Az ELMŰ nélkül nem telik el hét...

Ezektől nehezen szabadulunk...

Bármennyire is tűnt kedvesnek (azt le sem merem írni, hogy normálisnak vagy jófejnek) az ELMŰ szóvivője az e-mailben, amikor megígérte a kamatvisszafizetést és a helyszínfelmérés, az egész csak félsiker volt. Azt korábban megírtam már, hogy végül megkaptuk a kamatokat, de azt még nem, hogy mi volt a múlt hét pénteki helyszínfelmérésen.

Ketten érkeztek, mert egyedül vélhetően félnek, meg más kérdés, hogy így az egyik el tudja terelni a figyelmet, míg a másik intézkedik. Tipikus rabló módszer lehetne... De ne legyek most túl gonosz, bár lehetnék. Feleségem volt itthon, mivel én általában délben a munkahelyemen vagyok (nem írhatom, hogy dolgozom, mikor nagy eséllyel, akkor ebédelek). Kiderült, hogy igazából nem is néztek meg semmit, nem is mértek fel semmit, csupán csak egyezkedni akartak. Valamiért azt szeretnék, hogy beismerjükazt, amit nem követtünk el. Elmondták, hogy a főkapcsolóról ők nem tudnak semmit, pedig elvileg azt ők engedélyezték (ha van), és nekik kellene tudni. Felajánlották, hogy esetleg pár száz ezer forintért a szomszéddal kiépíttethetünk velük egyet. Milyen jó fejek...

Feleségem feltett nekik néhány kérdést, amikből az tűnt ki, hogy igazából nem szakembert, hanem egy segéd-szóvivőt küldtek ki, aki megpróbált diplomatikus válaszokat adni..., ha éppen nem szólta el magát. Évi elmondása szerint a végére sikerült felidegesíteni. Vélhetően azért, mert túlságosan vert helyzetben érezhette magát, és túl kemény kérdéseket kapott. Lássuk, hogy mik is voltak ezek.

Kérdés1: Van-e valami kimutatásuk arról, hogy milyen területeken vagy milyen órák esetében vannak mágnesezési esetek?

Válasz1: Nekik ilyesmire nincsen szükségük.

Megjegyzés1: Miért is lenne érdekük ezekről statisztikákat készíteni? Még a végén be kellene ismerniük, hogy az ilyen esetek egy részében valóban ártatlan a fogyasztó.

Kérdés2: Miért nekem kell vigyáznom az ő tulajdonára?

Válasz2: Ők hogyan is ellenőrizhetnek annyi órát, amennyijük van, és ugye mindegyik más-más helyen található. Szerintük egy biztosító sem vállalna közel két millió villanyórára biztosítást.

Megjegyzés2: Mikor erre Évi feltette az újabb kérdést, hogy volt-e erre törekvés, akkor erre nem kapott választ.

Kérdés3: A katabox véd a mágnesezés ellen?

Válasz3: Igen, ez teljes védelmet biztosít. BIZTOSAK lehetünk benne, hogy ezt NEM LEHET MEGMÁGNESEZNI!

Kérdés4: Akkor miért nem így szerelik automatikusan az órákat, és miért nem tájékoztatják a fogyasztókat?

Válasz4: Nem akarják szétkürtölni, hogy van ilyen lopási lehetőség.

Megjegyzés4: Ez szerintem egy nagy baromság. Hosszú távon úgyis ők járnak jól, és akkor meg miért is csinálnának bármit is.

Kérdés5: Nyugodtan alszik-e, hogy ennyi embert így megkárosítanak és tönkreteszik idegállapotukat?

Válasz5: Műszakilag igen.

Kérdés6: Hogyan védhetem meg a villanyórámat?

Válasz6: Be kell menni az ügyfélszolgálatra, ahol megmondják a módszert, az összeget és minden szükséges tudnivalót, de ők (mint szakemberek, akik emiatt jöttek) nem tudnak mondani semmit.

Feleségem még azt is felvetette, hogy aki egy kicsit utánanéz interneten a témának az úgyis ki fogja onnan tudni olvasni, hogy egy idő után a mágnes nem lassít, hanem gyorsít, és hogy nem fog ezzel a módszerrel jól járni. Erre azt mondta a fickó, hogy ne tudjuk meg mennyien akarnak így áramot lopni, és hogy a mágnes árulóktól a vevők eleve ilyen céllal kérik a mágnest.

A végén még hozzátette, hogy egy 70 éves orvostól elvárható, hogy kellő szakismerettel rendelkezzen a villanyórájáról. Mi most sem 70 évesek nem vagyunk, sem orvosok... nem is értem, hogy ezt miért mondhatta. De egyáltalán miért várható el - szerintük -, hogy mindenről mindent tudjunk?

Ezt követően még azt mondta feleségemnek, ha Évi "úgyis mindent tud mindenről, és nála sokkal jobban, akkor miért van ő egyáltalán itt?", valamint, hogy akarunk-e egyeztetni.

Összességében elmondható, hogy több dologban is nem mondott igazat. Itt most arra gondolok, hogy ahogy elmondása szerint bejött a társasház kapuján, úgy sem elvileg sem gyakorlatilag nem tudott volna. Egy pont után pedig a saját kollégája intette le, hogy ez már elég lesz, és váltsunk témát.

A másik téma.

A rendőrség felhívta feleségemet, hogy menjen el egy kihallgatásra. Azt gondoltuk, hogy a mi feljelentésünk kapcsán lesz majd valami, és ezt látatlanban az egyik rendőr ismerősöm is megerősítette. Szerinte az ügy lezárása előtt, még tesznek egy minden-mindegy alapon kísérletet az ügy megoldásra, és kihallgatják a delikvenst.

Évi a helyszínen meglepődött, mert az ELMŰ feljelentése miatt kellett kihallgatásra mennie, mint tanú. Elég furcsa, hogy egy állampolgár bejelentésére nem ugranak, míg egy piaci érdekeit érvényesíteni akaró cégére igen. Túl sok minden itt nem történt. Évi elmesélte a történetünket, valamint, hogy ő is feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Elég érdekes az áramszolgáltató részéről, hogy lopás címén vizsgálatot indít ellenünk, és minket még nem is tájékoztat. Ráadásul a konferencián nyíltan kimondta a szóvivő úr, hogy minket nem tart bűnözőnek vagy csalónak... erre még csak vissza sem vonták a feljelentésüket.

Sajnálatos módon a kihallgatást végző hölgyet semmilyen műszaki jellegű felvetés nem érdekelt, és úgy tűnik, hogy tökéletesen megbízik az igazságügy szakértői véleményben. Bár abban egyetértett, hogy a már megbontott óra azóta már manipulálódhatott is, és hogy ez gyakorlatilag bizonyítékok megsemmitése az áramszolgáltató részéről.

Még egy dolgot tennék a végére. A kihallgatást végző rendőrnő elmondta, hogy őneki sincsen túl nagy bizalma a magyar igazságszolgáltatásban. Ezek szerint - sajnos - bármit hozhat a jövő... Azt csak remélni tudom, hogy borítékok nem vándoroltak.

"Tapsi, baba, tapsi" - immár Mártonnál is

A hosszú hétvégén egy picit többet lehettem együtt Mártonnal, és így többet is tudtam vele foglalkozni. Ennek keretében sikeresen megtanítottam tapsolni. Ha mondom neki, hogy tapsoljon, akkor már tud. Persze azért még nem tökéletesen, de megy neki, és láthatóan örül is neki.

Ezen felül néha olyan, mintha már tudna apát és anyát is mondani. De ezeket lehet, hogy csak bemesélem.

Légió (Legion)

Valami olyasmivel akartam kezdeni ezen írásomat, hogy nemrégiben olvastam bukott angyalokról egy könyvet, és most pedig láttam egyet. Sajnos, mind a kettőben az volt a közös, hogy egyik sem volt valami nagy durranás.

Már az első néhány perc után elkezdtem a fészkelődést, és éreztem, hogy ez nem az én filmem. Az egész egy rövid történetecske elmondásával kezdődött, ami a legvégén újra elhangzik. Ez még nem adott okot aggodalomra, mert innen még bármi megtörténhetett.

Aztán aláhullott az égből egy szárnyas angyal, aki később megfosztotta magát szárnyaitól. Mivel az egész jelenet sötétben játszódott, ezért túl sok mindent nem lehetett látni, csak a patakvért. Itt elkezdtem aggódni, mert féltem az egész film csak valami sötétben való bolyongás és küzdelem lesz, látványosnak szánt gyors vágásokkal, hogy még véletlenül sem lehessen látni semmit.

Azt ezt követő, fényes, sivatagi helyszín ahelyett, hogy pozitív mederbe terelte volna a Légió iránti érzéseimet, pont fordított hatást ért el. Eleve nem nagyon szeretem az ilyen környezeteket. Lepukkant pihenőhely, a semmi közepén. Por, kosz, meleg, izzadtságtól gyöngyöző homlokok, szőrös helyiek... Mondanom sem kellett, hogy az egészet az tetőzte be, amikor az említett helyszínen eljött az este.

Apró feszengéseim ellenére a film nem is volt olyan borzasztó, és helyenként igencsak szórakoztatott. A test átvevő, démoni angyalok levágásra váró birkaként sétáltak be a golyózáporba. Egy pillanatra el is gondolkodtam, hogy miért kell őket agyatlan zombiként ábrázolni. Mondanom sem kell, hogy a korábban felsoroltakon kívül még ezer sebből vérzett az egész sztori.

Kronológikus sorrendben: Miért kell egy levágott szárnyú angyalnál összevarrni a sebet? Miért kell az előzetesekben ellőni az össze jó részt? Mi szükség van elcsépelten ható aranyigazságok pátoszi kinyilatkoztatására? Mi szükség volt erre a szemtelen lopásokkal teli filmre?

Mert ugye tele volt érezhető elemekkel. Sorolnám is azokat a filmeket, amikre ráismertem, és még az eszemben vannak. Igaz, hogy még 3 órája sincsen, hogy láttam, de már rengeteget felejtettem. Szóval... Terminátor (megjelenés, cél a baba védelmezése vagy likvidálása), Alkonyattól pirkadatig (sivatagi helyszín, szereplők viselkedése), Chucky (bár ott baba volt, itt meg kisgyerek), Mátrix (kabátban, nagy fegyverekkel való gyilkolászás), zombis filmek és még bőven sorolhatnám.

Mit is mondhatnék összegzésül. Egyszer nézhető, de csak akkor nézzük meg, ha van felesleges két óránk, amit másra nem tudunk már pazarolni. Angyalok, gyilkolászás, szülés, sok sületlenség...

Parks and Recreation S02 áttekintő

Tavaly egyik munkatársam ajánlotta a Parks & Recreation sorozatot. Azzal érvelt, hogy ez is gyakorlatilag olyan, mint a The Office csak a történések nem irodában vannak, hanem nagyrészt kint, a szabadban. Nos az első évadra ez valóban elég jellemző is volt, de a második évadban ők is jelentősen falak közé szorultak. Most pedig lássuk, hogy mi is történt a második évad 24 részében.

Míg az első, gyakorlatilag bevezető széria 6 epizódból állt, úgy a mostani rögtön 24 részt kapott. Furcsa volt, hogy hirtelen eltűnt a fő csapásirány, tehát a nagy gödör feltöltése és a helyére valami értelmes megépítése. Ehelyett sokkal inkább előtérbe kerültek a szereplők közötti érzelmi kapcsolatok, valamint Leslie Knope (Amy Poehler) - néma K-val - bénázásai és képtelen szituációi. A részek során a karakterek nem mutattak be túl nagy fejlődést, de ugyanakkor elég érdekes párokat alakítottak ki egymással. Az első évadot követően sokan arra számíthattak, hogy Leslie végre össze fog jönni Markkal (Paul Schneider), de ebből végül nem lett semmi. A város főtervezője inkább a nővékét, Ann-t (Rashida Jones) választotta. Andy (Chris Pratt) pedig felfedezte a teljesen életúnt benyomást keltő Aprilt (Audrey Plaza). Ezeknek a szerelmi szálaknak köszönhetően a sorozat - sajnos - nagyon elment egyfajta szerelmi komikum irányába, ahol a szereplők úgy cserélnek egymással párt, mint az iskolások matricákat a Lutra-albumba. Ezen felül teljes állóvíz jellemezte a Parks & Recreationt.

Az íróknak mindig sikerült kitalálnia valami apró történést, amikkel szépen lassan elfeledtették, hogy a nagy gödörrel valamit kellene csinálni. Ugyan a második évad első részeiben még volt róla szó, de később már szinte teljesen a feledés homályába került. Ezzel párhuzamosan lecsökkentek a külső helyszínen történt felvételek is, és szereplők lassan négy fal közé szorultak. Andy karakterét nem akarták kiírni a sorozatból, mert valamiért viccesnek tartották a Mouse Rat nevű rockbandájával együtt, ezért inkább úgy döntöttek, hogy legyen ő a hivatal új cipőtisztója.

Azt hiszem, hogy hiba lenne, ha nem ejtenék szót a maradék karakterekről is. A szürke Jerry (Jim O'Heirről) igazából nem érdemel túl sok szót, annak ellenére sem, hogy az íróknak köszönhetően kapott egy olyan részt, amiben ő körülötte zajlottak az események. Ugyanakkor Tom Haverford (Aziz Ansari) és egy Ron Swanson (Nick Offerman) megtestesítője igazi színt vitt a sorozatba. A főnök és beosztott sikeresen testesítette meg a skála két végletét. A mindig pörgő, csajozni akaró, magát nagymenőnek képzelő indiai felmenőkkel bíró fickót nagyon jól egyensúlyozza a bajúszos főnök higgadtsága. Nekem személy szerint a túl sokat beszélő, igazi papagáj módjára viselkedő Tom Haverford karaktere annyira nem jön be, még akkor sem, ha nagyon eltalált karakterről van szó. Sokkal jobbakat tudok nevetni a sokak által csak Ron "f*cKING" Swanson néven jegyzett, bajúszos főnök rövid benyögésein, és idióta vigyorgásán. Igazából ők, akik a hátukon viszik az egész sorozatot.

A Parks & Recreationben ugyanis elég átlagos kínézetű szereplőket láthatunk, néhány nem állandó színésztől eltekintve, nincsenek igazán túl szemet vonzó karakterei. Sportpéldával élve ők igazából egy olyan csapat, amelynek nincsen kiemelkedő egyénisége, mégis együtt sokra képesek. A sorozatot a humor, amely nem nagyon térdet csapkodós és néha csak mosolyogtató, valamint a szerelmi kapcsolatok alakulása/változása tartja igazán életben.

Most pedig néhány szó az évadzáróról. Igazából az utolsó előtti rész jobb lett volna évadzárónak, mert az hozott egy igazi nagy meglepetést, amivel igazából pontot is tehettek volna az egész sorozat végére. Talán csak egy óvatos lépés volt a készítők részéről, mert nem voltak biztosak a folytatásban. Szóval az utolsó előtti rész végén a kiküldött hivatalnokok bejelentették, hogy nem elég csupán elküldeni néhány embert a költségcsökkentés jegyében, de be kell zárni az egész részleget...

Ennek tudatában indult az utolsó rész, ami igazából egy teljesen átlagos epizódra sikerült. Persze azért voltak benne meglepő jelenetek, itt búcsúzott el Mark is a sorozattól, Andy, Tom és Ron (!) nőigyei is érdekes fordulatot vettek, valamint az utolsó részben újra szerepelt az Ann háza mögötti terület. Ezen felül megismerkedhettünk Ron "F" Swanson nagyszerű, új csengőhangjával is, ami igazán nagyot szólt.

Végezetül nézzük, hogy mi maradt függőben, és mi miatt lesz esetleg érdemes folytatni a sorozat nézését. Igazából két dolog szolgálhat a jövőben mozgatórugóként. Mi lesz a Parks and Recreation részleg sorsa, valamint hogyan alakulnak a szereplők szerelmi életei? Már csak az a kérdés, hogy emiatt érdemes lesz-e folytatni az év egyik legszórakoztatóbb sorozatát. Ha nem is "darálva" (egyszerre több részt ömlesztve megnézve), de mindenesetre érdemes nézni.

Nocsak, nocsak, nocsak

A változatosság kedvéért újra ELMŰ, és most - talán kívételesen - nem negatív dolgok. A háromszoros nocsaknak pedig meg van az oka.

Nocsak 1:

Kiderült, hogy más is berághatott az ELMŰ-re, mert a blog.hu-n blogot indított a következő címen: http://villanyora.blog.hu/. Annak ellenére, hogy közvetve linkelt (a Homárra küldött levelünket említette) gondolkodom róla, hogy talán én is megírnám neki a történetemet.

Nocsak 2:

Az ELMŰ szóvivőjének köszönhetően a jövő héten jönnek megnézni a villanyóra szekrényt, hogy mit lehet vele tenni az esetleges elzárást illetően.

Nocsak 3:

Szintén az ELMŰ szóvivőjének köszönhetően kiderült, hogy mégsem fizették meg a kamatokat a túlfizetésünkhöz kapcsolódóan, és már intézkednek az ügyben. Külön kiemelném, hogy elnézést is kért, ami külön becsülendő. Arra azoban kíváncsi lennék, hogy a korábbi számításokat egy ember végezte-e. Mert akkor csak sajnálni tudom szegényt.

Helyesbítés a konferencián elhangzottakhoz

Külön bejegyzésnek szánom, mert így talán jobban felhívja a figyelmet, közben majd a http://raveair.blogspot.com/2010/05/utolagos-megjegyzesek-konferenciarol.html linken is javítani fogom.

A lényeg, hogy e-mailben megkeresett valaki, aki részt vett a konferencián és úgy tűnt, hogy egyáltalán nem a mi oldalunk áll. Ezért is lepett meg a helyesbítése. Azt mondta, hogy picit valótlant állítok, ugyanis az ott demonstrált "mágnesezést" csak bizonyos - magyar - típusokkal lehet megvalósítani! Nem minden mérőórát lehet mágnessel befolyásolni!

Van egy olyan véleményem, - amit majd bővebben is megosztok, ha ügyünk rossz irányba menne el -, hogy talán ezeket bizonyos villanyórákat valamilyen szinten szándékosan manipulálja a szolgáltató, vagy őt megtévesztve (ezt könnyű állítani, mivel az alkalmazottaik egy része már több helyen bizonyította, nem teljesen alkalmas rendeltetésszerű feladatának elvégzésére) a beszállítója.

Ezen felül van még egy nagyon fontos fejlemény. Sajnos kiderült egy újabb, - szerintük - a fogyasztók érdekeit védő szervezetről, hogy ők is az áramszolgáltatók oldalát képviselik. Kezd egyre elkeserítőbb lenni. Létezik még ebben az országban olyan szervezet, amely valamilyen szinten védi a fogyasztót és annak érdekeit? Ha igen, akkor annak nevét ide is le fogom írni. Talán lassan tényleg itt lenne az ideje, hogy igénybe vegyem a politikai kapcsolataimat? Azt hittem, hogy erre nem lesz szükség, mert léteznek olyan dolgok, amik jól működnek ebben az országban.

Sajnos kezd kikopni a gerinc az emberekből és egyre kevesebben vannak, akiknek a becsületét nem lehet pénzzel vagy fenyegetéssel megvásárolni.

Az optimális gyermeknapi ajándék

Évivel most nem kellett túl sokat töprengeni a gyermeknapi ajándékon... már, ami Annamáriát illeti. Ugyanis szüleim egyik meglátogatása során észrevettük, hogy mennyire tetszik neki a LEGO.

Bár még csak két és fél éves, de mi úgy látjuk, hogy talán már elég érett ahhoz, hogy ne próbálja meg a szájába tenni és megenni a kicsi elemeket. Neki már el lehet magyarázni, hogy nem szabad, mert beteg lesz tőle. Igaz, hogy Márton majd extra felügyeletet fog jelenteni, de talán majd ezt is meg tudjuk valahogy oldani. Mindenesetre úgy döntöttünk, hogy ki fogjuk hagyni a DUPLO lépést, és már rögtön LEGO-t veszünk neki.

Egyrészt vettünk a TESCO-ban akciósan egy vödrös (LEGO 5539) és dobozos (LEGO 6177) alapkészletet. Remélhetőleg ez egy darabig majd ki fogja őket szolgálni. Mellesleg a szekrényben még van néhány könyv, amit még karácsonykor táraztunk be a gyermekek számára

Márton és az első fogacska

Igazából túl sokat nem lehet hozzáfűzni a címhez. Végre áttörte magát az első fogacska, ami most már látszik is, és érezhetően hegyes is. Annyit tudnék még vele kapcsolatban megjegyezni, hogy egyre gyorsabban mászik, és lehetőség szerint megpróbál mindenhoz felkapaszkodni.

Alvásprobléma

Korábban már jeleztem, hogy részben az ELMŰ okozta stressz és feszültség miatt Annamáriánál jelentkeztek bizonyos gondok. Azért írtam, hogy részben, mert lehetnek mások is a dadogás, illetve a szobatisztaság felé vezető úton bekövetkezett visszaesés hátterében.

Ugye első sorban itt van Márton, aki egyre több igénylést kér, valamint nagyon szeretne már ő is két lábon mozogni, és hátrahagyni a mászást. Nem olyan egyszerű őt is segíteni, valamint Annamáriát is kezelni.

Aztán itt van még, hogy a munka miatt én is egy picit feszülten járok haza mostanság. Gondolom, hogy ezt is valamennyire érzik.

Meg persze - ami nagy hirtelen így eszembe jut hajnali egy után - ott van még Évi (nem elírás) újszülött kistestvére. Korábban Annamária néha ellátogatott a közelebb lakó papajához, de most már ott sem kap ugyanolyan törődést, mint korábban. Persze lehet igyekezni, de a figyelmet megosztani két gyermek között nem egyszerű.

Vélhetően orvosolhatná a problémát, ha felvennék a kisasszonyt óvodába vagy bölcsödébe. A szocializálódás nagyban az előnyére válna, és akkor nem csak velünk törődne, hanem saját külön közössége is kialakulna, amiben mondjuk a szülők nincsenek benne.

Szóval a héten jelentkezett egy újabb probléma, még pedig az alvás, illetve annak hiánya. Az előbb vázolt feszültségek, és talán az elapadt tej miatt is Márton fel szokott ébredni az éjszaka folyamán nagyjából 1-kor és/vagy 5 órakor. Az és/vagy valóban így van. Ez gondolom, hogy részben zavarja Annamária alvását is. Talán ez az oka, hogy a viszonylag könnyen megoldható délutáni alváson túl az éjszakai már nem megy olyan olyan könnyen. Korábban nagyon egyszerűen le lehetett fektetni aludni. Persze volt a fürdés után így is diavetítőt, meg legalább két mese (A Pista bácsi és a traktor, valamint a Kiskakas gyémánt félkrajcárja), de legkésőbb 9 körül már aludt.

Most pedig elég sokat szenvedünk az elaltatásával. Sajnos fordult már elő esti 10-11 órai lefekvés is. Ha valakinek van tippje, akkor kérem ne tartsa magában.

Utólagos megjegyzés: Újabban azzal is gond van, hogy úszás során nem nagyon akar beugrálni egyedül a vízbe...

Utólagos megjegyzések a konferenciáról

Ma voltunk a korábban beharangozott konferencián. Márton vigyázásában besegített Udika, ezért csak Annamáriát vittük magunkkal kénytelen/kelletlen.

Sajnos igazából nem is tudom, hogy hol kezdjem, illetve, hogy mivel.

Kiderült, hogy - egyesek állításával - ellentétben mégiscsak lehet mágnessel befolyásolni a bizonyos villanyórákat, de nem mindet. Azonban ettől mindenkit eltántorítanék. Senki se próbálja semmilyen mágnessel sem befolyásolni a fogyasztásmérőjét! Ugyanis a többféle mágnessel megejtett "kísérletek" vagy inkább demonstrációk arról győztek meg, hogy amíg a mágnes rajta van a villanyórán, addig láthatóan kisebb értékeket mér (olyan 30-50%-al, mágnestől függően), majd annak eltávolítása után brutál nagy számokban leng ki a mutató, de persze a pozitív irányba. Az Elster Kft. ezek után nyugodtan leveheti az oldalán lévő leírásból, hogy a "mágneses terek nem befolyásolják" a szerkezet működését. Természetesen, mivel nem vagyok műszaki ember, ezért elképzelhető az is, hogy amit bemutattak az csupán egy preparált villanyóra volt.

Mellesleg lehet gratulálni az ELMŰ-nek a nagyon remekbe szabott és összehangolt támadásért. Csak az utolsó pillanatokban jelentették be, hogy bizony ők is demonstálni fognak (a már említett kísérlettel). Erre azt hiszem, hogy a szervezők sem nagyon számítottak. Csak halkan megjegyezném, hogy a "Karcsinak" nevezett mágneses fickó azért valamit csavargatott a villanyórán, tehát egy a laikust nagyon könnyen az erdőbe tudnak vinni egy ilyen vizsgálat során, ha akarnak. Ami azonban vitathatatlan, és mint az előbb is írtam az óra befolyásolható! De érdekes megemlíteni, hogy milyen áron. Egyrészt nem lehet vele túl nagy csalás negatív irányba elkövetni, és később úgyis szívás vagy lebukás lesz a dologból. Valamint amikor a mágnes a villanyórán van, akkor iszonyatos lármát okoz. Csak egy süket nem venné észre, hogy mennyire hangos zaj jön ki a szerkezetből. Társasházban csak egy idióta próbálkozna ilyen megoldással.

Sajnos ezek azonban minket sehogyan nem segítenek ki. A jelenlévők nagy százaléka hitt a mi ártatlanságunkban, csak nem tudom, hogy ez mennyit számít. Az ELMŰ megjelent képviselői ugyanis nem tudom, hogy mekkora döntési jogkörrel bírnak, és nem tudom, hogy mit tudnak tenni. Pár dolog még kiderült, amiről csak akkor nyilatkoznék, ha már tényleg történt valami.

Enyhén azonban furcsa volt, hogy mennyire egyoldalúnak tűnt a dolog. Volt a fickó, aki megszervezte az egészet, valamint volt néhány panaszos... és gyakorlatilag ezzel a csapattal szemben volt a maradék megjelenő. Érezhető szimpátiát vagy elfogulatlanságot egyedül az igazságszakértő hölgy részéről érezhettünk. A részt vevők egy része felkészületlen volt, vagy teljesen másról beszélt, a többieket pedig mintha meggyőzte volna a kísérlet...

A rajtunk kívüli panaszosokon is látható volt, hogy nem olyan háztartások lakói, akik csalásra szorulnának (az egyik család 6, egy másik 2, míg mi 3 diplomát tudtunk volna felmutatni). Az áramszolgáltató műszaki embere meggyőző volt, ahogy egy másik szakértő is. Azonban a szóvívő - logikusan a saját hátsóját védve - sokszor önmagát cáfolta. Nem egyszer fordult elő, hogy valamit helyeselt, aztán amikor rákérdeztek, akkor letagadta, hogy ilyent mondott volna.

Annyit jegyeznék még meg, hogy elég furcsa körülmény volt az, hogy látszólag készítettek hangfelvételeket (sőt videót is), de utólag letagadták (míg a videót inkább az áramszolgáltató számára készített bizonyítékként kezelték). Az egészben azért valami bűzlik és úgy érzem, hogy elhalgatnak valamit. Részben érthető is, hiszen nem akarnak tippeket adni az igazi áramtolvajoknak.

Egy dolgot leírnék még végső konkluziónak, mielőtt aludnék még egyet a dologra, vagy mielőtt még Évi újabb bejegyzést tenne a témában: mágnessel senki sem próbáljon meg trükközni, ha spórolni akar!

Valamint lenne még egy. Hiába próbálja a fogyasztó elzárni az óráját illetéktelenek elől, mindig van rá valami esély, hogy valaki azon szórakozik, vagy éppen valami más hálózati hiba okoz olyan jelenséget, ami miatt könnyen áldozat válhat akárkiből. Sajnos senki sincsen biztonságban.

Helyzetjelentés ELMŰ-ügyben

Miután megállapították, hogy rossz volt az óra, és többet mért, mint amennyit ténylegesen mutatot küldtek egy rakás papírt a szerintünk helyes kompenzáció megállapításáról. Persze a számukra legkedvezőbb számítás képezte az egész alapját, azaz az óracsere óta eltelt időszak fogyasztásának napi átlaga.

Évi levélben jelezte, hogy ez nem lesz jó, hiszen úgy szerepelt a törvényben, hogy a hibás fogyasztást megelőző és azt követő időszak napi átlagfogyasztását kell figyelembe venni. Ezért megírtuk nekik, hogy ezt vegyék figyelembe, és számolják újra az egészet. Ennek nyomán újabb összegeket írtak a javunkra, tehát érdemes volt az üggyel tovább foglalkozni.

A kötbér azonban még mindig napirenden van. Ügyünket még jelenleg is vizsgálja a Magyar Energia Hivatal, és amíg ez le nem zárul, addig bizonyára nem lesz további lépés az ELMŰ részéről. Mi is várunk és tovább idegeskedünk.

Remélem, hogy majd pénteken a konferencián tudunk esetleg beszélni az áramszolgáltató képviselőivel, és meg tudjuk velük vitatni, hogy mire számíthatunk.

Carcassonne

A nagybetűs TÁRSASJÁTÉK. Azt hiszem, hogy sokak számára ez volt az egyik olyan játék, amely fordulatot hozott a társasjátékok megítélésében. Ahogy a pc-s játékok és a képregények megítélésében, úgy ezen a területen is él az a sztereotípia, hogy ez a dolog gyermekeknek való. Azt kell mondanom, hogy ez egyáltalán nem így van. Ráadásul itt az ideje, hogy ráébredjen mindenki a társasjáték messze túlnőtt a Gazdálkodj okosan játékon.

Már nem nagyon emlékszem a fő vezérlő elemre, hogy miért került kezünkbe a Carcassonne nevű társasjáték. Azt tudom, hogy Évi felől megfogalmazódott egy igény, hogy csinálhatnánk valamit közösen esténként, ami túl megy a tévénézesen (amibe beletartozik a nem közvetlen sugárzásból jövő sorozat és filmnézés is) és a kártyázáson. A boltban furcsálva forgattuk a nagy kék dobozt, amit ott díszelgett a Spiel des Jahres német felirat. Mint kiderült ez azt jelenti, hogy az egyik évben, egy rangos német díjkiosztó cég az Év játéka címet adományozta neki.

A doboz kibontása után furcsálva szemléltük a kemény kartonlapkákat, amiken különböző elemek voltak találhatóak. Első ránézésre furcsa volt, hogy a sokszínű bábukból (nemzetközi szinten a meeple, azaz my people névvel bírnak) miért van olyan sok a játéktáblához. Aztán a játékszabály tüzetes átolvasasás után kiderült az is, hogy oda csak egy kell, és a többit bizony a furcsa lapkákra kell helyezni.

Utólag belegondolva érdekes, hogy a játékszabály első olvasatra is világos volt. Persze jellemző módon az első néhány játék során még követtünk el hibákat, de ez nem rombolta a játékélményt. Már első játékra egy igen szórakoztató élményt kaptunk, amit azon nyomban még néhány parti követett. Ahogy az elkövetkezendő napok során is. A szabályok nagy előnye abban rejlik, hogy igen könnyen elsajátítható és tanítható. Nem egy barátunkat vontuk bele ebbe a játékba, és nem volt közöttük egy sem, akinem nem tetszett volna, vagy nem akart volna egy újabb kört játszani.

Nézzük mit is kell tudni a játékról. A dobozban 72db, négyzet alakú területkártya, néhány pontozó lapka, 40db azaz játékosoként 8 alattvaló, egy értékelő tábla és egy játszabály lapul. A 2001-es év játékát 2-5 játékos játszhatja és egy parti ideje nagyjából 30 és 45 perc között van, főleg attól függve, hogy mennyire gondolkodós játékosokkal vagyunk egyszerre. Nem kell azonban megijedni, mert a Carcassonne magában elég pörgős.

Az első lépésben ki kell tenni, képpel felfelé fordítva a sötétebb hátlappal jelölt kezdőlapot, amin egy út és egy városrész található. A játékosok feladata, hogy úgy rakják le a következő lapkákat, hogy valamelyik másik lapkához passzoljon. Úgy kell rakni az elemeket egymás után, hogy az utak, városok, rétek folytonossága ne csorboljon.

A játék során mi döntjük el, hogy melyik tereptárgyra rakjuk le bábujainkat, alattvalóinkat. Persze mindennek más az értéke. Most nem fogom leírni a részletes játékszabályt, csak beletekintést nyújtok a Carcassonne maga egyszerűségébe és nagyszerűségébe. Az alapjátéknál nem lehet olyan helyzetet találni, hogy a területkártyát ne tudjuk lerakni. (Később ilyen probléma már felmerülhet a kiegészítők használatával.)

A játék előrehaladtával a pontokat folyamatosan kapjunk, míg van néhány olyan, amit csak a végső összegzés során veszünk figyelemben. A haladást az értékelő táblán való lépéssel kell követni. Persze a játék végi értékelés során a nagynak tűnő előnyök is könnyen hátránnyá alakulhatnak.

Nagy előny a Carcassonne-ban, hogy a stratégiánkat többféle képpen is megvalósíthatjuk. Ráadásul, ha akarunk, akkor nem csak békésen, hanem úgymond támadva, területeket foglalva is játszhatunk. A gyakorlott játékosok számára a várak építése mellett, a stratégia főleg a mezők elfoglalásával telik.

A játékot főleg ketten szoktuk játszani Évivel, és eddig maximális létszám 4 fő volt. Úgy gondolom, hogy egy 5. és 6. játékossal jobban elnyúlhat a játék, főleg, ha vannak sokat gondolkodók is köztünk. Azt azonban le kell szögeznem, hogy a könnyű szabályok miatt életkortól függetlenül mindenki egyetemlegesen élvezi. Persze az igazi keményvonalas társasjátékosok igényeit talán nem elégíti ki teljesen, de ők is csak nehezen mondanak ellent egy jó kis Carcassonne partinak.

A nagy sikereket meglovagolva számtalan kiegészítő követte, de ugyanakkor néhány más Carcassonne verziót is megalkottak, amelyekhez nem szükséglet az alapjáték megléte.

Végszóként már csak annyit írnék, hogy ez az a nagybetűs TÁRSASJÁTÉK, amit mindenkinek meg kell ismernie.

Néhány szó az elmúlt hétvégékről

A május 1-et is magába foglaló hétvégén szüleimhez indultunk. Sajnos az indulás nem sikerült valami jól, mert a tervezetthez képest 1-1,5 órás csúszással kerültem csak az autóba. Ez annyiból volt gond, hogy a Hungária körúton akartunk menni, és mint kiderült aznap játszották az FTC - Újpest focimeccset. A meccs kezdete előtt 2 órával már balhéztak a srácok, ezért igencsak szép torlódást okoztak az amúgy is zsúfolt péntek délutánban. Viszonylag békésen lengették karjukat 17 óra tájban, de a velünk szembejövő forgalmat miattuk el kellett terelni, és a villamosokat is csak nehezen engedték közlekedni.

A Hungária körút további részén és az M3-ason is már jobban lehetett haladni. A gondot a csak a nyűgös gyermekek jelentették. Annamária többször jelezte pisilési szándékát, míg Márton az a M3-as végére megéhezett. A hatvani kijárat végénél, ahol az út csatlakozik a 21-eshez volt egy elég nagy aszfaltozott rész az út mellett. Ott megálltunk megetetni a kisembert, és Annamária is tudott pisilni. Szerencsénkre igazán normális rendőrők ténykedtek tőlünk 20 méterre, ezért csak megjegyezték, hogy ott nem lett volna szabad megállnunk (és még csak mellékesbe sem mondták, hogy 5eFt lesz). Minket nem is ellenőriztek.

A 21-esen több helyen volt kátyú, de ami rosszabb volt, hogy szinte jelöletlenül volt felmarva az út. Az rendben, hogy 40-es és előzni tilos táblák mellett látható volt útmunkákat jelző is, de ettől függetlenül volt, hogy meglepetten huppantunk egy felmarás után. A néhány éve felépített gyorsító szakaszoknál is, egyenként több, mint 100 jelzés volt az útra felfestve, ami úthibát, kis kátyút jelzett. Szép munka volt srácok!

A 23-ason is folytatódott ez a csapdás utazás. Ott is volt, hogy meglepve huppantunk 1-1 felmarásnál. Azonban végül csak megérkeztünk szüleimhez.

Május 1-én Évi a két gyermekkel elment a Nádújfaluban megrendezett Majálisra. Én nem tudtam elmenni, mivel Évi és a gyermekek mellett anyukám utazott az autóban. A két hátsó gyermekülés igencsak lekorlátozza az ülőhelyek számát.

Koradélután átmentünk Master barátomhoz, Annamária keresztapjához. Megnéztük a házikóját, szalonnát sütöttünk, jókat beszélgetünk. Egész jó kis társaság alakult is, ahol gyakorlatilag egy mini-osztálytalálkozót is tartottunk. Estére bementünk, biliárdoztunk, pókereztünk (szigorúan NEM pénzben!), és az Évi által legyártott Kac kac kukacoztunk. Igazán jól és kellemesen telt ez az este. Főleg úgy, hogy a két gyermeket szüleimre tudtuk bízni.

A vasárnapi hazaút már viszonylag eseménytelenebbül telt el. Bár nem sikerült túl sokat aludni, vagy pihenni, amit főleg magunknak köszönhettük, de igazán jól éreztük magunkat ezen a hétvégén.

A mostani már kevésbé sikerült jól. A szombati babaúszáson Annamária megintcsak egy kicsit engedetlennek tűnt, és bár volt olyan feladat, amit igen jól csinált, de van ahol nagyot esett vissza a teljesítménye. Nem tudom, hogy a víztől ijedt-e meg, hogy egyedül nem akar vízbeugrálni. Aztán elmentünk egy Urbinális majális nevű rendezvényre, ami tőlünk néhány 100 méterre volt, de sajnos Évi megint csak nagyot csalódott. Annyi volt, hogy meg lehetett néhány lovat simogatni, valamint a lovászok körbevezették a lovakat, ahová kisgyerekek ülhettek fel. Sajnos az a ló, amire Annamáriát akartuk felültetni egy kicsit megbokrosodott, ezért elég hamar leszállt róla. A kézművességnek nevezett tevékenység is csak könyvjelző készítésből állt, tehát ez sem kötötte le túlságosan a kisasszonyt. Jöttünk haza. Még annyit tennék hozzá, hogy vélhetően a Bikicsunáj csávót láttam a helyszínen, de az is lehet, hogy tévedtem.

Annamária még egy kicsit biciklizett itthon, aztán ebédelt és lefeküdt aludni. Évi megfőzte a hétvégi ebédet, majd lepihent aludni. Miután a gyermekek felébredtek, én megcsináltam a sütit, amit már elég régóta ígértem Évinek, aztán készülődhettünk az esti fürdetéshez.

Vasárnap reggel Évi apja elvitte Annamáriát. Egy picit örültünk is, hogy egy picit tehermentesítve leszünk. Azonban a tervek szerint Évi elment Adri barátnőjéhez Mártonnal, így egyedül maradtam itthon. Említést kaptam arról, hogy jó lenne legalább kiporszívózni...

Remek. Nekiálltam a nappaliban összeszedni a sok szétdobált játékot, majd kiporszívóztam minden szobát. Ezt követően méregből ki és bepakoltam a mosogatógépet, letisztogattam a konyhában az asztalt és a gáztűzhelyet, valamint elmosogattam azokat az edényeket, amiket a mosogatógépben nem lehet elmosni. Itt lehet, hogy nem teljesen ez volt a sorrend... Ezt követően végre felfúrtam Évinek egy fűszertartó rudat/polcot a konyhaszekrényre. Talán nem sikerült elcseszni...

Ezt követően még pont belefért megnézni a Parks and recreation és Happy Town heti részeit, mielőtt kezdődött volna a F1. Éviék Mártonnal hazajöttek, majd elmentek aludni.

Annamáriát csak este fél8 körül hozták haza Saidék apósomtól. Kaptunk tőlük meghívót az esküvőjükre. Miután fél9 körül elmentek nekiálltam fürdővizet csinálni, csak Márton már olyan fáradt volt, hogy nem fürdettük, Annamária meg akart. Ahogy aludni sem. Nagyjából este 10-ig szenvedtünk vele, mire sikerült az ágyába mennie. Ezen az estén nem tudtunk túl sok mindent csinálni Évivel. Ráadásul még hajnali három körül Annamária betoppant a hálószobánkba, és egyáltalán nem látszott álmosnak. Évi csak hosszú szenvedés után tudta újra lefektetni.

Lehet, hogy le kellene majd csökkenteni a kisasszony délutáni alvásidejeit, csak nem tudom, hogy akkor Évi hogyan fogja magát kipihenni. Remek. Jó lenne, ha ma este már Annamária tudna normális időben aludni.

Darth Vader a hangját adja a TomTom navigációs rendszerhez

Ez olyan jól sikerült, hogy vétek lett volna kihagynom a blogomból és csak úgy a Google Readerembe beágyazni. Aztán kövezhettek érte, de nem feledjétek: "Do not underestimate the power of the dark side!"

Párbeszéd a fogyasztók tájékoztatásáért (az ELMŰ-ügy kapcsán)

Az http://www.akontroll.hu/ nevű Országos Fogyasztóvédelmi Oldal képviselői egy konferenciát fognak tartani 2010. május 14-én, aminek a programját itt alant találjátok vagy pedig a http://www.akontroll.hu/bel1.php?ssz=423 oldalon. Külön megemlíteném, hogy Évi aktívan is részt fog venni ezen az eseményen.

Energiára szükségünk van. Ez nem kérdés. De milyen áron? Az már igen…
Ezt a pénztárcájában és önérzetében mindenkit érintő kérdéskört veszi górcső alá a téma hazai és uniós szakértőinek meghívásával a Társadalmi Unió-MÚOSZ Fogyasztóvédelmi újságíró klubja.

Elektromos-áram közműszolgáltatók, hatósági-, fogyasztóvédelmi szakértőkkel (Magyar Energia Hivatal, NFH, stb.), fogyasztóvédőkkel, a témában érintett „panaszosokkal” és a média képviselőivel sajtó-kerekasztalbeszélgetésen vitatják meg és világítanak rá együtt:

Tényleg csalhat-e a villanyóra? címmel

Budapesten 2010. május 14.-én 13 – 16 óráig a MÚOSZ Székházban (Bp. VI., Vörösmarty u. 47/a)

Tervezett program, felvetések
Miért kiszolgáltatott a fogyasztók helyzete a közműszolgáltatókkal szemben? Feljelentheti-e, elítélheti-e a fogyasztót a szolgáltató nem bizonyított gyanú alapján? Megbírságolhatja-e többszázezer forintos nagyságrendben? Behajthatja-e a nem bizonyított túlfogyasztást? Az EU-ban szabályozott-e a kérdés? Hovatovább miért olyan bonyolultak a számlák? Hogyan tehetők egységessé, közérthetővé az Európai Unión belül?

Kerekasztal-beszélgetés résztvevői, akik külföldi és hazai kutatási eredmények tükrében bemutatják a mérőberendezések működését - általában tapasztalható – csalhatatlanságát:

Levezető, moderátor: Balogh Dezső, okl. villamosmérnök, a NFH nyugalmazott vezető főtanácsosa
13.00-13.15 Vitaindító Balogh Dezső: Tényleg csalhat-e a villanyóra?
13.15-13.30 Közműszolgáltatók kontra kiszolgáltatott fogyasztók… Mi a helyzet az EU-ban? „Egységesített és érthető energiaszámlákért Európában” kampány ismertetése
Felkért hozzászóló: Herczog Edit EP képviselő
13.30-13.45 Nem bizonyított gyanú alapján megbírságolt fogyasztók esetének ismertetése (5-5perc)
Felkért hozzászóló panaszosok: Halász Éva Ágnes, Dr. Éry Pál, Kőhalmi Tamás
13.45-14.15 Manipulálhatja-e a fogyasztó mérőóráját?
Felkért hozzászólók:
Dr. Jeszenszky Sándor a műszaki tudományok kandidátusa, egyetemi docens (15 perc)
Fodor József osztályvezető, Mátyus Péter főelőadó ELMŰ Hálózati Kft. (15 perc)
14.15-14.30 Bizonyítás kérdése: a vélt csalást kinek, és milyen formában kell igazolnia? Mikortól számít bírságolhatónak – azaz bizonyítottnak - a csalás a vonatkozó törvény szerint?
Felkért hozzászóló: Dr. Magyar György szakjogász
14.30-14.45 Mit tehet a kiszolgáltatottság ellen a Magyar Energiafogyasztók Szövetsége?
Felkért hozzászóló: Porpáczy Dezső alelnök
14.45-15.00 Mi a szerepe az ellenőrzésben, a vitás kérdések megoldásában a NFH-nak?
Felkért hozzászóló: Dr. Mándi Martina fogalmazó, szolgáltatási ügyintéző Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH)
15.00-16.00 Interaktív óra - kérdések-válaszok, vita
A rendezvény témája közérdekű, ami fogyasztóvédelmi-, tájékoztatási-, jogi szempontból vesz górcső alá fontos felelősségi kérdéseket. Számítunk a hatósági szakértőkre, a sajtó és a témában érdekelt fogyasztóvédelem hazai képviselőire! A rendezvényről tudósítás jelenik meg az Akontroll.hu weboldalon, a MÚOSZ, valamint az e-Masa weboldalán, hírlevelében és más – meghívott - sajtóorgánumokban.
Szervező: TU-MÚOSZ Fogyasztóvédelmi Újságíró Klub a Társadalmi Unióval, és az A Kontroll fogyasztóvédelmi újság (web)szerkesztőségével, valamint a MÚOSZ Nonprofit és Fogyasztóvédelmi Szakosztálya együttműködésével. Jelentkezéseket várjuk május 13.-ig: info kukac civilkomp.hu vagy szakoszt kukac muosz.hu (Vajda Márta 06/30/910-1047)

Lauren Kate - Fallen

Tegnap olvastam ki ezt az angol nyelvű - szintén nyeremény - könyvet, és hamarjában meg is osztanám olvasóimmal a tapasztalataimat.

A történet szerint egy lány új közösségbe, egy új iskolába kerül. Először minden nagyon borongós, de később barátokra és szerelemre lel. Talán nem is egyszerre egy fiú iránt vonzódik. És ez még csak a misztikus történet eleje lenne. Ismerős ez valahonnan? Csak nem az Twillight/Alkonyat sorozat kapcsán?

Úgy tűnik, hogy megint sikerült kifognom egy olyan történetet, aminek a középpontjában egy tizenéves végeit élő kamaszlány áll, aki éppen a nagy szerelem kapujában áll. Itt is megy a szokásos őrlődés, meg nagy adag szenvedés, de most legalább nem vámpírok a misztikus tulajdonságokkal bíró lények. Hogy kik lennének ők azt nem árulnám el, de a könyv címe már eleve sok mindent elmond. Emlékeztetőül: Lauren Kate - Fallen.

Főhősnőnk, Luce, a Sword & Cross iskolába kerül, mert a múltban köze volt egy halálos balesethez. Nem tudták rábizonyítani, de őt tartották a felelősnek volt barátja halálában. Az új iskola egy igazi börtön Luce számára, ugyanis nem lehet az - amúgy is bekamerázott iskolát - elhagyni, valamint telefonálni is csak egyszer lehet a héten. Ennek ellenére belül minden megvan a diákok számára.

Sajnos a dolgok elég lassan indulnak be, de itt valahogy nem éreztem, hogy oldalakat kellett volna kihagyni a könyvből, mint az Alkonyat esetén. Itt minden megvan a maga helyén, csak egy kicsit lassan építkezik a történet, valamint akad benne pár oldalt kitöltő esemény. Bár ezek, kevésbé zavaróak és bőven elférnek abban a 450 oldalban.

Szintén zavaró volt számomra, hogy a főhősnőnk egyszerre okos és buta. A könyv felénél egyszer kifakad, hogy milyen jó tanulmányi eredményei vannak és hogy egyáltalán nem nevezhető tudatlannak, közben pedig nagy butaságokat követ el. Szegény Luce nem tudja, hogy Cam vagy Daniel legyen az igazi.

És most jöjjön a végső verdikt... A könyv olvasható, néhol vontatott, de nem nevezető rossznak. Ugyanakkor nem érzem a késztetést, hogy a regényfolyam első köteteként szolgáló könyv folytatásait beszerezzem. Talán, ha egyszer véletlenül hozzámkerül, akkor talán... De most még sok kiolvasatlan könyv vár rám.

A végére pedig beszúrnám az írónő hivatalos oldalán is megtalálható videóelőzetest(!) a könyvről:

Becstelen brigantyk (Inglorious basterds)

Sajnos ezzel a bejegyzésemmel igencsak sikerült megcsúsznom. Már nem csak azért, mert viszonylag elég későn, és nem a mozi- vagy dvd-megjelenést követő néhány napban vagy hétben láttam a filmet, hanem azért is, mert a róla kialakult gondolataimmal is vártam néhány hónapot. Így sajnos elég sok minden, a filmmel kialakult véleményem elmém kukájába hullott.

Először is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok az a nagy Tarantino rajongó, aki minden egyes filmje kapcsán megőrül. Voltak nagyon jó filmjei, amiket akár többször is elő lehet venni újranézésre, de voltak bőven olyanok is, amiket eddig még nem volt kedvem megnézni. Lehet, hogy a Becstelen brigantykkal is azért késtem ennyit, mert vártam, hogy mi lesz majd az egész lecsengése, és hogy mennyi lesz értékelhető, ha már nem lesz friss a tapasztalat. Az értékállósság ugyanis nagyon jól érzékelteti egy film valódi értékét. Én egy Star Wars vagy LOTR filmet bármikor meg tudnék nézni, de pl. az Avatar esetében egyáltalán nem érzek késztetést az újranézsére, hiába volt akkor élmény 3D-ben látni.

Becstelen brigantyk... hogy lehet ilyen idióta magyar címet adni? Igazából az ég világon semmi bajom nem lenne a címmel, ha nem lenne be az a nyavajás y! Ez most "trendy"? Enélkül nem állt volna meg a film? Ugyanolyan idióta címadás, mint a Sith-ek bosszúja kötőjellel... Mndegy... lendüljünk túl az előbbi problémánkon és végre írjak valamit a filmről is.

Számomra a második világháborús történetek mindig is izgalmasak voltak. Persze nem pont azok a filmek, ahol a zsidóság szenvedése van kiemelve, hanem ahol történik valami izgalmasabb is. Ez most lehet, hogy szívtelennek hangzott, de akkor is ez van.

Ez sem lenne valódi amerikai film, ha nem lenne benne valami zsidó vonal. Ugyanis a film eleve arra épül, hogy a németek üldözik és irtják őket, ők pedig menekülnek. Azonban itt van egy kis fordulat, hiszen verbuválódott egy olyan alakulat, ami főleg zsidókból és egyéb nációkból áll, és fő céljuk a nácik gyilkolászása (fura a nációk szót használni egy "nácis-film" esetében, főleg egy mondaton belül). A nácivadászok vezetőjének nem kisebb szereplőt szerzett meg Tarantino, mint Brad Pitt-et. Akiről persze előzetesen azt gondoltam, hogy majd ő fogja elvinni a hátán a filmet, de nem így lett, és ez egyáltalán nem is baj. Talán a BB esetében nem is beszélhetünk igazi főszereplőről, mert ilyenből több van. Főleg, hogy mennyire több szálon futnak a cselekmények. A szereplőkre külön szót nem is nagyon vesztegetnék, hiszen a film világában járatosak tudják, hogy a náci "barátunkat" alakító Christoph Waltz Oscart kapott... Rajta kívül még megtaláljuk a BB-ben Eli Roth-ot, Til Schweigert és B. J. Novakot is.

Maga a film zseniálisan indul. A nagyon feszült párbeszéd előre fogja hozni, hogy itt bizony valami nagyon durva dolog fog történni. Amit még rögtön az elején megtapasztalhatunk az a film többnyelvűsége. Nézhetjük mi szinkronizáltan, a film 2/3-ban úgyis más nyelven fognak beszélni. Szépen váltogatnak az angol, német és francia nyelvek között. Tarantino erre rá is játszik egy esetben, ugyanis nácivadász hőseink olasz művészeknek adják ki magukat a film vége felé. Ott hangzik el egy olyan zseninális párbeszéd, ami nagyjából így hangzik:
- Te leszel a 3. olasz.
- De hisz' én nem is tudok olaszul.
- Ezért leszel csak a harmadik.

A film többnyelvűsége onnan is jön, hogy jól elkülönített fejezetekre bontható. Nem csak egy személy nézetéből követjük végig az eseményeket, hanem több szemszögből. Persze a végére a szálak összeérnek, és egy olyan végkifejletben lesz részünk, amire talán nem is számítunk.

Szerencsére nem veszi túl komolyan magát a film, és nem igyekszik valós történelmi eseményekre építeni, vagy túl realisztikusan venni dolgokat. Így lehet azon izgulni, hogy vajon sikerül-e felrobbantani vagy felgyújtani a mozit, vagy hogy lesz-e olyan hős, aki túl fogja élni az egész "kalandot". Szerintem lesznek meglepetések.

Elég erős konrasztjaival viszont eléggé meg tudja hökkenteni a nézőt. Pl. Évi pont akkor kapcsolódott a filmnézésbe, amikor éppen skalpoltak.

A durvább jelenetek ellenére a filmet kifejezetten megnézésre ajánlom, mert egy nagyon jó alkotás lett. Szerencsére a történet is lezárt, tehát nincs bennem az az érzés, hogy azonnal szeretnék látni egy folytatást.

Emberiség elleni gasztromerényletek 2. - Borsó

Ezen sorozatom második részének elvileg nem ezt a hozzávalót akartam megemlíten, csak most történt egy esemény, amin igencsak felhúztam magam.

Történt ugyanis, hogy a hamburgeres melegszendvicset akartam csinálni. Sajnos a Campona Tescojában mostanában nem lehet kapni a Globus ilyen nevű termékét, ezért valami Házias ízek márkanéven futó dolgot vettem meg. Persze nem olvastam át a dobozon lévő összetevők listáját. Miért is tettem volna, amikor sejtettem, hogy selejt hús, méreganyag, meg hasonlók vannak rajta. Ez még bele is fért volna, de...

Már javában kentem kenyérre a dolgot, amikor azt vettem észre, hogy valami darabok vannak benne. A mócsingos hús nagyon sokféleképpen nézhet ki, ezért először még ezt sem nagyon nézegettem. Hoppá! Mit keres ebben kukorica? Talán nem is hamburgeres a melegszendvics krém? A doboz szerint az.

Kenem tovább a cuccot, és látom, hogy egy kukorica meg zöld. Mi a nyavaja? Borsó lenne? Borsó bizony! A q... nénikéjüket. A doboz szerint az összetevőknél kukorica és borsó lehet benne változó arányban. Fasza... Azt hiszem, hogy többet nem fogok ilyent venni. Követelem vissza a Globus féle Hamburgeres melegszendvicskrémet a Tescoba!

Nos, a borsót azóta utálom, mióta babaként meg akartak tömni - az addig igencsak kedvelt - zöldborsó pürés bébiétellel. Azóta a levesben már egy szem is ki tudja verni a biztosítékot. Egyszerűen megérzem az édeskés ízét és nem kívánom a dolgot. Az a furcsa az egészben, hogy nyersen, főzés nélkül megeszem.

Számomra a lényeg, hogy egy étel élvezeti értékét nagyban el tudják azzal rontani, hogy véletlenül, szándékosan, vagy esetleg jobbító szándékkal borsót tesznek bele. Az is lehet, hogy én vagyok csak finnyás. Akit meg a borsó téma jobban érdekel, az olvassa el a wikipédia ide vonatkozó szócikkét.

Annamária, a kullancs elleni oltás réme :) (vendégblogger)

Ma úgy alakult, hogy a doktornéni rendelője mellett mentünk el. Eszembe jutott, hogy igen gyorsan be kellene oltatni Annamáriát a kullancsok miatt, mielőtt lejár az egy év. De, persze, ezt elég nehéz úgy elintézni, hogy - szokásomhoz híven - Udikánál felejtettem a gyerekek oltási könyvét (a recept is benne volt, így kiváltani se tudtam - ügyes vagyok).

Mindenesetre bementem, nem volt benn senki, gondoltam, legalább ad a dokinéni még egy receptet, és kiváltom, ha sikerült visszaszereznem a gyerekek kiskönyveit, akkor gyorsan nyakamba kapom a gyerkőcöket, és leszaladok a doktornénihez - legalább, már nem kell akkor a recept kiváltásával vacakolni. Dokinéni mondta, hogy ha most akarom kiváltani, akkor jöhetek is vissza, szívesen beadja Annamáriának - kiskönyv nélkül is. Na, akkor kezdtem el igazán rosszul érezni magam: én legalább 2 nappal előtte már közel percenként beszélgetéseket szoktam kezdeményezni oltás előtt a témát illetően, hogy ne lepődjön meg a kisasszony. Hát, most gyorsabban kellett ezt megoldani.

Beszaladtunk a gyógyszertárba, uzsgyi, vissza a dokinénihez. Közben gyorsan elhadartam, hogy oltást fog kapni. Mondta, hogy nem, ő megy a játszótérre (mert persze az orvosi rendelő és a gyógyszertár mellett található - mintegy jutalomképpen, ha esetleg sikerült sorrakerülni a doktornéninél, akkor se sikerüljön a gyógyszereket kiváltani...). Szóval megbeszélük, hogy oltást fog kapni, megmuttatta nekem, hogy melyik karjába szereté kapni. Mondtam, hogy ezt a doktornéninek is mutassa meg, és akkor biztosan oda kapja, ahova szeretné. (Amíg vártunk egy kicsit a rendelőben, Annamária még párszor kinyitotta az oltás dobozát, kicsit megcsócsálta - mintegy barátkozási célból...)

Úgy is lett: dokinéni behívott minket, mondta, hogy hova foglaljunk helyet (ahol lefoghatom a gyermeket), mire Annamária közölte a doktornénivel, hogy akkor melyik karját szánta erre. A néni kicsit elámult, de nem akadékoskodott - milyen rendes :) Annamária még túl se jutott abbéli örömén, hogy oda kapja az oltást, ahova kéri, mire már meg is történt az oltás. Mire elkezdett legörbülni a szája szeglete, már a doktornéni is megdicsérte, hogy nem sírt, így gyakorlatilag vigyorogva mentünk be és jöttünk is ki. Még kint is megjegyezte egy anyuka, hogy ilyet még nem látott/hallott (mert közben az ajtó nyitva volt).

Ilyen bátor és ügyes a mi kis helyi terminátorunk :))

Izzócsere a fürdőszobában 2010.04.26

Talán jobb lett volna a miniblogomba írni, de mivel azt kevesebben olvassák, ezért inkább itt jelentetném meg a dolgot. Azért is, mert - ahogy azt talán már említettem -, egy kicsit üldözési mániások vagyunk az ELMŰ-s ügyet követően, és szinte naponta nézzük a folyosón a villanyórát és annak állását. Ugyanis jobb félni...

Szóval ma este a fürdés előtt fel akartam kapcsolni a lámpát a fürdőszobában, és az erre nagy villanás keretében kiégett. Leverte az egyik belső biztosítékot, valamint kint is leverte a villanyórát. A leolvasás alapján 919,2kWh óra a fogyasztásunk 2009.11.26 óta, ami napi 6,09-es fogyasztást feltételez. Később talán fényképet is melléklek, amit nagy nehezen sikerült összehozni.

A szomszéd elképzelésén felbuzdulva most talán mi is majd fokozatosan lecseréljük a szpot és egyéb izzóinkat ledes technológiára. Ami ugyan jócskán zsebbenyúlós, valamint talán nem is ad akkora fényt, de sokkal energiatakarékosabb megoldás és talán hosszú távon mégiscsak jó befeketetésnek bizonyul. Évi most is a potenciális ledes izzókat keresi.