CassaFire

Úgy döntöttem, hogy segítek Alex J. Cavanaugh blogger barátomnak legújabb könyve, a CassaFire népszerűsítésében. Sajnos nekem még nem volt alkalmam előző könyvét, a CassaStart olvasnom, de mivel az Amazon Top Ten Best Sellerje lett, ezért gondolom, hogy remek írás lehet.

A CassaFire ma, azaz február 28-án jelenik meg és ennek alkalmából a szerző elég nagy és talán egy kicsit szokatlan webes kampányba kezdett. Sorra látogatja meg követői blogjait és ha úgy adódik, akkor még hozzászólással is igyekszik kedveskedni. Így tett már az én esetemben is. Vagyok olyan furcsa helyzetben, hogy a magyar nyelvű blogomra már érkezett német és amerikai bloggertől is hozzászólás.

Azt javaslom, hogy mindenképpen látogassátok meg az író blogját és ott szóljatok hozzá a bejegyzéshez, mert kommentetekkel remek csomagot lehet nyerni.

Mint írtam Alex J. Cavanaugh előző könyve igencsak jó kritikákkal és vételi statisztikákkal büszkélkedhet. Az Amazon.com-ról a Kindle változatot mindössze 3USD-ért lehet most megvenni. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen jó vétel! A CassaFire 4,99USD áron fog Kindle, míg 10,22USD áron könnyűfedeles könyv verzióban megjelenni.

A CassaFire című könyvről bővebben az Edi's Book Lighthouse blogban olvashattok: http://edisbooklighthouse.blogspot.com/2011/12/edis-spotlight-cassafire-by-alex-j.html

A könyvhöz készült videóelőzetest pedig itt nézhetitek meg:

Rövid történetek 1. - Stephen Zimmer

ediFanoB, német blogger barátom angol nyelvű blogjában, az Edi's Book Lighthouse-ban interjút készített a Seventh Star Press egyik írójával Stephen Zimmerrel, valamint egyben lehetőséget teremtett 8 e-book megnyerésére is. Nos, most is a szerencsések között voltam, valamint azóta sikerült is ebből a mennyiségből hetet elolvasnom. A 8. már folyamatban van, de hamarosan ezt is magam mögött tudhatom.

A mai bejegyzésemben először Stephen Zimmer írásaival kezdeném. A "giveaway" keretében ugyanis a 8 rövid novella közül 4 tőle származik.

Stephen Zimmer - Lion Heart (Fires in Eden sorozat)

Véletlenszerűen ezzel kezdtem az olvasást, és majdnem el is vette a kedvem a többitől. Nem kell megijedni, csupán arról van szó, hogy a novella igencsak színes nyelvezettel íródott. Elég sok új szót nem ismertem a rövid történet során, amiket szótárból kellett kinéznem. Valamint elég sok kreált szóval is lehetett találkozni a történet során, amelyben egzotikus lényeket és a fantaziavilágban használt speciális kifejezéseket mutatott be. Az e-könyvek előnyeit igazán itt lehetne kihasználni, ha az ilyen esetekben lenne link a tárgymutatóra. Csak a példa kedvéért az "elf" szóra bökve lehessen eljutni a tárgymutató adott cikkéhez, ahol ki van fejtve, hogy az "Elf: egy mesebeli lény, aminek jellemzője... stb... stb..."

Miután sikerült megbírkóznom az ismeretlen szavakkal már nem volt probléma. Az amazuk földjén élő, fiatal harcos életébe tekinthettünk be, amint egy elég nagy bátorságot igénylő küldetésre indult. Hogy Sigananda végül sikerrel járt, arról most írnék semmit, olvassátok el.

Azonban elég sok minden van ebbe a pár oldalba belesűrítve. Megismerünk egy egész világot, betekintést kapunk annak növény- és állatvilágára, valamint varázslatosságára. Hihetetlen, hogy pár (virtuális) lapon mi mennyit meg lehet tudni. (3/5)

Stephen Zimmer - Land of shadows (Fires in Eden sorozat)

Ez a történet sokkal inkább harcközpontúbb, mint az előző. Egy csapat zsoldost követhetünk végig, amint keserű harcot folytatnak egy másik faj egyedeivel. Igazán érdekes írás, és bátran merem ajánlani. (4/5)

Stephen Zimmer - Into Glory Ride (Fires in Eden sorozat)

Nekem talán ez az írás tetszett a legjobban Stephen Zimmer novellái közül. A történetben egy hős trogent kísérhetünk végig, amint szülőföldje megvédésén fáradozik az elfek ellen. Itt is több egzotikus lényt ismerhetünk meg, valamint az elfeket egy másik oldalukról. (5/5)

Stephen Zimmer - Temples Rising (Rising Dawn Saga)

Egy kicsit kakuktojás ez a mű, mivel a korábbiaktól eltérően egy másik sorozathoz kötődik. Egy ősi világon játszódik, ahol a Másvilágról érkező démonokat istenként "tisztelik" és hogy kegyükben járjanak elég durva, áldozati szertartásokat tartanak. A végső harcnál, a friss templom felavatásánál elég brutális jeleneteknek lehetünk szemtanúi. (3/5)

Végkövetkeztetés a rövid novellákkal kapcsolatban

Összességében tetszettek az írások. Ugyan az elején még küzdöttem a különféle kifejezések okozta bizonytalansággal, de ahogy belemélyedtem az olvasásba egyre jobban megismertem a Stephen Zimmer teremtette világokat. Az igazán változatos szóhasználata jelzi, hogy elég művelt íróval van dolgunk, akinek a nagyobb terjedelmű írásai is igazán jó időtöltést biztosíthatnak. Ha sok időm lenne, akkor talán be is szerezném a hosszabb műveit és elolvasnám őket.

Hamarosan írok a maradék négy, rövid e-bookkal kapcsolatban is.

Citadella

Már hónapok óta gyűjtöm az ihletet és az ihletet, hogy végre egy valamivel komolyabb hangvéteű társasjátékról is írjak. Ugye a korábbiakban főképpen olyan felnőtt játékokról írtam, ahol teljesen háttérbe szorult, esetleg el is tűnt a dobókocka használata. Aztán persze írtam olyanokról is, amelyek kártyajátékok és főleg a színekre és a számsorrendiségre kell figyelni.

A Citadella is egy kártyjáték, ahol a pontokat jelző elemeken tűl tényleg csak lapok vannak. Méghozzá olyanok, ahol nem az a lényeg, hogy egy adott színből sorokat építsünk, hanem egészen más.

A kártyalapok között megkülönböztethetünk szerepkártyákat, valamint kerületkártyákat. Az előbbiekből az alapjátékban 8 található, de ez a magyar kiadáshoz mellékelt The dark city kiegészítőnek köszönhetően tovább 12 lappal bővült. A kártyapakli maradék részét az épületkártyák teszik ki. Ezeket kell a játék során felépíteni vagy inkább megvásárolni, hogy az azok adta bónuszok segítségével mi lehessünk a játék győztesei.

A Citadellát általában kettesben szoktam játszani a feleségemmel, de a szabályok lehetőséget nyújtanak akár hét- vagy a kiegészítővel nyolcszemélyes(!) játékra is. Azt hiszem, hogy eddig négyen voltunk a legtöbben. Szerencsére ezekben a kombinációkban is ugyanúgy élvezetes és használható volt a játék, és azt hiszem, hogy ennél több fővel is jó szórakozást tud nyújtani. Főleg, mivel úgy biztosan több konfrontáció történik a játékosok között.

A játék köreiben kiválasztunk magunknak egy szerepet, ami kevés játékos esetén kettő is lehet. A szerepkártyákon lévő számok jelentik az egyes szerepek sorrendjét. Mindig a legalacsonyabb számúval kezdjük a játékot, majd úgy haladunk felfelé a végrehajtásban. Lássuk, hogy milyen szerepek vannak az alapjátékban és nagy vonalakban mire is használhatóak.

1. Orgyilkos
Az ő akcióját hajtuk végre legelőször, ezért egy 2 vagy 3 személyes játékban nagy előnyt tud nyújtani. Főleg, hogy az ő akciója abból áll, hogy legyilkolhat egy megnevezett játékost (pl. azt mondja, hogy a királyt, építészt és nem azt, hogy Jóskát vagy Janit).

2. Tolvaj
Egy általa megnevezett karaktertől el tudja lopni az összes összegyűjtött érméjét.

3. Mágus
Lehetősége van a kézben tartott kerületapjai kicserélésére, vagy a pakliból vagy egy másik játékostól.

4. Király
Aki a király szerepet választja, az megkapja a királybábut, valamint ő választhat először a következő körbena szereplapok közül. Ezen kívül minden sárga épület után kap 1 aranyat.

5. Püspök
Védelmet élvez a hadúr támadásaival szemben, valamint minden kék kerület után kap 1 aranyat.

6. Kereskedő
Minden akciója után kap egy aranyat, valamint minden zöld épület után.

7. Építész
Egy körben lehetősége van 3 építésre is, valamint minden akciója után kezébe vehet 2 lapot a pakliból.

8. Hadvezér
Lehetősége van egy karakter egyik kerületének lerombolására, valamint a piros kerületek után 1 arany szerzésére.

Amikor egy adott szerepre kerül sor, akkor az a következőket hajthatja végre:
- cselekvés: ahol vagy két aranyat veszel magadhoz, vagy húzol két lapot és az egyiket megtartod magadnak,
- kerület építése: itt aranypénzért lehet kerületek vásárolni
- a szerep végrehajtása: ezt elvileg bármikor meg lehet tenni a saját körön belül, de az egyedüli kitétel, hogy csak egyszer

Sajnos a játékszabály és annak ismeretetése, vagy az én rövid írásom nem tükrözi a játék igazi hangulatát. Ezekből nem érezhető át az a küzdelem, melynek során igyekszünk a 12. kerületlapot is letenni magunk elé, hogy ezzel véget vessünk a játéknak, lehetőleg győztes félként. Nem lehet leírni a pókerarcok mögötti stratégiát, hogy vajon az ellenfelünk milyen szerepet választott és az ugyan jó vagy rossz lesz majd nekem.

A Citadellát a Fantasy Flight Games adta ki, amely elég híres a minőségi alapanyagokból készült, gyönyörű grafikájú játékairól. Ez ugyan a Silver Line sorozatban látta meg a napvilágot, ami ugyan a B-kategóriát jelöli, de itt egyáltalán nincs erről szó. A Citadalla egy nagyon jó két és többszemélyes játék, amely bizony sok A-kategóriás játékot is lazán maga mögé utasít, ezért mindenképpen ajánlott vételnek gondolom minden játékoskedvű családnak. Az árral sem lehet probléma, hiszen egészen baráti összegért a miénk lehet a nagyobb társajáték-szakboltokból. Az egészel csak egyetlen egy problémánk lehet, mégpedig az, hogy a doboz oldalán a rejtélyes "hátéka" szó szerepel...

(A képek a http://www.boardgamegeek.com/ oldalról vannak.)

Colorama

Mindig elhatározom, hogy valamelyik "komolyabb" társasjátékról írok, de mindig közbenjön valami, vagy csak nincsen elég ihletem és kedvem a dologhoz. Most is egy gyermekeknek valóról írnék pár szót, amit karácsonyra vettek a nagyszülők (a közvetett segítségünkkel) Mártonnak.

A játékot már 3 éves kortól ajánlják gyermekek számára, de mi úgy gondoltuk a fiunk talán elég érett már hozzá. A Colorama főképpen megérte, hiszen a TESCO éppen féláron árulta a társasjátékokat... ezért ezt is beraktuk a többi mellé a kosárba.

A magyar nyelvű szabályzat 4 variánst is felajánl, de igazából saját magunk is ki tudunk olyanokat találni, ami legjobban megfelel gyermekünk szintjének vagy igényének. A táblán különböző színes formáknak van hely, amiket kockadobás után tölthetünk fel.

Igen, ez egy dobókockás játék, ami nem feltétlen baj. Az egyik kockán formák és joker (vagy ahogy gyerekek mondják bobóc), míg a másikon színek, egy üres oldal és joker található. A játék során eldönthetjük, hogy egy vagy két kockával történjen a játék (a mellékelt 2 oldalas lapon ennek köszönhetően találhatunk 4db játékszabályt is).

A játék nagyon egyszerű. Dobunk az egy vagy két kockával, majd a dobás eredményét berakjuk vagy kivesszük a tábláról. A dolog variálható, hogy vagy közösen rakjuk ki, vagy "tisztítjuk le" a táblát, vagy versengve. Ez utóbbinál lehet úgy csinálni, hogy a felrakás előtt egyenlő arányban szétosztjuk a darabokat és leggyorsabb nyer, vagy pedig leszedéskor külön gyűjtjük az elemeket.

A játék több szempontból is fejlesztő, ugyanis egyszerre lehet gyakorolni a színeket és a formákat, valamint lehet egymás ellen versengni vagy esetleg összejátszani. Mindenképpen ajánlani tudom már 3 éves kortól!

(A képeket a http://boardgamegeek.com/ oldalról vannak)

Csizmás, a kandúr

Van egy olyan alapelvem, hogy vígjátékot, drámát, rajzfilmet nem nézek moziban, mert teljesen felesleges. Lehet bármilyen jó egy "A király beszéde", hogyha nincs meg az a látványvilág, amit csak a mozi adhat meg. Persze az is igaz, hogy egy látványban és hangban igen gazdag film nem feltétlenül jelent jót is, de ez más tészta...

A héten a lányom kedvéért felrúgtam ezt az aranyszabályt, ugyanis elmentem vele a Csizmás, a kandúr című rajzfilmre. Tudom, nem siettük el, és vélhetően hamarosan le is fog majd kerülni a vetítési listáról (főleg, hogy külföldön már DVD-n is megjelent), de akkor is ez tűnt a legértelmesebbnek a felhozatalból. Igazábóln nem gondolkodtam azon, hogy lenne-e értelme a 3D-nek, mert nem biztos, hogy a lányom élvezte volna a szemüveget, valamint szerintem az egész nem ért volna annyit. (Mielőtt valaki kérdezné... Márton fiamat azért nem vittem, mert nem gondoltam, hogy végig tudna ülni egy egész filmet nyugodtan. Talán majd legközelebb vele is próbát teszünk.)

Egész véletlenül szerdán mentünk (ami ugye akciós, a váltást megelőző nap) a Camponában lévő Cinema City-be. Előtte gyorsan vettünk enni és innivalót, majd irány a jegypénztár. Annamária hosszas tanakodás után kitalálta, hogy hol szeretne ülni, majd egy gyors mosdólátogatás után irány a terem... Ami üres volt. Ketten voltunk bent az egész vetítés alatt... Tehát szinte bárhol ülhettünk és akármit csinálhattunk. Mint pl. a végén a vászon előtt Annamária, a filmben látott mozgáskultúrát utánozva próbált a vászon előtt táncolni. Aranyos volt...

Azonban térjünk vissza a moziélményre. Az előzetese alatt sikerült a lányomnak megszokni a hangerőt, az azonban nem fér a fejembe, hogy miként lehetett ott a Baljós árnyak ismertetője. Az még rendben, hogy valóban 12-es karikás volt a Csizmás, a kandúr, de valahogy mégsem igazán összevethető annak a 12-es karikája a Csillagok háborúja filmsorozat első epizódjával, vagy bármelyik más részével.

A Shrek filmekből már ismert Csizmás Kandúrral szemben az elején voltak kétségeim, mert ott azért nem volt annyira szimpatikus a karakter. Szerencsére erre a különálló filmre sikerült kikupálni és még csak a zöld Ogrét, vagy annak valamelyik másik barátját sem kellett belevonni a történetbe. Persze ez nem azt jelenti, hogy a mesevilágból ne lettek volna más egyéb szereplők, még ha egy picit eltorzítva is. Mindenképpen érdekes felfogásban jelent meg Jancsi és Julis, de azért Babszem Jankó is eléggé nem volt szokványosnak nevezhető.

Mint talán érezhető is volt a mondandómból Csizmás elég kellemes meglepetést okozott a maga Zorrós viselkedésével, de valahogy Tojás Tóbiás személye elég irritáló lett. Ahogy az egész történet végkifejlete is. Sajnos a végére valahogy lelapult az egész, mintha a készítők már nem tudták volna, hogy milyen ötlettel lehet kitölteni a 90 perc maradék részét.

Mindenesetre annyi elmondható, hogy a Csizmás, a kandúr egy egész jól sikerült mese, amely ugyan tele van a felnőtteknek szánt utalásokkal, kikancsitásokkal is, melyeket a gyerek még nem biztos, hogy ért, de mégis sokkal emészthetőbb, mint a Shrek legutóbbi részei. Őszintén nem gondoltam volna, hogy ez lesz a következő moziélményem, de igazán nem bántam meg.

George R. R. Martin - A Dance with Dragons

Bár már a Goodreadsre megírtam röviden a véleményemet a könyvről, úgy gondoltam, hogy a saját blogomban is megosztanék néhány gondolatot a hatalmas méretű kötettel kapcsolatban. Persze úgy, hogy nem írok semmi olyant, amivel előzetesen ellőnék történéseket vagy rontanám az olvasási élményt.

Emlékeim szerint valamikor 2005-2006 telén olvastam A varjak lakomáját angolul, ami miatt úgy gondoltam, hogyha tényleg, valóban jön az 5. könyv, akkor magyarul is elolvasnám, hogy képben legyek az eseményekkel. (Most viszont azzal sikerült szembesülnöm, hogy az újraolvasásról egy szót nem említettem. A google-t kellett segítségül hívnom, hogy 2011. szeptember 25-e körül sikerült befejeznem.)

Az 1000 oldalt is meghaladó kötetet a http://bookdepository.co.uk címről rendeltem, miután megtudtam, hogy George R. R. Martin végre befejezte. Néhány hétig cipeltem is magammal utazásaim során a súlyos könyvet, de aztán beszereztem a Kindle verziót és úgy folytattam. Több szempontból is ez volt a jobb megoldás.

Mondhatnám, hogy az 5. könyv ott folytatódik, ahol az előző befejeződik, de nem egészen így van. A negyedik rész írása közben GRRM úgy döntött, hogy karakterek szempontjából bontja két részre az írást, így az 5. könyv első fele még párhuzamosan fut A varjak lakomájával. Ami picit meglepő, hogy amint sikerül elérni oda, ahol az előző kötet időben tart néhány karakter onnan is megjelenik. Persze nem mindenki, csak néhány.

A Dance with Dragons olvasása közben többször is az volt az érzésem, hogy egyes karakterek csak azért jelennek meg, hogy kitöltsék a könyvet további oldalakkal, miközben nem viszik előre a cselekményt. GRRM szeret mesélni, ezért jó sok mesét kapunk.

Egy dolgot nagyon írigylek az íróban, még pedig a nevek kitalálását. A könyvek végén mindig kapunk egy terjedelmes listát, hogy ki kicsoda és miért. GRRM pedig folyamatosan új nevekkel tölti meg ezt a részt. Szerintem képes lenne Westeros összes lakóját a nevén nevezni.

Mint említettem az előző könyvből is megjelenik néhány karakter, akiknek története egész érdekesen alakul, mégha nincs is túl sok történés és előrelépés. Mondjuk mit is lehetne várni, amikor van olyan karakter, aki csak egy vagy két fejezetet kap. Az új karakterek először meglepőek, aztán eléggé érdektelennél válnak. Van, aki a könyv végére nem is marad életben... Ezen felül sokak kedvenc karaktere is veszélybe kerül és talán a 6. részben már nem is látjuk élve viszont. Róla többet nem is írnék, hanem inkább áttérnék Reekre. GRRM most nem mindig polgári nevén nevezi a szereplőket, hanem ad nekik valamilyen becenevet. Ez most annyiból jó, hogy anélkül is tudok róla beszélni, hogy valódi kilétét felfedném. Nos, GRRM nagyjából minden perverzióját kiéli Reeken, legyen szó szexualitásról, erőszakról, vagy kínzásról. Lehet is sajnálni a szereplőt...

A helyszínek erősen kontrasztosak. Nyomon követhetjük, hogy a Faltól miként halad déli irányba a tél. Sajnos a Falon és tengeren túl történt események alakulása valahogy annyira nem fogott meg, a legérdekesebb dolgok még mindig az először megismert kontinensen történnek, a Faltól délre.

Összességében sajnos egy picit csalódott vagyok, mert többet vártam a könyvtől. Lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim és már túl sokat vártam tőle, de valahogy úgy éreztem, még mindig nagyon sok a mellébeszélés. Valamint inkább csak újabb kisebb titkokat kaptunk, mint válaszokat. Tény, hogy nagyon érdekesen volt megírva az esküvős résznél egy bosszú beteljesedése és hogy olvashattam egy - általam is követett - könyvblogger könyvbéli halálát, de ezek csak apró színezések és díszítések.

Nem lehet tudni, hogy mikor lesz készen a hátralévő két könyv, de ha az írónak nem gyorsul az írási tempója, akkor lehet nem ő fogja befejezni végül. Azt sem látom még, hogy bizonyos dolgokat hogyan fog megoldani, egyáltalán készít-e lezárást, vagy függőben hagyja majd a legvégén is a dolgokat. Én mindenesetre nagyon várom a folytatást.

Szívás a februári télben

Jól elszórakoztunk előzetesen arról, hogy a tömegközlekedési cégeknek, az út hómentességét biztosító cégeknek fel kell készülnie a télre, a hóra és a fagyra. A munkatársam mondta, hogy ők az autójuk aksiját estére kiveszik az autóból és a lakásba viszik. Nos majd talán nálam is ez lesz, a mai szívást figyelembe véve.

Minden a szokásos módon indult... csak az autó nem. Lemerült az akkumulátor. A lejtőn való betolás esélytelen volt, mert az út, a rajta lévő hómennyiség miatt, igencsak csúszott. Egy negyedórát mindenesetre sikerül ezzel elszórakozni, miközben a gyermekek ott ültek a hideg kocsiban.

Maradt a tömegközlekedés. A két nyűgös gyermek könnyei potyogtak, mire elértük az első buszmegállót. Közel 10 percig próbáltam őket nyugtatni mire megjött a busz. Aztán 3 megálló után átszállás egy másik buszra, miközben pityeregtek egy sort.

Újabb két buszmegálló után, már csak fel kellett menni velük a hegyre. Nem nagyon akartak jönni saját lábon, ezért felvittem őket, egyik karomon az egyik, a másik karomon a másik megoldással.

Szerencsére fogok kapni egy kölcsön aksit, amit majd az egyik kolléga segít hazavinni, hogy ne tömegközlekedéssel keljen megoldani. Aztán remélem, hogy az egyik otthoni szomszédnál lesz töltő, de ha nem, akkor majd itt a cégnél fogom valahogy megoldani. Már csak abban bízom, hogy sikerül le- és felszereni az aksit. Valahogy úgy érzem, hogy a mai szívás még nem ért véget...

Coloretto Amazonas

Karácsony előtt azon gondolkodtam, hogy milyen kicsi, de egyszerű játékot kellene keresni, amit talán majd hamarosan lehet játszani a gyermekekkel főleg, a 4 éves Annamáriával.

Sokat vaciláltam a Coloretto és Coloretto Amazonas között, de végül az utóbbi mellett döntöttem, mert azt eleve úgy tervezték, hogy ketten is lehessen játszani, valamint nem csak színek, hanem állatfigurák is vannak a kártyákon.

A 2-4 fővel, a doboz szerint 8 éves kortól játszható társasjáték igazából nem okozott túl nagy meglepetést. A kicsi dobozban a 4 nyelvű játékszabály mellett csupán csak két pakli kártya volt. 4 főre, 4 színben oszlopkártyák, 4 bónuszkártya, egy pontozókártya, egy védelmet biztosító kártya, valamint a 90 állatkártya (5 db minden állatfajtából).

A játék lényege, hogy adott színekből az oszlopkártyákra sorokat építsünk. Az állatok sorrendje az adott színen lényegtelen, azonban arra figyelni kell, hogy azonos állat nem lehet egy sorban, tehát mindegyikből csak 1-1. Ellenkező esetben mindkét(!) azonos lapot el kell dobni. Ennek a játék első néhány körében még nem nagyon van jelentősége, hiszen viszonylag gyorsan lehet építeni a saját sorokat, mielőtt még arra kényszerülnénk, hogy egy játékostársnak dobjunk oda egy lapot.

Az előkészületek során minden játékos lerakja maga elé kék-lila-barna-zöld sorrendben az oszlopkártyákat, valamint elérhető helyre a bónuszt biztosító lapokat. Ha hárman vagy négyen játszunk, akkor nem árt a közelbe helyezni a védelmet jelentő kártyát is.

Minden játékos kap 3 lapot, amiből a saját körében egyet lerakhat az egyik oszlopba, vagy átadhat egy másik játékosnak, majd ezt követően újra 3 lapra bővíti a kezében lévő lapokat. A saját sor építését különösen nem kell magyarázni, de lényeges (mint azt korábban is említettem), hogy két azonos lap nem szereplhet egy színnél. Amint valaki egy adott színből leggyorsabban elkészül egy sorral, úgy megkapja az adott színhez tartozó bónuszkártyát. Egy adott sor maximális hossza könnyen leolvasható a bónuszkártyákról is, hiszen azok pont annyi többletpontot adnak, mint amennyi lapból kell állnia az adott színű sornak.

Említettem, hogy amennyiben nem tudunk már saját sor építeni, mert csak olyan lap van a kezünkben, amilyenből már egyet lehelyeztünk magunk elé, úgy át kell adnunk az egyet egy másik játékosnak. A fogadó játékos két dolgot tehet:
- 1. elfogadja a kártyát és:
- lehelyezi a maga elé (amennyiben még nem volt olyan előtte), vagy
- ha már van ugyanolyan lapja letéve, akkor eldobja mind a kettőt,
- 2. visszautasítja a kártyát és adott szín mellett lévő egyik oszlopból eldob egy lapot, a kapott lappal együtt.

Természetesen lehet olyan lehetőség, hogy az adott szín mellett az egyik oszlopban csak oszlopkártya van és állatkártya nincs. Ilyenkor elég csak a kapott lapot eldobni.

Három és négy játékos esetén kerül a játékba a védelmet biztosító lap, amit mindig az vesz magához, aki utoljára lapot kapott valamelyik játékostárstól. Ezen kártya birtokában egészen addig nem kaphat újabb lapokat, amíg valaki vagy ő nem ad át valakinek egy lapot.

A játék addig tart, míg valaki nem fejezi be a 3. sorát is. Fontos megjegyezni, hogy lehetőség van ugyanolyan színből másik sort is építeni, ha már egyet befejeztünk, ugyanakkor bónuszt mindig csak az kap, aki először készen lesz egy adott színből az oszlopjával.

Ebből is látható, hogy a játék nem túl bonyolult, ezért a 4 éves lányomnak is nagyjából sikerült elsajátítania. Néha a csibészes mosolyából előre tudom, hogy olyan állatot fog nekem adni, amivel ki tud velem tolni egy kicsit. Természetesen felnőtteknek is remek szórakozást tud nyújtani ez az egyszerű kártyajáték, főleg ha más, komolyabb játékok között akarunk egy picit pihenni, vagy lazítani.

A képek a www.boardgamegeek.com oldalról vannak.

Mik a tervek 2012-re?

Elsősorban szeretnék többet blogolni, többet írni ide, de már most elég nagy lemaradásban vagyok. Nem is mondhatom magam bloggernek, hiszen még a heti egy bejegyzést sem ugrom meg túl könnyen.

A legfontosabb, hogy valami legyen ebből a végtörlesztés dologból. Sajnos a bank részéről még a hallgatás fázis van. Elvileg a jövő héten fog visszatérni a szabadságáról az ügyintézőnk, hogy többet mondjon a jelenlegi helyzetről.

A másik fontos dolog, hogy az ELMŰ-ügy rendeződjön. Pozitívan. Itt megintcsak nem tudom, hogy mi a helyzet, mert ugye a Magyar Energia Hivatal megnyerte a pert ezekkel a valótlanságot állítók aljas bandájával. Azonban ezek a szemetek fellebbeztek. Nem tudom, hogy miért tőlem akarnak legombolni 300.000Ft-ot, mikor a saját házuk táján is szétnézhetnének.

Szeretnék többet olvasni. Sajnos ennek az esélye is elég sokat csökkent, mert most egyelőre nem tömegközlekedéssel járok dolgozni, így kimarad az a napi 1 óra olvasás. Itthon kellene behoznom a dolgot, de gyerekek és házimunka mellett igencsak beszűkül az erre fordítható szabadidő.

Igaz ezt a szabadidőt igyekszem másra kihasználni. Filmet vagy sorozatot nézni, társasjátékozni esetleg játszani az interneten.

Szeretnék többet társasjátékozni is. De ugye ugyanaz a helyzet. A gyermekek még túl kicsik, hogy mindent lehessen velük játszani, este sokáig vannak fent, így kevés az erre fordítható idő.

Lenne még pár dolog, amit szívesen csinálnék idén, de amíg fel nem találom az időgépet, vagy meg nem tudom állítani az időt, addig a célok csupán álmok maradnak. Olyan álmok, amikből talán évek múlva lehet valami.

Egy majdnem teljesen jó T-home nap

Komolyan. Teljesen komolyan. Újra szerettem volna csak szinte jókat írni és teljes elégedettséget mutatni. De mindig van valami, ami belerondít a dolgokba.

A múlt hét szerdáján jöttek a T-home megbízásából ketten, hogy bekössék nekem az optikát. Túl sokat nem is problémáztak, fúrtak kettőt ajtótoknál, aztán behúzták a vékony kanócot. Apróbb szépséghiba, hogy falon kívül lett húzva, de talán majd ha lesz legközelebb festés, akkor majd kap olyan takarógenyát, ami van pl. a nappaliban is az összes plafonsarokban.

Az egyik fickó egyszerű munkásember volt. Keveset beszélt, viszonylag igyekezett tisztességesen elvégezni a munkáját, a másik meg egy mondernebb benyomást sugalló, headsettes alak.

Azon még mindig elképedek, hogy amikor betelefonálnak a központjukba, akkor nekik is menürendszeren kell keresztülverekedniük magukat és várni, hogy valaki végre felvegye. Pár perc alatt összekonfigurálták a modemeket, aztán rögtön néztem is a speedtest.net-en, hogy mennyit mér. Elképesztőnek tűnt, hogy 64Mps-ig felpörgött a letöltés. A fickó mondta, hogy elvileg szimetrikus a vonal, de a feltöltés csak a fele volt. Mindegy... Ez is csak időleges, mert az egy hónapos beetetésen vagyok, utána az egész visszakorlátozódik 25megabitre. Ellenben van egy olyan érzésem, hogy lassan majd érik egy routercsere...

A felhasználói élmény tovább fokozódott, amikor tesztként letöltöttem valamit. Majd korábbi értetlenségemre is választ kaptam aznap egy levél formájában, amiben közölték, hogy jóváírnak nekem 6000Ft-ot. Azt ugyan nem jelezték, hogy mire, de gondolom, hogy a hozzájuk írt levelemre volt ez válasz. Vagy pedig eddig nem teljesen jól számlázták a telefondíj csomagot.

És, hogy miért is volt még egy kis negatív szájízem. Nos a modem dobozára egy valaki tollal egy kis péniszt rajzolt. Remélem, hogy nem nekem szólt azért, mert írásban mertem kifogásolni, hogy a dolgok nem teljesen mennek olajozottan náluk, hanem inkább csak a munkatársak akarták csak egymást megviccelni.

Ezt persze csak aztán vettem észre, hogy elmentek. Sajnos a modem nem váltja ki a routert, mert arra nem képes. Furcsa, hogy nem vitték el az ADSL modemet és nem mondtak rá semmit... Mindenesetre a saját rendszerükben már újra két címen vagyok benne. Ehh... Kíváncsian várom az első számlát.

Carcasonne gyermekei

Eredetileg nem erről a társasjátékról akartam írni, de mivel a néhány hét múlva 4 éves lányom ezt választotta, ezért nem volt más lehetőségem, mint hagyni magam... hogy megverjen benne.

A Carcasssone gyermekei vagy The Kids of Carcassonne gyakorlatilag a Carcassonne című népszerű társasjáték gyermekeknek készült változata. Itt jóval nagyobbak a lapkák és a bábuk, ugyanakkor a szabályok - értelemszerűen - sokkal egyszerűbbek.

Az összesen 4 játékossal játszható játék (szép volt ez utóbbi három szó egymás után) lényege, hogy a játékosok egy bizonyos meghatározott sorrendben, egymás után lapkákat húzzanak, majd azokat lehetőleg úgy rakják le, hogy azzal egy olyan utat zárnak le, ami mellett található a bábujuknak megfelelő színű ábra.

A Carcassonne gyermekeiben minden lapka illeszkedik a másikhoz, ezért hibázni nem nagyon lehet. Utak illeszkednek utakhoz, melyekből van ami lezáródik és van ami folytatódik.

A színenként nyolc bábuk lerakása elég egyszerűen megy, mert nem csak arra a lapkára lehet letenni a bábut, amit utoljára raktunk a többi mellé, hanem az utszakaszhoz minden egyes olyan helyre, ahol van a színünket jelző rajz. Így akkor is le lehet tenni a bábut, ha egy másik játékos zárt le olyan utat, amely mellett volt a mi karakterünket jelző ábra.

Mint leírásomból látszik nem egy nehéz játékról van szó, ezért ideális óvodás korú gyermekekkel is játszani. Igazán remek bevezető lehet amennyiben gyermekeinket is meg akarjuk ismeretni a társasjátékok varázsával.

A változatosság kedvéért most egy boardgamegeek-ről leszedett kép mellett sajátokat szúrtam be, amin a lányom győzelemre vezette sárga színű bábuit.

Egy kis wellness

Mitől is volt olyan jó, vagy mi is volt az a sok jó, amit az előző bejegyzésben említettem. Nos, Évinek az összesített születésnapi, névnapi és karácsonyi ajándéka, azaz a Esztergom-Búbánatvölgyben található Bellevue Hotelben eltöltött két éjszaka.

Miután odaértünk és sikerült egy órával a 14.00-ás bejelentkezési idő előtt elfoglalni a szobát azt hittem, hogy itt még bajok lesznek. Az egész azzal kezdődött, hogy mikor lepakoltunk és megszemléltük a szálláshelyünket, akkor azt tapasztaltuk, hogy nincsen valami túl meleg.

Nosza, kapcsoljunk egy kis meleget és biztos-ami-biztos alapon rögtön feltekertük a hőfokszabályzót 30 fokra és a ventillátorokat is a maximális fordulatra. De csak hideg jött. A szobánk amúgy is elég hideg oldalon volt, két közvetlen külső fallal, valamint északi fekvéssel, tetőtérben. Ez utóbbi azért számított, mert tetőtéri ablak volt, ami valamilyen okból kifolyólag nem volt teljesen becsukva. Nem tudom, hogy a korábbi lakók vagy a személyzet nem tudta becsukni, az amúgy elég magasan lévő nyílászárót, de nekem valahogy sikerült.

A szobában csak nem akart melegebb lenni, még azt követően sem, hogy a két ágyat összetoltuk eggyé. Ezek után úgy döntöttünk, talán idővel felmelegszik a szoba, de mi addig is megnézzük a wellness részleget.

Elégedetten csettinthettünk, ugyanis volt 3 működőképes élménymedence (egy nagyobb, sodrófolyósóval, sakkasztallal, egyéb víz- és levegőbefújós élményellemmel, valamint egy kisebb és egy jakuzi). Ezen felül szaunából is túlkínálat volt (gőz, illat, finn, só és valamilyen további is), amit csak tetézett, hogy dézsából lehetett magunkra a hidegvizet borítani, vagy esetlegesen jéggel magunkat megkenegetni az izzadás után.

Miután első körben kiáztattuk magunkat, felmentünk a szobába, ahol még mindig hideg volt, sőt hideg levegőt fújtak be a ventillátorok. Évi leszaladt a recepcióra, hogy mégis mi van. Erre kiderült, hogy mi csináltuk rosszul, mert a hőfokszabályzót 10 fokra kellett volna beállítani. Ehh... Ezt követően már valóban melegedett a szoba és nem volt semmi gond.

Az étkezéseknél sem volt semmi probléma. Ugyan egy kicsit vicces volt a nyomtatott jegy, amit vacsoránál lehetett felhasználni, de ez van... A félpanziós ellátásunkba beletartozott 2 reggeli, valamint két vacsora. E kettő között nem is nagyon volt igényünk ebédelni, hiszen bőségesen be lehetett lakmározni a két alkalom során, és a további wellness kényeztetések miatt nem is nagyon volt idő enni.

Amire érdemes figyelni, hogy a vacsora italfogyasztása nincs benne az árban, ugyanakkor az ételre nincsen mennyiségi megkötés. Ahogy a reggelinél sem, és ott még ráadásul lehet a tej, tea és kávé mellett gyümölcslevet is fogyasztani.

Amit nem igazán értettem, hogy miként lehet egy ilyen épületet gazdaságosan működtetni. Valahogy nem hiszem el, hogy a hétfőn, kedden és szerdán látott élvezkedőkből befolyó bevétel fedezni tudná a működési költségeket és a személyzet bérét. Az tény, hogy vannak és lehetnek konferenciák, egyéb események is, de szerintem mindez kevés.

Talán ezért nem volt meglepő, hogy a wellness részleg "csak" reggel héttől este kilencig működött. Ráadásul az egyéb szolgáltatások - amiknek megjegyzem, hogy hiányát nem éreztük - azért szegényesek lehettek. Gondolok itt a pingpongozási lehetőségre, a társasjátékok igénybe vételére, valamint az épületen belüli teljes wifi lefedettségre (ez utóbbira jelezték, hogy vezetékes megoldás létezik).

Igazából nagyon jól töltöttük ezt a 2 napot a Bellevue Hotelben és ezért másnak is bátran merem ajánlani. Talán egyszer még mi is visszatérünk.

Újabb T-Home helyzet

A múlt héten csütörtökön felhívott egy ügyintéző telefonon, hogy elérhetővé vált nálam az optika és hogy mikor tudunk szerződést kötni. Én éppen egy tárgyaláson voltam, ezért nagy hirtelen azt mondtam, hogy akár negyed óra múlva is... Aztán kiderült, hogy személyesen kellene, ezért eltolódott a dolog estére.

A lényeg, hogy most már még jobban folyamatban van a dolog, mint néhány hónapja. Olyan ígéretet kaptam, hogy 8-10 napon belül felkeresnek a kollégáik és lehet intézni a bekötést. Tehát akár már idén gyorsabban száguldhatna nálam az internet. Bár eziránt inkább csak nagyon-nagyon titkos reményeim vannak. (Főleg, hogy a tegnapi nappal már egy hét is eltelt, hivás nélkül.)

Mindenesetre sokkal jobb lenne már 15 megabites sávszéllel letölteni, főleg online videókat nézni, mint a mostani, kevésbé stabil 5 megabites ADSL-kapcsolattal.

Azt már csak hallkan jegyezném meg, hogy a "levelemre", amit a saját hálózatukon belül írtam a mai napig nem jött semmilyen válasz. Egy kicsit aggályosnak érzem fogyasztóvédelmi szempontból, hogy nincsen visszajelzés arra nézve sem, hogy egyáltalán olvassák, amit küldök nekik. Így megy ez majd addig, amíg valaki miatt jó nagy büntetést nem kell fizetniük.

Sok jó után mi jön?

Igazából nem egészen ilyen témájút akartam volna írni, de hirtelenjében összejött pár dolog. És persze mikor, amikor már lassan kezdenének megint egyenesbe állni a dolgok.

Szerdán jöttünk haza a wellness után, viszonylag kipihenve (szétázva), hogy majd vásároljunk még karácsonyra, akinek nem vettünk semmit. A gyermekek apósomnál voltak, úgyhogy lett volna erre pár nyugalmas óránk. Sajnos nem lett, mert Kriszta becsípte a derekát és úgy inkább nem válalta volna a gyermekhadat, ami érthető is. Annamária és Márton persze a nyűgösebbik oldalát adta. Gondolom, hogy főleg azért, mert hiányoztunk nekik.

Nagy nehezen megvoltunk a vásárlással, otthagytunk egy rakás pénzt, majd Évi nekilátott Annamária ovis születésnapjának az előkészületeihez. Ezen kívül is akadt itthon elég dolog, tehát nem unatkoztunk.

Évi a sütőt megpróbálta előre programozni, de valami gond támadt, ezért előbb "ébresztett", azaz kezdett el sütni. Sajnos a kakaóscsigák nem sikerültek úgy, ahogy tervezte, ezért azok itthon maradtak. Ezen kívül még csinált sajtos sütit, valamint kókuszgolyót.

Már éppen elég alapos késésben voltunk az ovi és a bölcsi felé, amikor a már gyülemlő nyűgünket egy újabb gond tetézte. Miután a kulcsot elfordítottam a zárban, a kezembe maradt az egyik fele. Hurrá...

A gyermekeket bölcsibe és óviba el, majd haza, hogy megnézzük mi újság. Szerencsére a kulcs megmaradt csonkjával ki tudtam nyitni az ajtót. Ez után kiszedtem a zárat, majd egy kis ügyeskedéssel a beletört kulcsot is. Ezek után már csak vissza kellett szerelni mindent.

Szép kis problémákkal indult tehát a pihenést követő első munkanap, de legalább nem kellett lakatost hívni, hogy jó pénzért megszakértse az ajtónkat.

Mindezek után még a napot tetézte a szomorkásan hulló eső, a munkahelyem előtt lévő kereszteződésben lévő nagy útjavítás (talán csőtörés), valamint néhány apróbb munkahelyi probléma. Remélem, hogy a péntek kellemesebben fog alakulni.... Bár most itt van hajnali 1 és én már 6kor ébredni akarok. Nem is beszélve arról, hogy a hétvégénk is elég sűrűnek ígérkezik.

Remélem, hogy hamarosan tudok írni a wellness élményekről, valamint néhány társasjátékról is.

Kis morgás a Díjbeszedő Holding Zrt-re

Tegnap, azaz 2011.12.08-án, jött egy szokásos számlalevél a Díjbeszedő Holding Zrt-től, amiben a szokásos vízdíj szerepelt. Most nem az összegre fogok morogni, vagy a részletezésre, hanem arra ami az összehajtogatott papír hátlapján van, tehát amit rögtön észrevehetünk. A szöveget nagyjából másolom:

"Tájékoztatjuk Önt, hogy Társaságunk a fizetési határidőre ki nem egyenlített terhelések esetében a törvényben megállapított késedelmi kamatot (Ptk. 301 stb-stb.), továbbá a késedelem okán felmerült többlettköltséget (Ptk. 299 stb-stb) áthárítja ügyfeleire."

Aztán még felsorol egyéb rám, azaz a fogyasztóra, áthárított egyéb költségeket. Nos, nem nagyszerű?

Hozzám vág egy számlát, amit én megkapok 7-én és megjegyzi, hogyha ezt nem fizetem be 15-ig, akkor még plusz terheket is kell fizetnem? Az nem számít, ha éppen nem vagyok otthon azon az egy héten, amikor ezt intézhetném, akkor is fizetnem kell.

Semmi gond azzal, ha jelzi, hogy időben fizessek, de akkor könyörgöm, időben jutassa el számomra a levelet.

(Szerintem hamarosan lesz már normálisabb bejegyzés is, csak most egyelőre nagyon úszok elég sok mindennel és nem nagyon van időm blogolni.)

Nem olvasok mostanában?

Dehogynem! Csak valahogy kevesebb időm van a munka és az otthoni gyermekzsivaj mellett. Az olvasási időim már szinte csak a munkából haza, illetve itthonról munkába útvonalra korlátozódik, ha elég világos van. Szerencsére a Kindle-n elég jó lehet olvasni, ráadásul még nem is nehéz (ellentétben néhány nyomtatott könyvvel).

Azért a kevés, olvasásra fordított pillanatomban azért igyekszem haladni a George R. R. Martin által lassan megszült A Dance with Dragons művével, valamint néha-néha itthon azért sikerül elolvasnom 1-2 képregényt iPad-en. Az előbbivel már majdnem a felénél tartok, de nem tudom, hogy idén sikerül-e még befejeznem... Szerintem nem.

A képregények közül sikerült elolvasnom a Cowboys and Aliens című művet, amitől annyira nem voltam elájulva. Elég összevissza kavalkád volt, igazi mondanivaló nélkül. Mondjuk, aki mondanivalóra vágyik az ne a képregényekben keresse azt.

Most jelenleg a Steven King Setét torony című írásából készült képregénysorozatot nyűvöm. Már a hármadik füzetnél tartok, de sok újat nem tudtam meg... ahogy valószínűleg nem is fogok, mert a könyvsorozatban olvasható visszaemlékezések vannak képregényesítve, közte fő történetként a mejisi szál.

Sajnos a blogolásra is elmondható, hogy kevés az időm. Ha meg van, akkor kedv- és ihlethiányban szenvedek. Megint elég sok minden összejött, ami aggódásra késztet és nem igazán jelent nyugodalmat az itthon tomboló káosz sem. De most nem kívánok panaszkodni, mert az is csak az időmet fecsérli.

Pingu-party

Először vettem részt másokkal csoportos rendelésben, amelynek keretében vettem 3 társasjátékot potom áron, szállítási költséggel együtt. A szállítmány legolcsóbb darabja a címben szereplő Pingu-party volt, és most erről szeretnék pár gondolatot megosztani.

Reiner Knizia neve elég ismerősen cseng a társasjátékokkal foglalkozók körében. Számtalan játékot készített a végtelenül egyszerűektől kezdve a bonyolultakig. A Pingu-party is az ő gyermeke és ezen tervezése az előbbi kategóriába esik. Olyanannyira, hogy a 4 év felé közeledő Annamária lányom is 1 perc alatt simán elsajátította a szabályait.

A kicsiny dobozban összesen 36 pingvines kártya kapott helyett, amiben 4 színből 7db lap, míg 1 színből (a zöldből) 8 db lap található. Ezek segítségével kell piramist építeni a következő képpen.

A játékosoknak egyenlő arányban kell kiosztani a lapokat. Az amúgy 2-6 játékos által játszható játéknál, ha 5-en veszünk részt a partiban, akkor az egy fennmaradó lap lesz a kezdőlap, ezzel kell indítani a piramist. Az alsó sorba 8db lapot kell tetszőleges sorrendben lerakni. Minden egyes játékos hozzátesz egy-egy darabot a sorhoz vagy akár a felette lévő sorba, ha már alatta van két kártya, és legalább az egyik színe egyezik azzal, amit a felette lévő sorba teszünk. A mellékelt ábra alapján lehet látni, hogy miképpen is épül fel a piramis.

Egy idő után a játékosok nem tudnak új pingvint a piramisba építeni. Ekkor lefordítva maguk elé kell rakni a lapjaikat és kivárni, hogy a többi játékos is végezzen. Ha már senki nem tud a piramishoz rakni, akkor van vége a játéknak. Ekkor össze kell számolni, hogy kinek hány lapja van maga előtt, ugyanis ennyi büntetőpénzt (a kicsik 1-et, a nagyok 5-öt érnek) kell magához vennie. Aki előtt egy lap sem maradt, az visszarakhat a korábbi körökből felgyűjtött mennyiségből maximum 2 érmét.

A játék annyi körből áll, ahány játékos vesz benne részt, hogy egyszer mindenki kezdő lehessen. A végső győzelem azé, akinek az utolsó elszámolást követően, összesítve a legkevesebb büntetőpénze van.

(A képek a www.boardgamegeek.com oldalról vannak.)

MEH kontra ELMŰ - Döntés első fokon

Talán mégiscsak visszanyerem az igazságszolgáltatásba vetett hitemet és bizakodóbban tekintek a jövőbe. Azt történt ugyanis, hogy első fokon a Magyar Energia Hivatal győzött az ELMŰ-vel szemben.

Az eredményhirdetés során a bírónő kifejtette, hogy álmatlanul forgolódott a döntés meghozatala előtt, de végül döntött. Jogosnak ítélte a MEH részéről a kötbérünk törlését (300.000Ft), de ugyanakkor törölte az ELMŰ-re kírótt bírságot (5.000Ft) is. Megállapította, hogy a törvény nem mondja ki, hogy a Magyar Energia Hivatalnak nincsen jogköre a kötbér eltörlésére, ami világosan látszott is. De az ELMŰ csak bepróbálkozott rá.

Egyszerűen nem értem, hogy még mit szívózik az áramszolgáltató. Vannak nagyon egyértelmű esetek, amikor a fogyasztók megpróbálnak ingyen vagy jóval olcsóbban hozzájutni az áramhoz, vagy éppen lopják azt. Lásd pl. a tegnap cikket az index.hu-ról: http://index.hu/bulvar/2011/10/27/villanyszerelok_loptak_az_aramot/

Azonban ezen lopások mögött inkább olyanok állnak, akik megtehetnék, hogy kifizessék az elfogyasztott mennyiséget vagy pedig olyanok, akik amúgy is tojnak egy nagyot mindenféle törvényre. Nem egyszer lehet hallani, hogy vendéglató iparban bepróbálkoznak érdekes megoldásokkal, de aztán vagy ráfáznak, vagy megoldják máshogy.

A lényeg, hogy ezen lopásokat az áramszolgáltatók azokon próbálják behajtani, akik nem csak hajlandóságot mutatnak a havi számlák kifizetésére, hanem becsületesen azt ki is pengetik. Egyszerűbb egy riadt magánszemélyre kiszabni többszázezres bírságot olyan dologért, ami még csak fel sem merült benne. A szerencsétlenek az óracserét követően könnyelmű módon aláírják a mágnesezés vádját is, mert fogalmuk sincs róla, hogy mit mondanak a szerelők. Már itt járnak a fogyasztók megtévesztése miatt valami bírság nekik. Talán teszek is feljelentést...

Visszatérve a mi ügyünkhöz. A MEH első körben nyert, de még nem lehet tudni, hogy lesz-e folytatás, fog-e fellebbezni az ELMŰ. Vélhetően igen, csak nem tudom, hogy milyen alapon. Talán azt élvezi, hogy milyen szépeket írok róla folyamatosan és nagyon szeretné, hogy továbbra is mindenhol rontsam a megítélését.

Alhambra

Az első újkori társasjátékaink közé tartozik a címben említett Alhambra, melyet viszonylag könnyen választottunk ki. A Sárkányvár okozta sokk és kellemetlen tapasztalatok miatt úgy döntöttünk, hogy inkább a biztosra megyünk és a 2003-ban Spiel des Jahres díjat nyert narancssárga dobozt választjuk. Már csak azért is, mert a doboz hátoldaláról úgy tűnt itt is lapkákat kell letenni, mint a Carcassonne esetében.

A Queen Games viszonylag magas, de egyéb dimenzióiban nem túl nagy dobozba csomagolta a magyar játékszabállyal rendelkező Alhambrát.

Mi van a dobozban?- az említett magyar nyelvű játékszabálya, ami helyett érdemes a neten keresni egy javítottat,
- egy széthajtható lépéstjelző-/pontozótábla,
- egy piactér, vagy ahogy a magyar szabály nevezi építőanyag piaclap,
- 12 színes fakorong (2-2 mind a hat játékos számára),
- 6 kiindulási alap,
- 54 építési lap,
- 108 pénzkártya,
- 2 értékelő kártya,
- 6 értéktábla és egy
- vászonzsák.

A játékról általánosságbanA játékot 2-6 játszhatja és 8 éves kortól ajánlott. A tartozékok nyelvfüggetlenek és viszonylag könnyen megérthető szabállyal rendelkezik. A http://www.boardgamegeek.com/ oldalon a 223. helyen áll a játék, ami elsőre nem tűnik annyira előkelőnek (mert pl. nincsen benne az első százban), de ha azt vesszük, hogy a listában mint 54.000 játék közül érdemelte ki ezt a pozíciót, akkor máris sokkal többet nő a szemünkben. Főleg, hogy 2003-ban készült a játék.

A játékmenetrőlA játékszabályt nem szeretném leírni, csak nagy vonalakban a játékot ismertetni. Az Alhambra lényege, hogy egy saját várost építsünk az adott kezdőlapka köré, egy saját magunk kiválasztotta stratégia mentén. A játék során lehetőségünk van:
- a középre kitett kártyalapok elhúzására, melyek segítségével később területlapkákat vehetünk a piacról,
- a kártyalapok segítségvel területlapka húzására, amit vagy rögtön beteszünk az alhambránkba, vagy félretesszük későbbi felhasználásra,
- a korábbban lerakott vagy még be nem épített területlapkák áthelyzésére, az alhambránk átépítésére.
Fontos szabály, vagyis inkább szabály adta lehetőség, hogy amennyiben pontosan annyi összeget adtunk egy területlapkáért, mint amennyibe került, akkor lehetőségünk van újra a fent említett lépések közül valamit végrehajtani.

A különböző színű kártyalapok segítségével a piactérről vehetünk alhambra darabokat, melyeket lehetőleg úgy kellene beépíteni a városunkba, hogy az hosszú és egységes fallal rendelkezzen. A városfalon túl még fontos, hogy adott színű területlapkákból nálunk legyen a legtöbb, mert a közbülső- és végpontozásnál ezzel nagyon sokat lehet nyerni, vagy bukni.

A pontszerzés három alkalommal történik a játék folyamán. A pakli felső és középső részébe 1-1 pontozókártyát kell elrejteni, amik idővel előkerülnek. Ilyen esetekben kerül megszámlálásra, hogy az egyes játékosok adott színű területlapkából mennyivel rendelkeznek, és a pontozókártyán szereplő számot léphetik le a pontjelzőn. A területlapkák megszámlása után kerül sor az összefüggő városfal pontjainak összeszámlálásra is. Az említett harmadik pontszerzésre a játék végén kerül sor. A játéknak akkor van vége, ha a zsákból elfogytak a lapkák, vagy pedig elfogytak a pénzként funkcionáló kártyalapok. A játékot végül az nyeri, akinek a legelől áll a pontozótáblán.

Lehet, hogy nem tűnik ezek alapján túl izgalmasnak a játék, valamint talán a szabály átolvasása után sem, de én azért mindenkit megnyugatnék, hogy nem véletlenül nyerte meg azt a díjat, valamint számtalan másikat. Ha közvetlen konfliktushelyzetek nem is alakulnak ki a játékosok között, azért az eléggé tud fájni, ha valaki pont olyan területlapkát csór el az orrunk elől a piactérről, amit mi már korábban kinéztünk, sőt amire pontosan a megfelelő összeget gyűjtöttük össze (hogy majd legyen még egy lehetőségünk a vásárlásra).

ÖsszegzésAz Alhambra remek családi játék, amely jó szórakozást nyújt család minden tagjának. A szerencse és statégia alkalmazhatóságát eléggé sikerült kiegyensúlyozni, úgy hogy még egy kis teret annak is hagy, ha borsot akarunk törni játékostársaink orra alá. Annyit még érdemes megjegyeznem, hogy a játék - a Carcassonne-hoz hasonlóan - rengeteg kiegészítővel bír, valamint nagydobozos verziója is létezik.

(A képek a www.boardgamegeek.com oldalról vannak)

Gondolatok az igazságszolgáltatásról

Több helyről több félét lehet hallani vagy olvasni az igazságszolgáltatásról és annak hibás, esetenként korrupt működéséről. Persze nem minden esetben kell igazat mindennek, de ha jobban belegondolunk, akkor talán lehet egy kis igazságtartalom a sok felháborodottságban.

Az esetünkben nem tudom, hogy mi fog dönteni az ELMŰ kontra Magyar Energia Hivatal perben, ahol mi ugye "csak" beavatkozók vagyunk, ugyanakkor mégis a mi bőrünkről van szó. Nem lehet tudni, hogy a bírónőt mi sodorta a láthatóan tehetetlenségi helyzetébe, mivel nem tudott dönteni ügyünkben és a döntést csütörtökre napolta el. Csak remélni tudom, hogy az ügyünk irányában táplált közöny (ez is csak egy munka, amit el kell végezni) helyett végre normálisan beleássa magát a témába. Ahogy azt is, hogy az áramszolgátató esetleges pénzbeni felajánlkozását nem fogja elfogadni, és végleg tényleg a munkájától elvárt szakmai profizmussal lát neki feladatának.

Csütörtökön valamit dönteni fog. Mi nem vagyunk bűnösök. De most nagyon úgy tűnik, hogy szerinte igen. Mert most még szerinte ELMŰ és a mögötte álló "szakértők" tévedhetetlen és egyértelműen az igazságot fedik fel előtte. Az nem számít, hogy a tárgyaláson hazudnak, mert az ellentétes állítások valamiért, valami véletlen folytán nem kerültek be a jegyzőkönyvbe. Ahogy sok más lényegi momentum sem. Az ELMŰ ügyvédje rutinos, ráadásul baráti hangot üt meg a MEH kirendelt ügyvédjével is. Mintha barátok lennének. Ez kérem egy kurva nagy színjáték, ahol mi csak nézők vagyunk és ezért tőlünk várják, hogy fizessünk. Olyasvalami miatt, ami egy vicc. Nagyon rosssz vicc.

Bizonyára nehéz észrevenni, de egyre másra történnek a miénkhez hasonló ügyek. Meghibásodik a villanyóra, "vélhetően" a fogyasztó mágnesezni próbálta, hogy lassítsa, tehát csalni akart. Az fel sem merült, hogy esetleg egyéb okok miatt is tönkremehetett. Ja, hogy felmerült! Sőt, már az áramszolgáltatók által pénzben támogatott egyetemek erről tanulmányokat is végeztek és arra az érdekes megállapításra jutottak, hogy csakis egy módon produkálhat a villanyóra ilyen tüneteket. Ugye még csak említenem sem kell hogyan... Az pedig teljesen mellékes, hogy igazán független, külföldi tanulmánok más véleményen vannak. Mert itt ugye a magyar viszonyokat kell vizsgálni...

Nem hiszem, hogy ez a bírónőt különösebben meghatná, vagy érdekelné. Az ügyünk számára csak egy napi munka. Őt aztán lehet, hogy nem is érdekli, hogy mi történik. Egykedvűen nyomja a pecsétet és biggyeszti az aláírását a dokumentumra, mert ez az irányadó. A kollégák is így döntenek. Majdnem mindig így döntenek.

Egyre több lesz az ilyen ügy és egyre nagyobb rutinnal sütheti rá a fogyasztóra, hogy bűnös és fizessen. Nem hiszem, hogy különösebb lelkiismeret furdalása lenne. Ez csak akkor fog majd megváltozni, ha közvetlen környezében is megvádol valakit az egyik áramszolgáltató a divatosan "mágnesezésnek" nevezett baromságával. Ekkor vagy arra is rásüti a bélyeget és örökre elássa a szemében az illetőt, vagy talán végre felébred a lelkiismerete, hogy vajon hányszor ítélhetett rosszul az ilyen esetekben.

Sok a ha és a talán. De az baj, lehet, hogy a pénz is, mely könnyebben tudja elcsendesíteni az olykor-olykor feltámadt lelkiismeretet. Az nagy szolgáltatók idővel úgyis ki fogják annyira tömni az igazságszolgáltatásban működők zsebeit, hogy nem lesz kérdés kinek a javára fognak dönteni. A pénz nagy úr... Ítélethirdetés csütörtökön... Majd jelentkezem...