2010/09/20

Sam Neill

Az előző bejegyzésben megjegyeztem, hogy milyen "ügyesen" sikerült sorozatokat választanom, majd kiderült, hogy a Happy Townról nem írtam semmit. (Nem mintha nagyon annyira megérdemelte volna.) Aztán jutott eszembe, hogy az elmúlt hónapokban néztem néhány filmet is, amikben volt egy kapocs, amit a sorozathoz lehet kötni. Ez pedig nem más, mint Sam Neill. Ezzel a bejegyzéssel három legyet fogok egy csapásra ütni. Ez a három légy pedig név szerint: a Happy Town, a Daybreakers és a Hegy gyomrában (Under the mountain).

Akkor haladjunk sorrendben és kezdjük a Happy Town-nal. Ez egy sorozat, amit kivételesen "tévénézőként", azaz heti szinten néztem és nem egyben darálva. A szokásos sablonra építkezett, azaz adva volt egy békésnek, cukormázasnak tűnő kisváros, ahol egyszercsak egy szörnyű gyilkosság történt. Egy vésővel átütötték egy fickó fejét.

Aztán gyorsan kiderült, hogy azért nem annyira idilli a város képe, mert a múltban több eltűnés is történt, amit egy titokzatos, "Magic man" névre hallgató illetőhöz kötöttek. Az egész sorozat annyira sablon volt, hogy az már fájt. A tipikus kisvárosi serif, akinek nem meglepő módon az apja is az volt. Aztán van itt szerető feleség, idióta polgármester, akit az anyja irányít, intrikáló öreglányok, alkoholista apák és persze hülye tinik.


Az egészet persze próbálták megbolondítani egy elég furcsa szövetségi nyomozóval, valamint a Sam Neill alakította, angol akcentussal affektáló, régiségkereskedővel (vagy inkább afféle nosztalgia boltja volt). Szerencsére ez is csak egy évadot élt meg, bár a befejezés elég idegesítőre sikerült. Ez is elég ígéretes anyagnak tűnt az elején, de az évad során olyan idiotizmusok jöttek elő, hogy már nagyon vártam a végét.

A Daybreakers című elég érdekes elgondoláson alapult. A világot megfertőzte a vámpír kór, és a lakosság elég nagy százaléka éjszakai vérivóvá vált és a csekély létszámban lévő embereket szinte csak élelmiszernek tartják. Azonban ez a vérforrás kezd kiapadni, ezért pótló megoldásokat kell kitalálni. A film a gyógymód megtalálásáról, a vámpírok mutálódásáról, valamint az emberek levadászásáról szól.


Az Ethan Hawke alakította főhös rájön, hogy nem a megoldást nem szintetikus vér, vagy vérpótlkék jelentheti, hanem a visszatérés ember léthez. Ki is derül, hogy erre is van megoldás, de ezt a vámpírok egy része nem nézi jó szemmel. Ebben a filmben Sam Neill egy kimért modorú vállalatvezér vámpírt játszik, és itt sem kell megszakadnia a színészi játékkal. Ha valakit nagyon ki kellene emelnem a színészek közül, akkor az Willem Dafoe lenne.


A film egyszer nézhető, nem csak a szokásos vámpírsablonok vannak benne, és az Alkonyattal szemben nem fulladunk bele a szerelmi nyáltengerbe.

A hegy gyomrában (Under the Mountain) eredetileg egy nyolc részes új-zélandi sorozat volt, amit én is nagy kedvvel követtem ifjabb koromban. Túl sok emlékem nem maradt a szigeten játszódó ifjúsági sci-fi-ből, csak az, hogy nagyon utáltam a nyálkás Wilberforce-ékat.


Nem is tudom, hogy mi vihetett rá rendezőt, hogy ebből egy egész estés filmet csináljon, de utólag kiderült, hogy sok értelme nem volt. Az egész B kategórián alulira sikerült, felesleges jelenetek sorával, idióta történetvezetéssel. Sam Neill karaktere is elég furcsára sikerült, sokáig nem lehetett eldönteni, hogy most akkor kedveljük vagy utáljuk. Egy idő után azonban valahogy elegünk lesz az arckifejezéséből.


Valahogy annyira érdektelen lett, az amúgy is erős nosztalgiából megnézett film, hogy a végén már nem is nagyon szurkoltam a vulkánoknál szenvedő ikreknek. Úgy gondoltam, hogy győzzön a rossz és járjanak sikerrel a nagy féreggel Wilberforce-ék.

Nincsenek megjegyzések: