2005/12/23

Lakáshelyzet 7.

Hétfő:
A bankos csaj megüzente, hogy átkerült a számlánkra a pénz, és hogy utána néhány órán belül megy az eladó számlájára.

Kedd:
Az eladó kiköltözött a lakásból, és én elmentem a kulcsokért. Közben kiderült, hogy a pénzügyi ügylet fennmaradó része tényleg megtörtént a bankok részéről.

Szerda:
Évivel mind a ketten szabadságot vettünk ki, és áthordtuk a nehezét. Néhány bútort szállítattunk el Évi apjának a munkatársával (5000 ft), valamint utána még tettünk néhány kört a kisebb dolgokkal. Nagyjából sikerült kitakarítani a hálószobánkat, valamint összeraktam az ágyat, így este már ott tudtunk aludni.

Csütörtök:
Mind a ketten dolgozni mentünk. Majd a munkaidő után elmentünk a budaörsi IKEÁ-ba, ahol vettünk egy ebédlőasztalt és 6 db széket. Lehet, hogy csak karácsonyra savanyodtak be az eladók, de áludvariasságukból valamennyi bunkózás is kisugárzott. Mivel aznap nem voltak hajlandók elszállítani az árut, ezért megnéztük, hogy befér-e a Suzukiba. Befért...
Még aznap este összeraktam egy széket, hogy legalább egy székünk legyen.

Péntek:
Ma még nem sok minden történt lévén, hogy megint munkában vagyunk.

Más:
Kiderült, hogy nincsen kábeltévé a házban, úgyhogy lesz egy kis nyomozásásom. A következő lehetőségeim vannak:
1. Nem kötök be semmit, és ekkor marad a három alapadó (m1, tv2, RTL Klub)
2. Ex-Matáv kábeltv: Erre fogalmam sincs, hogy mennyi esély van. Nem érdeklődtem még utána, de szerintem nem a telefonkábelen jön az adat.
3. UPC Direct: Elég drága, havi 5eft, csak egy beltéri egység van, és rengeteg adó nem az alapszolgáltatás része.
4. Antenna Digital: Fura helyzet. Elvileg van egy kicsi kapcsolatom a céggel, mivel ők is a mi anyacégünk egyik leányvállalatai. Itt is havi 5eft, de van lehetőség egy másik beltéri egységre is +400Ft-ért. Elvileg közvetlen rálátás kellene a Széchenyi-hegyi adótoronyra, de ezt még nem tudom, hogy fennáll-e.

Internet:
Ki kellene találnom, hogy mely szolgáltatónál kellene csomagot választanom...

2005/12/15

Lakáshelyzet 6.

Hétfőn felhívott a bankos csaj, hogy kedd reggel mehetünk megkötni a hitelszerződést, valamint a közjegyző előtt is aláírhatunk. Ez egy kicsit meglepő volt, de rögtön igent mondtam.

Másnap meg is érkeztünk a helyszínre, ahol négy példányt kaptunk az orrunk alá minden aláírandó dologból (hitelszerződés, jelzálog, meg két egyéb szerződés, ami a lakástakarékpénztárral kapcsolatos). Elvileg annyi példányt kaphattunk volna, amennyit akarunk, de ezt a négyet rakták "csak" elénk. A bankos csaj mondta, hogy mindegyik lapot szignózzuk alul, és írjuk alá, ahol kell. Elkezdtük olvasni a szerződést, de nagyjából feladtuk 3-4. oldal környékén. Ha belekötnénk valahol a szövegben, akkor lehet, hogy még néhány hetet várnunk kellene az újabb elbírálásra...

A szerződésben az állt, ha minden feltétel teljesül, akkor 8 napon belül a pénz el lesz utalva, és elvileg onnatól a lakás a minénk... azaz a banké, de mi használhatjuk. A szerződést böngészve azon poénkodtunk, hogy gyakorlatilag mindent meg kell kérdezni a banktól, hogy mit lehet csinálni (pl. már szinte wc-re sem lehet menni az engedélyük nélkül, vagy egy erősebb bélfelleget kiengedni).

2005/12/12

Egy igazi nyűgös hét

Az elmúlt hét igencsak rosszul alakult, és szinte egészen végig nyűgös voltam. Egy kicsit kezdenek kiborítóan alakulni a munkahelyi állapotok, mert szinte érezhető, hogy mindenki próbálja a másikat fúrni, aláásni, és menteni a menthetőt, azaz igyekezni lenyúlni mindent, amire csak valamilyen kis lehetőség is kinálkozik. Az is lehet, hogy csak a vesztüket érzik... Közben pedig azok munkáját nem becsülik meg, akik tényleg csinálnak valamit (és itt elsősorban nem magamra gondolok). Ezt már csak tetézi, hogy a főnökeim között egyre feszültebb lesz a viszony, a különböző nézetek miatt. Még szerencse, hogy a múlt héten volt elég munka, amibe temetkezve valamit tompultak ezek az érzések. Ezek tükrében kiváncsi leszek a csütörtöki karácsonyi party-ra...
Bosszantó, de lakásügyben sem volt előrelépés. A bankos csaj eléggé elhúzza az ügyet, én meg közben azon gondolkodom, hogy ezt a bankot sem fogom senkinek ajánlani.
A múlt héten felkeresett Évi testvére is egy e-maillel, amiben arra kért, hogy segítsek neki a számítógép-vásárlásban. Én meg is kerestem az egyik barátomat (http://www.pc-net-work.hu), hogy állítson össze egy konfigurációt. A hét elején ebben segédkeztem neki, majd szerdán este beállítottak, és mondták, hogy elviszik a tévét... Éppen a BL meccset néztem, és félidőben fogták és elvitték. Elvileg nem lenne okom a felháborodásra, mert a TV amúgy is az övék volt, de ha három héttel ezelőtt nem kérdezem meg, hogy ott fogják-e hagyni, és nem kapok igenlő választ, akkor nem viszem magammal a divx-lejátszómat, és nem úgy rendezkedek be, hogy számíthatok a tévére. És másik, hogy az milyen aljas megoldás, hogy nem szólt néhány nappal korábban, hogy elviszi? Valamint, hogy nem említi, hogy mit fog tenni, mikor naponta 4-5 e-mailt váltottunk a számítógép vásárlás miatt?
A hét közepére már teljesen úgy éreztem magam, hogy mintha mi azért lennénk, hogy mindenki szivasson. Én próbálok mindenkinek segíteni, és mások meg jól hátbadöfnek. Szerintem is ez a normális...
Csütörtökön kosármeccsem volt. Az igazán katasztrofális hét hangulatát jellemzően majdnem elmaradt ez a meccs. Az ellenfél csapatával együtt még 3/4 7kor bőszen melegítettünk, mert a18:30-ra hirdett meccs bírái még nem érkeztek meg. Aztán nemsokkal 7 óra előtt megjelent egy játékvezető, és végig egyedül vezette le a mérkőzést. Amit sikerült megnyernünk, még akkor is, ha nem a legjobb játékunkkal...
Pénteken hiába mentünk el a fél9kor kezdődő meccsre, mivel ott derült ki mindenki számára (még az ellenfelünkére is), hogy a teremben más esemény van, és ott biztosan nem játszhatunk.
A hétvége is rohamtempóban telt, szinte semmire nem volt időm. Szombat délelőtt vásárolni mentünk, ami egész délutánig elhúzodott, vasárnap meg babalátogatáson. Együtt mentünk barátnőm apjával és az ő barátnőjével. A végére elég nyűgös lettem, mert barátnőm apja eléggé beboroskólázott, majd az ő barátnője nem volt hajlandó vezetni, mert azt mondta, hogy már este és sötét van. Amikor meg visszaérkeztünk a házhoz, akkor benyögte, hogy boltba mégiscsak eltudnak menni ketten kocsival...

2005/12/06

Pillanatnyi elmeállapot

Kicsiny hajó vagyok egy végtelen tengeren. Evezők nélkül, fehér vitorlával a víz hullámaira hagyatkozva, a körbevevő nagy üresség érzetével. Tudva, hogy köröttem van a világ egész valójával, de kicsiny hajóként elveszettként érzem magam.

Néha feltűnnek a vízen nálam nagyobb, jobb képességű hajók, kik gyorsan és biztosan szelik a hullámokat. Valamilyen furcsa módon őket mindig elkerülik a nagyobb viharok, pusztító szelek, és egyéb rontások. Én csak lassan haladok, ahogy éppen az ár sodor... Nem tudom, hogy melyik a nagyobb ellenség a szélcsend, amikor minden mozdulatlan, és szinte ordítok a tehetetlenségtől, vagy a dübörgő vihar, mikor még gondolataimat sem hallom. De sodródni az árral, követve az események vonulatát sem egyszerű dolog.

Nehéz úgy irányítani egy hajótestet, ha nem tudom irányítani, és nyugalom még a tengerféneken sem várhat...

2005/11/30

Felemás nap

Az előbb írtam, hogy miként alakult a lakáshelyzet, de most a nap többi részére szeretnék kitérni.

Tegnap éppen ebédelni voltam munkatársaimmal, amikor csörgött a telefon... "visszatartott" hívás... hmm. Felvettem és bemutatkoztam, majd jött ő:

- Jó esté... izé, jónapot kívánok! XY vagyok, és a Borsodi... (innen nem volt világos, hogy mit mondott, és én is kezdtem agyalni, mire leesett, hogy mi lehet) ... nyereményjátékon nyert egy MIO 168RS-t igo Magyarország térképpel...

Nobazz! Még szerencse, hogy voltam annyira az eszemnél, hogy jó postázási adatokat adtam meg. Aki kíváncsi, hogy mit nyertem, annak itt van egy link: http://www.pdamania.hu/shop/shop.php3?do=2&catalog_id=30000&prod_id=23986

Hihetetlen! Én eddig azt hittem, hogy nem igazán lehet nyerni ilyen sms-játékokon. Ja! Még nem is írtam, hogy micsodán nyertem... :D Szóval vasárnap, nagy unalmamban néztem a Fradi-Loki meccset a tévében, és ott volt egy kérdés, amire a választ el lehetett küldeni sms-ben, bruttó 200Ft-ért. Mondom, hogy mit veszíthetek, küldtem az sms-t... Az eredményt meg felül olvashatjátok. Amúgy már eszembe nem volt, hogy nyerhetek, még hétfőn azon szomorkodtam, hogy már Sulinetben sem tudok PDA-t venni, pedig szerettem volna. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar a boldog tulajdonosa lehetek egy ilyennek.

Este úgy alakult, hogy kosármeccsem volt. Sajnos az öt zsinórban megnyert meccs után megszereztük első vereségünket is ebben a szezonban. Igazából a játékvezetéssel és az ellenféllel nem volt semmi gond, csak saját magunkat okolhatjuk a Monoron elszenvedett vereségért. Az eddigi eredményeinkről a http://www.azu.hu/klebi oldalon tájékozódhattok.

Lakáshelyzet 5.

Egy kicsit felemásan alakult a tegnapi nap, de erről majd bővebben egy másik gondolatban olvashattok többet. Ezt csak a lakáshelyzetre akarom kiélezni.

Mit mondjak, ez is elég felemás lett... Tegnap ugyanis telefonáltak a bankból, hogy az értékbecslő szerint csak 10,7millió ft hitel adható a 10,8 helyett. Nem tudom, hogy 100.000 ft-on mit tudnak szarozni. De most ez már a legkevesebb... Még valahonnan ezt az összeget össze tudjuk kaparni, és még ezen felül ki kellene fizetni a maradék díjakat is (folyósítási, közjegyzői, az ügyvéd díja, meg a fene sem tudja, hogy még mit). A lényeg, hogy úgy tűnik, hogy egyenesben vagyunk, és a jövő héten aláírhatjuk a hitelszerződést.

2005/11/24

Hosszú hétvége, rövid pihenés

A hétvégére fahordás volt betervezve. Előzőleg szüleimmel egyeztettem, hogy ezen a hétvégén (szombaton és vasárnap) be kellene hozni az erdőben összegyűjtött fát. Több héttel ezelőtt egyeztettünk, hogy melyik hétvége lenne jó, és hogy mikor tud jönni a teherautós srác.
Úgy gondoltam, hogy mivel két napot dolgozni fogok ezért jó lenne legalább egy nap pihenés. Ezért, valamint azért mert Évi is kivett két nap szabadságot, hogy több mindent elintézzen, úgy döntöttem, hogy a pénteki napon én sem megyek be dolgozni. Mondanom sem kell, hogy a péntek nagyon gyorsan eltelt, és akkor sem igazán pihentünk. Piacon mászkáltunk, vásárolgattunk, valamint az autót vittük szervízbe. Fél hat lett, mire Mátraterenyére értünk...

Ezt a szabadnapot már a hét elején kivettem, ezért volt bosszantó, amikor csütörtökön édesapám benyögte, hogy szombaton nem lesz semmi, mert a fuvaros srác nem rá... csak vasárnap.
A szombati nap is eltelt. Autóalkatrész után rohangáltunk szüleim autójához. Aztán a miénkhez intéztük a zöldkártyát (mikor ellopták a rendszámtáblát, akkor a műszaki érvényességet elfogadták, matricát is adtak róla, a zöldkártyához meg semmit), és szomorúan konstatáltuk, hogy ez a rendszámtábla lopás olyan 20e Ft-ban simán benne van.

Vasárnap nyomás az erdőre. Reggel egy picit bosszantó volt, hogy a fuvaros úgy számított, mintha nem is mennénk. Már ott voltunk a házánál, amikor azt mondta, hogy inkább egy órával később induljunk. Két autóval tudtunk behozni mielőtt még besötétedett volna, és 4 óra körül már úton voltunk ideiglenes otthonunkba.

Menet közben Évi beszélgetést folytatott az anyjával, aki megint alakított. Elvileg szombaton kidobta az anyja (Évi nagyanyja), hogy most akkor lakjon egyedül, de aznap este visszatért hozzá, hogy "ő nem képes egyedül élni". Ezért kapott még karácsonyig haladékot... És akkor most mi lesz? Karácsonykor fogja újra kidobni? Az jelenleg biztosnak tűnik, hogy nem fogunk újra visszaköltözni a Budakeszin lévő lakásba...

2005/11/14

Lakáshelyzet 4.

A Gazdagréten való ottlétnek is megvannak az előnyei, a hátranyai mellett (kicsi szobácska, kicsi kád, nagy meleg, a panelnek köszönhető "csend"). Például elég most később kelni, és így is előbb érek be a munkahelyemre. Valamint sokkal tisztább a BKV busz is, mint Budakesziről a Moszkva térig.

Ma jött az értékbecslő megnézni az általunk kiválasztott lakást. Egy fiatal srác volt, de amikor kérdeztem, hogy mennyire becsüli a lakást, akkor nem igazán mondott semmit, csak azt, hogy majd visszamegy az irodájába is kikalkulálja.
Mivel 3-4 hete nekimentek Évinek hátulról, amíg ő a piros lámpánál várakozott, ezért most gyorsan időt szakítottunk, hogy megkérdezünk egy szakszervízt. A XXII. kerületi, Háros utcában lévő szervízhez mentünk először, ahol szinte semmibe sem néztek, és azt mondták, ha csütörtökön otthagyjuk az autót, akkor csak jövő hét péntekre tudják odaadni. Lényegében csak az első és hátsó lökhárítótt kellene majd cserélni.

Egy picit bosszankodva mentünk vissza, a munkahelyem felé, míg ki nem szúrtam egy másik Suzuki szervízt a Kondorosi úton. Itt teljesen korrekt és normális hozzáállással, emberként kezelve a szervízes azt mondta, hogy ez 3 vagy maximum 4 nap, és az is csak festék száradása miatt. De azt mondta, hogy előbb megnézi az autót (az előző helyen rá sem néztek), és utána mond még valamit. Megállapította, hogy elég lesz egy fél(!) napra is otthagyni az autót, és ő elintézi a további részletek, a biztosító meg majd fizet helyettünk. Azt hiszem, hogy mindenhol ez lenne a normális...

Rövid, egyben hosszú hétvége...

Pénteken egy újabb kosármeccsem volt, ahol ideges hangulatban, de sikerült győznünk 2 ponttal. Nem tudom, hogy miért voltunk annyira feszültek, mert ha nyugodtak lettünk volna, akkor simán győzhettünk volna. A meccs után, este kilenckor még volt egy kis rohangálás, hogy találunk-e valahol koszorút. Mondanom sem kell, hogy nem. Úgy mezben, ahogy lejöttem a pályáról indultunk haza Mátraterenyére. Mikor megérkeztünk, akkor mintha egy kis döbbenetett láttam volna szüleim arcán... :D

Másnap egy kicsit később keltünk. Túl sokáig nem örömködhettünk, mert elvileg úgy volt vasárnap költözik be a helyünkre leendő anyósunk, csak közben felhívott, hogy sikerült szombat négy órára autót szerezni... Grrr...

Egy órára temetésre kellett mennünk, hiszen ezért utaztunk oda. Egy nagyon jó barátom (ha nem a legjobb) apja halt meg, 52 évesen. Szegény srácnak most minden a nyakába szakadt, ő lett a cég feje, a háztáji munkák és a nagyszülők ellátása. Egyáltalán nem irigylem...

Fél 5 és 5 óra között érkeztünk Budakeszire, ahol senkinek semmi nyoma nem volt. Leszámítva azt, hogy már néhány cuccot átvitt korábban leendő anyósunk, valamint, hogy már néhány órai ott tartózkodása után is rettentő büdös van a lakásban. Mi összecuccoltunk, és amit gondoltunk átvittünk Gazdagrétre, ahol ideiglenes menedéket kaptunk. Eredetileg úgy terveztem, hogy aznap este megyek bulizni, de semmi erőm nem volt rá. Mellesleg lett volna választék. Pl. Tiesto és a Neorave... Mind a kettőt kihagytam.

Vasárnap újra átugrottunk délelőtt, hogy még néhány cuccot kimenekítsünk az amúgy zárt szobából, amit ugyan nem tartana majd sokból kinyitni bárkinek is. Szerencsére újra nem találkoztunk barátnőm anyjával, de már látszott, hogy áthozta az ágyat, szekrényt, stb-t. Aznap délután benyögte barátnőmnek telefonon, hogy aznap sem költözik... tehát felesleges volt szombaton hazasietni, és várhattunk volna a jövő hétig. Felmerül bennem, hogy valóban oda fog-e egyáltalán költözni, az ott lévő cuccai ellenére...

2005/11/11

Lakáshelyzet 3.

Tegnap meglepő módon a bank felhívta a páromat, hogy szerintük egy másik hitelkonstrukció jobb lenne, mert akkor havi 4eFt-tal kevesebbet kellene havonta törleszteni. Ezen egy kicsit megdöbbentem... (főleg úgy, hogy addig csak egy ügynökön keresztül tartottuk a kapcsolatot.) Lehet, hogy van valami más érdeke is emögött a banknak, de ez már annyira nem érdekel, csak fogadják el a kérelmünket, mielőtt még teljesen beleőrülnék. Ami szintén meglepő, hogy még aznap felhívta egy másik illetői is a banktól, hogy lehet majd menni értékbecslésre... megbeszéltük vele a hétfői napra, hogy minél gyorsabban menjen majd az ügy.

És tényleg kezdek megőrülni. Egy őrült asszonyt kiengednek a kórházból, mert az orvos szerint normális. Könyörgöm, mennyire normális az, hogy a saját lányát nem köszönti fel a születésnapján? És mennyire normális az, ha a következő napon rádöbbentik, hogy "tegnap volt a lánya születésnapja", és erre úgy reagálja le, hogy akkor boldog születésnapot kíván a másik lányának is?

A cuccainkat, amiket nem tudunk elvinni, bezártuk egy szobába, de semmi garancia nincs rá, hogy be ne törjön oda valahogy. Tudniillik a szobakulcsok nagyon egyformák, és minden zárt nyitnak, és még az sem tuti, hogy az összes kulcsot elhoztuk. Évinek mondtam, hogyha valami baj lesz, akkor én akkor tutira fogok valamit csinálni, és nem fogja gond nélkül megúszni. Tehát, ha nem láttok majd mostanában, akkor az nem azért van, mert otthon nincsen netem, hanem azért mert bevittek valami cellába...

Fogalmam sincs, hogy mi lesz. Elvileg csak néhány hetet kellene majd így kibirni, de nem lehet tudni. Abba bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha bank elutasít...

Egy újabb győzelem

Tegnap ezúttal Albertirsára indultunk kosarazni. Egy picit korábban meg kellett lépnem a munkahelyemről, hogy időben oda tudjak érni a találkahelyre, ahonnan indultunk tovább. Nem volt rövid az út, különösen a városon vergődtük magunkat át nehezen. Aztán kb. 3-szor hagytuk el vagy 50m-rel az iskolát, mert nem igazán akartuk elhinni, hogy ott lesz a meccs, de aztán mégis csak bejutottunk.

A teremtől nem voltunk elájulva, mert nagyon pici volt, a hárompontos vonal végig ki sem fért a széleknél, és ami még furcsa volt az az egyik palánk mögötti falon lévő kereszt. Ugyanis katolikus volt az iskola...

Azonban az imádkozás sem segített a hazai játékosokon, mert kegyetlenül átmentünk rajtuk. 81-41-re győzedelmeskedtünk, köszönhetően jól sikerült védekezésünknek, és sok lepattanószerzésünknek.

A mérkőzés után elmentünk még egyet élményfürdőzni a srácokkal, hogy kellően ellazuljunk a mai mérkőzésre.

2005/11/10

Születésnap ünnepi hangulat nélkül

Tegnap volt Évi születésnapja, de ez nem igazán volt érezhető. Természetesen én felköszöntöttem, és kapott egy szál rózsát is... A többit majd később pótlom, mert hiába vettem volna neki valamit, úgysem tudnánk hová tenni, vagy elveszne valamelyik nagy kupacban. És még este azonban sütöttem neki egy gofrit, mivel azt óhajtott enni.

Érdekes, hogy az anyjának eszébe sem jutott felhívnia és felköszöntenie...

2005/11/09

Zűrös éjszakák

Komolyan mondom, hogy előbb-utóbb ki fogom magam valamivel készíteni. Azon a napon, amikor ellopták az autónk rendszámát, majd félnapos utánajárással sikerült újat szerezni alig aludtunk. Mint jó pásztor a nyáját, mi is úgy őriztük autónkat. Az éjszaka félóránként felébredtünk, hogy megvan-e még az autó, és a rajta a rendszám... Ha pedig tetten értem volna, akkor biztos, hogy nem ússza meg... vagy én. Valamelyikünk biztos kapott volna. Már túlléptem azon a ponton, hogy nem kell sok ahhoz, hogy átmenjek agresszívba. Legyen bármi is a végkimenetel.

A tegnapi este sem volt valami jó. Már hazafele a buszon majdnem elaludtam az előző éjszaka okozta fáradtságtól. Mikor hazaértem sürgősen egy tortareceptet kerestem volna, ami a korábbi események nagy kapcsán valahol elveszett... Több órát elcsesztem vele, és még idegesebb lettem. Ráadásul, mikor a tortaforma is alig akart meglenni, akkor már Évinél is majdnem elszakadt a cérna. Ez a nyavajás költözés...

Szerencsére a világhálón sikerült megtalálni a receptet. Gyorsan be is másolom ide:

Hozzávalók: kb. 20 db babapiskóta 10 dkg margarin zselatin 1/2 l tejszín 25 dkg túró 2 citrom leve, héja 8 dkg cukor
1. A piskótát összetörjük, morzsoljuk, a margarinnal elkeverjük, egy kerek tortaforma aljában egyenletesen elsimítjuk. (A babapiskóta helyett lehet 3 tojásból piskótát sütni. Én általában ezt alkalmazom.)
2. A zselatint a használati utasítás szerint felodjuk, közben a tejszínből kemény habot verünk.
3. A túrót a citromlével, héjjal, cukorral összekeverjük, a zselatint hozzákeverjük, majd a tejszínhabot is hozzáadjuk.
4. A krémet rákenjük a piskótára, és 3-4 órára hűtőbe tesszük.
5. Fogyasztás előtt a tortaforma keretét levesszük, a torta tetejét tetszés szerint citromkarikákkal, vagy egyéb gyümölccsel díszítjük.

Végszónak még annyit, hogy próbáljatok meg óvatosan kötözködni velem...

2005/11/07

Egy borzasztó hét borzasztó kezdete

Már előre tudni lehetett, hogy ez a hét rossz lesz. Úgy néz ki, hogy a héten végén mindenféleképpen el kell hagynunk a Budakeszin lévő lakást. Úgy látszik, hogy valakik úgy gondolkodnak, hogy egyszerűbb több embernek elhagyni egy nagyobb lakást, amit egy ember szálljon meg (vagy inkább "lakjon le"), minthogy keresne magának egy kisebb, egyemberes szállást. Mi meg majd szorongjunk barátnőmmel egy panel albérletében, másik két fővel osztozva. Nem igaz, hogy még egy hónapot nem tudott volna várni...
Hogy a hét még rosszabb legyen, a mai nap valami vadparaszt lelopta az autónkról a rendszámtáblát. Lehetett volna rosszabb is, hogy az autót lopja el... De ezzel is csak munkát, és további bosszúságot okozott az amúgy is nyűgös hétre. Ma ezzel egy fél vagy egész napja el fog menni Évinek, a munkájával megint le lesz maradva, majd egész este dolgozni fog.
A héten lenne két darab kosármeccsem (csütörtökön és pénteken), valamint szombaton szerettem volna elmenni bulizni. Bár úgy látszik, hogy ez utóbbiból már nem lesz semmi... Szombaton (vagy már csütörtökön vagy pénteken) pakolnunk kell, és hurcolkodni át egy másik lakásba. Ami még csak nem is miénk... El kell intézni az autóval kapcsolatos maradék dolgokat. Talán egy biztosítás sem ártana rá. Hiszen lehet, hogy a mi rendszámunk mellett egy másik ember autóját is vitték.
Jövendőbeli apósunk benyögte, hogy pont 1 millió ft hiányzik neki ahhoz, hogy megvegyék azt a lakást, amit kinéztek maguknak. És ezt az pénzt a barátnőm nevére félretett biztosítási számlán lévő összeget fogják majd felhasználni, mivel az ebben a hónapban le fog járni. Ez is egy összeg volt, amivel mi is számoltunk korábban... Azt hiszem, hogy ezek nagyon ideálisan összejöttek Évi születésnapjánk a környékére.
Azt azonban már elhatároztam magamban, hogy aki ma vagy a héten kötözködni kíván velem, az nem fogja könnyedén megúszni!

2005/11/05

Lakáshelyzet 2.

Csütörtökön újabb lépést tettünk meg a lakás megszerzésének érdekében. Egészen pontosan a bank és köztünk lévő közvetítővel készítettük el a hiteligényléshez szükséges dolgokat, tehát innen már tényleg szinte csak a bankon fog múlni a dolog, hogy mikorra és hogyan bírálja el a kérelmünket. Akinek van valami jó kapcsolata az Erste banknál az igazán segíthetne... ;)
Csak, hogy még néhány szót szóljak a bankokról. Kértek még tőlünk három havi bankszámlakivonatot, hogy részben igazoljuk a keresetünket, részben, hogy lássák a pénzmozgásainkat.
Csak azt nem értem, hogy mi szükség van erre akkor, ha annál banknál van a folyószámlám - amire a fizetésem is érkezik -, ahol a hitelt akarom megigényelni?
Az Erste Bank Mamuttnál lévő fiókjába fél hat körül érkezhettem, tehát gondolom, hogy mennyire örülhettek nekem. Szerencsére még fogadtak, de amikor sorra kerültem, akkor a számomra egyszerűnek tűnő bankszámlakivonat nyomtatást majdnem félóráig elhúzták. Az ügyintéző srác mellette még más munkával is foglalkozott, azt mondta, hogy a nyomtatás beletellik 10-15 percbe. Nem tudom, hogy miért nézett teljesen hülyének, de mindegy. Nem hibáztathatom amiatt, hogy ő is időben szeretett volna hazamenni. Azért durva, hogy még mindig mátrix nyomtatót használnak...
Kedvesem az OTP banktól kért ilyen kivonatot. Ott közölték, hogy egy hónap 400 ft... nekem legalább ingyen volt. Ott is kedves volt az ügyintéző, mert mondta, hogy egy kérvényt kell kitölteni, és csak akkor kapja meg a kért kivonatokat. Évi mondta, hogy nagyon szívesen kitölti egy távolabbi asztalnál is, ha kap egy tollat, és akkor intézheti a következő ügyfélt, de a nő erre nem volt hajlandó...

2005/11/02

A négynapos szünet történései

Pénteken este 8kor, hirtelen elhatározásból úgy döntöttünk, hogy elindulunk Kecelre, hogy ott is tiszteletünket tegyük a halottak előtt. Fél 11-re sikerült is megérkezni...
A szombati nap viszonylag nyugiban telt el. Szerelmem koszorúkat készített és elő virágból egy szív alakúra alakított fonatot kötött, én meg segítettem sütiket készíteni és olvasgattam a Kardok vihara című, 700 oldalas könyvet. Majd délután kimentünk a temetőbe, ahol gyertyát égettünk és virágokat rendezgettünk. Estefelé pedig elindultunk haza.
Vasárnap, az óraállítás ellenére is, korán ébredtünk. Szerelmemnek sajnos a határidős munkáján kellett dolgoznia, mert a kollégái voltak szívesek nem időben elkészülni a kért adatokkal. Szegénynek az egész vasárnapja azzal telt, hogy a laptopjába rendezgette az excel-táblákat, és korrigálgatta az adatokat.
Hétfőn is sikerült korán kelni, mert még mindig maradt Évinek munkája, de szerencsére még a korai délutáni órákra sikerült nagyjából befejeznie. Közben még elszaladtunk boltba, egy nagy bevásárlásra is...
Én délután kettőre a Magyarítások Portálos "kollégáimmal" találkoztam a Moszkva téren. A program nagyon képlékenyenen alakult, de elég jól éreztük magunkat. A találkozó vége felé találkoztunk Andy egy nigériai ismerősével, aki egy egészesen sajátságos angolt beszélt, és beavatott a sötét afrikai kontinens néhány furcsa sajátosságaiba. Miután vonatra szálltak, én is hazaindultam.
Este fél tízkor Kedvesemmel azon töprengtünk, hogy mit csináljon. Kitaláltuk, hogy társasjátékozzunk, de nem volt igazán jó társasjátékunk, ezért úgy döntöttünk, hogy megyünk, és veszünk egyet. Este 10-re el is jutottunk a budaörsi Tescoba, ahol a Sárkányvár nevű, szerepjátékra is nagyon hasonlító társasjátékot meg is vettük, valamint egy kirakóst (puzzle-t), és két csomag francia kártyát. Nagyjából este 11-re haza is értünk, ahol nekiálltunk szétszedni a társasjátékot, majd nekikezdtünk játszani. Egészen jól elszórakoztunk vele...
Kedd. A négy nap alatt az első, amikor kialudtuk magunkat, nem volt semmi, ami miatt fel kellett volna ébredni. Lehetett punnyadni... Én nap közben a Star Wars: Battlefront 2 magyarításának álltam neki, majd több órányi munka után rájöttem, hogy a szövegek nem jelennek meg a játékban! Szerencsére az előző részhez készített szerkesztőprogit MMsteR át tudta úgy írni, hogy ez megoldódott.
Este még elmentünk gyertyát égetni, és az otthoni órákat nyugalomban eltöttük...

2005/10/28

Nem mondtam csütörtököt

A tegnapi nap viszonylag egész jól eltelt. Reggel ki tudtam magam aludni, elmentem a bizottsági ülésre, aminek részleteiről nem igazán beszélhetek. Annak ellenére, hogy eléggé megdöbbentő dolgokról is szó esett...

Az ülés után rohanás a buszhoz, aminek pontos érkezését előre nem lehetett megsaccolni, lévén, hogy távolsági buszról van szó, és vagy 40 km távolságból érkezett a szűk, hegyi, szerpentines utakon keresztül. A lényeg, hogy sikerült elérnem, és akadt még rajtad ülő hely is. Bár egy kicsit idegesítő volt az etnikum hangoskodása és kulturálatlan viselkedése (még, hogy ne legyek előitéles). Sikerült belemélyednem a Királyok csatája c. izgalmas könyvbe, ami egy fantasy sorozat második kötete, és nagyjából 550 oldal. Már a végén jártam a könyvnek, így mire leértem a fővárosba pont sikerült befejeznem. (A mai nap nekiláttam a harmadik kötetnek, ami 700 oldalas.)

A budai oldalra való átmetrózás után megtámadtam egy automatát, mert a lakásügyünket intéző ügyvéd megemlítette, hogy ma reggel bevihetném neki a munkadíjának az első részletét. Remek... Még 20 perc villamosozás után, pénztárcában a felvett pénzzel, elértem a kosármeccs helyszínére.

A meccs nem indult valami jól. Az első negyedet két pont hátránnyal zártuk. Majd a második negyedben dobtunk 42(!) pontot, amivel sikerült harminc ponttal elhúznunk, és ez bőven elég volt a mérkőzés megnyeréséhez. Lehet, hogy jót tett a meccsnek, hogy a második negyedben engem is becseréltek? :) Bár igaz, hogy a meccsen nem dobtam túl sok pontot, de volt néhány labdaszerzésem, lepattanóm és passzom. Azt hiszem, hogy eléggé hasznosnak ítéltettem a meccs után...
A bírók megint kritikán aluliak voltak: az elején nem fújtak, és az volt a baj, a végén meg fújtak, és akkor meg az. Az egészben még nagy öröm volt, hogy végre jól játszott a csapat, és nem igazán volt ok az idegességre.

Este fél kilenc lett mire hazaérkeztünk barátnőmmel, aki menet közben felvett kocsival. Fáradtan nekiálltam az Outpost tűzfallal szórakozni, megnéztem a Quake 4 c. játékot, és közben próbáltam megtudni néhány dolgot a Magyarítások Portál szerkesztőinek szánt hétfői eseményről.

2005/10/27

Mozgalmas nap

Úgy tűnik, hogy a mai nap igencsak mozgásban leszek. 13.30-kor önkormányzati bizottsági ülésre vagyok hivatalos (aminek kedvéért kivettem egy nap szabadságot, mert máshogy nem tudtam volna megoldani). Remélhetőleg nem fog elhúzódni, mert 14.30-kor már a busszra kell, hogy szálljak, ami kicsiny országunk fővárosába visz vissza, ahol kosármeccsem lesz.

Tehát úgy néz ki, hogy a mai napra is kijár közel négy óra utazás.

2005/10/26

Dungeons and dragons 2

A Yamada lejátszóm fő tesztjének a tegnap esti filmnézést szántam. Erre a még korábban nem látott Dungeons and dragons 2 c. filmet választottam. Nem régen készült el rá a nem hivatalos magyar felirat.

Az első rész részben csalódás volt, ezért kezdtem el ezt a filmet is nagyon óvatosan nézni. A film teljesen olyan volt, mintha egy felturbózott Herkules/Xena vagy valami hasonló lenne. A készítők próbáltak a látványelemekkel operálni, de ezekről nagyon látszott, hogy nem "életszerűek". Az is mindenféleképpen csalódás volt, hogy csak egy sárkány volt. A lényekben sem volt nagy dúskálás. Volt egy darab elf, egy félszerzettnek tűnő tolvaj, egy lich(!), és a többi karakter ember. Leszámítva valami humanoid teremtményeket, amelyek talán goblinok voltak. A karakterekről és a színészi játékról inkább nem mondanék semmit... Szomorú vagy nevetséges...

A magyar feliratban is találtam bőven kivetni valót. Néhol nem voltak elég gördülékenyek a fordítások. Nem volt igazán egység, hogy mit fordít magyarra a fordító, és mit hagy eredeti nyelven. Valamint furcsa, hogy a rogue-t kalandornak fordította, holott egyértelműen látszott, hogy tolvaj.

Összességében maga a film nézhető. Nem moziban és nem csúcsminőségű házimozikon... hanem egy Hallmark típusú csatornán.

Yamada DVX-6700 2. rész

Tegnap villamoson és buszon utazva, a hónom alatt hazavittem a berendezést, majd erős izgalmi állapotban összekötöttem a televízióval...

Egy külön történet volt maga a kábel beszerzése, ugyanis, amit a lejátszóhoz adtak az a régi típusú televíziómhoz nem volt megfelelő. Ezért még napközben beszereztem egy Scart-(vagy ahogy mások ismerik euro) RCA átalakító kábelt egy grx outlet nevű boltban. Az eladó srác elég bunkón viselkedett miközben magyaráztam, hogy mit szeretnék. Kikereste, amit szerettem volna, majd így cselekedett:
- Ötszáz - dobta ki a pultra a kábelt, mint más a kutyának csontot, vagy még durvábban. - Nóri (vagy valami hasonló néven hívták 8 négyzetméterre bezsúfolt helyiség pénztárosát), üssél be a gépbe ötszázat.

Azt hiszem, hogy ezek után jól döntöttem, hogy nem ott vásároltam lejátszót. Egy eladó azért legyen, hogy szolgálja ki a vásárlót.

Szóval a történet elején ott tartottam, hogy kicsomagoltam a berendezést, majd hozzákötöttem a televízióhoz. Egy röpke pillantást vetettem a magyar nyelvű használati útmutató borítójára, de nem nyitottam ki. A távirányítóba belepakoltam az elemeket, és hadd szóljon.

Újabb bosszankodás, mivel szinte az összes lemezre kiírt filmemet a hétvégén régebbi otthonomban hagytam, és csak néhány darab volt nálam. Beraktam a Zsernyákok című észak-európai filmet, és vártam a csodát. A lejátszó szépen felismerte, a hang tökéletes, a kép éles, de mintha egy picit darabosan haladt volna. Kivetttem a lemezt, megnéztem az alját... elég karcos volt, tehát ideiglenesen annyiban hagytam, hogy biztos azért.

Beraktam még egy lemezt, amin a film tökéletesen ment, pedig az sem volt kevésbé karcos. A teszt kedvéért megnéztem még, hogy mit csinál egy mp3-al. Számomra tökéletes volt az eredmény. A zenék címei olvasható volt, sőt még bele is lehetett tekerni.

Jöhet a következő teszt. DVD lemezre kiírtam néhány feliratos divx/xvid filmet, hogy kitapasztaljam a feliratkezelést, valamint, hogy mire figyeljek, ha feliratos filmet szeretnék nézni. Mint gondoltam volt egy pár probléma. Nem szabad, hogy a felirat file hossza irreálisan hosszú legyen, lehetőleg ne legyen benne szóköz, valamint az .srt file-oknál időkód legyen, és ne képkocka kód. Azonban a frissen dvd lemezre írt, tömörített filmek közül néhánynál szintél előfordult a "darabos kép" effektus.

Felmérgesítettem magam, utánanéztem Interneten, majd úgy döntöttem, hogy csinálok a masinán egy firmware frissítést. A szükséges file-okat letöltöttem a világhálóról, kiírtam egy lemezre, aztán izgatottam beleraktam Yamadába. Az előírások szerint elvégeztem a frissítést New Age V3a-ra, majd a további szükséges lépéseket, és felkészültem a következő tesztre.

Először újra a Zsernyákokkal kezdem. Nyoma sem volt akadozásnak! Tökéletesen futott, ahogy az összes többi további tesztalany. Az mp3-aknál az idtag olvasás első osztályú, a jpeg képeket is nagyon könnyen és egyszerűen meg lehetett nézni. Ahol több feliratot is másoltam a lemzre, ott lehetett választani...

Most úgy tűnik, hogy jó vételt csináltam.

2005/10/25

Lakáshelyzet

Kisználva a nagy blogozási kedvet, ami néhány nap múlva úgyis alább hagy, megosztom az irántam érdeklődőkkel a jelenlegi lakáshelyzetet.
Már jó néhány hete kinéztünk egy lakást, amit szeretnénk megvásárolni. Jó néhány akadályba ütköztünk, aminek egy részét már sikerült leküzdeni, de még mindig kemény a helyzet.
Jelenleg ott tartunk, hogy ma elkészítettük az ügyvédnél a szerződést, hogy megvesszük a lakást. A héten el fogjuk utalni az előleget, majd eljutattjuk a banknak a hitelkérelmet. Ezek után el fog válni, hogy mennyire fogom kedvelni az Erste Bankot.
A Raiffeisen bankkal kapcsolatban már rossz a tapasztalatom. A saját bankon belüli hitelt nem képesek átvállalni. Nem értem, hogy mit számít nekik, hogy ki fizeti a jövőben az összeget. Bár az is lehet, hogy az ügylet elmaradása az ügyintéző hozzá-nem-értésének volt köszönhető. Azt hiszem, hogyha tehetitek, akkor kerüljétek a Széna téren lévő fiókjukat...

Yamada DVX-6700

Tegnap felmérgesítettem magam, hogy rendelek egy asztali divx lejátszó eszközt. Böngészgetve az oldalakat eléggé felmérgesített, hogy a player szó játékosnak fordították és használják. Ezen túltéve magam, és a több típus átnézese után úgy döntöttem, hogy a címben szereplő "játékost" vásárlom meg. Online fel is adtam a rendelést tegnap délután a http://shop.mpeg4-players.info/ oldalon. A megjegyzés rovatba beírtam, hogy kívánatos lenne, ha felhívnának a szállítás előtt.
Jóváhagytam a rendelést, ahol ki volt írva, hogy 2 napon belül szállítják is a lejátszót. Örültem, mint majom a farkának, de azt hittem, hogy amilyen malacom lesz, ebből csak csütörkön lesz valami. Erre a mai nap hozták is, a megjegyzés rovatot el nem olvasva (vagy elolvasva, de figyelmen kívül hagyva), nem hívtak fel előzetesen. Pont kajálni voltam... jellemző.
A lényeg, hogy meghozták az árut, majd ma este kipróbálásnak vetem alá, és igyekszem megosztani a tapasztalataimat.

Pillanatnyi idegállapot

Őrjítő érzés, mikor érzed, hogy idegeid nyúlnak, és füledben valami oda nem illő hang zakatol. Jelezve, hogy bár életed vonatja robogva száguldana előre, de az előtte lévő sín még nem készült el, valamint, hogy néhány kereket valami gonosz hegesztőmester a vázhoz hegesztette. Ezen tétlenség okozta feszültség oldására ideális lenne valami agresszív érzéseket sugárzó muzsika. Talán a fejemben dúló zavar keltette zakatolást mindenképpen elnyomná, de a gyomromban gyűrődő gombóc ellen azt sem jelentene megoldást... Úgy érzem, hogy ez igazából valami félelem (ha jól vélem, akkor talán minden "idegesség" gyakrolatilag félelem), félelem a bizonytalanságtól, félelem egy előre nem várható jövőtől.

Minden kezdet nehéz

Nem gondoltam volna, hogy valaha is hasonló dologba kezdek. Különösen ezekben a vészterhesen időhiányos napokban, mikor azt sem tudom, hogy lesz-e valamikor arra, hogy nyugodtan, feszültség-, és gondoktól mentesen pihenjek egyet a magam módján.

Túl sok dologba fogok bele, amelyek vállalhatónak tűnnek, azonban az élet olyan komplikált helyzeteket hoz, hogy még az egyszerűnek tűnő feladat végrehajtása is jelentősen csúszhat.

Hiába... az embernek úgy kell terveznie, bele kell számolni minden előre nem várható zavart. "Előre nem várható zavart?" És ezzel mégis miképp tervezzek, ha még magam sem látom előre.

Még azt sem tudom, hogy egy blogot hogyan kell megírni...