2012/02/27

CassaFire

Úgy döntöttem, hogy segítek Alex J. Cavanaugh blogger barátomnak legújabb könyve, a CassaFire népszerűsítésében. Sajnos nekem még nem volt alkalmam előző könyvét, a CassaStart olvasnom, de mivel az Amazon Top Ten Best Sellerje lett, ezért gondolom, hogy remek írás lehet.

A CassaFire ma, azaz február 28-án jelenik meg és ennek alkalmából a szerző elég nagy és talán egy kicsit szokatlan webes kampányba kezdett. Sorra látogatja meg követői blogjait és ha úgy adódik, akkor még hozzászólással is igyekszik kedveskedni. Így tett már az én esetemben is. Vagyok olyan furcsa helyzetben, hogy a magyar nyelvű blogomra már érkezett német és amerikai bloggertől is hozzászólás.


Azt javaslom, hogy mindenképpen látogassátok meg az író blogját és ott szóljatok hozzá a bejegyzéshez, mert kommentetekkel remek csomagot lehet nyerni.

Mint írtam Alex J. Cavanaugh előző könyve igencsak jó kritikákkal és vételi statisztikákkal büszkélkedhet. Az Amazon.com-ról a Kindle változatot mindössze 3USD-ért lehet most megvenni. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen jó vétel! A CassaFire 4,99USD áron fog Kindle, míg 10,22USD áron könnyűfedeles könyv verzióban megjelenni.

A CassaFire című könyvről bővebben az Edi's Book Lighthouse blogban olvashattok: http://edisbooklighthouse.blogspot.com/2011/12/edis-spotlight-cassafire-by-alex-j.html

A könyvhöz készült videóelőzetest pedig itt nézhetitek meg:

2012/02/25

Rövid történetek 1. - Stephen Zimmer

ediFanoB, német blogger barátom angol nyelvű blogjában, az Edi's Book Lighthouse-ban interjút készített a Seventh Star Press egyik írójával Stephen Zimmerrel, valamint egyben lehetőséget teremtett 8 e-book megnyerésére is. Nos, most is a szerencsések között voltam, valamint azóta sikerült is ebből a mennyiségből hetet elolvasnom. A 8. már folyamatban van, de hamarosan ezt is magam mögött tudhatom.

A mai bejegyzésemben először Stephen Zimmer írásaival kezdeném. A "giveaway" keretében ugyanis a 8 rövid novella közül 4 tőle származik.

Stephen Zimmer - Lion Heart (Fires in Eden sorozat)

Véletlenszerűen ezzel kezdtem az olvasást, és majdnem el is vette a kedvem a többitől. Nem kell megijedni, csupán arról van szó, hogy a novella igencsak színes nyelvezettel íródott. Elég sok új szót nem ismertem a rövid történet során, amiket szótárból kellett kinéznem. Valamint elég sok kreált szóval is lehetett találkozni a történet során, amelyben egzotikus lényeket és a fantaziavilágban használt speciális kifejezéseket mutatott be. Az e-könyvek előnyeit igazán itt lehetne kihasználni, ha az ilyen esetekben lenne link a tárgymutatóra. Csak a példa kedvéért az "elf" szóra bökve lehessen eljutni a tárgymutató adott cikkéhez, ahol ki van fejtve, hogy az "Elf: egy mesebeli lény, aminek jellemzője... stb... stb..."

Miután sikerült megbírkóznom az ismeretlen szavakkal már nem volt probléma. Az amazuk földjén élő, fiatal harcos életébe tekinthettünk be, amint egy elég nagy bátorságot igénylő küldetésre indult. Hogy Sigananda végül sikerrel járt, arról most írnék semmit, olvassátok el.

Azonban elég sok minden van ebbe a pár oldalba belesűrítve. Megismerünk egy egész világot, betekintést kapunk annak növény- és állatvilágára, valamint varázslatosságára. Hihetetlen, hogy pár (virtuális) lapon mi mennyit meg lehet tudni. (3/5)

Stephen Zimmer - Land of shadows (Fires in Eden sorozat)

Ez a történet sokkal inkább harcközpontúbb, mint az előző. Egy csapat zsoldost követhetünk végig, amint keserű harcot folytatnak egy másik faj egyedeivel. Igazán érdekes írás, és bátran merem ajánlani. (4/5)

Stephen Zimmer - Into Glory Ride (Fires in Eden sorozat)

Nekem talán ez az írás tetszett a legjobban Stephen Zimmer novellái közül. A történetben egy hős trogent kísérhetünk végig, amint szülőföldje megvédésén fáradozik az elfek ellen. Itt is több egzotikus lényt ismerhetünk meg, valamint az elfeket egy másik oldalukról. (5/5)

Stephen Zimmer - Temples Rising (Rising Dawn Saga)

Egy kicsit kakuktojás ez a mű, mivel a korábbiaktól eltérően egy másik sorozathoz kötődik. Egy ősi világon játszódik, ahol a Másvilágról érkező démonokat istenként "tisztelik" és hogy kegyükben járjanak elég durva, áldozati szertartásokat tartanak. A végső harcnál, a friss templom felavatásánál elég brutális jeleneteknek lehetünk szemtanúi. (3/5)

Végkövetkeztetés a rövid novellákkal kapcsolatban

Összességében tetszettek az írások. Ugyan az elején még küzdöttem a különféle kifejezések okozta bizonytalansággal, de ahogy belemélyedtem az olvasásba egyre jobban megismertem a Stephen Zimmer teremtette világokat. Az igazán változatos szóhasználata jelzi, hogy elég művelt íróval van dolgunk, akinek a nagyobb terjedelmű írásai is igazán jó időtöltést biztosíthatnak. Ha sok időm lenne, akkor talán be is szerezném a hosszabb műveit és elolvasnám őket.

Hamarosan írok a maradék négy, rövid e-bookkal kapcsolatban is.

2012/02/20

Citadella

Már hónapok óta gyűjtöm az ihletet és az ihletet, hogy végre egy valamivel komolyabb hangvéteű társasjátékról is írjak. Ugye a korábbiakban főképpen olyan felnőtt játékokról írtam, ahol teljesen háttérbe szorult, esetleg el is tűnt a dobókocka használata. Aztán persze írtam olyanokról is, amelyek kártyajátékok és főleg a színekre és a számsorrendiségre kell figyelni.


A Citadella is egy kártyjáték, ahol a pontokat jelző elemeken tűl tényleg csak lapok vannak. Méghozzá olyanok, ahol nem az a lényeg, hogy egy adott színből sorokat építsünk, hanem egészen más.



A kártyalapok között megkülönböztethetünk szerepkártyákat, valamint kerületkártyákat. Az előbbiekből az alapjátékban 8 található, de ez a magyar kiadáshoz mellékelt The dark city kiegészítőnek köszönhetően tovább 12 lappal bővült. A kártyapakli maradék részét az épületkártyák teszik ki. Ezeket kell a játék során felépíteni vagy inkább megvásárolni, hogy az azok adta bónuszok segítségével mi lehessünk a játék győztesei.



A Citadellát általában kettesben szoktam játszani a feleségemmel, de a szabályok lehetőséget nyújtanak akár hét- vagy a kiegészítővel nyolcszemélyes(!) játékra is. Azt hiszem, hogy eddig négyen voltunk a legtöbben. Szerencsére ezekben a kombinációkban is ugyanúgy élvezetes és használható volt a játék, és azt hiszem, hogy ennél több fővel is jó szórakozást tud nyújtani. Főleg, mivel úgy biztosan több konfrontáció történik a játékosok között.


A játék köreiben kiválasztunk magunknak egy szerepet, ami kevés játékos esetén kettő is lehet. A szerepkártyákon lévő számok jelentik az egyes szerepek sorrendjét. Mindig a legalacsonyabb számúval kezdjük a játékot, majd úgy haladunk felfelé a végrehajtásban. Lássuk, hogy milyen szerepek vannak az alapjátékban és nagy vonalakban mire is használhatóak.




1. Orgyilkos
Az ő akcióját hajtuk végre legelőször, ezért egy 2 vagy 3 személyes játékban nagy előnyt tud nyújtani. Főleg, hogy az ő akciója abból áll, hogy legyilkolhat egy megnevezett játékost (pl. azt mondja, hogy a királyt, építészt és nem azt, hogy Jóskát vagy Janit).


2. Tolvaj
Egy általa megnevezett karaktertől el tudja lopni az összes összegyűjtött érméjét.


3. Mágus
Lehetősége van a kézben tartott kerületapjai kicserélésére, vagy a pakliból vagy egy másik játékostól.


4. Király
Aki a király szerepet választja, az megkapja a királybábut, valamint ő választhat először a következő körbena szereplapok közül. Ezen kívül minden sárga épület után kap 1 aranyat.


5. Püspök
Védelmet élvez a hadúr támadásaival szemben, valamint minden kék kerület után kap 1 aranyat.


6. Kereskedő
Minden akciója után kap egy aranyat, valamint minden zöld épület után.


7. Építész
Egy körben lehetősége van 3 építésre is, valamint minden akciója után kezébe vehet 2 lapot a pakliból.


8. Hadvezér
Lehetősége van egy karakter egyik kerületének lerombolására, valamint a piros kerületek után 1 arany szerzésére.


Amikor egy adott szerepre kerül sor, akkor az a következőket hajthatja végre:
- cselekvés: ahol vagy két aranyat veszel magadhoz, vagy húzol két lapot és az egyiket megtartod magadnak,
- kerület építése: itt aranypénzért lehet kerületek vásárolni
- a szerep végrehajtása: ezt elvileg bármikor meg lehet tenni a saját körön belül, de az egyedüli kitétel, hogy csak egyszer


Sajnos a játékszabály és annak ismeretetése, vagy az én rövid írásom nem tükrözi a játék igazi hangulatát. Ezekből nem érezhető át az a küzdelem, melynek során igyekszünk a 12. kerületlapot is letenni magunk elé, hogy ezzel véget vessünk a játéknak, lehetőleg győztes félként. Nem lehet leírni a pókerarcok mögötti stratégiát, hogy vajon az ellenfelünk milyen szerepet választott és az ugyan jó vagy rossz lesz majd nekem.


A Citadellát a Fantasy Flight Games adta ki, amely elég híres a minőségi alapanyagokból készült, gyönyörű grafikájú játékairól. Ez ugyan a Silver Line sorozatban látta meg a napvilágot, ami ugyan a B-kategóriát jelöli, de itt egyáltalán nincs erről szó. A Citadalla egy nagyon jó két és többszemélyes játék, amely bizony sok A-kategóriás játékot is lazán maga mögé utasít, ezért mindenképpen ajánlott vételnek gondolom minden játékoskedvű családnak. Az árral sem lehet probléma, hiszen egészen baráti összegért a miénk lehet a nagyobb társajáték-szakboltokból. Az egészel csak egyetlen egy problémánk lehet, mégpedig az, hogy a doboz oldalán a rejtélyes "hátéka" szó szerepel...


(A képek a http://www.boardgamegeek.com/ oldalról vannak.)

2012/02/19

Colorama

Mindig elhatározom, hogy valamelyik "komolyabb" társasjátékról írok, de mindig közbenjön valami, vagy csak nincsen elég ihletem és kedvem a dologhoz. Most is egy gyermekeknek valóról írnék pár szót, amit karácsonyra vettek a nagyszülők (a közvetett segítségünkkel) Mártonnak.



A játékot már 3 éves kortól ajánlják gyermekek számára, de mi úgy gondoltuk a fiunk talán elég érett már hozzá. A Colorama főképpen megérte, hiszen a TESCO éppen féláron árulta a társasjátékokat... ezért ezt is beraktuk a többi mellé a kosárba.


A magyar nyelvű szabályzat 4 variánst is felajánl, de igazából saját magunk is ki tudunk olyanokat találni, ami legjobban megfelel gyermekünk szintjének vagy igényének. A táblán különböző színes formáknak van hely, amiket kockadobás után tölthetünk fel.



Igen, ez egy dobókockás játék, ami nem feltétlen baj. Az egyik kockán formák és joker (vagy ahogy gyerekek mondják bobóc), míg a másikon színek, egy üres oldal és joker található. A játék során eldönthetjük, hogy egy vagy két kockával történjen a játék (a mellékelt 2 oldalas lapon ennek köszönhetően találhatunk 4db játékszabályt is).




A játék nagyon egyszerű. Dobunk az egy vagy két kockával, majd a dobás eredményét berakjuk vagy kivesszük a tábláról. A dolog variálható, hogy vagy közösen rakjuk ki, vagy "tisztítjuk le" a táblát, vagy versengve. Ez utóbbinál lehet úgy csinálni, hogy a felrakás előtt egyenlő arányban szétosztjuk a darabokat és leggyorsabb nyer, vagy pedig leszedéskor külön gyűjtjük az elemeket.


A játék több szempontból is fejlesztő, ugyanis egyszerre lehet gyakorolni a színeket és a formákat, valamint lehet egymás ellen versengni vagy esetleg összejátszani. Mindenképpen ajánlani tudom már 3 éves kortól!


(A képeket a http://boardgamegeek.com/ oldalról vannak)

2012/02/17

Csizmás, a kandúr

Van egy olyan alapelvem, hogy vígjátékot, drámát, rajzfilmet nem nézek moziban, mert teljesen felesleges. Lehet bármilyen jó egy "A király beszéde", hogyha nincs meg az a látványvilág, amit csak a mozi adhat meg. Persze az is igaz, hogy egy látványban és hangban igen gazdag film nem feltétlenül jelent jót is, de ez más tészta...

A héten a lányom kedvéért felrúgtam ezt az aranyszabályt, ugyanis elmentem vele a Csizmás, a kandúr című rajzfilmre. Tudom, nem siettük el, és vélhetően hamarosan le is fog majd kerülni a vetítési listáról (főleg, hogy külföldön már DVD-n is megjelent), de akkor is ez tűnt a legértelmesebbnek a felhozatalból. Igazábóln nem gondolkodtam azon, hogy lenne-e értelme a 3D-nek, mert nem biztos, hogy a lányom élvezte volna a szemüveget, valamint szerintem az egész nem ért volna annyit. (Mielőtt valaki kérdezné... Márton fiamat azért nem vittem, mert nem gondoltam, hogy végig tudna ülni egy egész filmet nyugodtan. Talán majd legközelebb vele is próbát teszünk.)

Egész véletlenül szerdán mentünk (ami ugye akciós, a váltást megelőző nap) a Camponában lévő Cinema City-be. Előtte gyorsan vettünk enni és innivalót, majd irány a jegypénztár. Annamária hosszas tanakodás után kitalálta, hogy hol szeretne ülni, majd egy gyors mosdólátogatás után irány a terem... Ami üres volt. Ketten voltunk bent az egész vetítés alatt... Tehát szinte bárhol ülhettünk és akármit csinálhattunk. Mint pl. a végén a vászon előtt Annamária, a filmben látott mozgáskultúrát utánozva próbált a vászon előtt táncolni. Aranyos volt...

Azonban térjünk vissza a moziélményre. Az előzetese alatt sikerült a lányomnak megszokni a hangerőt, az azonban nem fér a fejembe, hogy miként lehetett ott a Baljós árnyak ismertetője. Az még rendben, hogy valóban 12-es karikás volt a Csizmás, a kandúr, de valahogy mégsem igazán összevethető annak a 12-es karikája a Csillagok háborúja filmsorozat első epizódjával, vagy bármelyik más részével.


A Shrek filmekből már ismert Csizmás Kandúrral szemben az elején voltak kétségeim, mert ott azért nem volt annyira szimpatikus a karakter. Szerencsére erre a különálló filmre sikerült kikupálni és még csak a zöld Ogrét, vagy annak valamelyik másik barátját sem kellett belevonni a történetbe. Persze ez nem azt jelenti, hogy a mesevilágból ne lettek volna más egyéb szereplők, még ha egy picit eltorzítva is. Mindenképpen érdekes felfogásban jelent meg Jancsi és Julis, de azért Babszem Jankó is eléggé nem volt szokványosnak nevezhető.

Mint talán érezhető is volt a mondandómból Csizmás elég kellemes meglepetést okozott a maga Zorrós viselkedésével, de valahogy Tojás Tóbiás személye elég irritáló lett. Ahogy az egész történet végkifejlete is. Sajnos a végére valahogy lelapult az egész, mintha a készítők már nem tudták volna, hogy milyen ötlettel lehet kitölteni a 90 perc maradék részét.

Mindenesetre annyi elmondható, hogy a Csizmás, a kandúr egy egész jól sikerült mese, amely ugyan tele van a felnőtteknek szánt utalásokkal, kikancsitásokkal is, melyeket a gyerek még nem biztos, hogy ért, de mégis sokkal emészthetőbb, mint a Shrek legutóbbi részei. Őszintén nem gondoltam volna, hogy ez lesz a következő moziélményem, de igazán nem bántam meg.

2012/02/10

George R. R. Martin - A Dance with Dragons

Bár már a Goodreadsre megírtam röviden a véleményemet a könyvről, úgy gondoltam, hogy a saját blogomban is megosztanék néhány gondolatot a hatalmas méretű kötettel kapcsolatban. Persze úgy, hogy nem írok semmi olyant, amivel előzetesen ellőnék történéseket vagy rontanám az olvasási élményt.



Emlékeim szerint valamikor 2005-2006 telén olvastam A varjak lakomáját angolul, ami miatt úgy gondoltam, hogyha tényleg, valóban jön az 5. könyv, akkor magyarul is elolvasnám, hogy képben legyek az eseményekkel. (Most viszont azzal sikerült szembesülnöm, hogy az újraolvasásról egy szót nem említettem. A google-t kellett segítségül hívnom, hogy 2011. szeptember 25-e körül sikerült befejeznem.)
Az 1000 oldalt is meghaladó kötetet a http://bookdepository.co.uk címről rendeltem, miután megtudtam, hogy George R. R. Martin végre befejezte. Néhány hétig cipeltem is magammal utazásaim során a súlyos könyvet, de aztán beszereztem a Kindle verziót és úgy folytattam. Több szempontból is ez volt a jobb megoldás.

Mondhatnám, hogy az 5. könyv ott folytatódik, ahol az előző befejeződik, de nem egészen így van. A negyedik rész írása közben GRRM úgy döntött, hogy karakterek szempontjából bontja két részre az írást, így az 5. könyv első fele még párhuzamosan fut A varjak lakomájával. Ami picit meglepő, hogy amint sikerül elérni oda, ahol az előző kötet időben tart néhány karakter onnan is megjelenik. Persze nem mindenki, csak néhány.

A Dance with Dragons olvasása közben többször is az volt az érzésem, hogy egyes karakterek csak azért jelennek meg, hogy kitöltsék a könyvet további oldalakkal, miközben nem viszik előre a cselekményt. GRRM szeret mesélni, ezért jó sok mesét kapunk.

Egy dolgot nagyon írigylek az íróban, még pedig a nevek kitalálását. A könyvek végén mindig kapunk egy terjedelmes listát, hogy ki kicsoda és miért. GRRM pedig folyamatosan új nevekkel tölti meg ezt a részt. Szerintem képes lenne Westeros összes lakóját a nevén nevezni.

Mint említettem az előző könyvből is megjelenik néhány karakter, akiknek története egész érdekesen alakul, mégha nincs is túl sok történés és előrelépés. Mondjuk mit is lehetne várni, amikor van olyan karakter, aki csak egy vagy két fejezetet kap. Az új karakterek először meglepőek, aztán eléggé érdektelennél válnak. Van, aki a könyv végére nem is marad életben... Ezen felül sokak kedvenc karaktere is veszélybe kerül és talán a 6. részben már nem is látjuk élve viszont. Róla többet nem is írnék, hanem inkább áttérnék Reekre. GRRM most nem mindig polgári nevén nevezi a szereplőket, hanem ad nekik valamilyen becenevet. Ez most annyiból jó, hogy anélkül is tudok róla beszélni, hogy valódi kilétét felfedném. Nos, GRRM nagyjából minden perverzióját kiéli Reeken, legyen szó szexualitásról, erőszakról, vagy kínzásról. Lehet is sajnálni a szereplőt...

A helyszínek erősen kontrasztosak. Nyomon követhetjük, hogy a Faltól miként halad déli irányba a tél. Sajnos a Falon és tengeren túl történt események alakulása valahogy annyira nem fogott meg, a legérdekesebb dolgok még mindig az először megismert kontinensen történnek, a Faltól délre.

Összességében sajnos egy picit csalódott vagyok, mert többet vártam a könyvtől. Lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim és már túl sokat vártam tőle, de valahogy úgy éreztem, még mindig nagyon sok a mellébeszélés. Valamint inkább csak újabb kisebb titkokat kaptunk, mint válaszokat. Tény, hogy nagyon érdekesen volt megírva az esküvős résznél egy bosszú beteljesedése és hogy olvashattam egy - általam is követett - könyvblogger könyvbéli halálát, de ezek csak apró színezések és díszítések.

Nem lehet tudni, hogy mikor lesz készen a hátralévő két könyv, de ha az írónak nem gyorsul az írási tempója, akkor lehet nem ő fogja befejezni végül. Azt sem látom még, hogy bizonyos dolgokat hogyan fog megoldani, egyáltalán készít-e lezárást, vagy függőben hagyja majd a legvégén is a dolgokat. Én mindenesetre nagyon várom a folytatást.

2012/02/06

Szívás a februári télben

Jól elszórakoztunk előzetesen arról, hogy a tömegközlekedési cégeknek, az út hómentességét biztosító cégeknek fel kell készülnie a télre, a hóra és a fagyra. A munkatársam mondta, hogy ők az autójuk aksiját estére kiveszik az autóból és a lakásba viszik. Nos majd talán nálam is ez lesz, a mai szívást figyelembe véve.

Minden a szokásos módon indult... csak az autó nem. Lemerült az akkumulátor. A lejtőn való betolás esélytelen volt, mert az út, a rajta lévő hómennyiség miatt, igencsak csúszott. Egy negyedórát mindenesetre sikerül ezzel elszórakozni, miközben a gyermekek ott ültek a hideg kocsiban.

Maradt a tömegközlekedés. A két nyűgös gyermek könnyei potyogtak, mire elértük az első buszmegállót. Közel 10 percig próbáltam őket nyugtatni mire megjött a busz. Aztán 3 megálló után átszállás egy másik buszra, miközben pityeregtek egy sort.

Újabb két buszmegálló után, már csak fel kellett menni velük a hegyre. Nem nagyon akartak jönni saját lábon, ezért felvittem őket, egyik karomon az egyik, a másik karomon a másik megoldással.

Szerencsére fogok kapni egy kölcsön aksit, amit majd az egyik kolléga segít hazavinni, hogy ne tömegközlekedéssel keljen megoldani. Aztán remélem, hogy az egyik otthoni szomszédnál lesz töltő, de ha nem, akkor majd itt a cégnél fogom valahogy megoldani. Már csak abban bízom, hogy sikerül le- és felszereni az aksit. Valahogy úgy érzem, hogy a mai szívás még nem ért véget...