Endhiran - Robot

A héten olvastam a http://www.index.hu/ oldalon egy oltás egy indiai filmmel kapcsolatban. Már a cím is elég kifejező volt: A filmtörténet legjobb akciófilmje. Mondani sem kell, hogy a beszúrt videón elég jól szórakoztam, ezért elhatároztam, hogy megnézem az egész filmet.

Inkább nem mondom, hogy milyen forrásból sikerült végül beszereznem az Endhiran-t, és azt sem, hogy mennyire ledöbentem, amikor láttam, hogy majdnem három órás. Már a kedvcsináló után lehetett látni, hogy nekem egyetlen percre sem kell komolyan vennem.

Azt kell mondanom, hogy ez nem az a teljesen fikázandó zs-kategória, sokkal több annál. Az első kilencven perc úgy el telt, hogy észre sem vettem. Nem volt unalmas és végig nagyon jókat lehetett szórakozni.

Az indiai nyelv elég furcsa volt, valamint az is, hogy néhol angolul beszéltek. Így azonban volt néhány nagyon vicces párbeszéd. (Külön köszönet az angol felirat mellékléséért, mert annak hiányában néhol bajban lettem volna a megértéssel.)

"- Come to the station."
"- To which station? Railway station, space station, play station..."

A poénok teljesen jókor jöttek és meglepő módon a táncbetétek is, amelyek az indiai filmek sajátját képezik. Rájöttem, hogy igazából ez nem is olyan egyedi, elég csak a mai magyar filmgyártás egyik legjobb filmvígjátékára a Valami Amerikára gondolni, ami tele van énekes részekkel. Számomra meglepő módon még ezeknél a részeknél sem éreztem késztetést, hogy beletekerjek.

A technikai megvalósítások egész jók voltak, amellett, hogy elég mulatságosak is. Érezhető, ha akarnának, akkor tudnának sokkal komolyabb akciófilmet is csinálni, mert technikailag egész jó szinten vannak. Kár, hogy ilyen magyar filmet nem látni.

A történetről pár mondat. Egy tudós 10 kemény évet szánt életéből, hogy létrehozza élete fő művét, a mesterséges intelligenciával is felvértezett robotot. Nem teljesen titkolt a szándék, hogy végül harcászati célra készült, de a tesztelési fázisban elég sok bonyodalom történik. A történetben aztán lesz minden: a saját képmására teremtő és istent játszó tudós, látványos küzdelmek, tanulási fázis, tűzből való mentés, szülés lebonyolítása, érzelmek megtanulása. Jó látni azt a naivitást, ami a jószándékú robotból árad, valamint később, az érzelmes és a pusztítóan szándékú teremtményt is. Itt valóban egy Steven Segallt meghazudtoló szinészmimikát kellett bevetni, mert különben nem lett volna "hiteles".

A főszereplők játékával sem volt sok gond. Igazából egyszemélyes színház volt, mert a tudóst és a robotot is ugyanaz a személy játszotta. Ha ő alakította volna a női főszereplőt és a bonyodalmakat kiváltó ellenséget, akkor az már sok lett volna.

A három óra játékidő elég sok volt, de nem nagyon benne üresjárat. Változatosság pedig annál inkább. Volt itt minden, amit csak el lehet képzelni. A Mátrix 2 híres autópályás akciójelentét megrengető esemény, a Transformers filmekből vett átalakulások, "klónok", valamint még egy kikancsintás is az első Terminátor filmre.

Ezek mellett persze nem maradhatott ki a románc, a móka, a kacagás, a vallás(!) és a tánc. A hangulatot remekül megalapozták a bugyuta párbeszédek sokaságai, a b-zs filmek főellenségeinek nézései és a vicces akciójelenetek.

Igazából lehetett volna rövidebbre vágni, és egy picivel feszítettebb a történet, de így is minden percét élveztem. Csak ajánlani tudom, szigorúan eredeti (indiai) nyelven. :) Azt hiszem, hogy ideje lesz majd újabb indiai filmeket keresnem a világháló.n..

XXXI

Előző bejegyzésem akár folytatása is lehetne, vagy akár abba is írhattam volna, de azt hiszem, hogy egy újabb év eltelte megér egy újabb bejegyzést.

Tegnap töltöttem be 31. életévemet, és el kell mondanom, hogy qrva öregnek érzem magamat. Örültem volna, ha egy picit több embernek jut eszébe, hogy születésnapom van, de így sem panaszkodhatom. Akik valamilyen szinten fontosnak tartanak és nem felejtették el, azok felköszöntöttek. Remélem, hogy én sem felejtem el az ő hasonló ünnepüket.

A tegnapi nap nem igazán volt ünnepszerű. Évi pakolászott, a gyermekek mászkáltak, én meg punnyadtam. Nem mondom, hogy nem esett rosszul. Délután csináltam panna cottát, majd gofrit.

Születésnapomra kaptam kicsi családomtól egy doboz különleges csokit, amit azóta majdnem sikerült teljesen bezabálnom. Ezen kívül semmi ünnepelnivalót nem éreztem.

A gyermekek mellett nem nagyon lehet semmit sem csinálni. Elmászkálni amúgy sem szeretek itthonról, mert örülök, amikor nem kell kimozdulni. Viszont az itthon lévő káosz igazán idegesít.

A múlt héten vasárnap úgy jöttünk haza Annamária-műtétes hétvégéjéről, hogy a nappaliban 10 négyzetcenti szabad helyett sem lehetett találni a földön. Ruha és játékdarabok voltak szerteszét, amelyek mellett ceruzák, ecsetek és zsírkréták voltak szétszórva a földön. Nem is beszélve azokról a papírdarabokról, amik Annamária ollóval való vágásának köszönhetően hevertek szanaszéjjel. És persze ne feledkezzünk meg az asztaluk alatt maradt ételdarabokról sem. Ekkor elhatároztam, hogy kerek egy hétig nem vagyok hajlandó rendet rakni a nappaliban. Főleg, hogy azon a héten végig felpakoltam minden este a földről, amikor hazajöttem munkából.

Évi egész héten takarított, végig ment az összes szobán, amiknek van is látszatja, de a nappalihoz nem nyúlt. Itt nem lett jobb a helyzet. És sajnos az én hülyeségemnek megint ő itta meg a levét...

Ugyanis, ha a héten valamelyik nap felpakoltam volna a földről, akkor most nem lépett volna rá valamilyen játékra, és nem mehetett volna ki a bokája. Remélem, hogy csak ilyen apróság történt vele, mert biztos, ami biztos alapon elment dokihoz, aki talán majd megmondja, hogy mi lett...

Én mindenesetre tartom magam az elhatározásomhoz, és este hatig nem szándékozom hozzányúlni a nappalihoz. Remélem, hogy én nem fogok ráfázni... A héten mondjuk nekem is majdnem kiment a bokám. Egyszer kosarazás közben, egy másik alkalommal pedig itthon, amikor figyelmetlenül ráléptem valamire. Ezek ruha alatt és mellett megbújó fakockák sajnos elég veszélyesek...

Éves tervek és panaszáradat

A héten olvastam, hogy az egyik angol nyelvet használó, fantasy könyvekről író blogger milyen tervekkel vágott neki ennek az évnek. Nem kevesebb, mint 60 könyvet szeretne idék kiolvasni, ami - szerintem - elég durva szám. Főleg, hogy a fantasy könyvek manapság lapszámra a hagyományos könyvek két- vagy háromszorosát teszik ki.

Nekem ennél kisebbek az elvárásaim saját magammal szemben. Könyvek terén legalábbis. A havi 1, maximum két könyv kiolvasása eleve szép teljesítmény lehet részemről, ha főleg utazás során tudok olvasni. Szeretek olvasni, csak elég sok körülmény van, ami nem mindig teszi ezt lehetővé. Pl. napközben többször próbáltam itthon olvasni könyvet, de ilyenkor általában megjelenik másfél év felé haladó Márton fiam, és kiveszi a kezemből.

Könyvek terén idén szeretném elolvasni a Stephen King Setét torony című sorozatának maradék köteteit. Jelenleg a 4. könyvet olvasom, és ebből már nincsen sok hátra. Ezzel párhuzamosan Anne McCaffrey-től olvasom a Pegazus nyergében című sci-fi regényt. Elég nyögvenyelősen megy, mert számomra elég csapongó az írás. Ezen kívül felmerült még bennem, hogy újraolvasnám George R. R. Martin Jég és Tűz dala sorozatának meglévő könyveit, ha már ídén úgyis jön a sorozat. Ha az SK könyveket befejeztem, akkor esélyt látok az Idő kereke sorozatra is. Bár a polcom itt vár rám még néhány olvasatlan vaskos kötetet Steven Eriksontól is. Nem is beszélve arról, hogy a tavaly előtti nyereményhalomból is van még könyv, amit nem olvastam el. Hirtelen nem is tudom, hogy melyik könyvhöz kapjak inkább.

Fordítások terén idén sem számítok túl sok változásra. Nem hiszem, hogy jönne bármilyen hivatalos meló is, mert egyre jobban elmélyült a válság. A korábbi nagy lokalizálók (EA, CD Projekt, SevenM) nagyon visszaszorították a magyar megjelenéseket. Nem hivatalos munkák terén viszont lenne mit csinálni. A szinte soha be nem fejeződ Baldur's Gate 2 lehet, hogy idén sem fog befejeződni. Részben azért, mert én menet közben jelentkeztem a Sacred 2: Ice & Blood fordítására, ahol még nagyjából 6400 lefordítatlan MS Excel cella vár rám. Közel 200 oldal MS Wordben. Az már csak külön adalék, hogy tegnap toldottam a nyelvi állományhoz még 5 "könyvet", amik nagyjából 5-10 oldallal növelték a teljes szövegmennyiséget. Ezen túl még lenne egy titkos projektem is, amit még el sem kezdtem, pedig nagyon szeretném.

Filmek területén idén már hármat láttam, ami havi szinten elég jó átlag, ha az elmúlt évet veszem figyelembe. Sok mindent szeretnék megnézni, de a gyermekek mellett elég nehéz, főleg, ha este 10-ig nem képesek elaludni. Ez eléggé beszorítja a lehetőségeket. Nagyjából hasonló nehézség van a sorozatoknál is. Nézni való szintén lenne, de ezeket szinte esélytelen megnézni. Valamint nehéz összeegyeztetni néhány sorozatot Évi lelkivilágával. A gyermekek előtt pedig nyilván nem fogok olyant nézni, ami erőszakos, vagy nem nekik való.

A játékok esetében szintén zéró az esély, hogy "komolyabb" időt igénylőnek kezdjek neki. Pedig szeretnék valami jó szerepjátékot játszani, de az este 9-től reggel fél8ig behatárolható időintervallumban valamikor aludni is kell.

A napi élet így sem könnyű. Munkahelyemen munka - szerencsére - van, fizetés lehet, hogy majd kevesebb lesz. Évi majd szeretne magának új munkahelyet találni, ami szintén nem lesz egyszerű. Emellett a két gyermek bölcsödei/óvodai elhelyezését is meg kell oldani. Mellette még itt van az ez idegesítő ELMŰ szarság is. Nem igaz, hogy eddig még egy szerv sem tudta őket rendesen megregulázni a visszaéléseik miatt. Lehet mindenki zsebét kitömik pénzzel. Van miből, mivel a kamu-kötbérezéseik remek bevételforrást jelentenek.

Célom, hogy idén aktívabb sportoljak. Sajnos a korábbi kosárcsapat szétszaladt, én meg nem kerestem idáig újabbat. A héten azonban már voltam egy edzésen, és úgy tűnik, hogy még nagyon vissza kell rázódnom. Hiába olyan, mint a biciklizés, de elég sokat hibáztam...

Aztán ezen felül vannak egyéb elképzelések is. Idén lehet, hogy jó lenne valahová elmenni nyaralni, de nem tudom, hogy jut-e majd erre anyagi fedezet, illetve idő. Sokkal fontosabb, hogy a lakás hitelt tudjuk törleszteni... Azonban még így is szerencsésnek mondhatom magunkat, mert ha van internet, ahol panaszkodni tudok, akkor mégsem olyan rossz.

Törvénytisztelő polgár (Law abiding citizen)

Ritkán érnek filmmel kapcsolatban ekkora meglepetések, mint a Törvénytisztelő polgár esetében. Alig tudtam valamit a filmről, de miután két kollégám is ajánlotta, valamint miután jöttek a dvd lemezzel, hogy nézzem is meg, nem volt mit tenni.

Alapvetően nem rajongok a Gerald Butleres filmekért, amit főleg a 300-nak tudhatok be. A túldícsért, spártaiakról szóló mese számomra több volt, mint idegesítő, ezért mikor meghallom a fickó nevét valami más film kapcsán, akkor az az alkotás eleve hátrányból indul.

Az első néhány perc után kezdett úgy tűnni, hogy nekem van igazam és nem lesz valami jó, amit nézek, aztán szerencsére nem adtam fel. Elég gyorsan változott a véleményem, amely szinte kaméleonhoz hasonlóan "változtatta folyamatosan a színét".

Először úgy tűnt, hogy valami egyszerű családot legyilkolós bosszúálló film lesz, majd látva Butler barátom ábrázatát, ezt rögtön el is vetettem. A magatehetetlen keserű embert láttam magam előtt, aki semmire nem lesz képes. Az ügyvéd megjelenése után a következő gondolatom az volt, hogy ez bizony valami ügyvédes-tárgyalós baromság lesz, ahol végül lyukat beszélnek majd a hasamba. Majd beindultak a dolgok, méghozzá elég brutális módon, és az is kiderül, hogy a benyomásaimmal kapcsolatban igazam is volt és nem is.

Ha valaki túllendül a felszabadalós részen, akkor onnantól már ne adja fel. Onnantól már kevesebb lesz a borzalom, több az akció és majd azt vesszük észre, hogy vége van a filmnek.

A törvénytisztelő polgár nem egy kiemelkedő film, de nagyon kellemes meglepetést nyújt. Érdemes megnézni.

Annamária köldöksérv műtétje

Ez a vasárnap reggel úgy indult, hogy hajnali fél hatkor azt mondta a telefon ébresztője, hogy bizony fel kellene kelni, mert el fogunk késni. Szüleimnél aludtunk péntek és szombat este, ha már Balassagyarmatra kellett mennünk. Onnan csak közelebb van, mint Budapestről.

Nagyjából 1 óra autóutat követően megérkeztünk negyed 8 magasságában a kórházba. Előzetesen kétséges volt, hogy Annamáriát megműtik-e, ugyanis egy kicsit köhögött. Aztán kiderült, hogy más gyermek is köhög és azon más gyerekek is meg lesznek műtve, Annamáriával együtt.

Az egészben az egyik legrosszabb az volt, hogy nem kaphatott enni, csupán csak inni (kizárólag vizet). Azt mondták, hogy utána is elvileg csak pépeset ehet, ezért el kellett menni boltba, hogy legyen elég joghurtja, valamint Mártonnak is reggeli.

Eredetileg arról volt szó, hogy fél nyolc körül megnézik Annamáriát, 9 óra körül 10 percet műtik, majd utána az altatásból felébresztik, majd visszaalszik magától. A legvégén pedig délután 4 óra körül jövünk haza.

Mint minden, ez is csúszott, csak valamikor fél 12 körül jutott Annamária a műtőbe. Majd felébredt az altatásból, de már nem igazán aludt vissza. Ébren volt, egy kicsit járkált, néha rajzolt.

Miközben Évi a nagy lányunkkal volt, én közben Márton próbáltam volna igazgatni a folyosón, egy rövid boltjárás után. Szegény gyermek elég sok mindent szeretett volna csinálni, és én csak reménykedhetem benne, hogy közben valamit tanítottam is neki. Nagy nehezen még 1 óra alvást sikerült nála elintéznem. Pont, amikor Annamáriát műtötték.

Valamikor fél négy és négy között végül hazaengedtek. Az anyagcsere-teszthez egy kis pisit kellett neki produkálni, ami szerencsésen megvolt. Azóta itthon már nagy kimenetet is produkált. Egész jól van, bár mintha egy picit panaszkodott volna, hogy fáj a hasa.

Remélem, hogy hamar túl lesz rajta, és nyugodtabban, bátrabban rohangálhat majd.

Még egy poén a végére... Annamária itthon azt méltóztatott mondani Évinek, hogy "Jól van akkor, de ne nyávogjál itt nekem."

A kis rémek

Ha már ennyire lendületben vagyok, akkor még gyorsan elkészítek egy "a-képek-a-lényeg" típusú bejegyzést is.

A történet arról szól, hogy Évi éppen valamiért nem volt a közelben és vigyáztam egyedül a gyermekekre. Mivel már "elég nagyok", ezért nyugodtan kimentem a konyhába valami kaját csinálni, és amikor először volt egy kis sírás-rívás a nappaliból. Kimentem és azt láttam, hogy festéknek a vizét kiöntötték. Kaptak új vízet, én pedig visszamentem a konyhába. Ezt követően eltelt 3-5 perc, majd Márton megjelent a konyhában. A következő kép fogadott, ami egyedül Annamária munkásságát dícséri.

Nem hasonlít Darth Maulra? :) Pedig még nem is láttak egy Star Wars filmet sem.

Egy kis tortasütés pótlás

Itthon még nem sikerült igazi tortás módon megünnepelnünk Annamária születésnapját. Ugyan megkapta már korábban az ajándékát, de nem volt itthon külön tortája és persze nem volt gyertya sem, amit el lehetett volna fújni.

Mivel a korábbi próbálkozásaim felsültek a különböző csokis tortákkal, ezért most megint a gesztenyés, de formázott típushoz nyúltam vissza. A http://kiprobaltrecik.extra.hu/tortak.htm#gtorta oldalon találtam is egy jó kis gesztenyetorta receptet (van több is), amit rögtön meg is valósítottunk egy kis módosítással. Pl. a legtetejére nem felvert tejszínt tettünk, hanem marcipánt, és nem kör alakú formában sütöttünk.

A tészta: 6 tojás, 6 evőkanál liszt, 6 evőkanál (por)cukor, 2 evőkanál kakaóport, 1dl olaj, fél csomag sütőpor. Én itt felvertem a tojások fehérjét habbá, majd hozzaadtam a cukrot, a 6 tojássárgáját, a kakaóport és az olajat. Ezt követően óvatosan belekevertem a sütőport és a lisztet. Az egészet beraktam egy nagy kivajazott-lisztezett tepsibe (és nem kerek tortaformába), majd előmelegített sütőben, légkeverés mellett, nagyjából 20 percig 200 fokon sütöttem.

A krém: 20 dkg margarin (én vajat használtam), 2 csomag gesztenyemassza (2x25dkg) 15 dkg cukor, fél rumaroma, 1 vaniliás pudingpor, 3dl tej. A vajjal a cukorral kikevertem, majd hozzaadtam a gesztenyemasszákat és a rumaromát. Itt jegyezném meg, hogy legközelebb inkább majd rumot használnék, mert ezeknek az aromáknak elég Technokol ragasztó szaguk van... A 3dl tejet a pudingporral és két kanál cukorral elkészítettem, majd amikor kihült a vajas gesztenyéhez kevertem.

Évi ekkor kifaragott egy hóember formát a nagy tésztából és az egészet megkente ezzel a krémmel. Ezt követően pedig marcipánt nyújtott, és azzal borította be az egész tortát. A végeredményt pedig itt láthatjátok.

Valamint két képet a gyermekekről a tortával mert aranyosak.

Sárkányvár

Ha valaha is volt olyan modernkori társasjáték, amelynek a megvételét legjobban megbántam, akkor ez lenne az. Karácsony környékén véletlen akadtam rá a Sárkányvár dobozára Annamáriával, miközben pakolásztam. Neki még tetszett, tehát lehet, hogy pár év múlva egy kicsit majd játszani is akar vele.

Ehhez a játékhoz tartozik, hogy egy november 1-ét megelőző napon, a zárás előtt az utolsó percekbe rohantunk be a budaőrsi Tescoba, hogy vegyünk valami társasjátékot társas szórakozásnak. Ez lett. Nekem tetszett a témája, de Évinek még lehet, hogy az sem. Nem szokta megmondani.

Az első néhány tapogadózó játék után közösen rájöttünk, hogy az amúgy nem túl minőségi játékelemekkel nem is annyira szórakoztató a játék, sőt még unalmas is.

Miután kiválasztottuk a karakterünket, bábunkat és kezdőelemet kezdődhet a játék. Kockadobás segítségével haladunk a külső körön, ami egy falut jelképez, ahol be lehet szerezni a későbbi kalandhoz minden szükséges felszerelést. A véletlenszerű kockadobások után előfordulhat, hogy az első kört úgy tesszük meg, hogy nem vagyunk elég felkészültek és felszereltek. Ilyenkor lehetőség nyílna újabb körre vagy körökre, de ez óriási nagy pazarlás lenne, mivel vetélytársaink már javában a barlangban kalandoznak.

A második kör ugyanis már a szörnnyekkel való harcról és kincsek megszerzéséről szól. A középre lefektetett lapocskák felszedéséhez kaptunk egy remek kis tapadókorongos eszközt. Az ezzel való játékot Annamária egy darabig élvezte, valamint az utána való kamu kockadobásokat is.

Az egyik lapkáról szabadon mehetünk a szomszédosra, ha annak felfedése után nem ütközünk legyőzhetetlen akadályba. Lehet ott omlás, szörny, vagy méreglövedékes csapda. A szörnyek elleni harc kockadobással történik, mint például a régi Kaland-Játék-Kockázat könyvekben. Ez persze nem jön be mindenkinek és a túl rossz szerencse faktor miatt sokan meg is utálhatják.

Az utolsó mezőn kell elrejteni a szinte legyőzhetetlen sárkányt, valamint a győzelmet érő jogart.

A játékkal 2-7 fő játszhat, és elvileg 8 éves kortól ajánlják. Szerintem nagyjából az lehet az optimális életkor a játékhoz.

A lényeg, hogy igazából senkinek sem ajánlom, legyen bármilyen akciós is boltban, vagy Vaterán. Megjegyzem, hogy komolyabb társasjátékboltban már nem is kapható. (A képeket a http://boardgamegeek.com oldalról vettem.)

Kéjjel-nappal (Knight and day)

Eredetileg nem is akartam külön bejegyzést szánni ennek a filmnek, de most mégis megteszem. Előzetesen nem számítottam valami sokra, ezért sikerült nagyon kellemesen csalódnom és szórakoznom.

A filmhez adva volt Tom Cruise és Cameron Diaz, akikről el lehetett mondani, hogy szörnyen megöregedtek, és ami még további vicc, hogy a főszereplő páros férfi tagja bizonyos jelenetekben fiatalabbnak tűnt.

Előljáróban annyit mondanék el, hogy a lényeg, hogy ne vegyünk semmit sem komolyan. Hőseink nagyon gyorsan szelik a távolságokat, és szinte teleportálva kerülnek az egyik helyről a másikra. Ez persze nem feltétlenül rossz, ha nem vagyunk maximalisták. Erre különben szükség is van, mert ennek köszönehetően elég feszített a tempó, nincsen szinte egy rövid üresjárat sem. Végig megy az akció, végig történik valami, nincsen sok felesleges okoskodás. Sok bumm és minimális szerelem.

A történet szerint June Havens (Cameron Diaz) éppen testvére esküvőjére készül visszautazni, amikor belebotlik Roy Millerbe (Tom Cruise), aki történetesen üldözött titkosügynök. Miután sikeresen túlélnek egy viccesen-zűrös repülőutat, az egyszerű nő is céltáblává válik. Egymást követik a képtelennél képtelenebb akciójelenetek, és pörög - a gyakran logikátlan és képtelen - akciójelenetek sokasága. Szerencsére ez mind szórakoztató módon, és egyáltalán nincs kedvem kikapcsolni a dvd-lejátszót, hanem vigyorral az arcomon már azt veszem észre, hogy véget is ért az egész.

Azt hiszem, hogy ezzel kellően sikerült Tom Cruise-nak megalapozni, hogy legyen egy újabb Mission Imposible rész, és hogy az legalább valami sikert könyvelhessen el a jegypénztáraknál.

2010 - Nem a töltők éve

Sokan készítenek év végi összefoglalásokat vagy év végi listákat, de én most nem ezt teszem. Nem is akarok hosszan írni, mert valahogy nem nagyon van rá időm és energiám. Részben ez a bejegyzés annak is szól, hogy legyen egy kis mozgás vagy új bejegyzés a blogon, részben pedig mert eszembe jutott a téma és nem akarom elfelejteni.

A lényeg, hogy 2010 nem a töltők éve volt. Kezdődött ott, hogy a PDA-m autós töltőjének szakadt el a madzagja, majd a hálózati töltő egyik műanyag részében tört el valami. Szerencsére ez még nem gátol meg abban, hogy ne lehessen tölteni a kütyüt, de azért nem árt figyelni.

Aztán a laptop töltőjének zsínórja szakadt el a laptopba való csatlakozáshoz közel, amit házilag még meg tudtam bütykölni, hogy töltse is az aksit vagy adjon áramot a laptopnak. Aztán most, a karácsony utánt követő napokban egyszercsak nem töltötte tovább az aksit. Ugyan még van benne valamennyi energia, de egyszerűen nem töltődik. Remek... most úgy tűnik, hogy vehetek egy aksit + egy töltőt. Talán ebay-en keresztül, szállítással a kettő kijönne 20e pénzből, de most erre nekem nincsen külön tartalékom. Az a vicces vagy inkább szomorú, hogy Magyarországon ezt nagyjából a duplájáért lehet beszerezni.

Ehhez pluszban még jön, hogy a melóhelyemen az egyik kolléga elkérte a céges laptopom töltőjét, amikor nem voltam itt, és persze az is tönkrement. Kaptam helyette valami régi bumszlit...

Szóval 2010 nem a töltők éve volt.

Keltis, a kártyajáték

Blogírásnál is örökérvényű az "Ember tervez..." kezdetű egymondatos. Számtalanszor felmerült bennem a hajlandóság, hogy írjak többnél több bejegyzést, lehetőleg minél több témáról, és nem csak búsuló juhászként az ELMŰ-helyzetről.

A társasjátékok esetében egy picit bizonytalan voltam, hogy melyikkel is folytassam valójában. Sajnálatos módon az előbb említett cég is elég sokat tehet arról, hogy az utóbbi időben egyiket sem nagyon vettük elő, bármennyire is szerettem volna. Ezért most arról írok, amit legutóbb, még valamikor ősszel játszottunk.

A Keltis kártyajáték verziójára az egyik munkatársam beszélt rá, mivel viszonylag olcsó (1500-2000), viszonylag egyszerű, de ugyanakkor jó szórakozást nyújt, és megvan benne az az érzés, hogy akkor "most még egy visszavágót akarok". A Reiner Kniza nevű nagyon híres társasjáték-tervező úriember gyakorlatilag visszatért egy régebbi játék gyökereihez, ugyanis igazából jelen esetben egy felturbózott Lost Cities, azaz Elveszett városok klónról van szó. Ezt csak később sikerült megtudnom, valamint ezt a játékot még csak a világhálón keresztül sikerült kipróbálnom. Eme remek Arcoskönyvön is játszható alkotás azonban nekem már túl egyszerű a Keltis kártyajáték után.

Sokan azt mondják a Keltis esetében Knizát a játékgyártó cég azzal kereste meg, hogy készítsen egy olyan játékot, amibe sok zöld szín kell. Erre a tervező sem volt rest, és azonnal felturbózta a Lost citiest. A dobozos változat nem tudom, hogy még miben tér el a kártyás verziótól, azt leszámítva, hogy a kártyákon túl más elemek is vannak a játékban. Ezek bizonyára valamilyen módon színesitik stratégiát és a végcélt. Én úgy gondoltam, hogy kártyajáték verzió optimális és tökéletes választás lesz. Szerencsére ez így is történt.

A kis dobozban két franciakártya pakli mennyiségű lapot (2x55), valamint egy játékszabályt lehet megtalálni. Én ehhez még pluszba betettem a legnagyobb társasjáték oldalon található rövid pontkövető kártyákból 4-et.

A játékszabály nagyon egyszerű. Minden játékos 8 lapot húz a kezébe, amiből egyet mindig az asztalra kell tennie. Vagy eldobja középre, amit majd később ő vagy egy másik játékos felhúzhat, vagy pedig saját sort épít. A sorok esetében mindegy, hogy 0-10-ig vagy 10-o-ig tart egy sor, a lényeg, hogy vagy ugyanolyan számú, vagy a sorba illeszkedően növekvő vagy csökkenő írányú sor jöjjön vele létre. A játékban ott van a csavar, hogy a 0, 1, 2, 8, 9 és 10-es kártyákból csak 1-1 darab található az adott színhez, míg a többiből kettő.

A játékba apróbb bonyolultságot hoz a 9db (1-9-ig számozott) narancssárga színű, kívánságkő lap. Ezeket akkor kaphatjuk meg, ha a 0-10-ig számozott, úgynevezett pontkártyákat párban egy bármilyen színű, de a szürkével megegyező számú lappal teszünk le. A kívánságkő kártyákkal sok pont szerezhető, és ezekből lehetőleg minél többet kell gyűjteni, mert abban az esetben is kaphatunk büntetést, ha nincs belőle egy sem az asztal felénk eső részén.

A zöld kártyákon lévő "színes" szimbólumos soroknál eldönthetjük, hogy akarunk-e az adott színből sort vagy sem. Ha akarunk és nem elég hosszú, akkor büntetőpontokat kapunk, ha nem rakunk egyet sem, akkor nincs büntetés, azonban, ha 4 vagy több lap van az adott sorban, akkor máris pozitív az adott sor a végelszámolásnál.

A szürke lapok ezen felül Jokerként is funkcionálnak, mert bármilyen sorba beépíthetőek, és ebben az esetben még +1 pontot is jelentenek a végelszámolásban.

Lehet, hogy elsőre bonyolultnak tűnik a játék, de igazából egy társas-pasziánsz szerűségről van szó, ahol figyelni kell, hogy az ellenfeleink milyen sorokat építenek. Ha erről megfeledkezünk, vagy nem vagyunk elég figyelmesek, akkor az vesztünket okozhatja.

A 2-4 játékos számára készült Keltis kártyajáték akkor ér véget, ha 5 színes sor végére úgynevezett lezárókő került, vagy ha elfogyott a húzópakli. A lezáróköveket bármikor és bárhová le lehett rakni, de fontos, hogy ezt követően az adott színhez már nem lehet tovább építkezni.

A játék nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Mint említettem az egyes partik viszonylag rövidek és ezért elég mindig van esély egy visszavágóra. A kis doboz miatt ez a verzió könnyen szállítható, mégis remek szórakoztatást tud nyújtani. Az ára pedig bőven megéri. (A képeket a http://www.boardgamegeek.com/ oldalról vettem)

Stephen King - A setét torony 2. rész - A hármak elhivatása

Stephen King nem szórakozik és nagyon durván vág bele A setét torony 2. könyvébe, ahogy egyben Roland harcos kezébe is. A hármak elhívatása elején a homárszörnyek nemcsak néhány ujjától fosztják meg, hanem halálosnak tűnő mérget is juttatnak a szervezetébe...

Roland még eléggé hatása alatt volt a Walterral való találkozásnak. A feketébe öltözött ember végső beszélgetésük során jósolt neki cigánykártyákból, és ezen könyvben ezen jóslat egy részének beteljesülését követhetjük végig. A jövendölés nem tartalmazta a homárszörnyekkel való találkozást és ennek káros következményeit. A harcos szinte félig béna lett, mivel elveszítette jobb kezének két ujját is. Innentől nem fog két kézzel lövöldözni.

Elsőnek a Fogolyt hozza át saját világába. Meglepő módon Eddie nagyon könnyen alkalmazkodik az elmozdult világ adta új lehetőségekhez. Azonban a második áthozott személy, (O)Detta Walker beilleszkedése nem megy ilyen könnyen. Az "árnyak hölgye" fedőnevű nő kettős tudattal rendelkezik, amelyikből az egyik nem túl elviselhető. Ez pedig még nagyobb veszélyt jelent az amúgy haldokló Rolandra nézve. A harmadik személy áthívása azonban további problémákat vet fel...

Egyszerűen nagyon durva, amit Stephen King művel! Nem tudja meghazudtolni horrorírói énjét sem, mert mindig épít be olyan elemet, ami - valamilyen mértékben - elborzasztja az olvasót. Elborult elméjének papírra vetett gondolatait nem nehéz követni, és megfogalmazásai (valamint a magyar fordítás) is nagyon gördülékennyé teszik az olvasást. Élvezet egymás után falni a lapokat, bár nekem a második személy elhívásának körülményei egy kicsit idegesítőek voltak.

Meglehetősen abszurdnak tűnik, ahogy tengerparton halad az egyre növekvő csapat és menet közben újabb ajtókra lelnek. A sötétség egyre mélyül Roland állapotának rosszabbra fordulásával és eközben még a homárszörnyek nyújtotta élelmiszerforrás egyhangúsága is kicsit eltorzítja őket. Olvasás közben úgy érezhetjük, hogy valóban aggódhatunk Rolandért. Ha az író GRR Martin lenne, akkor még abban sem lehetnénk biztosak, hogy a harcos túl fogja élni a könyv végét, és a regényfolyamot valaki más viszi tovább.

Aki olvasta A setét torony első kötetét, az innentől már ne álljon le és olvassa végig az egész regényfolyamot. Merem ezt úgy mondani, hogy jelenleg még csak a 4. kötet elején vagyok túl.

Falfestés

Az utóbbi hetekben Évi a falat festette. Na nem azért, mert felújítani akart vagy mert nagyon ideges lett volna (bár ez utóbbi levezetésére talán még jó lehetett, egy most meg nem nevezett, de itt gyakran emlegetett ügy kapcsán).

A gyerekszobát szerette volna még gyerekbarátabbá varázsolni, és ehhez kitalálta, hogy aranyos, színes figurákkal dobja fel a falat. Mivel nincsen túl sok hely ott, ahol a gyerekek alszanak, ezért csak egy falfelület (+ a plafon) állt rendelkezésére.

Most pedig nézzük, hogy az egész hogyanis sikerült:

Annamária újabb lépése a teljes szobatisztaság felé

Egy párszor már próbálkoztunk a dologgal, hogy estére nem kap pelust, vagy ahogy ő mondja pelyüst. Eddig még egyszer sem jött be a húzás, mert mindig pisis ágyban ébredt, de a tegnapelőttről tegnapra virradó éjszaka sikerült!

Próbáltam rábeszélni, hogy legyen rajta pelus, és majd este ébredjen fel, ha pisilni kell. Ha ezt párszor sikeresen megteszi, akkor után lehet szó a nélküle való alvásról. De Annamária csak tovább erősködött, mi pedig engedtünk neki. Aztán hajnali négykor elkezdett kiabálni. Ilyen máskor is volt már, de általában azért, mert bepisilt... most pedig csak pisilni akart.

Miután - szokás szerint egyedül - elvégezte a dolgát újra lefeküdt és reggel hétig fel sem ébredt. Túl vagyunk az első bepisilés mentes éjszakán. Úgy érzem, hogy neki is nagyon jól esett a dolog, mert büszkén mondta, hogy "nem pisiltem" be. Talán már idén teljesen kiiktatjuk a pelust az életéből? Az egész jó lenne!

Annamária beszól, Márton ügyesedik, a Tropicarium pedig jelenleg a legjobb hely a világon - vendégblogger

Kapott Annamária egy diafilmet, a címe Hüvelyk Matyi. Ez az ő kiejtése szerint „Hüvely Matyi”. :)
Voltunk a doktor néninél, mert Márton kapott oltást (nem is egyet, hanem egyből hármat, és nagyon ügyesen egy hang nélkül tűrte, de lehet, hogy észre se vette). Mire Annamária elmesélte a doktor néninek, hogy Mártonnak kicsi töke van, apának meg nagy. :)

Mártonnak levágtam a haját (sajnos, nagyon), azóta szegénynek olyan kicsit kerek feje van. Annamária rendszeresen megkérdezi, hogy „Miért van Mártonnak kerek feje?” :)

Amúgy Annamária már mindenütt megismeri a nyomtatott nagy A betűt, ami a mi olvasatunkban az Annamária-betű. :)

Márton pedig nagyon ügyesen mutogatja a testrészeit már: szemet, orrocskát, fület, hajat, nyelvet (szájat nem hajlandó), pocakot, kezecskét, lábacskát és a legfontosabbat se felejtsük el: a tököcskét.

Voltunk kedden a Tropicariumban. Kivételes szerencsénk volt (ami a Tropicariumnak nem jelent szerencsét), mert a két és fél óra alatt, amit ott töltöttünk, legfeljebb 10 látogató volt rajtunk kívül. Ami azt eredményezte, hogy a gyerekek oda-vissza rohangálhattak, és még a lenti akváriumok mindegyikét látták is úgy, hogy nem kellet fölemelnem őket. Ki tudták próbálni a gyerekeknek okítási szándékkal kiállított játékokat is, nem kellet tülekedni, hogy legalább egyhez hozzáférjenek.

Annamária kedvence a cápa és a lila halak voltak. Na, és persze, a krokodil. Ahhoz háromszor is visszamentünk. Még vihar is volt, de még mennyi. Mintha beragadt volna a program, egyik vihar a másikat érte. Alig volt köztük szünet. Az elsőnél még félt tőle Csibefasirt, de aztán már amiatt (is) akart visszamenni.

Majdnem elfelejtettem, hogy a fülhallgatók is növelték az élményt. Persze, nem azért, mert rettentő sokat tanultak volna belőle, vagy akár egy állattal kapcsolatban okosabbak lettek volna általuk, hanem csak maga az élmény, hogy a fejükre tehették, és hallgathatták.

A cápaakvárium a legnagyobb élmény még most is. Annamária megijedt a cápáktól, ahogy átúsztak a feje fölött. Minden alkalommal. Ez most valami új, mert eddig nem volt ilyen gondja. De azért nagyon tetszett neki. Itt meg is pihentünk egy kicsit, amíg az uzsonnát be nem falták a pitekuszok. Aztán már nem sokáig maradtunk, de nagy élmény volt. Még ekkora sose volt, pedig idén emlékeim szerint már harmadszor voltunk benn. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy Annamária még aznap este mondta, hogy akkor másnap menjünk vissza újra.

Stephen King - A setét torony 1. rész - A harcos

Már több, mint tíz éve olvastam Stephen King ezen írását. Annyi maradt meg bennem, hogy tetszett, de azt már nem tudtam megmondani miért. Mikor most újra elővettem, akkor a könyv feléig szintén nem tudtam megmondani, hogy régen miért tetszett. De azóta végigolvastam a kötetet...

Stephen King ezen regényfolyama nagyban eltér a többi munkájától. Őt a "horror nagymestereként" tartják számon, de "rajongóinak" nagy része csak olyan filmek vagy sorozatok után ismerik, mint a Cujo, a Ragyogás, Kedvencek temetője, Langorierek és még sorolhatnám. Ne kövezzetek a kihagyott művek miatt. A serények pedig - gondolom - úgyis megkeresik a http://www.imdb.com/ oldalon. Stephen King ezen írása azonban nem horror bár - tele van agyament, őrült jelenetekkel -, hanem fantasy.

Ugye sokan nem szeretnek olvasni, de nekik az író több munkája is mozgóképesítve lett. A setét torony még nem, de ha lehet hinni a híreknek, akkor hamarosan jön film és sorozat formájában, egyfajta nagyon furcsa megoldásban. Bizonyos könyvekből sorozat, bizonyosakból film lesz...

Térjünk vissza A setét torony első kötetére. A történet bemutatja a főhöst (legalábbis az első kötetét) Rolandot, aki világának gyakorlatilag utolsó harcosa. Ennél többet nem is tudunk meg róla, hogy ez mit is takar. A történetbe ott csöppenünk bele, amikor hősünk a fekete ruhás embert követi. Szinte érezhető a western hangulat, ahogy a kietlen száraz sivatagos városi környezetben a szél fújja az ördögszekereket, miközben az ivó lengőajtaja lendületesen nyikorog a rozsdás pilléreken. Szinte az ember maga előtt látja a rossz arcú, szőrös férfiakat és pár pénzérméért mindenre kapható lányokat, miközben a zongora mögött valaki rendületlenül klimpírozik. Valamint nem bizonyára mindenki előtt felsejlik, hogy hősünk kalapban, poros utazóköpenyben és sarkantyús csizmákban két kezével hirtelen a pisztolyaiért nyúl, és elintéz mindenkit. Talán nem meglepő, hogy idővel ez meg is történik...

Írtam a bevezetőben, hogy nem annyira tetszett a könyv eleje. Nekem egy picit nyögvenyelősen indult, valamint nem nagyon "jött át" a hangulat. Még később sem, csak a vége felé, meg persze a visszaemlékezésekben. Szinte vártam, hogy mikor vált teret és időt, majd mesél a régmúltról, amikor még a harcosi kiképzése kezdődött.

A világ elég kihalt, de szerencsére mindig van kivel társalognia. A sivatagi útja során még egy Zoltán nevű madár is felbukkan. Azonban nem ő lesz újabb kiemelt szereplő, hanem egy Jake nevű kisfiú, aki a mi világunk New Yorkjából csöppen, egy haláleset kapcsán Roland világába.

Az első könyvből még nem nagyon derül ki, hogy mi a cél. Még nem tudjuk, hogy hová is tart Roland, csak azt, hogy a fekete ruhás fickót üldözi. Szerencsére a kötet végére nagyon kíváncsiak leszünk és szeretnénk olvasni a folytatást, valamint szeretnénk falni a folytatást.

Csalhat-e a villanyóra konferencia 2. rész

10:00
Időben megérkeztünk, de láthatóan a program nem indult időben. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire tudjuk tartani a menetrendet. Elég furcsa ülésrendet alakítottak ki. Mivel nincsen wifi, ezért a „live blog” tartalma csak utólag kerül publikálásra. Az esetleges kicsapongó fogalmazásért elnézést kérek…

Mivel a kisebb gyermek reggel korábban ébredt, mint azt előzetesen terveztük, ezért egy picit fáradt vagyok. Hetek óta most bontottam újra energiaitalt, ami most egy sárga Monstert.

10:03
Úgy tűnik, hogy elkezdődik. Vajda Márta kezdi az egész tájékoztatást. Vélhetően az öltönyös kiöltözöttek a szolgáltatók képviselői.
Sajnos Balogh Dezső úr, az első rész moderátora nem tud részt venni a konferencián.

10:06
A fia, ifjabb Balogh Dezső veszi át a szót. Egy videót fog majd bemutatni. Már alig várom!
Saját véleménye, hogy nem ért egyet az áramszolgáltatók álláspontjával, tehát nem csak mágnestől mehet tönkre a villanyóra! Elmondása szerint ugyanilyen mágneses erőteret már nagyon régóta elő lehet állítani, és nincs szükség csodamágnesre, vagy szupermágnesre.

Két villanyóratípust emel ki, amelyből az egyiket az ELMŰ szereli össze, míg a másik egy eredeti német típus. Állítása szerint a zárlati áramok miatt mennek tönkre a mérők, amit az áramszolgáltatók kizárnak. Elvégzett egy olyan kísérletet, hogy a villanyórára SD memóriakártyákat szerelt, amiket a villanyórákat ért zárlati áramok tönkretettek. Azt hiszem, hogy majd talán utólag elkérem a jegyzeteit, mert nagyon érdekes dolgokat mesél.

A mérő felülvizsgálati lapról is beszél, hogy a helyszínen felszereléskor, vagy felülvizsgálatkor igazából nem készítenek felülvizsgálatot, nem ellenőrzik, hogy valóban jól mér-e az óra és megfelel-e a követelményeknek. Az OMH pecsét sem jelent semmit, mivel az az mérés időpontjában ellenőrzi az óra helyes működésének körülményeit. Itt sem vizsgálnak mindent, csupán csak néhány jellemzőt. Az is problémát jelent, hogy pontosságmérés és a megfelelőségi vizsgálat után a felszerelésig már nincsen újabb vizsgálat! Tehát raktározás és a szállítás során is történhet bármi a mérővel.

10.16
A scribd-en megtalálható villanyórás tanulmány magyar fordítását olvassa éppen fel. (Nagy eséllyel ezt hamarosan fel fogom majd tölteni.)

10:22
Most éppen arról mesél, hogy a walkman-ekben lévő ANiCo mágnes is elveszítette a mágnesességét, és nem csak egy példája van.

10:24.
Imrei Józsefné beszél most, és lesz majd itt egy konkrét példája is. Úgy tűnik, hogy bevette a múltkor „show-műsort”. Arról akar beszélni, hogy mit lehet tenni, ha „már megvan a baj”.
Az ellenőrzési napra rá kell írni vagy iratni, hogy „mágnesességi ellenőrzés történt-e”. Ezt is az ellenőrzési feladatok közé kell tenni. Azt mondja, hogy zárva kell tartani a külső villanyóraszekrényeket.
A gázóra szekrényeket is zárjuk be, mert azok is veszélyeztetek. Azt mondja, hogy aki most akar mérőszekrényt csináltatni, akkor a mérő körül legalább minden irányba 5cm-re kell tenni a külső dobozt, és zárja be.
Beszél arról a törvényrendeletről is, hogy a szerelőt nem szabad semmilyen körülmények között sem egyedül hagyni a villanyórával, nem szabad hagyni, hogy elküldjön bármiért is. Az ellenőrzési lapra a fogyasztó is írhat, mivel az áramszolgáltató emberei nem hatóságok. Szükséges, hogy végezzenek pontosságmérést a helyszínen.

Beszélni fog egy fogyasztóról, aki hozzájárult a története ismertetéséhez. Társasházban lakik, ahol az udvarban szabadon állnak a mérők. Több, mint 1,4MHUF-os számlát kapott az áramszolgáltatótól. Kifizette a szükséges költségeket, de kapott egy kötbér számlát 375eFt-ról. Kapott egy rendőrségi feljelentést is, amit az ELMŰ tett a fogyasztó vagy ismeretlen tettest is.
A MEH-hez fordult, aki a fogyasztónak adott igazat. Most felolvassa, hogy milyen indokokkal törölte. Próbál egy kicsit viccet csinálni a MEH-határozatból. Szerinte az Energiahivatal nem azért törölteti a kötbért, mert a fogyasztó ártatlan, hanem azért, mert szabályokat szegett az ELMŰ. Kiderült, hogy az ELMŰ-sök nem értenek a számítógéphez (se), mivel nem tudják értelmezni az általuk készített listákat.
Az ELMŰ válaszolt a MEH-határozatra, hogy nem fogadja el a dolgot, és bíróságra viszi az ügyet. Kiemeli azt a tényt, ha már régóta ismert ez a tény, akkor miért nincs „mágnesességi ellenőrzés”.

A villamosenergia törvény változni fog szerinte, elég sok pontban, és szerinte „azért folyik a harc, hogy mágnesességi ellenőrzés” kötelezővé tételével.
Szerinte saját költségre el kell hívni az áramszolgáltatót mágnességi ellenőrzés végrehajtására. Azt is mondja, hogy mérőnaplót kell vezetni saját magunk részére. „A fogyasztó fegyvere a védekezés”, de arról nem beszél, hogy nem mi van akkor, ha valóban saját magától megy tönkre a mérő.

10.39
Most a fogyasztói oldal következik. Évi… Elmondja, amiket itt már korábban megírtam.
Többféle igazságügyi szakértő létezik:
1. Aki szerint valóban létezik mágnesezés
2. Van, aki szerint nem létezik, de nem szakértő az ügyben
3. Van olyan, aki szerint a mágnesezés humbug
4. Olyan is van, aki a kötbér 40%-nak megfelelő összegért elintézi, hogy nekünk van igazunk

Szerinte nincsen fogyasztóvédelem Magyarországon az energiaszolgáltatókkal szemben a fogyasztók javára. Idéz a blogomból is, tehát büszke vagyok rá.

10:48
Ollé József, a MEH nyugdíjas szakértő beszél most. Sok áramlopási módszert ismer az öregúr. Szerinte korsó sörért meg lehet manipulálni a villanyórákat és elterjedt módszerek vannak. Szerinte 1980-tól vannak már mágnesezési ügyek. Ő is elhitte a múltkor „show-műsort”.
Szerinte az okokat kellene megvizsgálni. Úgy tűnik, hogy őt sem igazán érdekli, hogy lehet-e ártatlan a fogyasztó vagy új nevén a felhasználó.
Úgy gondolom, hogy egy kicsit mellébeszél, mivel a jogszabályról beszél, hogy miként kellene ellenőrizni az órát. Felmerül bennem a kérdés, hogy kiért dolgozhat a fogyasztóvédelmi osztály a MEH-nél? Ő láthatóan az áramszolgáltatókat nevezi meg szentnek és sérthetetlennek. „Nem akarjuk a lopókat védeni” mondja, és megpróbálná leszűkíteni az ügyeket a valóban vétlenekre. Vajon ezt hogyan?
A jövőben pontosságmérést kell végezni a helyszínen. Ez egy jogszabály alapján januárban fog elkezdődni. Azt is mondja, hogy az volt a javaslata, hogy minden egyes tulajdonoscsere esetén villanyórát is cserélni kell. Ezt nem fogadták el, mert túl sokba került volna. Évit „hölgyikének” nevezi, és azt mondja, hogy sajnálja a tortúránkat és próbál segíteni. Ez mondjuk őszintének tűnt.

11:00
Dr. Ivanics Éva következik, a jogi szemmel fogja nézve foglalkozik az ügyben. Az áramszolgáltatóval kötött szerződés egy polgári szerződés, ahol vannak bizonyos elvárások mindkét fél részéről.

Mágnesezés
Nem akar állást foglalni az ügyben, hogy egy villanyóra mágnesezhető-e vagy sem, ahogy az előző hozzá szóló sem.
„Hiteles az óra vagy nem hiteles?” Szerinte ez a legfontosabb kérdés.
„A gyártópadról leérkezve a gyártó deklarálja, hogy az óra hiteles és hogy mágnesesen megfelel-e. Ezt követően az a kérdés, hogy mikor következett be ez a mágnesességi hatás.”
A gyártópadról leért órával a felszerelésig számtalan személy foglalkozhat, és vétlenül vagy szándékosan is megmágnesezheti. Ezért „honnan tudjuk, hogy az óra felszereléskor hiteles volt-e vagy sem?”
„Az egyetemes szolgáltató miért vásárol továbbra is olyan mérőórákat, amiről tudja, hogy befolyásolható? ” Miért nem tesznek lépéseket? „Miért nem írja le a gyártó, hogy az óra mágnesezhető és mivel mágnesezhető?”
Ha tudjuk, hogy az „óra pl. 10 cm-ről befolyásolható és azon túl nem, akkor formatervezéssel miért nem tesznek lépéseket?” „Miért nem szerelnek fel mindenhová védőburkolatot?”
„Ez az óra passzív állapotában, tehát a felszerelést megelőzően mágnesezhető-e vagy sem?”

Kötbér
A fogyasztó köteles az állagmegőrzésről gondoskodni, de ez nem azonos az óra meghibásodásáért való felelőséggel. Az óra meghibásodásáért nem vagyunk felelősek, ha nem mi idéztük elő (ez van az egyetemes szabályzatban is). Az óra meghibásodásáért a gyártót kellene felelőssé tenni és nem a fogyasztót. A felróhatóság kérdésével rengeteg gond van.
A kötbér alól akkor mentesül a fogyasztó, ha az „elvárt magatartási normáknak” megfelel. Ennek definíciója azonban sehol sincsen rögzítve.
Ez a nő értelmesen és érthetően beszél. (Mögöttem egy szakállas fickó vadul fényképez, vélhetően engem is, hogy mit írok.)
„Kedvezményként felajánlanak” a szolgáltatók egy kötbért. Ha ezt elfogadjuk, akkor azzal beismerem a bűnösséget. Őt is rettegéssel tölti el a tudat, hogy tönkremehet az órája, és neki is be kell jelenteni. Szép kis fricskákat nyom az áramszolgáltatók fejére.

Büntetőfeljelentések
Különböző módon, különböző bűncselekményekkel tesznek feljelentést a szolgáltatók. Nem minden esetben szerencsés módon. „A kötbér mikor volt tulajdona a feljelentőnek?”
Szerinte vicc, hogy lopás, csalás vagy károkozás miatt feljelentést tennie a szolgáltatóknak. Definíciókat ismeret (ha van jegyzete, akkor talán tőle is el kellene kérni). Nem mondja ki, de érezhető belőle, ha egy bíró a fogyasztó ellen dönt, akkor őt is sikerült megtéveszteni, vagy nem figyelt eléggé.
A kötbért jelölik meg kárként a szolgáltatók, ami szintén vicc. Elmaradt haszon lenne a kötbér?

Annak ellenére ahogy indult ez a hozzászólás, nagyon kellemeset csalódtam benne. Azt tanácsolja a fogyasztónak, hogy amennyiben a fogyasztónak igaza van, akkor ragaszkodjon az igazához.

11:26
Tóth Ákos (Főpolgármesteri Hivatal Környezetgazdálkodási és Energetikai Ügyosztály Energetikai Alosztályának képviselője) beszél.
Úgy tűnik, hogy ő sem tűnik túl járásnak a témában. Ezt abból szűröm le, hogy általánosságokról próbál beszélni. Az idősoros mérésről beszél, ahol az adatátvitel is problémaforrás lehet a kliensgép és a fogyasztóoldal között. Jelen esetben a fogyasztónak saját beruházásban kell megoldani az ilyen eszközök létesítését.
A mai jogszabályok a nagyfogyasztókat sem védik elég.
Paragrafusokat emleget, a hitelességi problémákat feszegeti. Jogi irányból próbálja megközelíteni a kérdést. Érzékelhető, hogy nincsen teljesen megelégedve a jelenlegi szabályozással, mert az eléggé sarokba állítja a fogyasztót, ugyanakkor kedvezményesebb helyzetbe hozza az áramszolgáltatókat.
A jelátviteli rendszeres szolgáltatásról beszél, ahol szintén sarokba vannak szorítva a (nagy)fogasztók, mert nekik kell létesíteni az eszközöket, neki kell fizetni a felszerelését és menet közben felmerült költségeit. Ezzel az áramszolgáltató átterheli a felelőséget. A jelenlegi villamosenergiáról szóló törvény sehol nem tesz említést a mérőállásokról.
Ő is utánanézett fogyasztóvédelmi szempontból az áramszolgáltatók és a végfelhasználók között fennálló problémákról, mégpedig vélhetően nem kis energiát fektetett bele, nagyon a nagyfogyasztókkal kapcsolatban felmerült problémákkal foglalkozik és nem a kisfogyasztókkal. Érdekes amiről beszél, de sajnos minket, otthoni felhasználókat ez nem sokban segíteni. Egy kicsit időkitöltőnek vagy időhúzó hozzászólásnak tartom Tóth urat, de a szakmai felkészültsége megkérdőjelezhetetlen.
Szerinte is „boszorkányüldözés”, ami mágnesezés terén történik.

11:47
Kőhalmi Tamás következik. Röviden próbálja elmondja a történetét. Elmondja, hogy végigjárta a szokásos utat. Sokat mért az óra, bejelentette, kifizette az ellenőrzési díjat, és várta a jóváíró számlát. Ehelyett azonban kötbért kapott, majd az ELMŰ perrel fenyegetődzött.
Erre ő írt egy levelet az ELMŰ jogi osztályának és a rendőrhatóságnak, ahol feltett néhány jogos kérést az „okozott kárral kapcsolatban”. A rendőrhatóság kb. 12 perc alatt megoldotta az ügyet, és visszadobta ELMÜ-nek a kötbér igényt.
Az ELMŰ erre benyújtott egy 40.000Ft környéki kárigényt, mivel a villanyórát a „hitelességi időn belül” kellett lecserélni. Az úgy tűnik, hogy nem számít, hogy az óra tönkrement. Ennek a díját a felhasználóra akarta terhelni.
Leveleket írt minden lehető panaszkezelő szervhez. A MEH igazat adott neki, és szerintük már a kezdetben cserét kellett volna végrehajtani.
Az ELMŰ beismerte a dolgot, és „szíves elnézést kért a kellemetlenségekért”. Miért nincsen még vége az ügynek?
Az ELMŰ kimutatta, hogy a 2005. december 6-án, a költözést megelőző 2 évben történt a hiba. Legalábbis ezt az időpontot jelölik meg a hiba kialakulásának kezdeti dátumaként.
Ő is elmondja, hogy már eleve kataboxos mérővel mentek, mintha már lett volna sejtésük, hogy mágneses ügy van. Ők már tudták, hogy mi volt a gond, és nem szóltak a fogyasztónak? Eleve bűnösnek tekintették a fogyasztót?
Elmondja, hogy három mérés is készült, és mindegyik mérés más eredményt hozott. Ebből kettőt a szolgáltató emberei mértek, egyet pedig a fogyasztó.
Szerinte tűrhetetlen, ahogy az áramszolgáltatók a fogyasztókkal bánnak, ahogyan őket kezelik. Felmerült Tamásban a kérdés, hogy perelhető-e a szolgáltató vagy az ügykezelő a fogyasztónak okozott erkölcsi károkért.
A számlakorrekciót nem kapta meg, és nem írták neki jóvá a hibás mérésből származó befizetett összeget. A vicces, hogy felajánlották neki 40eft elengedését, ha befizet 42eft-ot.

12:05
Nagy Ottó beszél most, aki szintén egy sértett fél.
Elmondta, hogy két bírósági ügye is folyik jelenleg, ahol az egyik ügyben felperes, míg a másikban alperes.
480.000Ft kötbért szabtak ki rá, amiből 240.000Ft-ot elengedtek volna neki. Erre kapott 3 nap gondolkodási időt, és próbálták rábeszélni, hogy ismerje be a mágnesezést, amit nem követett el. A gyakran emlegetett Fodor József úr tűrhetetlen hangnemben beszélt vele.
Itt még nincs vége, mert behajtócéget küldtek hozzá, akik már 530.000Ft-ot akartak rajta bevallani. Ezt követően többször meglátogatta a MEH-t, ahol túl sok segítséget nem kapott egy Kecskeméti Ottó nevű úriembertől. Ő kioktató hangnemet használt.

Szegény ember is nagyon ki van akadva, miközben az áramszolgáltatók jelenlévő emberei csak mosolyognak. Úgy tűnik nagyon jól szórakoznak.

12:13
Most felolvas egy levélből Varga Márta, ahol szintén egy hasonló ügyet ismertet. A panaszos nem tudott eljönni a konferenciára.

12:14:
Szénássy Éva újságírónő beszél, aki egy 1.180.000Ft-os számlát kapott, de nem mágnesezés témában. Nem szerepeltek a számlán nyitó és záró értékek feltüntetve. Az ELMŰ havi 67.000Ft-os számlákat akart küldeni a fogyasztónak. Volt, hogy kapott 370eft-os, majd 800eft-os számlákat is az áramszolgáltatótól.
Szerinte számlázási gondok vannak az ELMŰ-nél. Egy párezer forintos tartozás miatt ki is kapcsolták neki egyszer az óráját. Azóta nem lépett semmit sem a hölgy, de ugyanakkor nem kapott kötbért sem. Ami még vicces, hogy fokozatosan csökken a befizetendő összeg mértéke. A lakásában energiatakarékos izzókat és eszközöket használ. Már hónapok óta nem fizeti a villanyszámláját, mert össze-vissza számlázott összegeket vannak feltüntetve annak ellenére, hogy havonta bediktálja az óraállását.
Szerinte az ELMŰ elszámolásánál gondok vannak, és nem lehet tudni, hogy miért. A fővárostól kapott egy 150.000Ft-os támogatást, amit az áramszolgáltató nem akar beszámítani az általa kért összegekbe. Nemrégiben kapta meg az egymilliós számlát.

12:20
Mostantól körbe fog járni a mikrofon.
Imrei Józsefné kezdi. A szakértőnek lehet egyéni véleménye, és mindent meg kell neki válaszolni, ami a feladat végrehajtásához szükséges. Próbálja az ügyvédnőt egy kicsit támadni, de ugyanakkor utal rá, hogy erőfölényben van a fogyasztó. A bírónő eddig mindig elfogadta a fogyasztói naplót.
Nagyon ragaszkodik ahhoz a tényhez, hogy csak külső befolyásolásra mehet tönkre. Az nem nagyon merül fel benne, hogy saját maguktól is tönkremehet az óra.
A túl magas kötbér értékét lehet csökkenteni. A bírónő csökkentheti a mértéket, és le lehet írni a megjegyzésben, hogy csak azért fogadja el, mert nem akar további herce-hurcát és nem azért mert beismeri a bűnösségét.
Néhány hozzászólásban megemlítették Szúnyogh és Lénárd urak nevét, hogy nem teljesen függetlenek, mivel korábban vagy most is az áramszolgáltatókhoz közeli cégeknél dolgozta vagy dolgoznak.
Balogh Dezső megkérdőjelezte az egyik szakértő hozzáértését, ugyanakkor az egyik jelenlévő (bekiabálva) Balogh úrét.
Ollé József beszél, aki elmondja, hogy egy mérőszerkezet ára 5-10eFt között van. Elmondja, hogy meg van az ára a szakemberek munkájának is, akik felszelik az órát, vagy éppen ellenőrzik. Tehát mindenegyes kiszállásnak megvan a maga ára, amit részben beleszámolnak a villamosenergia egységárába is. Javasolta az ügyvédnőnek, hogy lehetőleg ne sűrűn törölgesse a villanyórát, mert véletlenül is leszakíthatja a plombát.
Az áramszolgáltatónak a hálózati veszteségei vannak, és ezeket próbálják minél jobban csökkenteni. Ennek keretében próbálják feltárni az áramlopási eseteket, és próbálják minél több egyén esetében bebizonyítani, hogy nekik van igazuk.
Dr. Ivanics Éva egy kicsit fel van háborodva, mert Imrei Józsefnék elég furcsa hangnemet használt vele szemben. Azt hiszem, hogy igaza van. Kimondja, hogy nem említette egyik szolgáltató nevét sem. Ő kérdéseket és jogi álláspontot fogalmazott meg. A szakértőasszonytól idéz, „hogy amikor megkérdezik a felszerelőt, hogy van-e mágnesezve az óra, akkor a felszerelő visszakérdezhet, hogy akkor most legyen-e áram vagy sem”. (Az előbb ezt nem volt időm lejegyezetelni). Nagyon jó kérdései vannak, pl, „ha a szolgáltató nem hiteles mérés alapján bocsát ki számlát, akkor vajon azzal nem követ-e szerződésszegést?”
Arra kérne mindenkit, hogy senkit se minősítsenek, és tartsák tiszteletben a mások kijelentéseit is. Ez jó visszavágás lett volna, ha közben nem ment volna el Ollé Józsefné. Kár, hogy elment.
Most egy magánember (Csontos Péter) szólal fel, aki nem tartja magát szakembernek, és van pár kérdése. Az igazságügyi szakértői véleményekben voltak-e más okok is megnevezve a mágneses befolyásoláson túl? Más hibaforrást nem fogalmaztak meg csak ezt, amit eléggé furcsál. Elég ésszerűen beszél.
Elmondja, hogy ő nem károsult, de vele is előfordulhat a dolog. Főleg, ha a szomszédja hangosítással foglalkozik, és ott nagyon erős mágneseket használ.

(A „közönség” reakcióit figyelve az ELMŰ és Elsteres jelenlévők gyakran összenéznek, hol mosolyogva, hol feszengve. Vajon hány beépített emberük van a jelenlévők között?)

Ollé József elmondja, hogy új mérők lesznek majd a jövőben fogalomban, ahol távolról tudják mérni a fogyasztót.

Újra Csontos Péter kérdez, hogy miként lehet bizalmat táplálni az áramszolgáltatók felé, ha azok alkalmanként ártatlanokat is megvádolnak? Ollé József szerint a bizalomnak kölcsönösnek kellene lennie, és nagy baj van, ha ez nincsen meg.
Péter szerint a szolgáltatók nem tesznek különbséget a valóban tolvajok és az ártatlanok között.

Tóth Ákos beszél, hogy bajban vannak az óragyárók, mivel az új villanyórák sem tökéletesek, és azok is tönkremehetnek, illetve befolyáshatóak. Mondott példát, hogy Brüsszelben volt olyan, hogy a szolgáltató rákérdezett a szolgáltatónál, hogy történt-e valami, ami kiugrást jelentett a korábbi fogyasztáshoz képest. Szerinte az átlagos fogyasztónak is lassan energikusnak kell lennie.

Pap János beszél most, aki semmilyen szempontból nem érdekelt, csak érdeklődik a dolog iránt. Az a kérdése, hogy az áramszolgáltatóval kötött szerződésben van-e neki joga akár egy pontot is megváltoztatnia? Nagyon egyoldalúnak tartja, a kisemberek kárára.

(Közben távoznak az Elsteresek, és újabb összemosolygás az ELMŰ-s társakkal.)

Vissza Pap Jánoshoz. Az áramszolgáltató meghatározza az üzletszabályzatban a kötbér mértékét. A fogyasztó miért nem állíthat saját üzletszabályzatot? Merjen-e szólni a fogyasztó, vagy sem, ha valami furcsát észlel a villanyórájával kapcsolatban? Ollé József jogszabályra hivatkozva válaszol. Elmondja, hogyha hiba van a műszerben, akkor az összes költség a szolgáltatót terheli.

Újabb felszólaló (talán Vastag György a neve). Az áramszolgáltató támadja, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak a fogyasztók, ezért jobban kellene őket szabályozni. Nem csak az áramszolgáltatókkal van egyedül gond, hanem a fogyasztóvédelmi szervekkel is. Az egyedüli megoldás – szerinte – a bíróság, amire az embernek pénzének és ügyének kell lennie.

Varga András igazságügyi szakértő beszél most. A Ganznál dolgozott már nagyon régóta. Ő is erősen nyugdíjas korúnak tűnik. Azt mondja, hogy nem a fogyasztót akarja védeni, de elég sok problémája van a nagy szolgáltatókkal szemben. Felveti, hogy miért vannak áramszolgáltatók szinte hatósági jogkörrel felruházva. Nyíltan nem támad, nagyon óvatosan fogalmaz. Problémája van azzal, hogy már évek óta nem történtek értelmes változások a villamosenergia kapcsán. Kellene lennie egy normális szabályozásnak.
(Távoznak az ELMŰ-sök, bár szerintem még maradt itt emberük)

Dr. Ivanics Éva a bizalom kérdését szeretné újra feszegetni. Kölcsönös bizalomnak kell lennie egy szerződés megkötésekor, aminek egyenrangúnak kellene lenne. Meghatározza a villamosenergiáról szóló törvény az elveket, de az összeget nem. Elvileg a szolgáltatónak is kötelező lenne kötbért fizetni, ha jogos az igény. Hatósági túlsúlya van a szolgáltatóna.

Dr. Éry Pál szólal fel, aki részt vett a korábbi konferencián is. Megkérdezte Kőhalmi Tamást, hogy mekkora eltérések voltak a mérések között, és azt mondta, hogy több, mint 20%.

Varga András elmondja, hogy az állam rábízta a szolgáltatóra a kötbér kiszabásának mértékét, azaz elmondása szerint „kecskére a káposztát”. Kérdése, hogy miként engedheti meg az állam, hogy szolgáltató mekkora mértékeket hagyjon jóvá?

Kőhalmi Tamás kérdezi, hogy akkor mekkora kötbért kérhet ő az áramszolgáltatótól? A válasz, hogy erre – a jelenlévők tudomása szerint – még nem volt példa, és szerintük ilyen nincs.

Dr. Éry Pál szólal fel. Mi lenne, a kötbér a Kincstárba menne és a nem az ELMŰ-höz?

Széchényi László a Társadalmi Unió főtitkára beszél most. Szeretné, ha a fogyasztók más ügyben is felkeresnék őket.

"Csalhat-e a villanyóra" konferencia 2.

Mivel legutóbb nagyon lelkes volt a konferenciát megelőzően, ezért nem mehetek el szó nélkül a második felvonás mellett sem. Bár az előző elég nagy csalódás volt, mivel semmire nem sikerült jutni.

Az áramszolgáltatók szépen beültettek mindenkit a hintába, köszönhetően a hirtelenből előbukkant Károlynak, aki álarcos mágus szinten zseniális trükköt mutatott be, hangos villanyóra-kattogások közepette. Az elhallgatott a zakatolást követő döbbent csendben szinte ordításnak hangzott minden szó...

Arról nem is beszélve, hogy az úgynevezett jogvédők, vagy egyéb - szerintük - fogyasztóbarát szervezetek abszolút hozzá-NEM(!)-értésről tettek tanúbizonyságot, vagy egyszerűen a semmiről beszéltek. Az igazságügyi szakértők is inkább az áramszolgáltató barátságát keresték, mivel azt állították, hogy szerintük a jelenség létezik, sokan lopják az áramot, de szerintük a jelenlévő panaszosok nem. Ezek ellenére - tudomásom szerint - az áramszolgáltató egyikünket sem "mentett fel", sőt rendőrségi eljárást is folytat ellenünk. Ha lehet, akkor már duplán próbáljon meg büntetni, bár szavaikat pontosan idézve a "kötbér nem büntetés". Akkor mi rossz nyavaja?

És most nézzük meg napokkal a második konferencia előtt, hogy mi is derült még ki az első felvonás során. Csalhat-e a villanyóra? A válasz egy erős IGEN!

Itt most vonatkoztassunk el attól, hogy a konferencián egy preparált, célnak megfelelően buherált óra volt-e. A válasz akkor is igen. Mágnessel az órát lassítani, vagy inkább tartósan lassítani nem lehet. Ellenben tartósan és véglegesen legyengül az óra fékmágnese. Laikusként fel is tehetném azt a kérdést, hogy mi szükség van egyáltalán az órában gyárilag egy mágnesre, hogy fékezzen. Nem az lenne a logikus, ha éppen nincs fogyasztás, akkor ne forogjon semmilyen irányban a tárcsa? Itt még fékezni is kell... Erre mondják bölcs, tanult barátaim magyaros akcentusú angolsággal, hogy LOL!

Most pedig bővítsük ki a korábban feltett kérdést a következő módon. "Ha csal a villanyóra, akkor kinek a javára?" Azt hiszem, hogy a választ már mindenki tudja. Csakis az áramszolgáltató javára tud tévedni. Olyan megoldás nincsen, hogy a fogyasztó jól járjon. Persze léteznek egyéb, igazi manipulási lehetőségek is, de ki az az idióta, aki kockáztatja az életét/egészségét a villanyóra, az áramvezetékek manipulásával? Bizonyára vannak, de ezeket érdekes módon az áramkommandó meg is találja. A fordított irányba pedig nem áramkommadóznak. Elképzelhetetlen olyan verzió, hogy az adott terület "egyesítő villanyóráján" alacsonyabb az érték, mint az egyedi mérőkön és ekkor ellenőrzést rendelnének el.

Felesleges tovább elmélkednem, mert előrébb nem jutunk vele. Az igazságszolgáltatás és a fogasztóvédés több szintjén is találhatóak jól fizetett téglák, amelyekből szinte áttörhetetlen fal kerekedik a tehetetlen fogyasztók ellőtt. Arról nem is beszélve, hogy az általunk, adónkból fizetett fogyasztóvédő, vagy állami intézmények szinte maltert képeznek a tudatlanságukkal és közönyükkel.

Mindenesetre belinkelem a http://www.akontroll.hu oldalon található új konferenciának a beharangozóját: http://www.akontroll.hu/bel1.php?ssz=612

Klasszikus detektívtörténetek

Nem is gondoltam volna, hogy valamikor újra rá fogok kapni a nyomozós, detektíves történetekre, azonban mégis így történt. Nemrégiben elolvasott Sherlock Holmes-történet után valamelyest igényem támadt újabb hasonszőrű történetek olvasására.

A Klasszikus detektívtörténetek - mint az a neve is elárulja - több, rövidebb történettel szórakoztatja az olvasót. Többek között olyan híres szerzőktől olvashatunk írásokat, mint Edgar Allan Poe, Arthur Conan Doyle, Charles Dickens vagy Agatha Christie. (Az írókat és műveiket tartalmazó listát majd lásd az írás végén.)

Az írások összességében jók, bár van egy kis hullámzás. Főleg az Agatha Christie regényeknél, ahol kettőnél szinte ugyanaz a poén, ugyanaz a végső megoldást. Nem mindegyik novellánál lehet könnyen az írásra hangolódni, de ez vélhetően azért is van, mert az egyes történeteket más-más fordította.

Érdekes volt ezeket a történeteket olvasni. Néhány íróról nem is gondoltam volna, hogy ilyen műfajban is tevékenykedtek. Ráadásul nem is olyan rossz minőségben. Az írások többsége olyan volt, amiket még nagyon szívesen olvastam volna tovább. Szinte így is képtelenség, hogy ennyi jó művet sikerült egyetlen könyvbe belezsúfolni, és egyben megmutatni hogy milyen sokszínű és érdekes is volt klasszikus detektívtörténet írások korszaka.

A könyvet mindenképpen ajánlanám mindenkinek, aki szeret olvasni, még akkor is, ha nem túlzottan érdeklődik a kriminalisztikai írások után. Ezen novellagyűteményben - nagy eséllyel - mindenki találhat a saját maga stílusához megfelelő szerzőt.

Edgar Allan Poe: A Morgue utcai kettős gyilkosság

Edgar Allan Poe: Az ellopott levél

Charles Dickens: Wield felügyelő detektívanekdotáiból

Sir Arthur Conan Doyle: Ezüstcsillag

Sir Arthur Conan Doyle: A Musgrave-szertartás

Gilbert Keith Chesterton: A Pendragonok pusztulása

Gilbert Keith Chesterton: A mennybéli kalapács

Raymond Chandler: A ceruza

Agatha Christie: Gyilkosság a vadászlakban

Agatha Christie: A szedertorta

Agatha Christie: A tökéletes szobalány esete

Agatha Christie: Gyümölcsöző vasárnap

Georges Simenon: Maigret habozik

Josef 'kvorecký: Borůvka felügyelő természetfölötti képességei

Kabócák - vendégblogger

Már elég régen nem írtunk a csibefasirtok ügyeskedéseiről, úgyhogy megpróbálom kicsit betölteni a keletkezett űrt.

Kezdeném Annamáriával, mivel ő a rangidős. Az, hogy be nem áll a szája, az még enyhe kifejezés. Időnként a ragokkal még nincs képben, illetve egyes szavak helyett az ellentétjét mondja, de egyébként elég ügyes. Ja, a dinoszaurusz jelenleg diarusz.

Ha például mondjuk neki, hogy rosszaság, akkor erre nagyon felháborodva tudja mondani, hogy ő Gecse Annamária :))

A másik kedvenc elfoglaltsága, hogy úgy tesz, mintha telefonálna. Általában úgy kezdi a virtuális telefonálást, hogy "szia, Éva vagyok" :)

Ügyesen tud már szaladni, bringázni, bukfencezni, és egészen sajátos a tánctudománya. Nagyon szereti a zenét, azt hiszem, nála nagyobb Apacuka együttes rajongó nincs is. Nem nagyon túlzás, ha azt mondom, hogy éjjel-nappal azt hallgatja, illetve hallgatjuk.

Mártont előszeretettel abajgatja. Nagyon szereti neki megmondani, hogy mit tehet és mit nem (nem is tudom, hogy honnan hallhatott ilyet...), megmondja, hogy hova és mikor mehet, időnként a pulcsijánál fogva rángatja, pacinak használja, szóval Márton kezd edzésben lenni...

A kirakó változatlanul a kedvenc elfoglaltságok egyike, már 54 darab se okoz különösebb gondot, egyedül is ki tudja rakni (persze, nem elsőre). Sokszor úgy kirakóznak, hogy Márton adja a darabokat, Annamária meg megpróbálja betenni a helyére. Jó nézni, amikor tényleg együtt tudnak játszani.

Tudja, hogy Karácsonykor lesz 3 éves, már azt is tudja, hogy mit szeretne kapni. Természetesen egy jó csokitortán kívül, mert nála ez az egyetlen szóba jöhető torta egyelőre. A Mikulást is nagyon várja, és úgy néz ki, hogy ha ilyen jó leányzó marad békakirálylány, akkor lehet, hogy idén nem is kap virgácsot. Persze, ezt majd a Mikulás eldönti, ő úgyis mindent tud róla.

A festés is a napi teendők közé tartozik - majdnem jobban, mint a rajzolás. Már teljesen egyedül tudja a vízfestéket használni, nem kell, hogy mellette legyek segítségnek.

A főzésekben is igen aktívan szereti magát kivenni. Mindig megpróbál valahogy segíteni, vagy csak "megkóstolni" az összetevőket. Főleg sütiknél.

Az esti lefekvéssel kicsit hadilábon állunk jelenleg, de talán, ha egy kicsit jobban ki tudná venni a részét a bölcsiből, akkor talán hatékonyabb lenne az esti fekvés. Remélem, hétfőig nem történik semmi, ami esetleg keresztülhúzza ezt a jó kis tervet.

Márton is egyre ügyesebb. Már nem mászik négykézláb, ha elesik vagy leül, akkor is fölállva folytatja hadjáratát. Időnként próbál futni is a maga kis ügyetlenke módján, de nagyon élvezi. Annamária után szabadon próbál az ágyon ugrálni, sőt, zenére billegeti magát, vagy megfogja a kezemet, hogy táncoljunk körbe (úgy is szoktunk időnként táncizni).

Éppen jön a következő adag fogacska (eddig 6 foga van, és még kettőnek már átsejlik a hegye), úgyhogy kicsit nyűgös mostanában. Meg, persze, az se lendít túl sokat a hangulatán, hogy estére esik-kel szegényke. Amikor elesik, majdnem mindig a fejét üti be. Remélem, nem lesz túlzottan tökkel ütött mire megtanul rendesen járni.

A különböző formákat egyre ügyesebben pakolgatja a helyükre, már nem csak erőszakkal próbálja beletuszkolni, és néhány formát teljesen egyedül bele tud tenni. Természetesen minden érdekli. Ez akkor a legkellemetlenebb, amikor Annamária már majdnem kész van az 54 darabos kirakóval, és Márton egy mozdulattal szét tudja rombolni.

A nadrágját bármilyen körülmények között képes levenni. Természetesen ennek örülni kellene, de a játszótéren ősszel nem annyira vicces ez a figura.

Márton passzív szókincse is igen jó lehet, mert ugyan nem tud sok szót érthetően kimondani, de megérteni szerintem nagyon sokat megért. Egyik nap mondtam neki, hogy kapcsolja le a lámpát, és odafordult, és lekapcsolta, a szemetet kidobta a szemetesbe, stb. Próbál mindenféle gombokat nyomogatni (távirányítókón, mosogatógépen, TV-n), ha időnként úgy gondolja, hogy valamit nagyon ügyesen csinált, akkor megtapsolja és megtapsoltatja magát. Most van a legszebb "férfikorban".

Szóval a lényeg, hogy most is van majdnem minden napra újdonság, ügyeskedés, és nem lehet betelni a két kis kabóca-babócával :))

Az RTL Klub bevette?

Nem tudom, hogy mennyire jó az, ha előre kiadom magamból a mérget egy olyan dolog miatt, ami még nem következett be, csak beharangozásra került. Tegnap egy ismerősöm arra hívta fel a figyelmemet, hogy az RTL Klub Fókusz című műsoroában a villanyórák mágnesezéséről lesz szó.

Az aktuális adást nem láttam, mert nem nagyon követem az ilyen bulvár-félbulvár műsorokat, de úgy tűnik, hogy a mait kénytelen leszek megnézni. Ha nem is élőben a tévéből, de utólag a netről biztos. Ez történt a 2010.10.20-ai adással is, vagyis annak a legvégével, amit az RTL Klub weboldalán néztem meg: link.

Tekintsük meg, hogy mi is áll a szöveges ajánlóban: "Egy balatoni panzióban házilag megbarkácsolt villanyórákat találtunk, a tulajdonos évek óta az elhasznált áramnak csak a töredékéért fizetett. Most hatalmas büntetés vár rá. Megmutatjuk, hogy a csalók legújabb trükkje, a villanyórát lelassító szupermágnes, hogyan mutatható ki, akár utólag is."

Itt gyorsan eloszlatnék néhány nagyon súlyos tévhitet, de az elején elmondanám, hogy még nem tudom, hogy mi volt a balatoni panzióban a trükk és hogy minden ilyen csalást vagy csalási kísérletet mélységesen elítélek. Én most csak a mágnesezés kapcsán szeretnék néhány nagyon fontos gondolatot megosztani.

1. Nem biztos, hogy ez a legújabb trükk, de azt bizton állíthatom, hogy a villanyóra mágnesezésére tett kísérletek nem újkeletűek.

2. Az úgynevezett szupermágnes sem egy új dolog.

3. Az említett szupermágnessel a villanyórát NEM lehet a fogyasztó számára kedvező módon befolyásolni! Nemhogy hosszútávon, de még pár másodperc erejéig sem. Ha valaki ettől eltérő videót, vagy "kísérletet" lát, akkor az már valamilyen manipulált villanyórával történhetett.

4. A szupermágnessel csak egy dolog érhető el, a villanyóra fékmágnesének legmágnesezésre, amire az elveszíti elsődleges a funkcióját, a mérést segítő tárcsa fékezését.

5. A villanyóra fékmágnese egyéb okok miatt is tönkre mehet, amit az áramszolgáltatók, és az ők által felbérelt "szakemberek", szakértők, főiskolai és egyetemi tanárok - érthető okból - tagadnak.

6. A szupermágnes a villanyórával kapcsolatban két dologra jó:

- bevételt jelent a mágnes eladójának,

- hihető fedősztorit teremt az áramszolgáltatók számára, amivel leplezni tudják, hogy a villanyórák igenis tönkre mehetnek!

Nem szeretném tovább ragozni a dolgot, csak óvva intenék mindenkit, hogy nem kell mindent elhinni, és soha senki ne próbálkozzon azzal, hogy mágnessel próbálja befolyásolni a villanyórája működését!

Az elgázolt trafóház esete

Nem volt egy könnyű hétvégénk, de még így is tetéződött a dolog. Évi a gyerekekkel a kádban, én pedig éppen a konyhában voltam, hogy sütit csináljak, amikor volt egy nagy bumm, és kialudtak a fények. Ez este fél 8 körül történt.

Először rohás ki a villanyórához, hogy vajon az csapódott-e le. Furcsa volt, hogy amikor kimentem a folyosóra a keresztben szomszéd is kijött hasonló célzattal. Én azért megnéztem a villanyórát, hogy azzal lett-e valami, de már ekkor sejtettem, hogy nem ott "csapta le az áramot" valami.

Kiderült, hogy valami idióta autóval úgy kerülte ki a ház előtt lévő fekvőrendőrt, hogy közben telibe találta az út mellett, a járdán lévő, műanyag trafóházat. Az elég csúnyán nézett ki, de csak néhány helyen okozott áramkimaradást. Többek között nálunk is. Az este félig-meddig gyertyafény mellett telt el. A gyermekek nem akarták elhinni, hogy nincsen áram, ezért egy párszor kérték, hogy kapcsoljuk fel a villanyt.

Az ELMŰ-s szirénás-villogós autó viszonylag hamar kiért, aztán igazából csak a lábukat lógatták, azaz inkább biztosították a helyszínt, amíg a kollégáik meg nem érkeztek. Vicces volt, hogy ők tényleg nem tudtak intézkedni. Kértek egy trafóházat a "központtól", de ott az a válasz jött, hogy nincsen. Valamint várták, hogy kiválasszák alvállakozót (ahogy ők mondták), aki majd elvégzi a munkát. Válaszként ugye az jött, hogy új trafóház nincsen, de megpróbálják megstoppolni az órát.

Este 10 óra körül már lett is áramunk. Mi addig először laptopról (kb. fél órát), valamint PDA-ról hallgattuk az új Apacuka albumot a Színes világot. Még szerencse, hogy előrelátóan rögtön lerippeltem, amikor Évi hazahozta a megvásárolt lemezt. Eközben Annamária próbálta lapozgatni a cd-hez kapott könyvet, Márton meg szokás szerint valamit rosszaságoskodott.

A félig kidöntött műanyag trafóházat körbetekerték figyelemfelhívó szalaggal és egészen úgy hagyták hétfőig. Ekkor - bejelentés nélkül (mert hogy gondolhatná bárki is, hogy előzetesen szólnak) - lekapcsolták a környéken az áramot, és nekiálltak a javításnak. Abban nem tévedtek, hogy néhány óra alatt el lehet végezni a feladatot, azonban volt így is néhány szomszéd, aki nagyon kiakadt a be nem jelentett áramlekapcsoláson.

Én minden esetre megnéztem az áramszünetkori villanyóra-állás és feljegyeztem az online vezetett villanyóra naplóba. Ha megint valami meghibásodás történne, akkor az már dokumentálva lesz, és majd tudom mihez kötni. Mellesleg van egy új elméletem a meghibásodások kapcsán is, de ezt nem most írnám meg.

Marcipános-mogyorós sarkocskák

Az egyik munkatársnőm osztotta meg velem a következő recepetet, ami sokaknak nagyon bejött. Még nekem is, pedig én nem vagyok annyira oda a mogyoróét.

Hozzávalók:

- 20 dkg liszt,

- 1 csapott teáskanál sütőpor

- 10 + 12,5 dkg cukor

- 1 + 2 csomag vaniliás cukor

- 1 csipet só

- 1 tojás

- 12,5 dkg vaj

- 10 dkg marcipánmassza

- 2 evőkanál konyak

- 5-10 dkg durvára vágott mogyoró (vagy mandula, esetleg dió)

- 20 dkg őrölt mogyoró

- 1,5 dl creme fraice (ez zsíros, édes tejföl, ami helyett sima tejfölt szoktam használni)

- 1 tábla keserű csokibevonó

A 20dkg lisztet, az 1 csapott evőkanál sütőporral, 10 dkg cukorral, 1 vaniliás cukorral, egy csipet sóval, 12,5dkg vajjal és az egy tojással összekeverem, majd kézzel sima tésztát gyúrúnk belőle.

Kinyújtjuk és egy kb 35x40cm-es tepsibe terítem, majd villával megszurkálom.

A 10dkg marcipánmasszát durvára lereszeljük, hozzáadjuk a 2 evőkanál konyakot és a 20dkg őrölt mogyorót.

A 1,5dl tejfölt 12,5dkg cukorral, 2 vaniliás cukorral közepes lángon összemelegítjük, hogy a cukor elolvadjon (nem kell felforralni!). Ezt azonnal a mogyoróra és a marcipánra öntjük, majd a tésztán egyenletesen elsimítjuk.

Megszórjuk a durvára vágott mogyoróval és kicsit belenyomkodjuk a masszába.

Előmelegített sütőben kb. 175 fokon, légkeveréssel 150 fokon, gázsütőben 2-es fokozaton kb. 25 percig sütjük.

A félig kihült tésztát kb. 4x4 cm-es darabokra vágjuk, majd félbevágjuk háromszögekre. Ezeknek a háromszögeknek az egyik sarkát a felolvasztott csokimasszába mártogatjuk, majd tálcára tesszük.

Jó étvágyat hozzá!

J. R. R. Tolkien - A hobbit

Az egyik születésnapomra kaptam meg J. R. R. Tolkien A hobbit című könyvét. Azt hiszem, hogy nagyjából mindenki számára ismerős az író és annak egyik legnagyobb műve A gyűrűk urát. A könyvet és a könyvből készült filmet lehet szeretni vagy utálni, azonban az kétségtelenül kijelenthető, hogy mindkettő mérföldkövet jelentett a maga stílusában.

Hosszasan lehetne fejtegetni, hogy mi a jó és a mi a rossz a könyvekben és a filmben, azonban most nekem nem ez a célom. Tolkien műve sokak számára hozott hosszú és ugyanakkor kellemes perceket. Be kell vallanom, hogy amikor A gyűrűk urát olvastam, akkor igen bizony gyötrelmes volt az első pár száz oldal. Elég nehezen vettem, ahogy Tolkien kifejti a pipafűvel kapcsolatos nézeteit, és eléggé idegesített, amikor a kicsiny hobbitkák a buckák között bukdácsoltak. Azonban ezt követően jött egy változás, ami gördülékenyebbé tette az olvasást. Nem hiszem, hogy ez csupán Göncz Árpád remek fordításának köszönhető, hanem sokkal inkább Tolkiennek, aki jobban beremerült az írásba.

Azonban most nem A gyűrűk uráról szeretnék írni, hanem annak egyik fontos előzményét bemutató könyvről, A hobbitról. Nemrégiben jelent meg nálunk egy úgymond aktualizált és jegyzettekkel ellátott kötet, ami igencska felkelltette az érdeklődésemet. Úgy gondoltam, hogy remek csemege lesz a történet olvasása mellett apróbb vagy hosszabb adalékokat olvasnom. Sajnos ebben tévedtem. A sok jegyzet és a sok kiegészítés inkább zavaró volt, és egy kicsit szagatottá tette az olvasást. Annyira, hogy sokszor nem is volt kedvem olvasni ezt a mesét.

Merthogy eredetileg mesének szánta ezen írását Tolkien. Ezt a fejezetekben nagyon jól észre is lehet venni, ugyanakkor A hobbit nem valami jó mese. Sok felesleges dolog kerül hosszú kifejtésre, ugyanakkor a mozgalmas részéket igen gyakran egy tolvonással lezárja az író. Többször volt olyan érzésem, hogy nem egy könyvet olvasok, hanem több, rövid eseményekből álló regényeket, amelyek valahogy egy nagyobb egész részeit képezik.

Az kell, hogy mondjam A hobbit akár jó is lehetett volna. Remek lehetőség lesz majd a film, ami sokkal többet kihozhat ebből az alaptörténetből. Már eleve képtelen az elképzelés, hogy egy nagyhatalmú varázsló egy ügyetlen törpökből álló csapatba "kényszerít" egy tesze-tosza hobbitot.

Az együtt megélt kalandjaik nagyon suták, már-már bénán kivitelezettek. Egyes nagyobb ellenfeleket bosszantóan vicces, és egyáltalán nem szórakoztató módon sikerül legyőzniük. Szinte magam előtt látom ezt a kétbalkezes, gyáva és erőtlen csapatot.

A történet szerint Gandalf erőteljesen javasolja egy törp király leszármazottjának, hogy keresse fel Zsákos Bilbót és kérje meg arra, hogy legyen a segítségükre. Nem kisebb feladatról lenne szó, minthogy egy sárkány fészkébe kellene bemerészkedni, ahonnan nagyon értékes kincseket kellene ellopni. Persze az is lehetőség lehet, hogy a sárkány végleg kikerüljön a képből, és így Balin végre elfoglalhatná ősei csarnokait és hagyatékát. Nemcsak a cél, hanem a célhoz vezető út is nagyon veszélyes, ami magában hordozza, hogy hőseinknek sok kalandban lesz vége, mire a végére érkezünk.

A fő gond az, hogy nem csak a történet gyenge számomra, hanem az egész megírása is. Most persze jöhetnek hangok, hogy a fordítás rontott az egészen, de ez nem így van. Az egészben még az a bosszantó, hogy az író többször is módosításokat eszközöltet írásán, hogy "tökélesebb" legyen, ugyanakkor nagyon zavaró hibákat hagy hátra. Miért van az, amikor két ismeretlen találkozik, akkor már a második mondatban a nevét szólítja az egyik a másikat, holott sehonnan sem lenne szabad tudnia a nevét? Azt pedig már újra meg sem említem, hogy milyen képtelen módon kerülnek ki "hőseink" a szorult helyzetekből.

Összefoglalásként annyit mondanék, hogy - sajnos - A hobbit nem egy jó mese, amit valahogy mégis kötelező elolvasni minden Tolkien rajongónak. Emellett még erősen reménykedni kell, hogy film sokat fog az írás megítélésén változtatni.