem feltétlen túlzóak:

2015/06/08

Gondolatok a Kickstarterről, a társasjátékok vetületében

Alapvetően egy jó és érdekes dolog a Kickstarter és a hozzá hasonlatos közösségi finanszírozáson alapuló pénzgyűjtő oldalak. Vagy legalábbis a mögöttük lévő alapötlet jó volt.

Lássuk miről is van szó, ha esetleg még valaki nem futott volna bele a dologba. Jön egy zseniális (vagy legalább is az alkotó szerint zseniális) ötlet, amit pénz híján nem lehet megvalósítani. Most vagy tényleg nem tud az ötlet kitalálója sehonnan pénzt szerezni, vagy nem szeretné, hogy egy cég álljon a dolog mögé és így esetleg elessen különféle jogoktól. A Kickstarter erre nyújt megoldást. Az ötlet megálmodója kitűz egy pénzügyi célt, ami mellett már megvalósulhat az ötlete, úgy hogy talán még egy minimális haszna is származik a dologból. A projektet támogatni kívánók felajánlanak valamennyi összeget, amiért cserébe kapnak valamit és közben a dolog megvalósulását is elősegítik. 

Mindenez nagyon szépen hangzik, azonban időközben változott pár dolog a kiinduló állapothoz képest.  Ezek főleg negatív irányban változtatják a Kickstarrel kapcsolatos hozzáállásomat. Ezekről szeretnék pár gondolatot írni a társasjátékok kapcsán.

Az utóbbi időkben egyre több játék jelenik meg ilyen formában. Mindenki elő mer állni a maga "zseniális" ötletével, a közösség pedig vevő rá. Ritka a túl zajos siker, de azért előfordul. Inkább kisebb sikerek vannak, amik nem feltétlen azonnal érnek be, hanem később. Ilyenek kapcsán fordulnak egyre többen a társasjátékok ilyen jellegű beszerzése kapcsán, bíznak benne, hogy megtalálják a rejtett gyöngyszemet. De erre kezd egyre kisebb lenni az esély.

Nézzük milyen "veszélyforrások" leselkedhetnek a gyanútlan játékokra.

1. Rossz játék, rossz dizájnnal. Itt szinte biztos, hogy nincs veszély, mert néhány elvakulttól eltekintve úgysem fogja senki sem támogatni.

2. Rossz játék, nagyon csinos dizájnnal és látványos képekkel. Ez egy elég gyakori jelenség. Rengeteg színes minifigura, látványos lapkák, táblák és kártyák, csak nincs fent játékszabály, vagy ha mégis, akkor az több sebből vérzik.

3. Remek alapötlet, jó játék, ronda megvalósítás. Ez főleg az ötlet kiagyalójának fájhat, mert ki venne meg olyan játékot, amin nagyon ronda rajzok vagy túl egyszerű játékelemek jellemeznek.

4. Remek ötlet, jó játék, szép megvalósítás, de a játék nem feltétlen teljes. Itt két eset fordulhat elő. Egy mikor az alapjáték igazából akkor lesz csak teljes, ha sikerül a finanszírozási célok között egy bizonyosat elérni. Vicces lehet, de majdnem életszerű, hogy pl. játéktábla csak akkor jár, ha az alap megvalósítási célt követően sikerült annak elérni a 150%-át. 200%-nál pedig már lehet lehet, hogy lesz szabálykönyv is mellékelve.
A másik ilyen eset. Amikor a gyakorlatilag minden megvan, de az alkotók kettébontják a játékot és csak akkor lesz teljes az élmény, ha még plusz 60%-ot befizetsz az első kiegészítőre... és még 40%-ot a másodikra.

Szomorú, de sok esetben lehúzva érzi magát az ember. És akkor még ott van a szállítási díj és még nem is biztos, hogy "EU-barát" a támogatott dolog. Azaz az egészre kell fizetned áfát, vámot és vámkezelési díjat, amikkel már duplájára nő az eredeti összeg. Az egészet pedig tetézheti egy több hónapos megvalósulási csúszás, aminek következtében a befizetést követő 12. hónapban látsz csak magad előtt kész terméket, ami talán olyan, mint amit elképzeltél.

A Kickstateres támogatáskor nagyon észnél kell lenni és lehetőleg utánaérdeklődni a dolgoknak. Fontos látni ki áll a dolog mögött, korábban már volt-e hasonló termékük és azokról milyen a tapasztalat. De még sem ez, sem egy jó nevű kiadó vagy egy elismert tervező nem jelent garanciát a későbbi teljes elégedettségre. A csak az így megszerezhető exkluzív dolgok nem biztos, hogy adnak elég pluszt a később a boltban is kapható termékhez képest.

Alapvetően nem egy elvetendő, utalandó dolog ez, csak legyünk észnél!

2015/06/01

Taluva

Mostanában valamiért nagyon felkapták a Taluva nevű játékot, amit a hétvégén volt szerencsém kipróbálni. Előzetesen annyit tudtam róla, hogy belépő szintű és kicsit hasonlít a Carcassonne-hoz. Így még Évinek is tetszhet...

Mi lapul a dobozban...
- 4 színben a következő fa jelölők: 3 templom, 2 torony és 20 kunyhó
- 48 vastag kartonlapka, amik úgy néznek ki, mintha 3 db 6 szögletű lapka lenne (picipénisz formára) összeragasztva
- a szabály több nyelven

A játék célja
A vulkanikus szigeten lapkákat rakunk le és ezekre valamilyen épületet. Az nyer, aki a játék végére a legtöbb templomot rakta le. Egyenlőség esetén a tornyok, majd a kunyhók száma dönt.
Idő előtti győzelem lehet, ha valamelyik játékos 2 fajta épülettípusából mindent lerakott. Idő előtt pedig kieshet valaki, ha valamiért nem tud épületet lehelyezni.

Előkészületek
Itt csak össze kell keverni a vulkánlapok fejjel lefelé, valamint minden játékosnak ki kell osztani a jelölőket.

Játékmenet
A soron lévő játékos az első lépésében húz egy lapkát, majd lerakja. Vagy a korábbi területet bővíti egy másik elem mellé helyezéssel, vagy pedig vulkán formájú elemre vulkánt helyez és így egy újabb emeletet hoz létre.
A második lépésében pedig egy vagy több jelölőt helyez le valahová a térképre (de nem vulkán mezőre), nem feltétlenül oda, ahová a lapkáját helyezte. Kunyhót csak az első szinten lévő szabad helyre lehet tenni, tornyot a 3. szintre, ha egy mellette lévő lapkán már szerepel településünk, templomot pedig már meglévő, legalább 3 mezőből álló településhálózatunk mellé tehetünk.
Ezen kívül még lehetőség van a település bővítésére, amikor kiválasztunk egy települést és egy terepfajtát (ami a település mellett van és lehetőleg kettő vagy több van belőle). Ilyen esetben az első szinten egy mezőre 1, a 2. szinten 2, a 3. szinten 3 kunyhót tehetünk.

Gyengeségek
Van, akik azt mondják, hogy szép ez a játék. Szerintem nem annyira, túl sötétek az árnyalatok. Van már Carcassonne-om. Jó, tudom, hogy jelentősen eltér ez a játék attól, de nagyjából nehézségre ugyanaz. Valahogy nem érzek késztetést, hogy bármelyiket is nagyon elővegyem, de nem utasítom el, ha valaki szeretne játszani vele. Mi hárman játszottuk, de két fővel szerintem jobban működhet. Mivel úgy is lehet lapkát letenni, hogy azzal lesöpörjük az ellenfél kunyhóit, ezért okot adhat a sértődésre és egy ilyen lépéssel királyt is lehet csinálni.
És végül ott van az ára is. Egy 5-6 ezer forintos árkategóriában simábban el tudtam volna képzelni, mivel 8-10 ezer jó magyar pénzért már komolyabb játékokat is megkap az ember.

Erősségek
Nem túl bonyolult szabályok, könnyen tanítható, tanulható és nem kell számolgatni a végén. 

Összegzés, kinek ajánlanám
Valahogy az volt az érzésem, hogy ez a Carcassonne, Kingdom Builder és az amőba szerelemgyermeke. Mint korábban említettem nekem nem hiányzik, hogy a készletemben legyen, ugyanakkor nem gémer játékosoknak, kezdőknek bejöhet.