Star Wars képregények

Korábban írtam, hogy naívság lenne minden képregényt a gyerekeknek szánt kategóriába gondolni. Ugyanakkor vannak olyan füzetek, amik végtelenül gyerekesek, és most ezen nem is a Bobo vagy Góliát történeteket értem.

Az utóbbi időben kedvet kaptam a képregények olvasására. Olvastam jót is (Saga), olyant is, ami jól indult, aztán a vége eléggé hagyjuk kategória lett (Hellboy), de sikerült rosszul is választanom. Most ez utóbbi kategóriában a nemrég olvasott Star Wars képregények kerülnek röviden terítékre.

Először a Thrawn-trillógiát olvastam újra, képregényes formában. Erről írtam is pár sort egy korábbi blogbejegyzésben. Akkor még reménykedtem, hogy igazából nem is volt olyan rossz, amit olvastam, csak valamiért nem tudtam értékelni. Sejthettem volna, hogy a Star Wars univerzum tartogat még igazi borzalmakat is (az Erőpróbán túl is).

Szerencsére egy viszonylag szórakoztató darab került a Thrawn-sorozat után a kezembe. Egy afféle "mi lett volna, ha..." történet, ami ott indul, hogy Luke kilövi a protontorpedóit, de a Halálcsillag mégsem pusztul el. A "Végtelen lehetőségek: Egy új remény" kicsit visszahozta azt a hangulatot, amit régebben a Star Wars kapcsán éreztem. Ha nem is élveztem minden paneljét, de akkor is a kellemes időtöltés kategóriába sorolnám a képregénnyel töltött időt.

Aztán vettem a bátorságot és következő kötetnek a Sötét Birodalom sorozatot néztem ki. A remény erős volt, hogy hátha valami jó fog a dologból kisülni. Utólag úgy érzem, hogy igazi hőstett volt átrágnom magam a Sötét Birodalom és A Birodalom vége füzeteken. Sokakhoz hasonlóan én sem voltam teljesen elégedett a Disney-féle Star Wars filmekkel, bár a Zsivány egyes szerintem még egész jól sikerült, illetve az új trillógiának is voltak jó pillanatai. Nekem az a véleményem, hogy a Thrawn-vonal nem lett volna annyira jó folytatásnak, ez a Sötét birodalom pedig egyszerűen szörnyű lett volna. A történet nagyjából olyan, mint amiket én írtam 12 éves koromban. Rettenetesn butyuta és nevetséges. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezen véleményemmel, ugyanakkor bizonyára sokan fel is háborodnak miatta... persze, csak ha olvassák, amit írok. A történetről pár dolgot poénlelövősen elmondanék. A császár itt sem halt meg teljesen, hanem klónozva lett. Próbálja Luke-ot a saját oldalára csábítani, ami aztán elég furcsa dolgokat szült. Később Luke véletlenszerűen belebotlik pár jedibe, akiket maga mellé akar állítani. Meglehetősen fura csapat. A történetben akad egy Vader-szerű erőhasználó, jedik közötti szerelem, jedi által használt düh, valamint egy erőérzékeny nép. És még Boba Fett is felbukkan, hogy Han Soloval találkozhasson. Igazából alapanyagnak nem annyira rossz a történet és van olyan érzésem, hogy merítettek is belőle a későbbi filmes alkotásokhoz... 

A történet borzasztósága mellett hiba lenne nem említést tenni a képi megvalósításról. A saját kézügyességem szörnyű, én nem tudnék ilyen képeket rajzolni, de attól még lehetőségem van minősíteni azt. Nos... nem szép. Az illegális, magyar, de hazai nyomtatásban megjelent Csillagok háborúja füzetek még úgyis sokkal szebb képi világot adnak, hogy azok fekete-fehérben készültek. A képzelőerővel megtámogatva megrajzolt lényei és robotjai sokkal jobban sikerültek, mint ezekben a füzetekben. A hőseink itt sem annyira felismerhetőek, a droidok és űrhajók nagyon viccesen néznek ki. A Millenium Falconra feleszkabált fegyverzet pedig nem tudom, hogy milyen agyszülemény terméke.

Én végigrágtam magam a köteteken, de senkinek ajánlom őket. De az is lehet, hogy csak az én ízlésemmel van baj, amit a Hálózsák értékelői is alátámasztanak. Tényleg minden tiszteletem a magyar verzió elkészítőinek, ők mindent megtettek, de nem tudták menteni a menthetetlent. Mindenesetre nem adom fel, vannak még Star Wars képregények, amiket el szeretnék olvasni.