2010/09/09

Chris Wraight: Sword of Justice (Warhammer)

Tegnap végére értem Chris Wraight Sword of Justice című könyvének. Korábban eddig még csak a Warhammer - Mark of Chaos (és annak kiegészítője) kapcsán volt kapcsolatom ezzel a világgal, még egy ilyen témájú könyvet sem olvastam el. És ez talán így is maradt volna, ha Graeme fantasy blogján nem akadok egy nyereményjátékra.

A könyv elég hamar és minden gond nélkül eljutott hozzám a Magyar Postán keresztül, ezért most újra van bennük egy kis hitem. Ezt a csomagot már legalább nem nyúlták le...

A könyv elég érdekes borítóval bírt, ugyanis a fedlap nem olyan széles, mint az azt követő lapok, de van egy második fedlap is, ami már normál nagyságú. Ez csupán egyfajta érdekesség és semmi nem von le vagy javít a könyv élvezeti értékén.


Már az első lapokon egy csatatéren találjuk magunkat ahol a Birodalom seregei harcolnak a gaz szörnyetegekkel. Patakokban folyó vér, leválasztott végtagok, csatakiáltások, halálhörgések töltik meg a lapokat. Szerencsére(?) nem olyan erőszakosan, mint Steven Erikson könyveiben, de azért át tudjuk élni harc borzalmat, a kilátástalanságot és a hatalmas csataforgatagot.

A főhösök nagyjából hasonló helyzetbe kerülnek, mint Forgotten Realms könyvekben Drizzt, azaz, a halálos sebeiket legyőzve felülkerekednek saját gyengeségükön és minden ellenségen. Itt azért az író valóban hoz néhány áldozatot is, és néhány kisebb hősének megadja a mártirhalált.

Az alaphangulat megadása és néhány főbb karakter bemutatása után a Birodalom fővárosában találjuk magunkat, ahol az uralkodó új feladattal bízzal meg Lord Ludwig Schwarzhelm-et. (Itt jegyezném meg, hogy a karaktereknek és egyéb neveknek németes vagy német hangzása van, sőt feltűnik egy Ferenc nevű egyén is.) A nagy bajnoknak el kell utaznia szülőföldjére, és ott politikai téren kell megvívnia egy nagyon fontos harcot, hogy ki legyen a terület választófejedelme.

Eközben a káosz erői is feltámadnak a környéken és elindul a zöldbőrűek serege a birodalmi erők ellen. Schwarzhelm figyelme megoszlik, ezért kétségessé válik, hogy sikerül-e neki végrehajtania a császár által rábízott feladatot...

Chris Wraight írása szórakoztató, bár sokszor ugyanazokkal a szófordulatokat és szavakat használja. Mindezek ellenére nem nagyon lehetett panaszom sem a történetre, sem a hangulatra és pedig a történetben (várt és meglepő) csavarokra. A legnagyobb bajom az egésszel, hogy sajnos ez sem ért véget, és belül valami marcangol, hogy majd el kellene olvasni a folytatást is.

Nincsenek megjegyzések: