2005/12/12

Egy igazi nyűgös hét

Az elmúlt hét igencsak rosszul alakult, és szinte egészen végig nyűgös voltam. Egy kicsit kezdenek kiborítóan alakulni a munkahelyi állapotok, mert szinte érezhető, hogy mindenki próbálja a másikat fúrni, aláásni, és menteni a menthetőt, azaz igyekezni lenyúlni mindent, amire csak valamilyen kis lehetőség is kinálkozik. Az is lehet, hogy csak a vesztüket érzik... Közben pedig azok munkáját nem becsülik meg, akik tényleg csinálnak valamit (és itt elsősorban nem magamra gondolok). Ezt már csak tetézi, hogy a főnökeim között egyre feszültebb lesz a viszony, a különböző nézetek miatt. Még szerencse, hogy a múlt héten volt elég munka, amibe temetkezve valamit tompultak ezek az érzések. Ezek tükrében kiváncsi leszek a csütörtöki karácsonyi party-ra...
Bosszantó, de lakásügyben sem volt előrelépés. A bankos csaj eléggé elhúzza az ügyet, én meg közben azon gondolkodom, hogy ezt a bankot sem fogom senkinek ajánlani.
A múlt héten felkeresett Évi testvére is egy e-maillel, amiben arra kért, hogy segítsek neki a számítógép-vásárlásban. Én meg is kerestem az egyik barátomat (http://www.pc-net-work.hu), hogy állítson össze egy konfigurációt. A hét elején ebben segédkeztem neki, majd szerdán este beállítottak, és mondták, hogy elviszik a tévét... Éppen a BL meccset néztem, és félidőben fogták és elvitték. Elvileg nem lenne okom a felháborodásra, mert a TV amúgy is az övék volt, de ha három héttel ezelőtt nem kérdezem meg, hogy ott fogják-e hagyni, és nem kapok igenlő választ, akkor nem viszem magammal a divx-lejátszómat, és nem úgy rendezkedek be, hogy számíthatok a tévére. És másik, hogy az milyen aljas megoldás, hogy nem szólt néhány nappal korábban, hogy elviszi? Valamint, hogy nem említi, hogy mit fog tenni, mikor naponta 4-5 e-mailt váltottunk a számítógép vásárlás miatt?
A hét közepére már teljesen úgy éreztem magam, hogy mintha mi azért lennénk, hogy mindenki szivasson. Én próbálok mindenkinek segíteni, és mások meg jól hátbadöfnek. Szerintem is ez a normális...
Csütörtökön kosármeccsem volt. Az igazán katasztrofális hét hangulatát jellemzően majdnem elmaradt ez a meccs. Az ellenfél csapatával együtt még 3/4 7kor bőszen melegítettünk, mert a18:30-ra hirdett meccs bírái még nem érkeztek meg. Aztán nemsokkal 7 óra előtt megjelent egy játékvezető, és végig egyedül vezette le a mérkőzést. Amit sikerült megnyernünk, még akkor is, ha nem a legjobb játékunkkal...
Pénteken hiába mentünk el a fél9kor kezdődő meccsre, mivel ott derült ki mindenki számára (még az ellenfelünkére is), hogy a teremben más esemény van, és ott biztosan nem játszhatunk.
A hétvége is rohamtempóban telt, szinte semmire nem volt időm. Szombat délelőtt vásárolni mentünk, ami egész délutánig elhúzodott, vasárnap meg babalátogatáson. Együtt mentünk barátnőm apjával és az ő barátnőjével. A végére elég nyűgös lettem, mert barátnőm apja eléggé beboroskólázott, majd az ő barátnője nem volt hajlandó vezetni, mert azt mondta, hogy már este és sötét van. Amikor meg visszaérkeztünk a házhoz, akkor benyögte, hogy boltba mégiscsak eltudnak menni ketten kocsival...

2 megjegyzés:

Panyi írta...

szegény te, majd csak jó lesz ez is, főleg majd a karácsony hidd el. Oksika???

Tusy írta...

- "a jótett elnyeri méltó büntetését"... legalább jól összekovácsolódtok Évivel (ez most cinikusnak tűnik de olvass kicsit Moldovától, most konkrétan a "Kis aljasságok lányaimnak" könyvére gondoltam... szerintem segíthet)
- Karácsony... pár éve már nincs tőle komolyabb depresszióm... ugyanis az embert igazán megbántani csak azok tudják akikhez úgy érzi közel áll... majd amikor eldöntötted, hogy számodra kik a fontosak (és azokban nem csalódsz) akkor talán jobb lehet... meg ha csak a számodra fontos embereknek és esetleg magadnak próbálsz megfelelni... szerintem
- ja, egy személyes jótanács (Moldovától) "egyszerre sose legyetek haragosak!"