Meg kell mondanom, hogy eddig olvasás terén még Sherlock Holmes-szűz voltam. Eddig még egyetlen detektívregényt sem olvastam Sir Arthur Conan Doyle-tól, viszont annál többet láttam az írásaiból készült (tévé)filmekből.
Maga A sátán kutyája igencsak vékonyka könyvecske, aminél rögtön látszódni fog, hogy nem tart sokáig az olvasás. Az első pár fejezet során megismerhetjük főhőseinket, megtudhatjuk, hogy mennyire is pökhendi valójában a legendás Sherlock Holmes, és hogy mennyire kioktató tud lenni Watson doktorral. Ez utóbbi szemszögéből követjük végig az eseményeket, hol folyamatos történetként, hol pedig levélösszefoglalóként. Meglehetősen egyedi stílus, ahol az író azt akarja elhitetni velünk, hogy ez bizony megtörtént dolog, és Watson valójában átélte ezeket az eseményeket.
A történet szerint egy régi, angol, nemesi családot egy átok súlyt, amit látszólag semmi nem tud megtörni. Látszólag, a legutóbbi tulajdonost is ez a vég érte el a sátán kutyája személyében. Úgy gyaníthatják, hogy ez az ördögi állat okozot végül szívrohamot a szegény bárónak, ami végül a halálát okozta. Az elhunyt egyik régi barátja arra kéri Holmest, hogy szaglásszon körbe az ügyben, és lehetőleg igyekezzen mindent megtenni, a nemrég amerikából érkezett, új örökös biztonságáért.
A könyv elég könnyen olvasható, habár a fordítással nem minden esetben vagyok elégedett. Néhol apróbb hibák okoznak bosszúságot, de szerencsére ezek drámaian nem vonnak le a mű élvezeti értékéből. Azt hiszem, hogy ez egy ideális nyári olvasmány, amit gyorsan végig lehet lapozni akár vízparton is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése