2012/12/30

10 - SFmag fantasztikus irodalmi antológia

A SFmag-on lévő nyereményjátékon sikerült megnyernem az általuk felkínált öt elektronikus könyv egyikét. A nyeremény átvétele ugyan egy picit döcögősen ment, de végül sikerült megkapnom és azóta már el is olvasnom az Ad Astra Kiadó gondozásában megjelent és Kleinheincz Csilla szerkesztésében kiadott 10 című antológiát. 

Mint a kiadvány címe is sugallja, összesen 10 művet sikerült összegyűjteni, melyek nagy része különféle díjakat is magának mondhatott. Talán ezért is voltak elég magas elvárásaim az olvasnivalóval kapcsolatban.

Be kell vallanom, hogy elég régen olvastam már igazi klasszikus sci-fit. A könnyedtségük miatt jobban kedvelem inkább a ponyva műveket, mint a nehezebb olvasmányokat, ezért nem is nagyon tudtam, hogy mire számíthatok.

A rövid történetekkel és novellákkal az a fő bajom, hogy rövidségük miatt hamar be kell, hogy rántsanak, mert különben már az előtt végük, hogy el kezdjem őket élvezni. A történetek nagy része is meg is tette. Számos belőlük remek alaptörténettel rendelkezett, de némelyik csattanója és vége nem pukkant elég nagyot. Külön szomorúság, hogy volt amelyik végét még egy picit összecsapottnak is éreztem, ami igazán kár volt a jó felvezetés miatt.

Egyetlen művet tudnék igazán kiemelni. Az egészben az a legfurcsább, ez volt az egyetlen olyan történet, ami nem nyert semmilyen díjat. Mondjuk jellegéből adódóan nemzetközi díjra, sajnos, nem sok esélye lett volna. Juhász Viktor írása A Rádiumember magányossága címmel íródott és egyszerűen valami zseniális. A környezet, ahová a karaktereket helyezi valami elképesztő. Nagyon szeretnék történeteket ebből a világból olvasni, de kevés reményt látok rá... de talán ez így is van jól.

A történet hőse a Rádiumember, aki egy újságírónak meséli el ez elmúlt gyászos eseményeit. A történetvezetés talán lehetne valamivel jobb is, de az említett világ és a karakterek bőven kárpótolnak az ott érezhető döccenésekért.

Összességben a 10 egész jó szórakozást nyújtott, mégha teljesen nem is győzött meg a bennük található összes írás. Még egyszer köszönetet szeretnék mondani az SFmagnak a nyereményjátékért, valamint az Ad Astra Kiadónak a kiadásért!

2012/12/29

Az öt legenda

Nem vagyunk valami túl gyakori mozilátogatók, de eddig még arra sem volt példa, hogy teljes létszámmal menjünk el egy előadásra. Idén ez is megtörtént. Vettük a bátorságot és Mártont is elvittük moziba.

A választásunk talán lehetett volna jobb is, de sajnos a kínálat nem volt túl erős. Figyelembe kellett venni, hogy lehetőleg korhatár alapján is nézhető film legyen és hogy mi szülők se unjuk magunkat halálra. Ezért néztük meg Az öt legendát.

A történet szerint a Mikulás, a Húsvéti Nyúl, a Homokember (talán az Álommanó jobb fordítás lehetett volna, vagy kitudja) és a Fogtündér súlyos bajba kerül, mert egy Szurok névre hallgató gonosztevő az ünnepek ellopásán ügyködik. A galád sötét gaztevő minden erejével azon van, hogy a gyerekek már ne higgyenek az említett négyesben, így azok elveszítik minden hatalmukat.

A Hold nyújt végül segítséget, mégpedig Dér Jankó védelmezőnek való kijelölésével. Ő lesz majd az ötödik őrző, az ötödik legenda. Mondanom sem kell, hogy egy rutinos néző már előre tisztában van, hogy szokásos sablon alapján mi fog történni. Lesz benne szomorú hős, elvakult hős, a társakkal való összekülönbözés és a végén nagy kibékülés boldog befejezéssel (gyk. happy end).

Lehet, hogy nekem már annyira nem valók ezek a rajzfilmek... vagy lehet, hogy már a filmek sem. A jól érezhető keretbe épülő sablon elemek nem igazán hoztak semmi újat. Egy picit az is zavart, hogy a főhősök rettenetesen amerikaiak. Nálunk ugye a Mikulás nem karácsonykor érkezik és nagyjából semmi kötődésünk nincsen a fogtündérhez, vagy álommanóhoz (homokemberhez meg pláne). Az egyedül jól elhelyezhető karakter a húsvéti nyúl, akit én mindig is nagy képtelenségnek tartottam. Mármint ki volt az az őrült, aki kitalálta, hogy van egy nyúl, aki tojásokat tojik/fest? Igaz, itt is inkább az a magyar hagyomány, hogy a piros tojást nem a nyúl, hanem a lányok adják locsolás után. Az már megint csak egy Amerikából jött, hülye "hagyomány", hogy a kertben különböző tojásokat kell elrejteni, majd a gyerekekkel megtaláltatni.

(Ez már tényleg nem tartozik ide, de többször eltöprengtem azon mi jöhet még? A Valentin nap ostoba, vásárlásba kergető, nyálas baromságán és a Mindenszentek/Halottak napja Halloween-nel való felcserélése után majd mikor fogunk mi is hálaadást ünnepelni?)

A végére - a szokásos sablonom alapján - jöhet a következtetésem: a kicsit bugyuta, főleg amerikai gyermekek számára készült rajzfilmen végül a gyerekek jól szórakoztak. és mi szülők sem aludtunk el. A lényeg, hogy Mártonnak is sikerült végignéznie, ezért talán nem hibáztunk túl nagyot a választással.