2010/10/23

Kabócák - vendégblogger

Már elég régen nem írtunk a csibefasirtok ügyeskedéseiről, úgyhogy megpróbálom kicsit betölteni a keletkezett űrt.

Kezdeném Annamáriával, mivel ő a rangidős. Az, hogy be nem áll a szája, az még enyhe kifejezés. Időnként a ragokkal még nincs képben, illetve egyes szavak helyett az ellentétjét mondja, de egyébként elég ügyes. Ja, a dinoszaurusz jelenleg diarusz.

Ha például mondjuk neki, hogy rosszaság, akkor erre nagyon felháborodva tudja mondani, hogy ő Gecse Annamária :))

A másik kedvenc elfoglaltsága, hogy úgy tesz, mintha telefonálna. Általában úgy kezdi a virtuális telefonálást, hogy "szia, Éva vagyok" :)

Ügyesen tud már szaladni, bringázni, bukfencezni, és egészen sajátos a tánctudománya. Nagyon szereti a zenét, azt hiszem, nála nagyobb Apacuka együttes rajongó nincs is. Nem nagyon túlzás, ha azt mondom, hogy éjjel-nappal azt hallgatja, illetve hallgatjuk.

Mártont előszeretettel abajgatja. Nagyon szereti neki megmondani, hogy mit tehet és mit nem (nem is tudom, hogy honnan hallhatott ilyet...), megmondja, hogy hova és mikor mehet, időnként a pulcsijánál fogva rángatja, pacinak használja, szóval Márton kezd edzésben lenni...

A kirakó változatlanul a kedvenc elfoglaltságok egyike, már 54 darab se okoz különösebb gondot, egyedül is ki tudja rakni (persze, nem elsőre). Sokszor úgy kirakóznak, hogy Márton adja a darabokat, Annamária meg megpróbálja betenni a helyére. Jó nézni, amikor tényleg együtt tudnak játszani.

Tudja, hogy Karácsonykor lesz 3 éves, már azt is tudja, hogy mit szeretne kapni. Természetesen egy jó csokitortán kívül, mert nála ez az egyetlen szóba jöhető torta egyelőre. A Mikulást is nagyon várja, és úgy néz ki, hogy ha ilyen jó leányzó marad békakirálylány, akkor lehet, hogy idén nem is kap virgácsot. Persze, ezt majd a Mikulás eldönti, ő úgyis mindent tud róla.

A festés is a napi teendők közé tartozik - majdnem jobban, mint a rajzolás. Már teljesen egyedül tudja a vízfestéket használni, nem kell, hogy mellette legyek segítségnek.

A főzésekben is igen aktívan szereti magát kivenni. Mindig megpróbál valahogy segíteni, vagy csak "megkóstolni" az összetevőket. Főleg sütiknél.

Az esti lefekvéssel kicsit hadilábon állunk jelenleg, de talán, ha egy kicsit jobban ki tudná venni a részét a bölcsiből, akkor talán hatékonyabb lenne az esti fekvés. Remélem, hétfőig nem történik semmi, ami esetleg keresztülhúzza ezt a jó kis tervet.

Márton is egyre ügyesebb. Már nem mászik négykézláb, ha elesik vagy leül, akkor is fölállva folytatja hadjáratát. Időnként próbál futni is a maga kis ügyetlenke módján, de nagyon élvezi. Annamária után szabadon próbál az ágyon ugrálni, sőt, zenére billegeti magát, vagy megfogja a kezemet, hogy táncoljunk körbe (úgy is szoktunk időnként táncizni).

Éppen jön a következő adag fogacska (eddig 6 foga van, és még kettőnek már átsejlik a hegye), úgyhogy kicsit nyűgös mostanában. Meg, persze, az se lendít túl sokat a hangulatán, hogy estére esik-kel szegényke. Amikor elesik, majdnem mindig a fejét üti be. Remélem, nem lesz túlzottan tökkel ütött mire megtanul rendesen járni.

A különböző formákat egyre ügyesebben pakolgatja a helyükre, már nem csak erőszakkal próbálja beletuszkolni, és néhány formát teljesen egyedül bele tud tenni. Természetesen minden érdekli. Ez akkor a legkellemetlenebb, amikor Annamária már majdnem kész van az 54 darabos kirakóval, és Márton egy mozdulattal szét tudja rombolni.

A nadrágját bármilyen körülmények között képes levenni. Természetesen ennek örülni kellene, de a játszótéren ősszel nem annyira vicces ez a figura.

Márton passzív szókincse is igen jó lehet, mert ugyan nem tud sok szót érthetően kimondani, de megérteni szerintem nagyon sokat megért. Egyik nap mondtam neki, hogy kapcsolja le a lámpát, és odafordult, és lekapcsolta, a szemetet kidobta a szemetesbe, stb. Próbál mindenféle gombokat nyomogatni (távirányítókón, mosogatógépen, TV-n), ha időnként úgy gondolja, hogy valamit nagyon ügyesen csinált, akkor megtapsolja és megtapsoltatja magát. Most van a legszebb "férfikorban".

Szóval a lényeg, hogy most is van majdnem minden napra újdonság, ügyeskedés, és nem lehet betelni a két kis kabóca-babócával :))

2010/10/21

Az RTL Klub bevette?

Nem tudom, hogy mennyire jó az, ha előre kiadom magamból a mérget egy olyan dolog miatt, ami még nem következett be, csak beharangozásra került. Tegnap egy ismerősöm arra hívta fel a figyelmemet, hogy az RTL Klub Fókusz című műsoroában a villanyórák mágnesezéséről lesz szó.

Az aktuális adást nem láttam, mert nem nagyon követem az ilyen bulvár-félbulvár műsorokat, de úgy tűnik, hogy a mait kénytelen leszek megnézni. Ha nem is élőben a tévéből, de utólag a netről biztos. Ez történt a 2010.10.20-ai adással is, vagyis annak a legvégével, amit az RTL Klub weboldalán néztem meg: link.

Tekintsük meg, hogy mi is áll a szöveges ajánlóban: "Egy balatoni panzióban házilag megbarkácsolt villanyórákat találtunk, a tulajdonos évek óta az elhasznált áramnak csak a töredékéért fizetett. Most hatalmas büntetés vár rá. Megmutatjuk, hogy a csalók legújabb trükkje, a villanyórát lelassító szupermágnes, hogyan mutatható ki, akár utólag is."

Itt gyorsan eloszlatnék néhány nagyon súlyos tévhitet, de az elején elmondanám, hogy még nem tudom, hogy mi volt a balatoni panzióban a trükk és hogy minden ilyen csalást vagy csalási kísérletet mélységesen elítélek. Én most csak a mágnesezés kapcsán szeretnék néhány nagyon fontos gondolatot megosztani.

1. Nem biztos, hogy ez a legújabb trükk, de azt bizton állíthatom, hogy a villanyóra mágnesezésére tett kísérletek nem újkeletűek.

2. Az úgynevezett szupermágnes sem egy új dolog.

3. Az említett szupermágnessel a villanyórát NEM lehet a fogyasztó számára kedvező módon befolyásolni! Nemhogy hosszútávon, de még pár másodperc erejéig sem. Ha valaki ettől eltérő videót, vagy "kísérletet" lát, akkor az már valamilyen manipulált villanyórával történhetett.

4. A szupermágnessel csak egy dolog érhető el, a villanyóra fékmágnesének legmágnesezésre, amire az elveszíti elsődleges a funkcióját, a mérést segítő tárcsa fékezését.

5. A villanyóra fékmágnese egyéb okok miatt is tönkre mehet, amit az áramszolgáltatók, és az ők által felbérelt "szakemberek", szakértők, főiskolai és egyetemi tanárok - érthető okból - tagadnak.

6. A szupermágnes a villanyórával kapcsolatban két dologra jó:

- bevételt jelent a mágnes eladójának,

- hihető fedősztorit teremt az áramszolgáltatók számára, amivel leplezni tudják, hogy a villanyórák igenis tönkre mehetnek!

Nem szeretném tovább ragozni a dolgot, csak óvva intenék mindenkit, hogy nem kell mindent elhinni, és soha senki ne próbálkozzon azzal, hogy mágnessel próbálja befolyásolni a villanyórája működését!

2010/10/20

Az elgázolt trafóház esete

Nem volt egy könnyű hétvégénk, de még így is tetéződött a dolog. Évi a gyerekekkel a kádban, én pedig éppen a konyhában voltam, hogy sütit csináljak, amikor volt egy nagy bumm, és kialudtak a fények. Ez este fél 8 körül történt.

Először rohás ki a villanyórához, hogy vajon az csapódott-e le. Furcsa volt, hogy amikor kimentem a folyosóra a keresztben szomszéd is kijött hasonló célzattal. Én azért megnéztem a villanyórát, hogy azzal lett-e valami, de már ekkor sejtettem, hogy nem ott "csapta le az áramot" valami.

Kiderült, hogy valami idióta autóval úgy kerülte ki a ház előtt lévő fekvőrendőrt, hogy közben telibe találta az út mellett, a járdán lévő, műanyag trafóházat. Az elég csúnyán nézett ki, de csak néhány helyen okozott áramkimaradást. Többek között nálunk is. Az este félig-meddig gyertyafény mellett telt el. A gyermekek nem akarták elhinni, hogy nincsen áram, ezért egy párszor kérték, hogy kapcsoljuk fel a villanyt.

Az ELMŰ-s szirénás-villogós autó viszonylag hamar kiért, aztán igazából csak a lábukat lógatták, azaz inkább biztosították a helyszínt, amíg a kollégáik meg nem érkeztek. Vicces volt, hogy ők tényleg nem tudtak intézkedni. Kértek egy trafóházat a "központtól", de ott az a válasz jött, hogy nincsen. Valamint várták, hogy kiválasszák alvállakozót (ahogy ők mondták), aki majd elvégzi a munkát. Válaszként ugye az jött, hogy új trafóház nincsen, de megpróbálják megstoppolni az órát.

Este 10 óra körül már lett is áramunk. Mi addig először laptopról (kb. fél órát), valamint PDA-ról hallgattuk az új Apacuka albumot a Színes világot. Még szerencse, hogy előrelátóan rögtön lerippeltem, amikor Évi hazahozta a megvásárolt lemezt. Eközben Annamária próbálta lapozgatni a cd-hez kapott könyvet, Márton meg szokás szerint valamit rosszaságoskodott.

A félig kidöntött műanyag trafóházat körbetekerték figyelemfelhívó szalaggal és egészen úgy hagyták hétfőig. Ekkor - bejelentés nélkül (mert hogy gondolhatná bárki is, hogy előzetesen szólnak) - lekapcsolták a környéken az áramot, és nekiálltak a javításnak. Abban nem tévedtek, hogy néhány óra alatt el lehet végezni a feladatot, azonban volt így is néhány szomszéd, aki nagyon kiakadt a be nem jelentett áramlekapcsoláson.

Én minden esetre megnéztem az áramszünetkori villanyóra-állás és feljegyeztem az online vezetett villanyóra naplóba. Ha megint valami meghibásodás történne, akkor az már dokumentálva lesz, és majd tudom mihez kötni. Mellesleg van egy új elméletem a meghibásodások kapcsán is, de ezt nem most írnám meg.

2010/10/16

Marcipános-mogyorós sarkocskák

Az egyik munkatársnőm osztotta meg velem a következő recepetet, ami sokaknak nagyon bejött. Még nekem is, pedig én nem vagyok annyira oda a mogyoróét.


Hozzávalók:

- 20 dkg liszt,
- 1 csapott teáskanál sütőpor
- 10 + 12,5 dkg cukor
- 1 + 2 csomag vaniliás cukor
- 1 csipet só
- 1 tojás
- 12,5 dkg vaj
- 10 dkg marcipánmassza
- 2 evőkanál konyak
- 5-10 dkg durvára vágott mogyoró (vagy mandula, esetleg dió)
- 20 dkg őrölt mogyoró
- 1,5 dl creme fraice (ez zsíros, édes tejföl, ami helyett sima tejfölt szoktam használni)
- 1 tábla keserű csokibevonó

A 20dkg lisztet, az 1 csapott evőkanál sütőporral, 10 dkg cukorral, 1 vaniliás cukorral, egy csipet sóval, 12,5dkg vajjal és az egy tojással összekeverem, majd kézzel sima tésztát gyúrúnk belőle.

Kinyújtjuk és egy kb 35x40cm-es tepsibe terítem, majd villával megszurkálom.

A 10dkg marcipánmasszát durvára lereszeljük, hozzáadjuk a 2 evőkanál konyakot és a 20dkg őrölt mogyorót.

A 1,5dl tejfölt 12,5dkg cukorral, 2 vaniliás cukorral közepes lángon összemelegítjük, hogy a cukor elolvadjon (nem kell felforralni!). Ezt azonnal a mogyoróra és a marcipánra öntjük, majd a tésztán egyenletesen elsimítjuk.

Megszórjuk a durvára vágott mogyoróval és kicsit belenyomkodjuk a masszába.

Előmelegített sütőben kb. 175 fokon, légkeveréssel 150 fokon, gázsütőben 2-es fokozaton kb. 25 percig sütjük.
A félig kihült tésztát kb. 4x4 cm-es darabokra vágjuk, majd félbevágjuk háromszögekre. Ezeknek a háromszögeknek az egyik sarkát a felolvasztott csokimasszába mártogatjuk, majd tálcára tesszük.

Jó étvágyat hozzá!

2010/10/02

J. R. R. Tolkien - A hobbit

Az egyik születésnapomra kaptam meg J. R. R. Tolkien A hobbit című könyvét. Azt hiszem, hogy nagyjából mindenki számára ismerős az író és annak egyik legnagyobb műve A gyűrűk urát. A könyvet és a könyvből készült filmet lehet szeretni vagy utálni, azonban az kétségtelenül kijelenthető, hogy mindkettő mérföldkövet jelentett a maga stílusában.


Hosszasan lehetne fejtegetni, hogy mi a jó és a mi a rossz a könyvekben és a filmben, azonban most nekem nem ez a célom. Tolkien műve sokak számára hozott hosszú és ugyanakkor kellemes perceket. Be kell vallanom, hogy amikor A gyűrűk urát olvastam, akkor igen bizony gyötrelmes volt az első pár száz oldal. Elég nehezen vettem, ahogy Tolkien kifejti a pipafűvel kapcsolatos nézeteit, és eléggé idegesített, amikor a kicsiny hobbitkák a buckák között bukdácsoltak. Azonban ezt követően jött egy változás, ami gördülékenyebbé tette az olvasást. Nem hiszem, hogy ez csupán Göncz Árpád remek fordításának köszönhető, hanem sokkal inkább Tolkiennek, aki jobban beremerült az írásba.

Azonban most nem A gyűrűk uráról szeretnék írni, hanem annak egyik fontos előzményét bemutató könyvről, A hobbitról. Nemrégiben jelent meg nálunk egy úgymond aktualizált és jegyzettekkel ellátott kötet, ami igencska felkelltette az érdeklődésemet. Úgy gondoltam, hogy remek csemege lesz a történet olvasása mellett apróbb vagy hosszabb adalékokat olvasnom. Sajnos ebben tévedtem. A sok jegyzet és a sok kiegészítés inkább zavaró volt, és egy kicsit szagatottá tette az olvasást. Annyira, hogy sokszor nem is volt kedvem olvasni ezt a mesét.

Merthogy eredetileg mesének szánta ezen írását Tolkien. Ezt a fejezetekben nagyon jól észre is lehet venni, ugyanakkor A hobbit nem valami jó mese. Sok felesleges dolog kerül hosszú kifejtésre, ugyanakkor a mozgalmas részéket igen gyakran egy tolvonással lezárja az író. Többször volt olyan érzésem, hogy nem egy könyvet olvasok, hanem több, rövid eseményekből álló regényeket, amelyek valahogy egy nagyobb egész részeit képezik.

Az kell, hogy mondjam A hobbit akár jó is lehetett volna. Remek lehetőség lesz majd a film, ami sokkal többet kihozhat ebből az alaptörténetből. Már eleve képtelen az elképzelés, hogy egy nagyhatalmú varázsló egy ügyetlen törpökből álló csapatba "kényszerít" egy tesze-tosza hobbitot.

Az együtt megélt kalandjaik nagyon suták, már-már bénán kivitelezettek. Egyes nagyobb ellenfeleket bosszantóan vicces, és egyáltalán nem szórakoztató módon sikerül legyőzniük. Szinte magam előtt látom ezt a kétbalkezes, gyáva és erőtlen csapatot.

A történet szerint Gandalf erőteljesen javasolja egy törp király leszármazottjának, hogy keresse fel Zsákos Bilbót és kérje meg arra, hogy legyen a segítségükre. Nem kisebb feladatról lenne szó, minthogy egy sárkány fészkébe kellene bemerészkedni, ahonnan nagyon értékes kincseket kellene ellopni. Persze az is lehetőség lehet, hogy a sárkány végleg kikerüljön a képből, és így Balin végre elfoglalhatná ősei csarnokait és hagyatékát. Nemcsak a cél, hanem a célhoz vezető út is nagyon veszélyes, ami magában hordozza, hogy hőseinknek sok kalandban lesz vége, mire a végére érkezünk.

A fő gond az, hogy nem csak a történet gyenge számomra, hanem az egész megírása is. Most persze jöhetnek hangok, hogy a fordítás rontott az egészen, de ez nem így van. Az egészben még az a bosszantó, hogy az író többször is módosításokat eszközöltet írásán, hogy "tökélesebb" legyen, ugyanakkor nagyon zavaró hibákat hagy hátra. Miért van az, amikor két ismeretlen találkozik, akkor már a második mondatban a nevét szólítja az egyik a másikat, holott sehonnan sem lenne szabad tudnia a nevét? Azt pedig már újra meg sem említem, hogy milyen képtelen módon kerülnek ki "hőseink" a szorult helyzetekből.

Összefoglalásként annyit mondanék, hogy - sajnos - A hobbit nem egy jó mese, amit valahogy mégis kötelező elolvasni minden Tolkien rajongónak. Emellett még erősen reménykedni kell, hogy film sokat fog az írás megítélésén változtatni.