2013/09/30

Hugh Howey: Wool

Több helyről is nagyon jó ajánlásokat és kritikákat olvastam a Wool-könyvsorozatról és annak első darabjáról, Silóról. Magyarul sajnos eddig még csak ez utóbb említett első rész került kiadásra, és nem tudom, hogy milyen esély lesz a folytatások hazai megjelenésére.
 
A fő probléma abban rejlik, hogy az első könyv 100 oldal alatt van, ami miatt valószínűleg nem lesz túl kelendő a hazai boltokban és a kudarc előre vetítit majd a sorozat további könyveinek sorsát. Szerencsésebb lett volna, ha magyarul is egy könyvben jelenik meg az első öt szakasz. Én ezt az első öt könyvvel végeztem az elmúlt napokban.
 
Az alaptörténet szerint a lakosság valamiért hatalmas, föld alá épült silókba költözött és ott élik életüket. Az építmény közel 150 szintjén minden megtalálható, ami az életben maradáshoz szükséges, valamint szigorú népességszabályozás is életben van. Ebben a poszt-apokaliptikus környezetben követhetjük végig az emberi sorsok és az egész közösség életének alakulását.

Ha történetről többet írnék, akkor azzal ellőném a poént. Az első történet elolvasása úgyis mindenkit meggyőz arról, hogy akarja-e folytatni a Howey alkotta sajátos világban folyó események követését vagy sem. A sajátos hangulatban szinte érezzük a rozsdásodó falakat, az épület "zakatolását", benne az apró hangyaként szorgoskodó emberekkel, akiknek mind előre meghatározott feladata van. A siló olyan, mint egy méhkaptár vagy egy hangyaboly, csak vajon van-e benne méltó királynő? Vajon megfelelő-e a vezetés? És vajon mi kellhet ahhoz, hogy a mesterségesen fenntartott idilt fent lehessen tartani? Mi lehet az az apró szikra, amely a szorgos méhek hadát felbolydult kaptárrá változtassa?

Hugh Howeyban szinte minden megvan, amit a mostani kedvenc íróimban is kedvelek. Nem csak az, hogy az egyes fejezetekben bizonyos szereplők nézőpontjából követhetjük végig az eseményeket, hanem az is, hogy az író a karaktereivel szemben kegyetlen. Vagy inkább a realista szót kellene használnom? A mostani világunkban sem minden fehér vagy fekete. A céljaink mozgatórugói hiába tartanak nemes cél felé, ha maga az eszköz mocskos, vagy hiába próbálunk mindent selyemkesztyűvel intézni, ha közben a végcélunk gonoszságtól nem mentes.

Szerencsére a karaterek nem egydimenziósak és szinte mindent megtesznek a saját maguk elképzelte világban való életben maradásért.  Nem kívánt titkokat fednek fel, amelyek a továbbiakban meghatározzák sorsukat. Vajon a könyv nyitot marad, hogy végül Howey kegyetlenül végez-e hőseivel, kegyetlen sorsra nem ítéli őket, vagy valamiért megszánást tanúsít irányukban. Ezért is remek ez a könyv.

Mint minden elképzelt világban, itt is próbáltam keresni valamennyi realizmust. Ahogy haladt előre a történet, úgy ismerhettük meg a siló természetét és tulajdonságait. Miközben bennem folyamatosan merültek fel kétségek, hogy bizonyos dolgok mennyire lehetnek lehetségesek, úgy jöttek szépen lassan a válaszaim a fejemben megfogalmazott kérdésekre. Howey óvatos cseppekben adagolta az információkat, nem vízesésként zúdítva a nyakunkba.

Miután pihentem egy kicsit az olvasással, utána mindig fejben előreszaladtam a történetben. Próbáltam gondolataim segítségével jobban megismerni a silók világát, próbáltam a menet közben felmerült kérdésekre választ találni. Az ilyen könyvek a jók, amelyek gondolkodtatnak. Nem csak addig érnek valamit, amíg olvassuk őket, hanem amik további gondolkodásra is késztetnek.

Hugh Howey Wool című írása jó, 5 csillagot adtam rá a Goodreads-en. Nem hiszem, hogy mindenkinek tetszene, de azt maximum száz oldalt érdemes lehet bepróbálni.

2013/09/26

Mátyás ma négy hónapos

Rengeteg mindenről kellene már írnom, de valahogy nem úgy alakul az időbeosztásom (nagyrészt a lustaság miatt), hogy aktívabban blogoljak.
 
A kiscsávó ma lett kereken négy hónapos. Rettenetesen szalad az idő. Tegnap még szinte apró kis maszatka volt, és mostanra már tömör, dögönyözni való gyermek, aki imád mosolyogni és nevetni. Mi pedig nagyon imádjuk ezért!
 
Kicsit aktívabb, mint hasonló idejében Márton volt, de Annamária gyors fejlődésétől - szerintem - egy picit még el van maradva. Ha nagyon akar, akkor tud már hasról hátra, illetve hátról hasra fordulni. Néha már felhúzza a csípőjét is és alakul a mászás irányába. Onnantól lesz nagy reszketés, mert mindent be fog támadni.
 
A kezeivel is egyre ügyesebb. A dolgokat már meg tudja fogni és el tudja engedni. Valamennyire már tapsoláshoz hasonló mozdulatokra is képes.
 
"Dumálni" nagyon imád. Hosszasan tud magyarázni valamit, amit nem igazán értünk. Ma itt is történt egy érdekes dolog. Miután tüsszent, mi mindig mondjuk neki, hogy egészségedre, ő pedig azt szokta mondani, hogy "egű". Azonban ma reggel szinte tisztán érthetően azt mondta, hogy "egészség". Hihetetlen. Néhány hónap és ki tudja még, hogy mi fog történni.
 
Hogy néhány dolgot írjak a többiekről is:
Márton szeptembertől már óvodába jár, a testvérével egy csoportba. Eddig még túl sok foglalkozásra nem mertük beíratni. Annamára már kész "kiscsaj". Balettozik és úszik, ráadásul egy napon. Ezen felül igyekszik magát okosítani... Látszik rajta, hogy most nagyon hajszolja a teljesítményt. Nem lesz majd egyszerű eset.
 
Végül beszúrnék két képet, amit az 1 éves unokatesójuk szülinapján készültTörpőről.
Tolja magába a kólát

Nem veti meg a jóféle husit sem
 

2013/09/11

Joe Abercrombie - A királyok végső érve

A szokásos, gyönyörű, dombornyomott borítón található cím újra meglepheti azokat, akik nem olvasták Joe Abercrombie korábbi könyveit. A királyok végső érve, azaz Ultima Ratio Regum feliratot még XIV. Lajos francia király vésette fel ágyuira. Ez a cím bőven előre vetíti, hogy a könyv bővelkedni fog a harcokban és csatákban, amik nem feltétlenül csak fegyverekkel vívódik meg.
 
Az Első Törvény harmadik könyvére már bőven megtanulhattuk, hogy egyik karaktert sem lehet igazán megszeretni. Ha korábban tápláltunk is kedves érzelmet bármelyik szereplő irányába, az ebben a könyvben nagy valószínűséggel elveszik. Ez úgy még érdekesebb, hogy a saját nézőpontjukból követve az eseményeket és közben látjuk a motívációjukat. is. A szereplők sodródnak az árral és közben igyekeznek a saját érdekeik szerint a legjobb mederbe terelni az egyre jobban elszabaduló folyót.

Ahogy lapozzuk előre az oldalakat egyre több értelmet nyernek a korábbi kalandozások, kitérők és egyéb események. Jezal a visszatérést követően olyan helyzetbe kerül, amiről korábban álmodni sem mert. Ami pedig még rosszabb, a jónak tűnő fordulat igazából óriási teherré válik. Ráadásul a nyomás egyre csak nehezedik rajta, ahogy folyamatosan lép előre a ranglétrán és ahogy közeledik az ellenség félelmetes serege.

Az északi fronton is kezd eldurvulni a helyzet. Bethod király térdig gázoló véres csatamezővé változtatja északot, ahol a megoldást már csak azt jelentheti, ha szembekerül Logennel. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, és persze itt is érkezik egy nem várt fordulat.
 
Bayaz az első mágus a harmadik könyvre teljesen ellenszenvessé vált számomra. Korábban is adott már szikrákat valódi természetéről, de amit a harmadik könyvben művel - saját maga érdekében - az nagyon felháborító. Számos érdekes dologra derül fény vele kapcsolatban, de a könyvben való utolsó jelentei szintén bosszantóak.
 
És végül ott van, a talán mégis kedvencnek tekinthető, minden szempontból megnyomorított, a kripli, Glokta elöljáró. Abercrombie valami zsenális karaktert írt neki. Nem csak torz személyiségét lehet szánni, hanem az a sok megpróbáltatást, dilemmát okozó dolgot is, amivel folyamatosan szembesülnie kell. Ezek után már nem is kell csodálkozni, hogy előkerülnek a kínzóeszközei.
 
Azt kell mondanom, hogy Abercrombie nagyon jó szereplőket írt, akiket annyira nem lehet szeretni, de mégis izgatotjan követjük a sorsukat, ahogy befolyásolni próbálják az Unió sorsát. Nem csak a külső ellenségekkel kell megküzdeniük véres harcokban, hanem a belső ellenségeikkel, vagy saját magukkal is ádáz csatát kell vívniuk.
 
A történet azonban erősen hullámzó. A harmadik könyv első szakasza annyira nem tetszett. Hiába volt ott az északi front, hiába küzdött Bayaz a Zárt tanáccsal, valami hiányzott, ami miatt egy kicsit lelassultam az olvasással. Aztán miután kezdtek összefolyni a szálak Adua városában, az események is kezdtek kellően összesűrűsödni. Ez a szerkezeten is látszott, ugyanis nem az egy fejezet, egy karakter szemszöge, hanem az egy fejezet, több szereplő szemszöge formában követhettek a történéseket.
 
Az már csak külön zseniális, mind az író, mind a magyar fordító részéről, hogy volt olyan jelenet, amikor az egyik helyszín utolsó mondata, a következő első mondata volt. Azokat a részeket egyszerűen imádtam.
 
Joe Abercrombie Az Első Törvény névre hallgató trilógiája mindenképpen ajánlott olvasmány a fantasy rajongóknak. Azonban legyünk óvatosak, mert néhol elég brutálisak, szinte beteg szintűek a brutális jelenetek. De ahogy az északi barátaink is mondanák, reálisan kell szemlélni a dolgokat.

2013/09/07

Mi a baj(om) a mostani filmekkel?

Ha az utóbbi években egy lakatlan szigeten éltem volna, majd visszatérve megnéztem volna az elmúlt két év filmes kínálatát, akkor azt is mondhatnám, hogy már két éve folyamatosan tart egyfajta geek-karácsony, semmit baj sem lehet a filmekkel. Azonban úgy, hogy láttam is azokat a mozgóképes alkotásokat egy kicsit más a véleményem.
 
A tartalom
Nem tudom, hogy a mozi mi újat tud kitalálni. Már nem nagyon van újító ötlet, vagy szellemes történet, ami az újdonság varázsával csapna le. Szinte biztosra vehetjük, hogy a legfaékebb történettel rendelkező filmben is van legalább egy csavar, amin meg kellene hökkennünk... de már az sem meglepő, ha kétszeresen akarnak minket megdöbbenteni.
 
Gondolom, hogy a filmstúdiók is érzik baj van, ha máson nem, akkor jegybevételek számán. És ezt most nem a warez, az illegális letöltésekre kellene fogni, mert ha egy alkotás hordoz magában valami megragadót, akkor egy jó érzésű néző nem fogja beérni holmi szutyok kamerás-mikrofonos minőségű kalózverzióval. Talán ezért is van az, hogy az egész - a technikai fejlődésnek köszönhetően - elment a látvány irányába, a történet pedig másodlagos. Itt egy újabb trendet lehet megfigyelni. Egy bizonyos réteg jobban kezd érdeklődni a rétegfilmek irányába, és nem feltétlen csak sznobságból.
 
Ezen felül van még egy dolog, ami 10 éve még nem nagyon lett volna elképzelhető. A filmszínészek, mégha nem is az AAA kategóriások, de mégis sok nagy név a tévésorozatokban is megfordul. Itt persze lehet anyagi vonatkozása is a dolognak, de biztos vagyok benne, hogy nem csak ez dominál. Vannak olyan sorozatok, amik még a-már-úgyis-mindent-láttunk dolog ellenére is sokkal jobb történettel bírnak, mint a nagyot robbantani akaró mozis alkotások. Ráadásul, már a látványvilágért sem kell messzire menni, mert bevett dolog az egyre több számítógépanimációs kiegészítés a gyártás során. Arról nem is beszélve, hogy sokak számára már elérhető az a technológia, amivel mozit lehet varázsolni az otthonokba.
 
A filmek hossza
Egyre több filmes fórumon lehet hallani ezzel kapcsolatban is elégedetlenséget. Régebben többször kerített magába az az érzés, hogy "én ezt a filmet még tudtam volna nézni egy darabig". Ezt az óhajt úgy tűnik, hogy komolyan vették filmkészítők, mert legyen bármilyen jó vagy rossz egy alkotás ők bizony előszeretettel húzzák el 110-130 percesre. Ezzel persze nem is lenne baj, ha nem éreznénk bennük azt a felesleges 20-30 perc töltelékidőt, amit bőven el lehetett volna hagyni.
Nem mondom, hogy nincsen olyan film, amit tényleg lehetne még tovább nézni, de nem ez a többség. Ráadásul nem értem, hogy a gyermekeknek szánt meséket is miért kell 90 percesnél hosszabbra nyújtani.
 
A látvány
Erről más esett szó korábban. Nem kérdés, hogy leesik az állunk mikre nem képes már a mostani technika. Bár ez így volt 10-20-30 éve is. Aztán ott van a 3D, ami mégsem robbant akkorát, mint azt korábban gondolták. Nem csak az a baj, hogy két órán át el kell viselni azt plusz szemüveget, hanem még sötéti is a képet. Az egészet pedig tovább tetézi, ha egy este és esőben játszódó, gyors akciójelenetet, lehetőleg minél gyorsabb kamerarángással kell abban a nyavajás napszemüvegben elszenvedni.
Nem értem, hogy a mostani technikai szint mellett még mindig miért kell az előbb felvázolt környezetben lezajlania akciók nagy részének.
 
A vér hiánya
Szögezzük le, hogy nem vagyok horror rajongó és a vért sem igazán szeretem, de... Egyszerűen már túlzás, ami folyik. Megértem, hogy miért megy a legtöbb film 12-es korhatár karikával, de így az egész élmény nagyon le van butítva. Egy akciófilmbe szükség van, hogy pici vér is legyen. Nem kell, hogy patakban hömpölyögjön le a képernyőről, de ahol verekednek, lövöldöznek, ott azért pár csepp elvárható.
 
Emlékszem, egy korai mozis tévéműsorban milyen büszkék voltak az időzített festékpatron felrobbanásoknak valami cowboy filmben. Mostanra már csak porzó mellkast, majd a kamerától elforduló földre hulló testet láthatunk.
 
Mekkora vicc volt már, hogy Angliában azért kapott eggyel erősebb besorolást A klónok támadása, mert Jango Fett lefejelte Obi-van Kenobit?
 
A folytatások
Nem elég, hogy nincsen ötlet, amit mégis sikerül elnyújtani két órásra, de még legalább két részt utána kell dobni. Vagy hármat... vagy újra fel kell dolgozni. Lehetőleg 10 éven belül. Ez nem is érdemel több gondolatot.
 
Az előzetesek
Ismétlem magamat. Nem elég az ötlethiány, de a történetet el kell lőni az egész előzetesben. Nem csak az alapkoncepciót, hanem lehetőleg a legnagyobb fordulatot is. És akkor ne feledkezzünk meg a legjobb poén előre elsütéséről sem.
 
Boldog tudatlanság volt még a 90-es évek közepe is, amikor átlagban csak egyszer láttunk egy mozielőzetest és nem tudhattunk minden történtszivárgásról. El sem tudom képzelni, ha mondjuk jövőre vetítenék először a Mátrix-ot, akkor mi lenne a helyzet. Azt hiszem egy fél előzetest láttam, ami alapján bementem a moziba, és ott leesett az állam. Ma erre már esély sincsen, nem tudom homokba dugni a fejem, mert úgyis megtudok valamit. Nem is beszélve a kíváncsi természetemről...
 
Végső gondolatok
Mindezek ellenére még szeretek moziba járni, vagy itthon filmet nézni. A jövőben is zabálni fogom a sci-fi és képregényen alapuló filmeket, de mindezektől eltekintve még elégedetlenkedhetek. Vagy nem?

2013/09/01

Thurn und taxis



Pár éve komoly fejtörést okozott, hogy születésnapomra a Ticket to Ride: Europe-ot vagy a Thurn und Taxist kérjem. Akkor úgy gondoltam, hogy mindkettő valamennyire hasonló és az egyik a másik alternativája lehet. Nos, tévedtem, mert a két társas nagyban különbözik egymástól, és mindkettő kiválló a maga nemében. Talán ezért is van, hogy mindkettő megkapta az év játéka dijat (ugyan ez egy picit sántit, mivel a Ticket to Ride: USA kapott dijat, de az Europa-s verzió is gyakorlatilag ugyanaz). Ezért is fordulhatott az elő, hogy a születésnapra kapott TtR:E után nem sokkal megvásároltam (akciósan, egy Németországból érkező csoportos rendelés keretében) a TuT-ot is.
 
Néhány előzetes szó a játékkal kapcsolatban
A Thurn und Taxis 2006-ban nyerte el a rangos Spiel des Jahres dijat, és talán nem is véletlenül. A szépen kidolgozott dobozban az 500 évvel ezelőtti német-porosz világba kerülünk, ahol éppen postakocsi hálózat épitése van folyamatban. Mi is ennek részesei leszünk, hiszen saját társaságunkkal kell a kor igényeit legjobban kielégitő hálózatot megépitenünk. A téma talán elég száraznak tűnik, de a gyönyörű játékelemek gondoskodnak róla, hogy ne legyen unalmas a játék.
 
Mi van a dobozban
Először is kapunk egy szabályt, ami talán nem olyan nyelven van, amit tökéletesen értünk, ezért érdemes a szükséges magyar forditás beszerezni a Kecskeméti Társasjáték Klub oldaláról. Van még egy nagyon szép, német nyelvű hangulatcsináló lap is, amiben több mindent is megtudhatunk a 15. század végi, a mai Németország területén lévő városokról és magáról a korról is.
A dobozban van egy nagyon szép térkép, 80 faház (minden szinben 20 db), 4 cégkártya, 20 postakocsi kártya (4db 3, 4, 5, 6, 7 hosszúságú útvonalak jelzéséhez), 66 városkártya (3 db minden városhoz), 30 bónuszlapka és egy 4 szabályösszefoglaló kártya (német és angol nyelven).
A játék külcsinyére nem lehet panaszunk, ugyanis nagy szép, minőségi összetevőket kapunk, melyek egy picit képesek visszaadni a kor hangulatának szellemét is.
 
Az előkészületek
A kiteritett térképre pakoljuk fel a bónuszlapkákat, felülre a legnagyobb, alulra a legalacsonyabb értékekkel. Mindenkinek adjunk egy cégkártyát, valamint 20db, szinének megfelelő faházikók. A postakocsikból a tábla jobb felső sarkába rakjunk annyit fajtánként, ahányan éppen játszuk a TuT-ot. A városkártyákat keverjük össze, majd belőlük forditsunk fel hatot a kijelölt helyekre. Aztán a valami szerint kiválasztott játékos kezdheti is a játékot.
 
A játék célja
A lehető legügyesebben postakocsi hálózatot épiteni úgy, hogy lehetőleg a megszerezzük a legmagasabb értékű postakocsi kártyákat és több postaállomást rakjunk le. A játék addig tart, amig valaki meg nem szerzi a hetedik postakocsi kártyát, vagy fel nem épül az összes postaállomása. Ezt követően még a kört még mindenki végigjátsza, majd jöhet az értékelés.
 
A játékmenet
A Thurn und Taxisban körök vannak, melyeket minden játékos végrehajt, majd ezt követően jön a következő. Egy kör három fázisból áll, melyek a következők:
1. Kötelezően húz legalább egy kártyát (a postamester bónusszal két lap is húzható, valamint az első körben kötelezően 2 lapott kell húzni, és más bónusz nem választható)
2. Egy városkártyát kötelezően ki kell játszania (a postaalkalmazott bónuszával két lapot is le lehet rakni)
3. Lehetőség van útvonal befejezésére, majd ezt követően értékelésre.
 
Minden körben lehetőség van valamilyen bónusz felhasználására. Ebből már kettőt emlitettem az előbbiekben, és most irnék pár szót a másik kettőről is. Lap húzásakor lehetőség van a felforditott 6 lapból választani, illetve lehet vakon, a pakli tetejéről is húzni. A felhúzott lap helyére másik lapot kell rakni, igy a postamester bónusz felhasználásakor lehetőség van elhúzni azt a lapot is másodikként. Ugyanakkor lehetőség van egy másik bónusz alkalmazására is, ha nem megfelelő a 6 felcsapott lap és nem akarunk vakon húzni. A kézbesitő bónuszt használva "lesöpörhetjük" a 6 látható városkártyát és ezek közül választhatunk (vagy a pakli tetejéről).
 
A második fázisban történik az egy lap kijátszása, ami kötelező. Mint emlitettem a postaalkalmazott bónuszát használva akár két lap is lerakható, de nem mindegy, hogy hogyan. A lerakott várost jelelő lapnak szomszédosnak kell lennie a már lerakott lapon szereplő városnak. A lerakott városok mindkét oldalára rakhatunk újabb lapokat, de közéjük sohasem! Ha nem sikerül lapot leraknunk ebben a fázisban, akkor el kell dobnunk a lapjainkat és új útvonalat kell kezdenünk a kezünkben lévő lapokból. Persze önként is lehet úgy dönteni, hogy mégsem az előzetesen kitalált útvonalat csináljuk és ilyenkor is el lehet dobni a már lerakott lapokat.
  
A harmadik fázisban lehetőségünk van az útvonalunk befejezésére. Legalább három lerakott városkártya szükséges ehhez. A városkártyákon szereplő városokra lehet postaállomásokat helyezni, bónuszlapkákat húzni, postakocsi kártyát húzni. A befejezett útvonal lapjait el kell dobni, majd ha elfogytak a húzható városkártyák, akkor összekeverni ezekből új húzópaklit képezni. Ebben a fázisban lehet használni a negyedik bónuszt, bognárt. Az ő segitségével 2 lerakott városkártyával kevesebbért is meg lehet épiteni egy útvonalat.
 
Talán mindez elég száraznak tűnik, de játszva sokkal szórakoztatóbb. Ahogy igyekszünk egymás elől minél előbb megszerezni a tartományokért kapható bónuszokat és megcsinálni minél előbb a leghosszabb útvonalakat igényel egy kis előzetes stratégiai tervezést. Persze a húzható kártyák elég nagy szerencsefaktort jelentenek, de még igy is a győzelem inkább a tervezésen és stratégián múlik.
 
Nem irtam minden szabályról, hogy miként lehet lerakni a faházakat vagy egyes bónuszlapkákat megszerezni, de akit érdekel a játék, az úgyis el fogja olvasni a játékszabályból, ahogy a végső pontozás kiszámitását is.
 
A Thurn und Taxis alapjátékhoz megvásárolható egyik kiegészitő. Ez ad a játékhoz egy új táblát, 69 új városkártyát, 4 kocsikártyát és egy futárt (amit igazából nem is szükséges elem). Az alapjáték faházai szükségesek hozzá, illetve azok szabályaival kell játszani, persze egy kis kiegészitéssel.
 
Városkártya kijátszásakor nem csak városként rakhatjuk le a lapot, hanem a hátoldalával lefelé, a kocsikártya elé. Így úgyanis egy fogatot hozunk létre. A fogatunknak legalább olyan hosszúságúnak, annyi lópatkót tartalmazónak kell lennie (a kocsikártyánkon lévő 2 patkót is beszámitva), mint az elkészültnek szánt útvonalunk hossza.
 
A játékban ezen felül van néhány szabad város, amik nem tartoznak egy tartományhoz sem, és külön kapható értük bónuszpont. Fontos még megjegyezni, hogy fogatos kiegészités alkalmazása közben a bognár bónusz nem létezik, ugyanakkor ezt a játéktáblát és elemeket, valamint az alapjáték szabályait alkalmazva igen.
 
Ez a kiegészitő egy kicsit leegyszerűsiti a játékot, mert nincs az a veszély, hogy útvonalat kelljen eldobni. Egy kicsit csökkenti a kockázatot, ezért egy picit egyszerűbbé is teszi a játékot.
 
A TuT másik kiegészitője, ami nem is egy, hanem rögtön kettő.
 
Az Audiencia
Ebben a kiegészitő részben egy kisebb táblát kell az alapjáték térképe mellé, majd megfelelő helyen rárakni a játékban lévő játékosok szinéhez tartozó 5 egyházi képviselőt, képpel lefelé helyezve, majd az 5 szinű postakocsit a megfelelő kezdőhelyekre pakolni.
 
A játék az alapjáték szabályai szerint folyik, de ha nem helyezünk le az egyik városkártyánkhoz valamilyen okból a térképre postaállomást, akkor azzal a szinű postakocsival lépnünk kell a térképen déli irányba (vagy egy kicsit jobbra vagy balra, de mindenképpen lefelé). Ha a postakocsi Rómába ért, akkor a hozzá tartozó szinen lévő egyházi tisztségviselőket felforditva a megfelelően számozott helyre kell pakolni. A rájuk irt szám jelzi, hogy menyi pluszpontot kapunk értük a játék végén, ha a mi szinünkbe lévő lap szerepel felül. Tehát itt nem csak arra kell figyelni, hogy beérjen a magas pontszámot érő papunk, hanem hogy lehetőleg más papja ne érkezzen rá később.
 
Ez ad egy kis fűszert a játéknak, és talán kiegyenlitettéb teheti a játékot, ha éppen a fő térképen elmaradásban vagyunk.
 
A hivatalnokok megbecsülése
Ez a kiegészitő másik kiegészitője. Persze a két kiegészitő együtt is alkalmazható. Itt a postai bónuszokat jelölő alkalmazottakhoz tartozóan kapunk lapkákat, minden olyan esetben, ha valamelyik bónuszt felhasználtuk. Ha a bónuszlapkák valamelyike elfogy, akkor a játékosok sorrendjében (azzal a játékossal kezdve, akinél elfogyott) azokért valami további bónuszt lehet begyűjteni. Azonban kötelező minden tipusból legalább egy lapot visszaadnunk, ha van nálunk. 1 lapért nem kapunk semmit, 2 lapért húzhatunk egy kártyát (felforditottat, vagy a pakli tetejéről), 3 lapért egy győzelmi pont lapkát és 4 lapért lerakhatunk valahová egy postaállomást.
 
Ez a kiegészitő egy picit ugyan meghosszabbitja a játékot, de ugyanakkor új taktikai elemet is visz bele.
 
Alapvetően a 2-4 személyre tervezett Thurn und Taxis alapjátéka is kellő szórakozást tud nyújtani családok, vagy kisebb játékos közösségek részére. A kiegészitők ugyan hoznak egy kis szint a játékba, de nem biztos, hogy minden esetben annyit, amennyiért azokat beszerezhetjük.