2010/09/30

Kaliforgia 3. évad

Most nagyon szemét leszek és úgy írok bejegyzést erről a sorozatról, hogy nem fogok senkit sem képekkel elkényeztetni. Ez a lustaságon túl azért is van, mert a sorozat erősen a 16 vagy 18 éven felüli korosztálynak ajánlott. Ez azért nem meglepő, mert az előző évadok is a dugásról, a drogozásról és a folyamatos bulizásokról szólt. Persze azért körítésnek kellett a család, a testiségen kívüli kapcsolatok és a dráma.


Az előző évad egy kicsit laposabbra sikerült, bár nagyon jó volt látni egy a BSG-ből megismert cyclont. Az ő karaktere sokat lendített az egész sorozaton, és talán még a Hank Moody-t alakító David Duchovny is elszürkült egy picit mögötte.

A harmadik évadot jó reményekkel kezdhettük, mert anyu elment az örök napsütés városából a hideg New Yorkban, ez pedig erősen esélyt adott kedvenc írónk - amúgy is zabolátlan - életének habzsolására. Tudtuk, hogy fel fognak tűnni azok a nők, akik el fogják csavarni Hank fark... fejét. Csak az kérdés, hogy mennyien, és hogy ezek megint milyen új bonyodalmakat fognak jelenteni. Főleg, hogy elvállalt egy tanítói állást.


Azt kell mondanom, hogy ez az évad közel tökéletesen sikerült. Persze azért itt is voltak laposabb részek vagy részeken belüli részek, és megint nem volt minden teljesen vidám, de rengeteg hangosan röhögős jelenet is volt azokon kívül, amikor csak vigyorogra bámultam a tévéképernyőre.

Az évad során számtalan szemrágógumi jelenet volt, persze főleg a férfinézők számára. Mindezek ellenére - számomra - a legnagyobb jelenet az évad első részében volt, amikor az idősebb író szavalt, majd ugrott... Ezt az évad során nem lehetett semmivel sem túlszárnyalni. Annak ellenére, hogy zseniálisan megírt jelenetek voltak még a továbbiakban is.

Az igazi bajom a befejezéssel volt. Az utolsó előtti résznél úgy látszott, hogy az egy biztonsági rész, arra az esetre, ha nem lenne a következő évadra berendelés. Én elégedett lettem volna egy ilyen évadzáróval. Erre megkaptuk az utolsó részt és a vigyor eltűnt az arcomról, a helyét elégedetlenség vagy szomorúság váltotta fel. Mindenesetre nagyon várom a következő évadot...

2010/09/24

Plombavágók

Akár a címbe beírhattam volna a divatos "bréking nyúz" kifejezést, de semmi értelme nem lett volna, és a dolog ennél sokkal komolyabb. Persze, hogy megint az ELMŰ-ről van szó...

A lényeg, hogy megbízható forrásból azt tudtam meg (nem én állítom, de a forrás ennek ellenére elég megbízható), hogy akinek - mindenféle trükközés nélkül - tönkremegy a villanyórája és a szokásos szokás procedúra előtt áll, arra még jobban rásegítenek, hogy bűnőssé tegyék. Most már nem elégszenek meg azzal, hogy utólag mindenféle huncutsággal karcossá teszik a mérőt, hanem még durvább módszert alkalmaznak: LEVAGDOSSÁK A PLOMBÁKAT!

Laikus persze azt kérdezné, hogy ez miért baj. Azért, mert ha meg van sértve vagy el van távolítva a zárópecsét, akkor az az áramszolgálatók számára "bizonyítéknak" számít arra nézve, hogy a fogyasztó csalni akart vagy csalt.
Akinek eddig mindenki/bárki számára hozzáférhető villanyórája van, az gyorsan találjon ki valami zárható megoldást, mert nagyot fog szívni. Legyetek nagyon óvatosak és jobb ha előkészítitek fényképezőgépeiteket és/vagy kameráitokat, ha az áramszolgáltató embere van a közelben.

2010/09/20

Az ELMŰ összeesküvés

Előre bocsátom, hogy az írásom nagy része csak feltételezés. Ahogy az ELMŰ (Elster Kft.) tényeket megállapító jegyzőkönyvei is csupán csak azok.

A gyógyszer akkor gurult el újra, amikor megérkezett a levél a Fővárosi Bíróságtól, hogy az ELMŰ kontra Magyar Energia Hivatal ügyben szeretnénk-e beavatkozni. Hülye kérdés, mert a mi bőrünkről van szó, ha a MEH elveszíti az ügyet, akkor nekünk kell fizetni. A mi még kiveri a biztosítékot, hogy a hivatalos indokolásban az áramszolgáltató az energiahivatal hozzáértését kérdőjelezi meg.

Évi elkészítette a sokoldalas (alap dokumentumok és mellékletek) pakkot, amit személyesen el is vitt a bíróságra. Ennyivel le is zárhattam volna az egész bejegyzésemet, ha nem kezdtem volna neten megint kutakodni a dolog iránt...

A google főleg a már ismert oldalakat hozta: a http://www.akontroll.hu/, a http://villanyora.blog.hu/ oldalt (ami mostanában eléggé pang), az én blogomat, a Homárt, a zugügyvédet és még néhány egyéb oldalt. Ezeken túl sikerült néhány "gyöngyszemre" is találnom.

Az első egy blogger írása, amiben elég sok és érdekes infó tudható meg: http://www.darren.hu/tag/elmu/. Természetesen ő is abszurnak érzi az egész dolgot, ami egyáltalán nem meglepő.

A következő a http://www.meevet.hu/index.php?com=news&nid=48 oldalon lévő 2010. szeptember 1-ei hír, aminek a "Fogyasztásmérők mágneses befolyásolásának vizsgálata" a címe. Itt egy 2009. novemberében készült tanulmány van, ami az ELMŰ NYRT - ÉMÁSZ NYRT. megbízásából készült a Miskolci Egyetem Elektrotechnika- Elektronika Tanszéken. A 4,5 megás .pdf-ben nagyon részletesen le van írva, hogy - szerintük - a villanyórákat csak mágnessel lehet tönkretenni. Az írást rengeteg számítással próbálták alátámasztani, hogy minél hitelesebb legyen. A konkluziókat majd csak később fogom levonni.

A harmadik linken szintén egy külön letöltendő dokumentum van, aminek számunkra a 15-17 oldalai az érdekesek. www.mee.hu/files/images/5/elektro_2010_07-08.pdf Ezen irás elkövetője Dr. Szunyogh István igazságügyi szakértő (már rosszul kezdődik), mérésügyi vezető főtanácsos (bizonyára az áramszolgáltatók tanácsosa). Ő egy kicsivel hétköznapibb nyelven próbálja ugyanezt elmagyarázni, sőt a végén arra is utal, hogy igazából a fogyasztó irányába kedvezően nem is lehet befolyásolni a mérőket. Az írásában megemlíti az előző linken található tanulmányt, valamint az Óbudai Egyetemet. Ez utóbbit is nem kell mondjam, hogy ki támogatja.

Már készen voltam az írással, amikor bónuszként találtam egy újabb történetet, még 2006-ból. http://www.fogyasztovedelem.com/forums/lofiversion/index.php/t1414.html Itt világosan látszik, hogy mágnes még csak fel sem merült. Tönkrement a villanyóra... (Bár nem lehet tudni, hogy mi lett az ügy folytatása.)

És most jöjjenek az egészből levont következtetéseim

Ebből a rengeteg tanulmányból, ellentámasból, valamint hogy újabban módosítgatják a szövegeiket a jegyzőkönyveikben egyértelműen látszik, hogy kezdenek betojni. Tudomásom szerint erre jó okuk van, és nem csak ezen rövid hír miatt: http://www.mno.hu/portal/736967.

Látszik, hogy az ELMŰ görcsösen próbálkozik, hogy lehetőleg minél több egyetemenet és főiskolát belevonjon saját tanulmányaiba, ahol az általuk rendelkezésre bocsátott mérőkkel kísérletezhetnek. Ráadásul igyekszenek szinte mindenhonnan, úgynevezett szakembereket találni, akik az ő állításaikat alátámasztják.

Tételezzük fel, hogy mindenki tisztességes, becsületes, egy szereplőt leszámítva. Ez pedig NEM a fogyasztó, hanem az áramszolgáltató, akinél mindenki kiszolgáltatott helyzetben van. Az egész onnan indul, hogy elhoznak egy mérőórát, amit valaki hitelesített. Van rajta OMH pecsét, de nem zárja ki semmi, hogy ezt is lehet hamisítani. Sőt az sem kizárt, hogy egyéb módon kerülik meg ezt a "védelmet". A Mérésügyi Hivatalnál vélhetően csak a fogyasztásmérő rendeltetésszerű működését nézik, és azt nem, hogy milyen hatásokra mehet tönkre. Tehát, tegyük fel elméleti szinten, hogy így akár az áramszolgáltató egy távirányítással működő szerkezetet is rakhat bele, amivel saját kényére-kedvére tekerheti a mérőt. Vagy alkalmazhat más megoldásokat is. Talán nem véletlen, hogy egyes mérőkön olvasható az "assembled by ELMŰ" felirat. Honnan lehet azt tudni, hogy a gyártótól kapott alkatrészekből mit raknak össze, illetve, hogy esetlegesen egy kész órát miként módosítanak?

A hitelesítő vizsgálatokon persze jól átmennek ezek a szerkezetek, mert nem azt nézik, hogy mennyi a futásidejük és hogy akar el is romolhatnak. Régebben talán sokkal jobb minőségű fogyasztásmérőket készítettek. Akkor talán még jó mágneseket raktak beléjük, és nem olyanokat, amik környezeti hatásokra (NEM mágnesre) tönkre tudnak menni.

A "szakértőket" persze nem lehet hibáztatni, mert ők kapott anyagból dolgoznak. El fogják hinni, hogy amit kaptak az jó, tökelétes és rendeltetésszerűen működik. Amikor - a blogomban már említett - konferencián voltunk, akkor ott a szakember elég sokat tekergetett és állítgatott magán a villanyórán mire a kívánt hatást elérte. Ezt egy átlagember, egy nem-hozzáértő nem tudja megoldani. Valamint az sem kérdés, hogy kísérlet alatt végig csörömpölő mérőt egy háztartásban sem hallgatnák túl sokáig. Más kérdés, hogy szerintük egy célmágnessel, vagy szupermágnessel akár 10mp is elég, hogy az óra legmágneseződjön és tönkremenjen. Ezekből is látszik, hogy egyedül kinek lehet érdeke az, hogy az országban ilyen mágneseket, vagy "megoldásokat" elterjesszen. És hogy mi lehet vele a cél? Több minden. Nemcsak a túlmérésből fakadó többlettbevétel és az utána való kötbérezés, hanem az eleve hibásan kikerült villanyórák problémáinak leplezése. Meg kell jegyeznem, hogy ehhez a szakemberek és felsőoktatási intézmények nagyon jól kiszolgálják a valódi bűnöst/bűnösöket. Azt még csak feltételezni sem akarom, hogy ők is be lennének vonva a dologba.

A végén még újra leszögezném, hogy ez csak egy vélemény, amin talán el lehet gondolkodni, és ez csupán ugyanolyan feltételezésen alapul, amit az áramszolgáltató megenged a jegyzőkönyveiben. Azonban mindenkit óvatosságra intenék, mert talán mindenki otthonában, időzített bombaként ott ketyeg egy nem tökéletes mérőóra, ami bármikor önmagától(?) meghibásodhat...

Sam Neill

Az előző bejegyzésben megjegyeztem, hogy milyen "ügyesen" sikerült sorozatokat választanom, majd kiderült, hogy a Happy Townról nem írtam semmit. (Nem mintha nagyon annyira megérdemelte volna.) Aztán jutott eszembe, hogy az elmúlt hónapokban néztem néhány filmet is, amikben volt egy kapocs, amit a sorozathoz lehet kötni. Ez pedig nem más, mint Sam Neill. Ezzel a bejegyzéssel három legyet fogok egy csapásra ütni. Ez a három légy pedig név szerint: a Happy Town, a Daybreakers és a Hegy gyomrában (Under the mountain).

Akkor haladjunk sorrendben és kezdjük a Happy Town-nal. Ez egy sorozat, amit kivételesen "tévénézőként", azaz heti szinten néztem és nem egyben darálva. A szokásos sablonra építkezett, azaz adva volt egy békésnek, cukormázasnak tűnő kisváros, ahol egyszercsak egy szörnyű gyilkosság történt. Egy vésővel átütötték egy fickó fejét.

Aztán gyorsan kiderült, hogy azért nem annyira idilli a város képe, mert a múltban több eltűnés is történt, amit egy titokzatos, "Magic man" névre hallgató illetőhöz kötöttek. Az egész sorozat annyira sablon volt, hogy az már fájt. A tipikus kisvárosi serif, akinek nem meglepő módon az apja is az volt. Aztán van itt szerető feleség, idióta polgármester, akit az anyja irányít, intrikáló öreglányok, alkoholista apák és persze hülye tinik.


Az egészet persze próbálták megbolondítani egy elég furcsa szövetségi nyomozóval, valamint a Sam Neill alakította, angol akcentussal affektáló, régiségkereskedővel (vagy inkább afféle nosztalgia boltja volt). Szerencsére ez is csak egy évadot élt meg, bár a befejezés elég idegesítőre sikerült. Ez is elég ígéretes anyagnak tűnt az elején, de az évad során olyan idiotizmusok jöttek elő, hogy már nagyon vártam a végét.

A Daybreakers című elég érdekes elgondoláson alapult. A világot megfertőzte a vámpír kór, és a lakosság elég nagy százaléka éjszakai vérivóvá vált és a csekély létszámban lévő embereket szinte csak élelmiszernek tartják. Azonban ez a vérforrás kezd kiapadni, ezért pótló megoldásokat kell kitalálni. A film a gyógymód megtalálásáról, a vámpírok mutálódásáról, valamint az emberek levadászásáról szól.


Az Ethan Hawke alakította főhös rájön, hogy nem a megoldást nem szintetikus vér, vagy vérpótlkék jelentheti, hanem a visszatérés ember léthez. Ki is derül, hogy erre is van megoldás, de ezt a vámpírok egy része nem nézi jó szemmel. Ebben a filmben Sam Neill egy kimért modorú vállalatvezér vámpírt játszik, és itt sem kell megszakadnia a színészi játékkal. Ha valakit nagyon ki kellene emelnem a színészek közül, akkor az Willem Dafoe lenne.


A film egyszer nézhető, nem csak a szokásos vámpírsablonok vannak benne, és az Alkonyattal szemben nem fulladunk bele a szerelmi nyáltengerbe.

A hegy gyomrában (Under the Mountain) eredetileg egy nyolc részes új-zélandi sorozat volt, amit én is nagy kedvvel követtem ifjabb koromban. Túl sok emlékem nem maradt a szigeten játszódó ifjúsági sci-fi-ből, csak az, hogy nagyon utáltam a nyálkás Wilberforce-ékat.


Nem is tudom, hogy mi vihetett rá rendezőt, hogy ebből egy egész estés filmet csináljon, de utólag kiderült, hogy sok értelme nem volt. Az egész B kategórián alulira sikerült, felesleges jelenetek sorával, idióta történetvezetéssel. Sam Neill karaktere is elég furcsára sikerült, sokáig nem lehetett eldönteni, hogy most akkor kedveljük vagy utáljuk. Egy idő után azonban valahogy elegünk lesz az arckifejezéséből.


Valahogy annyira érdektelen lett, az amúgy is erős nosztalgiából megnézett film, hogy a végén már nem is nagyon szurkoltam a vulkánoknál szenvedő ikreknek. Úgy gondoltam, hogy győzzön a rossz és járjanak sikerrel a nagy féreggel Wilberforce-ék.

Persons Unknown

Nem is tudom mit mondjak... Valahogy sikerült idén olyan sorozatokban is csúnyán beletenyerelnem, amiket talán el sem lett volna szabad kezdenem. Ott volt pl. a Happy Town, amiről valahogy egy sort sem írtam ezen a blogon (Most azon gondolkodom, hogy vajon írjak-e erről is valamit...) és most itt van ez.


Az alapkoncepció érdekes is lehetett volna. Hét, egymás számára ismeretlen személy felébred egy kisvárosban, ahol gyakorlatilag mindenük megvan, csak a szabadságuk nincsen. A várost úgy nem tudják elhagyni, mert valami energiapajzs védi, a fogvatartóik pedig nem akarják elengedni őket. Közben persze megy az agyalás, hogy vajon mi történik velük és miért is tartják őket fogva. Mi az egésszel a cél?


Sajnos a 13 részes első évad elég lassú mederben folyik előre, vannak részek, ahol alig történik valami. Sokkal jobban járt volna mindenki, ha fele ennyi rész van, és dupla ilyen gyorsan pörögnek az események, mert úgy még lehetett volna esély egy második évadra. Ami nem lesz, de nem is hiányzik. Még akkor sem, ha a végkifejlett egy kicsit befejezetlen maradt. Ennek ellenére nincsen bennem hiányérzet és késztetés sem, hogy de jó lenne a folytatódna, mert akkor lehetne tovább nézni. Ebből bőven elég volt ennyi.


Ez igy sajnos alig volt több egy Big Brothernél, ahol mellette a bezárt világon túl a való világban is folytak az események. Kár érte...

2010/09/17

DVB-T tuner teszt: Alcor DTV-1000 MPEG-4 HD

Az egyik (külsős) munkatársam biztosította számomra ezt az eszközt, amit a saját laptomonon kezdtem el tesztelni.

A tesztkonfiguráció nagyjából a következő. Toshiba Satellite Pro L100: Mobile Intel Celeron M 380, 1600MHZ, 1GB RAM, amiből 256 jut az ATI Radeon XPRESS 200M videókártyára. A 40GB-os merevlemezen nagyjából 2 giga szabad hely, tehát felvételt nem fogok tesztelni.


Az Alcor DVB-T tunert csatlakoztattam, a saját antennájával együtt (a jobb jelerősség eléréséhez csatlakoztatható egyébb antenna is). A lemezről gyorsan feltelepítettem a meghajtóprogramot, valamint a saját tévénéző szoftverét. Az is hamar kiderült, hogy a nem túl izmos konfiguráció miatt más programot lehetőleg nem szabad futtatni, ugyanis a processzor szinte maximálisan ki volt használva a tévénézés alatt.

A tévénéző programot elindítottam, majd elkezdtem csatornákat keresni. Elsőre csak az A MUX csatornái jelentek meg a listában, ami igazából fel sem tűnt. Lényegében ezzel elérhetővé vált SD és HD adás is, tehát a tesztelésre minden adott volt (a részletes csatornalistát, mindenki megtalálhatja a http://www.mindigtv.hu/ oldalon).

Elsőre az RTL Klub és TV2 adásait néztem, olyan 3-4-es jelerősség mellett. A kép szép volt (digitális műsorszórásnál vagy van jel és vagy nincs semmi, köztes átmenet nincs), de néha-néha pixelesedett és egy kicsit akadt. Mielőtt még javítottam volna a jelerősségen belenéztem az M1 HD adásába is, ahol szintén hasonló volt a jelenség.

A jelerősség javítását úgy végeztem, hogy laptopot az antennával egy olyan ablakhoz vittem, ahonnan közvetlen, akadálytalan rálátás volt a Széchenyi-hegyre. Így már maximális volt jelerősség, és ennek tudatában újabb csatornakeresést végeztem. Közben meglett a C MUX is, a két Duna tévével és a kódolt Mindig TV Extra csatornákkal (ez utóbbiakból csak a név és lakatjel látszódott).

Maximális jelerősség mellett az SD adások mindkét MUX-ról tökéletesen, pixelesedés és szaggatás nélkül jöttek. A gépem procija meg tudott birkózni a feladattal. Jöhetett ezek után a HD tesztje. Az M1 és M2 viszonylag jól jött, egy kicsit csúszott néha a hang, de élvezhetőnek tűnt, azonban a Duna TV HD adásánál már sokkal jobban és zavaróbban tért el a kép a hangtól. Először arra gyanakodtam, hogy azért, mert másik MUX-on, másik frekvencián van, de kiderült, hogy nem ez a gond. A Duna TV HD adása minőségibb, több adat jön át másodpercenként, mint a Magyar TV adásainál.
A kezelőprogram nekem annyira nem teszett. Túl egyszerűnek tűnt, de ugyankkor nem voltak láthatóak gyorsgomb lehetőségek. Ha valaki az ölében fogja a laptopot, miközben tévét akar nézni, akkor vélhetően nem szívesen nyúl külön a távirányítóért vagy az egérért. Remélhetőleg idővel majd el fognak terjedni a különféle, digitális tévénézésre használható programok, és nem lesz ilyen bajom. Azt sem zárom ki, hogy ilyenek már léteznek, csak mivel korábban még nem volt birtokomban ilyen eszköz nem éreztem késztetést a dolog után mélyebben utánanézni.

Konklúzióként levonható, hogy az Alcor DTV-1000 jó kis eszköz, könnyen kezelhető (bár a guruk bizonyára hiányolják a finomhangolási lehetőségeket), és nincsenek túl nagy hardver igényei. Az eszközt ár/teljesítmény viszonylatban nem tudom belőni, mert eddig ez az első ilyen kütyüm. Én egy kicsit sokallom érte a 10eft körüli árat, főleg, hogy e-bay-ről szállítással 2000Ft környékén már lehet hasonló tudású eszközöket beszerezni.
Néhány dolgot azonban nagyon figyelembe kell venni az ilyen eszközöknél, mégpedig az antenna és a vevőegység érzékenyéségét, valamint a jelerősséget! Ha ezen feltételek nem ütik meg az elégséges mércét, akkor lehet bármilyen erős vasunk az eszközhöz, semmit nem fogunk érni vele.

2010/09/09

Chris Wraight: Sword of Justice (Warhammer)

Tegnap végére értem Chris Wraight Sword of Justice című könyvének. Korábban eddig még csak a Warhammer - Mark of Chaos (és annak kiegészítője) kapcsán volt kapcsolatom ezzel a világgal, még egy ilyen témájú könyvet sem olvastam el. És ez talán így is maradt volna, ha Graeme fantasy blogján nem akadok egy nyereményjátékra.

A könyv elég hamar és minden gond nélkül eljutott hozzám a Magyar Postán keresztül, ezért most újra van bennük egy kis hitem. Ezt a csomagot már legalább nem nyúlták le...

A könyv elég érdekes borítóval bírt, ugyanis a fedlap nem olyan széles, mint az azt követő lapok, de van egy második fedlap is, ami már normál nagyságú. Ez csupán egyfajta érdekesség és semmi nem von le vagy javít a könyv élvezeti értékén.


Már az első lapokon egy csatatéren találjuk magunkat ahol a Birodalom seregei harcolnak a gaz szörnyetegekkel. Patakokban folyó vér, leválasztott végtagok, csatakiáltások, halálhörgések töltik meg a lapokat. Szerencsére(?) nem olyan erőszakosan, mint Steven Erikson könyveiben, de azért át tudjuk élni harc borzalmat, a kilátástalanságot és a hatalmas csataforgatagot.

A főhösök nagyjából hasonló helyzetbe kerülnek, mint Forgotten Realms könyvekben Drizzt, azaz, a halálos sebeiket legyőzve felülkerekednek saját gyengeségükön és minden ellenségen. Itt azért az író valóban hoz néhány áldozatot is, és néhány kisebb hősének megadja a mártirhalált.

Az alaphangulat megadása és néhány főbb karakter bemutatása után a Birodalom fővárosában találjuk magunkat, ahol az uralkodó új feladattal bízzal meg Lord Ludwig Schwarzhelm-et. (Itt jegyezném meg, hogy a karaktereknek és egyéb neveknek németes vagy német hangzása van, sőt feltűnik egy Ferenc nevű egyén is.) A nagy bajnoknak el kell utaznia szülőföldjére, és ott politikai téren kell megvívnia egy nagyon fontos harcot, hogy ki legyen a terület választófejedelme.

Eközben a káosz erői is feltámadnak a környéken és elindul a zöldbőrűek serege a birodalmi erők ellen. Schwarzhelm figyelme megoszlik, ezért kétségessé válik, hogy sikerül-e neki végrehajtania a császár által rábízott feladatot...

Chris Wraight írása szórakoztató, bár sokszor ugyanazokkal a szófordulatokat és szavakat használja. Mindezek ellenére nem nagyon lehetett panaszom sem a történetre, sem a hangulatra és pedig a történetben (várt és meglepő) csavarokra. A legnagyobb bajom az egésszel, hogy sajnos ez sem ért véget, és belül valami marcangol, hogy majd el kellene olvasni a folytatást is.

2010/09/08

Castle

Nyár végén vettem a bátorságot, hogy Évinek javasoljak egy új sorozatot. Azért voltam óvatos, mert általában a sorozatokkal (és a filmekkel kapacsolatban is) az a baja, hogy nincsen nekik végük, nincsen teljes lezárásuk.


Ugyan itt sem volt garantált a dolog, de volt néhány tényező, amivel meg lehetett győzni. Az egész az "egy bűneset, egy rész dologra" van beállítva, ezért talán nem is annyira fontos a főszál. Az egyik főszereplőt az a Nathan Fillion alakítja, akit már korábban megismertünk az általunk annyira kedvelt (és szintén Évi szerint le nem zárt) Firefly sorozatból. További pozitívum volt, hogy a megtekintés előtt már 2 évadot teljesen levetítettek az USA-ban, és berendelték a harmadikat is. És persze arról már nem is kell mondanom semmit, hogy elég jó visszhangot kapott a magyar sorozatos oldalakon.

A történet szerint egy bűnügyi regényeket szerző iró, név szerint Richard Castle, belekeveredik egy gyilkossági ügybe. A dolog annyira megtetszik neki, hogy szeretne még jobban elmerülni a rendőri munkába, és külsősként csatlakozik a nyomozásokhoz. A sorozat egyik legnagyobb mozgatórugója a Castle és a Beckett (Stana Katic) nyomozónő közötti furcsa viszony. A nőnek nagyon "akarom és nem is" hozzáállás van a dologhoz, valamint láthatóan éreznek egymás iránt némi vonzódást, még ha nem is ismerik be ezt teljesen. Ez - szerencsére - rengeteg humoros jelenetet eredményez, ami elég szórakoztatóvá teszi a sorozatot.


Persze - számomra - vannak negatív elemek is. Valahogy nehezen emésztem meg, hogy Castle-t olyan figurának alkották, aki rajong, ha hulla van. A túlzásba vett ripacskodása is nagyon a határon táncol, valamint az is, hogy a rendőrök helyett nagy részben ő oldja meg az ügyet. Főleg azt követően, hogy az anyjával és a lányával otthon megvitatja az esetet vagy éppen a családi események alakulnak valami olyan irányba, ami ötletet adhat a megoldáshoz. Évi részéről (a befejezetlenségen túl) a fő probléma a hullák hirtelen megjelenése, főleg hirtelen, szinte a semmiből való brutális előbukkanásuk.

Mindenezen "hibák" ellenére elég szórakoztató ez a bűnügyi sorozat (az első évad csak 10 részes, míg a második már 24). Bátran merem mindenkinek javasolni, aki könnyed szórakozásra vágyik, azonban óvva intenék mindenkit attól, hogy napi 2-3 résznél egyszerre többet nézzen meg egymás után.

2010/09/06

MyAudio MA X14 FM transzmitter

Felesleges lenne tagadnom, hogy igazi kütyübolond vagyok, és imádok szinte mindenféle eszközt, aminek valami elektronikus kijelzője van. A múlt héten lapozgattam a Tesco újság műszaki mellékletét, ahol is észrevettem ezt az FM transzmitter dolgok. Az már csak a szerencsés véletlenek közrejátszása volt, hogy az egyik kollégám pont azon a héten említette ezen eszközök hasznosságát.

Egy ideje már szemezgettünk külfönféle autórádióval az autónkba. Szépen vártunk, hogy vajon mikor lesz arra elkülöníthető, legalább 30.000Ft-unk, hogy vegyünk egy olyan autórádiót, amiben van CD(!) vagy DVD-olvasó és persze usb- és sd-kártya olvasó. Úgy látszik volt értelme türelmesnek lennünk, mert az említett újságban egy olyan kütyüt láttam, aminek értéke még a 2eFt-ot sem haladta meg.

Elkezdtem a világhálón nézelődni, hogy minél több információt tudjak meg erről a dologról. Az le volt írva, hogy nem a legtökéletesebb megoldás, és talán nem is fog minden usb-eszközt felismerni (itt most nem a hordozható vinyókra gondolok, csak egyszerű usb-kulcsokra). A lényeg, hogy igyekeztem minél tájékozottabb lenni. A végkövetkeztetést végül az ár hozta meg, mivel úgy gondoltam, hogy 2eFt nem az az összeg, ami nagyon a földhöz ver, ha végül nem vállik be az eszköz.


Az első probléma a boltban jelentkezett, amikor nem állt rendelkezésre a kívánt típus. Egyértelmű, hogy ez csak afféle reklámfogás lehetett, és hogy a tudatos vásárló akkor már meg fogja venni a 3.500Ft-ba kerül drágább típust is. Én is így tettem. Még ez is olyan összeghatár, hogy belefér, gondoltam. Ráadásul annyit előre olvastam, hogy ez tud id-tag kiírást (mikor a kijelzőn el lehet olvasni a szám előadóját, címét, albumot, stb), valamint rds-t (tehát ugyanezt megjeleníti a magnón is, ha az képes rá). A nagy próbáig egyet aludni kellett, mert csak úgy nem mentem autóhoz, hogy ezzel szórakozzak.

Technikai jellemzők

- MP3 lejátszás és ID-tag kezelés,
- 1,4 colos LCD kijelző,
- SD-kártya és USB csatlakozási lehetőség,
- távirányító,
- dönthető állás, a könnyebb kezelés érdekében,
- frekvencia: elvileg 88-108, de nekem alacsonyabb frekit is tud


A használat

Ez nagyon egyszerű.
1. Be kell indítani az autót.
2. Be kell dugni a szivargyújtóba az eszközt (előtte már érdemes csatlakoztatni hozzá az sd-kártyát vagy usb-t)
3. Ki kell választani az eszközön a kívánt frekvenciát (nekem a 87,6 volt alapban, és tökéletesen meg is felelt a későbbiekben).
4. Az autórádiót erre a frekvenciára kell hangolni, és már lehet is hallgatni. Abban az esetben, ha a frekvencia zajos lenne, vagy más szólna rajta, úgy érdemes újat hangolni a transzmitteren.

Tapasztalatok

A saját usb-kulcsaim és sd-kártyáim tökéletesen működtek. A készüléknek lehet valami minimális belső memóriája, mert megjegyezte, hogy melyik szám szólt utoljára és onnan kezdte újra a lejátszást.

A gombok kezelése nem egyszerű a szivargyújtó környékén, valamint a hozzá adott távirányító is egy picit lassan reagál. Ezt mellesleg főleg a hangerő állítására, valamint könyvtárugráshoz használtam.

Maga a készülék egy kicsit gagyi hatásúnak tűnik, és még nem vagyok benne biztos, hogy mennyire lesz tartós darab. Jelenleg azonban elég megfelőnek tűnik ahhoz, amire használjuk.

Amennyiben a későbbiekben további tapasztalataim lesznek a kütyüt illetően, úgy azokat nem fogom magamban tartani.

Annamária úszáson a 4-es csoporban

A múlt hét előtt sikerült megint egy szintet lépnünk a babaúszás során Annamáriával, így most már a 4. negyedik csoportban úszhat. Most már szó szerint úszhat, mert az első három csoport alapozásai után most már vannak igazán úszós feladatok is.

A legelső alkalom nem annyira tetszett neki. Elég nagy lépcső volt ez az előző után, több munkával és nagyon kevés játékkal találta magát szembe. Itt vannak olyan feladatok, amiket nem annyira szeret, és ezeket bizony meg kell kedveltetni vele. Ilyenkor el szoktam neki magyarázni, hogy ez miért kell, és hogy valójában milyen ügyes is. Ilyenkor lehet látni, hogy ez általában használ.

Az úszó segédeszközök és azok használata is nagyban változott. Már Annamária is érzékeli, hogy ez nem annyira játék, hanem valamivel komolyabb. Bár aggódnivalója nincsen, mert a lába már leér és még mindig imádja a vizet.

Márton a 2-es csoportban "úszik", és teszi ezt egyre nagyobb kedvvel. Olyannyira, hogy már otthon is önként beledől a kádba és buborékot fúj. Ez a gyakorlat mellesleg a 3. csoportban feladat. Amíg azonban nem jár még két lábon felesleges azon gondolkodni, hogy vajon ő mikor fog szintet lépni.

The Office - az amerikai sorozat

Mostanában igencsak elhanyagoltam a blogomat, és sokkal egyszerűbb volt mikroblogolnom. Persze ott igencsak töredékinformációkat lehet megosztani, valamint talán nincs is semmi értelme a világba kürtölnünk mondandóinkat. Az egész különben nem más, mint egy szövevényes üzenőfal-hálózat. Én most azonban nem erről szeretnék írni, hanem a nemrég befejezett The Office sorozatról, és annak is az amerika változata.

Az eredeti angol verziót még nem kezdtem el nézni, és meg kell mondjam egyelőre nincs is a darálási listámon, ami igencsak bő. Az más kérdés, hogy nem látok rá elég időt, amit ezen szenvedélyemnek tudnék szentelni. És még csak arról sincsen szó, hogy mostanában túl sokat játszanék. Egyszerűen fáradt vagyok bármibe is belekezdeni. Kivéve, ha sorozatokról van szó...


A The Office-t már évekkel ezelőtt elkezdtem nézni. Az egyik munkatársam vett, hogy kezdjem el nézni, mert szerinte nagyon jó. Megmondom őszintén, hogy az első évad nem nagyon jött be. Az irodavezető Michael Scott (Steve Carell) személye egy kicsit irritált is a sok pofavágásával és a nagyon idióta viselkedésével. Aztán sikerült a dolgon túllendülnöm és a továbbiakban nagyon szórakoztatónak tartottam az egész sorozatot. Persze ezt sem nagyon kerülték el a hullámvölgyek, ezért a 3. és 4. évadok számomra elég nyögvenyelősen teltek el. Az újítások és frissítések nem a kedvező irányba mentek el. Ráadásul a 40 perces részekben nem lehetet elvárni ugyanazt a színvonalat, mint a 20 percesekben.

A sorozat egyik nagy fegyverténye az állandóság. Bár voltak cserélődések, az iroda magja mégis megmaradt. Mint az előző bejegyzésben is említettem a frissítések nem nagyon jöttek be, és ez a karakterekre is igaz volt. Az új emberek kifejezetten irritálóak és bosszantóak voltak, de szerencsére a többi karakter nagyon jól elviszi a hátán az egész sorozatot. Itt most felsorohattam volna az egész szereplő gárdát, de feleslegesnek tartom, mert az imdb ide vonatkozó oldalán mindent meg lehet nézni.

A rengeteg képtelen helyzeten túl, valamint, hogy az irodában már szinte mindenkinek mindenkivel volt valami intim kapcsolata, a The Office elég életszerű pillanatokat is ad. A humoron és keserűségen felül egyfajta furcsa társadalmi tükröt is fordít felénk, amelyek mellett nehéz csak olyan egyszerűen elmennünk. A 6. évadban lehetet a legjobban érezni ezt a "komolykodást", amikor gyakorlatilag a papírcég a gazdasági válság egyik áldozatává vált. Persze ezt is sikerült túlélniük, de nem lehet tudni, hogy meddig...

A sorozat fárad. Bármennyire is lett szórakoztató a 6. évad lehet rajta látni a problémákat. A karakterek túl sokat nem fognak változni, a sablonok idővel elég unalmassá válnak, és nem lehet tudni, hogy meddig lehet még így húzni. Steve Carell is így gondolhatja, mivel azt mondta ő még egy évadot vállal, aztán "ég veled"...

Az a kérdés, hogy vajon lesz-e nélküle is tovább, vagy néhány hét múlva a The Office utolsó évadát kezdhetjük majd el nézni?