2014/06/30

Mark Lawrence: Tövisek hercege

Június hónap könyvolvasás tekintetében elég jónak volt tekinthető. Elég régen fordult már elő, hogy rövid időn belül több könyvet is elolvassak, ráadásul ebből kettőt egy héten belül. Persze mindez megfelelő szabadidő-beosztás és megfelelően olvasható könyv függvénye.
 
Január végén bátran ruháztam be "A széthullott birodalom" sorozat három könyvére, ennek ellenére az első néhány oldal után majdnem a sarokban dobtam. Nem tudtam, hogy a sajátos hangulatteremtés, a fordító szükségtelen sziporkázása vagy mi a rosebb garázdálkodott az első pár oldalon. A nyelvezet miatt majdnem megfosztottam magam a továbbiaktól. Aztán néhány oldallal később ez a dolog eltűnt. A nyelv is rendessé vált és a történet is kezdett egyre jobban magába szippantani.
 
Persze ez is a manapság szokásos dolgokkal próbált először "sokkolni". Tehát öljünk (majdnem céltalanul), megbecstelenítsünk és ocsmány módon kínozzunk másokat. A főhős, aki igazából egy antihős, Hegylakó módra (csak egy maradhat) pusztít mindent a maga környezetében. Egy kicsit nehéz megérteni és felfogni, hogy egy 13 éves fiú mit akar és miért véghezvinni.
 
Aztán jönnek a 4 évvel korábbról történő megemlékezesei, ahol láthatjuk az okokat és a problémák gyökerét. Lassan kezdjük megérteni, hogy mi miért történik és miért úgy, ha elfogadni nem is mindig tudjuk a dolgokat. Egy kegyetlen világba csöppenünk, ahol csak az erősek maradhatnak talpon én életben, míg a győztesek masírozását patakvér követi, vagy csak hamu és csontok.
 
Aztán, egy idő után azon kezdünk el gondolkodni, hogy ez a könyv mitől más, mint a hasonszőrű fantasy-k. Kapunk egy középkort idéző világot, ahol talán nincs is mágia (A jég és tűz dala), kapunk az arcunkba rengeteg, talán nem is indokolt kegyetlenséget (A jég és tűz dala, Az első törvény). Aztán ez a világ kezd kitágulni, a meglepetések jönnek más irányból. Az ismerősen csengő nevek megjelenése után azt vesszük észre, hogy elkezdjük figyelni a könyv elején található térképet és azt böngésszük.
 
Aztán a tékozló fiú hazatérését követően a kapott feladat megoldása is valami elképesztően durvára sikerül. Nem akarok poénokat lelőni, de az olvasás során volt egy kis Setét torony utánérzésem is. Úgy érzem lesznek még meglepetések a továbbiakban is...
 
Az eddig leírtakból talán az tűnik ki, hogy ez "csak" valami összegyúrt massza, de ez jóval több annál. Talán nem egy irodalmi remekmű és nem is mindenki fogja kedvelni, de én élvezettel habzsoltam egymás után a lapokat, míg azt nem vettem észre, hogy a végére értem. Itt most meg is nyugtatnék mindenkit a fordítás - szerintem - nagyon jóra sikerült, talán azt nem értem, hogy a magyar változatban miért Honorous Jorg Ancrath herceg a főhős neve.
 
Néhány apróságot tekintve nagyon jól szórakoztam és most elég nagy hitetet fektetek a folytásokba is. Valahogy úgy érzem a moly.hu-s és goodread-es értékelések a következő könyvek kapcsán sem tévedhetnek nagyot. Remélem, hogy hamarosan ezekről is beszámolhatok itt a blogomon.

Finca


A Finca egy társasjátékos szempontból kemény időszakban jelent meg. 2009-ben jelölték az egyik legrangosabb és elismertebb, Spiel des Jahres nevű díjra is, amit abban az évben a Dominion nyert meg (a Pandemic, Fauna, Fits és Finca előtt). Ilyen társaságban ez nem igazán nevezhető kudarcnak, de tény, hogy nem kapott akkor visszhangot a játék, mint az SdJ-győztes. Az én figyelmemet is sokáig elkerülte, míg tavaly egy leárazási akció keretében meg nem vettem cirka 3000 magyar forintért. Ekkor már díszelgett rajta a 2011-es Magyar Társasjátékdíj győzelmet hirdető matrica.
 
Az előzetes várakozásom elég vegyes volt. Túl sokat korábban nem hallottam a nálunk magyar szabállyal, a Piatnik kiadásában megjelent 2-4 fős játékról és az említett magyar díjat sem kezeltem túlságosan kiemelten. A játék témája sem tűnt az én világomnak, de úgy gondoltam a 3000Ft nem olyan túl nagy pénz a viszonylag súlyos és sok tartozékot rejtő dobozért.
 
Mi lapul a dobozban...
Mint említettem elég bőséges tartozékokat kapunk, amiknek nagy része fa. A teljesség igénye nélkül összesen 108db 6-féle gyümölcsöt megtestesítő fa jelölőt kapunk, 6 faházat, 20 gazdát (5 minden színből), valamint rengeteg kartonlapkát.
 
A játék célja
Összegyűjteni a legtöbb győzelmi pontot érő lapkát a gyümölcsszállításokból.
Spanyol gazdákat alakítunk  a játék során. Először ügyesen kell szüretelni, a gyümölcsöket mások elől elhappolni, majd szállításoptimalizálási készségünket bevetve a legjobb pillanatban elszállítani őket. A játék akkor ér véget, ha a játékosszámtól függő gyümölcstermő terület kiürül. Ezt követően kell összeszámolni a győzelmi pontokat és különböző bónuszokat.
 
Előkészületek
A kép forrása a boardgamegeek.com oldalról származik
Van mit tenni. Ki kell pakolni középre a táblát. Ki kell mindenkinek osztani a játékosszámtól függő gazdabábut, elérhető közelségbe kell helyezni a gyümölcsöket, a szintén a játékoszámtól függő faházacskákat, bónuszlapkákat és különleges lépéseket biztosító lapkákat.
A tábla szélmalom részérére véletlenszerűen fel kell pakolni a lapátokat és középre helyezni a megfelelő számú szamaraskocsit. A térkép 10 régiójára egyenként 4-4 gyümölcslapkát teszünk, valamint 1-1 Finca lapkát, amelyek megmondják, ha az adott terület kiürült, akkor milyen bónuszt kell elszámolni az aktuális állás alapján.
 
Játékmenet
A játékosok sorban pakolják fel a gazdabábuikat a szélmalomkerék lapátjaira és az ott látható gyümölcsből elvesznek maguknak 1-1-et. Stratégiailag elég fontos, hogy hol helyezkedjenek el a kezdő gazdabábuink, mert nagyon sok múlhat rajta. Ha minden játékos végzett a felpakolással, akkor kezdődhet a kezdődhetnek a tényleges körök.
Két dolgot tehet a játékos: szüretel, azaz lép a szélmalomkerekeken, vagy elviszi szamaraskocsin a gyümölcsöket a piacra.
 
Lépés a szélmalomkeréken
Ha mi kerülünk sorra, akkor pontosan annyit léphetünk, amenyi játékos összesen található a kiinduló szélmalom lapkán. Ezt követően pedig pontosan annyi gyümölcsjelölőt vehetünk el az érkezési helyünknek megfelelő fajtából, ahány játékos éppen van az adott lapáton. Fontos még figyelni az úgynevezett "szamárvonalakat" is, mert ezek után kaphatjuk meg a szamaraskocsit, amivel elvihetjük majd az árút a piacra. Ezen lépésekhez tartozik 4 extra dolgot biztosító lapka is, amelyeket fajtánként egyszer, a végelszámoláskor negatív pontokért cserébe használhatunk fel.
 
Szállítás
Rendelkeznünk kell legalább egy szamaraskocsival, valamint annyi gyümölcsjelzővel, ami elvenni kívánt lapkán szerepel. Összesen maximum 6 (büntetéssel 10) gyümölcsöt szállíthatunk. A lapkák hozzánk kerülnek, míg a szamaraskocsi vissza a szélmalomkerék közepére. Általában érdemes kihasználni a maximális keretet, de olykor hasznos lehet kisebb mennyiség elszállítása is.
 
Mire figyeljünk a játék során
Ha győzni szeretnénk, akkor nem árt pár dolgon rajta tartani a szemünket:
- mi szerezzünk meg először 6 gyümölcslapkát,
- lehetőleg olyan területről vegyük el az utolsó lapkát, ahol a finca-lap nekünk adhat bónuszt,
- figyeljük középen a szamaraskocsik számát, mert ha mind elfogy, akkor mindenkinek vissza kell raknia a begyűjtött szamaraskocsiját,
- ugyanígy figyeljük a gyümölcsöket is, mert ha kimerül a készlet, akkor mindenkinek vissza kell raknia a gyümölcsjelzőit,
- gondosan válasszuk meg, hogy mikor akarunk extra dolgot véghezvinni, mert a végelszámolásban a negatív pontokat is figyelembe kell venni,
- kövessük figyelemmel, hogy mikor kerülhet a térképre a játék végét kiváltó utolsó faház.
 
A leírásban nem tértem ki minden szabályra, de talán ennyi bőven elég lehet az ismertetéshez és kedvcsináláshoz.
 
Összegzés
A játék nem túl bonyolult, könnyen elsajátítható és bátran merem ajánlani családok számára. A játék nagyon jól működik két fővel, de 3 és 4 játékossal is jól játszható. Megérdemelten nyerte a Magyar Társasjátékdíjat és tényleg indokolt jelölt volt az SdJ díjra is, ezért ha valahol akciósan látjuk, akkor nyugodtan szerezzük be. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy ez Évi egyik kedvenc játéka a Ticket to Ride: Europe mellett.

2014/06/23

Hugh Howey: Dust

Howey Silós sorozatának első nagyobb kötete a Wool elég erős kezdésre sikerült, de sajnos a Shiftben zuhant valamennyit a színvonal. Ezért valamelyest csökkent érdeklődéssel vágtam bele a sorozat zárórészébe a Dustba.
 
A Woolban megismerhettük a Howey poszt-apokaliptikus világát, mikor az emberek egy (vagy több?), föld alá épített silóban élik életüket. A sajátosan kialakított önellátó rendszer egész jól, évszázadokon át jól működik, amit időként megzavar valamilyen belső lázadás, amit sajátos módon torolnak meg a rend őrzői, a fővétkest, vagy vétkeseket kiküldik érzékelőket pucolni. Ami egyet jelent a halálra ítéléssel is.
 
Innen csak az olvasson tovább, aki olvasta az első és második könyvet, vagy nem érdekli, ha fontos részleteket tud meg a történetből.
 
A könyv második felében egy kicsit kibővül a világ, és megtudjuk, hogy a silón túl is van élet, másik silókban. Itt megismerhetjük egy magányos túlélő világát, hogy miként is boldogul egyedül a hatalmas siló belsejében.
 
A második könyvben erősődik az első könyv végén tapasztalható érzés a saga elnyújtásával kapcsolatban. Egyre több töltelék dolog jelenik meg és bár megismerhetjük a múltat, a kiváltó okokat és motívációkat, de közben laposodik a történet. Ugyan betekintést kapunk a silók múltjába, korábbi felkelésekbe és lázongásokba, de valahogy nem érezzük szükségét. Megkockáztatom, hogy Juliette is erősen eltávolodott tőlünk, ha korábban megkedveltük.
 
A harmadik könyvben felpörögnek az események. Egyrészt beindul a nagy ásás, másrészt érezhetjük Juliette vezérlő erejét és betekinthetünk Donald leépülésébe is. Ahogy az 1-es siló vélt vezetője egyre több titkot tud meg és ahogy egyre több dologra döbben rá, súlyos hibákat is elkövet. Minden erejével azon van, hogy a 18-as silónak jót tegyen, de ezzel visszafordíthatatlan folyamatokat indít be.
 
A 18-as silóban az ásás elég nagy vitákat vált ki, és sajnos Howey behoz egy - számomra - feleslegesnek tartott vallási szálat is. Valamiért szűkségesnek érezte az író, hogy legyen elvadult szekta, amely megkavarhatja a dolgokat. Ebben a könyvben is vannak felesleges kitöltő részek, de valahogy dinamikusabb, mint a Shift volt. Itt végig belengi a könyvet, hogy lezárásra kerülnek a dolgok, legyenek azok bármilyenek is. Szerencsére Howey magában hordozza a boldog és a sötét vég lehetőségét is... amelyikből egyik be is következik, ezzel korrekt lezárást adva az egész sagának.
 

2014/06/12

Alex J. Cavanaugh: CassaStorm

Nem mondanám, hogy annyi könyvet olvasok, mint szeretnék, de azért néha vannak olyan időszakok, amikor egy héten belül sikerül elolvasnom egyetlen könyvet. A rövid nyaralásnak köszönhetően, így volt ez Alex J. Cavanaugh bloggerbarátom CassaStormjával is.
 
Az előzményekről, a CassaStarról és a CassaFire-ről már korábban írtam, ezért nem maradhat ki az erről a könyvről alkotott véleményem sem.
 
Az időben újabb 20 évet ugrunk előre, amikor is Byron már boldog párkapcsolatban él a második részben megismert Athee-val, ráadásul románcukból egy fiú is született, aki a Bassan névre hallgat. Békés hétköznapjaikat igencsak felborítja a kiújult háború a vindicarn fajjal és annak szövetségeseivel. Ráadásul Bassan az idegen faj űrhajójának látogatásakor a sorsát döntően befolyásoló kalandba keveredik. És ha mindez nem lenne elég, akkor még a fosztogatókkal is meggyűlik a bajuk.
 
A regényt elég dinamikusra írta a szerző, ezért egy idő után elég nehézemre esett félretenni a könyvet. Érdekesen vegyülnek a légiharcok, űrcsaták, politikai játszmák, valamint a Byron családjával kapcsolatos események, érzelmi történések. Alex írási stílusa sokat fejlődött az első könyvet követően.
 
A karakterek jók, bár egy picit egysíkúak, valamint valamelyest érzelmileg túlvezéreltek, de talán ez indokolt is a kialkult helyzetet tekintve. Egy fiú esetleges feláldozása a könyv univerzumának ismert fajai megmentéséért nem kis áldozat.
 
A politikai csatározások közepette folyamatosan jelenlennek meg misztikus titkok, majd oldódnak meg. A csatákból nem kapunk túl sokat, de azok elég élveztesen vannak megírva. Cserébe kapunk egy nagy adag Bassant, akin érezhető a gyereki naivitás, ugyanakkor az apjánál több esetben bölcsebbnek tűnik.
 
Szerencsére a könyv pörgő dinamikája átlendít a problémás részeken és a cukormázas történeten, de utólag azért pár gondolat megfogalmazódik bennem. Ennyi lenne az ismeretlen idegen faj titka? Nem oldódott meg túl egyszerűen a fő konfliktus? Nem került túl nagy hangsúly az érzelmekre?
 
Mindenezen apróbb hibák ellenére a CassaStorm hangulatos írásra sikerült. Aki olvasta az előző könyveket és tetszettek is neki, azok ebben sem fognak csalódni. Főleg, hogy sokkal jobb, mint a CassaFire.